2011. január 29., szombat

Életem az ikrek húgaként - 33. rész

Sziasztok!!
Végre itt vagyok az új résszel. Ne haragudjatok, hogy ennyi ideig kellett várni rá, de a dogák, az újságírás és egyéb dolgok miatt nem volt túl sok időm. De nem is húzom az időt. Jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

33. rész – Bill tud még meglepetéseket okozni

Pár napja történt Tom balesete. Most is őt megyünk meglátogatni.
- Indulhatunk szívem? – kérdezte Georg az ajtóban állva.
- Csak egy pillanat, hozom a sütit. – siettem a konyhába. Hát igen mostanában elég sokat sütök, mert Georg nagyon édesszájú. Ő azt mondja én tettem ilyenné, mert elkényeztetem.
- Itt is vagyok, indulhatunk. – ültünk be a kocsiba és indultunk Berlinbe.

Otthon:

- Jól van srácok, nekem most mennem kell. Neked meg jó pihenést Tom, később majd még benézek. Sziasztok. – köszönt el David és Bill kikísérte.
- Az előbb hívott Évi, elindultak. – ült le a fotelbe Bill.
- Renden. – válaszolta Tom erőtlenül. Hasogatni kezdett a feje, de leginkább az fájt neki, hogy nem beszélnek Billel. A szülők jelenlétében persze ezt nem mutatják. Tom már többször akart beszélni Billel, de ő mindig hárította a témát, hogy Tomnak pihenni-e kell.
A köztük lévő csendet Bill törte meg váratlanul.
- Kérsz valamit? – Tom felkapta a fejét merengéséből.
- Egy fájdalomcsillapító jó lenne. – Billen azonnal látszott az aggodalom.
- Nagyon fáj? Nem szédülsz?
- Nem. – válaszolta és végig simított Bill karján. „Istenem, milyen régen éreztem már bőre selymességét, bódító illatát.” Egy aprócska könnycsepp jelent meg a szemében, amit csak nehezen tudott lenyelni. Nem akart Bill előtt sírni és sajnáltatni magát.
Bill beleborzongott az érintésbe, nagyot dobbant a szíve.
- Má.. máris hozom a gyógyszert. – sietett a szobába és hamarosan vissza is érkezett egy pohár vízzel és a gyógyszerrel a kezében.
- Köszönöm. Köszönöm, hogy ilyen jó vagy hozzám, pedig meg sem érdemlem. –fogta meg öccse kezét és tekintetét fürkészte.
- Tohm… - csak sóhajtott és nem nézett bátyára. Tomnak talán ez fájt a legjobban. Elengedte Billt és magában zokogni kezdett. Mind a ketten feszélyeztetve érezték magukat, különösen Bill. Tudta, hogy sokáig nem lehet húzni az időt, beszélniük kéne, mert így mindketten csak szenvednek. A hosszú kínos csendet a csengőszó hangos dallama törte meg. Bill egy kicsit meg is ijedt. Az ajtóhoz sietett és beengedett minket.

- Sziasztok, gyertek be. – ölelt meg minket.
- Szervusz öregem, mi a helyzet? – pacsizott le vele Georg.
- Csak a szokásos. Nem rég ment el David. De elég hamar ideértetek. – lepődött meg drága bátyám.
- Ha hiszed, ha nem. Alig volt forgalom az utakon. – fejtette ki a roppant érdekes témát Georg, én pedig megkerestem Tomot. A konyhában találtam rá. A pultnál állt és csak nézett ki az ablakon.
- Szia. – simítottam végig karján, mire elmosolyodott, de nem nézett rám.
- Szia. – válaszolt elhaló hangon. Látszott rajta, hogy meggyötört és keveset aludt. Sötét mély karikák húzódtak a szemei alatt.
- Hoztam egy kis süteményt, beraktam a hűtőbe. – nem igazán tudtam mivel bírhatnám szóra.
- Köszi. – kortyolt bele vizébe. Felsóhajtottam majd átkaroltam gyengéden a karját.
- Fáj még?
- Egy kicsit.
- Tom… Még mindig nem beszéltetek? – rázta meg a fejét- hidd el, hamarosan kibékültök, légy egy kicsit türelmes. Szeret téged, csak most azt akarja, hogy előbb meggyógyulj.
- Meddig várjak még? Meddig fog még kerülni engem? Miért nem látja, hogy nekem a szívem a fáj és csak ő gyógyíthatja meg. Nem érdekel, a kezem nem érdekel semmi, csak Ő…csak Ő. – végre rám nézett. Az elhullajtott könnyektől pirosak voltak a szemei. Éppen szóra emeltem volna a szám, mikor Georg jelent meg az ajtóban. Tom letörölte könnyeit és üdvözölte barátját. Viszonylag kellemes hangulatban (a körülményekhez képest) beszélgettünk a nappaliban mikor csengettek.

- Majd én nyitom. – szaladtam az ajtóhoz és az a személy ált előttem, aki a barátunk most még is haragszok rá.
- Nocsak téged is lehet látni. – ölelt egyből magához én pedig egy halvány mosolyt erőltettem az arcomra. Éreztem ennek a látogatásnak nem lesz jó vége.
- Szia Andy, gyere be. A nappaliban vannak.
- Hello mindenki. – ráztak kezet, majd lehuppant a kanapéra.
- Na és hogy van a nagy csajozó gép? – sandított Tomra.
- Megvagyok. – vonta meg a vállát.
- Jutt eszembe hallgattátok ma a rádiót? Őrület, ami a sajtó körül folyik.
- Miért mi van? – nézett értetlenül Georg.
- A Sunriseban felismerték egy páran Tomot és hát készült egy két kép is Erikaval. Azt hiszik a csajod.
- Pff… szánalmasak. – legyintett Tom.
- De most miért? Ne mondd, hogy nem tetszik a csaj, a buliban nem úgy látszott. Miért nem jössz vele össze? Ráadásul nála jobbat úgy sem találsz, igazi bombázó.
- Azt majd én tudom.
- Kikér sütit, Évi csinálta? – állt fel hirtelen Bill és választ sem várva sebes léptekkel a konyhába sietett. Utána mentem.

- Jól vagy?
- Persze, minden oké. – mosolygott rám, de tudta, hogy nálam ez nem hatásos. – felsóhajtott. – Én igazán kedvelem Andyt, de most nem akarom. Nem akarom hallani újra és újra, hogy mi a bulin, mi van azzal a szőkeséggel.
- Elküldjem?
- Nem, nem akarom, hogy haragudjon, és hogy bármi is kiderüljön. Inkább menjünk vissza.

- … pedig már kezdtem örülni, hogy találtam neked valami jó nőt nem csak egy ***.
- Andy, kérlek. – forgatta meg szemeit Tom.
- Tom, ne haragudj, de az öcséddel együtt teljesen be vagytok savanyodva. Rád nem igazán volt jellemző, hogy nem húzol egy nőt. Már pedig Erika azt mondta, hogy nem volt semmi. Valahogy nehezen tudom elhinni.
- Pedig elhiheted. Nem volt köztünk semmi és soha nem is lesz. – kezdett Tom ideges lenni és a hangerejét is megemelte.
- Mi van veled Tom? Rád sem ismerek. Akkor van valakid. Miért nem mondtad?
- Bocs, de nem vagyok köteles beszámolni a magán életemről. De ha éppenséggel tudni akarod, igen van valakim és… - hirtelen elhallgatott, ezt talán nem kellet volna elmondania. Félőn Billre nézett, aki szint úgy meglepett fejet vágott, mint a többiek.
- Szóval erről van szó. Most még is mit mondjak Erikának, totál ki lesz akadva.
- Leszarom. Azt csinál amit akar, csak engem hagyatok békén.
- Jól van, azért nem kell annyira felkapni a vizet. Bocsi, hogy próbáltam segíteni. Bill már reménytelen, ő nincs benne az ilyenekbe. – kezdett Andy is kiabálni én pedig felváltva néztem a hangoskodó srácokat. Hol az ikrek, hol pedig Andy kezdett el veszekedni.
- Ebből elég volt!! – kiáltotta el magát Bill. – Andy kérlek most menj el.
- De hát….
- Azt mondtam menj el! – még maga is meglepődött saját hangnemén- kérhlek. – tette hozzá suttogva. Andy a legjobb barátjuk, a lelki társuk már kiskoruk óta, most még sem látja szívesen.
- Rendben van. Ha majd mindenki lenyugodott és elgondolkozott kicsit majd hívjatok, addig ne. – viharzott ki és hangos ajtócsapódás tudatta velünk, hogy elhagyta a házat.
- Ne haragudjatok…- sietett fel Bill szobájába és Tom utána akart menni, de leintettem.
- Ez most még is mi volt? Sosem hallottam még Billt így kiabálni, pláne nem Andyvel. – taglalta Georg és kérdőn nézett ránk. Tom keserűen felsóhajtott.
- Haragszik még rám és Andyre a buli miatt. Még nem békültünk ki. – húzta el a száját.
- Én ezt már komolyan nem értem, min vesztettek össze ennyire? A buli meg már tök régen volt.
- A bulin eléggé berúgtam hála Andynek és a szőke cicájának, akit rám küldött.
- Na és aztán? Máskor is berúgtál már.
- Ja, csak máskor nem vágtam olyan dolgokat Bill fejéhez, amiket nem kéne. Jogosan haragszik rám.
Beszélgettünk még egy kicsit majd mikor megjöttek anyuék megnéztem Bill. Kicsit összeszedte magát és lejött, de látszott rajta, hogy sírt, amit persze anyu egyből észre is vett.
- Mi a baj kicsim?
- Nincs semmi, csak ettől a szemceruzától folyton begyullad a szemem.
- Jaj kicsim, dobd ki azt a vackot. – simított végig Bill arcán majd a konyhába és találta a vacsorát. Úgy döntöttünk Georggal, hogy ma ott alszunk, aminek én most kifejezetten örültem. Az ikreknek szükségük van rám.

Folyt. köv.

Következő rész: Talán kibékülnek?

Várom a kommenteket ^^

2011. január 23., vasárnap

Érdekes...

Sziasztok.
Köszönöm szépen Nektek csajok <3 Már sokkal jobban vagyok és dolgozom a következő résszel, ami már hozza magával az eseményeket :D
Most viszont itt van valami más ...



>> HÍREK
Két év sem telt el, hogy Tom megütötte a zaklatóját, Perrine-t - és ismét
akadt valaki, aki nyomon követi az ikrek minden lépését. Ezúttal egy 26
éves férfi, akit különösen Tom érdekel és az ikrek közötti kapcsolat - bár
az illető a twincest (ikrek közötti szerelem) megszállottja. Barátai szerint a
férfi édes, mások szerint őrült és veszélyes.

*Mi lesz még itt?!*

2011. január 22., szombat

Sajnálom

Sziasztok.
Tudom tegnapra ígértem a részt, de sem fizikailag sem pedig lelkileg nem voltam/vagyok valami jól. És az utóbbi az ami inkább kicsit megvisel. Hirtelen jött rám, de azt hiszem ennyi idő után nem kéne csodálkozom. Ígérem megpróbálom befejezni a részt és hozni. Addig is további szép napot Nektek!

2011. január 15., szombat

Életem az ikrek húgaként - 32. rész

Sziasztok drágáim!
Sajnos tegnap nem tudtam hozni a részt, mert itt volt unokatesóm, de most végre hoztam. Jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

32. rész – Georg nem ért semmit II.

Ahogy letettem a telefont Georg sétált mögém és átölelt. Éreztem rajta a tusfürdő illatát, most jöhetett a zuhany alól.
- Nem jössz aludni? – csókolt a nyakamba.
- De igen, mindjárt. Csak benézek még Billhez.
- Tom jól van?
- Hasonló képen, mint Bill. – bújtam karjai közzé.
- Nem értem min kaptak össze ennyire. Komoly lehet, de Bill nem mond semmit. Te tudsz valamit? – kérdezte fülembe suttogva.
- Tegnap Tom elment Andreassal a Sunrise-ba bulizni és hulla részegen jött haza. Gondolom utána meg összekaptak valamin és nem lett valami jó vége.
- Remélem hamar kibékülnek. Sosem láttam még ilyennek őket.
- Eddig még én sem. – rövid csend következett majd hírtelen felkapott és a fürdőbe vitt.
- Még is mit csinálsz? – kérdeztem, mikor már teljesen meztelenre vetkőztetett és maga is vetkőzni készült.
- Csak kényeztetem a barátnőmet. – azzal lekapta magáról az utolsó ruhadarabot és megengedte a vizes csapot. A kád hamar megtelt és belehúzva engem is elmerültünk a habok között. Érzékien simított végig testemen, miközben lágy csókokkal halmozott el. Kezei dekoltázsomra tévedtek mire egy aprócska sóhaj szakadt fel belőlem. Tudta, érezte mire van szükségem, hogy egy kicsit törődjön velem. Legalább még félórát töltöttünk el a fürdőben. Már elég későre jár az idő mikor Bill ajtaja előtt megálltam. Nem hallottam semmilyen zajt, gondoltam elaludt, de azért halkan bekopogtam.
- Gyere be. – szólt ki és benyitottam.
- Azt hittem már alszol. – ültem le mellé az ágyra.
- Akartam, de nem megy. És te, hogy hogy még fent vagy?
- Még meg akartam nézni, hogy vagy.
- Köszi. – mosolyodott el az este folyamán talán először.
- Khm … Tom kérte, hogy adjak át egy üzenetet. – éreztem, hogy a neve hallatán megrezzen.
- És mi az?
- Azt kéri, hogy holnap menj haza és beszéljétek meg a dolgot.
- Rendben. – hunyta le a szemeit.
- Bill ..- sóhajtottam. – Tom elmesélt mindent és én hiszek neki. Őt is ugyan úgy megviseli a történtek és szerintem … - vágott a szavamba:
- Tudom. Tudom, mit érez. /hát persze, hisz ikrek/ De most még képtelen vagyok bármit is gondolni. Ettől féltem a legelején. Én fiú vagyok és ráadásul a testvére, hogy is gondolhattam, hogy boldogok lehetünk életünk végéig. Hosszú idő után újra szerelmes lettem és ez most fáj… nagyon fáj. Hiszen azt mondta, hogy… hogy én más vagyok, hogy engem igazán szeret és soha nem csapna be. – ismét szipogni kezdett. Kevesen tudják, de Billnek az előző kapcsolatai mind hosszúak voltak és nem csodálom, hogy most jó pár év elteltével ennyire megviseli a dolog. Remélem holnap majd sikerül megbeszélni a dolgokat.
- Nyugodj meg Bill, Tom szeret téged. Holnap majd megbeszélitek, ha haza mész, de most pihenj inkább. – adtam neki egy puszit és hagytam aludni.

* * *
- Minden rendben? – tekintett rám Georg ahogy beléptem a hálóba.
- Nem igazán, fogalmam sincs mi lesz ebből. – bújtam be mellé ő pedig gyermekien átölelt.
- Rendbe fog jönni minden, majd meglátod. – kaptam tőle egy lágy csókot, majd kikapcsolta a TV-t és elaludtunk.
Reggel mikor felkeltem Georg már nem volt mellettem. Lesiettem a földszintre és a konyhában találtam meg. Reggelit készített.
- Jó reggelt édesem. Hogy aludtál? – halmozott el csókokkal.
- Jó reggelt. Köszönöm jól. – ahogy ezt kimondtam Bill is előbújt a szobából.
- Nos én azt hiszem megyek. – forgatta kocsi kulcsát kezében.
- Legalább a reggelit várd meg. – szólt Georg.
- Nem köszönöm, egy falat sem menne le a torkomon…. Köszönök mindent, sokat segítettél.- ölelt meg immáron az ajtóban.
- Hívj majd fel!
- Mindenképpen.
- Hé Bill, azért a próbára eljöttök nem? – kiabált ki a konyhából Georg barátja után.
- Persze, majd ott találkozunk. – szólt vissza majd intett és elhajtott. Addig álltam ott, míg el nem tűnt a messzeségben. Furcsa előérzetem támadt. Remélem nem lesz semmi gond. Visszasétáltam Georghoz és megreggeliztünk.

* * *

Tom kocsiajtó csapódást hallott és szentül meg volt győződve róla, hogy szeretett öccse ért haza. Álmosan kászálódott ki az ágyából. Az éjszaka nem sokat aludt, erről a szemei alatt húzódó sötét sávok is árulkodtak. Mikor hallotta az ajtó nyitódását sebes léptekkel vágtatott le a lépcsőn.
- Bill… Bill… Biiiilllh…ááááá. – megbotlott a lépcsőn és nagy puffanás kíséretében érkezett le. Bill azonnal odasietett hozzá.
- Jesszusom, Tom jól vagy? – segített felállni bátyjának.
- Semmi bajom csak… rettenetesen fáj a karom.
- Had nézzem. – óvatosan elvette onnan újait, hogy öccse megnézze. Bill szemei elkerekedtek. Csupa véres volt Tom karja.
- Azt hiszem ez felszakadt. Be kell mennünk a korházba. – rohant a fürdőszobába.
- Egy kis karcolás, majd elmúlik magától. – próbált erősnek tűnni Tom, de tényleg nagyon fájt neki.
- Be kell mennünk Tom, ez nem játék. – kiáltott vissza és rögtön vissza is sietett sok sok törlővel a kezében. Letörölte a vért a karjáról, majd egy tiszta ruhával bekötötte a sebet.
- Vegyél fel valamit és indulhatunk. – Tom csak némán figyelte öccsét, ahogy gondosan ellátja karját. Ha lehet most még nagyobb bűntudata támadt. Bill mindent félredobva segít neki, még akkor is ha haragszik rá. Összeszorult a szíve. Mikor megértette Bill mit is mondott bólintott és felsietett az emeletre. Felkapott egy nadrágot és egy pólót majd visszasiettek.
- Készen vagyok. – szólt halkan és indultak is ám Tom az ajtóban hirtelen megtorpant és majd nem elesett.
- Minden rendben? – karolta át bátyját és a kocsiba ültette.
- Csak egy kicsit megszédültem. – Bill még jobban megijedt és gyorsan elindította a kocsit. 20 perc múlva már meg is érkeztek.

- Elnézést nővérke, a bátyám elesett és felszakadt a karja.
- Folyosó végén jobbra van a sebészet. Már is szólok Dr. Härtmann-nak.
Nem kellett sokáig várni az orvos meg is érkezett a rendelőbe.
- Jó napot, Dr. Härmann vagyok. Mi történt? – érdeklődött miután kezet fogtak.
- A bátyám leesett a lépcsőről és vérzik a karja.
- Más tünet nincs? Kettős látás, szédülős esetleg fejfájás?
- Tom csak csóválta a fejét.
- Mielőtt elindultunk megszédült. – javította ki Tomot.
- Ezt sajnos össze kell varrni, azután elvégzünk pár vizsgálatot. – látott neki az orvos. Másfél óra múlva tért vissza az eredményekkel.
- Nos a vizsgálatok szerint enyhe agyrázkódása van. Előfordulhat, hogy fájni fog a feje és hányingere lesz. Egyéb tünet esetén vissza kell jönni, különben csak jövő hét pénteken várom varrat szedésre. Pihenjen és igyon sok folyadékot. Szerencséje, hogy ilyen testvére van. Nagyobb baj is történhetett volna. – azzal elköszöntek és hazaindultak.

Főzök teát, pihenj le. – szólt bátyjára Bill mikor megérkeztek és indult volna is a konyhába, de Tom elkapta a kezét.
- Bill én annyira sajnálom…
- Ezt most hagyjuk Tom, majd megbeszéljük. – azzal a konyhába ment, Tom pedig a nappaliba battyogott és lefeküdt a kanapéra. Bill hamarosan megérkezett a teával és leült Tom mellé.
- Köszönöm. Köszönök mindent. – motyogta Tom és belekortyolt a gőzölgő italba. Bill csak mosolygott és a TV-t kezdte el figyelni.

* * *
- Nem értem hol vannak. Már fél órája itt kellene lenniük. – mondta Gustav a dobok mögül és nézett ki az ablakon.
- Én már semmit nem értek haver. Az ikrek összevesztek, de annyira, hogy az este Bill nálunk aludt. És semmit nem árult el, Évi is csak annyit, hogy Tom berúgott egy buliban. Pedig szerintem tudja mi történt még is kerüli a témát. Na és ha berúgott mi van? Máskor is beszokott, meg amúgy is….. – ömlött a szó Georgból. Kezdte nagyon furcsállni, hogy mindenki titkolózik körülötte, még én is, pedig nekem nincs is rá okom.
- … Haho Gus, figyelsz egyáltalán? - lóbázta meg a kezét a szöszke fiú előtt.
- Tessék? – ráta meg a fejét Gustav.
- Hát ezt komolyan nem hiszem el. Szerelmes vagy, vagy mi van már? Mindenki megőrült rajtam kívül? – azzal kivágtatott a próbateremből és David irodájába rontott be.

- …nem tudom, de rögtön felhívom őket.
„ Hello. Még is merre vagytok?..... és jól van? ….. rendben…. Nem…. Oké. Szia.”
- Na?? – nézett kérdőn Georg.
- Nem jönnek. Tom most jött a korházból, elesett. Agyrázkódása van és felszakadt a keze, össze kellett varrni.
- Jesszusom és komoly?
- Pihenni- e kell és rendben lesz. Majd meglátogatom.
- Persze mi is.
- Jól van, akkor menjetek haza.
- Rendben. Szia.
- Szia.

Georg elújságolta a hírt Gustavnak, majd haza indultak.

Folyt. köv.

Következő rész: Bill tud még meglepetéseket okozni

2011. január 8., szombat

Életem az ikrek húgaként - 31. rész

Sziasztok drágáim!
Tudom már elég régen volt rész, de most végre hoztam.
Elég hosszúra sikerült volna, ezért két részre osztottam. Az is hamarosan érkezik.
Hoztam híreket a TH-ról is, amit oldalt elolvashattok, bár lehet tudtok már róla.
Na nem húzom az idő, úgy is a részre vártok.
Jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

31. rész – Georg nem ért semmit

- Ott van egy cetli az asztalon, ráírtam, ami kell. – válaszoltam, de Bill most sokkal jobban aggasztatott. Láttam rajta mindjárt elsírja magát.
- Jól van, akkor megyek. Sziasztok.
- Szia. – köszöntem és ismét Billre figyeltem.
- Tohm… - és egy újabb könny csordult le az arcán. – Tohm egy lánnyal volt tegnap. – törölgette szemeit. – Andreas elhívott minket bulizni, ő elment és felszedett valami Erika nevű szőkeséget.
- Tessék? Ezt honnan tudod? – kérdeztem meglepettem miközben könnyeit törölgettem.
- Ah..Ahndreas mutatott … ehgy kéhpet róhluk. – szipogott és próbált megnyugodni.
- Shh… - öleltem magamhoz. - Nyugodj meg Bill, lehet a csókon kívül nem történt semmi.
- Nem tudom, Tom elég részegen jött haza és… neked nem kell bemutatnom, hogy milyen ha Tom részeg. Csak remélni tudom, hogy nem… - nem bírta befejezni a mondatot. Ismét a nyakamba borult és hagytam had sírja ki magát. Hamarosan sikerült megnyugodni és elnyomta az álom. Csendben figyeltem meggyötört arcát és összeszorult a szívem. Hosszú idő után újra szerelmes lett ráadásul olyas valakibe, aki mindig is közel állt hozzá. Most még is csalódnia kellett.
Nemsokára Georg is megérkezett.
- Megjöttem. Hol vagy szívem? – kiáltotta el magát az ajtóban.
- A nappaliban, de kérlek kicsit halkabban. – jelent meg az ajtóban és kérdőn nézett rám, mikor meglátta, hogy Bill fejét ölemben tartva békésen alszik.
- Csúnyán összeveszett Tommal. - sóhajtottam. - Megágyazok neki a vendégszobában, át tudnád hozni?
- Persze. – letette a szatyrokat és ölbe vette Billt. Gyorsan megágyaztam neki és hagytuk had aludja ki magát.
- Mi történt? – ölelt magához, mert látta engem is megvisel a dolog.
- Nem igazán tudom, de nagyon sokat sírt. – nem hazudtam Georgnak, hisz a részleteket nem tudom. Nem is kérdezett többet, inkább terelte a témát.
- Segítsek?
- Köszönöm nem, boldogulok. Menj nyugodtan, Gustav már biztosan vár.
- Biztos ne maradjak? – kérdezte. Úgy imádom, mindig velem akar maradni, ha egy kicsit is szomorú vagyok.
- Biztos. Inkább menj és érezd jól magad. Én meg főzök valami finomat. – azzal elköszöntem tőle és birtokba vettem a konyhát. Délután lett mire elkészültem mindennel. Bill telefonja szinte folyamatosan rezgett az asztalon. Tom kereste. Írtam neki egy SMS-t, hogy Bill itt van és alszik ne aggódjon, inkább ő is pihenjen egy kicsit és később majd beszélünk. Szinte ezzel egy időben Bill álmosan botorkált ki a konyhába és leült mellém.
- Hogy tudtál becipelni a szobába? – nevetett fel keserűen.
- Georg vitt be.
- Tényleg most hol van? Ugye nem mondtad el neki?
- Azt mondtam, hogy összevesztettek. Jut eszembe Tom legalább 50szer hívott. Írtam neki egy SMS-t, hogy majd később beszélünk.
- Köszi. – nem mondott egyebet csak ivott egy pohár vizet. – Segítsek valamit? – kérdezte és odaállt mellém a konyhapulthoz.
- Már készen vagyok, de örülnék neki, ha ennél pár falatot. – erre fintorogva elhúzta a száját. – Kár pedig Georgnak nagyon szokott ízleni. – próbálkoztam és úgy tűnik, hogy bejött, mert nagy sóhajtás közepette elvette a tányért. Miután sikeresen evett egy kicsit elmesélte, hogy milyen jól indult a napja, milyen boldog volt. Mióta elköltöztem most beszéltünk igazán ilyen komolyan, így volt mit megbeszélni. Estefele Georg megérkezett és beszállt a beszélgetésbe. Elmesélte Gustav milyen új kocsit vett és hogy próbálták elhívni Tomot, de lerázta őket.

- Szeretnél itt aludni? – kérdeztem Billt miközben kocsi kulcsát forgatta a kezében. Szeretett volna hazamenni, de úgy érezte még nem képes Tommal beszélni semmiről.
- Ha nem gond. – nézett felváltva Georgra és rám.
- Persze, hogy nem gond… de mond csak tényleg ennyire összevesztettek? – kérdezte Georg barátját, aki csak hevesen bológatott. – De még is min? Nem szoktatok veszekedni, pláne nem annyira, hogy haza sem menj. Mi történt Bill?
- Ezt most inkább hagyjuk Georg, fáradt vagyok. Majd talán holnap.
- Rendben. – ebben a pillanatban megcsörrent Bill telefonja és Tom neve állt a kijelzőn.
- Én… én most inkább elmegyek fürödni. Georg kölcsön tudnál adni egy boxert? – állt fel Bill és a fürdő fele igyekezett.
- Hozom már is. – állt fel Georg is és egyedül maradtam a még mindig monoton csörgő készülékkel.

* * *

- Szia Tom.
- Szia. Bill ott van? Szeretnék vele beszélni. – hallatszott a hangján, hogy szomorú és zaklatott.
- Épp fürdik… itt alszik.
- De hát…- sóhajtott egyet. – Megértem, látni sem akar. De ugye jól van?
- Jobban, mint mikor idejött. Aludt egy kicsit. És te, hogy vagy?
- Rémesen. Mi lesz ha elveszítem? Én azt nem élem túl. Szeretem őt, mindennél jobban szeretem. – zokogni kezdett. Sosem láttam vagy hallottam ennyire sírni. Hosszú csend után újra megszólalt. – Andreas is az a ….. minek hívott el? Mi a francért itatott le? Persze én vagyok a marha, nem voltam köteles meginni azt a sok szart, amit odarendelt. Mindent csak magamnak köszönhetek. Olyan nyomorult vagyok…
- Tohm…
- Odajött az a szőke liba, hogy táncoljuk. Hiába mondtam neki, hogy nincs kedvem nem ment el. Aztán lassú szám következett és rám mászott. De nem történt a csókon kívül semmi. Nem feküdtem le vele. Ugye te elhiszed? Ugye hiszel nekem?
- Én hiszek neked Tom. Rendbe fog jönni minden.
- De mikor? Rettenetesen hiányzik. Sosem voltam még szerelmes, de most az vagyok. Végre megértettem, amikről Bill régen mesélt. Általa lettem igazán boldog, vele teljes az életem…. – halkult el hírtelen és éreztem, hogy a könnyeivel küszködik.
- Akarod, hogy odamenjek?
- Nem… nem köszi, inkább maradj vele. Szüksége van rád.
- De neked is Tom..kérlek…
- Nyugi, letusolok és lefekszek. Anyuéknak meg szólok, hogy Bill nálatok alszik. Kérlek mond meg neki, hogy sajnálom és holnap jöjjön haza, beszéljük meg.
- Megmondom.
- Köszönöm. Hát akkor… jó éjt hugica.
- Jó éjt Tom.
- Szia.
- Szia.

* * *
Ahogy letettem a telefont Georg sétált mögém és átölelt. Éreztem rajta a tusfürdő illatát, most jöhetett a zuhany alól.
- Nem jössz aludni? – csókolt a nyakamba.
- De igen, mindjárt. Csak benézek még Billhez.
- Tom jól van?
- Hasonló képen, mint Bill. – bújtam karjai közzé.
- Nem értem min kaptak össze ennyire. Komoly lehet, de Bill nem mond semmit. Te tudsz valamit? – kérdezte fülembe suttogva.
- Tegnap Tom elment Andreassal a Sunrise-ba bulizni és hulla részegen jött haza. Gondolom utána meg összekaptak valamin és nem lett valami jó vége.
- Remélem hamar kibékülnek. Sosem láttam még ilyennek őket.
- Eddig még én sem. – rövid csend következett majd hírtelen felkapott és a fürdőbe vitt.

Folyt. köv.

Következő rész : Georg nem ért semmit II.

Kommenteknek még mindig örülök *-*