2011. január 15., szombat

Életem az ikrek húgaként - 32. rész

Sziasztok drágáim!
Sajnos tegnap nem tudtam hozni a részt, mert itt volt unokatesóm, de most végre hoztam. Jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

32. rész – Georg nem ért semmit II.

Ahogy letettem a telefont Georg sétált mögém és átölelt. Éreztem rajta a tusfürdő illatát, most jöhetett a zuhany alól.
- Nem jössz aludni? – csókolt a nyakamba.
- De igen, mindjárt. Csak benézek még Billhez.
- Tom jól van?
- Hasonló képen, mint Bill. – bújtam karjai közzé.
- Nem értem min kaptak össze ennyire. Komoly lehet, de Bill nem mond semmit. Te tudsz valamit? – kérdezte fülembe suttogva.
- Tegnap Tom elment Andreassal a Sunrise-ba bulizni és hulla részegen jött haza. Gondolom utána meg összekaptak valamin és nem lett valami jó vége.
- Remélem hamar kibékülnek. Sosem láttam még ilyennek őket.
- Eddig még én sem. – rövid csend következett majd hírtelen felkapott és a fürdőbe vitt.
- Még is mit csinálsz? – kérdeztem, mikor már teljesen meztelenre vetkőztetett és maga is vetkőzni készült.
- Csak kényeztetem a barátnőmet. – azzal lekapta magáról az utolsó ruhadarabot és megengedte a vizes csapot. A kád hamar megtelt és belehúzva engem is elmerültünk a habok között. Érzékien simított végig testemen, miközben lágy csókokkal halmozott el. Kezei dekoltázsomra tévedtek mire egy aprócska sóhaj szakadt fel belőlem. Tudta, érezte mire van szükségem, hogy egy kicsit törődjön velem. Legalább még félórát töltöttünk el a fürdőben. Már elég későre jár az idő mikor Bill ajtaja előtt megálltam. Nem hallottam semmilyen zajt, gondoltam elaludt, de azért halkan bekopogtam.
- Gyere be. – szólt ki és benyitottam.
- Azt hittem már alszol. – ültem le mellé az ágyra.
- Akartam, de nem megy. És te, hogy hogy még fent vagy?
- Még meg akartam nézni, hogy vagy.
- Köszi. – mosolyodott el az este folyamán talán először.
- Khm … Tom kérte, hogy adjak át egy üzenetet. – éreztem, hogy a neve hallatán megrezzen.
- És mi az?
- Azt kéri, hogy holnap menj haza és beszéljétek meg a dolgot.
- Rendben. – hunyta le a szemeit.
- Bill ..- sóhajtottam. – Tom elmesélt mindent és én hiszek neki. Őt is ugyan úgy megviseli a történtek és szerintem … - vágott a szavamba:
- Tudom. Tudom, mit érez. /hát persze, hisz ikrek/ De most még képtelen vagyok bármit is gondolni. Ettől féltem a legelején. Én fiú vagyok és ráadásul a testvére, hogy is gondolhattam, hogy boldogok lehetünk életünk végéig. Hosszú idő után újra szerelmes lettem és ez most fáj… nagyon fáj. Hiszen azt mondta, hogy… hogy én más vagyok, hogy engem igazán szeret és soha nem csapna be. – ismét szipogni kezdett. Kevesen tudják, de Billnek az előző kapcsolatai mind hosszúak voltak és nem csodálom, hogy most jó pár év elteltével ennyire megviseli a dolog. Remélem holnap majd sikerül megbeszélni a dolgokat.
- Nyugodj meg Bill, Tom szeret téged. Holnap majd megbeszélitek, ha haza mész, de most pihenj inkább. – adtam neki egy puszit és hagytam aludni.

* * *
- Minden rendben? – tekintett rám Georg ahogy beléptem a hálóba.
- Nem igazán, fogalmam sincs mi lesz ebből. – bújtam be mellé ő pedig gyermekien átölelt.
- Rendbe fog jönni minden, majd meglátod. – kaptam tőle egy lágy csókot, majd kikapcsolta a TV-t és elaludtunk.
Reggel mikor felkeltem Georg már nem volt mellettem. Lesiettem a földszintre és a konyhában találtam meg. Reggelit készített.
- Jó reggelt édesem. Hogy aludtál? – halmozott el csókokkal.
- Jó reggelt. Köszönöm jól. – ahogy ezt kimondtam Bill is előbújt a szobából.
- Nos én azt hiszem megyek. – forgatta kocsi kulcsát kezében.
- Legalább a reggelit várd meg. – szólt Georg.
- Nem köszönöm, egy falat sem menne le a torkomon…. Köszönök mindent, sokat segítettél.- ölelt meg immáron az ajtóban.
- Hívj majd fel!
- Mindenképpen.
- Hé Bill, azért a próbára eljöttök nem? – kiabált ki a konyhából Georg barátja után.
- Persze, majd ott találkozunk. – szólt vissza majd intett és elhajtott. Addig álltam ott, míg el nem tűnt a messzeségben. Furcsa előérzetem támadt. Remélem nem lesz semmi gond. Visszasétáltam Georghoz és megreggeliztünk.

* * *

Tom kocsiajtó csapódást hallott és szentül meg volt győződve róla, hogy szeretett öccse ért haza. Álmosan kászálódott ki az ágyából. Az éjszaka nem sokat aludt, erről a szemei alatt húzódó sötét sávok is árulkodtak. Mikor hallotta az ajtó nyitódását sebes léptekkel vágtatott le a lépcsőn.
- Bill… Bill… Biiiilllh…ááááá. – megbotlott a lépcsőn és nagy puffanás kíséretében érkezett le. Bill azonnal odasietett hozzá.
- Jesszusom, Tom jól vagy? – segített felállni bátyjának.
- Semmi bajom csak… rettenetesen fáj a karom.
- Had nézzem. – óvatosan elvette onnan újait, hogy öccse megnézze. Bill szemei elkerekedtek. Csupa véres volt Tom karja.
- Azt hiszem ez felszakadt. Be kell mennünk a korházba. – rohant a fürdőszobába.
- Egy kis karcolás, majd elmúlik magától. – próbált erősnek tűnni Tom, de tényleg nagyon fájt neki.
- Be kell mennünk Tom, ez nem játék. – kiáltott vissza és rögtön vissza is sietett sok sok törlővel a kezében. Letörölte a vért a karjáról, majd egy tiszta ruhával bekötötte a sebet.
- Vegyél fel valamit és indulhatunk. – Tom csak némán figyelte öccsét, ahogy gondosan ellátja karját. Ha lehet most még nagyobb bűntudata támadt. Bill mindent félredobva segít neki, még akkor is ha haragszik rá. Összeszorult a szíve. Mikor megértette Bill mit is mondott bólintott és felsietett az emeletre. Felkapott egy nadrágot és egy pólót majd visszasiettek.
- Készen vagyok. – szólt halkan és indultak is ám Tom az ajtóban hirtelen megtorpant és majd nem elesett.
- Minden rendben? – karolta át bátyját és a kocsiba ültette.
- Csak egy kicsit megszédültem. – Bill még jobban megijedt és gyorsan elindította a kocsit. 20 perc múlva már meg is érkeztek.

- Elnézést nővérke, a bátyám elesett és felszakadt a karja.
- Folyosó végén jobbra van a sebészet. Már is szólok Dr. Härtmann-nak.
Nem kellett sokáig várni az orvos meg is érkezett a rendelőbe.
- Jó napot, Dr. Härmann vagyok. Mi történt? – érdeklődött miután kezet fogtak.
- A bátyám leesett a lépcsőről és vérzik a karja.
- Más tünet nincs? Kettős látás, szédülős esetleg fejfájás?
- Tom csak csóválta a fejét.
- Mielőtt elindultunk megszédült. – javította ki Tomot.
- Ezt sajnos össze kell varrni, azután elvégzünk pár vizsgálatot. – látott neki az orvos. Másfél óra múlva tért vissza az eredményekkel.
- Nos a vizsgálatok szerint enyhe agyrázkódása van. Előfordulhat, hogy fájni fog a feje és hányingere lesz. Egyéb tünet esetén vissza kell jönni, különben csak jövő hét pénteken várom varrat szedésre. Pihenjen és igyon sok folyadékot. Szerencséje, hogy ilyen testvére van. Nagyobb baj is történhetett volna. – azzal elköszöntek és hazaindultak.

Főzök teát, pihenj le. – szólt bátyjára Bill mikor megérkeztek és indult volna is a konyhába, de Tom elkapta a kezét.
- Bill én annyira sajnálom…
- Ezt most hagyjuk Tom, majd megbeszéljük. – azzal a konyhába ment, Tom pedig a nappaliba battyogott és lefeküdt a kanapéra. Bill hamarosan megérkezett a teával és leült Tom mellé.
- Köszönöm. Köszönök mindent. – motyogta Tom és belekortyolt a gőzölgő italba. Bill csak mosolygott és a TV-t kezdte el figyelni.

* * *
- Nem értem hol vannak. Már fél órája itt kellene lenniük. – mondta Gustav a dobok mögül és nézett ki az ablakon.
- Én már semmit nem értek haver. Az ikrek összevesztek, de annyira, hogy az este Bill nálunk aludt. És semmit nem árult el, Évi is csak annyit, hogy Tom berúgott egy buliban. Pedig szerintem tudja mi történt még is kerüli a témát. Na és ha berúgott mi van? Máskor is beszokott, meg amúgy is….. – ömlött a szó Georgból. Kezdte nagyon furcsállni, hogy mindenki titkolózik körülötte, még én is, pedig nekem nincs is rá okom.
- … Haho Gus, figyelsz egyáltalán? - lóbázta meg a kezét a szöszke fiú előtt.
- Tessék? – ráta meg a fejét Gustav.
- Hát ezt komolyan nem hiszem el. Szerelmes vagy, vagy mi van már? Mindenki megőrült rajtam kívül? – azzal kivágtatott a próbateremből és David irodájába rontott be.

- …nem tudom, de rögtön felhívom őket.
„ Hello. Még is merre vagytok?..... és jól van? ….. rendben…. Nem…. Oké. Szia.”
- Na?? – nézett kérdőn Georg.
- Nem jönnek. Tom most jött a korházból, elesett. Agyrázkódása van és felszakadt a keze, össze kellett varrni.
- Jesszusom és komoly?
- Pihenni- e kell és rendben lesz. Majd meglátogatom.
- Persze mi is.
- Jól van, akkor menjetek haza.
- Rendben. Szia.
- Szia.

Georg elújságolta a hírt Gustavnak, majd haza indultak.

Folyt. köv.

Következő rész: Bill tud még meglepetéseket okozni

10 megjegyzés:

  1. Csajszi behalok rajtad! Ez oltári király lett! De komolyan!
    Nem hittem volna, hogy beleteszed. De nagyon jól megírtad.
    Puszi szere! Hugi!

    VálaszTörlés
  2. háát ez vmi fantasztikus lett :D tényleg :))) meg Bill is h mindent félretéve segített Tomnak :))))
    háát kíváncsi vagyok miféle meglepetést tud még Bill okozni :))) mert a lépcsős rész is érdekes fordulat volt :))) és tényleg nagyon szupi lett :))
    puszi :)

    VálaszTörlés
  3. szegény georg...:(
    és bill tiszta édi,hogy egyből segített tomnak*-*mondjuk,sztem mindenki azt csinálta volna,lehetnének bármilyen haragban*-*
    és nem kioktatásból mondom,de ha vkinek akármilyen agyrázkódása van,akkor azt kórházban fogják 2 napot(velem legalábbis ez volt):$
    siess a kövivel :D

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm *-*
    tutus, lehetséges de Tomnak otthon kell lábadoznia nem véletlenül :P
    nos Georg, hát igen lesz itt még valami Évivel, hamarosan kiderül

    VálaszTörlés
  5. Juj! *.* Egyem meg, de édes az én kis Bill cicabogaram *.* Kíváncsi vagyok, miért muszáj Tomnak otthon lábadoznia :P Tiszta édes lett. ^.^ Nagyon várom már a folytatást :DD

    VálaszTörlés
  6. Ááá, nagyon jó lett! :) Tiszta édes *.*
    Nagyon nagyon várom már a folytatást! :D
    xoxo

    VálaszTörlés
  7. Köszönöm Dijja és Ayumi. Hozom a folytatást amint tudom :)

    VálaszTörlés
  8. Nagyon jó. Kiváncsian várom a folytatást.

    VálaszTörlés
  9. Nah végre sikerült beérnem a történet menetét. Elolvastam ezt is!^^ De továbbra sem tudok rá mit mondani. Erre az a legjobb jellemző, hogy: IMÁDLAK ÉVI - TE EGY ZSENI VAGY!! ♥
    Folytasd hamar. ;) (ez nem kérdés volt, hanem kijelentés xD)

    VálaszTörlés
  10. Wááá, köszönöm Meloddy! Én is imádlak! Egy kis alakítás után folytatódni foga sztori :)

    VálaszTörlés