2011. május 21., szombat

Életem az ikrek húgaként - 46. rész

Sziasztok!

Amint látjátok megváltozott a desing. Változásra vágytam, remélem elnyerte tetszéseteket. Na és az új dizi mellett itt az új rész is, ami nem lett épp hosszú, viszont hamarosan jön a folytatás.

Életem az ikrem húgaként

46. rész – Amikor megtudod az igazságot

Pár percig még csendben feküdtek egymás karjába telepedve a mély színű tölgyfa asztalon. A ház némaságba burkolózva, nyugodtságot sugárzott az előtt elhaladó járókelők számára. Pedig ha tudnák, hogy ez előbb még szenvedéllyel túlfűtött nyögdécseléstől, zihálástól volt hangos az egész épület, most pedig csak a falon lévő antik óra monoton ketyegése töri meg a csendet.
Sötét volt már, Tom még is látta a mellette nyugvó törékeny test körvonalát kirajzolódni. Hosszú újaival gyengéden végigsimított rajta, mire megremegett. Halvány csókkal hintette be - a számára oly izgató- csillagtetoválást, majd ikre ajkaihoz hajolva néhány másodpercig birtokba vette azokat.
Épp olyan lassan ültek fel a mostanra már keménynek bizonyuló asztalon, mint amilyen lassúsággal szálltak vissza a gyönyör világából a valóságba.
- Megyek fürödni, jössz velem? – kérdezte Bill rekedtes hangon.
- Igen, csak ezt még összeszedem. – célzott a padlón darabokban heverő porcelán darabkákra, melyek hevesük során került a fölre- majd kisimított egy kósza tincset öccse szeméből és belecsókolt nyakába. – Menj előre, sietek én is.
Hamarosan már csak Bill lépteinek hangját hallotta a lépcső irányából, így kénytelen volt ő is feltápászkodni az asztalról és összeszedni a törött tányérokat, pedig szívesen maradt volna ott ikrét a végtelenségig csókolgatni.
Lassan botorkált ki a konyhába és szedte össze a törött porcelánt a földről, majd fölkapkodta szétszórt ruháikat és Bill után igyekezett. Amikor benyitott meleg gőz csapta meg puha arcát. A kezében szorongatott ruhadarabok most ismét a földön találták magukat. Meglátta amint Bill hívogatóan tekint felé és érezte szíve újra hevesen kezd dobogni. Megbabonázva vezette végig tekintetét öccse testén, mellyen millió számra folynak végig az apró vízcseppek. Bill észrevette Tom reakcióját és kihasználva az alkalmat, szelíd mosollyal az arcán kacérkodni kezdett, amivel még inkább elbűvölte testvérét.

* * *

- Szívem el fogunk késni az orvostól. – szóltam be a fürdőbe, ahol Georg még mindig a gyönyörű hosszú barna haját igazgatta. Kevesebb, mint öt perc múlva már némán ültünk a kocsiban. Minden gondolatom a baba körül forgott, és ahogy szemem sarkából rá pillantottam Georgra tudtam ő sem tesz másként. Ha kiderül, hogy tényleg kisbabát várok, akkor megváltozik az egész eddigi életünk, még is bízom benne, hogy egy csöppséget hordok a szívem alatt.
Gondolataimba merülve észre sem vettem, hogy már Berlinbe értünk.
- Izgulsz? – tette fel a kérdést, amiről bizonyára ő is tudta, hogy felesleges.
- Igen, egy kicsit. – nem szólt semmit csak áthajolt a kormány fölött és apró puszikkal hintette be arcomat.
A kórház ajtaján belépve egyből megcsapott a levegőben keringő fertőtlenítő szaga, amitől hányingerem lett. Gyors léptekkel indultunk meg a nőgyógyászat felé, ahol türelmesen vártunk, amíg szólít minket az asszisztens.

- Áh, jó napot Eva, fáradjanak beljebb. – köszöntött minket kedvesen az orvos.
- Jó napot Dr. Schwarzbach. Ő a párom Georg Listing.
- Nagyon örülök, Dr. Jürgen Schwarzbach. – fogtak kezet, majd hellyel kínált minket. – Hogy van az édesanyja? Na és az ikrek? Régen hallottam már felőlük. – érdeklődött, hiszen nagyon jól ismerte a családot.
- Mindenki remekül van.
- Na és ön? Egy újabb rutinvizsgálatot szeretne?
- Nos, ami azt illeti… az elmúlt kéthétben elég rosszul éreztem magam, aztán Georg kérésére megcsináltam két gyorstesztet, de eltérő eredményt mutatott. – látszólag kicsit meglepődött, de nem csodálom számomra is hihetetlen az egész.
- Mennyi ideje késik a vérzése? – halmozott el még ehhez hasonló kérdésekkel majd nekilátott a vizsgálatnak, amit ultrahanggal fejezett be. Némán fürkészte a monitort, ami egyre inkább nyugtalanított, majd hírtelen a képre meredt.
- Nos Eva, ön kétségtelenül állapotos.
- Tessék? – kérdeztük egyszerre Georggal.
- Ott. Látják azt az aprócska pontot? Az ott az önök kisbabája, bár még nagyon nagyon picike. – alig akartam elhinni. Tényleg állapotos vagyok. Csillogó szemmel tekintettünk a monitorra, majd halvány csókban forrtunk össze.
Miután az orvossal megbeszéltünk mindent, még egyszer gratulált, majd elköszöntünk. Amint kiléptünk az ajtón, Georg egyből magához húzott, és nem törődve a körülöttünk lévő emberekkel szenvedélyes csókot váltottunk.
- Istenem, nem hiszem el. Legszívesebben világgá kürtölném, olyan boldog vagyok. – áradozott immáron otthon, miközben a pocakom simogatta.
- Előbb várjuk meg, míg anyáék hazaérkeznek.
- De az olyan soká lesz, nem bírom ki addig.
- Kevesebb, mint 19 óra és itthon lesznek…- nevettem fel halkan- addig is van egy ötletem, gyere ide. – kúszott feljebb az ágyon én pedig ajkainak estem.

Folyt. köv.

2011. május 8., vasárnap

Életem az ikrek húgaként - 45. rész

Sziasztok.
Meghoztam a következő részt, ami, hogy is mondjam kicsit "pikáns" lett :P
Na de inkább olvassátok.

Életem az ikrek húgaként

45. rész – Szenvedélyes éjszaka

- Te most komolyan ezt akarod csinálni…. nekem van egy sokkal jobb ötletem, hidd el tetszeni fog. – azzal kivette kezéből a tányért és maga felé fordította, majd ajkait ikre ajkaira tapasztva finoman ízlelgetni kezdte azokat. Egy percre sem váltak el egymástól, még akkor sem, mikor Tom mindent félre söpörve a pultról felültette rá öccsét és tovább csókolgatta.
Bill mit sem törődve előző cselekedetével, lábaival körbefonta Tom derekát, ezzel is közelebb húzva magához. Arcát belefúrta bátyja nyakába és mélyen szippantotta be illatát.
Az apró csókok, amik eddig arcát hintették be, a kulcscsontjáig vándoroltak. Teste megremegett amint megérezte szerelme hosszú vékony újait végigfutni gerince vonalán. Feszes fekete pólója - ami eddig elfedte hófehér, vágytól tűzforró vékonyka felsőtestét – most a helyiség túlsó sarkában landolt.
A csókok melyek ellepték meztelen felsőtestét égetően perzselték selymes bőrét. A vágy teljesen átjárta minden porcikáját, már nem tudott józanul gondolkozni.
Tom kínzó lassúsággal kezdte bontogatni övcsatját, megszabadítva egy újabb zavaró ruhadarabtól. Kezével végigsimított öccse combján, majd boxere szegélyénél állapodtak meg kezei. Egy pillanatra felnézett Billre és mosoly húzódott arcára. Bill kipirult arccal, lehunyt pillákkal, a vágytól tűzforró és remegő testtel várta, hogy bátyja megszabadítsa az utolsó zavaró tényezőtől is. Tom azonban tovább kínozta. Halvány csókot nyomott telt, puha ajkaira, majd újra mellkasát vette birtokba, eljátszadozva a kis fémkarikával, ami Bill kemény mellbimbójában helyezkedik el. Kezével végigsimított már igencsak kőkemény hímtagján, ami öccséből rekedtes nyögést váltott ki.
Nagyon élvezte bátyja kényeztetését, de már tovább szeretett volna lépni. Ezért megelégelve Tom keserédes kínzását kissé megemelte csípőjét és hátra hajtotta fejét. Tom tudta mit szeretne öccse, ezért felhagyva korábbi cselekvésével kibújt felsőjéből – amit Billéhez hasonlóan jó messzire eldobott – felkapta Billt és a konyhaasztalra fektette. A lakozott tölgyfa asztal hideg volt felhevült testének, amitől felszisszentett, de azon nyomban megfeledkezett erről mihelyt megérezte a finom ujjakat körbefonódni erősen lüktető pontján. Ismét behunyta szemeit és hagyta had sodorják az érzelmek, melyek akkor annyira boldoggá tették. És nem csak Bill volt boldog, hanem Tom is. Végig nézett öccsén és melegség öntötte el szívét. Kócos fekete tincsei az izzadságtól kipirult arcába tapadtak, hosszú pilláit szorosan csukva tartva nyögdécselt alatta. Mellkasa szaporán emelkedik fel s alá, szíve sajáthoz hasonlóan őrült tempóban ver, csípője meg- megrándul. Látni ezeket és érezni - miként reagál, a számára legfontosabb ember a világon tevékenysége hatására. - hogyan kezd egyre jobban lüktetni és keményedni keze alatt ékessége, hallani egyre hangosabb nyögéseit, szuszogását. Kell annál nagyobb boldogság mintsem örömöt szerezni annak, akit szeretünk? Tom számára nem. Háttérbe szorítva saját vágyait Billre akarta szentelni az összes figyelmét.
Bill csípőjének mozgása azonosult Tom ütemével és nem sok kellett, hogy elsüljön, de ekkor Tom lelassított. Bill hálásan pislogott fel rá, majd megfordult és fenekét kissé kidomborítva tekintett ismét bátyja felé.



Billen már nem voltak észrevehető jelei a szégyellőségnek, mint az előző aktusaik során, ami Tom számára kifejezetten tetszett. Mindig is szerette, ha öccse magabiztosan kezébe veszi az irányítást, ami eddig nem nagyon volt jellemző. Talán ezek után?
Tom azonnal kibújt bő nadrágjából, ami az eltelt félóra alatt igen szűkössé vált számára. Újból végigsimított gerincén, majd óvatosan belé hatolt. A fájdalmas helyett most egy kéjes nyögés törte meg a pillanatnyi csendet. Leírhatatlan érzés járta át testüket amint egyesültek. A mozdulatok hamarosan gyorsabbá, a nyögések egyre hangosabbá váltak. Tom érezte hamarosan elsül, de erőt vesz magán és még időben lassít a tempón, mert ikrével egyszerre szeretne eljutni a túlvilágba, amire nem sokat kell várnia. Két, három nagyobb lökés után érezte megfeszülni az alatta lévő törékeny testet, és a meleg folyadékot szétáradni kezében. Ezzel egy időben őt is átjárta az orgazmus mindent elsöprő érzése.
Fáradtan pihent meg öccse mellkasán levegőért kapkodva, majd kicsusszant belőle és mellételepedett az asztalon.
Bill fáradt szemei most is csillogtak a félhomályban. Az az angyali mosoly, ami megjelent arcán, Tomnak mindent elárult szavak nélkül is, azonban ő biztos akart lenni benne, hogy érzései Tom számára nyilvánvalók legyenek.
- Köszönöm. – suttogta halkan még mindig szuszogva.
- Shh…- helyezte mutatóujját ajkára majd olyan szenvedéllyel, mint még talán eddig soha csókolta meg.
- Szeretlek Tom. – lehelte ajkaira, Tom karjai közzé bújva.

Folyt. köv.

Várom a véleményeket *-*

2011. május 3., kedd

Életem az ikrek húgaként - 44. rész

Sziasztok!
Tudom, tudom régen hoztam már részt, de ennek sajnos okai vannak, amiktől most megkíméllek Titeket. Most viszont hoztam egyet, szóval tessék olvasni.

Életem az ikrek húgaként

44. rész – Ajándék

A hazafelévezető út most sokkal hosszabbnak tűnt, mint mikor idejöttünk. Tom már legalább háromszor hívott minket, merre járunk már, mert anyáék hamarosan hazaérnek.

- Megjöttünk. – kiáltotta el magát Bill mihelyst belépett a házba.
- Na, végre már. Azt hittem sosem értek haza. Merre jártatok? – érdeklődött Tom és közben magához húzta Billt és egy szenvedélyes csókban összeforrtak.
- Szerinted még is merre? Megszerveztük az utazást aztán a többit nem kötjük az orrodra. – mondta Bill és rám kacsintott, mire elmosolyodtam és közelebb léptem Georghoz.
- Gyanúsak vagytok ti nekem. – vonta fel egy szemöldökét Tom.
- Nekünk is lehetnek titkaink. – öltötte ki nyelvét bátyára, mire ő ismét birtokba vette ajkait.
Elmerengve figyeltem az eseményeket, amit Georg is észrevett.
- Mi a baj? – kérdezte aggódva. Megfogtam kezét és az emeletre húztam. – Megijesztesz Évi, mi a baj?
- Felhívtam az orvost. Hétfőre kaptam időpontot. – mondtam mire felsóhajtott és magához ölelt.
- Kiveszek majd egy szabadnapot és elkísérlek. Ne aggódj szívem. – simogatta meg hátam.
- Hé srácok, nem most kell romantikázni. Gyerünk pakolni. – trappolt fel a lépcsőn Bill, ám mikor meglátott minket a széles vigyor ráfagyott az arcára. – Minden rendben?
- Persze, megyünk már is. – bújtam ki Georg öleléséből és a konyhába siettem.
- Mi baja van? – nézett utánam majd Georgra sandított, aki csak legyintett.

Az elkövetkezendő pár óra készülődéssel telt, hiszen anyáék hamarosan megérkeznek. Nem meglepetést-bulit akartunk hisz azt képtelenség lett volna most megszervezni, de azt hiszem így is lesz meglepetés számukra.
Nem kellett sokáig várni és meg is érkeztek így neki láthattunk megünnepelni a 15. házassági évfordulójukat egy finom vacsora keretében.
Bill feszülten figyelte az óráját, hogy mikor üt már fél nyolcat. Majd mikor a mutató elérte a hatos számot hírtelen felállt, Tom és én pedig a szobába igyekeztünk előhozni a bőröndöket. Anyuék kérdőn néztek ránk, mi a fenét csinálunk mi ennyi bőrönddel, ám ekkor Bill hangja csendült fel.
- Anyu, apu… hármunk nevében adom át nektek az ajándékot. Remélem örülni fogtok neki és jól fogjátok magatokat érezni. – azzal átnyújtotta a borítékot egy széles vigyor keretében.
- Két első osztályú repülőjegy a Maldív-szigetekre. – huh srácok, ez aztán a meglepetés. Nem is tudom, mit mondjak. – mondta Gordon.
- Semmit, csak érezzétek jól magatokat.
- Jaj drágáim, olyan aranyosak vagytok. Köszönjük szépen. – mondta anyu és körülölelgetett minket.
- Khm.. nem szeretném megszakítani a családi idillt, de idő van. – mutatott az órára Gustav, mire anyuék értetlenül néztek ránk. Tom és Bill felkapták a csomagokat és teljesen egyszerre megszólalnak.
- Húsz perc múlva indul a gépetek.
- Tessék? De hát… - pislogtak meglepetten.
- Semmi de hát. Minden itt van a bőröndben és mindent elintéztünk, már csak ti kellettek a csomagok mellé. – mondtam vigyorogva és már nyitottam is az ajtót.
- Hát szívem akkor igyekezzünk, mert a végén lekéssük a gépet. – lépett oda anyához Gordon és a fülébe súgott valamit, amin jóízűen felnevettek.
- Csak még egy pillanat Gordon. Ezt tőlem kapod pluszba… csak úgy a biztonság kedvéért. – nyújtotta át a kis dobozkát és alig bírta visszatartani a nevetést. Apu óvatosan belenézett a dobozba majd felnevetett.
- Khm… és szerinted mindre szükségünk lesz? – célzott a kis doboz tartalmára, ami óvszerrel volt teli.
- Én kihasználnám az alkalmat. – nézett sejtelmesen Tom, mire Gordon arcán egy ördögi mosoly suhant át.
- Most már tényleg induljunk. – szólt Bill és a reptér felé vettük az irányt, ahol hamarosan el is búcsúztunk egymástól.
- Menjetek nyugodtan haza, majd mi összepakolunk Tommal. – szólt Bill miután felszállt a gép.
- Biztos nem kell segítség? Szívesen maradunk.
- Nem kell tényleg. Menjetek nyugodtan. – hallgatva Billre elköszöntünk egymástól és haza mentünk.

- Fúh mennyi mosatlan van, pedig csak heten voltunk. – nézett szét az ebédlőben majd egy nagy sóhajtás után a konyhába indult. – A szemetet is ki kell vinni. Megcsinálod? – válaszra sem várva nyomta Tom kezébe a kis zsákot, mire Tom elmosolyodott.
- Persze édes. – csapott öccse fenekére finoman majd kiszaladt az udvarra. Mire visszaért Bill már a konyhapultnál állt és csípőjét lágyan mozgatva a halkan szóló zenére, szorgosan törölgette a tányérokat. Tom halkan mögé lépkedett és átkarolta kedvese derekát belecsókolt nyakába.
- Tedd azt le. – finom puszikkal hintette be selymes bőrét.
- De Tom, nem hagyhatjuk itt a mosatlant. Holnap még rosszabb lesz. – suttogta egészen halkan az apró puszik hatására.
- Te most komolyan ezt akarod csinálni…. nekem van egy sokkal jobb ötletem, hidd el tetszeni fog. – azzal kivette kezéből a tányért és maga felé fordította, majd ajkait ikre ajkaira tapasztva finoman ízlelgetni kezdte azokat. Egy percre sem váltak el egymástól, még akkor sem, mikor Tom mindent félre söpörve a pultról felültette rá öccsét és tovább csókolgatta…

Folyt köv.

A kommenteket még mindig szívesen várom *-*