2010. december 30., csütörtök

Életem az ikrek húgaként - 30. rész

Sziasztok drágáim!

Végre volt egy kis időm és betudtam fejezni a részt!
Kíváncsi vagyok szerintetek, hogyan fog folytatódni a történet Bill és Tom valamint Georg és Évi között. Várom az ötleteiteket.
Jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

30. rész – Mindenre fényderül

- Megjöttem. – szólt, mire Bill felült az ágyán.
- Tom? – gyújtotta fel az éjjeli lámpát.
- Ahszem egy kicsit berúgtam.
- Azt látom. Gyere, feküdj le. – Tom nagy nehezen odasétált, lerúgta magáról a cipőt és úgy ahogy volt ruhástól bezuhant az ágyba. Bill betakarta és gyermekien bújt oda hozzá.
Reggel Bill viszonylag hamar felkelt az utcai zajok miatt. Felült az ágyában, nyújtózott egyet majd lassan lebattyogott a földszintre. A konyhát és a nappalit a nap aranysárga sugarai ragyogták be. Kávéját kortyolva a reggeli újságot lapozgatta. Felnézett az órára, 7 órát mutat. Miután megunta az újság cikkeinek bújását, ami többnyire a város felújításáról és az elkövetkezendő szavazásról szólt, inkább felment a szobájába és csendben felöltözött. Tom még békésen alszik az egész ágyat elfoglalva. Bill mosolyogva tekint végig szuszogó bátyján majd ad egy aprócska puszit ad a homlokára és ismét a földszintre igyekszik. Magához vette kocsi kulcsát és elhagyta a házat. A város utcái nem mondhatóak kihaltnak. Sok autós és megannyi munkába igyekvő járókelő hemzsegett. Bill ledöbbent a látványtól, nem szokott ilyenkor még felkelni, pláne nem a város utcáit járni. Hiába kellett sokat várni a lámpáknál a hosszú autósor miatt, ő inkább még furikázott a városban pár kört. A turné során nem volt lehetőség ilyesmire. Élvezte a szabadságot, azt, hogy a nap melengeti arcát, hogy egy- egy tini lány integet neki a járdáról. Aztán eszébe jutott szeretett bátyja és a szívét melegség öntötte el. Végül elérkezett oda, ahova készült, a város legfinomabb pékségébe. Meg akarja lepni Tomot egy kis reggelivel, biztos jól esne neki. Miután bevásárolt hazafele igyekezett, nehogy felkeljen Tom, mielőtt hazaérne, bár erre csekély esélyt látott. Gondolt egyet és bekapcsolta a rádiót. Pont vége lett az egyik kedvenc számának.

„Üdvözlöm a kedves hallgatókat Peter Franz vagyok. Következnek fél 8-as híreink. Megtalálták a múlthéten ellopott autó tulajdonosát. A rendőrség szóvivője szerint a tulajdonos ellen eljárás indult, mivel nem jelentette be autója eltűnését. A tolvajt még nem kapták el, de friss információk szerint újabb 3 balesetet okozott az utakon.
Tegnap ünnepelte 10. születésnapját a Club Sunrise. Megannyi híresség jelent meg a partyn mint például: Alex C., Cassandra, a Tokio Hotel csajozó gépe Tom Kaulitz, Silbermond és még sokan mások.
Közlekedési híreink…” – kapcsolta ki a rádiót, mert megérkezett. Megterített, készített kakaót és várta Tom mikor ébred fel. Nem kellett sokat várnia, bátyja fejét fogva sétált le a lépcsőn.
- Auu a fejem. – foglalt helyet és egy halvány mosoly jelent meg az arcán, látva Bill kedvességét.
- Benne voltál a rádióban. – szólt Bill és kiöntötte a kakaót.
- Igen? – kapta fel fejét rémülten Tom. Nem emlékszik mit csinált a csajjal, de abban biztos volt, hogy nem feküdt le vele. Azt nem tenné meg Billel. Reménykedett, hogy tényleg nem csinált semmi rosszat. Vagy még is?
- Aha. Felsoroltak pár hírességet, aki ott volt a bulin, persze téged nem hagyhattak ki. De ez nekünk csak jó, így legalább nem feltűnő, hogy folyton együtt lógunk. Nem gondolod? – nézett kérdőn bátyjára, aki csak bámult maga elé. – Tom?!
- Tessék? Ja persze, igazad van. Ahogy mondod. – bólogatott hevesen majd falatozni kezdett. –Egyébként, köszi a reggelit, nagyon finom. – sandított Billre, aki szintén reggelijét fogyasztotta. Jól esett neki ikre kedvessége. – Szeretlek Bill. – csókolta meg öccsét miután mindketten abbahagyták az evést.
- Én is téged Tom.
- Mit szeretnél ma csinálni? – érdeklődött Tom.
- Hmm nem is tudom. Veled lenni. – mosolyodott el és a nappaliba mentek.
- Ez igazán jól hangzik. – forrtak össze egy csókban.

* * *

A délelőttöt TV nézéssel töltötték el. Tom végül megunta és úgy döntött felmegy, összeszedi kicsit magát. Hirtelen csengettek.
- Ki lehet az? – tette fel a kérdést magában Bill, majd ajtót nyitott. - Andy, nahát. Gyere be. – invitálta be barátját. – Hallom jó buli volt az este.
- El sem hiszed mennyire. Az a sok csaj… sajnálhatod, hogy nem jöttél.
- Talán legközebb. – mosolyodott el.
- Ajánlom is. A bátyád is elég jól érezte magát azzal a szőkeséggel. Tényleg hol van most Tom? Ja biztos alszik, nem csodálom rendesen berúgott… hehe. – nevetgélt Andreas.
- Milyen szőkeséggel? – a halvány kis mosolyt döbbenet és düh váltotta fel.
- Azt hiszem valami Erika. A fene tudja már a nevét, de eléggé összegabalyodtak ott a tánctéren. Nem semmi nő, az már biztos. Várj, megmutatom. – vette elő telefonját. – Áh meg van, nézd csak. Egy mázlista a bátyád. – mutatta a képet Billnek, amin Tom és a szőke lány épp a tánctéren csókolóznak. Bill nem volt képes elhinni a hallottakat, pedig a kép nem hazudik. Könnyek gyűltek a szemébe. „Hogy tehette ezt? Ugye nem…ugye nem feküdt le a lánnyal? Nem… nem azt nem… Azt mondta én más vagyok, hogy engem szeret. Ugye szeret? Ugye szeretsz még Tom? „ – gondolta magában heves dacot vívva könnyei ellen.
- Az… - válaszolta némi csend után. Robogás hallatszott a lépcső felől felöl.
- Bill szerinted a … - torpant meg hírtelen a lépcsőn, amint meglátta Andreast. -…Andy, hát te itt? Dühöt és haragot érzett Andy és saját maga iránt. Aztán Billre pillantott, aki kétségbe esetten nézett rá. Tom lesütötte a fejét. Tehát tudja, Andy biztos részletesen beszámolt az esti kis kalandjáról, nem is sejtve ezzel mekkora fájdalmat okozott Billnek. Bill amint látta Tom reakcióját kiejtette kezéből a telefont és a kocsi kulcsot vette magához majd az ajtó felé vette az irányt.
- Bill várj!! Még is hová mész? – szaladt utána Tom és az ajtóban még elkapta öccse kezét.
- El. – próbálta volna kiszabadítani karját Tom erős szorításából, de nem sikerült neki.
- De még is hová? – félelem jelent meg szemében. Aggódott Billért, ne hogy valami butaságot csináljon.
- Évihez, ha éppenséggel tudni akarod… és most kérlek engedj el! – rántotta el kezét majd beszállt autójába és elhajtott. Tom csak nézett öccse után a messzeségbe, majd becsukta az ajtót és Andybe botlott.
- Hát ennek meg mi baja van? – nézett furcsán Tomra.
- Nyilván tegnap elfelejtettek valamit fontosat megbeszélni Évivel. – sóhajtott majd leült a kanapéra Andreas mellé.

* * *
- „Szia Bill miújság?”

- „Szia, átmehetnék? Ráérsz most? Georg otthon van?” – zaklatott volt a hangja.

- „Persze, gyere nyugodtan. Georg még alszik, de mondd csak Bill, minden rendben van?”

- „Nem igazán. 10 perc és ott vagyok”

- „ Bill…” – de Bill már letette és végre szabadjára engedhette szemeit maró könnyeit.
Bill tényleg hamar megérkezett és bekopogott.
- Nyitom. – szóltam és teljesen lefagytam mikor kinyitottam az ajtót. Könnyei teljesen átáztatták az arcát, sminkjét teljesen elmosva. Azonnal a nyakamba borult és hangos zokogásba kezdett.
- Úristen Bill mi történt? – öleltem magamhoz és próbáltam vigasztalni kisebb nagyobb sikerrel. – Menjük beljebb és szépen elmondod mi történt, rendben? Hoztam neki egy pohár vizet és zsebkendőt. Úgy látszott kicsit megnyugodott, de a könnyek ott csillogtak a szemében.
- Mi történt Bill? – fogtam meg a kezét bátorítás képen. Épp szóra emelte a száját, mikor Georg hangját hallottuk a konyha felől.

- Szívem, elmegyek vásárolni. Áh szia Bill, te is itt vagy. Miújság? Te kérsz valamit?
- Nem kérek semmit Georg.
- És te szívem? – tekintett rám.
- Ott van egy cetli az asztalon, ráírtam, ami kell. – válaszoltam, de Bill most sokkal jobban aggasztatott. Láttam rajta mindjárt elsírja magát.
- Jól van, akkor megyek. Sziasztok.
- Szia. – köszöntem és ismét Billre figyeltem.
- Tohm… - és egy újabb könny csordult le az arcán.

Folyt. köv.

Következő rész: Georg nem ért semmit

2010. december 27., hétfő

Életem az ikrek húgaként - 29. rész

Sziasztok drágáim!
A szavazás lezárult és örülök, hogy azért a többségnek tetszik az új dizi.
A novella után itt a rész, amit már annyira vártatok.
Nem is húzom az időt, jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

29. rész – Andreas mindent elront

Már másfél hete, hogy ideköltöztem Georghoz. Fantasztikus érzés. Élvezem, hogy kedvezhetek Georgnak, mikor fáradtan tér haza a stúdióból. Ugyanakkor érzem ennek az egésznek a felelősségét is. Sokan gondolhatják most, hogy milyen felelőtlen vagyok, hogy belevágtam ebbe az egészbe ilyen fiatalon, de nem hiszem, hogy bármi miatt is aggódnom kellene. Georggal mindent meg tudok beszélni és ott segít, ahol csak tud. Ő már évek óta egyedül él, így pontosan tudja ilyen egy háztartást vezetni. Emellett sokat foglalkozik velem. Szerencsére már csak ősszel lesz vizsgám és a sulinak is vége. Vannak terveim a jövőt illetően, de az még odébb van. Most még szép és jó minden… legalábbis azt hittem.
A srácoknak most szabad napjuk van, így otthon pihengetnek. Délután csengettek.
- Megnézed ki az? – kérdezte bátyától Tom.
- Aha. - állt fel unottan és az ajtóhoz battyogott. – Nahát, Andy csá! – pacsiztak le az ajtóban és beljebb invitálta barátjukat a házba.
- Szia Bill, hogy vagytok? – huppant le mellé a kanapéra és üdvözölte Billt is.
- Megvagyunk haver, na és te? Mesélj, milyen volt New Yorkba? – érdeklődött Tom.
- Áh ne is kérdezzétek. Miután vége volt apám konferenciájának indultunk a reptérre, de az összes németországi járatot törölték. Értitek az összeset?! Már kezdett NY undorom lenni. 2 hónap bőven elég volt ott. Na de nem ezért jöttem. Ráértek este? – nézett hol egy egyikre hol a másikra.
- Ami azt illeti én megígértem Évinek, hogy elmegyek hozzájuk. – válaszolt Bill.
- Na és te haver? Este tök jó buli lesz a Sunriseban. Gyere, ha már Bill nem jön. – kérlelte Tomot.
- Ne… nem is tudom. – nézett Billre, akitől valamilyen reakciót várt. Persze Bill értette és hevesen bólogatni kezdett, hogy mondjon igent.
- Jól van, meggyőztél. – sóhajtott mélyet, mert egyáltalán nem volt kedve most bulizni. Csak Billel szeretne lenni és remélni, hogy szüleik elmennek vacsorázni vagy Éviékhez, így kettesben tudnának lenni.
- Ez a beszéd. Na jól van most megyek. 9-kor nyit a hely, el ne késs! – fenyegette meg ujjával Tomot.
- Nem fogok. – legyintette Tom és kikísérte barátját. – Egyáltalán nincs kedvem elmenni. Miért kérted, hogy mondjak igent? – nézett kérdőn öccsére.
- Mert nem akartam, hogy feltűnjön, mostanában nem megyünk sehova. Nem akartam, hogy gyanús legyen. Tom, nem szabad lebuknunk megint. – bújt bátyja karjai közzé.
- Igazad van Billchi.
A délután sajnos hamar véget ért Tom számára. Kedvetlenül indult fel szobájába készülődni. Viszonylag hamar elkészült, így megkereste Billt. A szobájában volt és éppen egy könyvet olvasott.
- Bill… ígérem, nem leszek sokáig. – húzta magához és megcsókolta.
- Maradj addig, ameddig csak akarsz. Érezd jól magad.
- De én veled érzem jól magam, nem pedig egy zsúfolt, füstös, büdös kis helyen. – vágta be a durcát.
- Te is jól tudod, hogy a Sunrise nagyon is jó hely és nem mehetnek be akárkik.
- Neked miért van folyton igazad?
- Neked meg nem kellene már indulnod? – mosolygott Bill.
- De igen, megyek már. Jó éjt Billchi, szeretlek. – búcsúzott el öccsétől és elindult a szórakozó helyre.

A Sunriseban:

- Tényleg nem késtél. – szólt oda Andy köszönés helyet.
- Mondtam, hogy nem fogok.
- Kár hogy Bill nem jött, nem tudja miből maradt ki. Annyi jó csaj van itt.
- Aha. – sóhajtott egyet. A csajok most tőle nem megszokottan hidegen hagyták. – Tudod, még mindig szokatlan, hogy Évi elköltözött és amint van egy kis időnk, meglátogatjuk. – terelte a témát Tom.
- Aha, megértem. Na gyere lefoglaltam egy asztalt.
Bementek a discoba és megdöbbenve vették észre, hogy már tele van a tánctér táncoló fiatalokkal.
- Erről beszéltem. Írtó nagy buli lesz.
- Gondolom. – nézett körbe Tom.
- Mi van veled? Olyan savanyú vagy. Lazíts már, vagy David olyan szorosra vette a gyeplőt? Tudom mi kell neked … egy jó ital és egy bomba nő. Nézd ott van az a szőke, milyen bögyös. – bökött a tánctér felé mikor a csaj éppen arra nézett és integetni kezdett nekik.
- Mit adhatok az uraknak? – kérdezte a pultos srác.
- 2 sört és valami erőset. – válaszolta Andy Tom helyet is. Miután megkapták az italukat, helyet foglaltak a lefoglalt asztalnál. Egymás után itták a feleseket és beszélgettek, majd Andreas elment táncolni egy csajjal. Hamarosan Tom is társaságot kapott.
- Tom Kaulitz? – szólította meg egy lány.
- Igen?! – nézett fel a lányra poharából fátyolos szemmel. Az a szőke csaj volt az, akit Andy mutatott.
- Leülhetek?
- Felőlem. – azzal a lány leült és beszélgetni próbált Tommal, ám neki ehhez semmi kedve nem volt. Egymás után itta az italokat, amiket Andy rendelt neki kérés nélkül és kezdett egyre jobban becsípni.
- Nem akarsz táncolni? – kérdezte a lány mikor megunta Tom szótlanságát.
- Kösz most nem.
- Na gyere már, ez a kedvenc számom. Légyszi, a kedvemért. – kérlelte és úgy tűnik bevált, mert Tom felállt. A tánctéren kerestek egy viszonylag nyugisabb részt és táncolni kezdtek. Jobbnál jobb számok követték egymást, többnyire Tom kedvencei, így egészen belemerült a táncba. A sok pörgős szám után most egy lassabb következett és ezt kihasználva a csaj odasimult Tomhoz. Tom már nem igazán volt beszámítható állapotban így engedte a csajnak, aki feltűnően élvezte ezt. Időközben Andy is megkereste barátját és széles vigyor jelent meg a száján mikor látta, hogy épp egy csajjal táncol. Örült neki, hogy Tom végre felszabadult és bulizik egy jót.
- Mondták már, hogy jól táncolsz? – kérdezte a szőkeség Tomtól.
- Egy páran már igen. Elég sok mindenhez értek.
- Ehhez is? – hajolt közelebb a lány Tomhoz és ajkaira tapadt. Tom először eltolta magától a lányt, de az újra megcsókolta és Tom már hagyta neki.
Hajnaltájt indult haza a szórakozóhelyről. Nagy nehezen felbotorkált az emeletre és egyenesen Bill szobájába ment.
- Megjöttem. – szólt, mire Bill felült az ágyán.
- Tom? – gyújtotta fel az éjjeli lámpát.
- Ahszem egy kicsit berúgtam.
- Azt látom. Gyere, feküdj le. – Tom nagy nehezen odasétált, lerúgta magáról a cipőt és úgy ahogy volt ruhástól bezuhant az ágyba. Bill betakarta és gyermekien bújt oda hozzá.

Folyt. köv.

Következő rész: Mindenre fényderül

2010. december 24., péntek

Novella: Ünnep

Sziasztok!
Ahogy ígértem egy novellát hoztam. Remélem tetszeni fog :)
Köszönöm azoknak akik gondoltak rám, aranyosak vagyok és szeretnék mindenkinek Békés Boldog Karácsonyt kívánni!!

Ünnep


Szerző: Eva Kaulitz
Kategória: twincest
Korhatár: 12
Szereplők: Bill Kaulitz, Tom Kaulitz, Gustav Schafer, Georg Listing, Saját női karakter
Műfaj: romantika
Fő párosítás: Bill/Tom
Mellékpárosítás: Tom/Saját női karakter
Figyelmeztetés: -
Befejezett: Igen

2015. december. 21-e kedd. Ezt a napot írjuk. Kint nagy pelyhekben hull a hó és az egész várost beborítja vakító fehérségével. Rögtön itt a karácsony és én még mindig nem tudom, hogy mit vegyek az öcsémnek. Mindig azt mondja, nem kell neki semmi. Ellentétben Dorával, aki már hetek óta azt hajtja, mit szeretne. Dora a barátnőm. Kb. 4 hónapja vagyunk együtt, de semmit sem érzek iránta. Ő örül, hogy vagyok neki, én pedig megkapom tőle azt, amit akarok. Naiv lány. Ő hisz a szerelemben, én kevésbé. Sosem voltam még szerelmes egy lányba sem. Nem is tudom miért nem küldtem még el. Lehet nyersnek és önzőek tűnök, de én csak élvezem az életet, míg lehet.
- Tom szívem… a csajokkal elmegyünk vásárolni, kölcsön tudnád adni a kocsidat? – sietett le a lépcsőn, én meg csak reméltem nem esik el a 10 centis tűsarkújában.
- Bocs, de kell nekem is. Elmegyek, veszek Billnek valamit. – válaszoltam hanyagul.
- Jaj, már megint. Tegnap is ezt mondtad és még sem vettél semmit. – állt meg előttem, de nem voltam hajlandó ránézni sem. – Nekem nem is akarsz venni semmit? … Látom nem is érdekel, amit mondok. Megyek is. – sértődött meg és kifele igyekezett, ám ekkor utána szóltam. 
- Rendben. Viheted a cuccaidat is. – kapcsolgattam a TV-t.
- Tessék? – fordult vissza. – Azt akarod, hogy elmenjek?
- Ja. Örülök, hogy sikerült végre felfognod.
- Hogy te mekkora egy szemét vagy. El is megyek, nekem nem kell egy ilyen alak. mint te. Sokkal jobbat találok nálad. – kiabált a képemben és felsietett az emeletre, hogy összeszedje kevés holmiját.
A kiabálásra Bill is kijött szobájából.
- Mi folyik itt? – kérdezte értetlenül.
- A bátyád kihajított, mint egy koszos lábtörlőt. Sajnállak, hogy ilyen testvéred van. Na minden jót. – vágtatott végig a lakáson és hangos ajtócsapódás közepette elhagyta a házat. Bill nehezen fogta fel az előbb történteket, majd mikor realizálódott benne, hogy mi történt lejött hozzám.
- Tényleg szakítottatok? – ült le mellém.
- Ugyan Bill, soha nem is szerettem. Bánom, hogy ilyen sokáig húztam.
- Nem értelek Tom. – rázta meg fejét rosszallóan.
- Mit nem értesz?
- Csak kihasználod a nőket. Nem volt még egy normális párkapcsolatod sem. Nem lesz ennek jó vége.   
- Mit tudsz te erről Bill? Hány barátnőd is volt eddig?  Kettő? Három? – már akkor megbántam mikor kimondtam. Döbbentséget és mérhetetlen szomorúságot láttam rajta.
- Annyit azért én is tudok, hogy jó ha van kit szeretni és van aki viszont szeret, tőrödig veled. Remélem, hogy egyszer majd megtapasztalod. – felsietett a szobájába.
- Billh…- szóltam utána, de meg sem hallotta. Az egyetlen ember, aki érezteti velem, hogy szeret. Még is mindig megbántom, pedig csak jót akar.  Utána akartam menni, de tudom jobb most kicsit egyedül hagyni. A szobámba mentem és elgondolkoztam. Egyrészt örültem, hogy Dora elment, így nem kell az állandó vinnyogását hallgatnom. Másrészt rájöttem Billnek mennyire igaza van és változtatnom kell a dolgokon. Szeretném átélni én is a szerelemnek azt a varázsát, amiről Bill folyton beszél. Talán szerelmes valakibe? Nem is mondta. Bár hogy is mondta volna, mikor szerinte semmibe veszem az ilyesmiket. Pedig nem így van, nekem fontos a boldogsága. Elmélkedésem után átmentem Billhez. Az ágyán feküdt és békésen szundikált. Milyen gyönyörű. Eddig nem is vettem észre milyen szép arca van. Lassan odasétáltam az ágyához és betakartam.
- Tom… - suttogta.
- Csak bocsánatot szeretnék kérni. Bunkó voltam és igazad van. Én még sosem éltem át azt, amit te, de nagyon szeretném.
- Semmi baj Tom. – mosolygott álmosan.
- Aludj nyugodtan. – csuktam volna be az ajtót.
- Várj! Maradj itt velem. – arrább húzódott az ágyban, helyet szorítva nekem. Bebújtam mellé ő pedig gyermekien bújt hozzám. Magamhoz öleltem, akartam éreztetni vele, hogy mindig mellette vagyok. Pillanatok alatt visszaaludt. Nekem viszont nem jött álom a szememre. Egy darabig a kinti hóesést néztem a párás ablakon keresztül, majd egyenletes szuszogását hallgattam. Különös érzés fogott el. Mellette mindig megnyugvás van, közelsége melegséggel tölt el. Ezt az érzést újra és újra át akarom élni, soha nem akarom elveszíteni. Nekem ő jelent mindent. Gondolataimat mocorgása zavarta meg, miközben nevem suttogta. Halványan elmosolyodtam. Senki sem tudja kimondani a nevem olyan szeretettel, mint ő. Magamhoz húztam és álomba szenderültem. Másnap reggel ébredtem fel és Bill már nem volt mellettem. Nem éreztem gyengéd ölelését. Kinyitottam a szemeim, amik Bill félmeztelen testén állapodtak meg. Gyönyörű. Hófehér bőre libabőrös lett, biztos fázott. Lassan mögé sétáltam és átkaroltam. Kicsit összerezzent, megijeszthettem.
- Tohm… azt hittem még alszol.
- Gyönyörű vagy. – tereltem a témát és a nyakába csókoltam. Nem tudom miért, de úgy éreztem ezt kell tennem és ő nem húzódott el tőlem.
- Segítesz díszíteni? - kérdezte és lecsukódtak szemei.
- Persze. Hol kezdjük? – léptem hátrább, hogy lássam az arcát.
- A nappaliban. – válaszolt halkan, majd kiment. Megálltam az ajtóba és figyeltem mozdulatait. Előszedte a díszeket és nekiláttunk a díszítésnek. Délután lettünk kész mindennel.
- Meg kellene nézni, megérkezett –e már anyáék ajándéka.
- Elviszlek, gyere.
Míg ő intézte anyuék ajándékát én szétnéztem az üzletbe, mit vehetnék Billnek, de semmi érdekeset nem találtam, aminek örült volna. Haza mentünk és vacsorát készítettünk. Este átjönnek Georgék, csapunk egy laza estét.
- Csá haver. – pacsiztunk le az ajtóban a többiekkel.
- Te figyu már, hol van a csajod? – nézett körbe Georg.
- Nem tudom, de nem is érdekel. – legyintettem és Billre néztem. Dora érdekelt a legkevésbé.
- Csak nem…? – nézett Gustav sejtelmesen.
- De, elküldtem. Kész, nem bírtam tovább.
- Öregem, már itt volt az ideje. Az a csaj nem komplett, de tényleg. – na ebben legalább egyetértettem velük. Az este jól sikerült, elég későn mentek el a srácok.
- Holnap karácsony. – pillantott fel a faliórára és elmosolyodott. Éjfél már javában elmúlt, így úgy döntöttünk, hogy lefekszünk.
Hát eljött a karácsony. Reggel mikor lementem a földszintre nem várt kép jelent meg a szemem előtt. Bill a fenyőfát díszítette. Akarva akaratlan elmosolyodtam. Megint úgy ragyogott a szeme, mint tegnap és most is elbűvölően nézett ki, pedig csak póló és egy melegítő nadrág volt rajta. Segítettem a díszítésben, majd a kutyusokkal játszottunk egy nagyot. Eltelt az idő és kezdett besötétedni. A ház szépen ki volt világítva a karácsonyfa fényei is beragyogták a nappalit.
Az elmúlt napokban különösen éreztem magam. Bill valami furcsa érzést váltott ki belőlem, sosem éreztem még ilyet. Épp a fürdőbe igyekeztem, ám mikor beléptem megtorpantam. Bill állt előttem anyaszült meztelen. Nem szóltunk semmit csak néztük egymást. Hirtelen jött ötlettől vezérelve becsuktam magam mögött az ajtót és levettem boxerem. Behúztam magammal a zuhany alá. Megnyitottam a csapokat és a gőz hamar betöltötte a helyiséget. Dereka köré fontam karjaim és olyan szenvedéllyel amennyire csak tudtam megcsókoltam. Meglepődött, de nem taszított el magától. Végignyaltam alsó ajkán, mire résznyire kinyitotta utat biztosítva nyelvemnek. Leírhatatlan érzés járta át a testem mikor nyelveink összefonódtak és éreztem heves szívdobogását. Ugyan úgy érzett, mint én. Legalább még egy órát töltöttünk el a zuhany alatt egymás kényeztetésével és én végre megértettem, amit mondott. Mennyire jó másnak örömet okozni, vigyázni rá, óvni mindentől. Én csak egy embert vagyok képes így szeretni, az pedig Bill. Be szeretném neki bizonyítani, hogy mennyire szeretem. Magunkra csavartunk egy törölközőt és úgy, ahogy voltunk a karácsonyfa elé kuporogtunk.
- Ez a tied. – nyújtott át egy kis csomagot, amiben levél volt. Elolvastam és könnycseppek hagyták el az arcomat. Hogy nem vettem eddig észre? Hogy tudta így elpalástolni az érzéseit?
Lassan felnéztem rá.
- Én nem vettem neked semmit. – húztam el a szám.
- Te adtad nekem a legszebb ajándékot… a szívedet.
- Bihll éhn… szeretlek. – suttogtam halkan, mintha bárki is meghallhatná.
- Boldog karácsonyt Tom!

- Boldog karácsonyt Bill! – csókolt meg és én végre megtudtam mi a szerelem.

Vége

Várom a kommenteket! *-*

2010. december 22., szerda

Életem az ikrek húgaként - 28. rész

Sziasztok Drágáim!

Végre szünet!! :D
Kicsit megkésve ugyan, de itt a rész. Most már remélhetőleg jobban tudok haladni és sűrűbben lesznek részek. Hamarosan egy novella is várható lesz, de nem húzom az időt. Jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

28. rész – Mámoros este

- Akkor én megyek, Évi már biztos vár. Holnap találkozunk, sziasztok. – azzal beült kocsijába és elhajtott.
- A hős szerelmes. – nevetett fel Gustav majd mindnyájan hazaindultak.
- Megjöttem szívem.
- A konyhában vagyok. – szóltam ki és az asztalra tettem a vacsorát. – Készítettem vacsorát. Remélem éhes vagy.
- Mit a farkas. – dörzsölte össze tenyerét gyermekien és helyet foglalt az asztalnál. – Fenséges volt drágám, köszönöm. – karolt át a mosogatónál állva, miután befejezte az evést és a nyakamat kezdte puszilgatni. – Nincs kedved lazítani? Hosszú napunk volt. – lehelete súrolta a bőröm, amitől kirázott a hideg. Hihetetlen, hogy egyetlen érintése milyen érzéseket kelt bennem. Maga felé fordított és mohón tapadt ajkaimra. Éreztem hevesen dobogó szívét és szapora légzését. Kezei áttértek a derekamra és óvatosan a konyhapultra ültetett. Lábaimat köré fontam és gyengéden átkaroltam. Csókjai bódítóan hatottak rám, még is egyre jobban forrt a vérem. Lassan kigombolta a felsőmet és a földre dobta. Apró puszijai már a dekoltázsomat érték, mikor felkapott és óvatosan a kanapára fektetett. Befúrta magát combjaim közzé és nadrágomtól is megfosztott. Fordítottam a helyzeten és az ölébe ültem. Érezhető jelei voltak izgatottságának. Kezeimmel pólója alá nyúltam és cirógatni kezdtem mellkasát. Nem sokáig bírta és ismét alulra kerültem. Levette ruháit és újra dekoltázsomat vette birtokba. Ujjaival ügyetlenül próbálta kikapcsolni melltartómat, de nem nagyon sikerült.
- Segítsek?
- Jó lenne, nem akar kikapcsolódni. – válaszolta és engedte, hogy levegyem. Egy kósza mosoly suhant végig arcán amint meglátta melleim. Csókjaival végigjárta testem, combomat simogatta. Hangos nyögés hagyta el a szám, az egész testemet átjárta a bizsergés. Nagyon vágytam már rá. Jólesett kényeztetése, még is egy örökké valóságig tartott édes kínzása, mígnem megszabadított az utolsó zavaró ruhaneműtől is, majd a fiókban kezdett keresgélni. Egy kis tasakot vett elő, amit kivettem a kezéből.
- Én szeretném. – néztem lázasan csillogó szemeibe, miközben levette boxerét és eldobta.
Leírhatatlan érzés járta át a testem mikor eggyé váltunk. Ütemesen mozgott. Gyorsított majd lassított. Azt akarta, hogy nekem is jó legyen. Nem bírtam visszafojtani nyögéseimet, éreztem hamarosan elérem a gyönyört. Teste megfeszült és abban a pillanatban mindketten átéltük a beteljesülést. Mellkasomon pihent meg, míg légzése újra normálisra állt, majd kicsúszott belőlem és az óvszert egy papírzsebkendőbe csomagolta. Legördült rólam, szorosan magához ölelt és egy puszit nyomott a homlokomra.

Otthon:

Eközben Tomék is hazaérkeztek és vacsorájukat fogyasztják el.
- Fura, hogy nincs itt Évi. – nyelte le a falatot Tom.
- Üresnek tűnik a ház. Mi hazajövünk a turnéról, erre egy hónap múlva ő megy el. – tűnődött el Bill milyen is lehetett nekem, mikor ők odavoltak a nagyvilágban.
- Na ja. Azért nem gondoltam voltam volna, hogy Évi és Georg. Mármint én örülök nekik, csak kicsit hirtelen jött. – Tom.
- De szeretik egymást és ez számít.
- Ahogyan én is téged. – hajolt át az asztalon Tom és megcsókolta Billt.



Folyt. köv.

Következő rész: Andreas mindent elront

Várom a véleményeket *-*

2010. december 16., csütörtök

Bill + Tom video

Sziasztok!
Most egy videóval jöttem, holnap hozok részt is :D

Zene: Gravitation theme /legeslegjobb anime :P/

2010. december 5., vasárnap

Életem az ikrek húgaként - 27. rész

Sziasztok.
Itt is az új rész. Lehet nem a legizgalmasabb, de a következő előtt mindenképpen kell.
Nem is húzom az időt, jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

27. rész - Különös éjszaka és a sajtótájékoztató

- És még is mikor költözöl? – érdeklődött Gordon, miközben anyut vigasztalta.
- Holnap már elvisszük a legszükségesebbeket. – anya erre jobban sírni kezdett így megpróbáltam megnyugtatni, hogy majd sokszor jövünk és ők is jöhetnek, hiszen nem lakik Georg olyan messze. Az este folyamán a fiúk pókerezni kezdtek, mi meg csak néztük őket milyen önfeledten tudnak nevetni.
- A francba… - dobta be a kártyáit Bill, kiesett.
- Nyugi öcsi, majd én megnyerem. – vágott elégedett képet Tom.
- Azt hiszem én is vesztettem. – tette le a kártyáit Gordon. Már csak Georg és Tom vannak játékban. Anyu és én Georg oldalán álltunk, apu és Bill pedig Tomnak szurkolt. Feszült csend kerekedett. Vártuk, hogy megmutassák a lapjaikat. Elsőként Georg, majd Tom.
- Úgy tűnik még sem nyertél haver. – csapta össze tenyerét Georg.
- Most az egyszer szerencséd volt. – vigyorgott Tom.
- Te csak azt hiszed. – nevetett fel én meg szépen az ölebébe ültem.
- Ügyes vagy szívem. – csókoltam meg, amit ő készségesen viszonzott.
- Khm.. szerintem hagyjuk most a fiatalokat életem. – szólt közbe Gordon és kézen fogva anyát indult meg a szobájuk felé.
- Rendben. Jó éjt drágáim. – azzal elmentek.
- Én is megyek. Hosszú napunk volt. Jó éjt. – nyújtózkodott Bill és az emeletre indult.
- Csak semmi rosszaság. – kacsintott Tom és ő is elment.
- Nos, ketten maradtuk. – karolt át gyengéden Georg.
- Ugye itt alszol? – ez inkább kijelentés volt, mint kérdés.
- Persze. Na, gyere, menjünk mi is. – azzal felmentünk a szobámba. Megfürödtünk és amint befeküdtünk az ágyba elnyomott minket az álom. Hajnali 4- körül felkeltem Georg mocorgására. Álmosan pislogtam az óra felé, ám ekkor furcsa zajra lettem figyelmes. Először nem is fogtam fel, majd lassan kezdtem felébredni és nyilvánvalóvá vált. A szomszéd szobából, azaz Bill szobájából szűrődtek át. Nem volt hangos, de nem akartam véletlenül sem, hogy bárki felkeljen rá, ezért előkaptam a telefonom és írtam Billnek egy SMS- t. Gondolom elolvasta, mert már semmit sem hallottam a következő percekben. Visszadőltem az ágyba és Georg karjai közzé fúrtam magam.
- Mi a baj? – szólalt meg hírtelen rekedtes hangon.
- Nincs semmi, csak felébredtem. Aludj nyugodtan.
- Szeretlek. – suttogta és magához húzott.
- Én is szeretlek Téged. – nem tudtam még egyből visszaaludni. Azon járt az eszem, milyen szerencsés vagyok Georggal. Soha nem találkoztam még megértőbb és szerethetőbb emberrel, mint amilyen Ő. Nagyon tudod szeretni és gondoskodni a másikról. Számomra Ő a legtökéletesebb.
Reggel gyengéd simogatásokra ébredtem. Kinyitottam a szemem és Georg mosolygott rám.
- Jó reggelt álomszuszék. – lehelt az apró puszit a számra.
- Neked is. – motyogtam és szorosan odabújtam hozzá.
- Csak nem álmos vagy? Pedig már fél 11 is elmúlt. – nevetett fel édesen.
- Tessék? – pattantak ki szemeim. – Még nem is pakoltam semmit. – bújtam ki az ágyból.
- Még van időnk bőven.
- Mondtam már, hogy mennyire szeretlek? – sétáltam oda hozzá és olyan szenvedéllyel amennyire csak tudtam megcsókoltam.
- Ha nem mondanád is tudnám. – mosolygott. Gyorsan megmosakodtam és rendbeszedtem magam. Lementünk enni pár falatot, majd neki láttam előszedni a bőröndöket és pakolni. Egy kis idő után anyu jelent meg az ajtóban szomorú mosollyal az arcán.
- Segítsek kicsim?
- Igen, az jó lenne. – tudtam, hogy segíteni akar ezért nem mondtam nemet. Hátha így egy picit megnyugszik. Georg jobbnak látta, ha most kettesbe hagy minket így átment az ikrekhez. Jól kibeszéltük magunkat és a pakolással is végeztünk.
- Ez volt az utolsó csomag. – csukta le a csomagtartó tetejét Gordon. Elköszöntünk a többiektől, ám mielőtt elindultunk volna Billék félre hívtak.
- Ő..nos izé… köszi az SMS-t. – dadogták zavartan.
- Nyugi nincs semmi, csak nem akartam, ha Georg felébred véletlenül is meghallja. – mosolyogtam. Fura módon viszonylag „könnyen” elfogadtam a kapcsolatukat és engem nem zavart.
- Azért köszi. Na menj, Georg már vár. – öleltük meg egymást majd beültem a kocsiba és elhajtottunk. Tűrhető volt a forgalom így hamar megérkeztünk.
- Délután sajtótájékoztató lesz. Nem gond ha addig egyedül leszel? – kérdezte miközben behordta a bőröndöket.
- Dehogyis, úgy is eltelik az idő mire kipakolom őket.
- Rendben. És ha a kapcsolatunkról kérdeznek? – nem igazán beszéltünk még erről, hogy mi lesz ha nyilvánosságra kerül.
- Akkor elmondod, amit úgy érzel el kell. Nem akarom, hogy ebből bármilyen probléma legyen.
- Egyszer a rajongóknak is szembesülni kell azzal, hogy mi is csak emberek vagyunk és lehetnek barátnőink.
- Ez igaz.
- Na jó én gyorsan elkészülök, azonnal itt lesz Gustav. – pillantott órájára és a fürdőbe sietett. Ahogy megmondta párpercen belül csengettek is.
- Kinyitnád, kérlek?
- Persze. – másztam ki a táskahalmaz közül és ajtót nyitottam. Gustav egyáltalán nem volt meglepett, mikor meglátott. Valószínűleg ő már tudta, hogy ma költözök ide. Míg Georg elkészült, addig beszélgettünk egy kicsit.
- Sietek haza. Szeretlek. – csókolt meg és indultak.
- Én is téged. Sziasztok. – intettem majd visszatértem a pakoláshoz. Miután sikerült mindennek helyet találnom bevetettem magam a konyhába és azon gondolkoztam milyen vacsival lepjem meg Georgot.

Eközben a sajtótájékoztatón:


- És mikor kezdenek el az új albumon dolgozni?
- Rajta vagyunk. Nagyon sok új ötletünk van, amit mindenképpen szeretnék megvalósítani. – Bill.
- Elmondana párat?
- Többek között most nagyobb hangsúlyt szeretnénk fektetni az érzelmek kifejezésére és ezért a zenében is változások lesznek. – Tom
- Az érzelmekkel kapcsolatban… minap egy fotó készült amint az ikrek húgával Evával látható együtt. Megerősítené a kapcsolatukról keringő pletykákat? – fordult oda Georghoz az egyik riporter.
- A pletyka igaz, Évi a barátnőm.
- Mióta vannak együtt? Tervezték, hogy bejelentik? Az ikrek mit szóltak hozzá? Nem tart a rajongók elpártolásától? – rohamozták meg szegényt kérdéseikkel.
- Nyár eleje óta és nagyon boldogok vagyunk. Előbb utóbb biztosan bejelentettük volna, az meg, hogy Billék mit szóltak hozzá… talán kérdezzék őket. Nem hinném, hogy a rajongók elpártolnának tőlem. 23 éves vagyok és nekem is szükségem van a boldogságra, Ő pedig ezt megadja nekem. – kortyolt bele vizébe, így lezártnak nyilvánította a témát.
- Önök mit szóltak mikor mind ez kiderült?
- Nos, őszintén én örülök nekik és annak….

Legalább még vagy 30 kérdést feltettek a hátralévő időben. Már fáradtak voltak és alig várták, hogy hazaérhessenek.

- Remélhetőleg most egy ideig békén hagynak majd minket. – mondta Tom miközben elindultak az autók felé.
- Egy rövid ideig, aztán úgy is kitalálnak valamit. – Bill.
- Lehet megpróbálnak majd belőled is többet kiszedni. – Gustav.
- Az lehet, de nem fogom a magánéletemet kiteregetni. Legyen ennyi elég. Tényleg mennyi már az idő?
- Fél 7 múlt. – David.
- Akkor én megyek, Évi már biztos vár. Holnap találkozunk, sziasztok. – azzal beült kocsijába és elhajtott.
- A hős szerelmes. – nevetett fel Gustav majd mindnyájan hazaindultak.

- Megjöttem szívem.
- A konyhában vagyok. – szóltam ki és az asztalra tettem a vacsorát.

Folyt. köv.

Következő rész: Mámoros este