2011. április 17., vasárnap

Életem az ikrek húgaként - 43. rész

Sziasztok.
Régen kaptatok részt, úgy hogy most hoztam egyet. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

43. rész – Keserű boldogság

Reggel borzalmas hányingerre ébredtem. Kirohantam a mosdóba és magamra zártam az ajtót. Miután rendbe szedtem magam egy kicsit, úgy gondoltam ideje lenne visszakászálódnom Georg mellé. Amint ezt kigondoltam már is kopogott az ajtón.
- Jól vagy? – hallottam a hangján, hogy megijedt. Felelet helyett inkább kinyitottam ajtót, mire ő szorosan magához ölelt.
- Gyere, menjük vissza. – óvatosan húzott maga után, de én megtorpantam, mire kérdőn nézett rám.
- Megcsinálom a tesztet. – azzal visszaléptem és újra magamra csuktam az ajtót. Végre meg szerettem volna bizonyosodni róla, hogy tényleg várandós vagyok-e. A zuhanykabinnak támaszkodva vártam, hogy teljen el az a néhány perc, ami most örökkévalóságnak tűnt. Egyszer csak Georg dugta be a fejét az ajtón.
- Lehet már tudni? – tárta ki szélesebbre az ajtót és belépett.
- Még várni kell egy kicsit. – lassan mellém sétált és maga felé fordított.
- Bármi is lesz az eredmény, én melletted vagytok, szeretlek. – cirógatta meg az arcomat, majd ajkaimra tapadt. Kis idő után pedig olyan hírtelen lépett el tőlem, hogy már fájt.
- Nézd meg. – bökött fejével a teszt felé. Hozzám hasonlóan ő is izgatott volt. Tettem pár bátortalan lépést a teszt felé, majd megnéztem.
- Negatív. – mutattam felé, hogy lássa, tényleg csak egy csík van rajta. Arca elkomorult, de már abban a pillanatban magához ölelt és simogatta a hátam. Teljesen össze voltunk zavarodva.
- Én … én ezt nem értem. – suttogta alig halhatóan. – Állandóan rosszul érzed magad, a teszt meg hol ezt, hol azt mutatja. – valóban fura, ráadásul már mindketten reménykedtünk, hogy ez a teszt is pozitív lesz.
- Délután majd kérek időpontot az orvoshoz, az lesz a legbiztosabb.
- Felhívjam anyut? Sok jó kollégája van, biztos tud ajánlani valakit.
- Nem köszi, Dr. Schwarzbach nagyszerű orvos, mindig hozzájárok.
- Gyere ide. – ölelt meg és egy nagy puszit nyomott a homlokomra. – Pihenjünk még egy kicsit.
- Ne haragudj, de én már nem tudok. Bill is hamarosan itt lesz, inkább elkészülök.
- Igazad van, jobb lesz, ha én is készülődök lassan, be kell mennem a stúdióba.

Bill pontosan érkezett, sosem késik. Széles mosollyal az arcán ölelt magához.
- Szia hugi. Miújság?
- Szia Bill, semmi különös. – sóhajtottam.
- Nekem nem úgy tűnik. Történt valami? Összevesztetek? Mert akkor adok neki. – emelte ökölbe a kezét, amin muszáj volt nevetnem.
- Na persze Bill, el is bírnál Georggal. – nyújtottam rá a nyelvem.
- Ne becsülj alá kérlek, van még amit te sem tudsz rólam. Kérdezd csak meg Tomot. – csillant fel a szeme ördögien és megnyalta a szája szélét.
- El tudom képzelni. – néztem rá sejtelmesen, mire megforgatta szemeit és jóízűen felnevetett. – Na, gyere… menjünk. – ültünk be és szeltük az utat Berlin felé.
Néhány órás vásárlás után, - mert mindenhova be kellett mennünk a tökéletes ajándékért – végül egy utazási irodában kötöttünk ki.

- Jó napot kívánok. Miben segíthetek?
- Jó napot! Utat szeretnénk foglalni 2 személyre. – mondta Bill és készségesen válaszolt a nő minden kérdésére.
- Szerencséjük van, van még 2 szabad hely az esti járaton.
- Na és a szálloda?
- Lássuk csak. Kettőt tudok ajánlani. Az egyik a Sun Beach, ez közvetlen a part mellett van, gyönyörű panorámával. A másik a központban van ez a The Lady’s.
- A Sun Beach-et kérjük. – a nő lefoglalta a szállást is. Némi formalitás után elköszöntünk és útnak indultunk.

- Hé Bill, itt nem jobbra kellett volna fordulnod? – néztem rá kérdőn.
- Ki mondta, hogy hazamegyünk? – kacsintott felém, majd újra az utat fürkészte.
- Még is hova megyünk? – kérdeztem, de a válasz csak annyi volt, hogy majd látom legyek türelmes.
- Na megjöttünk, gyere. – parkolt le Berlin túlsó végében egy csodaszép park mellett.
- Bill ez … csodaszép.
- Tetszik? Mutatok még ennél is szebbet. – 10 perc sétálás után egy teraszos, keleti hangulatú étterembe értünk. Amint beértünk rögtön egy fehéringes pincér termett előttünk.
- Jó napot Herr Kaulitz. A szokásos?
- Jó napot Hans. Igen, mint mindig. – mosolygott Bill, majd követni kezdtük a férfit.
- Honnan ismer téged? – kérdeztem, miközben tüzetesen körbenéztem az étteremben. Még soha sem jártam itt. Minden olyan gyönyörű. Halványságra falak nagy ablakokkal és képekkel, a háttérben halkan egy kedves dallam szólt. Pár ember ült csak az asztaloknál, akik halkan beszélgettek és néha fel-felnevettek.
- Ha úgymond üzleti vacsora van, vagy valamit ünnepelünk, mindig ide jövünk. Ide nem járnak paparazzik, ráadásul nagyon kedvesek az emberek és nyugodt minden.
- Gyönyörű hely.
- Tudtam, hogy tetszeni fog. – mosolygott Bill és helyet foglaltunk az asztalunknál.
- És mivel érdemeltem ezt ki? –pillantottam fel az étlapból.
- Ugyan már. A húgom vagy és régen lógtunk már együtt, szerettem volna veled lenni egy kicsit.
- Köszönöm. – elég sok időt töltöttünk az étteremben és a parkban is. Jól esett beszélgetni, régen volt rá lehetőségünk, hogy mindent elmondjunk egymásnak. Illetve majdnem mindent… azt nem mondtam el még neki sem.
- Jobb lesz, ha sietünk, különben Tom leszedi a fejünket. – pillantott órájára, ami fél 3-at mutatott.
- Igazad van. Sok dolgunk van, amíg anyáék haza érnek. Már is mehetünk csak egy pillanat. – kotorásztam a táskámban a telefonomért. – Csak el kell intéznem egy telefont, addig menj előre.
- Jól van, de siess.
- Sietek. – megvártam, míg kicsit távolabb ment majd tárcsáztam Dr. Schwarzbach rendelőjének számát.

* Jó napot Melissa, Eva Kaulitz vagyok… Igen, köszönöm jól. A doktor úr mikor tudna fogadni? … Nagyon köszönöm, akkor hétfő délután. Viszonthallásra.*

Gyorsan letettem és igyekeztem a kocsihoz.
- Ez gyors volt.
- Mondtam, hogy sietek. – mosolyogtam rá és elindultunk haza. Útközben nem sokat beszéltünk, ő az utat figyelte én pedig a gondolataimban merültem el. Annyira kellemes volt vele ez a délután. Boldog voltam és legalább egy kis időre eltudtam felejteni a gondomat. De ideje újra összeszedni magam, mert anyáéknak nagy nap ez a mai és szeretném, ha tényleg mindannyian boldogok lennék, legalább ezen az estén.
Folyt. köv.

9 megjegyzés:

  1. Életem, virágom, szerelmem, bogaram, mindenem!!!
    Ez valami iszonyat jó rész lett!
    Csodálatos mint mindig!!!
    Sőt még annál is. Kár, hogy nem mindenki ilyen rendes bátyus mint Bill.
    Na de remélem hamar eljön a hétfő mert kíváncsi vagyok. *.*

    VálaszTörlés
  2. Köszi, örülök, hogy tetszik :D
    Igen Bill nagyon rendi bátyus <3
    Én igyekszem hozni a folytatást!

    VálaszTörlés
  3. Ez csodálatosan,fantasztikus rész lett.
    Igen,igen...Bill egy csodálatos Bátyó=D
    Nem,nem tudok mit mondani eme csodálatos műre.Ahhoz túlságosan is jó.
    Imádtam!!!
    Nah de én nem is foglallak le téged tovább!!!
    Szép vasárnapot!
    Boldogsággal teli hetet!
    Sya

    VálaszTörlés
  4. Szia Szííwwem! ^^
    Eskü: nekem kell ilyen testvér. Az enyém sajnos nem ilyen... -.-" honnan lehet akasztani ilyen imáádni való bátyuskát?? *.* Az se lenne baj ha PONT Bill lenne az a bátyus... ;) xD

    SzErEtLeEeK!!! *.* - és ne harizz kérlek, hogy nem mentem msn-re... :$

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó lett, hamar a kövit.
    Az én tesóim is dinkák...

    VálaszTörlés
  6. Nekem is kéne egy Bill bátyus. *.* És mellé egy Tom is persze :D Aztán néha szépen meglesném őket... Na jó, kissé perverz hangulatomban vagyok. xD A rész csodás lett, mint mindig. :D És hát ezek a terhességi tesztek... Rosszak, nagyon rosszak. oké, tényleg lenyugszom. xD
    Nagyon várom már a kövi részt, remélem, Évi azért mégiscsak terhes. :D

    VálaszTörlés
  7. :D Bill egy imádni való bátyuska *-*
    Hamarosan jön a folytatás is!

    VálaszTörlés
  8. áhh,most terhes,vagy nem?xd
    siess a kövivel :D

    VálaszTörlés