2010. szeptember 18., szombat

Életem az ikrek húgaként - 18. rész

Sziasztok.
Meghoztam az új részt. Tegnap sajnos nem tudtam felrakni.
A novellával később jövök, addig is itt a rész.
Jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

18. rész – Valami megváltozott

Igyekezett mindent úgy tenni, hogy az neki jó legyen és sikerült is mert Billt boldoggá tette. Mindketten elmerültek a gondolataikban és végül a csöndet Bill törte meg. Bátyja szemeibe nézve így szólalt meg:
- Szerinted legközelebb tovább is elmegyünk?
Tom csak mosolyogva figyelte Billt, ahogy kicsit félve, de még is izgatottan kérdez.
- Majd meglátjuk. – mondta röviden és szorosan Billhez bújt miközben belecsókolt a nyakába. Bill ebbe beleremegett és melegség öntötte el. Befészkelte magát Tom karjai közzé és álomba merültek. Késő este volt mire hazajöttem a randiról. Georg ismét levett a lábamról. Az Elba partjához mentünk. Ott piknikeztünk és figyeltük az el-el halladó hajókat. Elmélyülten beszélgettünk a bandáról, az ikrekről és rólunk, némi szenvedéllyel vegyítve. Csüngtem minden szaván épp úgy, mint a kocsiban, mikor hazahozott. Már egy órája hogy itt ülünk és beszélgetünk.
- Milyen sötét van nálatok. – mutatott a házunkra, ami tényleg sötétségbe volt burkolózva.
- Biztos már alszanak. – feleltem.
- Pedig ez nem a srácokra vall. Ők mindig is éjjeli baglyok voltak. – nevette el magát.
- Ez igaz, de biztos elfáradtak a semmit tevésbe. – nevettem fel én is jókedvűen.
- Na és mi a terved mára? – érdeklődött és rám terítette a kabátját, látván hogy kicsit didergek.
- Köszi. – mosolyogtam el és mélyen szippantottam be parfümje illatát. – Nem tudom még, úgy volt, hogy Sandrával találkozom a városba, de lemondta, mert megfázott.
- Akkor találkozunk délután? – kérdezte és vészesen közeledett felém.
- Persze, csak… - nem tudtam fejezni, mert ajka az enyémre tapadt.
- Mit is akartál mondani? – kérdezte párperccel később.
- Csak azt, hogy szeretlek. – kezdeményeztem most én a csókot majd kiszálltunk és az ajtóhoz kísért.
- Hát akkor jó éjt hercegnőm.
- Jó éjt neked is. – adott egy búcsúcsókot és a kocsi felé indult.
- Várj a kabátod. – szóltam utána, mire ő csak mosolyogva fordult hátra.
- Majd délután visszaadod. – intett majd beült az autóba és elhajtott. Néztem utána egészen addig, míg a saroknál el nem tűnt majd bementem a házba. Fáradt voltam már így egyből az ágyba zuhantam és elaludtam. Késő reggel keltem fel. Álmosan mentem le a földszintre és kicsit meglepett kép várt. A nappaliban bekapcsolva a tv de sehol senki. Ekkor halk zenére lettem figyelmes a konyhából. Bill a tűzhelynél áll és főz valamit Tom pedig mosogat, miközben hol egy régi slágert dúdoltak ami a rádióban ment vagy egymásra sandítottak mosolyogva. Azt hittem álmodok, így még sosem láttam őket. Jó persze főztek már együtt, ez még is most furcsának tűnt. Megköszörültem a torkom mire egyből hátra néztek.
- Jó reggelt. – köszöntek.
- Nektek is. – léptem közelebb helyet foglaltam az asztalnál.
- Mit kérsz reggelire? – kérdezte és sorolni kezdte a hűtő tartalmát.
- Egy joghurt elég, köszi. – adta oda és visszaállt mosogatni.
- Na milyen volt tegnap? Hol voltatok? – kérte Bill kíváncsian.
- Fantasztikus volt. Az Elba partján voltunk. – mondtam fülig érő szájjal.
- Ohh nézd már milyen huncut mosoly van az arcán. – ez volt Tom.
- Mi? Nem is, csak jó volt.
- Jó jó, elhiszem. – vigyorgott kajánul mire én kinyújtottam rá a nyelvem.
- Na és ti mi jót csináltatok? Mikor hazajöttem már mindenki aludt.
- Öhm.. hát mi elvoltunk igaz Bill?
- Ihg…igen elvoltunk, meg fáradtak voltunk ezért hamar lefeküdtünk. – pirult el Bill és inkább visszafordult a tűzhely felé.
- Oh szegénykék, csak nem csajoztatok míg odavoltam. – nevettem el magam, mire Tom meredten nézett rám.
- Mi van? Csak vicceltem. –erre nem szólt semmit csak megforgatta a szemeit és tovább ügyködött. Már azt a nyamvadt joghurtot sem kívántam. Mi a velük hozzájuk sem lehet szólni. Ott is hagytam őket és felmentem a szobámba. Hangosan hallgattam a zenét és hol sms-eztem Georggal hol pedig elmerültem a gondolataimban. Néha ki – ki néztem, hogy mit csinálnak az ikrek, de többnyire hangos önfeledt nevetés hallatszott a tv mellett meg a következő mondatok „ Jajj Tom ne már…” „mindjárt megcsikizlek, ha nem hagyod abba…” „ ez a film tényleg csodás, kérsz popcornt?” és egyéb ilyen mondatok. Úgy látszik, nagyon jól elvannak. Én ezt még véletlenül sem akart megzavarni. Felhívtam Georgot, hogy nem jönne el értem és menjünk hozzá vagy bárhova, de már unom a 4 falat. Nagyon megörült az ötletnek én pedig gyorsan elkészültem majd hallottam egy dudaszót. Felkaptam a táskámat és lerohantam a lépcsőn. A fiúk a nappaliban voltak és bámulták a tv-t. Csak akkor néztek fel rám mikor nyitottam az ajtót.
- Hova mész? – kérdezte Bill.
- El, Georggal. Majd jövök. – csaptam be magam mögött az ajtót. Jelezve, hogy baromira nincs kedvem itthon tartózkodni.
- De… - szólt volna Bill, de az ajtócsapódás jelezte, hogy elhagytam a házat. Még fel is állt, hogy utánam indul, de Tom megfogta a kezét majd átölelte a derekát.
- Hagyd, legalább kicsit kettesben lehetünk.
- De…- nem tudta folytatni, mert Tom rátette mutató úját az ajkára majd szenvedélyesen megcsókolta öccsét. Bill annyira elgyengült, hogy el is felejtett mindent és csak a csókra koncentrált, amit örömmel viszonzott. Eközben mi megérkeztünk Georghoz. Az ágyon egymás karjaiba bújva feküdtünk, majd faggatni kezdett.
- Mi történt szívem? Olyan csendes vagy.

Folyt. köv.

6 megjegyzés:

  1. Izgi...Folytasd hamar!!!

    VálaszTörlés
  2. Wááá, nagyon izgi lett. Imádom. Folytad gyorsan. *.*

    VálaszTörlés
  3. ez tényleg nagyon jó :D gratulálok! :D siess a folytatással :))

    VálaszTörlés
  4. Egyszerűen fantasztikus! *-* Nagyon várom már a kövit! :D
    xoxo

    VálaszTörlés
  5. Nagyon szuper rész lett! Várom a folytatását! :)

    VálaszTörlés