2013. augusztus 13., kedd

Életem az ikrek húgaként - 68. rész

Sziasztok!
Amint látjátok már is itt a folytatás. Lassan, de biztosan közeledünk a történet vége felé.
Köszönöm a véleményeket továbbra is várom őket. Továbbá jobb oldalt látható egy szavazás, hogy milyen novellát olvasnátok szívesen. Ha konkrét ötleted is van bátran írd meg e-malben(címet lásd fejléc alatt). Nagyon örülnék neki. Esetleg egy közös novellát is lehetne írni, ha van rá jelentkező.
Jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

68. rész – Váratlan fordulat

Sosem fogom elfelejteni Bill tekintetét, amint a monitort fürkészte. Nem láttam még ennyire izgatottnak és boldognak egyszerre. Még a kocsiban is csillogott a szeme, szája sarkában mosoly bújt meg. Melengető érzés borított el őt figyelve. Nem kérdés, hogy fantasztikus apuka lesz egyszer és kiváló nagybátyja a kisfiamnak.
Hazaérve a felvételt tanulmányozva Bill részletes beszámolóba kezdett a kicsi minden egyes rezdüléséről. Az örömöm azonban nem volt felhőtlen. Felsietve az emeletre felhívtam Georgot.
- Hogy van a kicsi? – kérdezte egyből. Igyekeztem megnyugtatni, hogy minden rendben, mire egy megkönnyebbült sóhaj volt a válasz.
- Anyukád jól van? – kérdeztem óvatosan, a hangjában fájdalom, félelem és idegesség bujkált.
- A munkatársa várt rám az előcsarnokban, amíg őt vizsgálatokra vitték. Jelenleg a műtőben van. – csuklott el a hangja.
- Tessék? – ültem le az ágy sarkára azt hittem rosszul hallok.
- Eltört a bokája és nem akarják, hogy a csontok rosszul forrjanak össze. Lehorzsolta a karját és beütötte a fejét. De szerencsére nincs agyrázkódása. – összeszorult a szívem hallgatva őt, ott akartam mellette lenni és kezét fogva vigasztalni.
- Holnap délután érted megyek.
- Nem kell, majd megkérem a srácokat. Menj haza, igyál egy forró teát és pihenj le. Majd otthon találkozunk. Nem lesz most már semmi gond.
- Rendben. Szeretlek! – suttogta.
- Én is szeretlek!
Későre járt már az idő, mikor úgy döntöttem átmegyek. Épp az előszobában vettem fel kabátomat, amikor Bill jött utánam.
- Hova mész? – kérdezte kíváncsian.
- Jörghöz. – válaszoltam.
- Veled megyek. – jelentette ki és már nyúlt is kabátjáért.
Némán tettük meg a szomszédos házig vezető utat, majd becsöngettünk. Néhány pillanaton belül már nyílt is az ajtó.
- Remélem nem zavarunk. - Jörg állt az ajtóban és meglepetten nézett Billre, majd mosolyogva reagált mondatomra.
- Dehogyis, gyertek be. – tárta kijjebb az ajtót és segített levenni a kabátomat. – Fáradjatok beljebb. – intet a nappali felé és ugyan azt a meglepettséget, félelmet még is örömöt éreztem rajta, épp úgy, ahogy legutóbb, amikor váratlanul betoppantam. Most azonban nem voltam egyedül. Éreztem rajta, hogy nem találja a szavakat, így ismét hagytam neki egy kis időt.
- Köszönöm a virágcsokrot, igazán gyönyörű. – mosolyogtam őszintén. – Most én hoztam neked valamit. – Billre pillantott, majd a felé nyújtott borítékra. Óvatosan kezdte kibontani, majd mikor tudatosult benne, mit is tart a kezében könnybe lábadtak szemei.
- Istenem, Eva. Köszönöm. – tekintett ismét a képre majd átölelt. Bill csak némán figyelte a történéseket.
- Hozhatok valamit inni, biztosan nagyon hideg volt odakint. – bontakoztunk ki az ölelésből.
- Egy tea jól esne, köszönöm.
- Barackos? – kérdezte mosolyogva, mire Bill felkapta a fejét.
- És neked mit hozhatok Bill? – suttogta nevét, mintha még mindig nem hinné el, hogy ő is itt van.
- Tea nekem is jó lesz, köszönöm. – Jörg azzal a konyhába sietett. Bill kérdőn nézett rám, mire bólintottam. Mély levegőt vett, felállt és utána ment.
- Segíthetek? – kérdezte és Jörg mellé sétált.
A nappaliban teánkat szürcsölgetve hallgattuk, amint Jörg ismét elmeséli a történteket a balesetről, a kórházról, az újságokról, amikor csöngettek.
- Majd én kinyitom. – szólt Melanie, aki időközben Angelikával a konyhában szorgoskodott. – Gyere nyugodtan, a nappaliban vannak. – invitálta be kedvesen az érkező vendéget. 
Az ajtóban megállva megköszörülte a torkát, mire mindannyian a hang irányába néztünk.
- Tohm. – suttogta maga elé és azon nyomban felállt.
- Zavarhatok? –kérdezte zavartan, mire Jörg hellyel kínálta. Melanie egy újabb csésze teát hozott Tom számára újra szembesültünk a szörnyű történésekkel, mikor Jörg újra és újra felidézte minden pillanatát, amire emlékezett.
- Büszke vagyok rád! – mondta Bill és szorosan Tomhoz bújva cirógatni kezdte.
- Miért? Mert átmentem? – Tom csak a plafont bámulta, miközben öccsét hallgatta.
- Azért mert képes voltál felülkerekedni saját magadon és az érzéseiden. Hogy rá tudtad venni magad, hogy eltekintesz az elmúlt 14 éven és a sok keserűségen. Hogy volt erőd és kitartásod átmenni és végig hallgatni őt.
- Volt más választásom? Elvégre mindenkinek jár egy második esély nem? – tekintett öccsére.
- Lett volna választásod. Ha úgy döntesz, hogy nem adsz neki második esélyt. De örülök, hogy helyesen döntöttél
- Én is örülök. – nézte ismét a plafont. – Őrület nem? Miken ment keresztül mi pedig azt hittük, hogy letett rólunk, eldobott minket. Hogy nem kellünk neki.
- Láttad az újság halmot?
- Hihetetlen mennyi lelki ereje volt Melanienak. Még erre is gondolt.
- Igen, erős nő. – helyeselt Bill.
- Tudod, azért jó tudni, hogy még ha utólag is, de valamilyen szinten nyomon követte az életünket. Alig, hogy felébredt szembesült vele, hogy eltelt 14 év. Hogy a lánya, akit utoljára ultrahangon látott már 14 éves. Aztán ideköltöztek, mit sem sejtve, hogy a lehető legközelebb került hozzánk. Hogy abban a rövid kis időben átnyálazta azt a rengeteg újságot. – Bill is elgondolkozott bátyja szavain.
- Na és mit szólsz hozzá, hogy lett hírtelen még egy húgunk?
- Furcsa. – vágta rá. – De aranyos lány. Biztos neki is szokatlan lehet ez a helyzet. Hirtelen visszakapja az apját és mellé még 3 testvért és hamarosan egy unokaöcsit.
- Nem láttad Jörg arcát mikor meglátta az ultrahang képet. – emlékezett vissza a könnyáztatta arcra, amint engem ölelt. – Szeretlek! – bukott ki Billből hirtelen és feltápászkodott, hogy láthassa bátyja arcát. – És ha történne veled valami, én ….
- Shh. Fojtotta belé a szót. – Erről hallani sem akarok. Itt vagyok, mindig itt leszek neked! – simogatta meg arcát majd lehúzta magához, hogy egy gyengéd csókot leheljen öccse ajkaira. – Én is szeretlek. – tekintett Bill szemeibe, akinek ajkai huncut mosolyra húzódtak és éhesen tapadtak Tom ajkaira.
- Ühm. – sóhajtott Tom, amikor Bill finoman beleharapott telt alsó ajkába, majd nedves puszikkal kezdte állát, majd nyakát behinteni, néhol finoman megszívva a bőrt. – Bihll…- sóhajtott ismét, majd öccse derekába markolt, aki azóta már kényelembe helyezte magát csípőjén.   
- Bihll! –hallgatva az apró sóhajokat még inkább eltökélve vette át az irányítást, hogy minden apró simításban és csókban éreztesse szerelmét.


Folyt.köv

6 megjegyzés:

  1. Szia!
    Hát mit mondjak neked kedves Eva,hogy ne legyen túl nyálas,de ne is érzéketlen...? Először is ott kezdeném,hogy nagyon sajnálom,hogy közeledünk a finish-hez,mert nagyon szeretem a sztoridat. Remélem még ezután is sokszor olvashatunk :). Nagyon várom már a novellásat is! De térjünk vissza ide! Nagyon aranyos kis rész lett. Billi annyira aranyos benne. Tomi pedig.. áhhh levett lábamról. Nem hittem volna,hogy egyszer megbocsát Jörgnek. Kíváncsi vagyok majd az új hugi mit fog szólni az unoka öcsijének :) Nagyon várom a folytatást! Sok sikert és szerencsét! CSÓKOK ÉS ÖLELÉSEK!

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy tetszett a rész. Nekem is hiányozni fog a történet, de ne aggódj már dolgozok egy másikon is. A szavazásól még bármi lehet, majd eldől ki kapja a legtöbb szavazatot.
    Szerintem sokan nem hitték volna, hogy Tom képes meggyőzni saját magát és megbocsátani Jörgnek. Nos, hogy Angelika mit fog szólni az unoka öcsikéjének majd elválik. Köszönöm a kommentet, nem is tudod, milyen sokat jelent. Folytatás pedig hamarosan. :)

    VálaszTörlés
  3. Wááá, nagyon ott volt *-* pláne az tette be a biztosítékot, mikor Tom megjelent ;) elismerésem!
    Georgot meg egyre jobban sajnálom :( szerencsétlen! T.T Remélem minden oké lesz :D
    Amúgy a végén mikor az ikrek beszélgettek, na meg mi egymás, csak megjegyezném, hogy valami kis entert üthettél volna, mert először kajak azt hittem ezt Jörgéknél művelik xDDD - de ez nem beszólás, mert ettől kimagasló a részed *-* hol bírnám én ezt felülmúlni? Egyszerűen páratlan ;)
    És továbbra is imádom, hogy van egyszerre hetero és TWC szál is *-* szuper ♥

    VálaszTörlés
  4. Örülök, hogy tetszik ez a két szálas dolog :)
    Igen, Tom döntése meglepő lehet, de rájött, hogy ez a helyes döntés. Georg pedig, nos igen nem a "legjobbkor" jött ez a kis baleset, bár ez sohasem hiányzik.
    Köszi, hogy írtál, sokat jelent! :)

    VálaszTörlés
  5. Olyan kis gonosz vagy!
    A hugicád itt ül betegen, te meg megríkatod! Várj csak, várj csak ezért még megfizetsz! ;)
    Bill reakciója annyira megindító lett... Hihetetlenül édes ahogy viselkedik. Az a szeretet, és az a törődés ami Eva felé irányul belőle, az valami fantasztikus!
    Azt hiszem bennem ott kezdett eltörni a mécses mikor Eva átadta a képet Jörgnek. Nem is tudom, talán az volt az a a jelkép ami azt jelenti "én tényleg megbocsájtok, és nem marad bennem szálka". De persze mindenkinek más a véleménye. Az viszont igazán meglepett mikor Tom beállított. Valójában sok mindenkire számítottam, de pont rá nem! Ismerlek már egy ideje (kb. 3 és fél éve) de még mindig tudsz nekem meglepetéseket okozni, és ezt imádom! :) Benned is meg a történeteidben is!
    Na és az ikrek beszélgetése... Jézusom! Na ott aztán végképp eltört a mécses! Tudod drágaság, a te érzelemábrázolásaid valami fantasztikusak! De komolyan! Én ennyire jót még szerintem nem olvastam! Viszont ez kiemelkedik a többi közül! Hihetetlen, hogy tudod így leírni az érzelmeket. Mert az oké, hogy az ikrek szeretik egymást meg stb. de ezt így nagyon nehéz ábrázolni, szóval gratula!
    Kíváncsian várom a következő rész! ^^

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm szépen Angel, igazán jól esett amit írtál.
    Nos igen Eva és a családja kapcsolata igazán bensőséges és szoros. Jörgnek adott kép "üzenetét" pedig teljesen eltaláltad. Megbocsátott neki és azt szeretné ha részese lenne az unokája életének.
    Örülök, hogy tudok még meglepetéseket okozni ennyi idő után is. :)
    Mindig is fontosnak tartottam az érzelmek kifejezését, és igyekeztem kihangsúlyozni őket. Noha még van mit tanulnom és fejlődnöm e téren.
    Köszönöm a kedvesen szavakat ezért érdemes írni! :)

    VálaszTörlés