2010. november 3., szerda

Életem az ikrek húgaként - 23. rész

Sziasztok!
Itt is az új rész. Nem épp a legizgalmasabb sem a leghosszabb, de azt hagyjuk a következő részre :P
A komikat még mindig szívesen várom és kedves "Névtelen" örülök, hogy írtál és hogy tetszik a történet.
Nem húzom az időt, jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

23. rész – Komoly dolgok II.

- Azt hiszem ezekre a dolgokra szükséged lesz, ha ezen túl nálam alszol. Arra gondoltam, hogy szorítok helyet a te cuccaidnak is a fürdőben és már egy szekrényt is kiürítettem neked. – fürkészte tekintetemet.
- Úgy érted, hogy…?
- Úgy! – csókolt meg és számomra világossá vált minden.
Miután elszakadtunk egymástól elindította a motort és hazaindultunk. Mikor megérkeztünk a kocsiban beszéltünk még pár szót aztán elköszöntem tőle és bementem. A fiúk a nappaliban voltak. Tom a TV-t bámulta, Bill pedig a vállara hajtva fejét szundikált. Mikor Tom észrevett hatalmas vigyor húzódott a szájára.
- Mi az? – léptem beljebb és értetlenül néztem rá.
- Semmi, semmi. – próbálta visszatartani a nevetést, kisebb nagyobb sikerrel.
- Várjunk csak. Te tudtad mit akar. – álltam meg előtte tetetett haraggal.
- Elvégre a legjobb barátunk vagyunk. Más részt meg a csajának a bátya szóval… - mosolygott édesen.
- Jajj, de olyan édes volt. Annyira szeretem.
- Azt elhiszem. Ő is téged, de ne haragudj, most inkább felviszem Billt, mert rendesen bealudt. Majd holnap beszélünk erről. – azzal ölbe kapta Billt és felsétált az emeletre. Tudtam, hogy erős, de ezen meglepődtem. Úgy emelte fel Billt mintha csak egy könnyű tollpihe lenne. Követtem a példájukat és én is felmentem aludni.
Az éjjel kopogásra ébredtem.
- Gyere be. – szóltam és lassan nyílt az ajtó. Bill lépett be rajta majd becsukta.
- Nem tudtam aludni, azt hittem még fent vagy. Ne haragudj. – mondta szinte suttogva.
- Nem haragszom. Mikor megjöttem a nappaliban aludtál. Nem csodálom, ha már nem vagy álmos. Na, gyere, búj be ide. – húzódtam arrébb az ágyon. Halvány mosoly húzódott az arcára és befészkelte magát mellém.
- Akarsz beszélgetni? – kérdeztem.
- Ühüm. – búgta halkan.
- Na és miről?
- Mondjuk rólatok. Georg folyton áradozik, de a te véleményedre is kíváncsi vagyok.
Hosszas beszélgetésbe kezdtünk majd magához ölelt és elaludtunk. Hajnalban mikor felkeltem majdnem leestem az ágyról. Bill elfoglalta több mint felét az ágyamnak. Kicsit megbökdöstem az oldalát mire motyogni kezdett valamit Tomról. Nem értettem tisztán, de nem is számít, mert elértem a célom. Az oldalára fordult így kevesebb helyet foglalt el. Igazából az sem érdekelt volna ha lelök az ágyról, mert olyan angyalian alszik. Így viszont kaptam az alkalmon és befúrtam magam karjai közzé épp úgy, mint régen, mikor kicsik voltunk. Igen, sokszor aludtunk együtt és bevallom ez néha most is nagyon hiányzik. Szépen visszaaludtam és csak pár óra múlva keltem fel újra, amikor apu munkába indult. Nyújtóztam egy nagyot és kinyitottam a szemem. Bill mosolygott vissza rám.
- Jó reggelt álomszuszék.
- Jó reggelt neked is. – húztam magamra a takarót és odabújtam hozzá.
- Csak nem álmos vagy még mindig?
- Eltaláltad. – mormogtam, pedig egyáltalán nem voltam már álmos csak jó volt így lustálkodni vele. Hangosan korogni kezdett a hasa.
- Hmm.. a pocim jelzi, hogy reggelizni kéne. – kezdett kimászni az ágyból.
- Tom biztos csinált valami finomat.
- Na, gyere nézzük meg, hogy mit. – húzott fel és lementünk.
- Nocsak, jó reggelt hétalvók. Azt hittem, már sosem jöttök le. – szólt ki Tom a konyhából.
- Évi úgy döntött jó leszek párnának és nem engedett el. – vigyorgott Bill.
- Most kend rám. Te sem akartál felkelni.
- Valaki nagyon morci vagy talán nem aludtál jól?
- Na jól van, ne veszekedjetek már. – foglalt helyett Tom az asztalnál
- Ha tudni akarod jól aludtam, csak hajnalban majdnem lelöktél az ágyról.
- Ohsz bocsi. – nézett édesen azokkal a nagy szemeivel.
- Meg beszéltél is álmodban. – kezdtem falatozni a reggelit. Bill teljesen elfehéredett és Tomra sandított, aki szintén feszültnek látszott.
- Igazán? És mit? – kérdezte bátortalanul.
- Nem értettem jól, de Tomról beszéltél valamit. Tom köhögni kezdett, félrenyelte a teáját. – Meglátszik, hogy ikrek vagytok. – folytattam tovább mire kezdtek megnyugodni. Attól tartottak Bill elkotyogott valamit az ők kis titkukról.
- Na ja. Én jól laktam, felmegyek átöltözni. – állt fel Bill az asztaltól és felment.
- Az este abbamaradt a beszélgetésünk. Szóval hallgatlak. – kezdett pakolászni.
Beszélgetni kezdtünk és számomra meglepő dolgokra is kitért Georggal kapcsolatban. Jó, hogy sok mindent tud róla, ennek még akár hasznát is vehetem. Miután kiveséztük a dolgokat ő is felment készülődni majd Billel sietősen távoztak.

Folyt. köv.

Következő rész: Lehetséges vagy csak a szemem káprázik?

8 megjegyzés:

  1. Wáá, ez de jó volt! *.* Még akarom! Most! Annyira édesek az ikrek, komolyan. *.* És nagyon jól van megírva. ^.^
    Folytasd gyorsan, légyszi, mert már nagyon várom a folytit. :DD

    VálaszTörlés
  2. Ez nagyon nagyon jóó volt :D Nagyon gyorsan folytasd!! Tényleg nagyon édesek *.*

    VálaszTörlés
  3. Jaj annyira cukiiiiik ^^ Remélem hamar lesz folytatás :D "Lehetséges vagy csak a szemem káprázik?" <---Ez vajon mire utal? :) Mi lesz még itt xD Alig várom már!

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó. Folytasd hamar!!!

    VálaszTörlés
  5. Köszi szépen!
    Hamarosan jön a következő rész :)

    VálaszTörlés
  6. Áááááááááááááááááááááááááá csajsz!!!!! Lécci, lécci, lécci hamar folytasd mert begolyózom! Annyira de annyira isteni jó ez a sztori!!!!!!

    VálaszTörlés
  7. Az utolsó kettőhöz komment: Georg olyan aranyos. Kíváncsi vagyok milyen lesz az együtt élés :D Az ikrek pedig... :D Nagyon várom a folytatást! (L)

    VálaszTörlés
  8. Juj Fiore, már úgy hiányoztál (L)
    Megint rátapintottál a lényegre :D

    VálaszTörlés