2011. augusztus 30., kedd

Életem az ikrek húgaként - 56. rész

Sziasztok drágáim!
Meghoztam a következő részt, ami egy újabb fordulatot hoz Évi és Georg valamint Tokio Hotel életében. Talán kicsit csöpögős, de ezt így akartam. Azt hiszem könnyű lesz átérezni és értelmezni az eddigieket Georg szemszögéből is. Na de inkább jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

56. rész – „ Sosem fogom elfelejteni”

Csókjai szenvedélyesről egyre forróbbá és hevesebbé váltak, felkeltve bennem is a vágyat. Többet akartam, többet és többet. Érezni akartam. Újabb csókért epekedve fontam körbe kezeim nyaka körül. Körmeimet végighúzva tarkóján túrtam bele hajába. Vágytam rá. Minden porcikám érintéséért kiáltott.
Mintha olvasna gondolataimban, húzott az ágy felé és végigdöntött rajta. Szívem egyre hevesebben vert amint megéreztem puha kezeit a vékony anyag alá csúszni. Ujjait végighúzta hasamon miközben nyakamba csókolt. Nedves puszijai áttértek kulcscsontomra. Fogai segítségével vállamról lehúzta toppom pántját, majd megfosztva teljesen felsőmtől melltartóm után kapott, amit hamar ki is kapcsolt. Csípőm közzé fúrta magát úgy csókolta végig meztelen dekoltázsomon.
Kínzóan édes kényeztetésével az őrületbe kergetett. Már nem bírtam sokáig, a végsőkig kínzott ám a beteljesülés kapujához érve megtorpant. Huncut mosollyal az arcán nézett végig rajtam. Felhevült testem szinte remegve kiáltott a beteljesülés után, még is úgy éreztem elfogyott minden erőm. Mellkasom szaporán járt fel s alá, szívem örülten dobogott.
Összeszedve megmaradt erőmet nyitottam fel pilláim. Meztelen felsőtestével találtam szembe magam. A látványtól halkan felsóhajtottam, amit meghallhatott, mert elhangzott mondatára teljesen elvörösödtem. Ismét ajkaimra tapadva finoman húzott magára és száguldtunk a testünket árjáró bizsergés mámorában.
A nappaliban ültem köntösömbe burkolózva, magazint lapozgatva egy csésze tea társaságában. Hallottam amint ő is kilép a fürdőből és a szobába igyekszik pár perc elteltével pedig a lépcsőn igyekszik lefele.
- Mit olvasol? – kérdezte letelepedve mellém.
- Csak egy magazint. – pillantottam rá és az újságot az üvegasztalra dobtam. Éppen egy pusziért hajoltam volna, amikor a kicsi ismét rugdosni kezdett. Mosolyogva simítottam végig hasamon, mire egy apró pici rúgást kaptam válaszul. Georg is közelebb kúszott, karjaiba vont és hasamra tapasztotta tenyerét.
Nevetgélve ültünk a kanapén egymás karjaiban visszaemlékezve a nyári élményekre. Rövidke csend ült közénk, amit élveztem. Nem volt szükség szavakra, néha elég csupán a másik puszta jelenléte, közelsége. Imádtam az ilyen pillanatokat, amikor a szavak mellett ott vannak a tettek. Felemelő érzés.
A pár perces csendet Georg még is megtörte. Éreztem már egy ideje, hogy mondani szeretne valamit, csak talán nem találta a megfelelő szavakat. Mocorogni kezdett majd kibújt mögülem.
- Azt hiszem… ez a megfelelő pillanat, hogy elmondjak neked valamit. – félve pillantottam fel rá, komolynak tűnt és látszott rajta, hogy már nagyon szeretné elmondani ezért felültem vele szembe.
- Hallgatlak. – megköszörülte a torkát és belekezdett.
- Tudod… amikor megismertelek – sóhajtott egy nagyot – nem sok mindent tudtam rólad, igazán nagyon nem is beszéltünk. Pár elteltével ez megváltozott és nagyon jó barátok lettünk. Annyira jól esett, hogy számíthattam rád és mindig velem voltál. Szükségem volt rád már – akkor is-… nagyon is, még ha ezt ki sem mutattam. Volt, hogy csak te értettél meg és nem kellett felesleges köröket futnom a magyarázgatással, csak mellettem voltál és fogtad a kezem. Aztán… ez a nyár. Ez a nyár mindent megváltoztatott, teljesen felfordult az életem. Azt a juniusi bulit nálatok sosem fogom elfelejteni. Csak akkor jöttem rá, hogy már régóta másképpen tekintek rád, mint egy barátra. Sokkal többet jelentettél nekem.
Ha megláttalak furcsa érzés kerített hatalmába és a közeledben kellett lennem. Aznap este még is összeszorult a szívem, mikor megláttam meggyötört arcodat. Azonnal tudtam, hogy baj van és úgy éreztem, végre eljött az én időm, hogy viszonozhassam mindazt, amit tőled kaptam. Szükséged volt rám, hogy kiöntsd a szíved, ahogyan én is tettem számtalanszor. Jó érzés öntött el, hogy megnyíltál előttem és megbíztál bennem. Örültem, még is szomorú voltam, hogy így kellett látnom téged. Nem azt érdemelted… a sok keserűséget és bánatot. Nem a megvetést és a magányt. Nem is gondolkodtam igazán csak a szívemre hallgattam, ami azt súgta, hogy én képes lennék boldoggá tenni téged. Hogy újra mosolygó arcod ragyogja be az egész napom, hogy hangod csengése visszhangozzon fülemben. Úgy éreztem meg kell tennem azt pár bátortalan lépést. Bevallom őszintén, akkor féltem életemben először egy nőtől. – nevetett fel kínosan, én pedig nem bírtam tovább. Könnyeim egymás után folytak végig arcomon. – Nem a visszautasítástól, hanem attól, hogy úgy érzed, csak kihasználom az alkalmat és ellöksz majd magadtól teljesen. Leírhatatlan érzés volt megérinteni ajkaidat és érezni a viszonzást. Találkozásaink alkalmával mindig az egekig emeltél akár egyetlen mosolyoddal is. – letérdelt megfogva kezeimet. – Egyszerűen elbűvöl, magával ragad mindened: csillogó szemeid, édes mosolyod, csilingelő nevetésed… mézédes csókod és egyetlen érintésed. Felfoghatatlan, hogy itt vagy velem, hisz oly’ régóta vágytam már rád. Néha el sem hiszem mindezt, hogy itt vagy nekem te és a kisfiúnk a pocakodban. Reggelente félve nyitom ki szemeim, hogy nehogy csak álom legyen mindez, aztán oldalra fordulok, és ott szuszogsz édesen mellettem. Ilyenkor érzem igazán szerencsének magam, mert vagy nekem. Azt akarom, hogy mindig így ébredhessek, hogy hálát adhassak az égnek, megköszönve mindent. Azt akarom, hogy örökre így legyen, hogy had szeresselek egy életen át. – mély levegőt vett majd tovább folytatta én pedig úgy zokogtam, hogy féltem nem hallom majd meg halk szavait. – Mindezek után szeretném teljesen összekötni az életem és megosztani veled mindent. Csak… - szipogta már ő is- csak annyit szeretnék kérdezni: Hozzám jössz feleségül?


Folyt. köv.

Megérdemlek egy kis véleményt? *-*

12 megjegyzés:

  1. jézusom, Eva, ez gyönyörű rész lett! és nem is lett csöpögős Georg monológja :) szerintem teljesen élethű, és egy lánykéréshez nem elég sosem annyi, hogy legyél a feleségem. :) nagyon szép lett, de pont itt abbahagyni? :P kíváncsi vagyok a folytatásra! :)
    puszillak ^^)

    VálaszTörlés
  2. Háát.... azért fura elképzelni, hogy Georg talán ezt mondaná valakinek :D De amúgy tényleg nagyon szép lett! :)

    VálaszTörlés
  3. Jaj, drágaságom!
    Ezt én is bekönnyeztem. Jaj, ez annyira gyönyörű. Teljesen átéreztem amit Évi érzett meg amit Georg. Nagyon de nagyon gyönyörű rész lett. Ehhez csak gratulálni lehet. Szóval Gratula!
    Siess a folytatással!
    Puszi, szere!!!
    ui.: tényleg csilingelő a hangod :D

    VálaszTörlés
  4. Istenem de cukiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii <3 Nagyon gyönyörűen megírtad, minden elismerésem :)) Annak pedig aki fújol, azt üzenem hogy bekaphatja mind a 3 faszomat, és le is szívhatja jó erősen =.=

    VálaszTörlés
  5. Szervusz drága lányom! ^^
    ez most nagyon de nagyon éédeees lett! *.* Ez nagyon aranyos ^^ Nagyon meghatódtam. Nagyon cuki lett ^^ Remélem, most már tényleg minden happy lesz ^^ Olyan cukik ^.^
    Hehe, kedves névtelen barátom, a fujjolás helyett inkább a nevedet legyen eszed megadni; csak magadról állítasz ki szegénységi bizonyítványt. Grat.
    Szóval Eva, ez megint fantasztikus volt, nagyon várom a következő részt!! ^^ <3

    VálaszTörlés
  6. Névtelen te most ezzel alá is írhatnád a halálos ítéletedet. Nem veszed észre magad??? Itt írogatsz név nélkül és még fújjolsz is. Mint egy gerinctelen rohadék. Az ilyen emberektől felfordul a gyomrom...
    Erika, Molly. Totálisan egyetértek veletek.

    VálaszTörlés
  7. Ügyi, ügyi! :D
    De mi a fene van most Jörggel?! Ne tessék túlhúzni az idegszálainkat, részint mert szakadékony, részint mert spekuláció terén a csillagos egeket súrolgatom.:)
    Hajrá, puszi!!!
    Zsani

    VálaszTörlés
  8. Jézusom, itt nyivákoltok, hogy milyen cuki meg édes, de a negatív vélemény már nem pálya. Ebből a részből facsarni lehet a nyálat, de hát kinek a pap, kinek a paplan, ugyebár.

    VálaszTörlés
  9. Egyáltalán nem kisiklott téma a negatív kritika, de szerintem pont a csöpögősség, mint olyan, nem róható fel jelen esetben.
    Egyrészt maga az egész történet kicsit "taknyos-könnyes-nyálas" lovestory: van, aki az ilyet szereti.... aki meg nem, az meg olvasás után tisztára törli magát egy törülközővel, vagy bele sem kezd. :P
    Másfelől viszont Eva is írta az elején, hogy kicsit csöpi lett, vagyis totál tisztában van vele, vagyis minek hívjam fel olyanra a figyelmét, amit amúgy is tud. :D
    Ha már mindenáron kritika, akkor a történetbe kötnék bele egy kicsit:
    a baba maximum négy hónapos, ugye? Ergo még nem szabadna érezni hogy rugdos, ahhoz még kéne néhány hónap. Vagy ha már rúgdos... hááát a nővérem akkor már viagrával se kívánta volna a szexet, dehát gondolom ez nem általános aranyszabály. :D
    Nnnnya! Van még felhasogatható szőrszál valahol? :D
    Zsani

    VálaszTörlés
  10. annyi a hozzáfűzni valóm, hogy mióta lehet negatív KRITIKÁNAK nevezni azt, hogy idézem: "fúj." ?

    VálaszTörlés