2010. október 31., vasárnap

Életem az ikrek húgaként - 22. rész

Sziasztok!
Először is köszönöm Angel és Slash már jobban vagyok.
Végül is nem mentem orvoshoz, mert köhögésen kívül semmi bajom (de ha nagyon rám jön szinte megfulladok), de már ez is kezd elmúlni, szóval oké minden.
Amint látjátok meghoztam a részt. Nem lett a leghosszabb annak ellenére sem, hogy 2 részre kell osszam, mert úgy viszont már elég hosszú lett volna. A következő részt holnap hozom, az talán kicsit érdekesebb lesz :D
Na de nem húzom tovább az időt. Jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

22. rész – Komoly dolgok I.

Már július közepe fele járunk. Eltelt egy hónap azóta, hogy az ikrek megérkeztek a turnéról. Hogy mi történt az óta? Röviden elmesélem. Tom és Gordon tanítanak gitározni és mi tagadás elég jól megy. Nyár elején volt egy házibulink, ami nagyon jól sikerült, leszámítva azt a nyomulós srácot, de Georg szépen elintézte. Oh, igen Georg… csodás ember. Sosem hittem volna, hogy egyszer több lehet köztünk, mint szimpla barátság erre tessék, már lassan egy hónapja járunk. Sosem voltam még olyan boldog, mint most. Az ikrek moziba járnak hetente többször. Nem tudom mi ez a hirtelen jött mozi őrület. Anyuék, mint mindig szorgosan dolgoznak. Apu elhatározta, hogy a szárnyai alá vesz, ezért a zeneiskolájába járok és most már a tanárom is. Bárcsak mindig ilyen jófej tanáraim lettek volna. Nos, röviden ennyi volt az elmúlt hónap. A fiúknak letelt a turné utáni pihenő és megkezdődtek a stúdiói munkák. Most is épp odaigyekeznek.
- Bill, gyere már! – kiáltott fel öccsének Tom, aki már megint későn kezdett el készülődni.
- Jövök. – szólt vissza és már szalad is le a lépcsőn.
- Üzensz valamit Georgnak? – fordult felém Tom.
- Igen, ha végeztetek hívjon majd fel.
- Oké. Na, akkor mi mentünk. Szia. – köszöntek el. Ránéztem az órámra és láttam lassan nekem is mennem kéne a zeneiskolába. Felmentem a gitáromért és indultam is. Az utca végén jártam mikor egy aranyos kutyus szaladt oda hozzám és körbeugrált.
- Hát te hogy kerülsz ide? Hol van a gazdid? – simogattam meg buksiját, ami láthatóan nagyon tetszett neki. Körbenéztem nincs-e a közelben valaki, de senkit sem láttam. Tovább sétáltam és a kiskutyus hűen követett. Amint befordultam a következő utcába, hallottam, hogy valaki a Bella nevet kiáltozza.
- Szóval Bellának hívnak. Na, gyere a gazdi már vár. – a kutyus vakkantott és tovább sétáltunk. Hamarosan meg is láttam a lányt.
- Szia. Azt hiszem, őt keresed. – szóltam kissé messziről, mire megfordult.
- Bella! – kiáltott fel és a kutyus nyomban odaszaladt hozzá. – Hát szabad így elszaladni? – simogatta meg.
- Aranyos kutyus. – mondtam, mikor már melléjük értem.
- Igen az. Ne haragudj még meg sem köszöntem, hogy megtaláltad.
- Nincs mit, de igazából ő talált meg engem.
- Még be sem mutatkoztam. Angelika Swam. – nyújtott kezet.
- Eva. Eva Kaulitz. – fogtunk kezet. Pár percig még beszélgettünk majd siettem a zene suliba. Angelika kedves lánynak tűnt remélem, még találkozok vele. 20 perc késéssel értem be a suliba, de apura még így is várni kellett. Mikor megjött egyből hozzá is kezdtünk. Későn értünk haza, mert megvártam míg végez. Épp, hogy becsuktam a kocsiajtót mikor megszólalt a telefonom.
- Gondolom Georg az, hagylak is. – lépett be a házba és pedig a kertben maradtam. Jól sejtette tényleg ő volt az. Párpercig beszéltünk majd bementem én is.
- Na, ezt gyorsan megbeszéltétek. – ült le anyu is az asztalhoz.
- Azt mondta eljön, beszélni szeretne. Komolynak tűnt. – ültem le az asztalhoz.
- Biztos nincs semmi baj, ne aggódj. – nyugtatott meg. Befejeztük a vacsorát és felmentem a szobámba. Kicsit elaludtam, mert arra keltem fel, hogy Bill jön be a szobámba.
- Itt van Georg. – szólt halkan.
- Mennyi az idő? – ültem fel az ágyon.
- Fél 8 múlt. – nézett órájára.
- És ti mikor jöttek haza?
- Kb. egy órája.
- Akkor jól elaludtam. – keltem ki nagy nehezen az ágyból.
- Nem baj az, de siess. Azt mondta nem jön fel. – azzal kiment.
Na, jó most már tényleg furcsálltam a dolgot. Elég komoly volt a telefonban és most már fel sem akar jönni. Gyorsan összeszedtem magam és lementem.
- Szia, Szívem. – köszönt.
- Szia … - nem tudtam befejezni, mert rögtön megcsókolt.
- Na, akkor mi megyünk. Hello. – köszönt el Georg és magával húzott.
- Hova megyünk? – kérdeztem immár a kocsiban.
- Csak venni akarok ezt azt. – mosolygott édesen.
- Ilyenkor? Még is mit? – kíváncsiskodtam, hát ha elárulja, de tudtam, hogy nem.
- Majd meglátod. – vigyorgott még jobban. 10 perc múlva meg is érkeztünk Berlin legnagyobb éjjel- nappali plázájához. Szinte minden boltban vett valamit. Mindennapos használati dolgok voltak azok. Fogkefe, törölköző, tusfürdő stb. Végül a ruha részleghez érkeztünk, ahol egyenesen a pizsamák felé vette az irányt.
- Mi az csak nem költözni akarsz? – hülyéskedtem.
- Öhm… majdnem.
- Tessék? – kaptam fel a fejem.
- Mi is a kedvenc színed? Ez hogy tetszik? – mutatott fel egy igen szép selymes mély kivágású rövidke hálóinget.
- Szerintem nagyon szép.
- Oké, akkor mehetünk. – fizetett és indultunk az autóhoz.
- Azt hiszem ezekre a dolgokra szükséged lesz, ha ezentúl nálam alszol. Arra gondoltam, hogy szorítok helyet a te cuccaidnak is a fürdőben és már egy szekrényt is kiürítettem neked. – fürkészte tekintetemet.
- Úgy érted, hogy…?
- Úgy! – csókolt meg és számomra világossá vált minden.

Folyt. köv.

Következő rész: Komoly dolgok II.

* Kommenteket még mindig várom *-*
Kedves "Névtelen" a múltkor is írtál, megtisztelnél, ha most is szánnál rá pár percet.

2010. október 28., csütörtök

Ez az...

Hello mindenki!

Hamarosan jön a következő rész is, de még egy picit várni kell rá.
Holnap dokihoz megyek és nem tudom, hogy lesz-e időm felrakni, ezért nem ígérek semmit.
A statisztikában megnéztem, hogy milyen kulcsszavak által kerülnek a látogatók az oldalamra. Meglepő találatok voltak, de a pálmát ez viszi "húzogatta rajta a bőrt" XD
Másik dolog, hogy a TH-ra az EMA-n még mindig lehet szavazni, szóval aki még nem tette meg annak itt a link és persze azoknak is akik már szavaztak :P

Szavazzatok és tegyétek baj-nokká a Tokio Hotelt a BEST WORLD STAGE PERFORMANCE kategóriában! > Siess az EMA honlapjára és SZAVAZZ MOST!Köszönjük a támogatást!!

http://ema.mtv.co.uk/vote

Hamarosan jelentkezem a résszel.
Puszi

2010. október 24., vasárnap

Életem az ikrek húgaként - 21. rész

Sziasztok!
Először is ne haragudjatok, hogy eddig nem jelentkeztem, de ez a hetem nagyon zsúfólt volt.
Igazából már péteken akartam hozni egy részt, de csak most sikerült.
Másodszor köszönöm a jókívánságokat, már jól vagyok.
Na nem is húzom tovább az időt itt a rész.
A kommenteket még mindig nagyon szívesen várom.

Életem az ikrek húgaként

21. rész: Közel az igazsághoz

Hamarosan elérték a mérhetetlen boldogságot, amiről testük is jelt adott. Melegség öntötte el testüket a beteljesedés pillanatában. Tudták ezzel egy újabb határt léptek át és nincs visszaút. Nem szóltak semmit, csókban összeforrva bújtak egymáshoz.
Reggel a beszűrődő napfényre keltem fel. Lassan nyitottam ki pilláim és Georg tekintetével találtam szemben magam. Mikor kelt fel? És mióta nézhet már engem?
- Jó reggelt Szívem. – köszönt egy csókkal.
- Jó reggelt. – nyújtóztam egy nagyot és odabújtam hozzá. – Mióta vagy fent? – kérdeztem csukott szemmel.
- Egy kis ideje már. Olyan édesen alszol. – simított végig arcomon.
- Zavarba hozol. – cirógattam izmos mellkasát. – Mennyi az idő? – kérdeztem álmosan.
- Még nagyon korán van, aludj nyugodtan. – alig, hogy kimondta nekem már ragadtak le szemeim.
- Sze… szeretlek. – nyöszörögtem halkan és bebújtam karjai közzé.
- Én is téged Kicsim. – ölelt át és újra elszenderedtünk.

Pár órával később otthon:

Bill, az utcán elhaladó autók zajára ébredt késő reggel. Kinyitotta a szemét, de a napsugarak vakító fénye miatt, amik a szemébe sütöttek egyből be is csukta. Nagyon fáradtnak és gyengének érezte magát. Pár perc elteltével realizálódott benne, miért is fáradt ennyire. A múlt éjjel… az a csodás éjjel. Félénk mosoly húzódott a szájára és nyomban megfordult, lássa, bátyja ott van- e még mellette. A megnyugvás és az izgalom kettőse járta át az egész testét, mikor meglátta békésen szuszogó testvérét. Forróság öntötte el, mikor végignézet bátyja tökéletes meztelen testén. A takaró után nyúlt, hogy betakarja, de ebben a pillanatban Tom mocorogni kezdett. „ Szeretlek Bill!” Hallatszott Tomtól és átölelte öccsét. Még álmában is rá gondol?
- Én is szeretlek Tom. – súgta, de úgy látszik nem elég halkan, mert Tom pillái kipattantak.
- Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni.
- Nem aludtam. – válaszolt egyszerűen és inkább megcsókolta Billt.
- Csodás volt az éjjel. – kacérkodott Bill.
- Szerintem is fantasztikus volt. – vigyorgott kajánul, de mielőtt bármit is tehetett volna Bill rámászott.
- Engedd, had kényeztesselek! – húzta végig körmeit bátyja mellkasán és közben megnyalta a száját. Tomot meglepte öccse rámenősége, de nagyon izgatónak is találta. Csókkal adta tudtára, hogy szabad utat kap.



Billnek nem kellett több. Apró puszikkal hintette be az egész felsőtestét, míg kezével felfedezőútra indult. Hamar meg is találta, amit kereset. Lekúszott ágyékához, megmarkolta a szerszámot és ütemesen húzogatni kezdte rajta a bőrt. Kínzó lassúsággal végezte az apró mozdulatokat, amiket Tom egyre hangosabb nyögésekkel jutalmazott. Ezután Bill gyorsabb tempót diktált. Szájába vette és szívogatni kezdte az igencsak ágaskodó hímtagot. Tom hatalmasat nyögött és megmarkolta a már így is gyűrött lepedőt. Szinte önkívületi állapotba került, úgy dobálta magát az ágyon. Érezte, hogy közel a beteljesülés.
- Bih… Biiiiill!! – kiáltott egy nagyot és ebben a pillanatban elsült. Zilálva esett vissza az ágyba. Bill felkúszott bátyja mellé és mikor az kinyitotta a szemét, lenyelte az édes nedűt.
- Még soha senki nem volt ilyen jó! – simított végig Bill kipirult arcán és megcsókolta. Percekig folytatták a csókcsatát majd Tom zuhanyozni ment, Bill pedig tovább lustálkodott végül öltözködni kezdett.

Eközben Georgnál:

1-2 órát még aludhattam, majd Georg simogatására ébredtem.
- Meghoztam az ebédet. – mutatott a mellettem lévő kis tálcára. Álmosan ültem fel az ágyban.
- Már ennyi az idő? Miért nem keltettél fel?
- Olyan édesen aludtál, nem volt szívem. Ráadásul elég későn aludtunk el, biztos fáradt voltál. – vigyorodott el mire én oldala böktem és megcsókoltam.
- Köszönöm az ebédet, finom volt. – fejeztem be az evést és öltözködni kezdtem.
- Na és mit csinálsz ma? – kérdeztem
- Beugrom a stúdióba Gustavval, aztán a tied vagyok.
- Szuper. – öleltem át és a földszintre mentünk. Összepakoltunk és hazavitt.
- Sziasztok. – köszöntem mikor beléptem a házba, de senki sem felelt. – Biztos még mindig alszanak, pedig már dél is elmúlt. Elindultam a szobám felé, de hallottam, hogy Bill fent van ezért inkább odamentem.
- Szia. – léptembe, a szobába és épp öltözködött.
- Szia. Nem is hallottam, hogy megjöttél.
- Pedig köszöntem is. Na és miújság itthon? – érdeklődtem.
- Anyuék még nem jöttek meg, de bármikor itt lehetnek. –mondta és befejezte az öltözést.
- Bill nem tudod, hogy merre…. Hello! – jött ki Tom Bill fürdőszobájából törölközővel a derekán, csöppet meglepett képpel.
- Öhm szia. Hát te? – néztem végig rajta, mire zavarba jött.
- Izéé … én csak… eltört a zuhanyrózsa és átjöttem Billhez tusolni. – füllentett.
- Oh, értem. Hát akkor majd szólj apunak, hogy csinálja meg.
- Persze, szólok.
- Mit is akartál kérdezni? – nézett Bill Tomra, hogy terelje a témát.
- Jah… hát… semmi különös. – dadogta.
- Na jól van srácok, én megyek ebédet csinálni. Makaróni jó lesz? – érdeklődtem.
- Na ná! – jött az egyöntetű válasz.
- Oké, akkor egy félóra és kész a kaja. – mondtam és kimentem.
- Fúú ez meleg volt. – csukta be az ajtót Tom.
- Hát az. Utálok neki hazudni. – Bill.
- Én is elhiheted, de figyu.
- Hmm?? – Bill
- Szeretlek. – lehelt egy halvány csókot a szájára.
- Én is téged Tom. – bújt a karjai közzé, majd hagyta had öltözzön fel.

Folyt. köv.

Következő rész: Komoly dolgok

2010. október 10., vasárnap

Nem rész

Sziasztok.

Először is ...
Tudom, régen jelentkeztem már, de sajnos összejöttek a dolgok.
Nem elég, hogy pénteken megtudtam, hogy csak novemberben megyek Bécsbe de még a hétvégém is enyhén szólva rossz volt. Először is megvoltam fászva másfél hete és miért ne megint köhögök. A hab a tortán az volt, hogy ' de jó este netezek és felrakom az új részt és olvasom a blogokat' hát elment a netem szóval ebből sem lett semmi. Ma meg egész nap tanultam szóval erről ennyit...

Másodszor pedig örülök, hogy tetszett a rész és köszönöm a kommenteket. Mindig szívesen fogadom őket és a kritikákat is.

Harmad részt szeretném megköszönni Ayuminak a múltkori tanácsokat msn-en :D

Na asszem mára ennyi, a részt hamarosan hozom.
Addig is legyetek jó rosszak!

2010. október 4., hétfő

Életem az ikrek húgaként - 20. rész

Sziasztok.
Sajnálom, hogy eddig nem tudtam hozni, de most végre itt a következő rész.
Jó olvasást.

Életem az ikrek húgaként

20. rész – Dupla élvezet

- Ha van boxered és pólód kölcsönbe, akkor maradok. – mosolyhúzódott az arcára és nyújtotta a telefont. Felhívtam az ikreket és szóltam ne várjanak haza. Letettem a telefont és Georg karjai közzé bújtam.
- Úgy szeretlek.
Nem szólt semmit csak megcsókolt. Pár perc után abbahagytuk és arra a döntésre jutottunk, hogy megnézünk még egy filmet. Épp valami jó kis akciófilmet adtak így nem kellett sokáig keresgélni a csatornák között. A filmnek fél 2 körül lett vége. Kissé álmos voltam már, de nagyon tetszett a film.
- Megágyazok jó? – indult a szobája felé.
- Segítek. – követtem.
- Menj nyugodtan fürödni, majd én befejezem. – mondta mosolyogva.
- Rendben. Akkor kapok kölcsön pizsamát?
- Persze a fiókban találsz boxert, a szekrényben pedig pólót. Keresgélj nyugodtan, addig hozok törölközőt.
Odasétáltam a szekrényhez és kinyitottam. Egyből megakadt a szemem egy fekete, mintás pólón. Kivettem és úgy gondoltam ez megfelelő lesz. Ezután a polc alatt lévő fiókot húztam ki és válogatni kezdtem a boxerek között. Meg kell hagyni volt választék bőven. Kivettem egy világoskéket, remélve jó lesz rám rövidgatyónak. Eközben megérkezett Georg is.
- Na, találtál? – nyújtotta át a törölközőt.
- Igen, sietek. – nyomtam egy gyors puszit az arcára és a fürdőbe siettem. Nagyon jól esett a meleg fürdő, ráadásul Georg tusfürdőjének nagyon finom illata van. Magamra kaptam a ruhákat egy gyors fogmosás és mentem vissza a szobába. Belépve az ajtón forróság öntött el. Georg az ágy végénél állt félmeztelenül, összefogott hajjal és engem méregetett. Végignéztem izmos felsőtestén és kicsit elmerengtem. A valóságba lágy hangjának csengése hozott vissza, miközben közelít felém.
- Jól nézel ki. – húzódott kaján mosoly az arcára. – Gyorsan elmegyek én is, addig búj be az ágyba. – azzal elsietett én pedig szót fogadva az ágyba bújtam és nézelődtem a szobában, mert a délután folyamán nem volt rá alkalmam. Több kép is van a szobájában. Mosolyogva néztem végig őket. Mire a végére értem Georg már meg is jött.
- Tetszik a szobád, igazán hangulatos. – bújtam közelebb hozzá.
- Örülök, hogy tetszik. – simította végig arcom vonalát mire csak elmosolyodtam. Elvesztünk egymás tekintetében.
- Gyönyörű vagy. – nézett rajtam végig mire zavarba jöttem.
- Köszönöm. – épp hogy csak be tudtam fejezni a mondatot az ajkunk összeért és heves csókcsatába kezdtünk. Éreztem, ahogy egyre hevesebben csókol, miközben keze lassan pólóm alá csúszik. Halkan felnyögtem mikor megéreztem selymes bőrét derekamon. Csókjai áttértek nyakamra és haladt egyre lejjebb. Pólómat egyre jobban húzta feljebb, míg keze mellembe nem ütközött. Finoman végsimított rajta és figyelte a reakciómat, amely egy mélyből erőtörő sóhaj volt. Felbátorodva lehúzta a felsőt és az ágy mellé dobta. Csókokkal borította be dekoltázsomat, hosszú ujjaival pedig a boxer vonalát követve simította bőrömet, majd végighúzta kezét combom belső oldalán ezzel együtt kicsit szétnyitotta lábaim.
- Abba hagyjam? – kérdezte félénken és csillogó szemeiben láttam, nem bántódott volna meg az elutasításon, de tudom, hogy az ő kezei közt biztonságban vagyok és figyel rám. Neki bátran odaadhatom magam és azt, amit eddig még senkinek.
- Ne, kérlek, folytasd. – nyögtem ki és mosoly húzódott a szájára. Felhajolt egy csókért aztán levette rólam a boxert és lábaim közzé fúrta magát. Hangos nyögés hagyta el ajkaimat, amikor megéreztem nyelvét. Hosszú ideig élveztem kényeztetését, majd fordítottam a helyzeten. Végigcsókoltam izmos felsőtestét és megszabadítottam a feleslegessé vált ruhaneműtől. Kezemmel és számmal egyaránt kényeztettem majd ismét fordult a helyzet. Felém térdelt és óvatosan belém hatolt. Nem fájt annyira, figyelmes volt és hozzáteszem iszonyatosan jól csinálta, amit csinált. A tempó egyre gyorsabb lett és a levegőt is szaporábban vettük. Pár perc elteltével a két test teljesen egyszerre megfeszült és jutott el a gyönyörű orgazmusig. Kicsit megpihent rajtam majd mellém feküdt és megcsókolt. Szorosan bújtam oda hozzá és a fülébe súgtam, hogy: – Köszönöm. Nem szólt semmit, inkább tettekkel válaszolt. Még szorosabban ölelt magához (már ha ez lehetséges) és csókolt meg lágyan, de annál szenvedélyesebben. Magunkra húzta a takarót és azon nyomban elnyomott minket az álom.

Eközben nálunk:

Miután elhagytam a házat Tom kihasználta az alkalmat, hogy egyedül vannak otthon és heves csókolózásba kezdtek.
- Évi bármikor visszajöhet. – jött Billtől a halk mondat két csók között.
- Ne legyél már ilyen félős nyuszi. Még csak most ment el és nem hiszem, hogy hamar eljönne Georgtól. – ahogy ezt kimondta csengettek és egyből elugrottak egymástól.
- Ki lehet az pont ilyenkor? – ment ajtót nyitni Tom. – Anyu? – engedte be anyut a házba és kérdőn nézett rá minek csengetett, bár rájött jobb ez így, mintha rájuk nyitott volna.
- Gordon kitalálta, hogy este menjünk el valahová, és hogy készüljek el, de a kulcsomat itthon hagytam. Amúgy miújság van itthon? Mi jót csináltok? Évi? – jött a kérdésözön anyutól, amire nem győztek válaszolni.
- Csak TV-zgetünk, Évi meg elment Georggal az előbb. – felelték kórusban.
- Jól van, én megyek készülődni. – azzal ment is a szobájába a fiúk pedig tovább Tv-ztek. Pár perc elteltével Gordon is hazament és ő is készülődött az estére. „Röpke” másfél óra múlva már az ajtóban állva köszöntek el a fiúktól.
- Ne várjatok hamar haza minket… sőt lehet nem is jövünk majd csak holnap. – Gordon
- Rendben, jó szórakozást. – intettek a fiúk távozó szüleiknek.
- Na mit csináljunk? – pattant a kanapéra Tom és Bill is követte a példáját.
- Szerintem nézzük tovább a filmet. – Bill.
- Nekem jobb ötletem van. – hajolt oda Billhez és megcsókolta volna ám ebben a pillanatban megszólalt Bill telefonja.
- Ki a franc az már megint? – húzódott el durcásan és legszívesebben elküldte volna azt a valakit a francba. – Ne vedd inkább.
- Megnézem ki az, lehet fontos. – nyúlt a zsebébe és elvette a drága készüléket. – Évi. – olvasta a kijelzőt és erre már Tom is felkapta a fejét.
- Szia… persze, nem maradj nyugodtan… anyuék is elmentek vacsorázni. Oké… akkor jó éjt. Szia. – hangzott el a beszélgetés majd letette a telefont.
- Mi az, baj van? – kérdezte Tom.
- Nem dehogy, Georgnál alszik.
- Ez tudod, mit jelent? – vigyorog kajánul Tom.
- Hogy miénk az egész ház, egész este. – vigyorgott Bill is.
- Úgy van. És szerintem nem fogunk unatkozni. – húzta magához Billt és megcsókolta.
- Szerintem sem. – csókolt vissza és az emeletre indultak. Egy percre sem vesztegették az időt. Kicsapták a szoba ajtaját és már is repültek a ruhadarabok. Tom Billt az ágyra fektette és végigcsókolta egész testét kínzó lassúsággal, elidőzve az érzékeny részeknél. Kezébe fogta öccse hímtagját és húzogatni kezdte rajta a bőrt. Gyorsított az ütemen majd lassított, ezzel is az őrületbe kergetve Billt. Végig nyalt a már igen csak ágaskodó péniszen majd bekapta és szopogatni kezdte. Bill hatalmasat nyögött és a lepedőt markolászta, mikor megérezte, hogy bátyja tövig bekapta ékességét. Még jobban akarta fokozni a hangulatot ezért Bill mellé feküdt, így ő is hozzáférhetett bátyja farkához. Ahogy bekapná, Tom hírtelen kicsit ráharap, és ettől összerezzen így nem sikerül a kényeztetése. Egyszer kétszer ezt még eljátsszák, majd mikor Bill már végkép úgy érzi, megörül a vágytól, kiszakítja magát Tom öleléséből és ráül a csípőjére. Tom fölé hajol, és úgy tesz mintha megcsókolná, ám az utolsó pillanatban elkapja a fejét és a fülébe harapott. Végigcsókolta arcvonalát majd mellkasát és combja belső felét. Tom hangos nyöszörgéssel jutalmazza tetteit és belemarkol Bill hajába. Hírtelen mozdulattal bekapta bátyja péniszét is őrölt tempóban szopni kezdte. Tomot igen meglepte öccse hevessége és boldogság öntötte el. Tom épp nyögött volna egyet mikor Bill leszállt róla és fenekét Tom felé tartotta. Egyből tudta mit szeretne, ám abban kissé bizonytalan volt, tényleg felkészült-e rá.
- Tényleg ezt szeretnéd? – fürkészte a tekintetét öccsének, aki kérlően nézett rá.
- Mindennél jobban. Akarlak Tom… kérlek. – több sem kellett Tomnak. Föltérdelt Bill mögé, úját kissé benyálazta és megnedvesítette vele fenekét. Megfogta ékességét, hogy elterelje figyelmét az esetleges fájdalmaktól. Lassan beléhatolt és érezte öccse kicsit megremeg alatta és felsziszentett. Megvárta míg ellazul, és mozogni kezdett benne. Billben a fájdalom helyett a kéj vette át az uralmat és hagyta had sodorja ez az érzés. A tempó egyre gyorsabb lett, a sóhajok egyre szaporábbak és mélyebbek. Hamarosan elérték a mérhetetlen boldogságot, amiről testük is jelt adott. Melegség öntötte el testüket a beteljesedés pillanatában. Tudták ezzel egy újabb határt léptek át és nincs visszaút. Nem szóltak semmit, csókban összeforrva bújtak egymáshoz.

Folyt. köv.

Köv. rész: Közel az igazsághoz

2010. október 2., szombat

Életem az ikrek húgaként - 19. rész

Sziasztok!
Végre megjöttem és hoztam a részt.
Aranyosak vagytok, hogy így aggodtatok, de már jobban vagyok. Nem is fecsegek tovább itt a rész (nem éppen hosszú, de kell) és ma még jelentkezem.

Életem az ikrek húgaként

19. rész – Rosszból is lehet jó

Eközben mi megérkeztünk Georghoz. Az ágyon egymás karjaiba bújva feküdtünk, majd faggatni kezdett.
- Mi történt szívem? Olyan csendes vagy.
- Nincs semmi baj. – mondtam lesütött szemekkel, de őt nem tudtam átverni.
- A telefonban nem úgy tűnt. – emelte fel a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni. – Összevesztettek?
- Nem. Még csak lehetőségünk sem volt rá.
- Ezt, hogy érted? – értetlenül nézett rám.
- Nem nagyon beszéltünk. Ők ketten nagyon jól elvoltak, én meg meguntam a négy falat bámulni ezért kértem, hogy találkozzunk hamarabb.
- Nem mintha ezt bánnám, de nem szeretem, ha ilyen feszültség van köztetek. – ölelt jobban magához és belepuszilt a nyakamba, amitől kirázott a hideg és halkan felsóhajtottam, mire ő csak elmosolyodott.
- Szerintem nem nagyon érdekelte őket, de mind1, most ne róluk beszélgessünk. – nézte bele gyönyörű zöld szemeibe.
- Mit szeretnél csinálni?
- Bocsi, de láttam, hogy a kocsid kicsit poros.
- Nos, igen. Nem volt időm még lemosni. – esett kicsit zavarba.
- Ennek én csak örülök. Mossuk le most, van rajtam fürdő ruha is. – vigyorogtam és feltűnően tetszett neki az ötletem.
- Benne vagyok. – alig hogy kimondta felkapott az ölébe és lementünk a kertbe. Gyorsan levetkőztem fürdőruhára hisz 36 °C volt. Hamarosan ő is megjelent rövidnadrágban, kezében a kellékekkel. Elég jól elszórakoztunk. Nem csak a kocsi lett vizes, hanem mi is. Szépen lelocsolt vízzel, nem hagyhattam annyiban, visszaadtam. Talán rossz ötlet volt, mert kergetni kezdett. Beszaladtam a medencében majd csak egy nagy csobbanást hallottam. Körül néztem, de nem láttam sehol. Erre elkapja a lábam én meg felsikítok. Feljön a víz alól és nevetni kezd.
- Nyugi csak én vagyok. – ölelt volna meg, de nem engedtem. Eltolva magamtól átúsztam a medence másik végébe. Megkapaszkodtam a szélébe és élveztem a víz hullámzását. Ha már megijesztet, ne higgye, hogy csak úgy megkaphat, kicsit játszok vele. Nem telt bele fél perc 2 kéz fonódott a derekam köré. Odabújt hozzám és simogatni, puszilgatni kezdett.
- Haragszol még? – kérdezte megbánó hangon.
- Nem is haragudtam. Rád nem tudnék. – karoltam a nyakába és megcsókoltam. Annyira jó vele lenni. Mellette boldog vagyok, és érzem, fontos vagyok a számára. Ez minden apró tettében megmutatkozik. Ahogyan rád néz, ahogy mosolyog, és hogy gondoskodik rólad. Tudtam, hogy nem olyan nagy csajozós, bár régen nem vetette meg az egyéjszakás kalandokat, de ez meglepett. Barátként nagyon közelről ismertük egymást, de nem tudtam elképzelni, milyen mikor szerelmes. Jó érzés tölt el, hogy saját magamon tapasztalhatom meg mennyire is csodás ember. Szinte elolvadtam a karjai között és égetett minden egyes csókja. Hihetetlen, hogy alig 2 hete járunk, még is ilyen dolgokat vált ki belőlem. Talán ezt ő is érzi, nem tudom. Hosszú percekig élveztük egymás csókjait majd kimászva a medencéből folytattuk a kocsi mosást. Késő délutánra végeztünk is vele. Sötétedésig kint voltunk az udvaron. Este vacsorát készítettünk majd elbeszélgettük az időt.
- Már fél 11 van. – pillantott az órára szomorúan.
- Olyan kár, fantasztikus nap volt.
- Nincs kedved itt aludni? Folytathatnánk. – fürkészte a tekintetem.
- Jó lenne, de nem hoztam magammal ezen kívül semmit. – mutattam a táskámra. – ráadásul az ikreknek sem szóltam.
- Ez könnyen megoldható. Majd én adok neked ruhát és felhívjuk őket. De ha nincs kedved semmi gond. Hazaviszlek, és majd máskor bepótoljuk. - mondta és nyúlt a kocsi kulcsért, de elkaptam a kezét. Kérdőn nézett rám.
- Ha van boxered és pólód kölcsönbe, akkor maradok. – mosolyhúzódott az arcára és nyújtotta a telefont. Felhívtam az ikreket és szóltam ne várjanak haza. Letettem a telefont és Georg karjai közzé bújtam.
- Úgy szeretlek.

Folyt. köv.

Következő rész: Dupla élvezet