2010. november 15., hétfő

Életem az ikrek húgaként - 25. rész

Sziasztok!

Tudom, tudom péntekre ígértem részt, de összejöttek a dolgok hétvégére szülinap és stb. Na de most végre itt a rész. Nem a leghosszabb, de azért megteszi. Na nem fecsegek, jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

25. rész – Ikrek titka

Elég sokáig beszélgettem az este Georggal. Úgy volt, hogy itt alszik, de a szüleihez kellett mennie és így elnapoltuk. Lehet, hogy késő van, de az a két jómadár még biztos fent van. Ezzel a gondolattal siettem le a konyhába és csináltam egy nagy tál popcornt. Nincs is jobb, mint egy esti filmezés a legjobb tesókkal. Mikor elkészült felsiettem Tomhoz, ám a szobája üres volt ezért Billhez mentem és mikor kinyitottam az ajtót az üvegtál kiesett a kezemből és sok ezer darabra tört szét.
Szám elé kaptam a kezem a döbbenettől. Félmeztelenül feküdtek az ágyon és csókolóztak. A csörömpölésre ők is felnéztek és olyan gyorsassággal váltak szét egymástól, hogy Tom leesett az ágyról. Kétségbe esetten néztek rám, engem meg a sírás kerülgetett. Mind ez pár másodperc alatt zajlott le. Kicsordult a szememből egy könnycsepp és a szobámba rohantam.
- Évi vááárj… - hallottam, hogy Tom utánam szólt, de nem álltam meg. Becsaptam magam mögött az ajtót és az ágyba zuhantam. Éles fájdalom hasított a szívembe. Képtelen voltam, amit láttam, hogy szeretett testvéreim mit csináltak az előbb. Millió kérdés kavargott bennem, ám választ nem találtam rájuk. Gondolataimból Tom hangja hozott vissza a valóságba.
- Évi, beszéljük meg.
- Nyitsd ki kérlek. – hallottam Billt is az ajtó mögül.
- Nem szeretnék, most beszélni. – válaszoltam halkan, de reméltem meghallják.
- Kérlek Évi ne…
- Hagyjuk most békén, majd holnap. – szakította félbe Tomot öccse és hallottam, hogy elsétáltak. Sem kedvem sem erőm nem volt most beszélgetni. Összeszorítottam a szemem és nehezen, de sikerült elaludnom.

- Ezt nem hiszem el. – feküdt le az ágyra Tom és lesütötte szemeit.
- Holnap majd beszélünk vele. – bújt oda Tomhoz, miután összeszedte az üvegszilánkokat.
- Remélem meg fogja éretni. Nem tehetek róla, hogy ennyire szeretlek. – csókolt bele öccse nyakába.
- Ezt most inkább nem kéne.
- Igazad van. Akkor aludjunk. – nyújtózott egyet.
- Itt maradsz? – nézett Bill bátya mogyoróbarna szemeibe.
- Hajnalig igen. – simította meg az arcát.
- Jó éjt. – ölelte még szorosabban és lehunyta szemeit.
- Jó éjt Bill.



Reggel mikor felkeltek, már a konyhában reggeliztünk.
- Jó reggelt drágáim. – köszönt anya és nekik is megterített.
- Jó reggelt. – köszöntek és leültek enni.
- Köszönöm, szívem. Megyek, már így is késésben vagyok. – szólt Gordon és megpuszilta anyát.
- Apu, megyek veled. – álltam fel sebesen, mire nagy szemekkel néztek rám.
- De hisz, csak 3 óra múlva kell jönnöd.
- Nem baj, majd … majd elmegyek vásárolni vagy gyakorlok, rám fér.
- Nem bánom, de siess.
Felrohantam a gitáromért és már mehettünk is.
- Évi kérlek! – szólt utánam Bill és hallottam a hangján, hogy szomorú. Ha lehet még jobban összeszorult a szívem, de nem szóltam vissza neki.
- Menjünk! – szóltam apura és már mentünk is.
- Mi volt ez az előbb? Összevesztettek? – érdeklődött hosszú csend után Gordon.
- Úgy is mondhatjuk. – sóhajtottam és kinéztem az ablakon.
- Nyugi, kibékültök majd. – próbált felvidítani, ami jól esett, de ha tudná, hogy miről van szó kétlem, hogy így gondolná. Az út további része szintén csendben telt, a rádiót hallgattuk.

„ Fél 8 van. Jó reggelt kívánok. Peter Franz vagyok a friss hírekkel. Nyüzsög az egész média. Minap egy tucat paparazzi állította meg a Kaulitz ikreket az utcán. Azt ígérték sajtótájékoztatót adnak a napokban, de pontos időt és helyszínt még nem tudunk. Tegnap délután egy fénykép érkezett szerkesztőségünkben, amin a Tokio Hotel basszusgitárosa, Georg Listing és az ikrek húga látható, ahogy kézen fogva sétálnak. Csupán baráti gesztusról van szó vagy több is van közöttük? Reméljük a tájékoztatón erre is választ kapunk. És most közlekedési híreink következnek…”

Kapcsolta ki apu a rádiót.

- Hát ez remek. Kiderül minden és aztán nyugtunk sem lehet.
- Nyugi, nem lesz gond. Na, gyere megérkeztünk. – állította le motort és bementünk a hatalmas épületbe.

Folyt. köv.

Következő rész: A költözés

7 megjegyzés:

  1. Hihi én vagyok az első kommentelő xD Hát igen, aki korán kel és iskolába indulás előtt a gép előtt ül xD
    Amúgy nagyon nagyon jó!Folytasd hamar!!!

    VálaszTörlés
  2. Ááááááááááááááááááááááááááááááááá csajszi ez isteni! Szupi-szupi-szupi! Ügyike vagy!

    VálaszTörlés
  3. juuujjj, ez nagyon jóóóó!!! :D :D légyszi, minél hamarbb folytasd, jó? ^.^:D

    VálaszTörlés
  4. Köszi :D Folytatom, amint lesz egy kis időm, igérem!

    VálaszTörlés
  5. Juj, ez nagyon jó. *.* Na haragudj, hogy csak most írok, de nem nagyon ültem gépnél a héten... Na, de a lényeg, hogy most is csodálatos, mint mindig, és már alig várom a folytatást. ^.^

    VálaszTörlés
  6. Ááá, nagyon ott van! :D Bocs, hogy eddig nem írtam, de nem volt időm. :/ Most bepótoltam mindent. :D
    IMÁDOM! :D
    xoxo

    P.s.: ja, egyébként Dijja vagyok, csak más a felhasználónevem :D

    VálaszTörlés
  7. Köszi nektek is. Semmi gond Ayumi, én sem tudok mindig géphez jutni :S

    Ááá szia Dijjám *-*
    Semmi baj, örülök, hogy újra itt látlak.
    Am gondoltam, hogy te vagy az :D Az új oldalad címe :D

    VálaszTörlés