2011. június 5., vasárnap

Életem az ikrek húgaként - 47. rész

Sziasztok!
Igen, még élek. Sajnálom, hogy két hétig nem jelentkeztem, de sajnos nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elterveztem. Na de mentegetőzés helyett, itt a rész. Jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

47. rész – „Nagybátyó leszek?”

Egymás kényeztetéséből az éjjeli szekrényen lévő digitális óra pityegése zökkentett ki, jelezvén lassan útnak kellene indulnunk.
- Maradjunk inkább itthon… nem bánnád meg! – pillantott fel rám sejtelmes mosollyal az arcán.
- Abban biztos vagyok, de te is tudod, hogy megígértük anyáéknak, hogy kimegyünk a reptérre Billékkel. És különben is ne nézz így rám!
- Miért? Hogy nézek? – ha lehet most még elbűvölőbb mosolyt festett gyönyörű arcára.
- Tudod te azt nagyon jól. – adtam egy gyors puszit az arcára és kimásztam mellőle az ágyból.
Követve példámat hamarosan ő is kikászálódott a puha párnák közül és lustán battyogott le a lépcsőn.
- Pontosan mikor is érkeznek meg?
- 01:35-kor száll le a gépük, ha nincs késés.
- Akkor meg nem érünk még rá? – támaszkodott a konyhapultra a káváját szürcsölgetve.
- Sok dolgunk van még addig, ráadásul kitudja milyen a forgalom Berlinben.
- Igazad van, menjünk. – azzal megitta az utolsó csepp kávéját is, majd egy halvány puszit lehelt ajkaimra, de amit megéreztem a kávé illatát émelyegni kezdtem így inkább elhajoltam tőle. – Mi a baj? – kérdezte meglepetten.
- Nincs semmi, csak nem bírom a kávé illatát. – mostanában egyre több szagot tartok elviselhetetlennek - ami persze természetes velejárója a várandóságnak – de mindig váratlanul ér. Felsiettem az emeletre átvenni egy kényelmesebb ruhát és aztán útnak is indultunk.


- Kösz Dave, nagyon hálásak vagyunk. Még is csak felháborító, mit meg nem engednek maguknak ezek a mocsko…
- Ne húzd fel magad Tom, már intézkedtem. Ilyen baromságot úgy sem hisznek el az emberek. Amúgy is nem rég volt a sajtókonferencia, ami ennek teljes mértékben ellent mond.
- Davidnek igaza van Tom, nem ér annyit ez az egész.
- Csak meg akarom kímélni őket ettől a szennytől. – azzal fogta és az újságot a sarokba vágta.
- Ne törődj ezzel, már a pert is elindítottam, esélyük sincs.
- Ez igaz. – tűnődött el Tom.
- Na látod. Jól van srácok én megyek, szerdán fél 10 stúdió, el ne felejtsétek.
- Jó, jó. Ott leszünk.
- Helyes, sziasztok.
- Hello. – köszöntek egyszerre, majd visszasétáltak a konyhába, hogy folytathassák a – David látogatásával félbeszakított – főzést.
- Mindjárt 8, lassan itt kellene már lenniük. – amint ezt Tom kimondta dudaszó csapta meg a fülét.
- Megjöttek. – Bill máris rohant az ajtóhoz és széles mosoly keretében üdvözölt minket. – Hé skacok, csak hogy megérkeztettek végre.
- Elkerülő útón kellett jönnünk. Amúgy találkoztunk Daviddel, csak nem itt volt?
- De igen, épp most ment el pár perce. Na de gyertek már beljebb, mit állunk idekint.
- Na és Tom? – néztem körbe a nappaliban, de sehol sem találtam.
- A konyhában vagyok. – kiáltott, majd üdvözöltük egymást.


- Na a két főszakács jól egymásra talált. – nevetett Bill, immáron a nappaliban ülve.
- Nézd a jó oldalát, legalább nekünk nem kell főzni. – motyogtam miközben az asztalon lévő kekszből csipegettem már vagy húsz perce, amit sajnos ő is észrevett.
- Ilyen éhes vagy? Igaz a vacsorának még idő kell, de csináljak egy szendvicset?
- Nem köszi, jó ez. – majszoltam tovább.
- Komolyan, mint aki gyereket vár. – kuncogott jóízűen.
- Miért? Mit szólnál hozzá, ha kiderülne, hogy nagybácsi leszel? – néztem rá komolyan, mire arca komollyá vált.
- Na ne… ez most komoly? – kérdezett rá néhány perc töprengés után. Én csak mosolyogva felálltam és az emeletre indultam.
- Hé Évi! – jött utánam. – Ez most komoly? Várj már meg. – hármasával szedte a lépcsőket, de mire felért, én már az ágyamon ültem és a tv-t kapcsolgattam. Leült mellém és mielőtt bármit is mondhatott volna megakadt a szemünk a zenecsatornán, ahol épp a friss sztárhíreket sorolták, köztük a rólunk – legfőbbképpen Georgról - megjelent zagyvaságot is, amiről eddig fogalmam sem volt.
- Ez mi? – kérdeztem Billtől, mert látszólag ő nem volt ennyire meglepett, mint én. Nem szólt semmit, csak lebattyogott a földszintre és egy újsággal a kezében tért vissza.
- Ezt hozta David. – nyújtotta át az újságot, aminek a címlapján az a kép virított, amit a múlthéten a dugóban készítettek a lesifotósok. Fellapoztam a színest papírt és végig futattam szemem a cikk hasábjain.
- „ A napokban egy névtelen levelet kapott szerkesztőségünk, melynek tartalma szerint egy Hamburgi lány, hónapok óta titkos viszonyt folytat a banda basszerosával. ~ Egy helyi szórakozóhely szülinapi partiján találkoztunk. Meghívott egy italra és beszélgetni kezdtünk. Meglehetősen közvetlen volt és megkérdezte lenne-e kedvem találkozni vele valamelyiknap. Meglepett a kérdése, mert úgy tudtam, hogy az ikrek húgával, Evával van kapcsolatban, de Georg elárulta, nem szereti őt, csak egy fellángolás volt a részéről és megszakította vele a kapcsolatot. Elhittem amit mondott, így kedden újra találkoztunk és azóta is folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Nagyon megszerettem őt és ő sem rejtette véka alá érzéseit, amit egy szenvedélyes éjszaka keretein belül a tudtomra is adott… ~ Nem tudjuk, hogy igaz- e a levél tartalma és azt sem, hogy tudnak –e erről a srácok. És ha igen, mit szólnak mindezekhez? „ – olvastam egy töredéket a cikkből, majd nagy levegőt vettem és a konyhába indultam. Bill azonnal rohant utánam és nyugtatgatott, hogy mind ez nem igaz, amit persze tudtam, hisz Georg minden szabadidejét velem tölti és esténként sem szokott bulikba eljárni.
- Szívem! – szóltam már a lépcső aljáról, mire Georg kijött a konyhából.
- Mi az szívem?
- Aj ajj – szólt halkan Tom, mikor meglátta az újságot a kezemben. Georg elvette a lapot és elkezdte olvasni.
- Ezt nem hiszem el. Mi ez a baromság? Ugye nem hiszed, ho…
- Persze, hogy nem, ne aggódj. – nyugtattam meg.
- David már elintézett mindent, jó nagy raplit vágott a szerkesztőségen és bepereli őket.
- Ez a minimum. Nem hiszem el, hogy egy perc nyugta sincs az embernek az ilyen hülyeségek miatt. – morogta mérgesen és ő is jó messzire eldobta az újságot.
- Jól van, David elintézett mindent, ne is törődjünk ezzel, inkább terítsünk meg. – javasolta Tom és megterítettünk. – Bill, a vacsorának még kell pár perc. Érte mentek anyuékért? – kérdezte öccsét Tom.
- Persze, Évi jössz?
- Aha, csak egy pillanat. – nyomtam egy csókot Georgnak majd a repülőtérre indultunk.

- Szóval… - tekintett rám Bill vezetés közben.
- Szóval mi? – értetlenkedtem, mire megforgatta szemeit.
- Tudod te azt nagyon jól. Tényleg kisbabát vársz?
- Ezt honnan veszed?
- Évi! Nagybátyó leszek?
- Őőő… nézd, most száll le a gép, siessünk. – szálltam ki a kocsiból, mire Bill csak nagyot sóhajtott.
- Otthon nem úszod meg, el kell mondanod mindent.
- Oké, de gyere már.

Folyt. köv.

A kommenteket szívesen várom (=
Mit szóltok Bill újításaihoz?

8 megjegyzés:

  1. a rész nagyon joo lett ismét :))) kajak kíváncsi vagyok h Bill és Tom h reagálnak majd :)) na meg persze a szülők :)))
    puszim :* :))))

    VálaszTörlés
  2. Nah most korában irok mint máskor.:D
    A lényeg hogy állatul jó rész lett...Nagyon teccet.És hát énis nagyon nagyin nagyin kiváncsi vagyok hogy a Bill és a Tom mit szól majd hozzá!!!DE szerintem tuti örülnek majd!!!!
    Siess a Folytatással!!!
    És nem baj h két hétig nem irtál...Hidd el vannak akik sokkal több ideig nem irnak.
    Pusy

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó. Szerintem először mindenki sokkolódik a hírtől, de aztán örülni fognak. Na majd kiderül. Hamar a folytatást.

    VálaszTörlés
  4. Nagyon köszönöm lányok. Igyekszem a folytatással :)

    VálaszTörlés
  5. Szívem! Ez isteni lett! *.* Már alig várom, hogy mit fognak szólni.

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm. Holnap minden kiderül, hozom az új részt!

    VálaszTörlés
  7. Jáááj,olyan jó rész lett *.*
    Én pedig sokáig nem írtam ide neked szóval, ne haragudj, de semmi időm nem volt. :/
    Már nagyon várom a következő részt! *.*
    xoxo

    VálaszTörlés
  8. Hidd el megértem, én is elvagyok havazva :)

    VálaszTörlés