2011. augusztus 26., péntek

Életem az ikrek húgaként - 55. rész

Sziasztok!
Igen, jól látjátok itt az új rész és új fejléckép. :D
Talán meglepetést okoz majd ez a rész, mert esetleg nem ezt vártátok, de mindennek meg van a következménye ugyebár.
Jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

55. rész – Felnőttként is gyerek

A nap sápadtabban süt, mint ez elmúlt hetekben. Az éjszakák hűvösebbek a csípős szél miatt. Madarak ezrei szárnyalnak a magasban, hosszú útra készülődvén. A lombok lassan rozsda színbe burkolóznak, hogy elhullajtva leveleiket majd ők is nyugovóra térjenek.
Beköszöntött az ősz.
Kislánykoromban sohasem szerettem ezt az évszakot. A nyári pezsgés olyankor megszűnt a hatalmas városban, minden elcsendesedett ezzel is érzékeltetve az egyre inkább közeledő hideg, zord telet.
Mára már másként látom mindezt. Kifejezetten vártam az ősz varázslatos beköszöntését. Esténként sétálni a lehullott barnaszínbe öltözött falevelek között a parkban, figyelni a játszótéren még mindig vidáman szaladgáló gyerekeket. Lehunyt szemekkel élvezni a nap sugarainak gyengéd kényeztetését vagy csak egy hűvös esős napon az ablakból figyelni a kósza esőcseppek halk kopogását az ablakon.
Az ősz bezár maga mögött és egyben ki is nyit egy kaput előttünk, amit átlépve számtalan élmény, meglepetés, rejtély tárul elénk. Bármi megtörténtet veled, hiszen nem tudhatod, mit hoz a holnap számodra és ettől olyan izgalmas az egész. A meglepetésekkel teli nyár után kíváncsian vártam az ősz eljövetelét, szembesülni vele mit is tartogat számomra.

- Hogy tetszik? – kérdezte átkarolva derekam Georg, mikor befejezte a gyerekszoba festését.
- Nagyon szép lett! Ügyes vagy szívem. – adtam egy apró csókot szájára.
- Remélem neked is tetszeni fog majd. – hajolt a hasamhoz és mosolyogva beszélt a kicsihez.
- Bizto… - akadt el a szavam hírtelen.
- Mi a baj? – kérdezte rémülten Georg, mire csak megráztam a fejem és a keze után kaptam, amit aztán a hasamra helyeztem. Néhány másodperc elteltével már ő is érezte. Széles mosoly húzódott arcára. – Megint rúgott egyet… és megint. – tapogatta gömbölyű pocokom. Leírhatatlan boldogság öntötte el egész lényem, ahogy figyeltem őt. Szemei csillogása, őszinte mosolya és gyengéd érintései biztonságot, nyugalmat és mérhetetlen szeretetett sugárzott.
- Azt hiszem ő is elégedett vele. – kuncogtam miközben karjaiba zárt. Szorosan bújtam hozzá, érezni akartam a közelségét. Tudatni akartam vele szükségem van rá. Smaragdzöld íriszei ragyogására, telt ajkainak érintésére, izmos, védelmet nyújtó kezeire, hatalmas szívére.
Percekig öleltük egymást, felesleges volt bármit is mondanunk. Kissé elhajolt tőlem, – kibontakozva ezzel az ölelésből - hogy szemeimbe tudjon nézni. Nem szólt semmit csak nézett. Egészen elpirultam fürkésző tekintete révén, mikor ajkaimhoz hajolt és finom csókot lehet rá. Éreztem, hogy a végén elmosolyodik.
- Mi az? – kérdeztem miután ismét csak mosolyogva tekintett rám.
- Van valami az arcodon.
- Hol? – töröltem meg az arcom, mire kaján vigyor terült el arcán.
- Itt. – hajolt arcomhoz és egy hatalmas puszit nyomott rám, miközben magához húzott. Újabb puszit kaptam immáron arcélemre, majd áttért a nyakamra és finoman beleharapott a fülembe. Önkéntelenül is felsóhajtottam ezen cselekvésére.
- Most.. most, hogy így mondod neked is mintha lenne valami az arcodon. – hajoltam el tőle és úgy tettem mintha azt a bizonyos dolgot kémlelném az arcán.
- Hol? – kérdezte.
- Itt. – fogtam az ecsetet és egy csíkot húztam az orrára, majd mielőtt reagálhatott volna valamit nevetve kisiettem a szobából.
- Na ezért még számolunk. – hallottam, ahogy nevetve jön ki a szobából és keresésemre indul. - Hova bújtál? Úgy is megtalállak! .... Ne akard, hogy megcsikizzelek. – lépett be a hálószobába én pedig nem bírtam visszatartani a nevetést. – Szóval idebújtál. – csukta be a szobaajtót, ami mögött eddig rejtőzködtem. Próbáltam elslisszanni mellette, de nem sikerült. Megfogta a karom és a finoman a falnak tolt és ajkaimnak esett.
Csókjai szenvedélyesről egyre forróbbá és hevesebbé váltak, felkeltve bennem is a vágyat. Többet akartam, többet és többet. Érezni akartam. Újabb csókért epekedve fontam körbe kezeim nyaka körül. Körmeimet végighúzva tarkóján túrtam bele hajába. Vágytam rá. Minden porcikám érintéséért kiáltott.

Folyt köv.

A véleményeitekre még mindig kíváncsi vagyok. ^^

8 megjegyzés:

  1. A fejléckép nagyon nagyon szép! Szegény Billecske :( Síír
    Na de a rész, az... wow *.* Nagyon jó lett!Az elejét nagyon szépen leírtad. Láttam magam előtt az egész tájat ^^
    Georg és Évi pedig olyan aranyosak ^^ Nagyon remélem, hogy nem lesz semmi probléma velük, semmilyen értelemben :) Olyn kis aranyosak együtt. (és ezt úgy mondom, hogy nem igazán szeretem a th-s heteró történeteket)
    Szóval nagyon szép lett ez a rész, már éppen ideje volt, hogy felrakd! ^^
    Várom a folytatást! <3

    VálaszTörlés
  2. AAAAAAAAAA Wz a rész *.* Georg fan lévén duplán imádooom *.* isteniii jajj :D Azthiszem még vagy 20× elolvasom, hogy élvezkedhessek :D

    VálaszTörlés
  3. Áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!!!
    Babám, ez valami eszméletlenül szép és aranyos. *.* Hogy tudsz ilyen szépet írni? Én fix nem tudnék.
    Joj, már alig várom a folytatást!
    Puszim!!!

    VálaszTörlés
  4. Tök cukik együtt és a rész is tök jó lett! Várom a folytatást. Ja és kíváncsi vagyok a babára is már :D

    VálaszTörlés
  5. jaj, nagyon aranyos együtt Georg és Évi :) szép rész lett! :)
    puszillak ^^)

    VálaszTörlés
  6. Jajj annyira örülök, hogy tetszik nektek. Hamarosan többet megtudtok, majd a kisbabáról, illetve Jörgről is, de előtt egy ominózus esemény fog következni, aminek jelentős kihatása lesz Évi és Georg, illetve a Tokio Hotel számára.
    Folytatást talán estére meg is kapjátok. :)

    VálaszTörlés