2010. augusztus 29., vasárnap

Életem az ikrek húgaként - 12. rész

Sziasztok.
A szavazás eddig döntetlen. TWC-s videókra gondoltam, de majd elválik mi lesz belőle. Szavazzatok továbbra is! Meghoztam az új részt, amiben váratlan dolgok törnénnek. Remélem nem okoztam csalódást. Na de itt a rész!

Életem az ikrek húgaként

12. rész – Váratlan dolgok

A buli javában tart mikor David egyszer csak megáll előttünk és a fiúk felé fordulva beszélni kezd valami hapsiról, aki valamit csinálni akart Tom kocsijával. Elképedve hallgattam, mit beszélnek. Már megint le vagyok maradva. A drága bátyáim nem akartak beavatni.
- A Plusz magazin egyik embere volt. Jól bepereltem őket, a csávót meg kirúgattam. Nem tudom, mit képzelnek manapság a paparazzik. Persze nem győztek bocsánatot kérni. Mintha ezzel el lenne rendezve.
- Jól van, kösz David. – szólt Tom majd váltottak pár szót és David tovább ment.
- Mégis miről beszéltetek? – kérdeztem rá mire persze egyből magyarázni kezdték a dolgokat.
- Értem, és erről miért nem szóltatok?
- Nem hozódott fel és különben is David már elintézte. – vonta meg a vállát Tom. Egy darabig a medence szélénél ülve beszélgettünk, majd egy totál részeg srác közeledett vészesen felénk. Menni is alig bírt. Éppen mellém ért mikor megbotlott a medence szélében és szépem rám öntötte pohara maradék tartalmát.
- Oh bocsh szivi már baromira nehm állok a lábamon. – szólt oda miközben felállni készült.
- Az veszem észre. – szóltam vissza flegmán. – oh a francba a vörösbor nem fog ebből kijönni. – motyogtam magamnak mikor végignéztem a fürdőruhámon.
- Sehmmi véhsz cica. – nyúlt egy törölközőért és elkezdte letörölgetni a dekoltázsomról a bort.
- Hagyd már abba… - ugrottam fel, de a srác folytatta.
- Nyuhgi máhr, nem lesz a ruhádnak sehmmi baja. Mellesleg irhtó jók a dudáid. – vigyorgott el mire nekem hányingerem lett. Tomnak sem kellett több azonnal felállt és elráncigálta rólam a srácot.
- Hagyd már békén nem érted? Húzz el innen. – küldte el Tom mire az belekötött.
- Na, nézd már Tomi bácsi, csak nem az apja vagy annak a kis libának.
- Ő a húgom te seggfej és ne merészelj így beszélni róla. – húzott be egy jobbost a srácnak mire az elesett. Kisebb verekedés tört ki bár inkább csak Tom részéről. A srác kisebbet üt, mint egy óvodás. A veszekedésre a többiek is felfigyeltek. Georg és Gustav rögtön ott termett.
- Gyere csak haver, menjünk ki a friss levegőre. – fogta meg a srác karját Georg és kiráncigálta az udvarra. Adott neki két fülest és szépen hazapaterolta. Bent már semmi nyoma nem volt ennek a galibának. Georg visszatérve a házba keresni kezdett. A Nappaliban meg is talált.
- Jól vagy? – ült le mellém a kanapéra.
- Persze, csak nem akarok több ilyen barmot látni.
- Nyugi már nincs itt. Azt sem tudom ki hívta meg, nem igazán bírjuk. - mondta és még mondott pár dolgot, de nem igazán értettem, mert elgondolkodtam. -… hé, egyáltalán figyelsz te rám? – integetett a szemem előtt.
- Igen csak … bocs elgondolkodtam. – erőltettem egy mosolyt magamra.
- Mi a gond? – kérdezett rá aggódva.
- Áhh semmi különös csak elment a kedvem ettől az egésztől meg mindentől. A magánéletemből sincs semmi. Már ha lehet ezt annak nevezni. – fintorogtam el.
- Ha akarsz róla beszélni…
- Köszi. – vágtam a szavába.
- Mi a baj Évi? – kérdezett rá finoman. – Talán fiú ügyek?
- Ugyan dehogy. Ahhoz előbb találnom kéne egyet.
- Hihetetlen, hogy ilyen lánynak, mint te nincs barátja?!
- Láthatod nincsen, pedig jó lenne. Jó lenne néha odabújni valakihez és érezni, hogy szeret. – gördült le egy könnycsepp az arcomon, amit több is követett. Ő csak magához ölelt és hagyta had sírjam ki magam. Jó volt valakinek végre elmondani, ami már régóta nagyon el tudott szomorítani. Úgy éreztem tényleg érdekli, hogy mi van velem. Igazi barát, rá számíthatok.
Próbáltam megnyugodni a karjai között, amivel lágyan simogatott. Perceken belül megnyugodtam.
- Köszönöm. – suttogtam neki miközben felültem a kanapén.
- Nincs mit. – törölt le egy könnycseppet az arcomról és mélyen a szemem nézett. Még csak most vettem észre milyen gyönyörű zöld szemei vannak. Elvesztem a tekintetében és csak arra lettem figyelmes, hogy csökken a távolság köztünk. Elfogytak a milliméterek is és az ajkaink találkoztak. Lágyan csókolt meg, amibe el is felejtkeztünk.
- Jaj bocsi, nem tudtam, hogy vannak itt. – sietett gyorsan a konyhába Tom. Valószínűleg nem vette észre, hogy egyik legjobb barátja velem csókolózik. Mire kiért a konyhába mi már szétváltunk egymástól.
- Ne haragudj én csak…- kezdett volna bele Georg.
- Nem nincs semmi baj. Én azt hiszem, most inkább lefekszem. – álltam fel és a szobámba indultam.
- Hé haver bocs nem láttam, hogy vagytok. Amúgy meg milyen csajt szedtél össze? – kérdezte Tom mikor kiért a konyhából italokkal a kezében.
- Beszélgettünk egy kicsit és megcsókoltam.
- Nagyon helyes. Rád fér már egy kis csajozás. Na és ki volt az? – kíváncsiskodott tovább Tom.
- Évi. – jött a válasz a basszerostól, mire Tom arcára fagyot a mosoly.
- Figyelj, vele ne játszadozz, inkább keres valaki mást. – próbálta finoman beadni, hogy ne hogy megmerjen bántani.
- Nem Tom. Vele nem játszanék. Már régóta tetszik, és azt hiszem… azt hiszem, hogy szeretem. – sóhajtott fel és bámult ki az ablakon. Legszívesebben feljött volna utánam elmondani ezt nekem is, de úgy érezte majd csak később, nehogy azt higgyem, hogy csak kihasználja az alkalmat, míg magam alatt vagyok. Így hát csak állt ott a nappali közepén és meredt el a gondolataiban. Tom csak nézte barátját és most úgy érezte tényleg komolyan gondolja azt, amit az előbb mondott.

Folyt. köv.

6 megjegyzés:

  1. Ez aztán a meglepetés! Nagyon jó lett, Eva! Folytatást! ;)

    VálaszTörlés
  2. Jaj, nagyon jó rész lett! *-*
    Erre nem számítottam. Évi és Georg o.O
    Gyorsan folytatást! ;)
    xoxo

    VálaszTörlés
  3. Ez de naaagy! Nagyon jó, folytasd hamar :D

    VálaszTörlés
  4. Hmmm...Igen, szerintem is nagyon jó, és érdekesen alakulnak a dolgok. Folytasd hamar. :D

    VálaszTörlés
  5. tényleg fura, de tök jó! :D siess a következővel:D

    VálaszTörlés