2016. január 26., kedd

Összetörve - 7. rész

Sziasztok!
Meghoztam a folytatást, remélem elnyeri tetszéseteket.
Véleményeiteknek most is nagyon örülnék, fontosnak tartom a visszajelzést, hiszen abból lehet tanulni!
Jó olvasást!



7. rész

Másnap reggel Emma izgatottan ébredt fel. Még az este elhatározta –miközben apjával kézen fogva sétáltak haza- hogy ma meglátogatja Tomot. Bízott benne, hogy ma már a szokott helyén fog festeni a vicces színes strandszékében, sötét fonatait bohókásan összefogva. Kiugrott az ágyból, gyorsan megmosakodott, felöltözött és lázas készülődéssel a konyhába vetette magát. Készített néhány szendvicset, amit gondosan becsomagolt, hozzá egy-egy almát és már indulásra készen volt.
Brixievel futva tették meg az utat a szabadstrand felé. Hatalmas mosoly terült el az arcán, amint megpillantotta Tomot festővászna előtt üldögélve.


 


– Tom, Tom. – kiálltatta már messziről.
– Emma. – súgta maga elé a férfi, amint a hang irányába fordult és megpillantotta felé szaladó barátját. Nem hitte volna, hogy ilyen hamar újra láthatja a lányt, biztos volt benne, hogy édesapja nem engedi el többet hozzá.
– Szia. – állt meg mellette félszeg mosollyal Emma.
– Szia. Örülök, hogy újra látlak. – felelte Tom és ecsetét újra a festékbe mártotta.
– Sajnálom a múltkorit. – telepedett le a meleg homokba a festő mellé.
- Én is, bár valamilyen szinten megértem apukádat, aggódik érted. Nem lesz baj belőle, hogy eljöttél? – kérdezte óvatosan. Még csak az hiányzik, hogy az apja újra nekiessen.
– Nem, apa elengedett. – felelte lelkesen Emma. – Csúnyán beszélt veled, de már ő is sajnálja. Tegnap eljöttünk ide, de nem voltál itt. – Tomot meglepte a lány szavai. Képes volt rávenni az apját, hogy bocsánatot kérjen tőle.
- Nem volt kedvem festeni. – vallotta be őszintén.
– Megértem, de örülök, hogy most itt vagy. – felelte Emma sugárzó mosollyal az arcán, ami a férfira is átragadt.
– Én is.
– Éhes vagy? Készítettem néhány szendvicset. – mutatta fel a barna papírzacskót, amit eddig a kezében szorongatott.
– Mint a farkas. – tette le ecsetét és elfogadta a feléje nyújtott gondosan szalvétába csomagolt szendvicset és almát.
– Én attól a perctől fogva tudtam, hogy jó ember vagy, mihelyst megláttalak. – szólalt meg Emma, miközben a morajló tengert figyelte. Szörnyű volt belegondolnia, hogy akár el is veszítheti egyetlen barátját.
– Na, ne mond! – incselkedett vele Tom, ugyanakkor jólesett hallani ezt a lánytól.
– De igen. Kedves volt a tekinteted és segítettél megrajzolni Brixie lábát. – felelte mosolyogva Emma és nagyot harapott az almájába. Csendben falatoztak tovább, közben Emma tanulmányozni kezdte a férfi festményét. Újabb vitorlásokat festet a képre, a lemenő nap narancsos színeibe. Tom észrevette, hogy a lány már percek óta csendben a képet figyeli.
– Tetszik? – kérdezte Tom őszinte érdeklődéssel, számított neki kis barátja véleménye.
– Nagyon! – felelte Emma csillogó szemekkel.
– Van kedved segíteni? – nyújtott felé egy kisebb ecsetet.
– Hogyan? – nézett értetlenül barátjára. – Már mint szívesen, de nem szeretném elrontani a képedet.
– Emiatt ne aggódj, igazán szépen rajzolsz már hajókat. Lefesteni őket kicsit más, de gyere és próbáld ki. Emma bizonytalanul álldogált a festővászon előtt kezében az ecsettel. Tom felé tartotta a palettát, Emma pedig belemártotta a barna színbe.
– Most pedig befejezzük a hajó törzsét. Látod hogyan kezdtem el? Apró pici mozdulatokkal… - fogta meg Emma kezét és megmutatta neki, majd hagyta, hogy egyedül befejezze az egész törzset. Ezután egy másikat festett mellé, szinte teljesen egyedül. Miután végzett, kezeit csípőre téve, hátralépett Tom mellé és onnan szemlélte meg művét. Elégedett volt vele, és remélte Tomnak is tetszik és nem rontotta el a képét. – Nos művész kisasszony, ez igazán pompás lett. – karolta át Emma vállát és önfeledt mosollyal tekintett le rá. Emma csak ekkor vette észre Tom mennyire hasonlít apjára mikor mosolyog. Bár Bill azóta nem mosolygott, hogy Georg meglátogatta őket.
– Lassan indulnom kell, apa nemsokára hazajön a csoportterápiáról. Ilyenkor nagyon fáradt szokott lenni, nem akarom, hogy aggódjon miattam. Van, hogy hazajön és csak bezárkózik a szobájába aludni, vagy csak sír.
Nehéz lehet neki. – tűnődött el Tom.
– Holnap újra meglátogatlak, ha neked így megfelel. – Tom sosem éreztette vele, hogy hátráltatná, vagy esetleg zavarná őt a munkában, de a múltkori eset után meg akart róla bizonyosodni.
– Bármikor szívesen látlak titeket. – simogatat meg Brixie fejét. – Üdvözlöm apukádat. – tette hozzá Tom mosolyogva. Emma biztosította róla, hogy átadja, majd búcsút intett és Brixievel hazaindultak. Tom pedig, mint mindig, most is addig figyelte őket, míg el nem tűntek a szeme elől, majd tekintete visszasiklott a festményre. Mosoly húzódott az arcára. Igazán különleges lány. A közös rajzolgatás és beszélgetések a mindennapjaivá váltak, már el sem tudta képzelni milyen volt hosszú éveken keresztül egyedül, magányosan festegetni a parton. Valahányszor eszébe jut Emma, elgondolkodik azon vajon az édesapja milyen lehet igazából. Emma történetei alapján biztos volt benne, hogy felelősség teljes családapa, aki rajongásig szerette a családját. De most megsebzett, összetört, akár csak ő. Aztán rájött, bár ő is elveszítette a feleségét és a gyerekeit - és a festésen kívül nem maradt neki semmi, - ő még is tudja, hogy gyerekei élnek, biztonságban vannak, és bizonyára jól érzik magukat Európában. Bill azonban mindent elvesztett, csak Emma maradt neki. Csoda, hogy egyáltalán kibírta.

*

Emma nem sokkal azelőtt ért haza, hogy Bill megérkezett volna. Ismét fáradtnak tűnt, de nem volt olyan nyúzott, mint legutóbb. Friss narancslét töltött magának és Emmanak, majd letelepedett az asztalhoz, közben pedig arról érdeklődött merre járt ma.
– Meglátogattam Tomot. Üdvözöl téged. – felelte mosolyogva, majd belekortyolt a gyümölcslébe. – Képzeld megengedte, hogy befejezzem az egyik hajót a festményén, egy másikat pedig szinte teljesen egyedül festettem meg és tetszett neki.
– Ez igazán kedves tőle. – válaszolt Bill, miközben fekete tincseibe túrt.  
- Ha szeretnéd, ma este készítek én vacsorát. – ajánlotta fel Emma látva apja kimerültségét.
– El is mehetnénk valahová. – ajánlotta fel.
– Nem fontos, biztos nagyon fáradt vagy.
– Szerintem jól szórakoznánk. Olyan szép idő van, akár sétálhatnánk is. Mit szólsz hozzá? – kérdezte egy kósza mosollyal az arcán, ami szíven ütötte Emmát. Ez hiányzott neki. Bill mindig is vidám természetű volt, sokat nevetett és ettől ő is mindig boldog volt.
– Mehetünk! – kiáltott fel Emma lelkesen. 
– Előbb letusolok, aztán mehetünk is. – állt fel még mindig mosolyogva és egy puszi kíséretében megsimogatta lánya lebarnult arcoskáját, majd az emeletre sietett.
Félórával később már kéz a kézben sétáltak a kisváros központja felé. Emma nem hagyta figyelmen kívül, hogy édesapja mennyire kitett magáért. Sötét farmert és fehér inget viselt, a haját is megmosta – mely most szép fényesen omlik vállára -, és még parfümmel is befújta magát. Emma szerette ha ezt a kölnit használja, a régi időkre emlékeztette, amikor még minden rendben volt.
A vacsorát, mely Emma és Bill kedvence, a spagetti volt egy barátságos kis vendéglőben, a Sunny Beachben fogyasztották el, mely közvetlenül a part mellett helyezkedett el, így tökéletes kilátást biztosított a végtelen tengerre. A vacsorát követően a közeli parkban még egy fagyit is elnyaltak, majd jóllakottan és fáradtan sétáltak haza.
Emma biztos volt benne, hogy keresztapja ismét felkereste Billt és ennek köszönheti, hogy apja még ha rövid ideig is, de kiszakadt fájdalmas magányából. Elalvás előtt elhatározta, hogy másnap fel is hívja és megköszöni neki és Tomnak is beszámol majd a vidám estéről. Hálás volt és boldog, igazán boldog.
Ezen gondolatokkal fészkelte be magát apja karjai közzé és merült mély álomba.


7 megjegyzés:

  1. Mikor akarsz már találkozót írni Bill és Tom között? Eskü nem tudom, hogy mit akarsz ebből a történetből kihozni, és ez "teccik" :D

    VálaszTörlés
  2. Már nem kell sokat várni rá ígérem. A történet is ki fog rajzolódni hamarosan, de örülök, hogy eddig tetszik :)

    VálaszTörlés
  3. Én is várom már a "nagy pillanatot"! :D Kíváncsi vagyok mi lesz köztük második látásra ;) A rész nagyon jó lett. Imádtam! Kérlek hozd hamar a folytatást! *-*

    VálaszTörlés
  4. Hamarosan érkezik az is. Ha újra elolvassátok a történet ismertetőjét, akkor láthatjátok, hogy ez egy elég hosszadalmas folyamat legfőképp Bill számára, de nem marad eredmény nélkül. :)
    Köszönöm a kommentet, folytatás hamarosan :)

    VálaszTörlés
  5. Én értem, hogy hosszadalmas, de akkor is várjuk, na :D Éted. :D

    VálaszTörlés
  6. Értem én értem, de már tényleg nem kell sokat várni rá. Hamar hozom a folytatást :)

    VálaszTörlés
  7. sziaaa:)
    Ennek a csodanak a folytatasara mikor lehet szamitaniii?

    VálaszTörlés