2012. december 25., kedd

Életem az ikrek húgaként - 63. rész

Sziasztok!
Nagyon sajnálom, hogy csak most jelentkezem, de eddig nagyon el voltam havazva és nem túl sok időm maradt az írásra, azonban ezt remélhetőleg a hét folyamán pótolni fogom. Addig is itt a következő rész és szeretnék minden kedves olvasómnak Kellemes Ünnepeket kívánni!
Jó olvasást!


Életem az ikrek húgaként

63. rész – Tom meglepetése I.

A másnap reggel hamar rám köszönt. Nem voltam képes tovább ágyban maradni így a földszintre botorkáltam, hát ha a többiek már reggeliznek. A lépcső aljához érve azonban síri csönd fogadott. Az ebédlőasztalon találtam egy nekem címzett kis cetlit, melyet Tom hagyott ott nekem.

Szép jó reggelt Manóka!

 Gordon és Anya dolgozni mentek,
David meg elrángatta Billt valami
 „hihetetlenül” fontos megbeszélésre.
Én pedig elugrok elintézni pár dolgot a városba.
Sietek vissza!

Ja, amúgy csináltam neked kakaót, bent van a
mikróban, csak indítsd el, kalács pedig a pulton.

Jó étvágyat!

                                   Szeretett bátyókád: Tom : -)”


Megmosolyogtatott rövid kis üzenete, jól esett, hogy gondolt rám és még reggelit is készített.
Hozzáteszem, isteni kakaót tud készíteni, egyszerűen imádom, már kiskoromban is mindig az ő által készített kakaó volt a kedvencem.
A reggeli elfogyasztása után Georg felhívott, ami még szebbé tette a reggelem, ugyan akkor el is szomorított egy kicsit. Úgy volt, hogy este fele eljön, de sajnos nem tudta még befejezni a gyerekszobát, ezért majd csak holnap jön. Jó lett volna újra magamhoz ölelni, édes illatát érezni, karjai közzé bújva csókolni. Iszonyúan hiányzott már. Nem is gondoltam volna korábban, hogy egy ember így tud kötődni a társához, a párjához, a szerelméhez, aki az életet jelenti a számára. Már elképzelni sem tudnám az életem nélküle, a részemmé vált.
Nehezemre esett még a telefont is lerakni, pedig tudtam, hogy holnap végre újra velem lesz. Nagy nehezen azonban erőt vettem magamon és megszakítottam a vonalat. Hogy gondolataimat eltereljem, úgy gondoltam takarítok egy kicsit. A porszívó tologatása felér egy kisebb sétával, ami meg ugye nem árt. Még élveztem is a dolgot, olyannyira, hogy észre sem vettem milyen gyorsan eltelt az idő. Csak arra lettem figyelmes, hogy a porszívó hirtelen leállt.
- Hát te meg mi a francot csinálsz? – förmedt rám Tom hirtelen, amitől rendesen megijedtem.
- Jesszusom, de megijesztettél.
- Sajnálom, de még is mit csinálsz? Te sem gondolod komolyan, hogy nekiállsz takarítani. Neked pihenned kell. – kapta ki a kezemből a porszívó csövet és a kanapé felé kezdett noszogatni.
- Hé, nyugi Tom. – álltam meg és felé fordultam. – Állapotos vagyok nem beteg.
- De…
- Nincs de, ennyi mozgás nekem is kell. És nyugodj meg, vigyázok a picire, nem emeltem semmi nehezet.
- Ahh… jól van, csak nem akarom, hogy bármi baja essen az unokaöcsémnek. – sóhajtott, majd tenyerét a pocakomra tette és végigsimított rajta.
- Tudom, és köszönöm, hogy ennyire aggódsz, de hidd el, jól vagyok. – adtam puszit kissé borostás arcára.
- Jól van, de ezt akkor is bízd csak rám, majd én befejezem. – indult az emelet felé, de aztán visszafordult. – Jut eszembe, estére van valami programod?
- Nincs, Georg csak holnap jön. – ültem le az egyik fotelba, ő pedig visszasétált mellém meglepődött tekintettel.
- Hogy hogy? Nem úgy volt, hogy ma este jön?
- De igen, csak nem tudta még befejezni a gyerekszobát, és addig nem akar eljönni amíg kész nincs vele.
- Rengeteget dolgozik rajta, már most élvezi az apaságot, pedig addig még van egypár hónap.
- Igen, nagyszerű ember. – mosolyodtam el szomorúan, amit Tom is észrevehetett, mert azonnal előállt egy ötlettel.
- Na ne szomorkodj, amúgy is el akartalak vinni valahova ma este.
- Még is hova? – kíváncsiskodtam.
- Az egyelőre titok. – vigyorgott sejtelmesen.



- Tom!
- Csak egy kicsit szórakozni, de ne aggódj tetszeni fog. Most pedig pihenj, később megbeszéljük. – azzal sarkon fordult és feltrappolt a lépcsőn, magamra hagyva a tudattal, hogy tervez valamit.

Folyt. köv.

Véleményeket szívesen fogadok komment vagy chat formájában! :)


2 megjegyzés:

  1. Jaj, de jó! *.*
    Már nagyon vártam, hogy legyen rész. És most rám fog törni a sírógörcs, mert rám fog törni! Eszembe jutott a tali és most érzelmi hullámvasúton ülök.
    Na de koncentrálok!
    Kicsit sajnálom, hogy Georg csak később érkezik. Szegény Évi már nagyon várja őt. De kivi leszek a gyerekszobára! ^^
    Tom levele nagyon édes lett. Mint egy igazi odaadó báty! Zabálni való! :) Na és persze úgy az egész rész ekörül lengett és nekem nagyon tetszett! :) Örülök, hogy bővebben is elemzed ezt a szálat mert szerintem érdekes, ráadásul nagyon tetszik. :)
    Ügyes voltál mint mindig! ˇˇ Csak így tovább, várom a folytatást! Puszi! :O ♥

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szépen köszönöm a kommentet, örülök, hogy tetszett a rész. Ez a Tomos szál a következő részben még folytatódni fog, remélem az is elnyeri majd a tetszésedet.
    Nekem is eszembe jutott a találkozó és hasonlóan érzek mint te!
    Köszönöm még egyszer! ^^

    VálaszTörlés