2010. november 6., szombat

Életem az ikrek húgaként - 24. rész

Hi everyone!
Először is örülök, hogy tetszett a video, szerintem is nagyon tuti :D
Másodszor örülök, hogy újra látlak, már hiányoztál Fiore, csak megsúgom rátapintottál a lényegre :D
Na de nem is húzom tovább az időt, itt az új rész és remélem ez már izgibbre sikerült :P

Életem az ikrek húgaként

24. rész – Lehetséges vagy csak a szemem káprázik?

- Na ja. Én jól laktam, felmegyek átöltözni. – állt fel Bill az asztaltól és felment.
- Az este abbamaradt a beszélgetésünk. Szóval hallgatlak. – kezdett pakolászni.
Beszélgetni kezdtünk és számomra meglepő dolgokra is kitért Georggal kapcsolatban. Jó, hogy sok mindent tud róla, ennek még akár hasznát is vehetem. Miután kiveséztük a dolgokat ő is felment készülődni majd Billel sietősen távoztak.
- Na és hova menjünk először? – ült be a volán mögé Tom.
- A Diorba. – ült be mellé Bill is és elindultak.
- Mit kerestél az éjjel Évinél? – kérdezte öccsét immár az üzletben. – Átmentem hozzád, de nem voltál ott. – folytatta halkan, hogy véletlenül se hallja meg senki.
- Nem tudtam aludni és azt hittem még fent van. Beszélgettünk, aztán bealudtam. – hallatszott a hangján a szomorúsága.
- Nem baj baba, majd bepótoljuk. Hm, ehhez mit szólsz? – lekapott egy inget a polcról, körülnézett és behúzta magával a próbafülkébe.
- Még is mit csinálsz Tom? – nézett nagyokat bátyjára.
- Csak azt, ami az éjjel kimaradt. – hajolt közelebb és vadul megcsókolta, miközben egész testével a falhoz szorította öccsét.
- Tom ezt itt nem lehet… még valaki meghallja. – szólt két csók között.
- Ugyan baba, ne aggódj már annyit. Túlságosan jól nézel ki ahhoz, hogy uralkodjak magamon. – vigyorgott kéjesen, miközben végig nézett rajta.
- Majd este… majd otthon… ha… – de nem tudta befejezni, mert Tom újra az ajkaira tapadt. Bill gondolt egyet és fordított a helyzeten. Érzékien megnyalta a száját miközben csábos pózba állt.
- Este a tiéd leszek. – suttogta a fülébe és egy aprócska puszit lehelt rá, majd elhúzta a függönyt és újra a ruhák közzé vetette magát. Igazából ő is nagyon vágyott Tomra, de itt és most ez képtelenség volt. Tom, ha lehet még jobban várta már az estét, ám ez még odébb van és addig még sok minden történhet. Bő egy óra után hatalmas szatyrokkal tértek ki az üzletből és nem várt meglepetés érte őket. Hírtelen a semmiből egy tucat paparazzi jelent meg körülöttük és minden féle kérdéseket tettek fel, meglepő módon nem a Tokio Hotellel kapcsolatban.
- Hol hagyták a húgukat? Hogy viseli a sztárvilágot?
- Talán Ő maga is az énekesi pályára lép?
- Miért nem lehet látni mostanában? Milyen kapcsolatban áll a többi bandataggal?
Sok ehhez hasonló kérdésekkel álltak szemben és köpni, nyelni nem tudtak.
- Rövidesen választ kapnak a kérdéseikre, de most ha megbocsájtanak… - szólalt fel Tom és sietve a kocsihoz indult. Beszálltak majd amilyen gyorsan csak lehet távoztak is a bolt elől.
- Mi a szar volt ez? – értetlenül nézett maga elé Bill.
- Fogalmam sincs, de szólni kell Davidnek. – nyújt a telefonjáért Tom.
- És Georgnak. – kapta elő a kis készüléket Bill is. – Nem veszi fel, biztos még alszik. – nyomta ki a telefont.
- David elküldi Tobyt a házhoz, Saki meg utánunk jön.
- Hát ez nagyszerű, sosem lehetünk kettesben. – bosszankodott Bill és felhívott engem, hogy engedjem be Tobyt. Eközben Saki is csatlakozott hozzájuk és immár hárman folytatták a vásárolgatást.

Eközben itthon:

Épp főzni készülök, mikor megcsörrent a telefonom.
- Szia, Bill…. természetesen itthon, főzök. Miért baj van? …. Toby? Még is minek?... Jó, jó beengedem, szia. – ahogy leteszem a telefont csengetnek.
- Hello Toby. Hát te? – engedtem be az egyik testőrt, aki mellesleg jó barátunk.
- Jöttem vigyázni rád. – jött beljebb és helyet foglalt a konyapultnál.
- Rám? Ugyan miért? – értetlenkedtem.
- Nem tudom, David azt mondta amilyen gyorsan csak tudok, jöjjek. – válaszolt és enni kezdett a pulton lévő gyümölcsökből.
- Még is mi folyik itt Toby? – kezdtem ideges lenni. Megszoktam már, hogy az utcán vagy különböző rendezvényeken velünk vannak, dehogy még a házunkba is elküldték pláne miattam ez még sosem fordult elő. Fura volt ez az egész.
- Fogalmam sincs Évi, én csak a munkámat végzem. – vonta meg a vállát.
- Na jó, legalább nem fogok unatkozni. Segítesz?
- Persze csak előbb körbenézek kint. – állt fel és kiment.

A fiúknál:
- Megyünk még valahova? – kérdezte Saki.
- Nem, már csak haza… - Tom.
- Oh csörög a telefonom… Georg az. – nézte meg a telefonját Bill. – Szia…. hol vagy most?... oké… hát ööhm röviden annyi, hogy Tommal vásárolni mentünk és szó szerint letámadtak a paparazzik, hogy mi van Évivel, meg Évi így, Évi úgy.. fogalmam sincs mi van… nyugi otthon van, Toby vigyázz rá. Jól van, akkor délután. Hello. – rakta le a készüléket.
- Na? – nézett ikrére kérdőn Tom.
- Rendesen kiakadt ő is elhiheted. Csak érnénk már haza. – hajtotta fejét Tom vállára.
- 5 perc és megérkezünk. - szólt Saki. Még annyi sem telt el és már is megérkeztek.
- Sziasztok. – léptek be a fiúk a konyhába.
- Na, végre mi ez az egész? – vontam kérdőre őket.
- Kijövünk a Diorból és vagy egy tucat firkász lerohan minket és érdeklődtek felőled. Elég durva volt…
- És ugyebár jobb félni, mint megijedni. – fejezte be öccse mondatát Tom.
- Micsoda? De hát… -hebegtem habogtam.
- Mi sem tudunk semmit, de David majd elintézi. – ültek le és enni kezdtek.
- Itt maradjak, míg próbán lesztek? – érdeklődött Toby mikor befejeztük az ebédet.
- Természetesen! Te meg nem mész sehová. – mutatott rám Tom.
- De nekem mennem kell apuhoz a suliba. – akadtam ki.
- Hát akkor felhívod, hogy most nem mész, vagy ha annyira menni akarsz csak is kizárólag Tobyval! Nem viccelek hallod? Ezek bármire képesek, hogy kihúzzanak belőled bármit is. – huh, Bill szavai eléggé megrémisztettek.
- Jobban örülnénk neki, ha itthon maradnál. – nézett Tom azokkal a gyönyörű szemeivel. Végülis megígértem nekik, hogy sehova sem megyek. Ők ezt jobban tudják nap, mint nap átélik és ráadásul közben Gordon is hívott és ő is marasztalásra bírt. Így hát mit volt mit tenni itthon maradtam és most Toby szórakoztat. A fiúk Saki kíséretében a stúdióba indultak. A próba végén David is megérkezett és feldúltnak látszott.
- Hello Dav, na mi van? Mi ez az egész? – rohanták le szegényt.
- Ooh sziasztok. – sóhajtott nagyot. – Ne is kérdezzétek. A média elhatározta, hogy mivel már minden témát kivesézett körülöttetek az elmúlt időben és mivel Éviről régen hallottak így rászállnak. De nyugi elintéztem, viszont sajtótájékoztatót kell tartanunk jövő héten és válaszolni egy két kérdésre ez ügyben. Ha bejelentjük az új lemezzel kapcsolatos dolgokat valószínű egy időre felhagynak a zaklatással. De meséljetek ti, mi a helyzet? – foglalt helyet az asztalánál és érdeklően nézett rájuk.
- Most fejeztük be a próbát. Egyébként Benjamin keresett. – válaszolt Gustav.
- Rendben, mindjárt megkeresem. Na és Toby?
- Évinél, de szerintem mi lassan megyünk. Még el kell intéznünk valamit igaz Bill? – bökte oldalba öccsét, aki helyeslően bólogatott.
- Jól van srácok, akkor hétfőn találkozunk.
- Jól van, csáó. – intettek majd elmentek.
Viszonylag sokáig maradtak most a stúdióban, ezért sietett haza mindenki.
- Alig várom, hogy hazaérjünk. – vigyorgott kajánul Tom.
- Hé, türtőztesd magad. Most mindenki otthon van. Meg kell várni míg elalszanak, ami lássuk be nem most lesz.
- Ó tényleg a francba. – csapott a kormányra és sikeresen megnyomta a dudát mire Bill jókedvűen felkacagott. Az út hátralévő részében csak a rádiót hallgatták, ahol a paparazzik délutáni akciójáról volt szó. Miután megérkeztek Toby elköszönt és a család jó pár nap elteltével újra együtt vacsorázhatott.
- Ne haragudjatok kincseim, de nagyon fáradt vagyok. Ma korán lefekszem. – szólt anyu vacsi után.
- Csatlakozom hozzád szívem. – ölelte meg Gordon és hamarosan távoztak is.
- Na jó, akkor én összepakolok. – álltam fel, ám Tom leszólt.
- Hagyd csak, majd mi megcsináljuk. Menj csak nyugodtan.
- Köszi, akkor van időm tusolni, mielőtt Georg hív. – azzal otthagytam őket és felsiettem a szobámba.
- Az viszont elég sokáig fog tartani. Gyere, pakoljunk össze gyorsan. – vigyorgott Tom és tüstént hozzá is látott a dolognak.
Elég sokáig beszélgettem az este Georggal. Úgy volt, hogy itt alszik, de a szüleihez kellett mennie és így elnapoltuk. Lehet, hogy késő van, de az a két jómadár még biztos fent van. Ezzel a gondolattal siettem le a konyhába és csináltam egy nagy tál popcornt. Nincs is jobb, mint egy esti filmezés a legjobb tesókkal. Mikor elkészült felsiettem Tomhoz, ám a szobája üres volt ezért Billhez mentem és mikor kinyitottam az ajtót az üvegtál kiesett a kezemből és sok ezer darabra tört szét.

Folyt. köv.

Következő rész: Ikrek titka

7 megjegyzés:

  1. Húha...na most borul minden?!
    Folytasd hamar!!!

    VálaszTörlés
  2. Csajszi! Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek! De ilyenkor meg tudnálak fojtani!:)
    Olyan de olyan jó a rész és te pont most hagyod abba! Ezt nem hiszem el!
    Lécci folytasd hamar! Én is igyekszem.
    ui.: a fojtogatós dolgot ne vedd komolyan. Jobban szeretlek annál mint, hogy meg tudnám tenni.

    VálaszTörlés
  3. Köszi csajok :D
    Tudom Angel, én is szeretlek :D

    VálaszTörlés
  4. Tudtam! Úgy tudtam hogy lesz valami! xD Éreztem :D Nagyon jó, folytasd hamar :D

    VálaszTörlés
  5. Szia Eva! Köszönöm! :) Igen rajtam kívül álló okok miatt sajnos nem sokat tudtam gépezni,de minden rész olvasok! És egyre jobban beleszeretek a sztoriba. Már nagyon vártam, hogy mikor derül ki minden! :D Olyan kíváncsi vagyok már, hogy mi is történt! :D Várom a folytatást. Sok puszi! Üdv.

    VálaszTörlés
  6. De jó! És hát igen, a címből sejteni lehetett, hogy lesz benne valami ilyen. xD Nagyon várom a folytatást, kíváncsi vagyok, mit reagálnak a mi kis rosszcsont ikreink. xD

    VálaszTörlés
  7. Igérem, hamarosan jön a következő rész :D

    VálaszTörlés