2014. november 15., szombat

Helyzetjelentés II.

Sziasztok!

Köszönöm szépen mindenkinek, aki szavazott! Mint láthatjátok már el is készült a blog, - a linket oldalt találjátok, ha képre kattintatok - hamarosan pedig a történetek is felkerülnek.


Ezen a blogon szintén átdolgozásra kerülnek az eddigi történetek. Ha felkerül egy ilyen rész, azt chatben fogom jelezni nektek, szóval akit érdekel és szívesen elolvasná őket "újra", az néha lessen be!


2014. november 2., vasárnap

Helyzetjelentés és szavazás

Sziasztok!

Mint láthatjátok ennyi kihagyás után sem résszel jövök. Ennek számos oka van, amiből most csak egyet emelnék ki. Régóta gondolkodom rajta, de úgy voltam vele inkább megkérdezlek Titeket is, hiszen a blog elsősorban értetek van.
És akkor amiről szó lenne:

Mint észrevehettétek a blog kezdetben TWC-s történetekkel indult, aztán szépen lassan kerültek fel hagyományos TH-s történetek is. Egy-két történet írása illetve feltöltése között előfordul huzamosabb időkihagyás is, ami szerintem eléggé meglátszik a történeteken. Már régóta tervezem, de most rá is szántam magam, hogy újra „nekik essek” és kicsit átformáljam, átalakítsam őket, valamint a blogot is kicsit alakítgatnám. Ekkor merült fel bennem a kérdés, hogy mi lenne ha testvéroldalként indítanék egy másik blogot is, így  a két témájú történetek szétválhatnának a blogon, hisz úgy vélem sokan vannak, akik nem kedvelik a TWC világát, viszont a másikat szívesen olvasták/olvasnák. Mind a kettőhöz rengeteg ötleteim, történeteim vannak készülőben, de úgy gondolom, hogy a kettő szétválasztva valamivel jobb lenne.  

Ezzel kapcsolatban lennék kíváncsi a véleményeitekre! Valószínűleg lesz majd szavazás azzal kapcsolatban is, hogy milyen típusú történeteket, novellákat olvasnátok szívesen, illetve, hogy milyen újításokat, változásokat szeretnétek, de természetesen ezt leírhatjátok kommentben vagy e-mailben is, szívesen fogadom őket és nagy segítség is lenne!


Köszönöm, ha szavaztok és hamarosan jelentkezem! 

2014. augusztus 9., szombat

Deniii novellája: Schrei

Sziasztok!
Mint láthatjátok, ma Deniii novellájával érkeztem.
Nekem nagyon tetszett, régi emlékeket idézett fel bennem, még egyszer köszönöm az élményt!
Nektek hogy tetszik? Várjuk véleményeiteket!
Jó olvasást!

Oké srácok. Pihenjetek egy kicsit.. –azzal ki is trappolt a kis szobából. Pedig most kezdtem belejönni. Már majdnem megszólaltam, amikor a félelem kötelei visszarántottak. Nem mondhatok semmit. Másoknak biztosan nem tetszene. Néha magammal is kéne törődnöm. De ez nem most van, nem akarom mások szünetét tönkretenni.

– Héj, Tom! – emeltem tekintetem gyönyörű, várj mi? Gyönyörű? Ilyenen nem járhat az eszem. Bátyámra.

– Mi van?! – de rám sem nézett csak továbbra is a maga előtt lévő fiút pásztázta.

– Csa… Csak azt szeretném ké…kérdezni, hogy ha vége van a próbának elmegyünk valahova ebédelni? – de ahogy kimondtam rögtön tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége. Rám kapta tekintetét és majdnem ordítva mondta ki ezeket a szavakat.

– Bill! Hagyjál már! Fontos dolgokról beszélünk! – Azzal visszafordult Georghoz „Az a szőke?” igen, látom mennyire fontos lehet a beszélgetés… na mindegy. Gustav csak megrázta a fejét a dobok mögül. Lassan fölállt majd odasétált hozzám.

– Hagyd… Tessék. Idd meg. – nyomott a kezembe egy Red Bullt. Fölerőltettem egy mosolyt az arcomra. Nem akartam a legjobb barátom szemében is bunkónak tűnni. Az ablak felé fordultam, ami előtt a tesóm csodálatos alakja volt kivehető. Mogyoróbarna szemek, tökéletes arc, telt – puhának látszó ajkak. Csodálatos. Legszívesebben odamennék és megcsókolnám vagy valami. Most parancsolhatnék a gondolataimnak vagy valami, de minek? Ezeket egyedül én hallom! Ez az egy dolog, ami az enyém! Éreztem, ahogy az indulatok kiülnek az arcomra és Gustav valami nyugtatás félét kezd nekem beszélni. Nem hallottam, nem is láttam. Fölpattantam a régi karosszékből, felkaptam a kabátom és kiszaladtam a teremből. Szaladtam az utcára, egyenesen, amíg a városközpontba nem értem. A decemberi szél havat fújt az arcomra, de nem érdekelt csak mentem és mentem. Nem érdekelt senki és semmi. Letelepedtem egy padra és ott ültem, nem tudom, hogy meddig szerintem mát hét óra is elmúlt már. Kezd sötétedni, haza kéne mennem. Nagy nehezen fölkászálódtam és haza indultam. Kabátomat földobtam a fogasra. A szobámban megszabadítottam magam az átázott ruháktól és ránéztem az órára „19:56”. Ledobtam magam az ágyra és egy könyvet vettem a kezembe. Éppen hogy egy sort elolvastam, amikor hangokat hallottam a másik szobából „Ohh, Toooom. Add vissza! Te kis huncut! /nevet/ Ezért még meg leszel büntetve!”. Nem hiszem el. A tesóm egy napot sem bír ki a luxus kurvák nélkül? Miért jó ez neki? És engem miért nem vesz már észre?... Ezer meg ezer kérdés fogalmazódott meg bennem. Leszaladtam a kocsiba és elindultam ahhoz az emberhez, aki ilyenkor mindig meg tudott érteni és ki tudott segíteni a mély gödörből. Megálltam az ajtó előtt. „Gustav Schäfer”. Ez lesz az, benyomtam a  csengőt és hamarosan hallottam a lábai dobogását, ahogy a lépcsőn jön lefelé. De nem hagytam abba. Zokogva nyomtam a csengőt, mint egy pszichopata. Nyílt az ajtó. én pedig egyenesen a fiú karjaiba zuhantam.

– Úristen Bill! Mi történt? - kérdezősködött, de szerintem ő is tudta, hogy erre most egyhamar nem fog választ kapni. Leültem egy székre ő pedig kiment a konyhába. – Tessék. Epres. – mosolygott és a kezembe nyomott egy gőzölgő bögrét. Mormogtam valami köszönöm félét és belekortyoltam a teába. – Tehát mi történt? – de nem válaszoltam,m csak néztem ki az ablakon.

– Látod azt az épületet? – mutattam remegő kézzel az ablak felé.

– Persze. Nem rég újították föl.

– A tetejére föl tudnánk vinni pár erősítőt?

– Persze, de minek is?

– Majd elmondom! Induljunk! – többet nem is kérdezett, csak hagyta, hogy irányítsam. Már minden megvolt csak össze kellett szerelni a mikrofont az erősítőkkel, amikor szirénát majd hangokat hallottunk. „Jöjjön és nem esik bántódása!” – Ezek zsaruk. Innen nem mehetek vissza. – néztem kétségbeesetten Gustavra.

– Vidd a mikrofont. Ezt hiszik, egyedül vagyok. Lemegyek te pedig megcsinálod amit szeretnél! – Azzal le is szaladt. Egy pillanatra melegség öntötte el a szívemet, de ezzel nem állhattam le. Viszonylag gyorsan összeszereltem az erősítőket, de nekem ez is egy örökkévalóságnak tűnt. Megragadtam a mikrofont de hirtelen nem tudtam mit kéne tennem. Gyerünk Bill! Most nem hátrálhatsz meg! Azzal egy óriásit ordítottam a mikrofonba, ami egész Magdeburgban visszacsengett. Kezdtem: „ Ja, ich bin! Bill Kaulitz! Ich habe etwas zu sages! Ich bin verliebt! In der Liebe mit meinem Bruder! Die Zwillige… Tom. Ich liebe! Aber ich weiß nicht wie der Himmel Bruder! Ich bin verliebt!!!!! / „Igen én vagyok! Bill Kaulitz! El kell mondanom valamit! Szerelmes vagyok! Szerelmes a testvérembe! Az ikrem… Tom. Szeretem! De nem mint egy testvért! Szerelmes vagyok! SZERELMES VAGYOK!!!!!” / Azzal kitört belőlem a zokogás. Annyira sírtam, hogy alig vettem észre a derekamon lévő két kezet. Hátrafordultam és ott állt Ő. Életem szerelme. Tom. Arca vészesen közeledett az enyémhez és egy gyengéd csókot lehelt ajkaimra. Sírva bújtam hozzá és öleltem át. Erős kezei közt biztonságban éreztem magam. Végre egy hely ahol biztonságban érzem magam. Ahol szeretnek, ahol végre nem kell hazudoznom…


Vége

2014. augusztus 5., kedd

Életem az ikrek húgaként - 70. rész

Sziasztok!
Mint láthatjátok végre meghoztam a folytatást!
Szeretném megköszönni mindazoknak akik szavaztak a novellaíró versennyel kapcsolatban. A végeredmény alapján viszont csak 4 jelentkező lenne, ami nem hiszem, hogy egy igazi versenyt jelentene. Mindazonáltal nagyon örültem neki, hogy ennyien kíváncsiak vagytok a novellákra, így Angellel arra jutottunk, hogy szívesen publikálom az oldalon a műveket. Ha valaki esetleg rendelkezik már kész novellával, vagy már elkezdett rajta dolgozni, az bátran küldje el az oldal e-mail címére mikor kész lesz vele és szívesen felteszem őket. 
Még egy észrevétel! Korábban kaptam egy e-mail, szintén publikálással kapcsolatban, visszaírtam, de további választ nem kaptam, így ha esetleg nem kapta volna meg a válaszomat az illető, akkor írjon nyugodtan és várom a ő művét is. Most pedig itt a rész! 
Véleményeiteket továbbra is várom komment vagy chat formában!
Jó olvasást!


Életem az ikrek húgaként

70. rész – Egy újabb turné és egy újabb meglepetés készülőben…

A jó hangulatban eltöltött közös vacsora után mindenki elvonult a szobájába.
Bill az ablakban állva kémlelte az előtte elterülő várost. A hó továbbra is nagy pelyhekben hullott, fehér leplével lassanként beborítva a várost.
- Szegény Scotty biztos fázik, és vacsorát sem kapott. - merengett el Bill szomorúan amint szeme előtt megjelent a vidáman ugrándozó pajkos kiskutya.
– Biztos vagyok benne, hogy nagyon is jól van. Tudod, hogy mennyire szeret a hóban játszani. Indulás előtt pedig én adtam neki enni. Ne aggódj emiatt. – sétált Tom öccse mögé az ablakhoz és gyengéden átölelte. Haját finoman arrébb söpörve lágy puszikkal porította be nyakát. Bill megremegett mikor megérezte bátyja meleg leheletét miközben beszélt hozzá, majd sűrű pilláit lehunyva élvezte a kényeztetést.
Tom lassan maga felé fordította, majd ajkait ikre dús ajkaira tapasztotta, és mohón ízlelgetni kezdte azokat.
Bill mondani szeretett volna még valamit, de az érzés, amit testvére egész arcát elhalmozó lágy csókjai keltettek benne, minden szót elfelejtetett vele. Ébredező vágya hatására hevesen viszonozni kezdte bátyja édes törődését. Tom válaszul finoman belemarkolt a fenekébe - ezzel is közelebb húzva magához- majd csípőjét öccse ágyékához nyomta, melynek hatására Billből egy jóleső mély sóhaj tört fel.
– És ha valaki meghallja? – kérdezte Bill kiszáradt torokkal.
– Szerintem Évi nem véletlenül szánta nekünk ezt a szobát az emeleten. – nézett öccsére sejtelmesen, majd válaszra sem várva csípőjére zárva Bill lábait az ölébe kapta és az ágyra fektette. 





Másnap reggel Georg gyengéd simogatására ébredtem. Mosolyogva bújtam ölelésébe, imádom, ha így ébreszt fel. Szemeimet kinyitva mosolygó tekintetével találtam szembe magam, mely mindig olyan békességet és nyugalmat sugároz. Egy kósza tincset elsöpörve arcomból puha ajkaival enyémre tapad.
– Jó reggelt, kicsim! – simított végig arcomon és én máris doromboltam, akár egy jóllakott kiscica.
– Jó reggelt neked is! – hajoltam közelebb még egy csókért. Dús ajkain finoman végignyaltam, mire azok elváltak egymástól bebocsátást kínálva nyelvemnek. Finoman alsóajkába harapva újra meg újra birtokba vettem.
– Milyen kis huncut ma reggel valaki! – nézett rám sejtelmesen és csípőjére ültetett. Hálóingem pántját lefele kezdte húzni vállamon - miközben ujjaival bőröm cirógatta -, majd mindezt lassan megismételte a másikoldalon is. Meleg tenyerét végigvezette le a karomon, miközben nyakam és kulcscsontomat hintette be apró csókokkal.  Érintésére libabőr borította be a testem. Megmarkolta a derekamat, majd megkezdett útját folytatta felfelé, majd tenyerei melleimen állapodtak meg. Finoman megmarkolta, majd elégedettséggel húzott még közelebb magához és eldöntött az ágyon.
– Azt hiszem egy picit nagyobbak lettek. - suttogta két csók között. – És úgy tűnik, hogy egy kicsit sem bánod. – vigyorogtam rá, majd kibújva mellőle köntösömért nyúltam.

– Ilyen korán felébredtetek? – kérdezte anya, mikor látta, hogy már az ebédlőben terítünk.  – Segíthetek? – kérdezte, de választ sem várva kikapta Georg kezéből a teától gőzölgő kancsót és az asztalra helyezte.
Hamarosan mindenki összegyűlt az étkezőben, így nekiláthattunk reggelink elfogyasztásához.
– Georggal arra gondoltunk, hogy idén itt ünnepelhetnénk szentestén. – vetettem fel előző esti gondolatunkat.  
– Ez remek ötlet, így végre itt is eltölthetünk veletek egy kis időt. – vélekedett Bill, mire a többiek is helyeslően bólogattak. – Akkor munkára fel emberek, ez nem fog eltűnni innen magától - csapta össze tenyerét Gordon és a fiúkkal nekiláttak az este leesett hó eltakarításának. Mi pedig Billel a ház feldíszítésén ügyködtünk – elvégre nyakunkon karácsony-, mikor dudaszóra, lettünk figyelmesek.  Hamarosan David jelent meg a nappaliban háta mögött Tommal, Gustavval és Georggal. 
– De jó, hogy mind itt vagytok. Meg kellene beszélnünk pár dolgot.  – tért rögtön a lényegre, majd helyet foglalt a kanapén. – Tegnap telefonáltak a Record News-tól. Érdeklődtek egy újabb sajtótájékoztatóról. Szerintem ez kitűnő alkalom lenne, hogy bejelentsük Évi és Georg eljegyezték egymást. Továbbá a közelgő hazai mini turné időpontjait is közzétehetjük. Nem húzhatjuk tovább az időt, csoda, hogy eddig nem derült ki, az meg pláne, hogy trónörökös is érkezik. 
- Egy újabb turné? – kérdeztem értetlenül. – Erről nem is tudtam.  
– Szervezés és egyeztetés alatt állt a dolog eddig, de egyre több nagyváros kér fel minket.
 – Nem akarom Évit egyedül hagyni. – szólt közbe Georg.
- Ez csak egy pár helyszínes esti mini koncertet jelent az ország területén. És nyílván a baba érkezésekor te is és természetesen a többiek is Évi mellett szeretnétek lenni, így akkorra terveznénk egy kisebb-nagyobb szünetet. – ecsetelte David.
 – Nos, szerintem is ez a legjobb megoldás. Az ünnepek után megtartjuk a sajtótájékoztatót, addigra pedig véglegesítjük a koncert időpontokat is. – vélekedett Bill.
– Szerintem is. Most még jól bírom és anyuéknál elleszek addig. – szóltam én is közbe.
– Biztos vagy benne?  - kérdezte Georggal.
– Persze és különben is a rajongók is számítanak rátok. Had legyen nekik is felejthetetlen az év vége.
– Remek. Akkor még ma felhívom a Record News-t, hogy bejelentsem a sajtótájékoztatót.  – mondta és azzal távozott is.
- És én még azt hittem, hogy nyugis lesz ez a tél. – sóhajtott Gustav. – Felejtsd el öregem! – veregette vállon Tom „együtt érzően” idétlen fejet vágva, mire válaszul egy barackot kapott a fejére.

folytatás következik

2014. július 15., kedd

Video update

Sziasztok!

Mint látjátok nem a folytatással érkeztem, hanem egy újabb videóval.
Mint azt a jobb felső sarokban is láthatjátok beneveztem egy novellaíró versenyre, aminek a napokban van a határideje. Jelenleg ezen a történeten dolgozok - amit a blogon is hamarosan olvashattok folytatásonként - mellette pedig az Életem az ikrek húgaként következő részén is.
Hamarosan jelentkezem, addig is itt ez a video, remélem tetszeni fog.


2014. június 26., csütörtök

Díj :)

Sziasztok!
Mint láthatjátok most nem résszel, hanem egy számomra kellemes meglepetéssel érkeztem.
Újra megkaptam a Legjobb Blog című díjat, amit ezúttal is köszönök szépen Diane-nek!


Mivel ezt a díjat már korábban megkaptam és továbbítottam is, így ezt most nem tenném meg újra, de Deine kérdéseire szívesen válaszolok.

1.      Van kedvenc filmzenéd? Ha igen, melyik?
Szeretem a filmzenéket, mostanában viszont nem nagyon szoktam filmezgetni, de amit igazán szeretek az a Strom the yard zenéi, valamint a Step up-ból: Petey Pablo - Show me the money. Szerintem kevesen tudják rólam, és meg is lepődnének rajta, hogy imádom a rappet, bár zenében nem vagyok válogatós minden műfajban akad olyan, amit szívesen meghallgatok.
2.      Ha vissza tudnál menni a múltba, lenne valami, amin változtatnál akár úgyis, hogy tudod, hogy az hatással lehetne a jövőre?
      Igen, és talán pont azért, hogy a jövőmön változtatott volna, bár úgy gondolom hosszasan nem érdemes a múlton rágódni, mert úgy sem lehet visszacsinálni, ezért inkább igyekezzünk a jelenben úgy élni, és úgy alakítani a dolgainkat, hogy azt később ne bánjuk meg.
3.      Van valamilyen káros szenvedélyed?
      Nincs.
4.      Van kedvenc állatod?
      Szeretem a kisállatokat, de nincs kedvencem.
5.      Hiszel a sorsban?
Talán.
6.      Mit álmodtál legutóbb?
Az eltűnt cicánkról álmodtam, és az nap reggel közölte a szomszéd, hogy megtalálta, de sajnos már holtan : (
7.      Szerinted mitől lesz valaki egyéniség?
Szerintem mindenki maga egy egyéniség, hisz mindenkiben van valami különleges és egyedi, csak rá kell találni.
8.      Van/volt az életedben olyan személy, aki olyan dolgot tett vagy mondott, amit soha nem fogsz tudni megbocsátani/elfelejteni neki?
Sajnos igen, bár már túl vagyok rajta és elfogadtam, mégis ha néha napján felbukkan a téma az sosem kellemes.
9.      Ha kívánhatnál valamit, ami most azonnal valóra válik, mi lenne az?
Az egészség.
10.  Melyik számot hallgattad utoljára?
Peter Maffay – Sonne in der Nacht, jelenleg ez szól most.

A résszel hamarosan jelentkezem, már készül, addig is ha van kedvetek és szeretnétek jelentkezzetek novellaíró versenyre, amit a jobb felső sarokban lévő képre kattintva meg is tehettek!

2014. május 8., csütörtök

Életem az ikrek húgaként - 69. rész

Sziasztok!
Ahogy ígértem újra itt az Életem az ikrek húgaként folytatása! Továbbra is számítok véleményeitekre!
Jó olvasást!


Életem az ikrek húgaként

69. rész – „Hiányoztál…”

Egy hosszú, álmatlan éjszaka után fáradtan ébredtem másnap reggel. Egész éjszaka csak forgolódtam, minden apró kis neszre felébredtem.
A ház még félhomályba és csöndbe burkolózva szunnyadt, ahogy a konyhába érve teavizet készítettem fel. Amíg vártam, hogy melegedjen az ablakon tekintettem ki. Az ébredező várost szürke felhők borították be, talán esni fog a hó. A gondolatra is kirázott a hideg. Szerettem a hóesést, de nem most, amikor minél előbb Magdeburgba akartam lenni, hogy Georggal lehessek, hogy végre megölelhessem. Rettenetesen hiányzott.
Gondolataimat egy álmos nyüszítés zavarta meg. Scotty az ablak alatt ülve figyelt engem, vélhetően ő is még csak most ébredt fel. Halványan rámosolyogtam, majd a teáskanna felé fordultam.
– Már is fent vagy, kicsim? – Gordon lépett be a konyhába és egy puszival üdvözölt. – Olyan nyúzottnak tűnsz, minden rendben? – fürkészte a tekintetem aggodalmasan, majd két bögrét vett elő.
– Nem aludtam túl jól. Köszi. – nyúltam a bögre után és bele kortyoltam. – El tudnál vinni Magdeburgba? Mondtam tegnap Georgnak, hogy ne jöjjön értem, jobb, ha most pihen egy kicsit. De ha valami dolgod van, megkérem a fiúkat, biztosan…
- Persze, hogy elviszlek, kicsim.
– Mire kell megkérni minket? – kérdezte Tom ásítás közepette.

Az ebédlőasztalnál reggelizve gondolatban újra Magdeburgban jártam. El sem tudtam képzelni korábban, hogy hiányozhat valaki ennyire, a puszta gondolat, hogy ott vagyunk egymás mellett, láthatom őt, noha még csak pár nap telt el azóta, hogy hazament.
– Mi a baj kicsikém, alig ettél valami. – anyu aggódó hangjára lettem figyelmes.
– Nem vagyok éhes, mikor indulunk? – fordultam Gordon felé.
– Mihelyst befejeztük ezt. – széles mosollyal az arcán kortyolt bele kávéjába, tudta mennyire indulni szeretnék már, hogy elkerüljük a nagy forgalmat, az esetleges dugókat.
– Útra készen! – szólalt fel Tom pár perc múlva és már vette is a kabátját.
– Csak nem képzelitek, hogy egyedül mentek. Mi is látni szeretnénk az unokaöcsénk szobácskáját. – szögezte le Bill megvillantva 1000 wattos mosolyát, amire elnevettem magam. Szívet melengető érzés látni, mennyire várják, és már mennyire szeretik őt. – Nos, akkor mire várunk még? – ragadta meg a kocsikulcsot Gordon és mind az öten elindultunk. Örültem, hogy anyuék is jönnek, ugyanis mióta elköltöztem Georghoz, röpke villámlátogatásokon kívül, még nem igazán jártak nálunk.
Mikor az autó bekanyarodott a feljáróra azonnal megnyugodtam, hazaértem. Az ajtóhoz sietve a kulccsal kezdtem babrálni, ám az pillanatokon belül kinyílt. Georg állt az ajtóban széles mosollyal az arcán, majd a pillanat törtrésze alatt magához vont és szenvedélyesen megcsókolt.

– Mikor mész anyukádért? – kérdeztem miután gőzölgő teával a kezünkben letelepedtünk a nappaliban.
– Az orvos azt mondta fél 12-re elkészülnek a papírokkal.
– Addig készítek valami finom ebédet.
– Szükség van valamire a boltból, szívesen elmegyek. – ajánlotta Gordon.
– Köszönöm, azt hiszem minden van itthon.

Amíg Georg elment az édesanyjáért, a konyha megtelt élettel, finom illatokkal és hangos nevetgéléssel.
Egy röpke órácskán belül már az ebédlőasztalt körbeülve, beszélgetve fogyasztottuk el az ízletes ebédet. Georg anyukája szerencsére jobban van, fájdalmai sincsenek, de a teljes felépülés így is hetekig eltart majd.  Addig, amíg megkapja majd a járógipszet nálunk marad, hogy segítsünk neki.
A délután folyamán alkalmunk nyílt nagy családi beszélgetésre. A fiúk a bandával kapcsolatos aktuális eseményeket vitatták meg, míg mi nők a piciről, a közelgő karácsonyról és újévről cseverésztünk, majd kettesben hagytam anyut és Melissat.
– Egy kicsit elfáradtam, azt hiszem lepihenek. Ha szükség van valamire szóljatok. – mosolyogtam és az emelet felé indultam.
– Jól vagy? – Georg azonnal utánam sietet és letelepedett mellém az ágyra.
– Nincs semmi baj. Jó újra itthon. – mosolyogva nyúltam felé, ő pedig finoman ajkaimra tapadt. – Hé Georg.. öhm bocsi. – vigyorgott Tom az ajtóban – Arra gondoltunk áthívhatnánk Gust egy kis délutáni spontán csocsómeccsre. Na mit szólsz?
– Tőlem, ha már ennyire veszíteni akartok. – vigyorgott ő is, majd felállt.
– Alázd le őket. – súgtam oda nevetve.
– Azon leszek. Szeretlek. – puszilt homlokon, majd ki ment.

A délután hátralévő részét olvasással töltöttem, miközben lentről hallottam hogyan is folyik a mérkőzés. Jóízűen elmosolyodtam egy-egy vidám felkiáltásnál, ha gólt lőttek.
Pár órával később botorkáltam le a lépcsőn, még javában folyt a mérkőzés.
– Hogy álltok? – kérdeztem, miközben Gustavot üdvözöltem.
– Mint ahogy várható volt Tom és Gustav vesztésre állnak… már megint. – nevetett fel Bill és egy újabb gólt lőtt be.
– Nincs kedved beszállni? – kérdezte Gustav vigyorogva – Mondjuk, leválthatnád Georgot.
– Miért is ne? – kacsintottam Georgra.
– Ajajj. – nyögte Tom és belökte a labdát.
– Azt hiszem srácok ez nem volt valami bölcs döntés. – nevetett fel Bill jóízűen.
– Miért? – kérdezte értetlenül Gustav.
– Hát ezért. – Bill passzolta a kis golyót és belőttem a kapuba. – Basszus! – csapott az asztalra Tom és látszott rajta, hogy nagyon felbőszítette magát és eltökélte vége a puhánykodásnak és diadalmasan bedobta az újabb labdát.

– Azt hiszem, itt kell töltenetek az éjszakát, szakad a hó. – tekintettem ki az ablakon. – Megyek, előkészítem a szobákat. 
– Én hozok be még egy kis fát. – azzal Georg és Gordon eltűntek a fáskosárral a kezükben.
– Anyu tietek lesz a földszinti háló a fürdővel szemben, Melissaé pedig a másik. Srácok nektek a fenti vendégszobát szántam, remélem nem gond, hogy együtt lesztek, de Gus kapja a másikat és gondoltam kényelmesebb, mint a kanapé. – vigyorogtam az ikrekre sejtelmesen, mire vették a lapot.
– Abszolút nem gond. Feltéve, ha nem löksz le az ágyról. – bökte meg Bill bátyja izmos karját játékosan.

A kényelmes puha párnák közé bújva simultam Georghoz.
– Gyönyörű lett a babaszoba, el sem hiszem, hogy kész lett.
– Én pedig azt nem, hogy hamarosan itt lesz. – simított végig gömbölyű hasamon. – Mit mondott az orvos?
– Minden rendben van, legközelebb 2 hét múlva kell menni. Jut eszembe ezt elfelejtettem odaadni. – azzal átnyújtottam neki az ultrahangos képet. Ragyogó szemmel tanulmányozta a kis képet majd apró puszikkal halmozta el az arcom. Fülem mögé tűrt egy kósza tincset az arcomból majd újra birtokba a nyakam, vállam és kulcscsontom. Jóleső halk sóhaj fakadt ki belőlem amint finoman beleharapott a bőrömbe. Tenyerével végigsimított az oldalamon majd hálóingem szegélyéhez elérve finoman felhúzta az anyagot és az ágy mellé ejtette.
– Gyönyörű vagy. – cirógatott puha ujjaival és olyan lágyan tapadt ajkaimra, hogy szinte nem is éreztem. Gerincén végigsimítva hosszú selymes hajába túrva húztam még közelebb. Megérezve hogyan lesz csókja egyre szenvedélyesebb, mohóbb, követelőzőbb testemben azonnal fellobbant a vágy és még többet akartam belőle. Kissé eltolva magamtól lehúztam róla pólóját, majd tenyeremet végighúzva izmos mellizmán finoman megnyomtam. Azonnal tudta mit kérek és hátradőlt az ágyon. Apró nedves puszikkal hintettem be állcsontját a füle felé haladva majd elérve azt finoman beleharaptam az íves cimpába. Szemei halk sóhaj kíséretében lecsukódtak. Csókjaim útját folytattam a nyakán, éreztem amint egy pillanatra elakad a lélegzete. Izmos felsőtestén keresztül eljutva bokszere szegélyéig beszívtam finom bőrét, körmeimmel oldalát cirógattam mire egy mélyről jövő rekedtes nyögés tört fel belőle. Fölé hajolva ismét ajkaira tapadtam miközben combjába markoltam. Csípője megemelkedett, mire engedelmesen végigvezettem tenyerem a vékony anyagon - melyen keresztül már jól látható jelei voltam izgalmának-, és finoman megmarkoltam. Teste megremegett mire belemosolyogtam a csókba és lehúztam róla az anyagot.
Hátamra döntve felém kerekedett és végigsimított hasamon majd megszabadított az egyetlen zavaró ruhaneműtől miközben egy újabb csókért hajolt.
– Hiáh… hiányoztál!
– Ennyire? – kérdezte mosolyogva amint megérintve megérezte izgalmam.
– Nagyohn! – nyögtem bele csókjában mikor megéreztem, ahogyan finoman elmerül bennem és ringatni kezd.


Folyt. köv.                                           

2014. március 29., szombat

Video update


Sziasztok!
Ismét egy újabb videóval jelentkezem, ami nekem nagyon elnyerte a tetszésemet, remélem Nektek is!
Az Édes teher folytatását igyekszem a holnapi nap folyamán hozni.







2014. március 24., hétfő

Video update


Sziasztok!
Újabb videóval érkeztem, remélem nektek is tetszeni fog. A történet folytatását hamarosan hozom, addig is jó nézelődést!



2014. február 24., hétfő

Video update

Sziasztok!
Ismét egy videót hoztam. Nekem nagyon tetszik, remélem nektek is elnyeri a tetszéseteket.
Új rész pár napon belül várható!



2014. február 17., hétfő

Video update


Sziasztok!
Itt az újabb videó, remélem ez is elnyeri majd a tetszéseteket!




2014. február 1., szombat

Video update

Sziasztok!
Először is szeretném megköszönni azoknak, akik olvasták a novellasorozatot és véleményüket is elmondták. Hamarosan egy új folytatásos történettel jelentkezem - amiről kis előzetest már jobb oldalt olvashattok -, valamint folytatódik az Életem az ikrek húgaként című történet, hisz nincs még vége.
Addig is amíg készülnek a részek egy kis érdekességgel jöttem. Mostantól videókat is megtekinthettek az oldalon. Jöjjön is az egyik személyes kedvencem.
Nektek mi a véleményetek róla?


2014. január 29., szerda

Meglepetés Best Blog Award *-*

Sziasztok! :)

Mint ahogy a cím is árulkodik meglepetésszerűen ért, hogy kaptam ezt a, de ezúttal is szeretném megköszönni Naughty Bitch♥! -nek, hogy rám gondolt!






Szabályok:
1. Köszönd meg annak, akitől kaptad!
2. Írj 10 dolgot magadról!
3. Válaszolj 10 kérdésre!
4. Tegyél fel 10 kérdést!
5. Küldd tovább! 

A magamról szóló dolgokat nem ismételném el, mert egy korábbi díj alkalmával már megtettem. 

Kérdések, amiket kaptam:
Mi motivál az írásra?
Ez változó. Sokszor olyankor jön egy jó ötlet, vagy ihlet, amikor a legkevésbé sem számítok rá.
Milyen témakörben szeretsz írni?
Ez is változó, legtöbbször valamilyen élmény/kedv/érdeklődés határozza meg.
Van írói mottód?
Konkrétan nincs, de ha szereted csinálni, jól esik és esetleg ezáltal tudsz másoknak segíteni - értem ezalatt a történetekben lévő tanulságokat, vagy maga a szeretet érzés által ami egy-egy történet ad - akkor mindenképpen csináld.
Saját életedre vonatkozó mottód?
Nem igazán. Igyekszem helyesen és hasznosan élni a mindennapjaimat.
Mitől félsz a legjobban?
Talán a haláltól.
Mi a legmerészebb élményed?
Most így nem jut eszembe.
Milyen zenét szeretsz?
Sok műfajt kedvelek, mindegyikben megfogott valami.
Van olyan dal amitől elsírod magad vagy nagyon boldog leszel tőle?
Nagyon sok. Hihetetlen, hogy mennyi érzést és gondolatot ki tud hozni az emberből egy dal.
Milyen kedvelt művészeti ágaid vannak?
Szeretem az irodalmat, a zenét és a festészetet.
Ki a kedvenc művészed?
Konkrét egy személyt nem tudok kiemelni. Sok olyan ember van, akire felnézek a benne lévő becsülendő és példamutató értéke alapján, de ilyen pl. Thomas Anders.

Kérdések tőlem:
Mióta írsz?
Mesélj el egy Tokio Hotelel kapcsolatos élményedet!
Mik azok a dolgok amikről szívesen írsz/írnál?
Volt-e olyan pillanat az életed amikor megállítottad volna az időt? (Ha igen, akkor mi?)
Ki az, akire igazán felnézel?
Van-e kedvenc íród/könyved?
Mi az, ami igazán meg tud fogni?
Közeljövőre tekintve milyen terveid vannak?
Miket szeretnél elérni az életben?
Elégedett vagy magaddal?

És akiknek küldöm:
- Ann
- dózi01