2010. szeptember 26., vasárnap

Video és egyéb

Sziasztok!
Tudom már régen volt rézs és hozni akartam részt ma is egyet, de sajnos nem jött össze.
Eléggé meg voltam/vagyok fázva aztán még péntek éjjel bőgtem egy sort mert nagyon rosszul voltam, azt hittem "meghalok",úgy fájt a fülem, de aztán Bill hangja megnyugtatott /hallgattam a telomon zenét/ így hajnali 4 után sikerült megnyugodni valamennyire és végre elaludni. A lényeg annyi, hogy a hétvégén sikerült kikurálni magam így megusztam egy esetleges fülfelszúrást és hamarosan hozom az elmaradt részeket. Addig viszont itt egy video!
Legyetek rosszak!
ui.:Nagyon köszönöm a kommenteket, sokat jelent!

2010. szeptember 19., vasárnap

Novella: Egy napló titka, avagy szellemeket látván...

Sziasztok.
Meghoztam a novellát, remélem tetszeni fog.
A kommenteket most is megköszönném.
A sztori folytatása pedig hamarosan érkezik.
Jó olvasást!

Egy napló titka, avagy szellemeket látván…



Szerző: Eva Kaulitz
Kategória: twincest
Korhatár: 12
Szereplők: Bill Kaulitz, Tom Kaulitz, Gustav Schafer, Georg Listing, SimoneTrümper, David Jost, Gordon Trümper
Műfaj: romantika, fantasy
Fő párosítás: Bill/Tom
Mellékpárosítás: -
Figyelmeztetés: felfokozott érzelmek, szereplő halála
Befejezett: Igen

2012. november. 03.
„Kedves Naplóm!
Nem tudom mitévő legyek. Egyszerűen nem megy nélküle.
Már hónapok teltek el az óta, még is rettegek minden egyes naptól. Nélküle minden más lett. Egy vasárnapi nap volt. Éppen anyuéktól jöttünk haza. Háromutcányira voltunk a házunktól, mikor a baj történt. Boldog voltam hisz mellette lehettem és amúgy is szuper nap volt az, még is életem legrosszabbjává vált. A szembejövő sávban örült sebességgel száguldott egy fiatal srác friss jogsival. A kanyarban már hiába fékezett és Tom hiába húzta el a kormányt egyenesen belénk csapódott. A srác agyrázkódást kapott és eltört pár bordája, de ki tudott szállni a kocsiból. Tomot viszont hiába ráztam nem csinált semmit. Csak ült a kormányra dőlve és a kinyílt légzsáktól az arcát sem láttam tisztán. Eszeveszett zokogásba kezdtem és fogalmam sem volt mit tegyek. A srác, aki a balesetet okozta odajött hozzánk és magyarázkodni kezdett, de feldühödve mindent a fejéhez vágtam és neki estem. Elküldtem a jó édesbe majd a mentőket hívtam, reméltem még nem késő. Visszasiettem Tomhoz és próbáltam újra keltegetni, de mind hiába. A mentők szerencsére hamar kiértek a rendőrséggel együtt. Örökké valóságnak tűnt mire a kórházba értünk, pedig csak percek voltak. Szorítottam a kezét és akkor sem engedtem el mikor már a korházba értünk. Úgy szakították ki a kezét a kezemből és tolták egyenesen a műtőbe. Pár percen belül hozzám egy nővér sietett, hogy ellássa a sebeimet és elvégezzen pár vizsgálatot. Azt hiszem hozzá is vágtam pár illetlen szót, pedig csak segíteni akart, én viszont Tom mellett akartam lenni. Látni, hogy kinyitja azokat a gyönyörű barna szemeit és mosolyogva suttogja, hogy „Ne aggódj Bill, nincs semmi baj”. A vizsgálatok után kirohantam a folyosóra és vártam mikor jönnek ki a műtőből. Fel s alá sétáltam és nem tudtam nyugodni. A vérnyomásom az egekben, az ájulás környékén jártam. Félóra sem telt bele, hangos kiáltásokra lettem figyelmes. 5 különböző hang szólított a nevemen. Anyuék rohantak felém kétségbe esett arccal, mögöttük Georg, Gustav és David.
- Édes Istenem mi történt? Jól vagy? És Tom? Hol van Tom? – ölelt szorosan magához anya, úgy, hogy szinte már fájt, de ezzel nem törődtem.
- Én jól vagyok, de Tom már régóta a műtőben van. Éh..éhn ezt nem bírom tovább. Láht…látni akarom. – borultam Georg vállára, aki szorosan tartott és borbált vigasztalni, de ő is ugyan olyan kétségbe esett volt. Hamarosan a rendőrség is megjelent és felvették a jegyzőkönyvet. Elmeséltem nekik mindent majd vártak és vártak velünk együtt, hogy mikor lép ki az orvos. Kb. 2 és fél óra elteltével kitolták Tomot és az orvos közölte túl van az életveszélyen, de még mindig válságos az állapota. Rengeteg zúzódása van a koponyáján eltört 4 bordája és belső vérzése volt. A rendőrök beszéltek az orvossal én pedig Tom után futottam be a kórterembe. Számtalan cső állt ki belőle, és több tucatnyi kötés borította a testét. Órákig voltunk ott mellette végül nagy nehezen anyu és Gordon a rendőrségre mentek. David pedig kezeskedett róla, hogy a sajtó ne pletykáljon semmit Gustavék pedig kávéért mentek. Én egy tapodtat sem moccantam mellőle. Szorítottam a kezét és figyeltem ütemesen emelkedő mellkasát. Majd beszélni kezdtem hozzá. Elmondtam mennyire szeretem, és hogy mielőbb jöjjön rendben. Hajnali fél 6-kor arra keltem, hogy valaki megszorítja a kezem. Álmosan nyitottam ki a szemeim. Gustav és Georg a fal melletti széken aludt. Azonnal Tomra néztem, aki meggyötört arccal, könnyes szemekkel nézet rám.
- Úristen Tom. Nagyon fáj? Hívjak orvost? Jézusom… - szinte már kiabáltam mire a többiek felébredtek és ők is Tom köré álltak. Tom lassan rázta meg a fejét, hogy nem kell semmi, csak figyeljünk rá. Még jobban megszorította a kezem és próbált megszólalni, de elsőre nem sikerült.
- Bih… Billh.- nyöszörögte.
- Itt vagyok Tom, minden rendbe jön, csak pihenj. – válaszoltam és újra könnyek szöktek a szemembe. Georgék orvosért rohantak, hogy nézzék meg Tomot, így kettesben maradtunk.
- Billh, figyelj ráhm kérlek.
- Mondd csak Tom, itt vagyok, figyelek.
- Ne haragudj ráhm…éhn én nem akartam, bocsáss meg.
- Tom nem te tehetsz róla, nem te vagy a hibás, nincs miért haragudnom. – próbált mosolyt erőltetni az arcára.
- Ígérd meg nekem Bill, hogy vigyázol magadra és anyuékra. Nagyon szeretnek téged Bill és én is. – köhögni kezdett.
- Miről beszélsz Tom? Téged is szeretnek és én is, mindennél jobban. – estem kétségbe és nem értettem, amit Tom mond.
- Ígérd meg Bill, ígérd meg.
- Nehm, rendbe jössz, és majd te vigyázol rám. – egyre inkább megrémültem. Miért mond ilyeneket? Miért nem küzd? Miért készül a halálra, hisz hamarosan jobban lesz?!
- Nem Bill. Nélkülem is boldogulnod kell. Kérlek, ígérd meg nekem. Ígérd meg, hogy vigyázol magadra. – szinte már könyörgött.
- Megígérem Tom. Megígérem neked. – szorítottam a kezét és fuldokoltam a zokogástól.
- Szehretlek Bihll… nah..nahgyon. – nyögte ki és éreztem, hogy keze szorítása elgyengül a gépek sípolni kezdtek.
- Neeeeeee. Tom, kérlek neeeehhh. Szükségem van rád érted? Toom. – kezdtem rázogatni és éppen ebben a pillanatban lépett be az orvos. Rohant Tomhoz és megkezdte az újraélesztést.
- Urom kérem, menjem arrébb. – szólt az orvos, többször is, de ügyet sem vetettem rá. Önkívületi állapotban üvöltöttem Tom nevét.
- Kérem, vigyék arrább az urat. – szólt ismét mire Georg és Gustav arrább vonszolt nehezen és lefogtak. Számtalan nővér és orvos jelent meg a szobában.
- A halál ideje: 5:43. Nagyon sajnálom uram, a bátyja elhunyt.
- Neeeeeehhm. Neeehm halt meg. – kezdtem kapálózni és rugdosni a levegőben, de Georg szorításából nem menekültem. Végül erőt vettem magamon és kiszabadultam a karok közül. Odarohantam Tomhoz és paskolni kezdtem az arcát, hogy nyissa ki a szemét, de hiába. A nővérek folyamatosan kapcsolták le a sípoló gépeket én meg azonnal nyúltam utánuk és visszakapcsoltam, de csak sípoltak. Összerogytam az ágyra és öleltem Tomot.
- Bill kérlek. Tom nem jön vissza többé. Elment. – mondta Georg sírva.
- Neeehm, ő nem halhat meg…ő nem….nem. – suttogtam már a végét.
- Bill, kérlek…gyere. – húztak magukhoz, hogy a nővérek elvégezhessék a dolgukat. A szívem szakadt meg abban a pillanatban. Úgy éreztem itt a vég. Nélküle nincs tovább. Gustav telefonált anyuéknak én pedig próbáltam elbúcsúzni tőle, ami nem ment. Ő a másik felem. Bennem meghalt azóta valami. Anyuék perceken belül megérkeztek Daviddel együtt és ők is elbúcsúztak, majd nagy nehezen hazaráncigáltak engem is. Két nap múlva volt a temetés. A poklok poklát jártam végig és járom még most is. Mindenhol őt látom, minden hozzáköt, ami a házunkban van. Az előszoba, ahol folyton nézegette magát indulás előtt, hogy jól néz-e ki. A nappali, ahol rengeteg jól sikerült házibulit tartottuk. Ahol hajnalokig beszélgettünk és néztünk tv-t esténkként. Az ebédlő, ahol annyit nevettünk evés közben. A konyha, ahol csinálta a spagettijét. Ahol számtalan kajacsatát rendeztünk. A fürdő, ahová annyiszor járt naponta. A terasz, ahol sokat cigiztünk és a hintaágyba ülve gitározott nekem vagy csak beszélgettünk. A kert, ahol annyit játszottunk a kutyáinkkal. Akárhányszor lemosta a kocsiját mindig vizicsata lett belőle. A falon logó képek, díjak, amiket együtt értünk el. És a szobája. A szobája ahol most is vagyok. Itt érezte talán a legjobban magát. Mindent ugyan úgy hagytam. Még mindig érzem az illatát. Üres és kihalt lett a ház nélküle. Nem tudom, meddig bírom még nélküle. Itt ülök az ágyán és írok neked, kedves naplóm, mert már megörülök. A rendőrség visszaadta a kocsiban lévő dolgait. A mobilját, a CD-it, a kocsi kulcsot, a napszemüvegét és egy csomag óvszert. Ezek maradtak meg a balesetből. Azt hiszem mára ennyi voltam édes Naplóm. Veszek egy forró fürdőt és tovább álmodom a rémálmom.”

Becsuktam a naplót és az ágyon hagytam. Mindig itt írok. Valamivel könnyebb itt, mintha itt lenne. Végignéztem a polcokon és megakadt a szemem egy képen, amin együtt vagyunk. Mindketten mosolyogtunk. Tavaly készült a szülinapunkon. Összeszorult a szívem és ismét azt éreztem meghalok.
- Bárcsak tudnád mit éreztem és érzek még mindig irántad igazából. Sosem mertem elmondani, mert féltem, hogy kinevetsz és undorodni fogsz tőlem. Már bánom, hogy nem szóltam. Talán nevettél volna ki. – tettem vissza a képet és az ajtóhoz léptem erőtlenül, ahonnan még visszanéztem. – Bárcsak itt lennél Tom. – csuktam be az ajtót és ebben a pillanatban csörömpölést halottam az ajtó mögül. Kinyitottam és láttam, hogy a pengető készlete a földön hevert. Bizarr érzés fogott el abban a pillanatban. Összeszedtem és elmentem fürödni, majd befeküdtem az ágyba és a plafont bámultam. Tudtam, hogy úgy sem alszom ma sem. Ha még is elszundítok, minden kis neszre felkelek, vagy tovább álmodom a rémálmom, ami a baleset volt újra és újra. Nagy nehezen még is elaludhattam, mert mikor az órára néztem már hajnali 3-at mutatott. Zajra figyeltem fel. Lassan kikeltem az ágyból és a zaj irányába indultam, ami Tom szobájából jött. Nyeltem egy nagyot és beléptem. Az éjjeli szekrényen lévő kislámpa égett és az ablak is nyitva volt. A beáramló szellő fel-fel libbentette a függönyt. Ekkor vettem csak észre, hogy a levegőben cigi füst terjeng és az ágyon lévő naplóm is nyitva volt, pont ott ahol arról írtam, beleszerettem Tomba és nem tudom mitévő legyek. Meghűlt bennem a vér. Még is mi ez? Csak álmodom? Megcsíptem magam és nem álom volt. Becsuktam az ablakot, mert kezdtem fázni. Tisztán emlékszem, hogy nem gyújtottam rá és nem nyitottam ki az ablakot és a lámpát is leoltottam. Ekkor újabb zajt hallottam mögülem. A pengető készlet ismét a földön volt. Lehajoltam, hogy felszedjem ám mikor érte nyúltam volna a nevemet hallottam amint Tom szólít.
- Bill.
 Rettenetesen megijedtem.
- Kezdek begolyózni. – nyúltam volna a dobozért, de ismét csak a nevemen szólított.
- Ki az? – néztem körbe, de senkit sem láttam.
- Én vagyok az Bill. – jött a válasz és mikor hátranéztem láttam egy fehér homályos formát közeledni felém. Ahogy közelebb ért láttam Tom körvonalát kirajzolódni. Hátrálni kezdtem egészen a falig, de Tom is csak közeledett felém és már nem tűnt homályosnak és nem is volt fehér. Mintha tényleg ő állna előttem, de ez képtelenség hisz Ő elment, elhagyott. Összeszorítottam a pilláim és próbáltam elhinni, hogy csak képzelődök, de a hang egyre csak folytatta beszédét.
- Nyisd ki a szemed Bill. Én vagyok az Tom, az ikertestvéred.
- Te nem lehetsz Tom, Ő elment. – szóltam vissza és komolyan úgy éreztem most már teljesen megörültem.
- De hisz itt vagyok. Nyisd ki a szemed. – mondta lágy hangon, mire kinyitottam a szemem és ott állt előttem egy lépésnyire, de még mindig nem hittem és ezt ő is észrevette. – Érints meg. Gyerünk Bill, érints meg. – jött az utasítás és félve ugyan, de kinyújtottam a kezem és valóban éreztem őt. Szinte végigtaperoltam az egész felsőtestét mire ő csak elmosolyodott. – Elhiszed most már, hogy én vagyok?  Erre csak egy könnycsepp hullt az arcomra, amit letörölt. Meghökkentem. Tényleg ő az. Tényleg itt van.
- Tohm… - suttogtam rekedtesen.
- Igen Bill, én vagyok az.
- Toooom. – hulltam karjai közzé és öleltem szorosan. Percekig így voltunk és hagyta, hogy feldogozzam az eseményeket. Negyedóra néma csend után elengedett és az ágyhoz sétált.
- Ez igaz? – kérdezte és a kezébe vette a naplómat. Én csak lesütöttem a fejem és bólogattam.  Elmosolyodott és elém lépett. Gyengéden felemelte a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Akkor csókolj meg. – erre igazán nem számítottam, de nem gondolkodtam. Halvány csókot leheltem ajkaira és éreztem, ahogy összerezzen, majd a következő pillanatba kezei a derekam köré fonódnak, nyelvével pedig utat tőr magának és nagy hévvel csókolt meg. Pár percig így voltunk majd eljött az ideje, hogy megmagyarázza, mi történik. 
- Figyeltelek téged Bill. Minden mozdulatodat láttam és a szereteted visszahozott. Már az este itt voltam csak nem akartalak megijeszteni. De aztán nem bírtam tovább, muszáj volt megtennem.
- Teh… te dobtad le a pengetős dobozt? – értetlenkedtem.
- Igen, próbáltam jelt adni mikor azt kívántad bárcsak itt lennék. – nagyot nyeltem. Nem hittem el, hogy ez velem történik.
- Ez hogy lehetséges? – kérdeztem választ remélve.
- Nem tudom Bill, de örülök, hogy itt lehetek. – ölelt magához én pedig kisfiúsan bújtam hozzá. – Van még valami, amit tudnod kell. – nézett szememben az a gyönyörű mogyoróbarna szempár. – Én is szeretlek téged. – csókolt meg szenvedélyesen és ekkor úgy éreztem a mennybe kerültem. Nem kellett több szó, csak a tettek. Mámoros éjszakát töltöttünk el együtt. Az következő napokban senkivel nem voltam hajlandó találkozni csak Tommal lenni otthon és minden egyes másodpercet vele tölteni. Elmondta, hogy régóta érez irántam szerelmet, de hozzám hasonlóan félt bevallani. A napok teltek és teltek és meg kellett nyugtatnom anyuékat és Gustavékat, hogy jól vagyok. Úgy döntöttünk ideje lesz megtudniuk, Tom visszajött és él. Egyik este meghívtam magunkhoz a srácokat, Davidet és természetesen anyáékat. A megfelelő pillanatban Tom előjött és mindenki az ájulás szélén állt. Végül megbizonyosodtak róla, hogy tényleg ő az és átbeszéltük az éjszakát. A megszűnt Tokio Hotelt újra felélesztettük és ismét maradandót alkottunk. Tommal teljes harmóniában élünk és boldogak vagyunk, hogy kaptunk egy újabb lehetőséget. Én pedig azóta hiszek a csodákban.


Vége

2010. szeptember 18., szombat

Életem az ikrek húgaként - 18. rész

Sziasztok.
Meghoztam az új részt. Tegnap sajnos nem tudtam felrakni.
A novellával később jövök, addig is itt a rész.
Jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

18. rész – Valami megváltozott

Igyekezett mindent úgy tenni, hogy az neki jó legyen és sikerült is mert Billt boldoggá tette. Mindketten elmerültek a gondolataikban és végül a csöndet Bill törte meg. Bátyja szemeibe nézve így szólalt meg:
- Szerinted legközelebb tovább is elmegyünk?
Tom csak mosolyogva figyelte Billt, ahogy kicsit félve, de még is izgatottan kérdez.
- Majd meglátjuk. – mondta röviden és szorosan Billhez bújt miközben belecsókolt a nyakába. Bill ebbe beleremegett és melegség öntötte el. Befészkelte magát Tom karjai közzé és álomba merültek. Késő este volt mire hazajöttem a randiról. Georg ismét levett a lábamról. Az Elba partjához mentünk. Ott piknikeztünk és figyeltük az el-el halladó hajókat. Elmélyülten beszélgettünk a bandáról, az ikrekről és rólunk, némi szenvedéllyel vegyítve. Csüngtem minden szaván épp úgy, mint a kocsiban, mikor hazahozott. Már egy órája hogy itt ülünk és beszélgetünk.
- Milyen sötét van nálatok. – mutatott a házunkra, ami tényleg sötétségbe volt burkolózva.
- Biztos már alszanak. – feleltem.
- Pedig ez nem a srácokra vall. Ők mindig is éjjeli baglyok voltak. – nevette el magát.
- Ez igaz, de biztos elfáradtak a semmit tevésbe. – nevettem fel én is jókedvűen.
- Na és mi a terved mára? – érdeklődött és rám terítette a kabátját, látván hogy kicsit didergek.
- Köszi. – mosolyogtam el és mélyen szippantottam be parfümje illatát. – Nem tudom még, úgy volt, hogy Sandrával találkozom a városba, de lemondta, mert megfázott.
- Akkor találkozunk délután? – kérdezte és vészesen közeledett felém.
- Persze, csak… - nem tudtam fejezni, mert ajka az enyémre tapadt.
- Mit is akartál mondani? – kérdezte párperccel később.
- Csak azt, hogy szeretlek. – kezdeményeztem most én a csókot majd kiszálltunk és az ajtóhoz kísért.
- Hát akkor jó éjt hercegnőm.
- Jó éjt neked is. – adott egy búcsúcsókot és a kocsi felé indult.
- Várj a kabátod. – szóltam utána, mire ő csak mosolyogva fordult hátra.
- Majd délután visszaadod. – intett majd beült az autóba és elhajtott. Néztem utána egészen addig, míg a saroknál el nem tűnt majd bementem a házba. Fáradt voltam már így egyből az ágyba zuhantam és elaludtam. Késő reggel keltem fel. Álmosan mentem le a földszintre és kicsit meglepett kép várt. A nappaliban bekapcsolva a tv de sehol senki. Ekkor halk zenére lettem figyelmes a konyhából. Bill a tűzhelynél áll és főz valamit Tom pedig mosogat, miközben hol egy régi slágert dúdoltak ami a rádióban ment vagy egymásra sandítottak mosolyogva. Azt hittem álmodok, így még sosem láttam őket. Jó persze főztek már együtt, ez még is most furcsának tűnt. Megköszörültem a torkom mire egyből hátra néztek.
- Jó reggelt. – köszöntek.
- Nektek is. – léptem közelebb helyet foglaltam az asztalnál.
- Mit kérsz reggelire? – kérdezte és sorolni kezdte a hűtő tartalmát.
- Egy joghurt elég, köszi. – adta oda és visszaállt mosogatni.
- Na milyen volt tegnap? Hol voltatok? – kérte Bill kíváncsian.
- Fantasztikus volt. Az Elba partján voltunk. – mondtam fülig érő szájjal.
- Ohh nézd már milyen huncut mosoly van az arcán. – ez volt Tom.
- Mi? Nem is, csak jó volt.
- Jó jó, elhiszem. – vigyorgott kajánul mire én kinyújtottam rá a nyelvem.
- Na és ti mi jót csináltatok? Mikor hazajöttem már mindenki aludt.
- Öhm.. hát mi elvoltunk igaz Bill?
- Ihg…igen elvoltunk, meg fáradtak voltunk ezért hamar lefeküdtünk. – pirult el Bill és inkább visszafordult a tűzhely felé.
- Oh szegénykék, csak nem csajoztatok míg odavoltam. – nevettem el magam, mire Tom meredten nézett rám.
- Mi van? Csak vicceltem. –erre nem szólt semmit csak megforgatta a szemeit és tovább ügyködött. Már azt a nyamvadt joghurtot sem kívántam. Mi a velük hozzájuk sem lehet szólni. Ott is hagytam őket és felmentem a szobámba. Hangosan hallgattam a zenét és hol sms-eztem Georggal hol pedig elmerültem a gondolataimban. Néha ki – ki néztem, hogy mit csinálnak az ikrek, de többnyire hangos önfeledt nevetés hallatszott a tv mellett meg a következő mondatok „ Jajj Tom ne már…” „mindjárt megcsikizlek, ha nem hagyod abba…” „ ez a film tényleg csodás, kérsz popcornt?” és egyéb ilyen mondatok. Úgy látszik, nagyon jól elvannak. Én ezt még véletlenül sem akart megzavarni. Felhívtam Georgot, hogy nem jönne el értem és menjünk hozzá vagy bárhova, de már unom a 4 falat. Nagyon megörült az ötletnek én pedig gyorsan elkészültem majd hallottam egy dudaszót. Felkaptam a táskámat és lerohantam a lépcsőn. A fiúk a nappaliban voltak és bámulták a tv-t. Csak akkor néztek fel rám mikor nyitottam az ajtót.
- Hova mész? – kérdezte Bill.
- El, Georggal. Majd jövök. – csaptam be magam mögött az ajtót. Jelezve, hogy baromira nincs kedvem itthon tartózkodni.
- De… - szólt volna Bill, de az ajtócsapódás jelezte, hogy elhagytam a házat. Még fel is állt, hogy utánam indul, de Tom megfogta a kezét majd átölelte a derekát.
- Hagyd, legalább kicsit kettesben lehetünk.
- De…- nem tudta folytatni, mert Tom rátette mutató úját az ajkára majd szenvedélyesen megcsókolta öccsét. Bill annyira elgyengült, hogy el is felejtett mindent és csak a csókra koncentrált, amit örömmel viszonzott. Eközben mi megérkeztünk Georghoz. Az ágyon egymás karjaiba bújva feküdtünk, majd faggatni kezdett.
- Mi történt szívem? Olyan csendes vagy.

Folyt. köv.

2010. szeptember 17., péntek

Ez is az is...

Sziasztok!
Tudom ígértem a részt, de sajnos a suli miatt nincs sok időm. Elég sokat kell tanulnom, emellett 3 évig a suli akváriumának az egyik felelőse vagyok, továbbá német újságszerkesztést is csinálok szóval megvannak a programok. Viszont októberbe lehet megyek Bécsbe és ezt már nagyon várom :D
Na ennyit a kifogásokról XD
Este hozom a részt és talán egy novellát is.
Ja és még el nem felejtem oldalt hoztam frisst, bár szerintem sokan olvastátok már.
És ami a legfontosabb az MTV ma este 23:50-kor adja le az MTV World Stage Malaysia-t, aki teheti nézze meg, tuti jó lesz:D
Legyetek rosszak!

2010. szeptember 14., kedd

Fiore novellája: Idegen érzés - III.rész

Sziasztok!
Próbáltam hamar hozni a III. részt is!
A történetem folytatása pedig holnap várható ha csak ma még nem rakom fel :P
Jó olvasást!

Idegen érzés III.

Amikor már szédültem a levegőhiánytól óvatosan eltoltam magamtól. Szemei ragyogtak,ajka mosolygott,de nem bírtam visszatartani a kérdésem:
- Bill,komolyan gondoltad ezt? - arcáról lehervadta a mosoly és a boldogság tovaszállt.
- Tom,hogy bizonyítsam be,hogy szeretlek? Mit tegyek,hogy elhidd megőrülök érted? Nem tudok neked többet adni magamból csak a szívemet és remélem érzed,hogy az már a tiéd De nem szeretnék pofára esni. Meg fogok tenni mindent,hogy tudd Te vagy számomra a Világon a legfontosabb. Cserébe csak azt kérem,hogy szeress Te is!

A torkom összeszorult,szememet könnyek mardosták.
- Mindent megteszek érted! Bármit. - magamhoz húztam és megcsókoltam. Szemem szorosan hunytam le,hogy megfékezzem a könnyeimet,de nem sikerült. Éreztem,ahogy végigcsorog az arcomon és onnan lehullva semmivé lesz. De nem szégelltem és nem bántam,mert ez a boldogság könnye volt.Ez Billért hullt és ettől még boldogabb lettem. Átkaroltam a nyakát és hajába túrtam,ő a hátamat simította.
- Nem vagy éhes? - kérdezte mikor már egy ideje csak néztem őt szótlanul.
- Most,hogy így mndod,de!
- Rendeltem kaját. Menjünk együnk.

Miután elfogyasztottuk az összes pizzát,amit rendelt én be lettem parancsolva a nappaliba Tv-t nézni,amíg ő rendet készült rakni a konyhában. Mikor a Tv-ben még öt perc múlva sem találtam semmi szórakoztatót,úgy gondoltam találok jobb elfoglaltságot mindkettőnk számára. Halkan kiosontam a konyhába és belestem az ajtón;Bill halkan dudorászva pakolgatta a tányérokat. Elindultam felé úgy,hogy ne vegyen észre. Mikor odaértem mögé átkaroltam a hasát és fejem nyakának hajlatába hajtottam.
- Szia Tom! - mosolyodott el rám nézve.
- Hiányoztál - bútam a nyakába egy puszival együtt,amire a reakciója csak egy halk nyögés volt.
- Máris?
- Nem bírom ki nélküled! - leheltem még egy puszit finom bőrére. Hátrahajtotta a fejét ezzel átengedve nekem a terepet. Apró csókokat leheltem a nyakára és lassan haladtam fel az arccsontjáig. Újjait összekulcsolta az enyémekkel és hangosan szuszogott,ami még inkább lázba hozott. Nyelvemet óvatosan,félve érintettem forró bőréhez és így csókoltam tovább,de nem sokáig bírta. Kibontakozott az ölelésemből és szembe fordult velem. Mosolyogva rám nézett és megcsókolt. A nyelvünk vad táncot járt,gyengéden haraptuk egymás ajkait és a pircingje csak még izgatóbb volt.

Kezem a hátáról a csipőjére csúszott,majd a fenekére,amit óvatosan megmarkoltam. Bill felnyögöt és a pólómba markolt. Éreztem,ahogy keze a bő ruhadarab alá siklik és félve simított végig hátamon. Szorosan magamhoz húztam,a testünk egymáshoz nyomódott és éreztem egyre keményedő ágyékat az enymnek préselődni. Pár lépéssel hátrébb toltam Billt,így a konyhapultnak ütköztünk. Ő megszakítva a csókot a nyakamba hajolt és szívogtani kezdte,amit én hátraszegett fejjel élveztem. Ilyen még soha nem történt. Soha nem kerültünk ennyire közel egymáshoz. Teljesen felizgatott az,hogy itt van,amit csinál és,hogy a karomban tarthatom. Éreztem.hogy az ágyékomban egyre erősebben pulzál a vérem,az egész testem bizsergett. Mintha épp felrobbanni készülnék és valóban nem álltam már messze tőle,de tűrtőztetnem kellett magam.

Hirtelen Bill alá nyúltam és felkaptam az ölembe. Nem kérdezte mit csinálok,fejét a mellkasomra hajotta és próbálta egyenletesen venni a levegőt. A hálóba érve óvatosan letettem az ágyra és fölémásztam. Ajkaink ismét egymásra tapadtak,ő pedig lábával körbefonta a csípőmet. Nem bírtam várni. Késztetést éreztem,hogy érezzem újra bőrének puha érintését és mámorító illatát. Kezem a pólója alá csúsztattam,simogatni kezdtem. A szívem egyre hevesebben vert és annyira közel volt hozzám,hogy éreztem ő sincs ezzel másként.

Egyhirtelen mozdulattal lehúzta róllam a bő pólót és maga alá fordított. Ráborult a mellkasomra és apró nedves puszikkal árasztotta el. Én is a pólója alá nyúltam és elkeztem lehúzni rólla,mikor a nyakához értem fogta és ledobta magáról,majd egy csábos mosoly után visszahajolt a mellkasomra. A hajába túrtam és simogatni kezdtem a hátát. Csókjai egyre finomabbak lettek és ,mikor mellbimbómat kezdte szívni én már szinte önkívületi állapotban voltam. Ajkaimat hangos sóhajok hagyták el és ágyékom egyre jobban lüktetett. Egy mosoly után lejebb csúszott és a hasam csókolta. Nem bírtam,hogy én nem tehettem vele semmit,nem bírtam a tétlenséget. Azt akartam,hogy érezze. Érezze mennyire szeretem,mennyire fontos nekem. Meg akartam mutatni neki,hogy én is tudok szeretni,igazán,tiszta szívből.

Óvatosan a hóna alá nyúltam és fordítottam a helyzetünkön. Ő csak mosolygott és átadta magát nekem. Átöleltem törékeny testét és most én keztem el csókolni őt. Ajaki szétnyíltak és apró sóhajok törtek elő belőle. Hirtelen megéreztem hosszú újjait az alhasamnál és kérdőn néztem rá. Szája csintalan mosolyra húzódott - akár egy kisgyereknek,mikor tudja,hogy rosszat csinál. Kikapcsolta az övem és a nadrágom a térdemig hullott alá,majd leügyeskedtem magamról.

Az,hogy a vetközést Bill kezdeményezte felbátorított. A nadrágjához nyúltam,de mielőtt kigomboltam volna kérdőn ránéztem, halványan bólintott szabad utat adva nekem. Kikapcsoltam a nadrágját,mire megemelte a csípőjét,hogy le tudjam rólla húzni,hogy aztán a szoba másik sarkába végezze. Az egyre csúcsosabb boxeralsója mágnesként vonzotta a tekintetem. Újjaimat bátortalanúl húztam végig a combján,amibe bele remegett,majd simogatni kezdtem. Lassan haladtam a combja belső részéhez,ahonnan pedig egyre feljebb,míg el nem értem a boxer alját. Ott megálltam egy kicsit,majd lassan,nagyon lassan elkezdtem lehúzn rólla.

Nem tudom,talán jobban izgultam,mint ő. Jól akartam csinálni. Azt akartam,hogy élvezze,hogy lássa mennyire szeretem. És úgy egyáltalán. Jól esett odafigyelni Rá és kényesztetni Őt.

Lekerült rólla az a kis ruhadarab is és megpillantttam a már szinte teljesen merev férfiasságát. A szívem a torkomban dobogott a fülem pedig zúgni kezdett. Felpillantottam rá és láttam,hogy kicsit pirulva fürkészi az arcomat. Majd végignéztem egész hófehér,törékeny testén.
- Csodálatos vagy! - nyögtem rekedtes hangon,ami a végére elcsuklott.
- Köszönöm,Tom!
Remegő kézzel és félve vettem a kezembe lüktető férfiasságát. Érintésemre felnyögött és a teste megrándult. Óh,Istenem! Még sohasem csináltam ilyet. Lassan és bizonytlanul keztem el húzgálni a bőrt rajta,de ahogy hallottam jóleső nyögéseit egyre inkább belejöttem. Egy hirtelen gondoloattól vezérelve föléhajoltam és számba vettem a péniszét. Elősször csak a nyelvemmel "ízlelgettem",szívogati kezdtem és ki - be húzgáltam a számból. Nem sokkal később Bill nyögései egyre hangosabbak lettek,a csípője föl - le járt és egy erőtlen nyögéssel szakított félbe.
- Tom - egyre közelebb járt a csúcshoz. Kivettem számból férfiasságát és kezemmel folytatatm tovább. Láttam,hogy Bill belemarkol a lepedőbe,teste megfeszült,ajkát hosszú nyögés hagyta el és én a kezemen éreztem a forró nedvet.

Gyönyörű,amikor élvez. Akár egy angyal,mintha nem is ezen a Földön lenne,ha nem is közénk való lenne. Szeme lecsukódik,törékeny teste megfeszül és halványpiros ajkai szétnyílnak. Ebben a pillanatba - ha ez lehetséges - még jobban beleszerettem.

Amíg egy kicsit megnyugodott addig melléfeküdtem és átöleltem. Ő hálásan csilogó szemekkel nézett rám,majd felült és magaalá tepert. Ott csókolt,ahol csak ért. Mire feleszméltem a boxer már le is került róllam. Minden egyes érintésébe beleremegtem. Amikor szájába vette a férfiasságom felnyögtem és levegő után kapkodtam. Hihetetlen amit a pircingjével csinált. Teljesen megbolondított. Az ereimben cikázott a vér és az ágyékomban öszpontosult. Éreztem,hogy már nem sokáig bírom.
- Bill - nyögtem fel és épphogy csak kivette a szájából én már a csúcson is voltam. Csodálatos volt. Ilyet egy lány sem tud. Ahogy hosszú,gyönge újjaival körbefonta a farkam,ahogy minden mozdulatára odafigyelt és éreztem,hogy értem csinálja... Imádom Őt!!

Mellémfeküdt és átölelt,én pedig szorosan hozzábújtam. Mélyen vettem a levegőt,hogy minél többet érezhessek finom illatából,majd a nyakába csókoltam.
- Tom!
- Igen?
- Én .... Szóval.... - az arca piros volt és remegett a hangja. Akkor ilyen,amikor nagyon szeretne valamit,de nem meri elmondani.
- Mondjad Bill - simítottam végig arcán
- Én....Azt hiszem,hogy....Szóval,hogy....Felkészültem rá. Szeretnélek érezni. Magamban. Próbáljuk meg! - bennem rekedt a levegő és teljesen lefagytam. Ezt nem mondhatja komolyan!
- Tom...
- Dehát Bill az ....
- Nem Tom,tudom,hogy vigyáznál rám. Kibírnám és nagyon szeretném. Kérlek. Csak próbáljuk meg.
- Biztos,hogy ezt akarod?
- Igen!
Nem tudom mért félek ettől ennyire,ha ő ilyen nagyon szeretné.De mégis félek. Félek,hogy fájdalmat okozok neki. Nem akarom szenvedni látni miattam.
- Tom,kérlek!

Az arca már ismér örömöt és boldogságot tükrözött nem torzította el a fájdalom. Lassan mozogtam és szorosan öleltem magamhoz,gyönge testét. Csodálatos volt ilyen közel érezni magamhoz. Érezni minden rezdülését,együtt mozogni vele és vele lélegezni. Most tényleg egyek voltunk. Egyszerre értük el a beteljesülést. A szívünk szaporán vert és minden egyes lélegzetvételével egyre jobban hozzám simult.
- Szeretlek Tom. Nagyon szeretlek!
- Én is téged Bill. Szeretlek!
A végén egymás mellé feküdtünk és a karomban aludt el. Én pedig gyönyörködtem benne.

Soha nem hittem volnam,hogy a legféltetteb vágyam egy napon valóra válik. Soha nem voltam még ilyen boldog és zavart egyszerre. Még életemben nem éreztem ezt. Belülről majd fel robbantam a sok új és eddig ismeretlen érzéstől. De mostmár tudja,hogy mennyire szeretem. Tudja,hogy nekem Ő jelenti a Világot. Én már csak érte élek! Érted Bill!

Vége

2010. szeptember 13., hétfő

Fiore novellája: Idegen érzés - II.rész

Sziasztok meghoztam a II.részt remélem ez is épp úgy tetszeni fog, mint az első :D
Szerintem nagyon szuper!
Jó olvasást!

Idegen érzés II.

Elkezdtünk beszélgetni. Először csak úgy a "semmiről",majd egy hosszabb csend után Bill újra megszólalt.
- Tudod min gondolkodtam?
- Nem - mosolyodok el - Min?
- Arra gondoltam,hogy egyszer anyájékkal is eljöhetnénk ide. Biztos jól éreznék magukat.
- Igen,ezen már én is gondolkoztam. De nem hiszem,hogy bele mennének. Tudod milyenek?!
- Ugyan már. Mi is ki tudjuk fizetni nekik. Vagy akár ajándék is lehetne.
- Na igen,végülis megtehetjük - mosolyodtam el. Bill csak bólintott.
- Gondolkozál már azon,milyen szerencsések vagyunk? - tettem fel a kérdést.
- Mire gondolsz?
- Mindenre. Ami körülöttünk van. Hogy ezt csinálhatjuk... - és így kezdtünk el a bandáról beszélni,a közelmúltról és a nagyobb eseményekről. Boldogan idéztük fel a nagy pillanatokat és jókat nevettünk a botlásokon. Bill pedig szárnyalt. Láttam rajta mennyire boldog. A szeme gyermekien csillogott. Láttam benne az összes örömöt és,hogy mennyit is jelent ez neki. Talán neki jelenti a legtöbbet négyünk közül.

Amikor,olyan pillanatom volt,hogy szívem szerint föladtam volna és hagytam volna az egész bandát,ahogy van,mert volt ilyen,akkor is rá gondoltam. És ha ezt ő észrevette rajtam,akkor mindig helyrerakott. De nem csak velem volt ez így. Ha négyünk közül bárki padlón volt,annak ott voltunk nem hagytuk el egymást. És azt hiszem nagyrész ennek köszönhetjük,hogy most itt vagyunk.

Aztán elkezdtünk a dalszövegekről beszélni és valamiért rossz előérzetem támad.
- Emlékszel,amikor a "Reden"-t írtuk? - nevetett fel Bill
-Hogyne emlékeznék! Jó régen volt már.
- Igen. Régen - Bill hangja valahogy megváltozott. Túl gondterhelt volt. - Megváltoztál Tom. Már nem olyan vagy mint akkor. Valahogy más lettél. - A torkom összeszorult és nem bírtam megszólalni. Valóban más lettem. - Mi történ veled Tom? Már nem beszélsz annyit a kalandjaidról,nem legyeskedsz állandóan a lányok körül. Van,hogy bezárkózol a szobádba és fél napig nem is beszélünk. Nem tudom,mi történik veled Tom,de félek. Szeretnék újra részese lenni az életednek. Jó lenne többet beszélni veled,annak ellenére,hogy látszólag egész nap együtt vagyunk. Szeretném tudni mi történik veled. - fejezte be,kezét arcomra tette és óvatosan felemelte azt,hogy a szemembe tudjon nézni.

Amikor tekintetünk találkozott rajtam végigfutott a hideg. Igaz volt amit mondott. Minden egyes szó. És akkor,abban a pillanatban valamiért úgy éreztem,hogy most nincs senki és semmi rajtunk kívül az egész világon. (De legfőképpen következmények nincsennek.) Hirtelen megdobbant a szívem,valami felszabadult bennem. (Igen szabadabbnak éreztem magam,már csak a vallomás gondolatától is.) Akkor úgy éreztem következmények nélkül elmondhatom neki,mit is érzek valójában,hogy mért lettem olyan "más" az utóbbi időben.

- Bill - kezdtem,viszont már akkor tudtam nehezebb lesz mint gondoltam. Kimondani,amit érzek? Én a nagy Tom Kaulitz? Ilyet még sohasem csináltam. - Én...Szeretlek! - szemei elkerekedtek,keze lehúllt az arcomról. És eltűnt a pillanat.
- Tom,késő van. Menj,próbálj meg aludni. - kelt fel mellőlem.

Tudomásul vettem a kérését,nem erőltettem rá magam. Így is többet tett mint hittem. A szívem még mindig a torkomban dobogott,de felálltam az ágyból és - a már általa kinyitott ajtón - visszamentem a szobámba.

Már nem éreztem azt a meghittséget. Azt a korlátnélküliséget és a boldogságot. Őszintén szólva egyáltalán nem éreztem semmit. Megüresedtem. Nem tudtam mit gondoljak most,vagy mit kéne gondolnom. Befeküdtem az ágyamba és megpróbáltam visszaidézni a történteket.

Elmondtam Billnek,hogy szeretem és ő ritka jól reagált rá. Nem kezdett el velem kiabálni,nem szitkozódott és főleg nem ócsárolta az érzéseimet. Szimplán csak visszaküldött a szobámba - normál hangnemben - ,hogy már késő van,ideje aludni. Igazából nincs is késő,sőtt túlságosan korán van. Reggel öt óra.

***

Amint bezártam Tom mögött az ajtót lerogytam a földre. Alig hittem a fülemnek. Nem mertem elhinni azt amit egy perccel ezelőtt mondott. Túlságosan szép volt ahhoz,hogy igaz legyen. Ilyen a való világban nem létezhet.

Tom szerelmet vallott nekem .Igen. Éreztem a hangjából,hogy ez nem egy szimpla "szeretlek tesó" volt. Nem,ez sokkal,de sokkal több annál és értékesebb a világ minden kincsénél. Hát ezért volt olyan furcs. Ezért nem szólt hozzám gyakran egy fél napon keresztül. Óh,Istenem ha tudná mit érzek! Ha tudná mennyire boldoggá tett ezzel az egy szóval. Hiszen én is szeretem. Többet jelent ő nekem a világon bárkinél. De nem mertem neki erről szólni.

Amikor már nem remegett az egész testem,visszafeküdtem az ágyba,hátha tudok még egy keveset aludni.

***

Az alvás nem nagyon ment,ahhoz túlságosan zaklatott voltam. Nagyjából csak forgolódtam az ágyamban és tíz percekre sikerült elaludnom.

Az ágyból délben keltem föl - úgy látszik mégis elnyomott az álom.
Bementem a fürdőbe,lezuhanyoztam,fogat mostam és visszamentem a szobába. Igazából onnan - szégyen,nem szégyen - ki sem mertem menni. Nem mertem volna szembenézni Billel. És nem lett volna erőm magyarázkodni az érzéseim miatt.

Körülbelül ébredés után még három órát bírtam ki anélkül,hogy ne akartam volna enni valamit,kimenni fürdeni,vagy - és ez volt a legnehezebb - megnézni Billt. Hiányzott. Hiányzott a közelsége,a folytonos szövegelése,a mosolya és az érintése. És egyre jobban hajtott a vágy,hogy megtudjam,egyáltalán hajlandó - e még szóbaállni velem.

Az ágyamon ültem,arcomat a kezembe temetve és a gondolataim teljesen máshol jártak. Azokban Billel voltam. Úgy igazán vele. Odaadtam neki mindenem és ő is ugyanúgy szeretett,mint én őt. De ez nem a valóság s erre a kopogtatások sorozata is felhívta a figyelmemet.
- Tom,tudom,hogy bent vagy. Kérlek nyiss ajtót! Beszélnünk kell! - hallatszott be Bill hangja tompán az ajtó túloldaláról. Megijedtem. A szívem szaporán dörömbölt a mellkasomban és a torkom összeszorult. Újabb kopogás. Ajtót kell nyitnom. Beszélnem kell vele. De mit mondjak?

Felálltam odasétáltam és elfordítttam a kulcsot,majd kitártam az ajtót. Amint megláttam őt még idegesebb lettem. Hihetetlen milyen hatással van rám,már csak a szimpla közelsége is.
- Szia! - köszönt.
- Szia! Gyere be - sétáltam bejleb a szobában és ő is követett. Megálltunk egymással szemben a szoba közepén,de nem tettünk semmit. Engem teljesen megbénított már csak az is,ahogy itt állt velem szemben - egy újjatlan feszülős trikóba és egy rövidnadrágba. A haja kócos és nincs kisminkelve. Így szeretem a legjobban. - Teljesen lebénította az agyam. Képtelen voltam gondolkodni. Mikor már nem bírtam tovább az örjítő csendet,összeszedtem egy épkézláb mondatot.
- Nem tudom,mit is mondhatnék.
- Én viszont igen - lépett közelebb hozzám.
- Figyelj,én megértem,hogy most utálsz és szóba se akarsz állni majd velem ezután a beszélgetés után. És valószínű most arra gondolsz,hogy lehet pont egy ilyen balfék a te bátyád...
- Tom,sssh - jött még közelebb és mutatóújját a számra rakta.

A szemeim elkerekedtek és egyáltalán nem értettem miről beszél.
- Én nem mondtam ilyet,Tom! Még egyáltalán nem is mondtam semmit. - mosolyodott el. Levette számról az újját,de nekem máris hiányzott puha érintése.
- Tom,most mondok valamit és jól figyelj rám! - kezdte és az ágy felé húzott. - Tom,én soha nem tudnálak téged utálni. Ha nem az lenne a valóság,ami,akkor is elfogadnám az érzéseidet,tiszteletben tartanám és megtennék minden tőllem telhetőt,hogy megkönnyítsem a helyzeted. De az igazság más.
- Hogy érted ezt? - már eléggé össze voltam zavarodva.
- Úgy Tom,hogy szeretlek. Megpróbáltam titkolni,mert féltem,de te erősebb voltál és ezzel megkönnyítetted mindkettőnk helyzetét.

Még időm sem volt feldolgozni,amit mondott,az arca egyre közeledett az enyém felé. Pár centire tőllem megállt és a szemembe nézett. Elvesztem a tekintetében. Életemben most elősször éreztem azt,hogy igazán tudom,mit érez. A csodásan csillogó szempár volt a bizonyítéka annak,hogy igaz volt amit mondott.

Annyira közel volt hozzám az arca,hogy magamon éreztem forró szuszogását. Pár pillanat múlva szeme a számra tévedt és megéreztem puha forró ajkait az enyémekre tapadni. A testem hirtelen forróság öntötte el és nagyon melegem lett. A füleim zúgni kezdtek és úgy éreztem nincs elég levegő a szobában. Totálisan leblokkoltam. Ez túl sok volt nekem,el sem tudtam hinni.

Pedig valós volt. Bill itt ül előttem,alig van köztünk távolság és lehunyt szemmel csókolja az én dermedt ajkaimat. Most nem szúrhatom el! Visszacsókoltam és éreztem,hogy elmosolyodik. A szemeim önkénytelenül is lecsukódtak és átöleltem. Szorosan öleltem magamhoz,mintha bármelyik pillanatban köddéválhatna. Puha,forró ajkai lágyan tapadtak az enyémekre és gyengéden harapta az ajkaimat.

Óh,Édes Istenem,milyen rég vágytam már erre a pillanatra! Itt van velem a karjaimban tartom és tudom,hogy szeret.

De a nap itt még nem ért véget és,hogy mit hoz majd,ezek után el sem tudom képzelni.

2010. szeptember 12., vasárnap

Fiore novellája: Idegen érzés - I.rész

Sziasztok.
Íme egy csodás folytatásos twc-s novella Fiore-től.
Hamarosan hozom a történetem folytatását is.
Várom a véleményeket!

Idegen érzés

Nem bírom tovább. Egyszerűen képtelen vagyok elviselni. Ráadásul,amióta itt vagyunk ezen a hülye szigeten mégrosszabb,mert össze vagyunk zárva.

Hiába próbálok távol maradni tőlle,hiába próbálom kizárni a tudatomból,egyszerűen nem megy. Ez a furcsa,ismeretlen érzés egyre csak arra kényszerít,hogy őt figyeljem,de van,mikor rá sem merek nézni.

Bűnösnek érzem magam a saját érzéseim miatt. A normális emberek - ha tudnák mit érzek - megvetnének érte. Csakhogy ők nem érzik ugyan ezt. Hogy is érezhetnék mikor még én sem éreztem. De kezd egyre félelmetesebbé válni. Lassan felülkerekedik rajtam,mert én egyre gyengébb leszek vele szemben és egyre kevésbé akarom megfékezni,hogy eluralkodjon rajtam.

Kíváncsi vagyok milyen lehet,ha átadnám magam neki. Ha nem foglalkoznék a külvilággal csak hagynám,hogy betöltse az egész lelkemet.

- Tom,nem jössz fürdeni? - hallottam meg az ő hangját,mire összerezzentem. Ott állt előttem Bill,nem több mint 10 méterre félmesztelenül és én nemet mondtam.Hogy miért? Mert féltem. Féltem saját magamtól. Attól a furcsa dologtól amit érzek,s attól,hogy esetleg elgyengülék és nem bírnám már tovább. Akkor véletlenül kicsúszna a számon a bűnös mondat. A vallomás,hogy mindennél jobban szeretem őt! És szinte biztos vagyok benne,hogy elutasítana,akkor pedig összeomlanék.A szégyentől,a megalázottságtól,a kiszolgáltatottságtól,de legfőképpen attól,hogy Ő visszautasított. Márpedig azt kéne,hogy tegye,nem? Az lenne ép ésszel fölfogható.Viszont azt nem élném túl.

- Nem,most nincs kedvem - válaszoltam,mire ő közeledni kezdett felém. A szívem hirtelen megugrott és a torkomban éreztem,ezért hátradőltem a napágyon és lehunytam a szemem. Hallottam,ahogy a fa napozóágy megrecseg könnyű teste alatt,ahogy ráfekszik. Azonban pár pillanat múlva megint megszólalt.
- Bekennéd a hátam kérlek? Nem akarok leégni. - nyújtott felém egy naptejet,amit fogalmam sincs honnan halászott elő.
- Igen,persze. Ha ideülsz. - ültem föl a nyugágyon.

Azt hiszem csak akkor tudatosult bennem,hogy mire is vállaslkoztam,amikor Bill elém ült és kezembe nyomta a krémes flakont. Csak ültem ott és néztem csodálatos,törékeny (még) hófehér hátát.
- Tom,minden rendben?
- Öhm,igen,persze - tértem észhez és kinyomtam a kezembe egy kis krémet. Először a két tenyeremen kentem szét,majd óvatosan ráraktam a kezem a hátának puha bőrére. Eleinte alig mertem hozzáérni,a kezeim remegtek,de végül sikerlt teljesítenem a kérését.

- Köszönöm! - állt fel mosolyogva előllem és visszafeküdt a helyére,miközben én arra próbáltam koncentrálni,hogy ne remegjenek a kezeim annyira feltűnően.
- Ne kenjem be én is a te hátadat? - szólalt meg újra visszarángatva ezzel a valóságba. Majdnem kimondtam az első szót amivel reagálhattam volna: Nem! De hiszen ő ajánlotta fel. Ebből - ha belemegyek - nem tud következtetni semmire. Végülis miért ne?
- Hát,oké. - álltam föl a helyemről és odaültem elé.

A napágy tompa nyikorgással jelezte,hogy megmozdulnak rajta és egyszer csak Bill lábait éreztem az enyémeknek súrldni. Mély levegőt vettem,hogy egy kicsit lehiggadjak. Ám mielőtt még kifújhattam volna,megéreztem újjainak puha érintését a hátamon. A szívem őrült tempóban kalapálni kezdett és hirtelen azt sem tudtam mit csináljak - attól függetlenül,hogy eggyáltalán semmit nem kellett csinálnom.

Lehajtottam a fejem,behunytam a szemem és élvztem minden érintését. Pár perc múlva a keze a hátam legaljára tévedt,amitől kirázott a hideg s csak abban reménykedtem,hogy ő nem vette észre.

Mikor kész lett szorosan a fülemhez hajolt - a hasa hozzáért a hátamhoz - és suttogni kezdett.
- Minden rendben,Tom?
Istenem,ez nem lehet igaz. Olyan,mintha tudna mindenről és direkt csinálná. Csakhogy egyre kevésbé bírom tűrtőztetni magam és az a bizonyos cérna lassan el fog szakadni.
- Igen,csak szédülök - és nem is hazudtam. A közelsége mgőrjít,a szemem már káprázott és egyáltalán nem voltam biztos abban,hogyha most felállnék a lábaim megtartanának.
- Várj,megmaszírozom a hátad!

Időm sem volt válaszolni neki,vagy akár ellenkezni,már el is kezdte. Újjainak puha,finom érintésétől egyre inkább kikészültem. A légzésem már inkább hasonlított zihálásra és az sem segített,hogy éreztem a nyakamon forró leheletét,amitől a gyomromban apró pillangók repdestek.

Egyszerűen nem bírtam tovább egyhelyben ülni. egyre izgatottabb lettem és egyre kevésbé bírtam tűrtőztetni magam,hogy ne forduljak hátra és csókoljam meg.
- Már jobb egy kicsit,Bill. Nem megyünk inkább fürdeni? - hadartam el gyorsan,mindvégig azon igyekezve,hogy a hangom ne remegjen annyira.
- De,persz. Menjünk - hallottam a hangján,hogy csodálkozik.

Fölálltunk a nyugágyról és elindultunk a medence felé. A létrán előre engedtem,majd én is bemásztam utánna.
Miután a testünk lehült a hűs vízhez,kicsit feloldódtunk. Pocsolni kezdtük a másikat,viziharcoztunk és egyszer - egyszer,pár pillanatra sikerült megválnom a,már lassan évek óta hatalmába kerített érzéstől.

Ennek ellenére vigyáztam rá. Figyeltem minden mozdulatomra,nehogy kárt tegyek törékeny testében.
Olyan is volt,hogy csak pihentünk a vízben,hátunkat a medence falának támasztva. Ilyenkor egy - egy titkos pillanatra mindig rajta felejtettem a szememet és elvesztem földöntúli szépségében.

Fürdés után együtt készítettünk vacsorát,amit a terszon fogyasztottunk el. Kint maradtunk utánna még jó ideig és beszélgettünk;az élet nagy dolgairól,de olyanokról is aminek semmi értelme nem volt. De élveztem. Élveztem,mert addig is vele lehettem,addig is hallottam csodásan zengő bársonyos hangját. Minden vele töltött pillanatot ki akartam élvezni. Ugyanakkor borzasztó nehéz volt mellette lenni. Nagy erőfeszítésembe került,hogy ne essek túlzásokba.

A vacsora után,már mindketten mentünk a magunk dolgára,amikor sötétedés után úgy gondoltunk elég késő van már az alváshoz. Elköszöntünk,jó éjaszakát kívántunk egymásnak,majd én bementem a szobámhoz tartozó fürdőbe. Letusoltam,felvettem egy boxert és befeküdtem az ágyba. Aludni viszont nem tudtam. Hol a plafonnal szemeztem,hol pedig a fantáziámmal repültem egy másik világba,ahol természetesen Bill volt a középpontban.

Nem tudom,mikor is aludhattam el,de bár ne tettem volna. Borzasztó álmom volt. Billről álmodtam,Billről és magamról és az álomban Billnek volt egy barátnője. El akart minket szakítani egymástól. És ez sikerült is. Előttem csókolta Billt és elérte,hogy a saját öcsém megutáljon,csak azért mert tudta,hogy érzek Bill iránt.
És akkor felriadtam,csurom vizesen és zihálva.

Már nem elősször álmodtam hasonlót. Általában ilyen és ehhez hasonló rémálmaim vannak. Talán,mert ettől félek a legjobban.Hogy egyszer barátnője lesz,szerelme,és nekem jó képet kell majd vágnom hozzá. Örülnöm kell majd neki. Annak ellenére,hogy tudom nállam jobban senki sem szerethetné. Az én szívem már réges régen az övé, már régen elrabolta,de nem tud rólla.
Félek,hogy nem fogom tudni végignézni,ahogy beleszeret valakibe,hogy másnak adja a szívét és,hogy amikor ő boldog én nem fogok tudni vele együtt örülni. És ezzel csak el fogom szomorítani és mélységesen megbántani.

Felálltam az ágyról,bekapcsoltam a légkondicionállót és eléálltam,hogy egy kicsit lehüljek. Mivel a visszaalvás nem ment volna,így kimentem a konyhába,kivettem a hűtőből egy üveg vörösbort kerítettem egy poharat,leültem egy székre,felnyitottam a bort,kitöltöttem,de amint a számhoz emeltem a poharat borzasztó hiányérzet nyilallt belém. Visszatettem a poharat az asztalra,majd lehúnytam a szemem. Bill meseszép arca jelent meg előttem. Hirtelen távolodni kezdett és mielőttteljesen eltűnt volna felnyitottam a szememet.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve kivettem a konyhaszekrényből még egy poharat,fogtam a sajátomat és a bort és megindultam Bill szobája felé. Az ajtónál kicsit megtorpantam,de végül arra jutottam egy próbát megér. Bekopogtam. Semmi. Kopogtam mégegyszer,valamivel hangosabban. Bentről mocorgást hallottam,lépteket,majd azajtó kinyílt. (Nem volt bezárva,mégis felállt és kinyitotta).

Bill állt előttem összeborzolódott hajjal,álmoskás szemekkel,egy alvásra szánt pólóbn és egy boxeralsóban. Még így álosan is gyönyörű volt.
- Felkeltettelek? - a kérdésem borzasztó bénán hangzott.
- Tom,éjjel két óra van. Szerinted? - nézett rám kérdőn,de nem volt mérges még csak ingerült sem.
- Ne haragudj. Én csak...Inkább megyek is. - fordultam volna meg. Iszonyú hülyén éreztem magam.
- Héj,Tom - kapott a karom után - Gyere be - mosolygott és odébb állt az ajtóból.Visszacsukta,majd a kislámpájához sétált és felgyújtotta. Befészkelte magát az ágyba és megütögette maga mellett a helyet,jelezve,hogy én is tegyek így. Átmentem az ágy másik oldalára,a kezemben lévő dolgokat lepakoltam az éjjeliszekrényre és "bevackoltam" magam Bill ágyába.

Amint közel kerültem hozzá megcsapott az a csodásan finom,lágy illata,amitől a gyomrom mindig görcsbe rándul. Most sem volt másként.

Tudtam,hogy kell mondanom valamit. Érdeklődve figyel és arra vár,hogy magyarázatot adjak,miért túrtam ki az éjjel közepén az ágyából.
- Rémálmom volt - kezdtem bele - és nem tudtam volna visszaaludni,így kimentem a konyhába egy kis borért,de borzasztó hiányérzetem volt. Ezért bejöttem hozzád.
- Akkor én is kapok bort? - mosolyodott el.

Nem kérdezett semmi egyebet. Nem kötött belém. Nem kíváncsiskodott. Csupán tudomásul vette,hogy most szükségem van rá. És ő itt van nekem.
Teletöltöttem az ő poharát is,koccintottunk és így indult el a lavina. Nem is ejtetve mit hoz majd maga után.

folytatása következik...

Életem az ikrek húgaként - 17. rész

Sziasztok.
Meghoztam a következő részt. Remélem tetszeni fog :D Eljött az ideje egy kis huncutkodásnak, amit szerintem már sokan vártatok, de nem mondok többet.
A kommenteket köszönöm és továbbra is várom.
Jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

17. rész – „Szerinted legközelebb tovább is elmegyünk?”

- Szia. – köszöntem el és tettük le a telefont. Egy darabig elgondolkoztam, hogy milyen jól is éreztem magam Georggal majd az álom elnyomott. Reggel én keltem fel utoljára. Mikor lementem a földszintre a többiek már reggeliztek.
- Szép jó reggelt álomszuszék. – köszönt Gordon majd nekem is megterített.
- Hagyjad már tegnap randija volt és a srác biztos lefárasztotta. – mondta Tom vigyorogva mire anyuék nagyot néztek.
- Milyen randi? Miről beszél Tom? – kérdezte anyu.
- Nos igaza van. Tegnap randim volt Georggal, de mielőtt kombinálnál drága bátyus nem történt semmi mint azt tudod. – néztem rá szúrósan.
- Jol van na tudom, csak viccelni akartam. Nem kell egyből letámadni, tartogasd Georgnak.
- Hogy te mekkora egy hülye vagy… – bökte oldalba Bill testvérét-… amúgy meg semmi közöd nincs hozzá, hogy mit csinálnak. – folytatta a mondandóját, bár tudtuk, hogy Tom megint poénkodni akart.
- Már hogyne lenne, a húgom és szétrúgom a seggét Georgnak, ha egyszer is megbántja.
- Nem hinném, hogy Georg bármikor is megbántaná Évit, nem úgy ismertem meg. – jött Gordontól. Ez pompás. A reggeli téma nem más, mint az én szerelmi életem. Pedig nem is akartam még elmondani anyuéknak.
- Na és alakul a dolog kicsim? A fiúktól inkább nem is kérdezek semmit. – szólalt meg anyu immár a konyhába ahol kettesben voltunk.
- Igen, Georg csodás ember. – gondoltam vissza a tegnap estére.
- Én örülök nektek szívem, de most rohanok, mert elkések. – ment a szobába összeszedni a dolgait már Gordonnal együtt elmentek dolgozni.
- Ma is találkoztok? – kérdezte Bill miközben elpakoltunk.
- Igen, délután értem jön.
- És hova mentek? – érdeklődött Tom.
- Nem tudom, nem árulta el csak annyit mondott délután jön. – mondtam és elmostam az utolsó tányért is. – Na és ti mit csináltok délután?
- Én elugrok a szupermarketba aztán meg kiveszek egy filmet. – Tom.
- Én meg rendet rakok a szobámba… ráfér már. – mondta Bill és Tomra sandított.
- Most mi az? Az enyém tiszta… csak itt-ott van egy két ruha meg ilyenek. Na ja egy két ruha halom a szoba kellős közepén. Jót nevettünk az angyali arckifejezésén majd leültünk a nappaliba tv-t nézni, amiből semmi sem lett mert Tommal gitározni kezdtem Bill meg szokás szerint énekelgetett vagy épp csendben figyelt minket. Az idő hamar eltelt így nekiláttam ebédet csinálni, ami csak egyszerű makaróni volt, de a fiúk imádták. Ebéd után a mosogatást a fiúkra hagytam, mert én készülődni kezdtem. Georg nem mondott pontos időt így nem akartam, hogyha megjön, várjon rám. Félóra múlva csengettek is és épp hogy csak elkészültem. Elköszöntünk a fiúktól és elmentünk, bár fogalmam sincs, hova mert Georg ezt még mindig nem kötötte az orromra. Miután mi távoztunk a házból Tom is készült a szupermarketba.
- Neked kell valami? – kérdezte meg öccsét az ajtóból visszalépve.
- Nem köszi. – mosolyodott el és az emeletre sietett Tom pedig beszállt az autójába és elhajtott. Húsz perc sem telt bele és már otthon is volt. Felsietett az emeletre és egyből Billhez ment, aki még mindig pakolt.
- Segítsek? – kérdezte meg az ajtóban majd leült az ágyra és nézte szorgosan pakoló öccsét.
- Nem kell, köszi, mindjárt kész vagyok. – válaszolt Billt és pakolt tovább. Érezte magán Tom tekintetét, ahogy minden egyes mozdulatát nézi. Gyorsan befejezte a könyvek helyrerakását és megállt a polca előtt.
- Kész. – tette csípőre a kezét és ebben a pillanatban másik 2 kéz fonta körbe vékony derekát.
- Ennek örülök, mert már borzasztóan hiányoztál. – súgta a fülében ikre és belecsókolt a nyakába.
- Te is hiányoztál nekem. – fordult szembe Tommal és csókolta meg hevesen. Tomot ugyan meglepte Bill hevessége, de tetszett neki. Viszonozta a csókot és percekig így maradtak. Mikor a levegőjük végleg elfogyott akkor hagyták csak abba a csókot. Tom csak nézte Billt, aki ettől kicsit el is pirult.
- Olyan gyönyörű vagy. – fakadt ki végül és egy kósza tincset simított ki öccse szeméből. Bill nem bírt megszólalni így csak lesütötte a szemét és a padlót kezdte fixírozni. Tom csak elmosolyodott és lágyan tapadt szerelme ajkaira. Billből egy halk nyögés szakadt fel. Tom még sohasem csókolta így ilyen lágyan, szinte alig ért hozzá az ajkához. Mire észbekapott a csókok már a nyakán jártak. Ha Tom nem tartja a karjai közt biztosan elesett volna. Elgyengült a nedves csókoktól, amiktől már a hideg is rázta még is forróság járta át a testét. Szorosan ölelte magához bátyját és átadta magát neki. Tom az ágyhoz sétált. Ráfektette Billt és fölé térdepelve csókolta tovább nyaka vonalát. Keze vándorútra indult a póló alatt és simogatta a selymes bőrét. Bill száját újabb kéjes nyögések hagyták el. Egyre jobban élvezte, amit Tom vele csinál. Óvatosan lehúzta róla a pólót és kényeztetni kezdte öccse mellkasát eljátszadozva a mellbimbópiercinggel. A csókok egyre csak haladtak lejjebb és lejjebb, míg nem elérték a nadrág szélét. Ekkor felnézett öccsére, aki mosollyal az arcán bólintott, hogy folytathatja. Tom nem tétlenkedett kikapcsolta az övet, lehúzta a cipzárt, kigombolta a nadrágot és lehúzta róla. Már csak egy szűk boxer volt rajta, amin keresztül látható volt már igen csak izgatott állapotban lévő férfiassága. Tom ismét Bill fölé hajolt és megcsókolta miközben gyengéden végigsimított a kemény hímtagon. Bill ezt hatalmas sóhajjal jutalmazta. Újabb csókok borították be a testét. A boxerhez érve lehúzta azt is, mire Bill elpirult. Tom ezt észrevette és végigsimított a karján.
- Gyönyörű vagy Bill. – szólalt meg bátorítás képen ami végülis igaz is volt. Bill felnézett bátyjára és látta mosolygó tekintetét. Tom tényleg így gondolja. Visszamosolygott rá majd újra lecsukódtak a szemei, mert Tom kezébe vette férfiasságát. Először csak kínzó lassúsággal húzogatta rajta a bőrt majd gyorsítva a tempót szájába vette és szopogatni kezdte. Billből egyre hangosabb sóhajok és nyögések törtek ki. Markolta a lepedőt és szinte dobálta magát az ágyon. Teljesen önkívületi állapotba került. Tom még sosem csinált ilyet, de Bill reakciója felbátorította és még gyorsabbra vette az ütemet. A nyögések is egyre gyorsabbak lettek majd a törékeny test megfeszült és az édes beteljesülés pillanatában meleg anyagot lövell ki egyenesen Tom szájába. Minden undor és fintorgás nélkül nyelte le az édes nedűt, a többit pedig lenyalogatta a még mindig álló péniszről. Bill behunyt szemekkel szaporán levegő után kapkodva dőlt hátra az ágyon Tom pedig szorosan mellé feküdt és karolta át. Kellett egy kis idő, míg lélegzetük normálissá válik, csak azután szólaltak meg.
- Szeretlek.
- Én is szeretlek téged. – mondta Bill és egy gyengéd csók után fejét Tom mellkasán pihentette meg. Hallotta, hogy szíve őrült tempóban kalapál hasonlóan az övével. Mindketten tudták egy határt átléptek és nincs visszaút. Bill már várta ezt. Őrülten kívánta Tom közelségét, még ha félt is egy kicsit, de ez nyomban elszállt mikor megérezte bátyja gyengédségét. Igyekezett mindent úgy tenni, hogy az neki jó legyen és sikerült is mert Billt boldoggá tette. Mindketten elmerültek a gondolataikban és végül a csöndet Bill törte meg. Bátyja szemeibe nézve így szólalt meg:
- Szerinted legközelebb tovább is elmegyünk?

Folyt. köv.

2010. szeptember 11., szombat

Életem az ikrek húgaként - 16. rész

Sziasztok.
Itt az új rész. Tudom nem nagy valami, de kell a következő rész miatt.
Jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

16. rész – Szép este

Ezután sétáltunk még egy kicsit a városban majd hazavitt. Az ajtóban csókkal váltunk el egymástól. Egy új és különleges szerelem kezdődött el. Nagyon boldog voltam. Amint beléptem a házba furcsa dolog tárult elém. Talán valami más is elkezdődött? A nappaliban ég a kisvillany a fotel mellett, a TV halkan szól, pedig nincs ott senki.
- Hahó, megjöttem. – szólaltam meg hangosan, hogy hallják, de semmi válasz. Megnéztem a konyhát, de senki nem volt ott bementem anyuékhoz, de ott sincs senki. Ezután az emelet felé vettem az irányt. A lépcső közepén ott hevert egy pulóver, ami a Billé volt. Felvettem majd tovább mentem. A lépcső tetején pedig zokni hevert, ez a Tomé volt.
- Mi van itt, mindenki elhagyja a szennyesét, hogy én szedjem össze? – vettem fel a zoknikat és indultam a fürdő felé, hogy berakjam a mosógépbe mikor Tom éppen a fürdőből jött ki. Csak egy törölköző volt a derekára csavarva és még látszottak a vízcseppek kidolgozott felsőtestén. Mikor észrevett elég döbbent képet vágott majd realizálódott és egyből faggatni kezdett.
- Na mi volt? Mesélj már. – húzott magával a szobájába és nyaggatott, hogy mondjam el. Megálltam az íróasztalánál és figyeltem, ahogy a fiókjában kutat boxerért.
- Moziba mentünk, megnéztük a Törvény gyilkosát aztán elvitt vacsizni. – fordítottam el a fejem, mert a törölközője a földön landolt miközben magára húzta az alsóneműt. Öltözött már előttem, de hát akkor is, nézzek farkasszemet a csupasz fenekével?
- Az már magában is jó, de mi volt még?- fordult felém vigyorogva.
- Háát aztán beszélgettünk éééés …. – húztam az agyát egy kicsit – összejöttünk. – vigyorogtam most már én is
- Mit hallnak füleim, összejöttetek? – lépet be Bill is a szobába és rajta is csak egy törölköző volt.
- Nos igen. – válaszolta széles mosollyal az arcomon.
- Ez nagyszerű, de aztán ajánlom neki, hogy ne bántson meg. – mondták egyszerre.
- Nyugi nem fog. Amúgy ti mit csináltatok itthon, hogy még a ruhák is szanaszét vannak? – kérdeztem mutatva a kezemben lévő ruhadarabokat.
- Öhm… mi csak punnyadtunk a TV előtt…. aztán meg… párnacsatáztunk. – nyögte ki nagy nehezen Tom.
- Aha. Na mind1 ezeket beteszem mosásra van még valami?
- Nem nincs. – jött az egyetemes válasz. Azzal kimentem a szobából.
- Huh, ez meleg volt. – sóhajtott Tom és leült az ágyára.
- Az… utálok hazudni neki. – sóhajtott Bill is.
- De nem hazudtunk…. vagyis igen, de csak részben. Először TV-ztünk aztán jött az a pompás ötlet… - mosolyodott el kajánul Tom. – Vagy nem volt jó? – nézett sunyin Billre és az ölébe húzta, mire ő is mosolyogni kezdett.
- De igen, nagyon jó volt a medencénél kényeztetni egymást.
- Jó volt végre kettesben lenni veled. – csókolt a nyakába Tom, mire Billből egy apró nyögés szakadt fel.
- Ezt most ne, bármikor bejöhet. – állt fel bátyja öléből és kifele indult. – Este átjössz? - kérdezte még meg az ajtóban majd becsukta maga után és birtokba vette szobáját. Én sem tettem másképpen. Kapcsolgattam a TV-t mikor megcsörrent a telefonom. Mosolyogva néztem a kijelzőt. Georg volt az.
- Szia Georg. – szóltam bele.
- Szia. Ugye még nem aludtál?
- Nem még nem.
- Csak hallani akartam a hangod. Már is hiányzol.
- De édes vagy. Te is hiányzol. – mondtam.
- Holnap találkozunk? – kérdezte.
- Persze és hol?
- Majd délután érted megyek ha így jó.
- Tökéletes.
- Na és az ikrek mit csinálnak?
- Azt hiszem már ők is lefeküdtek. Amúgy ők is jól elvoltak. TV-t néztek meg párnacsatáztak.
- Na szép és nekünk nem is szóltak. – nevetett Georg, mert köztudott, hogy mindig megverte őket párnacsatában.
- Majd visszaadjuk nekik. – mondtam és közben nagyot nyújtózkodtam.
- Na jól van hagylak aludni. Szép álmokat szívem, szeretlek. – Georg.
- Én is szeretlek, szép álmokat.
- Szia.
- Szia. – köszöntem el és tettük le a telefont. Egy darabig elgondolkoztam, hogy milyen jól is éreztem magam Georggal majd az álom elnyomott.

Folyt. köv.

2010. szeptember 10., péntek

Audi TV2

Sziasztok!
Aki még nem látta volna most megmutatom az Audi TV2.részét, továbbá oldalt hoztam a friss híreket, amikkel a héten elmaradtam. Este pedig várható a következő rész és akár egy novella is. Addig is legyetek rosszak!

2010. szeptember 9., csütörtök

2010. szeptember 4., szombat

Életem az ikrek húgaként - 15. rész

Sziasztok itt az új rész a novella folyamatban. Jó olvasást a kommenteket továbbra is várom.

Életem az ikrek húgaként

15. rész – Georg vallomása

- Naa mi volt? – kíváncsiskodtak.
- Este moziba megyünk, aztán megbeszéljük.
- Szuper, feltétlen szóljatok, hogy ha összejött a dolog. – kacsintott Tom.
- Szólok, ne félj. Ezután már nem beszéltünk csak néztük tovább a tv-t. 6-kor felmentem készülődni. Bill késéggel elkészítette a hajam és a sminkem. Felesleges vele vitatkozni, mert úgy is ő akarja és ráadásul irtó jól is csinálja. Hamar készen lettünk és csak beszélgettünk nem is vettük észre, hogy eltelt az idő. Egyszer csak Tom kiabált fel.
- Éééévi, itt van Georg. – hallottuk Tomot.
- Na had nézzelek még egyszer. Szuper, mehetsz. – mondta és indultunk le a lépcsőn. Georg az ajtóban állt és Tommal beszélgetett.
- Szia. – köszöntem neki.
- Szia. Nagyon jól nézel ki. – köszönt két puszival.
- Köszi.
- Na srácok akkor mi megyünk. – szólt oda nekik és gyengéden átkarolt.
- Rendben, legkésőbb 11-re hozza haza a kishölgyet. – hülyült Tom és a végén elröhögte magát. Intettünk nekik és elindultunk. A kocsiban halk zene szólt és lassan mentünk. Volt még időnk a film kezdetéig.
- Mit nézünk?
- Nem tudom láttad-e már a Törvény gyilkosát?
- Még nem, de Billék elmondása szerint nagyon jó.
- Akkor jó lesz az? – kérdezte mosolyogva.
- Persze, hogy jó.
- Na meg is érkeztünk. – parkoltunk le az épület előtt 10 perc múlva és bementünk. Vettünk kólát és popcornt majd elfoglaltuk a helyünket. Hamarosan a fények kialudtak és megkezdődött a film. Nagyon elmélyültünk a filmben, csak azt vettük észre, hogy a popcornos dobozba mindig egyszerre nyúlunk.
- Vegyél csak. – mosolygot.
- Köszi. – mosolyogtam vissza.
A film felénél járhattunk mikor azt vettem észre, hogy ásítás közepette átkarol és keze a vállamon pihen meg. Tipikus mozis csajozós trükk. Nem mondom, hogy nem vált be, mert nagyon is jól esett a kedves érintése. Rápillantottam és láttam, hogy kicsit félénken tekint rám. Olyan édes volt. Az arcához hajoltam és adtam rá egy puszit. Látszólag tetszett neki, hogy ezt fokozzam közelebb húzódtam hozzá és izmos karjára hajtottam a fejem. A film végéig így maradtunk, aminek fél 10kor lett vége. Sétáltunk a kocsihoz mikor felvetett egy ötletet.
- Vacsoráztál már?
- Nem.
- Akkor elmegyünk vacsizni. – nyitotta ki a kocsi ajtaját és beszálltunk.
Berlin egyik legszebb és egyben legdrágább éttermébe mentünk a Groß Küchen –be. Kellemes hangulatú étterem a városközpontban. Mint minden valamire való étteremben itt is halk zene szólt. A halványsárga színű falakon hatalmas festmények lógtak. Gyönyörű hely. Megrendeltük a vacsorát, amit pillanatok alatt meg is kaptunk. Némi beszélgetés közben elfogyasztottuk és már a desszertnél jártunk, mikor rátért a lényegre.
- Na és elmondod, hogy mit gondolsz? – nézett rám kíváncsian.
- Igazság szerint nagyon jó volt, hogy a bulin a közelemben voltál. Jól esett, hogy megvédtél és beszélgethettünk… na és a csók … - ebben kicsit elpirultam – az is nagyon jó volt.
- Ahogy nekem is. Nem hittem volna, pár évvel ezelőtt, hogy bármi lehetne köztünk, de az utóbbi időben azon vettem észre magam, hogy nem csak barátként tekintek rád. Ez már sokkal több.
- Én is így érzem.
- El tudnád képzelni magad mellettem? – kérdezett rá vigyorogva miközben elhagytuk az éttermet.
- Azt hiszem nagyon is el. – válaszoltam, mire megállt maga felé fordított és megcsókolt.
- Szeretlek Évi.
Meglepett, de erre vártam már az este folyamán, sőt azóta, hogy először megcsókolt. Lágyan és érzelmesen csókolt. Teljesen elvarázsolt. Boldogság öntött el, hogy újra érezhetem puha telt ajkait az enyémen és érezhetem parfümjének édes bódító illatát. Pár perc után szakadtunk el egymástól. Keze a derekamon pihent és így néztünk egymás szemébe.
- Én is szeretlek téged. – kezdeményeztem most én a csókot, amit készségesen viszonzott. Ezután sétáltunk még egy kicsit a városban majd hazavitt. Az ajtóban csókkal váltunk egy egymástól. Egy új és különleges szerelem kezdődött el. Nagyon boldog voltam. Amint beléptem a házba furcsa dolog tárult elém. Talán valami más is elkezdődött?

Folyt. köv.

2010. szeptember 3., péntek

Video

Köszönöm a kommenteket. Később jelentkezem még résszel és egy novellával, de addig is hoztam Nektek egy videót. Fiore, örülök, hogy tetszik az oldal :) Nekem is tetszik a Tied, igaz nem régen kezdtem még el olvasni, de csak gratulálni tudok! :D



Music by.: Rihanna: Hate that I love You

2010. szeptember 1., szerda

Happy Birthday Bill & Tom!(L)

Sziasztok!
Holnap, maximum pénteken lesz friss rész és egy novellát is hozok!
A szavazást 10 igen és 4 nem szavazat után lezártam. Néha hozok majd twc-s videókat is. Hamarosan jelentkezem.

És ami a legfontosabb BOLDOG SZÜLINAPOT BILL & TOM!(L)