2011. január 29., szombat

Életem az ikrek húgaként - 33. rész

Sziasztok!!
Végre itt vagyok az új résszel. Ne haragudjatok, hogy ennyi ideig kellett várni rá, de a dogák, az újságírás és egyéb dolgok miatt nem volt túl sok időm. De nem is húzom az időt. Jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

33. rész – Bill tud még meglepetéseket okozni

Pár napja történt Tom balesete. Most is őt megyünk meglátogatni.
- Indulhatunk szívem? – kérdezte Georg az ajtóban állva.
- Csak egy pillanat, hozom a sütit. – siettem a konyhába. Hát igen mostanában elég sokat sütök, mert Georg nagyon édesszájú. Ő azt mondja én tettem ilyenné, mert elkényeztetem.
- Itt is vagyok, indulhatunk. – ültünk be a kocsiba és indultunk Berlinbe.

Otthon:

- Jól van srácok, nekem most mennem kell. Neked meg jó pihenést Tom, később majd még benézek. Sziasztok. – köszönt el David és Bill kikísérte.
- Az előbb hívott Évi, elindultak. – ült le a fotelbe Bill.
- Renden. – válaszolta Tom erőtlenül. Hasogatni kezdett a feje, de leginkább az fájt neki, hogy nem beszélnek Billel. A szülők jelenlétében persze ezt nem mutatják. Tom már többször akart beszélni Billel, de ő mindig hárította a témát, hogy Tomnak pihenni-e kell.
A köztük lévő csendet Bill törte meg váratlanul.
- Kérsz valamit? – Tom felkapta a fejét merengéséből.
- Egy fájdalomcsillapító jó lenne. – Billen azonnal látszott az aggodalom.
- Nagyon fáj? Nem szédülsz?
- Nem. – válaszolta és végig simított Bill karján. „Istenem, milyen régen éreztem már bőre selymességét, bódító illatát.” Egy aprócska könnycsepp jelent meg a szemében, amit csak nehezen tudott lenyelni. Nem akart Bill előtt sírni és sajnáltatni magát.
Bill beleborzongott az érintésbe, nagyot dobbant a szíve.
- Má.. máris hozom a gyógyszert. – sietett a szobába és hamarosan vissza is érkezett egy pohár vízzel és a gyógyszerrel a kezében.
- Köszönöm. Köszönöm, hogy ilyen jó vagy hozzám, pedig meg sem érdemlem. –fogta meg öccse kezét és tekintetét fürkészte.
- Tohm… - csak sóhajtott és nem nézett bátyára. Tomnak talán ez fájt a legjobban. Elengedte Billt és magában zokogni kezdett. Mind a ketten feszélyeztetve érezték magukat, különösen Bill. Tudta, hogy sokáig nem lehet húzni az időt, beszélniük kéne, mert így mindketten csak szenvednek. A hosszú kínos csendet a csengőszó hangos dallama törte meg. Bill egy kicsit meg is ijedt. Az ajtóhoz sietett és beengedett minket.

- Sziasztok, gyertek be. – ölelt meg minket.
- Szervusz öregem, mi a helyzet? – pacsizott le vele Georg.
- Csak a szokásos. Nem rég ment el David. De elég hamar ideértetek. – lepődött meg drága bátyám.
- Ha hiszed, ha nem. Alig volt forgalom az utakon. – fejtette ki a roppant érdekes témát Georg, én pedig megkerestem Tomot. A konyhában találtam rá. A pultnál állt és csak nézett ki az ablakon.
- Szia. – simítottam végig karján, mire elmosolyodott, de nem nézett rám.
- Szia. – válaszolt elhaló hangon. Látszott rajta, hogy meggyötört és keveset aludt. Sötét mély karikák húzódtak a szemei alatt.
- Hoztam egy kis süteményt, beraktam a hűtőbe. – nem igazán tudtam mivel bírhatnám szóra.
- Köszi. – kortyolt bele vizébe. Felsóhajtottam majd átkaroltam gyengéden a karját.
- Fáj még?
- Egy kicsit.
- Tom… Még mindig nem beszéltetek? – rázta meg a fejét- hidd el, hamarosan kibékültök, légy egy kicsit türelmes. Szeret téged, csak most azt akarja, hogy előbb meggyógyulj.
- Meddig várjak még? Meddig fog még kerülni engem? Miért nem látja, hogy nekem a szívem a fáj és csak ő gyógyíthatja meg. Nem érdekel, a kezem nem érdekel semmi, csak Ő…csak Ő. – végre rám nézett. Az elhullajtott könnyektől pirosak voltak a szemei. Éppen szóra emeltem volna a szám, mikor Georg jelent meg az ajtóban. Tom letörölte könnyeit és üdvözölte barátját. Viszonylag kellemes hangulatban (a körülményekhez képest) beszélgettünk a nappaliban mikor csengettek.

- Majd én nyitom. – szaladtam az ajtóhoz és az a személy ált előttem, aki a barátunk most még is haragszok rá.
- Nocsak téged is lehet látni. – ölelt egyből magához én pedig egy halvány mosolyt erőltettem az arcomra. Éreztem ennek a látogatásnak nem lesz jó vége.
- Szia Andy, gyere be. A nappaliban vannak.
- Hello mindenki. – ráztak kezet, majd lehuppant a kanapéra.
- Na és hogy van a nagy csajozó gép? – sandított Tomra.
- Megvagyok. – vonta meg a vállát.
- Jutt eszembe hallgattátok ma a rádiót? Őrület, ami a sajtó körül folyik.
- Miért mi van? – nézett értetlenül Georg.
- A Sunriseban felismerték egy páran Tomot és hát készült egy két kép is Erikaval. Azt hiszik a csajod.
- Pff… szánalmasak. – legyintett Tom.
- De most miért? Ne mondd, hogy nem tetszik a csaj, a buliban nem úgy látszott. Miért nem jössz vele össze? Ráadásul nála jobbat úgy sem találsz, igazi bombázó.
- Azt majd én tudom.
- Kikér sütit, Évi csinálta? – állt fel hirtelen Bill és választ sem várva sebes léptekkel a konyhába sietett. Utána mentem.

- Jól vagy?
- Persze, minden oké. – mosolygott rám, de tudta, hogy nálam ez nem hatásos. – felsóhajtott. – Én igazán kedvelem Andyt, de most nem akarom. Nem akarom hallani újra és újra, hogy mi a bulin, mi van azzal a szőkeséggel.
- Elküldjem?
- Nem, nem akarom, hogy haragudjon, és hogy bármi is kiderüljön. Inkább menjünk vissza.

- … pedig már kezdtem örülni, hogy találtam neked valami jó nőt nem csak egy ***.
- Andy, kérlek. – forgatta meg szemeit Tom.
- Tom, ne haragudj, de az öcséddel együtt teljesen be vagytok savanyodva. Rád nem igazán volt jellemző, hogy nem húzol egy nőt. Már pedig Erika azt mondta, hogy nem volt semmi. Valahogy nehezen tudom elhinni.
- Pedig elhiheted. Nem volt köztünk semmi és soha nem is lesz. – kezdett Tom ideges lenni és a hangerejét is megemelte.
- Mi van veled Tom? Rád sem ismerek. Akkor van valakid. Miért nem mondtad?
- Bocs, de nem vagyok köteles beszámolni a magán életemről. De ha éppenséggel tudni akarod, igen van valakim és… - hirtelen elhallgatott, ezt talán nem kellet volna elmondania. Félőn Billre nézett, aki szint úgy meglepett fejet vágott, mint a többiek.
- Szóval erről van szó. Most még is mit mondjak Erikának, totál ki lesz akadva.
- Leszarom. Azt csinál amit akar, csak engem hagyatok békén.
- Jól van, azért nem kell annyira felkapni a vizet. Bocsi, hogy próbáltam segíteni. Bill már reménytelen, ő nincs benne az ilyenekbe. – kezdett Andy is kiabálni én pedig felváltva néztem a hangoskodó srácokat. Hol az ikrek, hol pedig Andy kezdett el veszekedni.
- Ebből elég volt!! – kiáltotta el magát Bill. – Andy kérlek most menj el.
- De hát….
- Azt mondtam menj el! – még maga is meglepődött saját hangnemén- kérhlek. – tette hozzá suttogva. Andy a legjobb barátjuk, a lelki társuk már kiskoruk óta, most még sem látja szívesen.
- Rendben van. Ha majd mindenki lenyugodott és elgondolkozott kicsit majd hívjatok, addig ne. – viharzott ki és hangos ajtócsapódás tudatta velünk, hogy elhagyta a házat.
- Ne haragudjatok…- sietett fel Bill szobájába és Tom utána akart menni, de leintettem.
- Ez most még is mi volt? Sosem hallottam még Billt így kiabálni, pláne nem Andyvel. – taglalta Georg és kérdőn nézett ránk. Tom keserűen felsóhajtott.
- Haragszik még rám és Andyre a buli miatt. Még nem békültünk ki. – húzta el a száját.
- Én ezt már komolyan nem értem, min vesztettek össze ennyire? A buli meg már tök régen volt.
- A bulin eléggé berúgtam hála Andynek és a szőke cicájának, akit rám küldött.
- Na és aztán? Máskor is berúgtál már.
- Ja, csak máskor nem vágtam olyan dolgokat Bill fejéhez, amiket nem kéne. Jogosan haragszik rám.
Beszélgettünk még egy kicsit majd mikor megjöttek anyuék megnéztem Bill. Kicsit összeszedte magát és lejött, de látszott rajta, hogy sírt, amit persze anyu egyből észre is vett.
- Mi a baj kicsim?
- Nincs semmi, csak ettől a szemceruzától folyton begyullad a szemem.
- Jaj kicsim, dobd ki azt a vackot. – simított végig Bill arcán majd a konyhába és találta a vacsorát. Úgy döntöttünk Georggal, hogy ma ott alszunk, aminek én most kifejezetten örültem. Az ikreknek szükségük van rám.

Folyt. köv.

Következő rész: Talán kibékülnek?

Várom a kommenteket ^^

16 megjegyzés:

  1. Ilyen barom embert is mint Andy. Láttam én már hülyéket nem is keveset de ő túltesz mindenen. Tudom, hogy nem tudja de akkor is.
    De a rész valami isteni lett Növcsi! Már alig várom a folytatást!:)
    ui.: a TWC-semen még ma lesz fenn rész.

    VálaszTörlés
  2. persze, hogy kibékülnek *-* ez nem is kérdéses ;)
    gyorsan kérjük a folytatást :)

    VálaszTörlés
  3. szerintem is simán kibékülnek :))) nagyon jó rész lett :))) várom a folytatást :)))
    puszi :*

    VálaszTörlés
  4. Talán kibékülnek talán nem, ez a mai dupla részből fog majd kiderülni. Angel, Andyről annyit, hogy most ő a hunyó és jogosan haragszik rá mindenki. De a többit majd később :)
    Puszi nektek

    VálaszTörlés
  5. Húha! *.* Hát... én imádom Andyt, de most egy kis szemét, úgyhogy... most nem szeretem >.< Azért remélem, hogy tényleg kibékülnek, mert utálom, mikor haragszanak egymásra :( De a rész nagyon jó volt, nagyon ügyes vagy ^.^
    Várom már a folytit :DDD

    VálaszTörlés
  6. Szuper mint mindig. Gyorsan a folytatást!!!

    VálaszTörlés
  7. Ez az Andy nem igaz már o.O Ok,nem tudja ( ?! ) ,de ha látja,hogy a haverjának kellemetlen,minek erőlteti? o.O

    Várjuk a folytatást :)

    VálaszTörlés
  8. Nagyon örülök, hogy itt látlak Gabyca *-*
    Andynek még lesz egy kis szerepe a jövőbe, de többet nem fog bekavarni :)

    VálaszTörlés
  9. Jaaaj, most azonnal részt akarok *.*
    Imádlak drága Evám, fantasztikus vagy :) <3
    xoxo

    VálaszTörlés
  10. Adta már a jó ég, hogy hagyja abba a kavarást!
    Amúgy tényleg jó lett ez a rész. Arra inspirált engem is, hogy én is írjak majd részt a blogomra. Remélem hamarosan folytatod Eva!!! Sőtt: folytatnod KELL! ♥

    u.i.: Már nagyon hiányzol nekem! Nem vagy fent msn-en... most kitől kérdezősködjek?? X3

    VálaszTörlés
  11. ajh, mikor békülnek már ki? :( remélem a kövi részben igen! *.*

    VálaszTörlés
  12. Szuper lett :)) Andy Andy nem is o lenne ha nem vagodna a csajozassal :P!!! Ugyi vagy sies a folytatassal ;)

    VálaszTörlés
  13. Köszönöm <3
    Hamarosan jön a dupla rész és meglátjuk mi lesz :D

    VálaszTörlés
  14. Ez nagyon klassz rész volt. Andy biztos jól besértődött. szegény ha tudná mi folyik az ikrek között. Tényleg ő meg fogja tudni? Nagyon tetszett. Remélem azért minél hamarabb kibékülnek! :)

    VálaszTörlés
  15. nagyonjólett :D
    és bill...jajjszegény :(
    tom meg mikor mondta,h van valakije*-*
    nagyonjólett,kövithamar :D

    VálaszTörlés
  16. Fiore, jól közelíted meg a dolgokat :D
    Bill pedig nem sokáig fog már szomorkodni :)

    VálaszTörlés