2010. november 28., vasárnap

Életem az ikrek húgaként - 26. rész

Sziasztok.

Tudom, tudom sokat kellett várni, ezért kifogások helyett jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként – 26. rész

A költözés

Hát ez remek. Kiderül minden és aztán nyugtunk sem lehet.
- Nyugi, nem lesz gond. Na, gyere megérkeztünk. – állította le motort és bementünk a hatalmas épületbe.
Az egészet ismertem már kívülről- belülről. Nagyon szépek a dekorációk és a berendezések. Gordon igazán sokat tett ezért a zeneiskoláért, büszke rá és valljuk be, van miért. A folyosón végig menve ismerős arcok mosolyogva köszöntöttek minket. Az ember belépve ide, nem is érzi úgy magát, mintha iskolában lenne. Hamarosan elértük Gordon irodáját.

- 20 perc múlva jön egy diákom, van kedved meghallgatni? Vagy inkább itt maradsz? – kérdezte mikor az órájára pillantott.
- Megyek veled… pillanat. – szólalt meg a telefonom.

- Szia, Szívem! … Eljöttem apuval… tudom, én is hallottam róla épp az előbb…. Rendben, akkor este…én is szeretlek…szia. – tettem le a telefont. Nem volt nehéz kitalálni, hogy Georggal beszéltem. Jól esett hallani a hangját és a tudat, hogy este karjai közzé bújhatok felvidított egy kicsit, komor hangulatomból.

- Csak nem hallotta ő is a híreket? – érdeklődött Gordon, pakolászva az asztalánál.
- De igen. David rögtön ezzel fogadta. – sóhajtottam mélyet.
- Ne aggódj, megoldódik minden. – tette vállamra kezét és ebben a pillanatban kopogtak.
- Jó reggelt Gordon. – köszönt egy kis szöszke fiú.
- Áhh, szervusz Justin. Mehetünk is, a 3-as terem szabad. Jössz Évi? – fordult vissza az ajtóból.
- Majd utánatok megyek. – bólintott és elmentek. A tegnap látottak kavarogtak a fejemben. Még mindig alig hiszem el. Vajon mióta tart ez és a többiek sejtik? Hogyan lesz tovább? Tudok –e rájuk úgy tekinteni, mint eddig? Muszáj lesz velük beszélnem. Még ha nehéz is lesz, annyit megérdemelnek, hogy meghallgatom őket. És vajon mit szólnak majd Georg ötletéhez? Miután úgy éreztem eleget töprengtem, összeszedtem magam és apuék után mentem. Végig hallgattam az órát. A kis 11 éves Justin nagyon ügyes volt, alig tévesztet és látszott rajta mennyire szereti ezt csinálni. Az idő hamar eltelt, így az én órám következett. Egy régi filmslágert tanultam meg azt, amit kicsi korunkban megannyiszor eljátszott nekünk Gordon meleg nyári estéken, az udvaron. Mire végeztünk az órával dél lett, így elmentünk egy ebédlőbe. Nem gondoltam volna, hogy ez a nap lehet még jó, de Gordon annyira megnevetetett, hogy elfelejtettem az összes gondomat, amikkel sajnos újra szembesültem, mikor hazaértem. Az ikrek amint meghallották, hogy megjöttem, lesiettek az emeletről és tudtam itt az idő a beszélgetésre.

- Beszélhetnénk? – tette fel a kérdést Tom.
- Hogyne, csak lepakolok. – felmentem a szobámba és ők jöttek utánam. Kissé nyomasztva éreztem magam. Nem igazán fogtam még fel a helyzetet, de lehet a beszélgetés után másként lesz.
- Hallgatlak. – álltam meg és az asztalra támaszkodtam.
- Figyelj! Tudom, hogy amit láttál az enyhén szólva sokkoló, de kérlek had magyarázzuk meg. – zavartságot láttam az arcán. Nem szóltam semmit, csak bólintottam.
- Az egész a turné végén kezdődött. Igazából elmagyarázhatatlan, hogy mit éreztünk akkor.
Kezdtem másként látni Billt, mint eddig. Mindig azon kaptam magam, hogy már megint ő jár az eszembe és egyáltalán nem gondoltam helytelennek…
- Nem tudta, de én is így éreztem és vágytam a közelségére. Haza feleúton mikor először megcsókolt a mennyekben éreztem magam. Nem gondoltam volna, hogy Tom is így érez. – vágtak egymás szavába, így hol Billt, hol Tomot fürkésztem.
- Aztán pedig jött minden magától. Randizni kezdtünk… - sóhajtott egy mélyet és Billre nézett-… én még sohasem éreztem így senki iránt. Bill az első akit, így teljes szívből szeretek… és bizonyítani szeretnék neki, hogy nem csak játszadozom, hanem komolyan gondolom. Legszívesebben az egész világnak elmondanám, hogy érzek, de nem tehetem. – fejezte be és továbbra is Billt nézte, akinek valósággal ragyogtak a szemei. Egy pillanatra lefagytam. Tényleg lehetséges? Tomtól soha nem hallottam még ilyet, tényleg nagyon szereti Billt. Ahogy rájuk nézek egy szerelmes párt látok magam előtt, akik csak boldogok szeretnének lenni, minden megvetés, gúny és undor nélkül. Ebben a pillanatban elhatároztam segítek, hogy boldogok legyenek. Naivnak tűnhetek, hogy csak most esett le az ember nem irányíthatja az érzéseit. Gondolataimból Bill rázott vissza a realitásba, mikor megfogta a kezem. Láttam rajtuk, valami választ várnak és csak remélik, nem fogom őket utálni ezért. Elmosolyodtam, amit ők kevésbé értettek.
- Szeretlek titeket és azt hiszem megértettem mit éreztek. Valóban szeretitek egymást és boldogok vagytok. Nekem pedig ez számít. – próbáltam röviden, tömören összegezni előbbi mélázásomat. Látszólag megkönnyebbültek. Széles mosoly húzódott az arcukra és szorosan magukhoz öleltek.
- Köszönjük. – suttogták halkan.
- Viszont elköltözöm. – bontakoztam ki az ölelésből.
- Tessék? – hökkent meg Bill. – Ugye nem azért mert mi együtt….?
- Nem, dehogyis. Kb két hete Georg elvitt este vásárolni ezt azt és akkor adta tudtomra szándékát. Végülis igaza van. Hol én alszom nála, hol ő itt, a lényegen nem változtat. Megpróbáljuk milyen a közös élet.
- Már emlékszem, Georg tényleg mondott valami ilyesmit.
- Na és anyuék tudják már? – érdeklődött Tom.
- Nem még. Este jön Georg és bejelentjük.
- Anyu tuti kilesz.
- Én is teljesen kivagyok. Mi lesz velem nélküled? Reggelenként ki fog átmászni hozzám? – tette sértettségét Bill, majd elnevette magát. – Örülök, hogy ilyen jól megvagytok.
- Én is. – vigyorogtam.
- Halihó.. – hallatszott lentről anyu hangja. Lesiettünk hozzá. Hamarosan megjött apu is és már csak Georg hiányzott. Épp a vacsorát fejeztük be, mikor csengettek. Kinyitottam az ajtót és mielőtt bármit is mondhattam volna Georg ajkaimra tapadt. Felemelt és megpörgetett a levegőben.
- Annyira hiányoztál Életem. – tett le.
- Te is nekem. – csókoltam meg most én. – Gyere be, az ebédlőben vagyunk.
- Sziasztok. – köszönt mindenkinek.
- Csá haver. – pacsizott le az ikrekkel, majd helyet foglalt. Egy ideig beszélgettünk mindenről majd rövid szünet következett. Georg rám nézett és felállt majd csatlakoztam én is. Erre felkapta mindenki a fejét.
- Anyu, apu… úgy döntöttünk összeköltözünk.
- Hogyan? – könnyeztek be anyu szemei.
- Megpróbáljuk milyen együtt élni, bár azt hiszem nem lesz gond. – mosolygott Georg.
- Gondoltam, hogy el fog jönni ez az idő, de azt nem, hogy ilyen hamar. – pityegett anyu.
- És még is mikor költözöl? – érdeklődött Gordon, miközben anyut vigasztalta.
- Holnap már elvisszük a legszükségesebbeket. – anya erre jobban sírni kezdett így megpróbáltam megnyugtatni, hogy majd sokszor jövünk és ők is jöhetnek, hiszen nem lakik Georg olyan messze. Az este folyamán a fiúk pókerezni kezdtek, mi meg csak néztük őket milyen önfeledten tudnak nevetni.

Folyt köv.

Következő rész: Különös éjszaka és a sajtótájékoztató

10 megjegyzés:

  1. Első komi jupééééééééééééé!
    Jaj babám annyira de annyira jó ez a rész! Annyira vártam már is olyan jó megint a te írásodat olvasni!
    (Bocsi csütörtökön meghülyültem úghogy lehet kicsit túláradnak bennem az érzések!)
    De annyira szép ez a történet. Az, hogy Évi mennyire szereti a tesóit, meg Bill és Tomegymást, meg Georg Évit. Hát ez egyszerűen mesés!
    Szereeee!:)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó. Tök jó hogy Évi így elfogadta a helyzetet. Folytatást hamar!!!

    VálaszTörlés
  3. Igen, nekem is tetszett, hogy nem "szidta" le őket, vagy nem ellenezte a kapcsolatukat. *-* Hatalmas megkönnyebbülés lehetett neki :)

    ügyes vagy <3

    VálaszTörlés
  4. Szia! Nagyon örültem a résznek. Már úgy vártam. És borzasztóan tetszett. Annyira magam előtt láttam az ikreket.(Kár, hogy ez nem lehetséges...)Tetszett, ahogy Évi reagált az ikrek kapcsolatára. Bevallom először féltem, hogy nem így lesz. Nagyon tetszett! Ügyi vagy! Üdv

    VálaszTörlés
  5. Nagyon köszönöm *-*
    Azért Évi is tartogat majd meglepetéseket, az ikrekről nem is beszélve :P

    VálaszTörlés
  6. Juj, ez nagyon tetszik.^.^ Folytasd gyorsan. :D

    VálaszTörlés
  7. Örülök, hogy tetszik. Hamarosan jön a folytatás is :D

    VálaszTörlés
  8. ez nekem is nagyon tetszik *.* siess a folytival :D :))

    VálaszTörlés
  9. na kivégeztem az összes eddigit :)) nagyon szupiii és ez is nagyon joo lett tele van fordulatokkal :))) várom már a folytatást :)))

    VálaszTörlés