2011. december 6., kedd

Életem az ikrek húgaként - 57. rész

Sziasztok drága olvasóim!
Amint látjátok újra itt és végre az Életem az ikrek húgaként folytatásával.
Egy kis emlékeztető, hogy mi is történt az előző részekben: A történet újabb ominózus pontjához ért, mikor Évi ismét találkozott Angelikaval és ismerős vonásokat vélt felfedezni a lány édesapjába, aki az ő gyerekkora óta nem viszont nem látott apja. A nagy érzelmi kavalkád közepette pedig Georg megkérte Évi kezét és íme itt a folytatás!
Jó olvasást! ^^

Életem az ikrek húgaként

57. rész – „Ezt látnotok kell!”


„Hozzám jössz feleségül?” – visszhangzott fülemben kérdése. Leírhatatlan érzés uralkodott el rajtam abban a pillanatban. Szívem hevesen dobogott, torkom kiszáradt könnyeim pedig csordogáló patakként folytak végig arcomon, úgy éreztem álmodok. Puha kezeivel letörölte újra és újra legördülő könnyeimet. Remegő kezeimmel keze után nyúltam és végigsimítottam azon, mire mosolygó tekintetét ismét rám emelte.
- Igen. – válaszoltam és tisztán éreztem miként szíve hatalmasat dobbant. Azonnal ajkaimra tapadt és úgy csókolt meg, mint még talán eddig sohasem. Puha ajkainak érintése lágy volt még is érzelem dús.
Ajkaink hosszú percek elteltével is csak nehezen váltak el egymástól.
Remegő kezekkel zsebébe nyúlt és egy apró, vörös dobozkát vett elő. Amint felnyitotta a fedelét kivette belőle a kis karikagyűrűt, majd felhúzta az újamra és megpuszilta kezemet. Mosolyogva ült vissza a kanapéra és ismét karjai közzé zárt. Csak néztem az ujjamat díszítő gyűrűt, és még mindig alig hittem el, hogy mind ez velem történik.

Az falióra már megütötte a három órát, de ezt a boldogságot muszáj, vagyok megosztani. Az üvegasztalon pihenő telefonomért nyúltam.
Bill félálomban, kissé ügyetlenül tapogatózott éjjeliszekrényén rezgő telefonja után, mire a mellette békésen szuszogó bátyja is nyitogatni kezdte fáradt szemeit.
- Ki lehet az ilyen későn? – kattintotta fel hunyorogva az éjjeli lámpát.
- Fogalmam sincs, biztos az a barom Andreas megint berúgott és persze neki is pont ilyenkor jutottunk az eszébe. – motyogta Bill és végre megtalálta a készüléket. Megdörzsölte szemeit és olvasni kezdte a kijelzőn lévő nevet.
- Évi az. – mondta meglepetten, mire Tom is felült ágyában. Bill megnyitotta az üzenetet és némán nézegette tartalmát, majd széles mosoly húzódott arcára.
- Mi az? – kérdezte Tom, mire Bill felé fordította telefonját.
- Azt a…!
- Szóljuk anyuéknak. – ugrott ki már is az ágyból Bill és kettesével lépkedve a lépcsőn, igyekezett anyáék szobája felé.
- Anya, anya … Gordon keljetek fel. – szólongatta őket, mihelyst benyitott a szobába.
- Mi az Bill? – szólt dörmögve Gordon.
- Mi a baj Bill? – ébredezett Simone is.
- Ezt látnotok kell! – szólalt meg Tom az ajtóban állva.
- Ezt most küldte Évi. – mondta Bill és átnyújtotta a telefont anyunak, aki hirtelen szóhoz sem jutva nézegette a képernyőn megjelenő képet.



Pár perc elteltével már is megcsörrent a telefonom és egy hosszú beszélgetés vette kezdetét.
A hosszú, ám életem legszebb éjszakája után meglehetősen fáradtan, de annál boldogabban nyitottam fel pilláim –immáron vőlegényem gyengéd simogatására.
- Jó reggelt szépségem! – lehelt egy gyöngéd csókot ajkaimra.
- Inkább felséges reggelt! – vigyorogtam rá, mire ő szorosan magához vont ügyelve rá, hogy véletlenül se nyomja meg gömbölyű pocakomat. Ujjaimmal végigsimítottam arcvonalán, miközben smaragdzöld íriszeiben merültem el, majd pillantásom telt ajkaira vetettem, tenyeremet pedig meztelen mellkasán pihentettem meg. Bőre selymes és meglehetősen meleg volt, mintha lázas lenne. Éreztem egyre hevesen dobogó szívét, azt, hogy epekedik egy újabb csókért. Felkúsztam hát arcához és ajkaira tapadtam…

Másnap a stúdióban:

- Lám lám, kit látnak szemeim. – kurjantott fel hírtelen Gustav a dobok mögött ülve, mikor megpillantotta az éppen érkező Georgot.
- Héé, sóóóógor, szevasz. – üdvözölte Tom is fennhangon és igyekezett nem elnevetni magát, ami többé- kevésbé sikerült is.
- Sziasztok. – rázott kezet a srácokkal majd ledobta kabátját az egyik székre és elfoglalta helyét a többiek között.

A próba szünetében az előcsarnokban ücsörögve beszélgettek egy gőzölgő kávé kíséretében.
- Jól meggondoltak? Végleg el akarod kötelezni magad? – érdeklődött Gustav.
- Igen. Biztos vagyok benne, hogy ő az igazi és semmire sem vágyom jobban, mint egy szerető családra.
- Hát öregem nagyon bátor vagy! – tette hozzá Tom, aki úgy tűnt eddig nem is figyelt az elhangzottakra, annyira elmerült saját gondolataimba.
- Én biztos vagyok benne, hogy helyesen döntöttél és örülök neki, hogy ilyen jól megvagytok. Azt hiszem nálad jobbat nem is tudnék elképzelni a húgom mellé.
- Kösz Bill. – mosolyodott el a gitáros.
- Akkor nincs is más hátra, mint… üdv a családban Georg! – emelte fel kávésbögréjét, széles vigyorral az arcán Tom és koccintott a többiekkel.
- Hé, srácok merre vagytok? – hallatszott a közelből Benjamin hangja.
- Megyünk… - jött az egyhangú válasz.

Folyt. köv.

Továbbra is várom véleményeiteket! ^^

7 megjegyzés:

  1. Wíííh! ^^ Első komi *.*
    Nagyon jó rész lett. :) imádtam és sztem nem lett rossz! nagyon jó. megmosolyogtatott ezen a borús napon. :) és most így végig gondolva: ezek lassan összeházasodnak... hmmm.... ahhoz képest, hogy az egész egy félresikerült medencés bulival kezdődött =^..^= nekem nagyon tetszik ez a végkifejlet - vagy mi, mert hála a jóságos égnek még mindig nincs vége.
    a napokban megfogalmazódott bennem a kérdés: neked miért vannak olyan buta ötleteid, hogy nem írsz jól? bár egyet kell hogy értsek: valóban nem írsz jól. - hanem FERGETEGESEN! :) csak így tovább te kis író puruttya ;) szeretlek, vigyázz magadra <3 ó és: most kérlek ne halasztgasd ennyire a részt *____* köszi! xD

    VálaszTörlés
  2. Jaj, egyetlenem!
    Göynörűségesen meseszép lett a rész! :)
    Annyira megható! Majdnem el is sírtam magam.
    Gratula!
    Várom a folytatást.
    Puszim!!!
    xoxo

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm Drágáim! ^^
    Nos igen az a bizonyos félresikerült medencés buli... ezek szerint még sem volt olyan félresikerült!
    Igyekszem hozni a következő részt, amiben újabb érdekes dolgok fognak történni!

    VálaszTörlés
  4. Hű hát... hát hű! Jó lett, mint mindig na! :D
    Remélem a következő részre már kevesebbet kell várni. XDXD
    Soksok puszi!

    VálaszTörlés
  5. jujj, ez nagyon széép rész lett. :) Nagyon ügyes vagy, csak gratulálni tudok. :))

    VálaszTörlés
  6. alig várom a kövi részt olyan jó ez a történet:)

    VálaszTörlés
  7. Köszi Kyra, örülök, hogy tetszik, bár szerintem ez nem lett valami jó rész, annak ellenére, hogy mennyit kellett várni rá :/
    A következő rész a napokban érkezik :)

    Neked is köszi Molly, igyekszem ahogy csak tudok.

    Kedves "Névtelen". Nem szeretek senkit sem így megnevezni, de sajnos nem írtál nevet, szóval bocsi a megnevezésért. Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet a történet, hamarosan érkezik a következő rész! :)

    VálaszTörlés