2011. március 13., vasárnap

Életem az ikrek húgaként - 38. rész

Sziasztok!

Bocsánat, hogy így eltűntem, de rémes hetem volt és így nem tudtam hozni részt. Viszont szeretném megköszönni Angelnek és Meloddynak a sok segítséget, amit kaptam tőlük. Na de itt a rész, jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

38. rész – Újabb botrány?

Épp a konyhában készítettem az esti vacsorát, mikor hallottam, hogy nyitódott az ajtó. Georg elég korán ért haza a szokásoshoz képest.
- Megjöttem. – tette le a kocsi kulcsát a kis asztalra.
- A konyhában vagyok. – szóltam mire a hátam mögött termett.
- Szia, kicsim. – adott egy puszit a homlokomra, majd szemügyre vette mit csinálok.
- Szia. Ilyen hamar végeztettek, vagy David talált ki megint valamit?
- Nem is próbáltunk… illetve elkezdtünk, csak…
- Csak? – néztem rá kérdőn, nem értettem miről beszél.
- Hát elkezdtük volna, csak Bill elfelejtette a szöveget. – lépett a hűtőhöz és kinyitotta.
- Bill, a szöveget? – ez meglepett.
- Igen. – fordult felém halálos komolysággal majd a nappaliba ment.
- Georg mi a baj? – mentem utána, de a nappali bejáratánál megálltam.
- A bátyáid. – válaszolta tömören rám se nézve, nekem pedig megfagyott a vér az ereimben.
- Mi történt? – kérdeztem halkan és közelebb sétáltam hozzá, reménykedve, hogy nem arról van szó, amire gondolok.
- Szerintem tudod. – pillantott rám.
Arcom fehérré vált, kiszáradt a torkom és hevesen vert a szívem. Felnéztem arcára, amiről semmit sem tudtam leolvasni.
- Sajnálom… - ez volt az első, ami az eszembe jutott. Melléléptem és megfogtam a kezét, de nem reagált semmit. Sóhajtottam egyet, mintha bármilyen kis erőt is adna, majd belekezdtem.
- Én sem tudtam erről semmit, amíg… az egyik este rájuk nem nyitottam, amint csókolóztak…
- A részletekre nem vagyok kíváncsi. – mondta hűvösen és az ablakhoz sétált.
- Én szerettem volna elmondani, de megkértek rá, hogy had maradjon titokban, ők majd elmondják, ha eljön az ideje… Georg kérlek… tudod, hogy soha nem hazudnék neked. – sétáltam mellé és válaszra várva kémleltem a narancssárga színben pompázó égboltot.
- Tudom. – válaszolta egyszerűen, majd leült a kanapéra. Utána mentem és letérdeltem elé. Felemeltem kicsit a fejét, hogy belenézzek gyönyörű smaragdzöld szemébe.
- Kérlek, ne haragudj. – simítottam meg puha arcát, mire azon halvány mosoly jelent meg.
- Nem haragszom. – lehelt finom csókot ajkaimra. Örültem, hogy megérti és nem haragszik rám, de még sem éreztem úgy, hogy teljesen megbékélt volna.
- Nem jössz vacsizni?
- De igen. – kisétáltunk a konyhába és csendben megvacsoráztunk. Nem igazán szólt semmit, én pedig nem akartam erőltetni, pedig annyi mindent akartam volna mondani neki.
- Elmegyek tusolni. – szóltam be a nappaliba, ahol a tv-t nézte.
- Oké, majd megyek én is, csak ezt még végignézem. – azzal felbattyogtam az emeletre és vártam, mikor jön ő is. Fél egy után nem bírtam tovább, elaludtam. Hajnalban arra ébredtem, hogy zaj van. Felgyújtottam az éjjeli lámpát és láttam Georg még nincs mellettem. Lesiettem és láttam amint édesen összekuporogva alszik a kanapén. Ráterítettem egy takarót és kikapcsoltam a tv-t.
Reggel mikor felkeltem ő már a konyhában főzte reggeli kávéját.
- Ne haragudj, elaludtam a tv-n.
- Semmi baj, én is. Csak hajnalban keltem fel.
- Igen és köszönöm. – értette ezt a takaróra. Biccentettem a fejemmel és beszürcsöltem gőzölgő italomba.
Mikor a közelemben van, mindig melegebbnek érzem a levegőt és önkéntelenül is öröm tölt el. Azon a reggelen viszont valami furcsa hűvösség ült ki közöttünk. Nem akartam fintorgatni a dolgot, mert nem voltam benne biztos, hogy tényleg így van, ahogy én gondoltam és féltem mit mondana erre Georg így csak csendben iszogattam a kávémat.

Eközben az ikreknél:

- Jó reggelt! – köszöntötte Bill élete szerelmét.
- Jó reggelt. – simított végig öccse arcán és szenvedélyes csókban forrtak össze. Az elmúlt éjszaka varázsa még reggel is érezhető volt közöttük. Mennyi mindenen mentek keresztül mostanában, mégis a szerelmük olyan erős, hogy kibír minden akadályt és ezt már ők is tudják. Egy valakivel azonban még tisztázniuk kell a történteket, hogy önfeledten boldogok legyenek, ez pedig Andreas…

Nálunk:

- Anyu telefonált, várnak minket ebédre.
- Sajnálom, én most nem tudok elmenni. Nem érzem túl jól magam, de te menj csak nyugodtan, úgy is olyan ritkán találkoztok.
- Rosszul érzed magad? Mi a baj? – ijedtség jelent meg az arcán.
- Fáj a fejem és egy kicsit hányingerem van, de lefekszek és jobb lesz. Menj csak nyugodtan.
- Nem akarlak magadra hagyni.
- Nem lesz semmi bajom, biztos csak elrontottam a gyomrom. Na de siess, ne várasd meg őket. – rosszallóan rázta meg a fejét.
- Sietek vissza, és ha bármi baj van, hívj.
- Úgy lesz, de ne aggódj! – adott egy gyors puszit és már csak az ajtó csukódását hallottam. Amint kilépett az ajtón egyre rosszabbul kezdtem magam érezni így jobbnak láttam, ha felmegyek és lefekszem egy kicsit. A szobáig mégsem bírtam ki, mihelyst felértem a lépcsőn rohantam a wc-re… A délelőtt folyamán nem is egyszer.

Folyt. köv.

Következő rész: „ Jesszusom, de rosszul nézel ki…”

Várom a véleményeket *-*

5 megjegyzés:

  1. Általában amit én írok az nem tetszik de lévén, hogy csak imitt-amott vannak bene részletek nagyon jó! Szeretlek Növcsi!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó. Csak nem azért van Évi rosszul mert babát vár?Folytasd!!!!!

    VálaszTörlés
  3. Uram isten! Nagyon jó lett ez a rész!!!Remélem hamar folytatod!!!!Sya

    VálaszTörlés
  4. Szia!! ^^
    Nagyon szívesen. Nem tett semmit, ez a legkevesebb. Te is sokat segítettél nekem. Ezt meg én köszönöm! :)
    Jó rész lett! Nagyon jó. Nagyon-nagyon-nagyon jóóó!!! ^^ Remélem nem kell sokat várni a folytatásra... ♥

    xoxo: Meloddy

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm *-*
    Igyekszem a folytatással :)
    Örülök a kérdésednek Slash, de nem áruk el semmit, majd kiderül hamarosan.

    VálaszTörlés