2010. augusztus 11., szerda

Életem az ikrek húgaként - 1. 2. rész

Sziasztok!
Tudom kicsit késtem a résszel de nézzétek el nekem. Hoztam az első 2 részt olvassátok el és komikat kérek *-*
Oldalt találtok pár érdekességet.
Ma még jelentkezem.

Életem az ikrek húgaként

1.rész – A turné

A banda turnéját már januárban megkezdte és most május van. Azóta nem láttam a bátyáimat csak néha telefonon beszéltünk vagy nagy ritkán e-maileztünk, hisz nagyon elfoglaltak voltak, de azért kíváncsiak voltak mi van az egyetlen húgukkal, és hogy sikerültek a vizsgái. Ezt a tulajdonságukat nagyon szeretem. Mindig szakítanak időt rám, ránk, a családra a folytonos pörgés és utazás mellett. Elmondásuk szerint a turné nagyon jól sikerült. David elégedett velük a rajongók szintén. Ezt mutatja az eladott jegyek, CD-k és DVD-k száma is, de nagyon jönnék már haza pihenni. Nem is csodálom annyit talpon lenni és nap mint nap fergeteges hangulatot csinálni. Az őszintét megvallva nekem is hiányoznak már a bolondos tesóim és a még bolondosabb haverjaik. El sem tudom képzelni, milyen lesz a nyár, de már nagyon várom. Számolom az órákat, hogy mikor kanyarodik be a busz az utcába. Este 8 körül érnek haza és sajnos még csak reggel 7:35 van.

Eközben a fiúknál:

- Jajj srácok én már alig várom, hogy végre otthon legyünk. – mondta Gustav miközben serényen pakolgatta a cuccait bőröndjébe.
- Hát még én. Hiányoznak a hazai csajok, bár most még ahhoz sincs erőm. – mondta Tom, aki unottan feküdt az ágyán és a telefonját nyomogatta.
- Nocsak, a nagy Tom Kaulitznak nincs ereje a kettyintéshez sem. Halljátok ez nagy szó. – hülyült vele Georg.
- Álljatok le, még közel sem vagyunk otthon. Inkább pakoljatok össze, aztán vonszoljátok ki a seggeteket a konyhába kajálni. – ez volt David.
- Pff ennek meg mi a franc baja van? – kérdezte a szöszi.
- Talán neki lenne kedve a…tudjátok, hogy mihez. – szólalt meg Bill mire nagy nevetés támadt és reggelizni mentek. A délelőtt folyamán összepakoltak és lustálkodtak, kivéve az ikreket. Bill ebédet főzött Tom meg segédkezett neki.
- Szerinted Évi örülni fog az ajándékunknak? – kérdezte Tom, miközben a gitárt nézegette, amit nekem szántak.
- Tuti, úgy is tanítod nem? Megígérted neki. – emlékeztette bátyát Bill.
- Tudom és igazad van. Ki ne örülne egy ilyen gitárnak. Szép és ráadásul a kedvencem. – vigyorogta el magát Tom.
- Na, ez is igaz. Megkóstolod?
- Aha. – ült fel a konyhapultra és lóbázta a lábát, mint egy óvodás.
- Na, milyen? – érdeklődött Bill, mivel ezt a kaját most csinálta először.
- Szerintem finom. – jelentette ki Tom mikor lenyelte a falatot.
- Köszi, még most csináltam először.
- Nincs mit, de most megyek pakolni. Te nem jössz?
- De csak, ezt még elpakolom. – Bill.
- Oké. – szállt le a pultról Tom és közelebb hajolt testvéréhez, hogy megpuszilja, de a puszi a szája sarkát súrolta. Bill beleborzongott. Érezte még Tom ajkait az övén és kellemes bizsergés öntötte el a testét. Mire feleszmélt Tom már rég nem volt ott. Elpakolt majd besietett Tom után.
- Ez mi volt?- kérdezte a fekete hajú.
- Mégis mi?- kérdezett vissza Tom.
- Hát ez az eltévedt puszi a számra. – válaszolt az iméntikérdésre Bill.
- Ja az….hát az nem tudom… testvéri gesztus. – válaszolt Tom zavarta, majd kisietett a nappaliba.
Bill furcsállta Tomot. Nem szokta csak úgy puszilni, pláne nem a száját. Gondolataiban elmerülve pakolt össze és feküdt le ágyára fülében az MP3-mal és kis idő múlva elaludt. Eközben Tom csatlakozott Georgékhoz, akik a TV előtt ültek és valami horrort néztek. Érdekelte Tomot, mivel a Rózsa vére című filmet nézték, amit még eddig sosem látott a végéig. Energia itallal a kezében ült le a többiek mellé, de valahogy nem érdekelte most a film. Nézelődött, gondolkozott, nem lelte a helyét. Olyan volt, mint egy izgága 5 éves kisfiú.
A filmnek délkörül lett vége. Leültek ebédelni, ám egy ember hiányzott, aki nem más, mint Bill.
- Bill miért nem jött enni? – kérdezte Georg.
- Nem tudom, reggel óta nem jött ki. Megnézem. – szólt Tom majd elindult öccsét megnézni. Elhúzta az ágy függönyét és látja, hogy öccse az igazak álmát alussza. Egy darabig csak nézte, ahogy egyenletesen emelkedik és süllyed a mellkasa. Egy idő után azt vette észre magán, hogy erős késztetést érez ahhoz, hogy megérintse. Végigsimított öccse alkarján és halkan szólongatni kezdte. Bill mocorgott, majd kinyitotta a szemét. Bátyja mosolygó tekintetével találkozott.
- Tom… már ott vagyunk? – sóhajtott fel álmosan Bill
- Nem még nem. Még csak dél van, gyere, egyél, aztán aludhatsz tovább.
- Rendben. – kelt ki az ágyból és indultak a konyhába.
- Nicsak, csak nem aludtál. – viccelődött Gustav, mikor meglátta Bill álmos ábrázatát.
- Hagyjátok, fáradt. – szolt közbe Tom, amin meg is lepődtek mindannyian, de még saját maga is. Csendben megebédeltek majd mindenki lepihent. Bill késő délután ébredt fel, és ahogy kinyitotta pilláit nem várt dologra eszmélt fel.

Folyt. köv.
----------------------------------

Életem az ikrek húgaként

2. rész – Hazaérkezés

Bill késő délután ébredt fel, és ahogy kinyitotta pilláit nem várt dologra eszmélt fel. Bátyja ott szuszog mellette és egyik kezével Bill kezét fogja. Végig nézett rajta. Csak nézte arcának tökéletes vonalait, telt ajkait, amiről nem tudta levenni a tekintetét. Nem tudja, hogy mi ütött bele, de valami különös érzés fogta el. Először is nem érti, hogy került oda mellé testvére és miért fogják egymás kezét. Aztán rájött. Beszélgettek ebéd után, aztán elaludtak. Másrészt miért van melege testvére közelében és miért érez késztetést arra, hogy megcsókolja őt. „Beleszerettem? Nem az nem lehet, hisz a testvérem. De most mégis… vagy talán mindig is másképpen tekintettem rá”.- tűnődött el Bill. Ezt pontosan most ő sem tudja, de odahajolt és egy kis puszit lehelt az ajkaira. Remegve ugyan, de megtette. Tom mocorogni kezdett. Bill ijedten hajolt el tőle és tovább nézte szuszogó bátyját, aki lassan kinyitotta szemeit.
- Bill, már otthon vagyunk? – érdeklődött Tom, mert fogalmam sincs mennyi már az idő.
- Nem még nem. Még csak fél7 van. – válaszolt Bill és tovább nézte ikrét.
Tom hátra dőlt az ágyon sóhajtott egy mélyet és a fejét kezdte fogni.
- Mi a baj Tom? – kérdezett rá a fiatalabbik Kaulitz.
- Veled álmodtam. – motyogta Tom.
- És ez annyira rossz? Na, kösz szépen. – vágta be a műdurcát Bill.
- Nem csak… csak pont az, hogy nem volt rossz. Azt álmodtam, hogy elég hevesen csókolóztunk. – meséli álmát Tom. Bill fülig elvörösödött. „ Talán észrevette, hogy megpusziltam. És azt mondta, hogy nem volt rossz? Ha tudná, hogy nekem sem. Nyugi Bill, állj le. Még is most mit mondjak neki?” – gondolkozott egy darabig, majd megszólalt volna, de Tom megelőzte.
- Figyelj Bill én… én… - dadogta Tom, de nem fejezte be csak halványan megcsókolta Billt. Váratlanul érte, de jól esett neki. Mikor Tom végighúzta nyelvét az ajkain utat törve magának akaratlanul is kinyitotta ajkait. Tom átdugta a nyelvét és mohon játszott Bill szájában. Lehunyták szemeiket és élvezték a csókot ám ekkor meghallották Gustav hangját. Azonnal szétváltak és Tom menni készült már a függönyt is elhúzta.
- Tom. – szólt utána Bill halkan, mire Tom visszanézett.
- Majd otthon megbeszéljük. – simított végig öccse arcán és egy puszit nyomott az ajkaira majd elment a konyhába. Bill még ott ült és nézett maga elé. Nem érti, hogy mi volt ez az előbb, de valami eszméletlen jó, még ha nem helyes, akkor is. Nagy nehezen ő is kiment a többiekhez a konyhába, ahol éppen nagy röhögcsélés folyt. Leült melléjük és hallgatta a beszédet, néha Tomra sandított és mikor találkozott a tekintettük mindketten elpirultak. Kétség sem fért hozzá Tom flörtölni próbál Billel, aki élvezi ezt és benne van a játékban. Észre sem vették, hogy eltelt az idő és máris otthon lesznek.
- Édes otthon. – ugrott fel Gustav, mikor meglátta az út mellett a Magdeburg felíratú táblát.
Perceken belül otthon lesznek. Először Georgot és Gustavot tették ki, majd a busz megindult Berlin felé, hogy végre az ikrek is otthon legyenek. 15 perc múlva már az ajtóban állnak és Davidtől köszönnek el, majd a hatalmas busz elhajt. A srácok benyitnak és elkiabálják magukat.
- Na, ki van itthon? – jött a kiáltás. Eszeveszett rohanással futok le a lépcsőn és drága testvéreim örömére a nyakukba ugrok.
- Jól van Évi, én is szeretlek, de azért ne fojts meg. – na ná, hogy Tom volt. Rányújtottam a nyelvem és Billt kezdtem el ölelgetni, akit nem zavarta a dolog, mert ő is ugyan úgy ölelgetett. Eközben anyuék is kiértek az előszobába és üdvözölték az ikreket. Anyu jó szokásához híven a konyhába kezdett el serénykedni, míg mi Gordonnal faggattuk a fiúkat. Elmesélték milyen volt a turné, és hogy milyen őrült rajongókkal találkoztak. Megvacsoráztunk, majd Tomék arrébb hívtak.
- Figyu Húgi ez a mi ajándékunk neked. – mosolygott sejtelmesen Tom, majd átadta a gitártokot. Kicipzáraztam és nem hittem a szememnek. Tom egyik kedvenc hófehér gitárja volt benne.
- Úristen, köszi, köszi, köszi. – nyomtam egy - egy puszit az arcukra, majd megmutattam apunak is, hogy mit kaptam. Mi már csak így hívjuk Gordont. Aztán késő estig beszélgettünk még a fiúkkal, majd mindenki ment a saját szobájába, ám engem még valaki meglátogatott.

Folyt. köv.

8 megjegyzés:

  1. Juj de tök jóóóóó, folytatást hamar!

    VálaszTörlés
  2. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ basszus ez nagyon ott van. Nagyon jól eltaláltad!

    VálaszTörlés
  3. ez tök jó, nagyon tetszik! Siess a folytatással :D

    VálaszTörlés
  4. Húha nagyon jó.Folytasd hamar!!!

    VálaszTörlés
  5. Csak egyet tudok érteni a többiekkkel! Eszméletlen jó lett! :D Imádom. :)
    Várom a folytit! ;)
    xoxo

    VálaszTörlés
  6. Ááá, ez szerintem is nagyon jó lett. Én tényleg nagyon kíváncsi vagyok már, hogy mi lesz itt még. Folytatást gyorsan. :D

    VálaszTörlés
  7. Nakam is non tetszik. ♥ non siess a foly.-tal.

    VálaszTörlés