2012. május 9., szerda

Életem az ikrek húgaként- 60. rész


Sziasztok. Hosszú idő után újra itt. Ne haragudjatok, tudom, hogy korábbra ígértem a rész, de egyszerűen nem tudtam befejezni a részt. Aztán meg a gépem és megadta magát, amit aztán sikerült megoldani, így hát itt a folytatás. Jó olvasást! 

Életem az ikrek húgaként

60. rész – A szeretett bátyó…
Hosszú elmélkedésem végére haza értem. Az ajtóban megtorpantam egy pillanatra és mély levegőt vége léptem be a házba.
- Megjöttem. – szóltam el magam hangosan.
- Na végre, azt hittem már sosem érsz haza. – pattant fel Bill a nappali kényelmes foteljából és felém tartott. – Jesszusom, Évi, jól vagy? – csuklott el a hangja.
Belepillantottam az előszobában lévő hatalmas falitükörbe. A látottak engem is megleptek. Hajamat a hideg szél teljesen összeborzolta, arcom sápadt és könnyes volt. Észre sem vettem legördülni őket arcomon. Talán csak a hideg miatt…
- Igen, minden rendben. – mondtam és levettem kötött sálamat, majd Bill lesegítette rólam a kabátomat. A nappaliba érve kíváncsi tekintetek szegeződtek rám.
***
Georg óvó karjai közzé bújva próbáltam álomba merülni. Fáradt voltam, de akárhányszor behunytam szemeimet nem értem el álomföldre, pedig most mindennél jobban vágytam volna rá. Csak álmodni akartam valami szépet és nem gondolni az elmúlt órákra.
Az ébresztő óra ketyegése hangos zajként morajlott a szoba sötét csendjében, és a percek is csak csigalassú vánszorgással mutatta az idő múlását.
Mocorogni kezdtem az általam már igen kényelmetlennek vélt ágyon, mire Georg morgott valamit, de továbbra is békésen aludt. Óvatosan kikászálódtam az ágyból és magamra kapva kék pamut köntösömet elhagytam a szobát.
Az ablakon beszűrődő gyér holdfény világította meg az emeletről levezető lépcsőt, így nem kellett a sötétben botorkálnom.
Amint leértem a lépcsőn észrevettem a nappaliból kiszűrődő kislámpa fényét.

- Tom… mit csinálsz itt ilyen későn? – pillantottam meg kanapén egyedül ücsörgő bátyámat.

- Évi… - kapta fel fejét, amint meghallotta hangom – én csak nem tudok aludni. Na és te?- kérdezett vissza.

- Én is csak forgolódtam, nem akartam Georgot felébreszteni. – válaszom követően bólintott egyet, majd a kandallóban parázsló tüzet nézte.

- Min gondolkozol? – kérdeztem néhány néma másodperc után.

- Amiket mondtál, apán… mindenen… - sóhajtott.

Férfias arcára emeltem tekintetem, ami meglehetősen meggyötört és nyúzott volt. Szemei alatt apró sötét karikák húzódtak, biztosan nagyon fáradt már.

- Mit szólnál egy csésze teához? – törte meg a csendet hírtelen.

- Az nagyon jól esne. – mosolyogtam rá halványan, majd felpattanva mellőlem eltűnt a konyhába. Néhány perc elteltével két gőzölgő csészével a kezébe tért vissza.

- Barackos, a kedvenced. – nyújtotta át az egyik csészét, majd visszatelepedett mellém. – Vigyázz meleg! – figyelmeztetett mielőtt belekortyoltam volna. Letéve a csészémet az üvegasztalra közelebb bújtam hozzá, mire ő karjai közzé vont. Néhányszor végigsimított karomon, majd a hajamat kezdte piszkálni, amit valamiért mindig is szerettem.

- Szerinted gondolt valaha is ránk az elmúlt tíz évben?

- Biztosan.

- Egyáltalán mesélt rólunk a mostani családjának?

- Nem tudom Tom, Angelika nem úgy viselkedik, mint ha tudná, ki vagyok. – tűnődtem el egy pillanatra. – Héé…

- Mi az? – kérdezte meglepetten.

- Úgy tűnik valaki nagyon rugdosós kedvében van. – elmosolyodott- talán az este folyamán először- és kezeit hasamra vezette át. – Megint! Érezted?

- Igen. Nagyon kis virgonc. Hát szabad a mamát rugdosni? – beszélt a kicsihez miközben párszor elnevette magát. Jól eső melegség öntött el, miközben figyeltem ahogy a kicsihez beszél.

- Na és Bill? – csillantak fel szemei amint kiejtettem nevét. – Minden rendben?

- Egy kicsit ő is ideges a banda miatt, az állandó hajtás… na és most még itt van apa is. Sokszor látom rajta, hogy nagyon bántja valami, de nem panaszkodik, csak mosolyog és próbálja megoldani egyedül.

- Ő nagyon erős.

- Igen, tényleg az. A legcsodálatosabb ember a világon. Annyira szeretem…- ezt követően még hosszú ideig nagy áhítattal mesélt nekem kettejük kapcsolatáról. Volt mit bepótolnunk. Kivirágzott, teljesen felderült az arca, ahogy mesélt Róla. Öröm volt hallani, hogy ilyen boldogok együtt.

Órákig beszélgettünk még, mely nagyon jó esett. Mióta elköltöztem innen Georghoz, kisebb beszélgetéseket leszámítva nem volt alkalmunk így kettesben lennünk. Az állandó próbák, David újabbnál újabb kiosztott feladatai mellett nem igazán jutott erre időnk. Örülök, hogy most volt rá lehetőségünk és átbeszélve az egész éjszakát, egy vastag pokrócot magunka terítve hajnalban nyugovóra tértünk.  

Folyt. Köv.

Véleményeitekre most is számítok.

10 megjegyzés:

  1. Első komment :P Isteni lett az új rész, a hangulata nagyon magával ragadott, annyira vártam már hogy legyen új fejezet és most végre lett. Hát megérte rá várni.Ügyes vagy és várom a kövit!!!!!

    VálaszTörlés
  2. jaj, de jó lett*-* nagyon hangulatosra sikerült :) Bár azt a beszélgetést tovább is olvastam volna :P Tom biztosan nagyon részletesen mesélt xP Na jó, nem perverzkedek >< Nagyon ügyi vagyol, várom nagyon a következő részt *-* Remélem, arra nem kell ennyit várni :P
    Puszi ^^ :*

    VálaszTörlés
  3. Nagyin jó lett :) Remélem hamar lesz folytatás.

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm a kommenteket, örülök, hogy tetszett a rész.
    Slash, örülök, hogy megragadott a hangulat, ez volt a célom. Úgy látszik sikerült megvalósítani.
    Igyekszem hozni a következő részt mihamarabb.

    VálaszTörlés
  5. Jaj, egyetlenem!
    Ez annyira csodálatos! Olyan szép, olyan meghitt! *.*
    Hugicácskád mindjárt könnyezik! :')
    Csak így tovább! :D Már várom a kövi részt. Istennő vagy! Puszi!!! <3<3<3

    VálaszTörlés
  6. Egyszerűen megunhatatlan! ^^ Már a 60. résznél tartunk, és még mindig hasgörccsel várom a folytatásokat *.* Meg most megint elgondolkoztam. Furcsa, hogy a történeteden el tudok gondolkozni, másütt nem igen szoktam (na jó, néha Kyránál, mert ott értelmezni kell a szöveget xD), de itt igen :) És megint elkapott az a rossz érzés, hogy nekem a nővéremmel nincs ennyire jó kapcsolatom, mint Évinek és Tomnak :( Sokszor nyafogok egy bátyjért, de ha az is ilyen lenne, mint tesóm?! Akkor inkább kösz nem, mert egy is elég! :)♥
    SIESS A FOLYTATÁSSAL - de tényleg ;) pussyy

    VálaszTörlés
  7. Köszönöm Angel, örülök, hogy tetszik.
    Neked is köszi Meloddy. ^^
    Szerintem, ha elgondolkozol egy történeten az csak jó lehet! Ne feled, ez csak egy fikció és biztos vagyok benne, hogy nővéred ugyan így szeret, csak másként nyilvánul meg nála. Igyekszem sietni a folytatással. :)

    VálaszTörlés
  8. Szia, Eva! :)
    Sajnos a te történeted olvasásával is rendesen lemaradtam, úgyhogy most reggel behoztam a lemaradásom. :)
    Nagyon tetszik, ahogyan csűröd-csavarod a szálakat. Egyszerűen fantasztikus! A szereplők érzéseit is hihetetlenül jól át tudod adni. :) Imádtam minden egyes apró mozzanatot a részekben, szépen megfogalmaztad a történéseket. Csak így tovább! :)
    Amúgy nagyon kíváncsi vagyok, hogyan alakul Évi, Tom és Bill kapcsolata Jörggel, és hogy vajon Jörg mesél-e a mostani családjának az előzőről. Ami meg még nagyon bizgatja a fantáziám, hogy Jörg direkt költözött-e a gyerekei közelébe. :)

    A továbbiakban igyekszem sűrűbben jönni. :)
    Puszillak ^_^

    VálaszTörlés
  9. Ne haragudj, hogy idáig nem reagáltam, pedig már régen elolvastam a részt... kicsit el vagyok havazva mostanság.
    Nade! Szupi,szupi,szupiiiiiii!!!!! Annyira imádom ezt a történetet, ez volt az első twc-s írás, amivel találkoztam, szóval teljesen elfogult vagyok vele szemben. :D
    Sajnálom, hogy ilyen ritkán frissül, nade mikor frissül... gyereknap!!!!!!! XD
    Puszik!

    VálaszTörlés
  10. Semmi baj Annette, kissé én is elvagyok maradva egypár blognál, de amint lesz egy kis időm bepótolom őket.
    Örülök, hogy továbbra is tetszik a történet. Most fején találtad a szöget, a következő részekben Jörg gondolataiból tudhatunk meg többet. Köszi, hogy benéztél!^^ Puszi

    Komolyan ez volt az első sztori amit olvastál?*-* Ezt nem is tudtam. Ez egy nagy elismerés nekem, köszönöm! Tudom, hogy ritkán frissül, amit agyon sajnálok, de igyekszem most már sűrűbben hozni. Nyári szünetben meg pláne belehúzni! Köszi, hogy írtál!

    VálaszTörlés