2010. augusztus 2., hétfő

A megvalósult álom - 49. rész

Sziasztok!
Bocsi, hogy csak most, de most tudtam csak megírni. Nem is fecsegek, jó olvasást!
/Már csak 6 rész/

Lassan telt az idő. Az út csak egyre fogy és fogy az édes otthon és Franciaország között. Mégis egy örökké valóságnak tűnik, mire hazaérnek. Még reggel van ugyan, de a nap ragyogóan süt be a busz ablakán. David a konyhában főz, és közben dúdolgat egy kedves régi számot, ami a rádióból szól halkan. Bella, egyik kedvenc könyvét olvasgatja az asztalnál ülve és reggeli kávéját szürcsölgeti. Georg és Gustav a Tv előtt ülnek a földön és mohón eszik a reggelire szánt pirítóst. Bill a kanapén fekszik, fejét bátyja ölébe hajtva, lehunyt szemekkel merül el gondolataiban. Tom, ahogy simogatja ikre haját, néz ki az ablakon és bámul ki a messzeségbe szemével kötve az elhaladó fákat. Az egész délelőtt így telt el. Ezt az idilli képet, ami most a fiúkat jellemezte David kiáltása zavarta meg.

David: Kész az ebéd.

Lassan felálltak és kivánszorogtak a konyhába. Meglepő módon az asztal telis tele volt étellel. Helyet foglaltak és megebédeltek, majd ismét folytatták a semmit tevést. Bill az ágyán feküdt és gondolkodott valamin. Tom Georgékkal beszélgetett a Tv előtt, de kezdett nagyon hiányozni neki Bill, ráadásul rossz érzés fogta el.

Gustav: Mi az Tom?

Kérdezte barátját, mikor mosolygó arca egyre inkább elkomorult.

Tom: Nincs semmi. Én azt hiszem, megnézem Billt.

Georg: Rendben.

Azzal felállt és Billhez igyekezett. Odasétált az ágyához és elhúzta a függönyt.

Tom: Hé baba mi a baj?

Befeküdt öccse mellé az ágyba és Bill tekintetét fürkészte, aki csak most pillantott rá.

Bill: Semmi Tom, csak fáradt vagyok.

Tom: Nekem nem tudsz hazudni elfelejtetted? Pontosan ugyant érzem, amit Te. Mi bánt?

Bill: Ahj…neked nem is tudnék.

Sóhajtott fel mélyen, majd odabújt bátyához.

Bill: Én csak elgondolkoztam azon, hogy mi lesz, ha anyuék megtudják. Ha valaki elszólja magát, vagy éppen rajta kap minket, ahogy Georg is. Az ő drága kicsi egyetlen fiai nem is olyan ártatlanok. Mennyire megviselné, és ott van Gordon is… őt is megviselné…

Tom türelmesen végighallgatta öccse beszédét és teljes nyugodtsággal válaszolt.

Tom: Ez igaz, de azt ne felejtsd el, hogy mielőtt a turné elkezdődött mi már együtt voltunk még sem tudták meg. És ott van amikor ott aludtunk, anyu benyitott ránk még sem buktunk le vagy…. /tartott némi szünetet/ …vagy talán nem is ez ami bánt.
Bill: Nem bírnék a szemükbe nézni. Hiába is játszanék előttük, látnák rajtam, hogy valami nyomaszt. Én nem akarok lopott csókokat és érintéseket a jelenlétükben. Itt olyan más. A többiek tudják és előttük nem kell megjátszani magunkat. Bátran felvállalhatjuk előttük magunkat, de otthon anyuék előtt nem…

Tom: El szeretnéd mondani nekik?

Bill: Nem tudom Tom…félek.

Amúgy ezt kimondta egy könnycsepp gördült le az arcán, amit több is követett. Tom letörölte azokat majd egy halvány csókot nyomott ikre ajkaira.

Tom: Shhh… ne félj, ha elszeretnéd, elmondjuk nekik és nem kell titkolóznunk… biztosan megértik majd. De tudod mit? Még van időnk addig, majd eldöntjük. Most inkább aludj egy kicsit.

Bill csak bólintott és még szorosabban hozzábújt.

Bill: Köszönöm… szeretlek.

Tom rá mosolygot.

Tom: Nincs mit, én is szeretlek.

Bill: Ugye itt maradsz velem?

Tom: Persze, hogy itt maradok. Aludj csak nyugodtan.

Bill kb. 3 órát aludt. Kipihente magát és már nem is volt olyan szomorú. Tom mindig meg tudta nyugtatni és annyira jól esett neki, hogy bátyja megtartotta ígéretét és ott maradt vele. Bár ez nem lepte meg, hisz mindig betartja ígéretét, de most különös képen jól esett neki.

Vacsoránál:

David: Nos srácok, holnap délután már otthon leszünk.

Vigyorodott el a manager.

G & G egyszerre: Éljen!

Kiáltottak fel, majd lepacsiztak.

Tom: Ja éljen.

David: Mi a gond Kaulitz? Ez tűnt túl boldognak.

Tom: Pedig örülök.

Kapta be az utolsó falatot unottan.

David: Ja vagy úgy! Ne aggódjatok srácok, ránk számíthattok. Mellettetek vagyunk.

Georg: Ja, még szép, hogy mellettetek vagyunk.

Tom: Kösz haver, de nem csak erről van szó hanem…

Bill: … hanem anyuék.

David: Oh nyugi srácok. Nem tudnak róla igaz? Nos szerintem mondjátok el nekik. Simone biztosan megért majd titeket, hiszen ti vagytok nekik a legfontosabbak és azt szeretné, ha boldogok lennétek. És együtt vagytok azok… nem is beszélve Gordonról. Talán mondjátok el neki először, hidd el jobb lesz.

Bill: Már mi is ezen gondolkozunk.

Bella: Nyugodj meg Bill, Tom veled van és nem kell egyedül végigcsinálnod, ráadásul Davidnek igaza van. Beszéljetek Gordonnal, ő majd segít nektek anyukátoknál.

Tom: Igazad van Bella, beszélünk majd vele.

Bill: Én azt hiszem lefekszem, fáradt vagyok. Köszi mindent, sziasztok.

Tom: Várj megyek én is. Sziasztok.

Elköszöntek a többiektől és nyugovóra tértek.

Konyhában:

Gustav: Azért én nem irigylem őket. Együtt vannak, szertik egymást és ezt elmondani a szüleiknek, akik mit sem sejtenek.

Georg: Hát én sem, de végül is én sem akadtam ki mikor rájöttem és ti sem. Talán nem is lesz olyan nehéz nekik.

Gustav: Jó de ők mégis csak a szüleik.

David: Nem lesz itt semmi gond, majd meglátjátok.

Folyt. köv.

5 megjegyzés:

  1. Juj, de jó, én írom az első komit! Érdemes eddig fent maradni, mert nagyon jó lett (mint mindig), és már nagyon izgulok, hogy, hogyan fogják elmondani. De asszem most inkább lefekszek mert az előbb már azt halucináltam, hogy valaki a fülembe liheg...legalábbis remélem, hogy csak halucináltam... Na, mindegy, azért remélem, hogy a kövi részig még életben maradok...Úgyhogy siess.:D

    VálaszTörlés
  2. nekem is nagyon tetszett, és várom a folytatást! :D:D

    VálaszTörlés
  3. Naon cukíííííííííí! Ügyike vagy!

    VálaszTörlés
  4. Szerintem is nagyon jó lett! Kíváncsi leszek Simone és Gordon reakciójára! :)
    xoxo

    VálaszTörlés
  5. Köszi a kommenteket. Látod Ayumi néha megéri fent maradni, mert mikor én olyankor rakom fel vagy még később XD Ma már rész nem lesz, pedig akartam. A nagyszüleimnél alszom és ott nincs net, de a részt megírom és holnap hozom is. addig is TH és TWC 4ever! :D

    VálaszTörlés