2010. december 5., vasárnap

Életem az ikrek húgaként - 27. rész

Sziasztok.
Itt is az új rész. Lehet nem a legizgalmasabb, de a következő előtt mindenképpen kell.
Nem is húzom az időt, jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

27. rész - Különös éjszaka és a sajtótájékoztató

- És még is mikor költözöl? – érdeklődött Gordon, miközben anyut vigasztalta.
- Holnap már elvisszük a legszükségesebbeket. – anya erre jobban sírni kezdett így megpróbáltam megnyugtatni, hogy majd sokszor jövünk és ők is jöhetnek, hiszen nem lakik Georg olyan messze. Az este folyamán a fiúk pókerezni kezdtek, mi meg csak néztük őket milyen önfeledten tudnak nevetni.
- A francba… - dobta be a kártyáit Bill, kiesett.
- Nyugi öcsi, majd én megnyerem. – vágott elégedett képet Tom.
- Azt hiszem én is vesztettem. – tette le a kártyáit Gordon. Már csak Georg és Tom vannak játékban. Anyu és én Georg oldalán álltunk, apu és Bill pedig Tomnak szurkolt. Feszült csend kerekedett. Vártuk, hogy megmutassák a lapjaikat. Elsőként Georg, majd Tom.
- Úgy tűnik még sem nyertél haver. – csapta össze tenyerét Georg.
- Most az egyszer szerencséd volt. – vigyorgott Tom.
- Te csak azt hiszed. – nevetett fel én meg szépen az ölebébe ültem.
- Ügyes vagy szívem. – csókoltam meg, amit ő készségesen viszonzott.
- Khm.. szerintem hagyjuk most a fiatalokat életem. – szólt közbe Gordon és kézen fogva anyát indult meg a szobájuk felé.
- Rendben. Jó éjt drágáim. – azzal elmentek.
- Én is megyek. Hosszú napunk volt. Jó éjt. – nyújtózkodott Bill és az emeletre indult.
- Csak semmi rosszaság. – kacsintott Tom és ő is elment.
- Nos, ketten maradtuk. – karolt át gyengéden Georg.
- Ugye itt alszol? – ez inkább kijelentés volt, mint kérdés.
- Persze. Na, gyere, menjünk mi is. – azzal felmentünk a szobámba. Megfürödtünk és amint befeküdtünk az ágyba elnyomott minket az álom. Hajnali 4- körül felkeltem Georg mocorgására. Álmosan pislogtam az óra felé, ám ekkor furcsa zajra lettem figyelmes. Először nem is fogtam fel, majd lassan kezdtem felébredni és nyilvánvalóvá vált. A szomszéd szobából, azaz Bill szobájából szűrődtek át. Nem volt hangos, de nem akartam véletlenül sem, hogy bárki felkeljen rá, ezért előkaptam a telefonom és írtam Billnek egy SMS- t. Gondolom elolvasta, mert már semmit sem hallottam a következő percekben. Visszadőltem az ágyba és Georg karjai közzé fúrtam magam.
- Mi a baj? – szólalt meg hírtelen rekedtes hangon.
- Nincs semmi, csak felébredtem. Aludj nyugodtan.
- Szeretlek. – suttogta és magához húzott.
- Én is szeretlek Téged. – nem tudtam még egyből visszaaludni. Azon járt az eszem, milyen szerencsés vagyok Georggal. Soha nem találkoztam még megértőbb és szerethetőbb emberrel, mint amilyen Ő. Nagyon tudod szeretni és gondoskodni a másikról. Számomra Ő a legtökéletesebb.
Reggel gyengéd simogatásokra ébredtem. Kinyitottam a szemem és Georg mosolygott rám.
- Jó reggelt álomszuszék. – lehelt az apró puszit a számra.
- Neked is. – motyogtam és szorosan odabújtam hozzá.
- Csak nem álmos vagy? Pedig már fél 11 is elmúlt. – nevetett fel édesen.
- Tessék? – pattantak ki szemeim. – Még nem is pakoltam semmit. – bújtam ki az ágyból.
- Még van időnk bőven.
- Mondtam már, hogy mennyire szeretlek? – sétáltam oda hozzá és olyan szenvedéllyel amennyire csak tudtam megcsókoltam.
- Ha nem mondanád is tudnám. – mosolygott. Gyorsan megmosakodtam és rendbeszedtem magam. Lementünk enni pár falatot, majd neki láttam előszedni a bőröndöket és pakolni. Egy kis idő után anyu jelent meg az ajtóban szomorú mosollyal az arcán.
- Segítsek kicsim?
- Igen, az jó lenne. – tudtam, hogy segíteni akar ezért nem mondtam nemet. Hátha így egy picit megnyugszik. Georg jobbnak látta, ha most kettesbe hagy minket így átment az ikrekhez. Jól kibeszéltük magunkat és a pakolással is végeztünk.
- Ez volt az utolsó csomag. – csukta le a csomagtartó tetejét Gordon. Elköszöntünk a többiektől, ám mielőtt elindultunk volna Billék félre hívtak.
- Ő..nos izé… köszi az SMS-t. – dadogták zavartan.
- Nyugi nincs semmi, csak nem akartam, ha Georg felébred véletlenül is meghallja. – mosolyogtam. Fura módon viszonylag „könnyen” elfogadtam a kapcsolatukat és engem nem zavart.
- Azért köszi. Na menj, Georg már vár. – öleltük meg egymást majd beültem a kocsiba és elhajtottunk. Tűrhető volt a forgalom így hamar megérkeztünk.
- Délután sajtótájékoztató lesz. Nem gond ha addig egyedül leszel? – kérdezte miközben behordta a bőröndöket.
- Dehogyis, úgy is eltelik az idő mire kipakolom őket.
- Rendben. És ha a kapcsolatunkról kérdeznek? – nem igazán beszéltünk még erről, hogy mi lesz ha nyilvánosságra kerül.
- Akkor elmondod, amit úgy érzel el kell. Nem akarom, hogy ebből bármilyen probléma legyen.
- Egyszer a rajongóknak is szembesülni kell azzal, hogy mi is csak emberek vagyunk és lehetnek barátnőink.
- Ez igaz.
- Na jó én gyorsan elkészülök, azonnal itt lesz Gustav. – pillantott órájára és a fürdőbe sietett. Ahogy megmondta párpercen belül csengettek is.
- Kinyitnád, kérlek?
- Persze. – másztam ki a táskahalmaz közül és ajtót nyitottam. Gustav egyáltalán nem volt meglepett, mikor meglátott. Valószínűleg ő már tudta, hogy ma költözök ide. Míg Georg elkészült, addig beszélgettünk egy kicsit.
- Sietek haza. Szeretlek. – csókolt meg és indultak.
- Én is téged. Sziasztok. – intettem majd visszatértem a pakoláshoz. Miután sikerült mindennek helyet találnom bevetettem magam a konyhába és azon gondolkoztam milyen vacsival lepjem meg Georgot.

Eközben a sajtótájékoztatón:


- És mikor kezdenek el az új albumon dolgozni?
- Rajta vagyunk. Nagyon sok új ötletünk van, amit mindenképpen szeretnék megvalósítani. – Bill.
- Elmondana párat?
- Többek között most nagyobb hangsúlyt szeretnénk fektetni az érzelmek kifejezésére és ezért a zenében is változások lesznek. – Tom
- Az érzelmekkel kapcsolatban… minap egy fotó készült amint az ikrek húgával Evával látható együtt. Megerősítené a kapcsolatukról keringő pletykákat? – fordult oda Georghoz az egyik riporter.
- A pletyka igaz, Évi a barátnőm.
- Mióta vannak együtt? Tervezték, hogy bejelentik? Az ikrek mit szóltak hozzá? Nem tart a rajongók elpártolásától? – rohamozták meg szegényt kérdéseikkel.
- Nyár eleje óta és nagyon boldogok vagyunk. Előbb utóbb biztosan bejelentettük volna, az meg, hogy Billék mit szóltak hozzá… talán kérdezzék őket. Nem hinném, hogy a rajongók elpártolnának tőlem. 23 éves vagyok és nekem is szükségem van a boldogságra, Ő pedig ezt megadja nekem. – kortyolt bele vizébe, így lezártnak nyilvánította a témát.
- Önök mit szóltak mikor mind ez kiderült?
- Nos, őszintén én örülök nekik és annak….

Legalább még vagy 30 kérdést feltettek a hátralévő időben. Már fáradtak voltak és alig várták, hogy hazaérhessenek.

- Remélhetőleg most egy ideig békén hagynak majd minket. – mondta Tom miközben elindultak az autók felé.
- Egy rövid ideig, aztán úgy is kitalálnak valamit. – Bill.
- Lehet megpróbálnak majd belőled is többet kiszedni. – Gustav.
- Az lehet, de nem fogom a magánéletemet kiteregetni. Legyen ennyi elég. Tényleg mennyi már az idő?
- Fél 7 múlt. – David.
- Akkor én megyek, Évi már biztos vár. Holnap találkozunk, sziasztok. – azzal beült kocsijába és elhajtott.
- A hős szerelmes. – nevetett fel Gustav majd mindnyájan hazaindultak.

- Megjöttem szívem.
- A konyhában vagyok. – szóltam ki és az asztalra tettem a vacsorát.

Folyt. köv.

Következő rész: Mámoros este

10 megjegyzés:

  1. Király!Folytasd hamar!!!

    VálaszTörlés
  2. A kis pajkosak :D Kora hajnalban jött rájuk :P

    nagyon jó lett, a következő címe is sokat mond *-*

    VálaszTörlés
  3. Ááááááááááááááááááá banyek! Ez annyira de annyira jó lett! Istenem! Hogy tudsz te ilyen jót írni?

    ui.: Nagyon hiányzol babám!

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm *-*

    Te is hiányzol baba, majd írok levelet :)

    VálaszTörlés
  5. Előbb elküldöm én! Sztem holnap fel is tudom adni.

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jó lett. *.* Kis huncut ikrek. :P Várom a folytatást. ^.^

    VálaszTörlés
  7. Jaaaj, nagyon jó rész lett Evám! ^.^
    Imádom <3

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm *-*
    Lesznek érdekes dolgok még :D

    Várom a leveled :)

    VálaszTörlés
  9. ez naggyon jóó leett *.* siess a folytatással ^.^

    VálaszTörlés