2010. november 28., vasárnap

Életem az ikrek húgaként - 26. rész

Sziasztok.

Tudom, tudom sokat kellett várni, ezért kifogások helyett jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként – 26. rész

A költözés

Hát ez remek. Kiderül minden és aztán nyugtunk sem lehet.
- Nyugi, nem lesz gond. Na, gyere megérkeztünk. – állította le motort és bementünk a hatalmas épületbe.
Az egészet ismertem már kívülről- belülről. Nagyon szépek a dekorációk és a berendezések. Gordon igazán sokat tett ezért a zeneiskoláért, büszke rá és valljuk be, van miért. A folyosón végig menve ismerős arcok mosolyogva köszöntöttek minket. Az ember belépve ide, nem is érzi úgy magát, mintha iskolában lenne. Hamarosan elértük Gordon irodáját.

- 20 perc múlva jön egy diákom, van kedved meghallgatni? Vagy inkább itt maradsz? – kérdezte mikor az órájára pillantott.
- Megyek veled… pillanat. – szólalt meg a telefonom.

- Szia, Szívem! … Eljöttem apuval… tudom, én is hallottam róla épp az előbb…. Rendben, akkor este…én is szeretlek…szia. – tettem le a telefont. Nem volt nehéz kitalálni, hogy Georggal beszéltem. Jól esett hallani a hangját és a tudat, hogy este karjai közzé bújhatok felvidított egy kicsit, komor hangulatomból.

- Csak nem hallotta ő is a híreket? – érdeklődött Gordon, pakolászva az asztalánál.
- De igen. David rögtön ezzel fogadta. – sóhajtottam mélyet.
- Ne aggódj, megoldódik minden. – tette vállamra kezét és ebben a pillanatban kopogtak.
- Jó reggelt Gordon. – köszönt egy kis szöszke fiú.
- Áhh, szervusz Justin. Mehetünk is, a 3-as terem szabad. Jössz Évi? – fordult vissza az ajtóból.
- Majd utánatok megyek. – bólintott és elmentek. A tegnap látottak kavarogtak a fejemben. Még mindig alig hiszem el. Vajon mióta tart ez és a többiek sejtik? Hogyan lesz tovább? Tudok –e rájuk úgy tekinteni, mint eddig? Muszáj lesz velük beszélnem. Még ha nehéz is lesz, annyit megérdemelnek, hogy meghallgatom őket. És vajon mit szólnak majd Georg ötletéhez? Miután úgy éreztem eleget töprengtem, összeszedtem magam és apuék után mentem. Végig hallgattam az órát. A kis 11 éves Justin nagyon ügyes volt, alig tévesztet és látszott rajta mennyire szereti ezt csinálni. Az idő hamar eltelt, így az én órám következett. Egy régi filmslágert tanultam meg azt, amit kicsi korunkban megannyiszor eljátszott nekünk Gordon meleg nyári estéken, az udvaron. Mire végeztünk az órával dél lett, így elmentünk egy ebédlőbe. Nem gondoltam volna, hogy ez a nap lehet még jó, de Gordon annyira megnevetetett, hogy elfelejtettem az összes gondomat, amikkel sajnos újra szembesültem, mikor hazaértem. Az ikrek amint meghallották, hogy megjöttem, lesiettek az emeletről és tudtam itt az idő a beszélgetésre.

- Beszélhetnénk? – tette fel a kérdést Tom.
- Hogyne, csak lepakolok. – felmentem a szobámba és ők jöttek utánam. Kissé nyomasztva éreztem magam. Nem igazán fogtam még fel a helyzetet, de lehet a beszélgetés után másként lesz.
- Hallgatlak. – álltam meg és az asztalra támaszkodtam.
- Figyelj! Tudom, hogy amit láttál az enyhén szólva sokkoló, de kérlek had magyarázzuk meg. – zavartságot láttam az arcán. Nem szóltam semmit, csak bólintottam.
- Az egész a turné végén kezdődött. Igazából elmagyarázhatatlan, hogy mit éreztünk akkor.
Kezdtem másként látni Billt, mint eddig. Mindig azon kaptam magam, hogy már megint ő jár az eszembe és egyáltalán nem gondoltam helytelennek…
- Nem tudta, de én is így éreztem és vágytam a közelségére. Haza feleúton mikor először megcsókolt a mennyekben éreztem magam. Nem gondoltam volna, hogy Tom is így érez. – vágtak egymás szavába, így hol Billt, hol Tomot fürkésztem.
- Aztán pedig jött minden magától. Randizni kezdtünk… - sóhajtott egy mélyet és Billre nézett-… én még sohasem éreztem így senki iránt. Bill az első akit, így teljes szívből szeretek… és bizonyítani szeretnék neki, hogy nem csak játszadozom, hanem komolyan gondolom. Legszívesebben az egész világnak elmondanám, hogy érzek, de nem tehetem. – fejezte be és továbbra is Billt nézte, akinek valósággal ragyogtak a szemei. Egy pillanatra lefagytam. Tényleg lehetséges? Tomtól soha nem hallottam még ilyet, tényleg nagyon szereti Billt. Ahogy rájuk nézek egy szerelmes párt látok magam előtt, akik csak boldogok szeretnének lenni, minden megvetés, gúny és undor nélkül. Ebben a pillanatban elhatároztam segítek, hogy boldogok legyenek. Naivnak tűnhetek, hogy csak most esett le az ember nem irányíthatja az érzéseit. Gondolataimból Bill rázott vissza a realitásba, mikor megfogta a kezem. Láttam rajtuk, valami választ várnak és csak remélik, nem fogom őket utálni ezért. Elmosolyodtam, amit ők kevésbé értettek.
- Szeretlek titeket és azt hiszem megértettem mit éreztek. Valóban szeretitek egymást és boldogok vagytok. Nekem pedig ez számít. – próbáltam röviden, tömören összegezni előbbi mélázásomat. Látszólag megkönnyebbültek. Széles mosoly húzódott az arcukra és szorosan magukhoz öleltek.
- Köszönjük. – suttogták halkan.
- Viszont elköltözöm. – bontakoztam ki az ölelésből.
- Tessék? – hökkent meg Bill. – Ugye nem azért mert mi együtt….?
- Nem, dehogyis. Kb két hete Georg elvitt este vásárolni ezt azt és akkor adta tudtomra szándékát. Végülis igaza van. Hol én alszom nála, hol ő itt, a lényegen nem változtat. Megpróbáljuk milyen a közös élet.
- Már emlékszem, Georg tényleg mondott valami ilyesmit.
- Na és anyuék tudják már? – érdeklődött Tom.
- Nem még. Este jön Georg és bejelentjük.
- Anyu tuti kilesz.
- Én is teljesen kivagyok. Mi lesz velem nélküled? Reggelenként ki fog átmászni hozzám? – tette sértettségét Bill, majd elnevette magát. – Örülök, hogy ilyen jól megvagytok.
- Én is. – vigyorogtam.
- Halihó.. – hallatszott lentről anyu hangja. Lesiettünk hozzá. Hamarosan megjött apu is és már csak Georg hiányzott. Épp a vacsorát fejeztük be, mikor csengettek. Kinyitottam az ajtót és mielőtt bármit is mondhattam volna Georg ajkaimra tapadt. Felemelt és megpörgetett a levegőben.
- Annyira hiányoztál Életem. – tett le.
- Te is nekem. – csókoltam meg most én. – Gyere be, az ebédlőben vagyunk.
- Sziasztok. – köszönt mindenkinek.
- Csá haver. – pacsizott le az ikrekkel, majd helyet foglalt. Egy ideig beszélgettünk mindenről majd rövid szünet következett. Georg rám nézett és felállt majd csatlakoztam én is. Erre felkapta mindenki a fejét.
- Anyu, apu… úgy döntöttünk összeköltözünk.
- Hogyan? – könnyeztek be anyu szemei.
- Megpróbáljuk milyen együtt élni, bár azt hiszem nem lesz gond. – mosolygott Georg.
- Gondoltam, hogy el fog jönni ez az idő, de azt nem, hogy ilyen hamar. – pityegett anyu.
- És még is mikor költözöl? – érdeklődött Gordon, miközben anyut vigasztalta.
- Holnap már elvisszük a legszükségesebbeket. – anya erre jobban sírni kezdett így megpróbáltam megnyugtatni, hogy majd sokszor jövünk és ők is jöhetnek, hiszen nem lakik Georg olyan messze. Az este folyamán a fiúk pókerezni kezdtek, mi meg csak néztük őket milyen önfeledten tudnak nevetni.

Folyt köv.

Következő rész: Különös éjszaka és a sajtótájékoztató

2010. november 22., hétfő

Tokio Hotel - Hurricanes & Suns

És itt is van a szám, szerintem nagyon nagyon nagyon jó :D

video

Dalszöveg:

Hurricanes And Suns
Love is a game for everyone
But this is you and me
We had a thousand lives
We are hurricanes and suns
Hey, don't you know, we've just begun

Come pain
Come hurt
See the halo, ha-ha-halo
Come pain
Come hurt
See the halo, ha-ha-halo
hey, hey, hey
hey, hey, hey

Be first in your world
That understands
And last that feel relief
It's a melancholy time
But together we'll be fine
Hey let's go with a smile into the end, into the end

Come pain
Come hurt
See the halo, ha-ha-halo
Come pain
Come hurt
See the halo, ha-ha-halo
hey, hey, hey
hey, hey, hey
See the halo, ha-ha-halo
hey, hey, hey
hey, hey, hey
See the halo, ha-ha-halo

The sun will shine
till the end of time
Believe in love
and the halo, halo!

Alive and dead, Alive and dead
Alive and dead see the halo
Alive and dead, Alive and dead
Alive and dead, see the halo

Halo, halo...
Come pain
Come hurt
See the halo, halo!
Come pain...
Follow the halo
Follow the halo

Till the sun won't shine
Till the end of time
See the halo, halo, halo
Till the sun won't shine
Till the end of time
See the halo, halo, halo
Come pain
See the halo, ha-ha-halo
Come pain
See the halo, ha-ha-halo
Hey, hey, hey

2010. november 21., vasárnap

Apróságok

Sziasztok!

Na végre itt vagyok, de sajnos még mindig rész nélkül.
Szombaton Bécsben voltam (nagyon nagyon jó volt) így nem tudtam részt hozni, de igyekszem.
Viszont hoztam egy-két érdekes dolgot…

A TH új számát „Hurricanes and Suns” holnap adják le a Mad Radion és erről itt egy link. / Amit lehet hallani a számból az nagyon tuti / :D

http://www.youtube.com/watch?v=MYBtUCOMJWg&feature=related

A másik a CMA szavazás: Best Single National

http://wanjk.de/index.php/cma/cma-way-votenow

A részt amint tudom, hozom.
Addig is puszi

2010. november 15., hétfő

Életem az ikrek húgaként - 25. rész

Sziasztok!

Tudom, tudom péntekre ígértem részt, de összejöttek a dolgok hétvégére szülinap és stb. Na de most végre itt a rész. Nem a leghosszabb, de azért megteszi. Na nem fecsegek, jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

25. rész – Ikrek titka

Elég sokáig beszélgettem az este Georggal. Úgy volt, hogy itt alszik, de a szüleihez kellett mennie és így elnapoltuk. Lehet, hogy késő van, de az a két jómadár még biztos fent van. Ezzel a gondolattal siettem le a konyhába és csináltam egy nagy tál popcornt. Nincs is jobb, mint egy esti filmezés a legjobb tesókkal. Mikor elkészült felsiettem Tomhoz, ám a szobája üres volt ezért Billhez mentem és mikor kinyitottam az ajtót az üvegtál kiesett a kezemből és sok ezer darabra tört szét.
Szám elé kaptam a kezem a döbbenettől. Félmeztelenül feküdtek az ágyon és csókolóztak. A csörömpölésre ők is felnéztek és olyan gyorsassággal váltak szét egymástól, hogy Tom leesett az ágyról. Kétségbe esetten néztek rám, engem meg a sírás kerülgetett. Mind ez pár másodperc alatt zajlott le. Kicsordult a szememből egy könnycsepp és a szobámba rohantam.
- Évi vááárj… - hallottam, hogy Tom utánam szólt, de nem álltam meg. Becsaptam magam mögött az ajtót és az ágyba zuhantam. Éles fájdalom hasított a szívembe. Képtelen voltam, amit láttam, hogy szeretett testvéreim mit csináltak az előbb. Millió kérdés kavargott bennem, ám választ nem találtam rájuk. Gondolataimból Tom hangja hozott vissza a valóságba.
- Évi, beszéljük meg.
- Nyitsd ki kérlek. – hallottam Billt is az ajtó mögül.
- Nem szeretnék, most beszélni. – válaszoltam halkan, de reméltem meghallják.
- Kérlek Évi ne…
- Hagyjuk most békén, majd holnap. – szakította félbe Tomot öccse és hallottam, hogy elsétáltak. Sem kedvem sem erőm nem volt most beszélgetni. Összeszorítottam a szemem és nehezen, de sikerült elaludnom.

- Ezt nem hiszem el. – feküdt le az ágyra Tom és lesütötte szemeit.
- Holnap majd beszélünk vele. – bújt oda Tomhoz, miután összeszedte az üvegszilánkokat.
- Remélem meg fogja éretni. Nem tehetek róla, hogy ennyire szeretlek. – csókolt bele öccse nyakába.
- Ezt most inkább nem kéne.
- Igazad van. Akkor aludjunk. – nyújtózott egyet.
- Itt maradsz? – nézett Bill bátya mogyoróbarna szemeibe.
- Hajnalig igen. – simította meg az arcát.
- Jó éjt. – ölelte még szorosabban és lehunyta szemeit.
- Jó éjt Bill.



Reggel mikor felkeltek, már a konyhában reggeliztünk.
- Jó reggelt drágáim. – köszönt anya és nekik is megterített.
- Jó reggelt. – köszöntek és leültek enni.
- Köszönöm, szívem. Megyek, már így is késésben vagyok. – szólt Gordon és megpuszilta anyát.
- Apu, megyek veled. – álltam fel sebesen, mire nagy szemekkel néztek rám.
- De hisz, csak 3 óra múlva kell jönnöd.
- Nem baj, majd … majd elmegyek vásárolni vagy gyakorlok, rám fér.
- Nem bánom, de siess.
Felrohantam a gitáromért és már mehettünk is.
- Évi kérlek! – szólt utánam Bill és hallottam a hangján, hogy szomorú. Ha lehet még jobban összeszorult a szívem, de nem szóltam vissza neki.
- Menjünk! – szóltam apura és már mentünk is.
- Mi volt ez az előbb? Összevesztettek? – érdeklődött hosszú csend után Gordon.
- Úgy is mondhatjuk. – sóhajtottam és kinéztem az ablakon.
- Nyugi, kibékültök majd. – próbált felvidítani, ami jól esett, de ha tudná, hogy miről van szó kétlem, hogy így gondolná. Az út további része szintén csendben telt, a rádiót hallgattuk.

„ Fél 8 van. Jó reggelt kívánok. Peter Franz vagyok a friss hírekkel. Nyüzsög az egész média. Minap egy tucat paparazzi állította meg a Kaulitz ikreket az utcán. Azt ígérték sajtótájékoztatót adnak a napokban, de pontos időt és helyszínt még nem tudunk. Tegnap délután egy fénykép érkezett szerkesztőségünkben, amin a Tokio Hotel basszusgitárosa, Georg Listing és az ikrek húga látható, ahogy kézen fogva sétálnak. Csupán baráti gesztusról van szó vagy több is van közöttük? Reméljük a tájékoztatón erre is választ kapunk. És most közlekedési híreink következnek…”

Kapcsolta ki apu a rádiót.

- Hát ez remek. Kiderül minden és aztán nyugtunk sem lehet.
- Nyugi, nem lesz gond. Na, gyere megérkeztünk. – állította le motort és bementünk a hatalmas épületbe.

Folyt. köv.

Következő rész: A költözés

2010. november 9., kedd

Nem rész

Sziasztok!

Először is ki ne tudná, hogy nyert a TH! Ezzel kapcsolatban, oldalt(a híreknél) találtok érdekességet, de érdekel olvassátok el.

Másrészt Slash, mondtad, hogy láttad magyarul a Saturn videót. Tudnál adni egy linket?

Rész péntekre várható. A suli miatt nincs túl sok időm.

Legyetek jók.

2010. november 6., szombat

Életem az ikrek húgaként - 24. rész

Hi everyone!
Először is örülök, hogy tetszett a video, szerintem is nagyon tuti :D
Másodszor örülök, hogy újra látlak, már hiányoztál Fiore, csak megsúgom rátapintottál a lényegre :D
Na de nem is húzom tovább az időt, itt az új rész és remélem ez már izgibbre sikerült :P

Életem az ikrek húgaként

24. rész – Lehetséges vagy csak a szemem káprázik?

- Na ja. Én jól laktam, felmegyek átöltözni. – állt fel Bill az asztaltól és felment.
- Az este abbamaradt a beszélgetésünk. Szóval hallgatlak. – kezdett pakolászni.
Beszélgetni kezdtünk és számomra meglepő dolgokra is kitért Georggal kapcsolatban. Jó, hogy sok mindent tud róla, ennek még akár hasznát is vehetem. Miután kiveséztük a dolgokat ő is felment készülődni majd Billel sietősen távoztak.
- Na és hova menjünk először? – ült be a volán mögé Tom.
- A Diorba. – ült be mellé Bill is és elindultak.
- Mit kerestél az éjjel Évinél? – kérdezte öccsét immár az üzletben. – Átmentem hozzád, de nem voltál ott. – folytatta halkan, hogy véletlenül se hallja meg senki.
- Nem tudtam aludni és azt hittem még fent van. Beszélgettünk, aztán bealudtam. – hallatszott a hangján a szomorúsága.
- Nem baj baba, majd bepótoljuk. Hm, ehhez mit szólsz? – lekapott egy inget a polcról, körülnézett és behúzta magával a próbafülkébe.
- Még is mit csinálsz Tom? – nézett nagyokat bátyjára.
- Csak azt, ami az éjjel kimaradt. – hajolt közelebb és vadul megcsókolta, miközben egész testével a falhoz szorította öccsét.
- Tom ezt itt nem lehet… még valaki meghallja. – szólt két csók között.
- Ugyan baba, ne aggódj már annyit. Túlságosan jól nézel ki ahhoz, hogy uralkodjak magamon. – vigyorgott kéjesen, miközben végig nézett rajta.
- Majd este… majd otthon… ha… – de nem tudta befejezni, mert Tom újra az ajkaira tapadt. Bill gondolt egyet és fordított a helyzeten. Érzékien megnyalta a száját miközben csábos pózba állt.
- Este a tiéd leszek. – suttogta a fülébe és egy aprócska puszit lehelt rá, majd elhúzta a függönyt és újra a ruhák közzé vetette magát. Igazából ő is nagyon vágyott Tomra, de itt és most ez képtelenség volt. Tom, ha lehet még jobban várta már az estét, ám ez még odébb van és addig még sok minden történhet. Bő egy óra után hatalmas szatyrokkal tértek ki az üzletből és nem várt meglepetés érte őket. Hírtelen a semmiből egy tucat paparazzi jelent meg körülöttük és minden féle kérdéseket tettek fel, meglepő módon nem a Tokio Hotellel kapcsolatban.
- Hol hagyták a húgukat? Hogy viseli a sztárvilágot?
- Talán Ő maga is az énekesi pályára lép?
- Miért nem lehet látni mostanában? Milyen kapcsolatban áll a többi bandataggal?
Sok ehhez hasonló kérdésekkel álltak szemben és köpni, nyelni nem tudtak.
- Rövidesen választ kapnak a kérdéseikre, de most ha megbocsájtanak… - szólalt fel Tom és sietve a kocsihoz indult. Beszálltak majd amilyen gyorsan csak lehet távoztak is a bolt elől.
- Mi a szar volt ez? – értetlenül nézett maga elé Bill.
- Fogalmam sincs, de szólni kell Davidnek. – nyújt a telefonjáért Tom.
- És Georgnak. – kapta elő a kis készüléket Bill is. – Nem veszi fel, biztos még alszik. – nyomta ki a telefont.
- David elküldi Tobyt a házhoz, Saki meg utánunk jön.
- Hát ez nagyszerű, sosem lehetünk kettesben. – bosszankodott Bill és felhívott engem, hogy engedjem be Tobyt. Eközben Saki is csatlakozott hozzájuk és immár hárman folytatták a vásárolgatást.

Eközben itthon:

Épp főzni készülök, mikor megcsörrent a telefonom.
- Szia, Bill…. természetesen itthon, főzök. Miért baj van? …. Toby? Még is minek?... Jó, jó beengedem, szia. – ahogy leteszem a telefont csengetnek.
- Hello Toby. Hát te? – engedtem be az egyik testőrt, aki mellesleg jó barátunk.
- Jöttem vigyázni rád. – jött beljebb és helyet foglalt a konyapultnál.
- Rám? Ugyan miért? – értetlenkedtem.
- Nem tudom, David azt mondta amilyen gyorsan csak tudok, jöjjek. – válaszolt és enni kezdett a pulton lévő gyümölcsökből.
- Még is mi folyik itt Toby? – kezdtem ideges lenni. Megszoktam már, hogy az utcán vagy különböző rendezvényeken velünk vannak, dehogy még a házunkba is elküldték pláne miattam ez még sosem fordult elő. Fura volt ez az egész.
- Fogalmam sincs Évi, én csak a munkámat végzem. – vonta meg a vállát.
- Na jó, legalább nem fogok unatkozni. Segítesz?
- Persze csak előbb körbenézek kint. – állt fel és kiment.

A fiúknál:
- Megyünk még valahova? – kérdezte Saki.
- Nem, már csak haza… - Tom.
- Oh csörög a telefonom… Georg az. – nézte meg a telefonját Bill. – Szia…. hol vagy most?... oké… hát ööhm röviden annyi, hogy Tommal vásárolni mentünk és szó szerint letámadtak a paparazzik, hogy mi van Évivel, meg Évi így, Évi úgy.. fogalmam sincs mi van… nyugi otthon van, Toby vigyázz rá. Jól van, akkor délután. Hello. – rakta le a készüléket.
- Na? – nézett ikrére kérdőn Tom.
- Rendesen kiakadt ő is elhiheted. Csak érnénk már haza. – hajtotta fejét Tom vállára.
- 5 perc és megérkezünk. - szólt Saki. Még annyi sem telt el és már is megérkeztek.
- Sziasztok. – léptek be a fiúk a konyhába.
- Na, végre mi ez az egész? – vontam kérdőre őket.
- Kijövünk a Diorból és vagy egy tucat firkász lerohan minket és érdeklődtek felőled. Elég durva volt…
- És ugyebár jobb félni, mint megijedni. – fejezte be öccse mondatát Tom.
- Micsoda? De hát… -hebegtem habogtam.
- Mi sem tudunk semmit, de David majd elintézi. – ültek le és enni kezdtek.
- Itt maradjak, míg próbán lesztek? – érdeklődött Toby mikor befejeztük az ebédet.
- Természetesen! Te meg nem mész sehová. – mutatott rám Tom.
- De nekem mennem kell apuhoz a suliba. – akadtam ki.
- Hát akkor felhívod, hogy most nem mész, vagy ha annyira menni akarsz csak is kizárólag Tobyval! Nem viccelek hallod? Ezek bármire képesek, hogy kihúzzanak belőled bármit is. – huh, Bill szavai eléggé megrémisztettek.
- Jobban örülnénk neki, ha itthon maradnál. – nézett Tom azokkal a gyönyörű szemeivel. Végülis megígértem nekik, hogy sehova sem megyek. Ők ezt jobban tudják nap, mint nap átélik és ráadásul közben Gordon is hívott és ő is marasztalásra bírt. Így hát mit volt mit tenni itthon maradtam és most Toby szórakoztat. A fiúk Saki kíséretében a stúdióba indultak. A próba végén David is megérkezett és feldúltnak látszott.
- Hello Dav, na mi van? Mi ez az egész? – rohanták le szegényt.
- Ooh sziasztok. – sóhajtott nagyot. – Ne is kérdezzétek. A média elhatározta, hogy mivel már minden témát kivesézett körülöttetek az elmúlt időben és mivel Éviről régen hallottak így rászállnak. De nyugi elintéztem, viszont sajtótájékoztatót kell tartanunk jövő héten és válaszolni egy két kérdésre ez ügyben. Ha bejelentjük az új lemezzel kapcsolatos dolgokat valószínű egy időre felhagynak a zaklatással. De meséljetek ti, mi a helyzet? – foglalt helyet az asztalánál és érdeklően nézett rájuk.
- Most fejeztük be a próbát. Egyébként Benjamin keresett. – válaszolt Gustav.
- Rendben, mindjárt megkeresem. Na és Toby?
- Évinél, de szerintem mi lassan megyünk. Még el kell intéznünk valamit igaz Bill? – bökte oldalba öccsét, aki helyeslően bólogatott.
- Jól van srácok, akkor hétfőn találkozunk.
- Jól van, csáó. – intettek majd elmentek.
Viszonylag sokáig maradtak most a stúdióban, ezért sietett haza mindenki.
- Alig várom, hogy hazaérjünk. – vigyorgott kajánul Tom.
- Hé, türtőztesd magad. Most mindenki otthon van. Meg kell várni míg elalszanak, ami lássuk be nem most lesz.
- Ó tényleg a francba. – csapott a kormányra és sikeresen megnyomta a dudát mire Bill jókedvűen felkacagott. Az út hátralévő részében csak a rádiót hallgatták, ahol a paparazzik délutáni akciójáról volt szó. Miután megérkeztek Toby elköszönt és a család jó pár nap elteltével újra együtt vacsorázhatott.
- Ne haragudjatok kincseim, de nagyon fáradt vagyok. Ma korán lefekszem. – szólt anyu vacsi után.
- Csatlakozom hozzád szívem. – ölelte meg Gordon és hamarosan távoztak is.
- Na jó, akkor én összepakolok. – álltam fel, ám Tom leszólt.
- Hagyd csak, majd mi megcsináljuk. Menj csak nyugodtan.
- Köszi, akkor van időm tusolni, mielőtt Georg hív. – azzal otthagytam őket és felsiettem a szobámba.
- Az viszont elég sokáig fog tartani. Gyere, pakoljunk össze gyorsan. – vigyorgott Tom és tüstént hozzá is látott a dolognak.
Elég sokáig beszélgettem az este Georggal. Úgy volt, hogy itt alszik, de a szüleihez kellett mennie és így elnapoltuk. Lehet, hogy késő van, de az a két jómadár még biztos fent van. Ezzel a gondolattal siettem le a konyhába és csináltam egy nagy tál popcornt. Nincs is jobb, mint egy esti filmezés a legjobb tesókkal. Mikor elkészült felsiettem Tomhoz, ám a szobája üres volt ezért Billhez mentem és mikor kinyitottam az ajtót az üvegtál kiesett a kezemből és sok ezer darabra tört szét.

Folyt. köv.

Következő rész: Ikrek titka

2010. november 4., csütörtök

Bill Kaulitz & Alice Cooper - Saturn Commercial 1+2+3

Hello mindenki!
Most egy videóval jöttem.
Már tuti mindenki látta, de egyszerűen fantasztikus!

video

2010. november 3., szerda

Életem az ikrek húgaként - 23. rész

Sziasztok!
Itt is az új rész. Nem épp a legizgalmasabb sem a leghosszabb, de azt hagyjuk a következő részre :P
A komikat még mindig szívesen várom és kedves "Névtelen" örülök, hogy írtál és hogy tetszik a történet.
Nem húzom az időt, jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

23. rész – Komoly dolgok II.

- Azt hiszem ezekre a dolgokra szükséged lesz, ha ezen túl nálam alszol. Arra gondoltam, hogy szorítok helyet a te cuccaidnak is a fürdőben és már egy szekrényt is kiürítettem neked. – fürkészte tekintetemet.
- Úgy érted, hogy…?
- Úgy! – csókolt meg és számomra világossá vált minden.
Miután elszakadtunk egymástól elindította a motort és hazaindultunk. Mikor megérkeztünk a kocsiban beszéltünk még pár szót aztán elköszöntem tőle és bementem. A fiúk a nappaliban voltak. Tom a TV-t bámulta, Bill pedig a vállara hajtva fejét szundikált. Mikor Tom észrevett hatalmas vigyor húzódott a szájára.
- Mi az? – léptem beljebb és értetlenül néztem rá.
- Semmi, semmi. – próbálta visszatartani a nevetést, kisebb nagyobb sikerrel.
- Várjunk csak. Te tudtad mit akar. – álltam meg előtte tetetett haraggal.
- Elvégre a legjobb barátunk vagyunk. Más részt meg a csajának a bátya szóval… - mosolygott édesen.
- Jajj, de olyan édes volt. Annyira szeretem.
- Azt elhiszem. Ő is téged, de ne haragudj, most inkább felviszem Billt, mert rendesen bealudt. Majd holnap beszélünk erről. – azzal ölbe kapta Billt és felsétált az emeletre. Tudtam, hogy erős, de ezen meglepődtem. Úgy emelte fel Billt mintha csak egy könnyű tollpihe lenne. Követtem a példájukat és én is felmentem aludni.
Az éjjel kopogásra ébredtem.
- Gyere be. – szóltam és lassan nyílt az ajtó. Bill lépett be rajta majd becsukta.
- Nem tudtam aludni, azt hittem még fent vagy. Ne haragudj. – mondta szinte suttogva.
- Nem haragszom. Mikor megjöttem a nappaliban aludtál. Nem csodálom, ha már nem vagy álmos. Na, gyere, búj be ide. – húzódtam arrébb az ágyon. Halvány mosoly húzódott az arcára és befészkelte magát mellém.
- Akarsz beszélgetni? – kérdeztem.
- Ühüm. – búgta halkan.
- Na és miről?
- Mondjuk rólatok. Georg folyton áradozik, de a te véleményedre is kíváncsi vagyok.
Hosszas beszélgetésbe kezdtünk majd magához ölelt és elaludtunk. Hajnalban mikor felkeltem majdnem leestem az ágyról. Bill elfoglalta több mint felét az ágyamnak. Kicsit megbökdöstem az oldalát mire motyogni kezdett valamit Tomról. Nem értettem tisztán, de nem is számít, mert elértem a célom. Az oldalára fordult így kevesebb helyet foglalt el. Igazából az sem érdekelt volna ha lelök az ágyról, mert olyan angyalian alszik. Így viszont kaptam az alkalmon és befúrtam magam karjai közzé épp úgy, mint régen, mikor kicsik voltunk. Igen, sokszor aludtunk együtt és bevallom ez néha most is nagyon hiányzik. Szépen visszaaludtam és csak pár óra múlva keltem fel újra, amikor apu munkába indult. Nyújtóztam egy nagyot és kinyitottam a szemem. Bill mosolygott vissza rám.
- Jó reggelt álomszuszék.
- Jó reggelt neked is. – húztam magamra a takarót és odabújtam hozzá.
- Csak nem álmos vagy még mindig?
- Eltaláltad. – mormogtam, pedig egyáltalán nem voltam már álmos csak jó volt így lustálkodni vele. Hangosan korogni kezdett a hasa.
- Hmm.. a pocim jelzi, hogy reggelizni kéne. – kezdett kimászni az ágyból.
- Tom biztos csinált valami finomat.
- Na, gyere nézzük meg, hogy mit. – húzott fel és lementünk.
- Nocsak, jó reggelt hétalvók. Azt hittem, már sosem jöttök le. – szólt ki Tom a konyhából.
- Évi úgy döntött jó leszek párnának és nem engedett el. – vigyorgott Bill.
- Most kend rám. Te sem akartál felkelni.
- Valaki nagyon morci vagy talán nem aludtál jól?
- Na jól van, ne veszekedjetek már. – foglalt helyett Tom az asztalnál
- Ha tudni akarod jól aludtam, csak hajnalban majdnem lelöktél az ágyról.
- Ohsz bocsi. – nézett édesen azokkal a nagy szemeivel.
- Meg beszéltél is álmodban. – kezdtem falatozni a reggelit. Bill teljesen elfehéredett és Tomra sandított, aki szintén feszültnek látszott.
- Igazán? És mit? – kérdezte bátortalanul.
- Nem értettem jól, de Tomról beszéltél valamit. Tom köhögni kezdett, félrenyelte a teáját. – Meglátszik, hogy ikrek vagytok. – folytattam tovább mire kezdtek megnyugodni. Attól tartottak Bill elkotyogott valamit az ők kis titkukról.
- Na ja. Én jól laktam, felmegyek átöltözni. – állt fel Bill az asztaltól és felment.
- Az este abbamaradt a beszélgetésünk. Szóval hallgatlak. – kezdett pakolászni.
Beszélgetni kezdtünk és számomra meglepő dolgokra is kitért Georggal kapcsolatban. Jó, hogy sok mindent tud róla, ennek még akár hasznát is vehetem. Miután kiveséztük a dolgokat ő is felment készülődni majd Billel sietősen távoztak.

Folyt. köv.

Következő rész: Lehetséges vagy csak a szemem káprázik?