2011. június 29., szerda

Életem az ikrek húgaként - 49. rész

Sziasztok!
Tudom nem valami hosszú és nem is annyira izgalmas, de holnapután jön a folytatás.
Jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

49. rész: „Hiányzik… annyira hiányzik”

3 hét telt el azóta, hogy anyuék visszatértek a nyaralásból és elmondtuk nekik, hogy várandós vagyok. Az elmúlt hetek viszonylag gyorsan teltek. A fiúk stúdióba jártak dolgozni az új lemezen, én pedig rendszerint utazgattam Magdeburg és Berlin között, hogy ismételten belevethessem magam a gitározásba - amit a költözésem és a várandósságom kiderülése miatt kicsit elhanyagoltam- és be tudjak menni apu zeneiskolájába. Mindezeknek köszönhetően elég sokat tartózkodtam a szülői háznál, néha- néha már úgy éreztem, mintha visszaköltöztem volna. Korán reggel Georg elhozott és késő este értünk csak haza.
Szombat van, de ma is bementem a zeneiskolába. A srácoknak csak délután kell bemenniük egy megbeszélésre Davidhez, így most egymást boldogítják otthon, vagyis azt hittem, de amikor megérkeztem letargikus hangulat fogadott. Nem lepett meg, már számítottam rá.
- Hello, hát veletek meg mi történt? Mi ez a savanyú ábrázat? – tekintettem végig a négy srácon, akiknek egytől egyik lefele konyult a szája –mintha csak citromba haraptak volna- és mélán fixírozták a mintás szőnyeget lábuk alatt.
- Semmi…- motyogta némi csend után Tom. Percekig vártam hátha megtörik a csend, de hiába.
- Látom, veletek ma nem lehet beszélgetni. A konyhában leszek. – azzal magukra hagytam, had mélyüljenek el gondolaikban. Néhány eltelt kósza perc után, halk csoszogással Bill botorkált be a konyhába. Némán állt a nyitott hűtőnél és valami üdítő után kutatott. Meguntam nézni meggyötört, szomorú arcát és rákérdeztem a dologra, pedig tudtam miről is van szó.
- Billh… - sóhajtottam mélyet és az orra előtt csuktam be a hűtőt, mire csak pislogva nézett rám. – Most komolyan, mi a baj?
- Se…
- Bill!- emeltem fel kissé a hangom, nem rázhat le ilyen könnyen.
- Andy… hiányzik… annyira hiányzik. – a könnytől csillogni kezdtek szemei és félő volt, hogy utat törve maguknak végigfolynak puha arcán. Karomat kinyújtva bújt közéjük, fejét nyakamba fúrta.
- Akkor miért nem hívod fel? – kérdeztem miközben a hátát simogattam. Gyerekkori barátok, akik jóban- rosszban támogatták egymást. Andy mindvégig az ikrek mellett állt és miután megalakult a Devilish barátokra tett szert Georg és Gustav személyében is. Szinte már a családunk részévé vált. Lassan másfél hónapja nem látták egymást, így érthető miért is vannak így kibukva, különösen Bill, akihez valamilyen szinten Andy mindig is közelebb állt.
- Márh próhbáltam, deh… deh nehm veszi fel. Csahk az üzeneth rögzítővel tudtam behszélni. - motyogta nyakamba.
- Akarod, hogy megpróbáljam én is?
- Ühüm. – bólintott, mire lassan kibontakoztam az ölelésből majd a telefonomért nyúltam és tárcsáztam a számot.
- Kicsöng. – súgtam oda neki, mire gyönyörű mogyoróbarna íriszeiben a remény szikrái kezdtek felvillanni. ~ csöng… csöng… csöng… csöng…. ~ de nem akarta felvenni. Már éppen le akartam tenni, amikor felcsendült hangja a vonal túlsó végén.
~ Andy, na, végre. Azt hittem már sosem veszed fel… jól vagyok, köszi, viszont.. valakiknek már nagyon hiányzol és szeretnének neked is elmondani valamit… igen? Az nagyszerű lenne, rendben. Szia. ~ tettük le a telefont és Bill kíváncsian toporgott előttem.
- Na? Mit mondott?
- Hááát…- indultam ki a nappaliba a többiekhez. – Azt mondta már ő sem bírta volna tovább és nagyon hiányoztok neki, különösen Te – néztem a szemébe, mire angyali mosoly jelent meg az arcán- és holnap eljön. Ideje lesz vele is megosztani a kis titkotokat, elvégre ez az oka mindennek. – foglaltam helyett Georg ölében, aki a pocakomat kezdte el simogatni.
- Igazad van, ideje lesz. – sóhajtott Tom.
- Biztos ki fog majd akadni. – tűnődött el Bill.
- Hé, srácok, ezt majd ráértek holnap is megbeszélni most inkább örüljetek, hogy idejön és beszélhettek. – szólalt fel Gustav a fotelban elterülve.
- Na, mit szólnátok, ha kivételesen most én adnék nektek egy kis privát koncertet. Sokat tanultam a héten. – vigyorogtam ördögien Tomra, mire rám nyújtotta a nyelvét és a kezembe nyomta a gitárom.
- Lássuk, mit tudsz! – tette még hozzá majd magához húzva Billt figyelni kezdte mozdulataimat.
- Hát ez még semmi. – szólt oda pár perc múlva, majd előkapva saját hangszerét belekezdett egy dalba, de ráfázott, mert azt is tudtam folytatni, mire pislogva tekintett fel rám és kaján vigyorral az arcán gitározni kezdett velem együtt, amivel elszórakoztunk egészen addig, míg meg nem csörrent Bill telefonja és közölte David máris induljanak a stúdióba.

Folyt. köv.

Néhány kommentnek most is örülnék :D

12 megjegyzés:

  1. elsőkomii :D
    Nekem tetszett :) Feltűnik Andy :D és olyan éédes jelenet volt az, amikor Georg elkezdte simogatni Eva pocakját :D ^^ várom a folytatást :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon cukker rész lett:D;)
    Már vártam az irásod és egyetértek Lea-val télleg édes jelenet volt mikor Georg simogatta Eva pocakját:D
    Siess a folytatással

    VálaszTörlés
  3. Jaj, Babám! ^^
    Ez valami olyan aranyos lett, hogy el sem lehet mondani!
    Megértem, hogy érezhetnek a fiúk. EWgy hónap azért nagyon-nagyon hosszú idő. Én egy hétig se bírnám ki nélküled.
    Remélem hamar folytatod. Puszi szeretlek!

    VálaszTörlés
  4. ez... ez nagyon aranyos lett!! :D Szegény Billukááám :'(
    Am ez az Évii nagyon szimpatikus már nekem :D Milyen kis céltudatos volt, mikor felhívta Andy-t :D Nagyon tetszett ^^ Kíváncsi vagyok, miért nem taliztak ilyen sokáig :'( És persze arra is, hogy milyen lesz mikor találkoznak :D És nagyon éédesen gitároztak a véégéén ^.^ Annyira várom a folytatást, és hogy talizzanaak! David meg soha nem tud elnyugodni tőlük xD
    Legyen már holnap utáán! :D :D

    VálaszTörlés
  5. szerintem nagyon joo lett :)) szépen leírtad, hogy Billnek mennyire hiányzik Andy és hogy mennyire megörült, mikor megtudta, hogy találkoznak majd :))
    pusziim ^^

    VálaszTörlés
  6. Nagyon tuti. Basszus most az én sztorimban is úgy tervezem hogy felbukkan, de nem nagyon, úgy látszik Andy lett a divat :D
    Szóval nagyon jó és várom a folytatást!

    VálaszTörlés
  7. Hát... azt hiszem, ott kezdem, hogy ne haragudj, amiért mostanában nem írtam neked komit, tudod, hogy most egy kicsit leeresztettem. >.< Na, de most újra itt vagyok. :D És ha még egyszer olyat mersz mondani egy fejezetedre, hogy jelentéktelen és szar... megverlek (persze, csak szeretetből. :P). Nagyon aranyos lett ez a rész, kíváncsi vagyok a nagy találkozásra. Úgyhogy nagyon siess a folytatással. :P
    Jaaa, és természetesen a novelládat is olvastam, és... Hát azzal teljesen megfogtál! Nagyon szép lett, nem is tudok rá egyszerűen mit írni, csak azt, hogy csodálatos. *.*

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm szépen a komikat :)
    Köszi Ayu, örülök, hogy újra látlak itt. :)

    VálaszTörlés
  9. nagyon jóóó rééész leeett!!! *.* méééég kell rész!! ^^

    VálaszTörlés
  10. Kicsit el voltam maradva az olvasással, de nagyon örültem, hogy most bepótoltam. Fantasztikus a sztori. Nagyon szeretem. Ezek a képek oldalt meg... wow :D

    VálaszTörlés
  11. Szerintem is fantasztikus rész lett! *.* Nagyon várom már, mit fog szólni Andy a "kis" titokhoz... :D Rééészt! :D
    xoxo

    VálaszTörlés
  12. Köszönöm mindnekinek :D
    Fiore, örülök, hogy újra látlak itt és annak is hogy még mindig tetszik a sztori :D

    VálaszTörlés