2015. szeptember 8., kedd

Összetörve - 3. rész

Sziasztok!
Tudom, régen hoztam már részt, de sajnos nem volt időm írni.
A novellaíró pályázat időpontját meghosszabbítottam, szóval aki kedvet érez hozzá az még nyugodtan jelentkezhet. Részletek oldalt a képre kattintva.
A részhez pedig jó olvasást, várom véleményeiteket!

3.    rész

Emma másnap reggel az ablakon beszűrődő napsütésre ébredt. Szerette az ilyen reggeleket, ilyenkor a valóság kevésbé tűnt olyan komornak. Megdörzsölte álmos szemeit, majd tekintete az éjjeli lámpának támasztott képen pihent meg. Eszébe jutott Tom és a gondolatra, hogy hamarosan újra láthatja – hiszen biztosan ő is kihasználja a szép időt festésre – elmosolyodott.
Jókedvűen csoszogott le a konyhába, de ez a jókedv el is szállt, mikor megpillantotta köntösbe burkolózott édesapját, amint reggeli kávéját kortyolgatja az asztal mellett. Kimerültnek tűnt, pedig még most kelt fel.

– Jól aludtál? – érdeklődött Emma miközben egy tál müzlivel helyet foglalt apja mellett. Bill egy aprót biccentett fejével, mindketten tudták, hogy felesleges a kérdés.
– Ne haragudj, hogy elaludtam tegnap este. Vacsorát akartam főzni, de szörnyen fáradt voltam. Ugye vacsoráztál? – kérdezte aggódva. Folyamatos lelkiismeret furdalás gyötri, de nem képes túllépni saját fájdalmán. Megnyugodva sóhajtott fel, mikor Emma utolsó falat müzlijét is bekanalazva bólintott. – Georg telefonált reggel, azt mondta ma meglátogat minket.
A hír hallatán a kis Emma arca ismét felderült. Georg Bill gyerekkori barátja és üzlettársa, nem mellesleg Emma keresztapja is, aki rajongásig szereti a kislányt. Ez a szerelem kölcsönös kettejük között.
– Mikor érkezik? – érdeklődött Emma és a mosogatóba rakta a szennyes edényeket.
– Valamikor a délelőtt folyamán. – felelte Bill. Ő is örült barátja látogatásának. Georg jelenléte mindig felszabadítóan hatott rájuk. Elterelte figyelmüket a fájdalmas múltról, és Emma úgy látta Georg mellett apja is megnyugszik, képes fellélegezni, anélkül, hogy bármi fájdalom hasítana lelkébe. A két férfi még középiskolás korukban ismerkedtek meg. Az egyetem során szoros barátságot kötöttek, melynek eredménye egy egészen jól gyümölcsöző energetikai vállalat elindítása volt, melyben Bill a történtek után csendestársként vonultak vissza.

Félóra elteltével apa és lánya a parton élvezték a ragyogó napsütést. Emma vidáman fürdőzött a tenger habjaiban Brixie társaságában, míg Bill a teraszon üldögélve egy magazint lapozgatva figyelte őket. Néhány perc elteltével egy fekete Audi parkolt le lakópark előtt. Emma hatalmas mosollyal az arcán szaladt ki a vízből, amint megpillantotta az autót. Georg szállt ki belőle, és amint megpillantotta a felé szaladó kislányt tárt karokkal indult el ő is.
– Georg, Georg, úgy örülök, hogy itt vagy! Hiányoztál! – rohant egyenesen keresztapja karjaiba, aki felemelve őt megpörgette a levegőbe, majd szorosan magához ölelte.
– Te is nagyon hiányoztál nekem. – simított végig a kipirult arcoskán, majd megcsikizte mire nevetésben tört ki. Bill hangos kacajra ébred fel szendergéséből. Amint tekintetével megpillantotta Georgot az ölében kacarászó lányával széles mosoly telepedett sápadt arcára.
– Apa hol van? – kérdezte keresztlányát Georg, aki a ház előtti napozóágyra mutatott. – Rögtön jövök. – felelte és letette Emmát és elindult Bill felé.
– Gyönyörű lányod van! Ugye tudod, hogy nagyon szerencsés vagy? – nyújtotta kezét Bill felé, majd helyet foglalt mellette. – Bill csak mosolyogva bólintott egyet és le sem vette szemét Emmáról.
 – És te hogy vagy? Hogy érzed magad? Milyen itt lenni? – kérdő tekintette figyelte barátját, bízott benne, hogy sikerült kicsit összeszednie magát.
– Jobb. – jött a tömör válasz, mely nem hangzott túl meggyőzően. – Nem is tudom. – folytatta hirtelen. – Néha úgy gondolom, a csoportterápia segít, máskor csak még pocsékabbul érzem magam tőle.
– Ez hangulat kérdése Bill. Ott legalább olyan emberek vesznek körül, akik hasonló problémákkal küzdenek, mint te. Ráadásul addig sem a négy falat bámulod, hanem kimozdulsz kicsit.
– Lehet. De bűntudatom van Emma miatt is. – felelte halkan.
– Emma erős lány. Ő is átélt már sok mindent, veled együtt. Megérti, hogy min mész keresztül. Neki sem könnyű, de tudja, hogy időre van szükséged. – mélyen legbelül megnyugvást jelentett számára Georg szavai és őszintén hisz benne, hogy nem távolodtak el teljesen egymástól lányával. Neki már csak ő maradt, ő a mindene. Még ha most képtelen is kimutatni, így van.

A kiadós ebéd után – amit Georg készített el – Emma visszament Brixie-vel a partra, míg ők a nappaliban telepedtek le és egy pohár finom vörösbor kíséretében tovább társalogtak.
– Szóval mit csinálsz mostanában a csoportterápián kívül?
- Olvasok, a parton sétálok vagy alszok. Szörnyen fáradt vagyok.
– Menekülsz? – kérdezte fürkésző tekintettel Georg.
– Ez olyan nagy baj? Most épp erre van szükségem.
– Talán. De már annyi idő eltelt azóta, lassan ideje talpra állnod. – Bill csak fintorgott egyet, de nem szólt semmit. - Tudom, hogy nem könnyű, de szépen lassan sikerülne ha igazán akarnád. Emma érdekében is. Szüksége van rád Bill! Miért nem mentek el valahová? Olyan békés kis város ez. Ott van a múzeum, az étterem, a sétáló utcák a hatalmas parkokkal. Láttad már bármelyiket is? – Bill csak megrázta a fejét. Ha jobban belegondol mióta kiköltöztek ide Georg nyaralóházába nem is látott mindebből semmit, csak az autóból, mikor elhajtott mellettük. – És szerinted Emmát mindez nem érdekelné? Légy egy kicsit nyitott Bill! Menj emberek közzé, ismerkedj! Idővel randizhatnál is.
– Erre gondolni is szörnyű. – háborodott fel Bill.
– Csak lassú léptekkel haladj Bill! Kezdve egy kiadós sétával, egy forró fürdővel és egy hajmosás is rád férne. – kuncogta Georg és ujjával megbökte barátja vállát, mire ő is elmosolyodott. Hálás volt Georgnak amiért mindenben támogatja őt, segít neki, és ha az kell, akkor kegyetlenül az arcába dörgöli a véleményét, hogy egy kicsit észhez térítse.

A délután hátralevő részében a parton frizbiztek és sikerült Billt is rávenniük, hogy csatlakozzon hozzájuk. Igazán jó móka volt együtt tölteni a napot, de leginkább annak örültek, hogy Bill végre őszintén mosolygott.
A hosszú kimerítő játék után a lemenő nap narancssárgás fényében a parton ücsörögve fogyasztották el hűs limonádéjukat.
– Mond csak hercegnő, mit szoktál csinálni mostanság? Találkoztál már más gyerekekkel? Szoktál velük játszani? – kérdezte kíváncsian Georg, aggódott Emma miatt is. Tudta mennyire magányos. – A lány csak vállalat vont és tovább rajzolgatott a homokba.
– Ejnye, hát biztos vannak is más gyerekek is, ideje felkeresni őket!
– Jó így nekem! – felelte halkan és megsimogatta Brixie-t.
– Úgy látszik többször kell idelátogatnom, hogy gatyába rázzalak tieteket!

Georg kora estig maradt. Épp vacsoraidő előtt távozott, így miután elment Bill bárminemű dilemma nélkül a konyhába vetette magát és vacsorát készített. Sült csirkét salátával, ez Emma kedvence, és az ő is. A vacsorát csendben fogyasztották el, már is hiányzott nekik Georg jelenléte.
A vacsora után mindketten visszavonultak szobáikba. Emma mosolyogva bújt a takaró alá. Boldog volt amiért Georg meglátogatta őket és amiért ilyen remek napot tölthettek együtt, de legnagyobb ajándékot számára Bill őszinte mosolya és rég nem hallott vidám kacagása jelentette. Az sem kerülte el figyelmét, hogy játék közben édesapja lebarnult, így már nem olyan sápadt, mint az utóbbi napokban. Egészséges és vidám volt. Újra!

Elalvás előtt Emma még megfogadta magában, hogy reggel, miután apja elmegy vásárolni első dolga lesz elsétálni a szabad strandra és elmesélni Tomnak, milyen szép napjuk is volt hosszú hosszú idő óta először.