2015. július 16., csütörtök

Novellaíró pályázat

Sziasztok!
A szavazás lezárult és nagyon örülök, hogy ennyien szavaztatok és ilyen nagy az érdeklődés a novellaíró versenyre. Remélem minél többen jelentkezni is fogtok, hiszen így van értelme egy versenynek.

Tudnivalók a pályázattal kapcsolatban:
  • Jelentkezni kommentben névvel, e-mail címmel és blog címmel, ha van.
  • Jelentkezési és beküldési határidő: 2015. szeptember 30. (Kérés esetén hosszabbítható!)
  • Az elkészült műveket a thstoryk18@freemail.hu e-mail címre küldjétek el. Illetve ha bármilyen kérdésetek/kérésetek lenne, akkor is ide írhatok.
  • Az alábbi képet tegyétek ki az oldatokra ezen bejegyzés linkjével együtt jól látható helyre. A képet csak annyira kicsinyítsétek, hogy az írás még jól látható legyen!




Kritériumok/szempontok:
  1. A novella legyen minimum 2 oldalas, (nincs megszabott felsőhatár), Times New Roman 12-es betűmérettel és normál sorközzel.
  2. Olyan történetettel jelentkezz, amely még nem került publikálásra saját vagy más blogján.
  3. Téma: Twincest
  4. Kerüljétek a túlzott trágár kifejezéseket, a rövidítéseket és hangulatjeleket!
  5. Egy jelentkező maximum 2 művel jelentkezhet!
  6. Ügyelj a helyesírásra! 

+ 1 tipp: Legyetek minél kreatívabbak, hiszen a twincest elég nehéz műfaj, mivel a cselekmények és a szereplők egy része ugyanaz.

A beküldött művek a következő szempontok alapján kerülnek értékelésre:
  • történet/cselekmény
  • fogalmazás
  • helyesírás
A zsűrizésben pedig Meloddy fog segíteni :)

A díj oklevél illetve az első helyezetnek fél éves oldal hirdetés ezen a blogon.

A verseny csak akkor fog ténylegesen elindulni, ha elegendően jelentkeztek!

Remélem kedvet kaptatok hozzá, jó munkát a novellákhoz! :) 

2015. július 8., szerda

Video Update

Sziasztok!
A novellaíró versennyel kapcsolatban kitettem egy szavazást. A verseny csak akkor fog elindulni, ha elegendő szavazat illetve jelentkező összegyűlik, mert 3-4 jelentkező esetén nemigazán tudnánk "hiteles" és jó versenyt rendezni. Köszönöm akik már szavaztak - jól esik, hogy azért van érdeklődés -, aki pedig még nem szavazott, de lenne kedve hozzá az csak bátran voksoljon :)
A következő részt hamarosan hozom, addig is itt egy újabb videó! :)


video

2015. július 3., péntek

Összetörve - 2. rész

Sziasztok!
Itt az újabb rész, illetve egy kis szavazás. 
Arra gondoltam csinálnék egy novellaíró versenyt és érdekelne a véleményetek!
Jó olvasást! 


2.    rész

Bill Kaulitz fáradtan, meggyötörten kanyarodott be autójával a zárt lakópark felé vezető útra. Hetente egyszer bejárt a városba, hogy csoportterepián vegyen részt, amit utált, de megígérte Emmának. Május óta, mióta kiköltöztek a tengerpartra rendszeresen részt vesz a foglalkozáson és végül rá kellett jönnie, hogy a kezelés segít.
Kimerültnek érezte magát az elmúlt másfél órától, melyet mások problémáinak meghallgatásával töltött, nem vágyott másra, mint egy kellemes fürdőre és hogy aludhasson. Ahogy halad az úton az előtte elterülő tenger látványa, a levegő sós illata nyugtatóan hatott rá. Szerette ezt a csendes kis várost, mely csak egy postából, egy étteremből és a hozzá tartózó kávézóból, élelmiszerboltból, könyvesboltból és egy kisebb múzeumból állt, amely a kicsiny település emlékeit őrzi. Bár ő sosem használta ki a tengerpart és a zárt lakóparki részt adta lehetőségeket, tudta, hogy Emma jó helyen van. Ő igazán szereti ezt a helyet, nagy sétákat tesz Brixie-vel a parkon, ellentétben vele… neki mindegy, ha süt a nap, vagy vastag komor ködréteg borul a partra. Nem szeretett emberek közelében lenni, látni a parton andalgó szerelmes párokat, játszadozó gyerekek vidám kacagását hallani, miközben benne leírhatatlan fájdalom és üresség honolt. Ő csak ágyba bújva, a négy fal között gyötörte magát emlékeivel, melyek, ha fájdalmasak is úgy érezte nélkülük megsemmisülne. Emiatt gyakran bűntudata támadt, hiszen számára ott van Emma, legfőbb támasza, reménye, ő még is képtelen talpra állni.

Amint behajtott a kapun intett Robertnek, az ötvenes éveiben járó, ősz hajú, kissé kopaszodó biztonsági őrnek, akit mindenki tisztelt a lakók közül. Tisztelettudó, barátságos, tipikusan olyan ember, akinek egyetlen mosolya is melegséggel tölti el az embert. Habár az élet vele sem volt kegyes még is vidám, kedves és türelmes, a gyerekek egyszerűen imádják, gyakran játszik velük. Akárhányszor látják az emberek, mindig az újság bújja, vagy egy könyvben van elmélyedve. Ennek köszönhetően rendkívül bölcs, megfontolt, okos, sokat tudó ember.
Miután felhajtott a kocsi feljáróra leállította a motort, felsóhajtott és percekig némán ült a kocsiban. Túl fáradtnak érezte magát, hogy megmozduljon, bemenjen és találkozzon Sandyvel – a 16 éves szomszéd lánnyal, aki Emmára „vigyázott” mikor ő a városba utazott, de rendszerint inkább csak a telefonon lógott naphosszat – és vacsorát főzzön. Az étel gondolatára még a gyomra is liftezni kezdett.

– Jó napot Mr. Kaulitz! – üdvözölte Sandy Billt, amint belépett a konyhába.
– Üdv, Sandy! – tette le a bevásárló szatyrokat a pultra. – Minden rendben volt?
– Persze, Uram! – felelte miközben lelkesen törölgette az elmosott edényeket.
– Emma? - kérdezte Billt miután körbe nézett a nappaliban.
– A szobájában rajzolt legutóbb. – felelte a lány és az utolsó tányért is a helyére rakta.
– Redben. Köszönöm, hogy átjöttél.
– Jövő héten ismét jövök. Viszlát! – válaszolta, majd sietősen távozott.

Bill az emeletre sietett, hogy megnézze Emmát, ám mikor benyitott a lány szobájába üresen találta azt.
– Emma? – kiáltotta el magát, de válasz nem érkezett. Lesietett a lépcsőn és benézett a fürdőben, de ott sem találta. Rémülten szaladt ki a verandára és a partot kezdte fürkészni. Megkönnyebbülten sóhajtott fel amint megpillantotta a kis Emmát amint Brixie-vel szaladgálva hazafelé tartanak.

– Hol voltál? – szegezte neki a kérdést Bill. Emma látta az aggodalmat apja szemében.
– Sétálni voltam Brixie-vel. Egészen odáig. – mutatott a szabad strand irányába. – Kicsit tovább tartott az út hazafelé, Brixie folyton megkergette a sirályokat.
Bill végre megnyugodott és halvány mosoly kíséretében megsimogatta Emma futástól kipirult arcát. Csak ekkor vette észre, hogy lánya egy papírt szorongat a kezében.
– Ez micsoda? – kérdezte érdeklődően.
– Lerajzoltam Brixie-t. Képzelt most már tudom, hogy kell megcsinálni a hátsólábát. – felelte lelkesen és odanyújtotta apjának a rajzot.
- Ügyes vagy! – ahogy nézte a rajzott megállapította, hogy valóban jól sikerült és tényleg hasonlított Brixie-re. Ezt a tehetségét az anyjától örökölte, neki is kiváló érzéke volt az ilyesmihez. – Igazán szép lett! – nyújtotta vissza a rajzott, majd a konyhába sétált.
– Még csak most tanulgatom, de majd sokat gyakorlok! – fecsegte Emma és belekortyolt egy pohár narancslébe.
 Éhes vagy?- kérdezte Bill.
– Nem igazán. De később majd csinálhatok pizzát. – ajánlotta fel Emma. Tudta, hogy apja számára nyűggé vált a főzés, megutálta. Régen viszont sokat főzött, gyakran Emma is élvezettel segítkezett neki. Jól szórakoztak közben. Most azonban többnyire csak salátán és mirelit félkész ételeken éltek, melyek ott tornyosultak a mélyhűtőben.
– Jól hangzik. De főzhetek is valamit. – Szinte minden este elhangzott köztük ez a beszélgetés. Emma olykor jobbnak látja, ha apja főz valami rendes vacsorát is, mert addig is csinál valamit, nem csak fekszik, sír és alszik egyfolytában. A csoportterápiás napokon azonban még kimerültebbnek, szomorúbbnak látszik, ezért inkább ő készít vacsorát.
– Nem igazán vagyok most éhes. – A rövid beszélgetést követően Bill lefeküdt és Emma is a szobája vonult Brixie társaságában.


Már besötétedett amikor Emma átment Billhez. Fel akarta ajánlani, hogy majd ő elkészíti a vacsorát, de Bill addigra már elaludt. Az ágy végében lévő puha takaróért és gondosan betakargatta édesapját. Most milyen nyugodtnak és békésnek tűnik. – tűnődött el, majd egy puszit nyomott apja borostás arcára és halkan becsukta maga után az ajtót. Lement a konyhába és megette Brixie-t, majd magának is kent egy szelet baracklekváros kenyeret, melyet a tv előtt ülve elmajszolgatott. Egy darabig még nézte a tv-t, majd Brixie hangos hortyogására lett figyelmes. Biztosan kimerítette sirályok kergetése. Mosolyogva kapcsolta ki a készüléket, lekapcsolta a villanyt és csendben visszament a szobájába. Megmosakodott, fogatmosott, átvette rózsaszín nyuszis pizsamáját majd ágyba bújt. Az éjjeli lámpájának támasztott rajzott nézte és szüntelenül Tomra gondolt. Milyen jó, hogy találkozott vele és megmutatta, hogyan rajzolja meg hűséges társa hátsó lábait. Alig várja, hogy újra találkozzanak. Pár perc múlva álomba merült és álmában Bill újra volt mint régen.