2010. augusztus 31., kedd

Életem az ikrek húgaként - 14. rész

Sziasztok.
Meghoztam az új részt. Kommenteket nagyon köszönöm sajnos nem tudok rájuk válaszolni valami oknál fogva. Na de jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

14. rész – Még sem engem szeret?

- Nem is tudom. Eddig nem gondoltam rá úgy csak, mint egy barátra, de barátok között nem csattan el egy csók csak úgy. Őszintén… nem rossz pasi… nagyon nem. – halkultam el a hangom a végére. Össze voltam zavarodva és ráadásul még álmos is voltam. Odahajtottam a fejem Bill vállára és szép lassan visszaaludtam. Nem tudom mennyit aludhattam, de mikor kinyitottam a szemem Bill még mindig ott volt mellettem és, ahogy ránéztem egyből kinyitotta a szemét. Ezek szerint ő nem aludt.
- Mennyi az idő? – kérdeztem álmosam és szemem újból leragadt.
- Még csak fél 9. Nem sokat aludtál kb. 20 percet. – pillantott az órára. – Aludj nyugodtan.
- Itt maradsz velem? – kérdeztem.
- Maradhatok. – csúszott lejjebb az ágyon és az ő szemei is lecsukódtak.
Eközben Tom már serényen igyekezett takarítani a buli után és azon töprenget, hogy Bill hogy képes ilyenkor aludni mikor tudja, hogy segíteni-e kellene. Elhatározta, hogy felmegy megnézni Billt ám a szobájába nem volt.
- Azt mondta reggel beszél Évivel. – mondta magának és elindult a szobám felé. Benyitott és két mélyen alvó személyt látott. Elmosolyodott majd kisétált, de az ajtó nyikorgására felébredtem.
- Tom… – szólítottam meg mire visszalépett. -… várj, megyek, segítek, kicsit elaludtam. – másztam volna ki az ágyamból.
- Nem kell, már majd nem kész vagyok. Aludj nyugodtan. Amúgy jól vagy? – kérdezte Tom.
- Persze… figyelj neked Georg mondott valamit? – kérdeztem rá, mire gondolkodóba esett.
- Igen, de majd neked is elfogja, most pihenj. – lépett ki és becsukta az ajtót. Remek senki nem mond semmit, engem meg ez idegesít. Visszaaludni már nem tudtam így csak néztem Billt, aki velem ellentétben nagyon is jól aludt. Volt egy pillanat mikor olyan hangosan szuszogott, hogy kicsit befogtam az orrát mire csak motyogott valamit megfordult és aludt tovább. Olyan aranyos volt. Hamar meguntam az ágyban fekvést. Felkeltem, elvégeztem a reggeli teendőket és Tommal befejeztük a takarítást. Hamarosan anyuék is hazajöttek. Tommal épen filmet néztünk mikor dobogást hallottunk a lépcső felöl. Bill szaladt le rajta.
- Én maradjak ott veled és mégis te mész el? – nézett rám komolyan, de a végére elmosolyodott.
- Ne haragudj, de már nem bírtam tovább viszont olyan édesen aludtál nem volt szívem felkelteni. – magyarázkodtam.
- Jól van na, amúgy nagyon jóé aludtam nálad. – vigyorgott és le akart ülni, ám ekkor csengettek. Kinyitotta az ajtót és lepacsizott legjobb barátjával.
- Szia, gyere beljebb. – invitálta be Georgot.
- Szia, igazából Évivel szeretnék beszélni.
- Bent vannak a nappaliban Tommal.
- Sziasztok. – köszönt nekünk.
- Csá haver. – pacsiztak le Tommal.
- Szia, Georg. – mosolyogtam rá.
- Szia, ráérsz egy percre?
- Persze, akár kettőre is. Gyere, menjünk fel a szobámba. – hívtam fel.
- Szerinted elmondja neki? – kérdezte Bill bátyját.
- Fogalmam sincs, de majd kiderül. Jajj nézd már ezt. – mutatott a képernyőre és tovább nézték a filmet.
Eközben fent:
- Bocsi a rumliért, de nem rég keltem fel.
- Semmi gond. – mosolygott és leült az ágyra.
- Köszi, az esti dolgot, jól esett. – ültem le vele szembe.
- Ami azt illeti, pont erről szeretnék veled beszélni. – komolyodott el az arca. – Szerintem jól elbeszélgettünk és igazából nagyon jól tudom mit érzel, mert én is ezt érzem és néha már nagyon fáj.
- Igen eléggé. – sóhajtottam fel.
- Igazából van valaki, aki már régóta tetszik nekem és azt hiszem beleszerettem. Nem nagyon mertem nyitni, de aztán történt valamit. Nem nagyon tudom, hogy ő mit gondol vagy mit érez irántam, de szerintem működne a dolog, ha ő is akarja. A tanácsodat szeretném kérni. Szerinted most mit csináljak? – nézett rám boci szemekkel. Hűha. Ez kicsik sok volt nekem egyszerre. Szóval tetszik neki valaki és komolyan gondolja a dolgot. Ezek szerint én értettem félre valamit és a csók nem jelentett neki semmit. Csak egy botlás volt. De akkor miről beszéltek az ikrek? Ez túl zavaros.
- Szerintem győződj meg róla, hogy az illető mit gondol és talán hívd el randira. – javasoltam ezt, mert jelenleg semmi jobb nem jutott az eszembe.
- Rendben. Hát köszi a tanácsot, megfogadom. –állt fel és az ajtó fele vette az irányt. Követtem példáját, de az ajtóban hirtelen megfordult.
- Akkor mond el mit gondolsz, mondjuk egy esti mozi után?! – nézett a szemembe. Hírtelen megmoccanni sem tudtam elvesztem a tekintetében. Nem szólt ő sem csak néztünk egymást és ajkaink közeledni kezdtek ám az utolsó pillanatban elhajolt és arcomra adott egy puszit majd mosolyogva tekintett rám. Ezen én is elmosolyogtam és végre válaszoltam a kérdésére.
- Rendben.
- Akkor este érted jövök 8 körül. – mondta immár a lépcsőn lejövet.
- Oké, várlak.
- Sziasztok, fiúk. – köszönt a többieknek.
- Hello, már is mész? – ez volt Tom.
- Muszáj, van még egy kis dolgom. – szólt vissza a fiúknak majd kikísértem.
- Akkor este jövök. Szia. – puszilt meg és beült a kocsijába.
- Szia. – köszöntem vissza és megvártam míg elmegy, majd bementem és lehuppantam a fiúkhoz a nappaliba.
- Naa mi volt? – kíváncsiskodtak.
- Este moziba megyünk, aztán megbeszéljük.
- Szuper, feltétlen szóljatok, hogy ha összejött a dolog. – kacsintott Tom.
- Szólok, ne félj. Ezután már nem beszéltünk csak néztük tovább a tv-t.

Folyt. köv.

2010. augusztus 30., hétfő

Életem az ikrek húgaként - 13. rész

Sziasztok.
Hehe a városom megint benne volt a TV-ben :S Összedönt az egyik imaház :S Komolyan egyre népszerűbb lesz ez a város XD Na de mind1. A kommentekre nem mindig tudok válaszolni, mert nem engedi :S Jelenleg dolgozok egy novellán is ami nem twc-s de remélem tetszeni fog majd. Ezzel kapcsolatban: Szívesen várok novella ötleteket a thstoryk18@freemail.hu-ra. Itt a rész. Jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

13. rész – Összezavarodva

Legszívesebben feljött volna utánam elmondani ezt nekem is, de úgy érezte majd csak később, nehogy azt higgyem, hogy csak kihasználja az alkalmat, míg magam alatt vagyok. Így hát csak állt ott a nappali közepén és meredt el a gondolataiban. Tom csak nézte barátját és most úgy érezte tényleg komolyan gondolja azt, amit az előbb mondott. Egy darabig még ott álltak csendben, majd Georg elköszönt és Gustavval együtt elmentek. Ezt követően a többiek is szállingózni kezdtek a többiek is. Tom és Bill kicsit összepakolt, hogy ha anyuék hazajönnek, ne disznóól várja őket. Miután végeztek kiültek a hintaágyra beszélgetni.
- Képzeld Georg szerelmes. – szólalt meg némi csend után Tom.
- Komolyan mondod? Úgy látszik akkor jól sikerült a buli csak az az idióta nem kellett volna, aki rámászott Évire.
- Ja, fogalmam sincs ki hívta meg Mattet.
- Én sem. Na és ki Georg kiszemeltje? – kérdezte vigyorogva Bill. Nem tudta elképzelni, hogy Georg és a nagy szerelem. Bár mindig hangoztatta, hogy ő családot szeretne.
- Nem fogod elhinni. Nagyon jól ismered.
- Fogalmam sincs, ki? – lett egyre kíváncsibb Bill.
- Évi. – mondta ki egyszerűen.
- Micsoda?? Nem. Nem őt nem fogja…. – kezdett ideges lenni Bill, de Tom közbe lépet.
- Azt mondta már régóta tetszik neki és azt hiszi szereti. Az igazat megvallva nekem úgy tűnt komolyan gondolja. És mostanában nem is csajozott. Tényleg tetszhet neki Évi. – kortyolt bele poharába és Billre sandított.
- És ő már tudja?
- Nem hiszem. Mikor bementem italokért akkor csókolóztak, de nem hiszem, hogy elmondta volna neki.
- Majd reggel beszélek vele. – mondta Bill is odabújt Tomhoz.
- Fázol? – kérdezte Tom, mert érezte öccse összerezzent egy kicsit.
- Kicsit. – búgta alig halhatóan.
- Gyere, menjünk be. – felmentek Bill szobájába és ott beszélgettek egy darabig, de hamar elálmosodtak és nyugovóra tértek. Reggel az utca zajaira ébredtem. Unottan kapcsolgattam a Tv-t mikor kopogtak és Bill lépett be rajta. A haja kócos és csak egy boxert viselt. Nos igen, ő is nem rég kelhetett fel.
- Jó reggelt húgi. – lépett közelebb és befeküdt mellém.
- Jó reggelt neked is bátyó. – mondtam és mosolyogtam. Fogalmam sincs mikor feküdhetett le, de biztos későn mert egészen nyakig betakarózott és lehunyta szemeit. Olyan édes volt meg lehet zabálni.
- Amúgy meddig tartott a buli? – kérdeztem kisidő után mikor kinyitotta szemeit.
- Úgy fél 4ig. Miután te feljöttél kb. még egy félórát itt voltak.
- Jó kis buli volt, leszámítva azt a barmot. – fintorogtam el.
- Tényleg jó volt. De mesélj csak, hogy hogy csak így feljöttél? – kérdezte Bill.
- Csak beszélgettem Georggal erről, arról aztán elcsattant egy csók. Próbált volna magyarázkodni, de nem hagytam neki. Nem akartam hallani, hogy „bocs én nem akartam, sajnálom, felejtsük el” blablabla szöveget. Igazából olyan jól esett, hogy érdekelte mi van velem és jól esett az ölelése is, hogy kisírhattam magam és nem nézett hülyének, de az már túl sok lett volna, ha utána neki áll magyarázkodni. – meséltem el röviden a dolgot.
- Honnan tudod, hogy ezt mondta volna? – kérdezte Bill, ami elgondolkodtatott.
- Ezt hogy érted? Mondott neked valamit?
- Nekem nem. – jött a válasz és felült az ágyban.
- Akkor kinek?
- Figyelj, ha ő akar valamit, akkor úgy is elmondja neked, de te mit akarsz? – tette fel a kérdést és érdeklődve várta a választ.
- Nem is tudom. Eddig nem gondoltam rá úgy csak, mint egy barátra, de barátok között nem csattan el egy csók csak úgy. Őszintén… nem rossz pasi… nagyon nem. – halkultam el a hangom a végére. Össze voltam zavarodva és ráadásul még álmos is voltam. Odahajtottam a fejem Bill vállára és szép lassan visszaaludtam.

Folyt. köv.

2010. augusztus 29., vasárnap

Életem az ikrek húgaként - 12. rész

Sziasztok.
A szavazás eddig döntetlen. TWC-s videókra gondoltam, de majd elválik mi lesz belőle. Szavazzatok továbbra is! Meghoztam az új részt, amiben váratlan dolgok törnénnek. Remélem nem okoztam csalódást. Na de itt a rész!

Életem az ikrek húgaként

12. rész – Váratlan dolgok

A buli javában tart mikor David egyszer csak megáll előttünk és a fiúk felé fordulva beszélni kezd valami hapsiról, aki valamit csinálni akart Tom kocsijával. Elképedve hallgattam, mit beszélnek. Már megint le vagyok maradva. A drága bátyáim nem akartak beavatni.
- A Plusz magazin egyik embere volt. Jól bepereltem őket, a csávót meg kirúgattam. Nem tudom, mit képzelnek manapság a paparazzik. Persze nem győztek bocsánatot kérni. Mintha ezzel el lenne rendezve.
- Jól van, kösz David. – szólt Tom majd váltottak pár szót és David tovább ment.
- Mégis miről beszéltetek? – kérdeztem rá mire persze egyből magyarázni kezdték a dolgokat.
- Értem, és erről miért nem szóltatok?
- Nem hozódott fel és különben is David már elintézte. – vonta meg a vállát Tom. Egy darabig a medence szélénél ülve beszélgettünk, majd egy totál részeg srác közeledett vészesen felénk. Menni is alig bírt. Éppen mellém ért mikor megbotlott a medence szélében és szépem rám öntötte pohara maradék tartalmát.
- Oh bocsh szivi már baromira nehm állok a lábamon. – szólt oda miközben felállni készült.
- Az veszem észre. – szóltam vissza flegmán. – oh a francba a vörösbor nem fog ebből kijönni. – motyogtam magamnak mikor végignéztem a fürdőruhámon.
- Sehmmi véhsz cica. – nyúlt egy törölközőért és elkezdte letörölgetni a dekoltázsomról a bort.
- Hagyd már abba… - ugrottam fel, de a srác folytatta.
- Nyuhgi máhr, nem lesz a ruhádnak sehmmi baja. Mellesleg irhtó jók a dudáid. – vigyorgott el mire nekem hányingerem lett. Tomnak sem kellett több azonnal felállt és elráncigálta rólam a srácot.
- Hagyd már békén nem érted? Húzz el innen. – küldte el Tom mire az belekötött.
- Na, nézd már Tomi bácsi, csak nem az apja vagy annak a kis libának.
- Ő a húgom te seggfej és ne merészelj így beszélni róla. – húzott be egy jobbost a srácnak mire az elesett. Kisebb verekedés tört ki bár inkább csak Tom részéről. A srác kisebbet üt, mint egy óvodás. A veszekedésre a többiek is felfigyeltek. Georg és Gustav rögtön ott termett.
- Gyere csak haver, menjünk ki a friss levegőre. – fogta meg a srác karját Georg és kiráncigálta az udvarra. Adott neki két fülest és szépen hazapaterolta. Bent már semmi nyoma nem volt ennek a galibának. Georg visszatérve a házba keresni kezdett. A Nappaliban meg is talált.
- Jól vagy? – ült le mellém a kanapéra.
- Persze, csak nem akarok több ilyen barmot látni.
- Nyugi már nincs itt. Azt sem tudom ki hívta meg, nem igazán bírjuk. - mondta és még mondott pár dolgot, de nem igazán értettem, mert elgondolkodtam. -… hé, egyáltalán figyelsz te rám? – integetett a szemem előtt.
- Igen csak … bocs elgondolkodtam. – erőltettem egy mosolyt magamra.
- Mi a gond? – kérdezett rá aggódva.
- Áhh semmi különös csak elment a kedvem ettől az egésztől meg mindentől. A magánéletemből sincs semmi. Már ha lehet ezt annak nevezni. – fintorogtam el.
- Ha akarsz róla beszélni…
- Köszi. – vágtam a szavába.
- Mi a baj Évi? – kérdezett rá finoman. – Talán fiú ügyek?
- Ugyan dehogy. Ahhoz előbb találnom kéne egyet.
- Hihetetlen, hogy ilyen lánynak, mint te nincs barátja?!
- Láthatod nincsen, pedig jó lenne. Jó lenne néha odabújni valakihez és érezni, hogy szeret. – gördült le egy könnycsepp az arcomon, amit több is követett. Ő csak magához ölelt és hagyta had sírjam ki magam. Jó volt valakinek végre elmondani, ami már régóta nagyon el tudott szomorítani. Úgy éreztem tényleg érdekli, hogy mi van velem. Igazi barát, rá számíthatok.
Próbáltam megnyugodni a karjai között, amivel lágyan simogatott. Perceken belül megnyugodtam.
- Köszönöm. – suttogtam neki miközben felültem a kanapén.
- Nincs mit. – törölt le egy könnycseppet az arcomról és mélyen a szemem nézett. Még csak most vettem észre milyen gyönyörű zöld szemei vannak. Elvesztem a tekintetében és csak arra lettem figyelmes, hogy csökken a távolság köztünk. Elfogytak a milliméterek is és az ajkaink találkoztak. Lágyan csókolt meg, amibe el is felejtkeztünk.
- Jaj bocsi, nem tudtam, hogy vannak itt. – sietett gyorsan a konyhába Tom. Valószínűleg nem vette észre, hogy egyik legjobb barátja velem csókolózik. Mire kiért a konyhába mi már szétváltunk egymástól.
- Ne haragudj én csak…- kezdett volna bele Georg.
- Nem nincs semmi baj. Én azt hiszem, most inkább lefekszem. – álltam fel és a szobámba indultam.
- Hé haver bocs nem láttam, hogy vagytok. Amúgy meg milyen csajt szedtél össze? – kérdezte Tom mikor kiért a konyhából italokkal a kezében.
- Beszélgettünk egy kicsit és megcsókoltam.
- Nagyon helyes. Rád fér már egy kis csajozás. Na és ki volt az? – kíváncsiskodott tovább Tom.
- Évi. – jött a válasz a basszerostól, mire Tom arcára fagyot a mosoly.
- Figyelj, vele ne játszadozz, inkább keres valaki mást. – próbálta finoman beadni, hogy ne hogy megmerjen bántani.
- Nem Tom. Vele nem játszanék. Már régóta tetszik, és azt hiszem… azt hiszem, hogy szeretem. – sóhajtott fel és bámult ki az ablakon. Legszívesebben feljött volna utánam elmondani ezt nekem is, de úgy érezte majd csak később, nehogy azt higgyem, hogy csak kihasználja az alkalmat, míg magam alatt vagyok. Így hát csak állt ott a nappali közepén és meredt el a gondolataiban. Tom csak nézte barátját és most úgy érezte tényleg komolyan gondolja azt, amit az előbb mondott.

Folyt. köv.

2010. augusztus 28., szombat

Életem az ikrek húgaként - 11. rész

Sziasztok.
Remélem tetszett a videó szerintem irtó klassz :D
Itt az új rész. Komit pls!

Életem az ikrek húgaként

11. rész – Egy szerelem kezdete és a különös buli

- Én is szeretlek téged. – viszonozta az ölelést és egy puszit nyomott a fejére. Most már biztos volt benne, hogy elnyerte Bill bizalmát és ezzel együtt a szívét is. Az idő elég későre járt így egymás karjai közt merültek álomba. Hajnaltájt kezdtek ébredezni a beszűrődő napsugarak miatt.
- Jó reggelt nyuszóka. – szólt kedvesen Tom, mikor Bill mocorogni kezdett mellette.
- Hmm… - nyújtózott egy nagyot. – Jó reggelt neked is. Nyuszóka? – nyitotta ki a szemeit és bátyja mosolygó tekintetével találkozott. Fáradtnak látszott az arca még is olyan gyönyörű volt, ahogy a nap megvilágítja. Ezen akaratlanul is elmosolyodott.
- Igen, szerintem aranyos. – vonta meg a vállát az idősebbik és bevágott egy olyan féloldalas mosolyt és vészesen közeledni kezdett Bill ajkaihoz. Lágyan megcsókolta majd magához húzta öccsét, aki készségesen szorosan odabújt hozzá.
- Köszönöm az estét… - kezdett volna bele Bill, de Tom nem engedte, hogy befejezze.
- Nem Bill, én köszönöm. – erre Bill csak elmosolyodott és most ő kezdeményezte a csókot. Ez a csók már tele volt szenvedéllyel és érzelemmel. Ez a csók pecsételte meg a kapcsolatukat.
- Lassan menni kéne már haza.
- Igen, de semmi kedvem. Sokkal jobb itt veled. – csókolta meg Tom. Egy darabig még feküdtek ott, majd nagy nehezen kikászálódtak az ágyból és Tom visszavitte a hajót a partra és sétálni kezdtek a kocsi felé. Útközben sokat nevetgéltek ám mikor a kocsi közelébe értek arcukra fagyott a mosoly. Tom kocsijának ablakát épp betörni készült valaki, de mikor észrevette a kiáltozó Tomot, ahogy vészesen közeledik a kocsijához kiejtette kezéből a vasdarabot és futni kezdett.
- Jesszusom, még jó, hogy most jöttünk. – magyarázkodott Bill.
- Na igen, de most már menjünk. – nyitotta a kocsi ajtaját és beszállt. Bill is követte példáját és hazaindultak. Közel félórát utaztak, nem siettek annyira. Leparkoltak a ház előtt és csendben felmentek az emeletre. Letusoltak, majd úgy döntöttek, hogy lepihennek, még egy kicsit hisz elég korán van. Ebből pihenésből délig tartó alvás lett. Csodák csodájára senkit sem találtak otthon. Találtak egy cetlit miszerint anyuék dolgoznak, én a barátnőmnél vagyok és, hogy hívják fel Georgot mert kerete őket. Megebédeltek és felhívták Georgot. Kicsit unja már magát otthon és bulizni szeretne. Tomnak az az ötlete támadt, hogy rendezzenek medencés bulit. Összehívták a szűk baráti kört és megbeszélték az időpontot. Ezután elindultak vásárolni és összefutottak a városban Daviddel. Őt is meghívták a bulira és elmesélték ezt a kocsi ablak betörését is. Azt mondta utána jár. A nagy beszélgetésben eltelt az idő és hazasiettek. Beavattak minket a buliba és mi szépen elküldtük anyuékat, had kapcsolódjanak ki ők is. Miután elmentek elkezdtünk készülődni.
- Évi te hívsz valakit? – érdeklődött Tom.
- Arra gondoltam, hogy Angelikát áthívom, de nem érem utol úgy hogy senkit.
- Jól van, majd legközelebb. Na azt hiszem már készen is vagyunk. – tette csípőre a kezét és elgondolkozott nem hagytunk-e ki valamit.
- Na, jó én azt hiszem, hogy felmegyek és készülődök.
- Oké, de siess, mert mindjárt 7. – hallottam Tomot lentről. Viszonylag hamar el is készültem és a fiúk is. Pontban 7-kor betoppant Georg és Gustav aztán sorra a többi kedves ismerős. A buli még most kezdődik, de már is jó a hangulat, amit az italok csak fokoztak. Volt választék bőven. Nem is hittem volna, hogy ez az este tart még meglepetéseket a számomra.

Folyt. köv.

2010. augusztus 27., péntek

2010. augusztus 26., csütörtök

Életem az ikrek húgaként - 10. rész

Sziasztok.
Meghoztam az új részt. Igaz ez sem valami hosszú, de nézzétek el ezt most nekem :D
Örülök, hogy tetszik az új desing majd még csinosítom :D

Életem az ikrek húgaként

10. rész – Ma este talán több is lehetne

- Gyere velem. – fogta meg a kezét és behúzta a fedélzetről. Egy szépen megterített asztalhoz ültek le vacsorázni és kezdetét vette Tom különleges ajándéka. A háttérben halk zene szólt és ez még hangulatosabbá tette az egész vacsorát. Miután elfogyasztották az ételt Tom körbe mutatta a hajót Billnek.
- Ez gyönyörű. Még is honnan szedted? – kérdezte Bill mikor kisétáltak a fedélzetre és a csillagos eget kezdte kémlelni.
- Egy haveromtól kértem kölcsön. Úgy gondoltam megleplek vele és elviszlek hajókázni. – mosolyogott Tom és ő is az eget kezdte el kémlelni. Úgy vélte a csillagok most valamiért fényesebben ragyognak, mint azelőtt.
- Hát sikerült meglepned. – pillantott immáron Tomra, aki csak mosolygott és közelebb lépett Billhez, hogy a szemébe tudjon nézni. Elmerültek egymás mogyoróbarna szemeiben mik úgy csillogtak mintha lázasak lettek volna. Pár pillanat múlva már csak azt vették észre, hogy ajkaik összeérnek és mohon falják egymást. Kizárták a külvilágot és csak az volt a fontos, hogy ezt az estét még szebbé varázsolják. Levegőt már alig kaptak úgy tépték egymás száját, de nem hagyták abba a csókolózást. Bill keze már Tom pólója alatt járt és úgy cirógatta bátyja izmos felsőtestét. Tom meglepődött öccse mohóságán, de nagyon tetszett neki ezért óvatosan a hajó belseje felé vezette. Elhatározta, hogy ma nyomatékosan is Bill tudtára adja, hogy benne megbízhat nem fog csalódni benne, hiszen nagyon szereti őt. Már az egyik kabin ajtaját nyitották ki és az ágy felé vezetett az útjuk. Bill elfeküdt az ágyon, Tom pedig fölé hajolva térdepelt. Bill igyekezett megszabadítani Tomot hatalmas pólójától, ami hamar sikerült is. A póló az egyik sarokban landolt. Most Tom következett. Csókjai áttértek ikre nyakára, kezei pedig már a póló alatt jártak és őrjítő lassúsággal húzta centinként fentebb, miközben a csókok haladtak egyre lejjebb. Mikor a köldökénél jártak Bill megelégelte az édes kínt és magán is meglepődve, de nem várt Tomra így maga akarta levenni pólóját ám ekkor Tom gyengéden lefogta a kezeit és visszahúzta rá a pólót. Egy halvány csókot nyomott öccse csodálkozó arcára, majd lefeküdt mellé. Bill értetlenül állt a dolgok elé. Tom nem akarja őt? Meggondolta magát? Valamit elrontott? Megannyi kérdés cikázott a fejében ám mikor a mosolygó Tomra nézett mindent megértett. Megértette, hogy bátyja ezzel azt akarta kimutatni, hogy mennyire fontos neki és, hogy nem bújik vele egyből ágyba, hanem kivárja míg ő is felkészül rá. Bill szívét melegség öntötte el. Mérhetetlenül szereti Tomot és most már egészen biztos, abban, hogy Tom is őt és nem csak játszani akar vele. Gondolataiból Tom simogatása ébresztette fel.
- Szeretlek. – csak ennyit mondott és szorosan odabújt bátyjához. – Nagyon szeretlek. – ölelte még szorosabban.
- Én is szeretlek téged. – viszonozta az ölelést és egy puszit nyomott a fejére. Most már biztos volt benne, hogy elnyerte Bill bizalmát és ezzel együtt a szívét is. Az idő elég későre járt így egymás karjai közt merültek álomba.



Folyt. köv.

2010. augusztus 25., szerda

Életem az ikrek húgaként - 9. rész

Sziasztok!
Ma végre lett net/vagyis kedden,de bepótoltam az olvasást a többi blogon így eltelt az idő/ úgy hogy itt vagyok egy újabb résszel. Nem lett a leghosszabb, de nem akartam a legjobb részeket lelőni ezért inkább 2 részben írom le a randit.
A szavazást lezártam és mivel az igen volt többségben így változtattam a desingen, de ez még nincs kész. Nem is húzom tovább az időd jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

9. rész – Különleges ajándék

- Kész vagy? – lépett be Tom öccse szobájába.
- Egy perc és igen. – szólt ki a fürdőből Bill és pár perc múlva meg is jelent a szobában. Tom megszólalni nagyon nem tudott a meglepődöttségtől. Bill egy szűk koptatott fekete farmert és egy testhezálló fehér, mintás felsőt viselt, ami kiemelte az alakját. Haja tökéletesen állt és a szokottnál jóval szolidabb sminket viselt, ami nagyon jól állt neki. A kiegészítők most sem maradhattak el. 3 gyűrűt és 2 nyakláncot is viselt. Az összképet egy kisebb sarkú csizmával dobta fel, hogy ne legyen magasabb, mint Tom. Egy kis parfümöt fújt magára, amit bátyja annyira imád és már kész is van. Tom döbbenten nézett az előtte álló öccsére.
- Mi az, ennyire rossz? – húzta el a száját Bill és végignézett magán.
- Dehogyis. Gyönyörű vagy! – húzta magához ikrét és megcsókolta nem törődve azzal, hogy nyitva az ajtó és bárki megláthatja őket. Bill hevesen csókolt vissza majd realizálódott benne, hogy ezt most nem éppen a legjobb pillanat bármennyire is szeretné.
- Tom meglátnak minket. – szólalt meg mihelyt ajkaik elváltak egymástól, de szemeit még mindig nem nyitotta ki.
- Igazad van, menjünk. – ragadta meg a kezét és már indultak is le a földszintre. Lent a földszinten éppen vacsoráztam, mikor Tom és Bill nagy trappolás közepette jönnek le a lépcsőn.
- Szia. – köszöntek egyszerre.
- Sziasztok. – köszöntem vissza és jól megnéztem őket. Nem épp úgy néztek ki, mint akik itthon akarnak ücsörögni. – Hát ti? – kérdeztem meg végül mert kíváncsi voltam hova mennek.
- Hát mi csak… mi csak buliba megyünk. – mondta Tom akadozva.
- Szerinted hogy nézek ki? – fordult körbe Bill mentve ezzel a menthetőt.
- Szerintem pompásan. – erre nem tudtam mit mondani, hiszen tényleg nagyon jól nézett ki. Valószínűleg tetszett neki, amit mondtam, mert elmosolyodott. – De te is nagyon jól nézel ki Tom… mint mindig. – tettem gyorsan hozzá mielőtt bevágta volna a műdurcit.
- Köszi, húgi. Na, jól van most már, szerintem menjünk Bill. Nem lenne jó elkésni.
- Jól van. Majd jövünk… nem tudom mikor. – szólt vissza Bill már az ajtóból.
- Jó szórakozást.
- Köszi. – hallottam kintről a kiáltást majd a kocsi motorját és hogy elhajtanak.
Befejeztem a vacsorát így felmentem a szobámba. Nagy nehezen elütöttem az időt majd megjöttek anyuék és velük váltottam pár szót.
Eközben az ikrek már majdnem megérkeztek.
- Még is hova megyünk Tom? – kivácsiskodott Bill mert bátyja nem árult el semmit.
- Meg érkeztünk. Gyere. – szólt Tom és már szállt is ki a kocsiból. Bill is hasonlóan tett. Tom kézen fogta Billt és egy darabig sétáltak majd Bill előtt világossá vált, hogy hol vannak. Az Elba partján vannak, ami szépen ki van világítva és épp egy kisebb hajó előtt álltak meg. Beszálltak a hajóra és Tom magához húzta Billt.
- Na hogy tetszik eddig az ajándékom?
- Nagyon szép. – suttogta, mert Tom már csókokkal hintette be nyakát. – és egyre jobban tetszik. – tette még hozzá majd azt vette észre, hogy a csókok abbamaradnak és Tom a zsebében kutat és hamarosan meg is találja azt, amit akar. Elővette a kulcsokat és beindította a hajó motorját majd a víz hullámain útra keltek. Bill csak nézte testvérét. Ez már önmagában is szép lenne, de ismeri bátyját és tudja itt még nincs vége. Ez hamarosan be is igazolódott. Tom elzárta a motort és mosolyogva lépkedett Bill felé.
- Gyere velem. – fogta meg a kezét és behúzta a fedélzetről. Egy szépen megterített asztalhoz ültek le vacsorázni és kezdetét vette Tom különleges ajándéka.

Folyt. köv.

2010. augusztus 24., kedd

Nem tehetek róla

Sziasztok!
Amint láthattátok 3 napja nem voltam gépnél :S
Egyik pillanatról a másikra elment a net és a laptopomon még mindig nincs :(
Örülök a kommenteknek napok óta most mosolyogtam el igazán úgy teljesen felszabadultan. Elég szar kedvem volt főleg tegnap már szinte sírtam. Hiányzott a kedvenc blogjaim vagyis a Tieitek és semmit nem tudtam olvasni. Raktam volna már én is részt de így nem lehetett. Remélem nővérem pasija megtudja majd csinálni és akkor lesz. Suli kezdetéig hadd élvezzem már ki a blog örömeit XD A kommentekre visszatérve és Slashtől távol állok még nagyon. És Ti meg ne vitatkozzatok mert mindannyian nagyon szuperül írtok. Most mennem kell, de amint tudom hozom a részt és bepótolom Nálatok az olvasást. Már nagyon hiányzik. Még egyszer ne haragudjatok, de erről nem én tehetek. Addig is a TWC legyen veletek :D

2010. augusztus 21., szombat

Életem az ikrek húgaként - 8. rész

Sziasztok.
Kicsit késett a rész, de végre megérkezett. Jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

8. rész – Boldog napok

Másra már nem vágyott csak, hogy otthon Tom mézédes csókkal kívánjon neki szép álmokat. Negyedóra autókázás után az ikrek hazaértek. Tom leállította a motort és a házba indultak. Halkan nyitották ki az ajtót, tudták, hogy már alszunk és nem akartak zajt csapni. A lehető leghalkabban mentek fel a lépcsőn Bill szobájába. Bill előkeresett egy kisebb vázát és belerakta számára a legszebb virágot élete során, hiszen ezt attól a személytől kapta, akit a világon mindennél jobban szeret. A vázát elhelyezte az éjjeliszekrényén pontosan Tom képe mellé. Ezután átöltözött pizsamába, ami nála egy pólót és egy boxert jelent. Tom az ágya szélén ült és figyelte öccse minden mozdulatát. Hamarosan Bill leült mellé.
- Nagyon jól éreztem magam. Köszönöm. – mosolyodott el halványan és egy lágy puszit lehelt Tom ajkaira mire az beleborzongott.
- Én is jól éreztem magam veled. Megismételhetnénk valamikor. – hozta fel a témát, mert már ki is találta a következő randi színhelyét.
- Benne vagyok. Mikor szeretnéd? – kérdezte Bill és közben bebújt az ágyába.
- Mit szólnál a szerdához? – kérdezett vissza Tom és betakarta Bill.
- Tökéletes. – mosolyodott el Bill újra.
- Rendben, akkor hagylak is aludni. Szép álmokat. – csókolta meg Billt és indult volna ki a szobából, de Bill utána szólt.
- Várj! – ült fel az ágyban Bill.
- Igen? – fordult vissza Tom és kérdőn nézett ikrére.
- Nem… nem akarsz itt maradni velem? – nézett boci szemekkel bátyjára, mire az becsukta az ajtót és mosolyogva lépett vissza Bill ágyához. Levette a pólóját és a nadrágját és befeküdt Bill mellé. Bill szorosan bújt oda hozzá és mélyen szippantotta be Tom édes parfümjének illatát. Tom öccse haját simogatta, míg a fiatalabbik Kaulitz bátyja izmos felsőtestét. Percekig csak így maradtak csendben majd egy puszi után álomba merültek. Édes volt az álom annak ellenére is, hogy reggel mikor Bill álmosan kinyitotta pilláit Tom már nem volt ott. Ez egy kicsit elszomorította, pedig tudta, hogy így lesz. Nyújtózott egyet majd egy cetlit látott maga mellett a párnán. „ Hajnalban átmentem, hogy ne bukjunk le. Szeretlek! Tom”. Elolvasva a cetlit elszállt az előbbi szomorúsága és a fürdőbe vette az irányt. Miután elkészült a kis cetlit elrakta a fiókjába majd lesietett a konyhába. Ahogy várható volt mindenki lent volt. Tom mikor észrevette Billt a lépcsőn lejönni mosolyogva szürcsölt bele reggeli kakaójába. Bill is viszonozta a mosolyt majd helyet foglalt az asztalnál. Tomon csak egy boxer volt. Minden bizonnyal ő is nem régen ébredt fel.
- Merre voltatok az este? – kérdezte meg hirtelen anya reggeli közben.
- Moziban, de mondtam az este, hogy megyek. – válaszolt Tom.
- Igen azt tudom. És te kisfiam? – fordult most Bill felé, aki hirtelen nem is tudta mit mondjon. Tomra sandított mire az megvonta a vállát.
- Moziba Tommal. – válaszolta Bill és tovább reggelizett.
- Na és Évit nem akaratátok volna magatokkal vinni? – jött egy újabb kérdés anyutól.
- Hagyjad anyu. Én nagyon jól elvoltam itthon. – vigyorogtam, mint a vadalma.
- Nocsak. Mit csináltál, míg mi távol voltunk? – figyelt fel Tom a kijelentésemre.
- Gitároztam apuval. Jó sok dolgot tanított. – nyújtottam ki a nyelvem Tomra.
- Na, szép már le is cserész. Jól van… – vágta be a műdurcit Tom.
- Nem cseréllek le, de nagyon jó volt.
- Bizony, nagyon ügyes a kiscsaj. – dicsekedett Gordon.
- He.. még is mit vártatok én tanítom. – húzta ki magát egyből.
- Na jól van ha befejeztétek a reggelit akkor majd pakoljatok el. Nekem rohannom kell dolgozni. – szólt anya és már készülődött is.
- Várj, elviszlek nekem is mennem kell. – ez volt Gordon.
Miután anyuék elmentek dolgozni mi összepakoltunk és puttyadtunk a TV előtt, de a fiúk ezt is hamar megunták így vagy fent beszélgettek vagy a medencébe ugrándoztak, mert én csak a csobbanásokat hallottam a szobámból. A napok így teltek egymás után jó hangulatban. Majd elérkezett a várva várt szerda is.
- Kész vagy? – lépett be Tom öccse szobájába.
- Egy perc és igen. – szólt ki a fürdőből Bill és pár perc múlva meg is jelent a szobában. Tom megszólalni nagyon nem tudott a meglepődöttségtől.

Folyt. köv.

2010. augusztus 19., csütörtök

Életem az ikrek húgaként - 7.rész

Életem az ikrek húgaként

7. rész – A randi

10 perc múlva mikor lejöttem az ikrek sehol nem voltak. Bill nem is említette, hogy elmegy este valahová.
- Hát az ikrek? – jött ki Gordon a szobából.
- Tom moziban, Billt nem tudom. Nem mondta, hogy megy valahova, de lehet elkísérte Tomot vagy nem tudom. – válaszoltam és csináltam forró csokit.
- Kérsz? – kérdeztem mikor odajött a konyhapulthoz.
- Igen köszönöm. Mond csak nincs kedved kiülni és játszani egy kicsit. Megmutathatnád, hogy mit tanított a bátyád. – jött az ötlet, aminek egyből megörültem.
- Akkor hozom a gitárokat. – mondta és el is indult a gitárokért. Mire visszaért kész lettek a forró csokik és kiültünk a hintaágyba.
- Na, mutasd, mit tudsz! – szürcsölt bele a gőzölgő italába. Letettem a poharamat és játszani kezdtem. Párszor elrontottam, de csak mosolyogva figyelt. Kíváncsi voltam a véleményére, hiszen ő régóta gitározik.
- Én nem voltam ilyen jó mikor gitározni kezdtem. Látszik, hogy szereted és élvezed, amit csinálsz. Tom jó tanárod, de ez nem csak tanár kérdése. Te jó tanuló vagy és ezt ő is tudja, ügyes vagy. – mondta és nekem minden egyes szava melengetett. Ez több szempontból is elismerés tőle. 1. mert apám helyet apám és örülök, hogy támogat másrészt a családban ő ért ehhez a legjobban, és ha szerinte nem vagyok kétbalkezes, akkor én hiszek neki.
- Na, mit szóltál egy közöshöz? Ezt tudod? – kezdett bele én pedig csatlakoztam, hiszen ezt a számot nagyon is jól betanultam. Nem tudom mennyi lehetett az idő mikor bementünk, de már nagyon késő talán hajnali 2. Tanított sok új dolgot és sokat játszottunk, beszélgettünk.

Eközben a randin:

Tom leparkolt a mozi mögött majd bementek az épületbe.
- Na, mit nézzünk meg? – kérdezte Tom.
- Mit szólnál a Strom the Yard- hoz? /Lökd a ritmust/ - kérdezte vissza Bill.
- De hisz te nem is szereted az ilyeneket vagy igen? – nézett öccsére, aki csak vigyorgott.
- Ez a film nekem nagyon tetszik és tudom, hogy neked is szóval csak jó lehet.
Tom végülis rábólintott, mert ő is imádja ezt a filmet. Vettek 2 üdítőt és popcort majd helyet foglaltak a felső székeknél és lassan kezdődött is a film. A film alatt sokszor ért össze a kezük a popcornos dobozban, amin elpirulva mosolyogtak. A film közepe fele Tom közelebb ült Tomhoz és kezét a vállára tette úgy simogatta. Bill próbált a filmre koncentrálni, de nem ment neki. Tom túlságosan elcsavarja a fejét. Egyszer csak Tom keze a combján telepszik meg, mire kicsit felugrott. Nem számított erre. Tom mosolyogva simogatta ikre combját egyre beljebb és beljebb. Bill már markolta széke karfáját és halkan felsóhajt. A filmnek vége felgyulladnak a lámpák és a tömeg kifele indul a teremből. Bill és Tom beszálltak az autóba és indulni készülnek haza. Tom keze a sebváltóról Bill térdén telepszik meg.
- Hogy érezted magad? – nézett ikre mogyoróbarna szemeibe, amik úgy csillogtak mintha lázas lenne.
- Fantasztikusan. Köszönöm a …. – folytatná de nem tudja mert bátyja mohón megcsókolta.
- Amíg el nem felejtem ez a tied. – nyúlt hátra a hátsó ülésre és egy szál virágot adott át Billnek. Még egy csókot váltottak majd útnak indultak. Útközben nem nagyon beszélgettek csak néha váltottak pár szót és mosolyogtak egymásra. Tom már az új randin törte a fejét Bill pedig azon gondolkozott el, hogy Tom milyen figyelmes és hogy milyen jól sikerült ez az este. Igazi randi volt és nagyon jól érezte magát. Másra már nem vágyott csak, hogy otthon Tom mézédes csókkal kívánjon neki szép álmokat.

Folyt. köv.

2010. augusztus 18., szerda

Életem az ikrek húgaként 6. rész

Sziasztok.
Kicsit késtem a résszel, de olyan vihar volt hétfő este, hogy az áram is elment, de elvoltam DDM-et énekeltem a vihar elején aztán meg úgy feltámadt, hogy a gyertyák mellett kuksoltam a sötétben XD Elég a rizsa itt az új rész.

Életem az ikrek húgaként

6. rész – Randi kérés

Pár perc múlva a gitárommal jöttem le és játszani kezdtünk. 10 körül pedig anyuék jöttek meg és együtt mulattunk tovább. Gordon is fogott egy gitárt és leült közénk. Egy idő után úgy éreztem, hogy kiszállok, mert a gitártudásom még nem egetverő szóval hagyom őket, had élvezzék ki a helyzetet. Lehuppantam Bill mellé is kissé odabújtam hozzá, mert álmos voltam. Ő csak mosolyogva ölelt magához és néztük tovább a két nagy gitárost. A végén már versenyeztek és az eredmény döntetlen lett. Fél 1-kor másztam fel álmosan a szobámig és egyből el is aludtam. Az ikrek is hasonlóan tettek. Bill már éppen indult volna a szobájába, de Tom az ajtóban utána szólt.
- Hé Bill. – lépkedett fel ő is a lépcsőn.
- Igen? Mond! – mondta Bill kissé álmosan.
- Arra gondoltam, hogy tudod… elmehetnénk este randizni. – suttogta oda Billnek, mire az behúzta a szobájába, hogy véletlenül se hallja meg senki.
- Randizni? De hát bárki megláthat minket. – folytatta a beszélgetést Bill és már nem is tűnt álmosnak.
- Nyugi nem fog senki. Amúgy arra gondoltam, hogy elmehetnénk moziba, de ha nem hát nem. Jó éjt Bill. – indult volna ki az ajtón megjátszott durcival, bár egy kicsit tényleg rosszul esett neki Bill reakciója. Azt hitte örülni fog neki, hogy őt randira viszi és nem csak az ágyába akarja egy éjszakára. Ő bizonyítani akar.
- Várj! Ez remek ötlet csak kicsit meglepett, de szívesen elmegyek veled.
- Komolyan? – nézett vissza Tom.
- Komolyan. – lépett közelebb hozzá és becsukta az ajtót majd az ajkaira tapadt.
Egészen belehevültek a csókokba. Már az ágyon feküdtek és vadul tépték egymás száját. Tom keze már Bill pólója alatt jártak és simogatták selymes bőrét mire ő beleborzongott. A nedves csókok áttértek a nyakára és Billben ekkor tört fel egy kéjes sóhaj.
- Tohm… ne! Ezt nem kéne. – szakadt el Tomtól, aki kérdőn nézett rá.
- Évi szóbája a szomszédban van, meghallja. – mondta tovább még mindig kapkodva a levegőt.
- Igazad van. – mászott le róla és mellé ült.
- Amúgy mit nézünk? – kérdezte Bill mosolyogva mire Tomnak is mosoly húzódott a szájára.
- Amit szeretnél! Majd ott kiválasztod.
- Renhd…ben. – ásította Bill.
- Látom álmos vagy akkor megyek is. Szép álmokat Bill. Szeretlek. – hajolt oda és csókolta meg öccsét.
- Én is téged. – fordult a másik oldalára és azonnal el is aludt.

Másnap reggel:

Engem kivételesen hamar kidobott az ágy így gondoltam meglepem a családot és készítettem reggelit. Nem sokkal később Tom is felébredt és kómás fejjel lépkedett le a lépcsőn.
- Hát te? – kérdezte és megborzolta a hajam.
- Jó reggelt neked is. Amúgy reggelit csináltam. Hamar kidobott az ágy… amint látom téged is. – tettem a reggelit elé.
- Aha. Amúgy mit csinálsz ma? – kérdezte két falat között.
- Anyuval megyek vásárolgatni miért?
- Csak kérdeztem.
- És te? Gondolom este buliba mész. – vettem fel egy ötletet.
- Nem. Délután ráérek, így ha van kedved taníthatlak, este pedig moziba megyek. – nyelte le a falatot.
- Persze, hogy van. Oh, értem akkor jó szórakozást estére. – vigyorogtam rá angyalian mire szúrós szemekkel nézett rám.
- Én nem úgy értettem most miért nézel így rám? – kérdeztem és már menekülőre fogtam.
- Na persze, várj csak míg elkaplak. – állt fel ő is és utánam sietett.
- Úgy sem kapsz el. – futottam fel és szépen bementem Billhez.
- Jó reggelt. – köszönt Bill kómás fejjel mikor meglátott a szobájában.
- Neked is bocsi, de Tom elől menekülök. – mondtam és befészkeltem magam mellé.
- Jól van, gyere csak.
Pont jó volt, mert Bill az oldalán feküdt így eltakart és mikor Tom benézett nem látott csak azt, hogy Bill édesen alszik. A végén annyira nem volt kedvem kimászni Bill mellől, hogy szépen bealudtam. Arra keltem fel, hogy 10 óra tájában Bill kimászik az ágyból.
- Bocsi nem akartalak felkelteni. – kért elnézést mintha nem én fúrtam volna be magam mellé.
- Semmi baj, amúgy csináltam reggelit ott van az asztalon. – mondtam és én is felkeltem. Lementünk a földszintre ahol Tom és Gordon tv-t néztek anya pedig főzött valami finomat.
Beszélgettünk egy kicsit majd megebédeltünk és én anyával elmentem vásárolni. Jó sok szatyorral értünk haza.
- Ti megvettétek a fél áruházat? – kérdezte Gordon és anyuhoz sietett elvenni a szatyrokat nekem pedig Bill segített.
- Na, mutasd mit vettél. – mondta Bill mikor az emeletre értünk. Megmutattam miket vettem majd nyugtázta, hogy klassz ruhákat vettem. Észbe kaptam, hogy engem Tom vár a gitározással így fogtam a gitáromat és átsiettem hozzá. Az ágyon ült és gitározott. Nos, igen már várt. A délután a gitározással hamar eltelt és az ikrek nagy készülődésbe kezdtek. Fél 8-kor Tom elsietett otthonról.
- Hát Tom meg hova sietett ennyire? – kérdezte anyu.
- Moziba megy, úgy tudom. - válaszoltam és tovább lapoztam az újságot.
Félóra múlva Tom jött vissza.
- Ilyen rövid volt a film? – kérdezte meg anyu.
- Dehogyis még nem is voltam moziban. – mondta Tom majd az emeletre sietett. Anyu bemenet a fürdőbe és pedig az emeletre. 10 perc múlva mikor lejöttem az ikrek sehol nem voltak.

Folyt. köv.

2010. augusztus 15., vasárnap

Életem az ikrek húgaként 5. rész

Életem az ikrek húgaként

5. rész – Hogyan tovább?

Hosszú csókcsatát vívtak. Tom keze már Bill pólója alatt járt és gerince vonalát simogatta. Bill halkan felsóhajtott majd levegő után kapkodva szakadtak el egymástól. Mosolyogtak egymásra percekig majd a csöndet Tom törte meg.
- Szeretlek Bill.
- Én is téged. – mondta Bill és megfogta Tom kezét. – Tom… most mi lesz? – kérdezte bátyját, mert nem igazán tudta, hogy mi is történik velük, de abban biztos, hogy szereti Tomot tiszta szívből.
- Hát, ha te is akarod… akkor megpróbálhatnánk együtt. – hajolt volna egy csókért, de Bill finoman eltolta.
- Ez nem ennyire egyszerű. Itt van anyu és Gordon, na meg Évi is és… és tudod, hogy őt nem csaphatjuk be. És honnan tudjam, hogy nem csak annyi vagyok neked, mint azok a lányok. – jött a szóáradat Billből kétségbeesetten.
- Hé, Bill figyelj rám! Nekem te kellesz érted? Csakis te! Szeretlek, és veled nem tenném azt, mint azokkal a senkikkel. – nézett mélyen Bill szemébe, hogy komolyan gondolja.
- Igazán így gondolod? – kérdezett vissza Bill bár valahol legbelül érezte, hogy ikre igazat mond.
- Igen Bill így gondolom. – válaszolt és magához ölelte Billt. Talán egy óráig is lehettek így csendben, egymás karjában. Mindkettejüknek járt az agya. Bill hisz Tomnak és vele akar lenni. Tom pedig elhatározta, bebizonyítja, hogy képes igazán szeretni és meghódítja Billt. Randi hívja és bizonyít neki. A csendet, ami most köztük volt egy ideje Tom hasának korgása zavarta meg.
- Na, úgy hallom éhes vagy. – nevetett fel Bill angyalian.
- Nos, igen kicsit. – mosolygot Tom.
- És mit szeretnél? – kérdezi Bill és mászna ki Tom öléből.
- Ezt. – húzta vissza magához és megcsókolta. – Ezen kívül szendvics jó lesz. – folytatta kaján vigyorral az arcán.
- Rendben már is csinálom. – álltak fel és indultak le a földszintre. Már a konyhában vannak és csinálják a szendvicseket.
- Nincs kedved megnézni egy filmet? – tette fel a kérdést Tom.
- De igen. És mit nézünk? – kérdezett vissza a fiatalabbik.
- Te választhatsz.
- Oké akkor mit szólnál a Rózsavéréhez? – vigyorgott Tomra.
- Horrort akarsz nézni? Nem fogsz félni? – játszadozott kicsit Billel.
- Annyira nem ijesztő és legfeljebb hozzád bújok.
- Már alig várom. Előkeresem a DVD-t, addig befejezed ezt?
- Persze. – válaszolt Bill és megkent egy újabb szelet kenyeret.
5 perc múlva már a TV előtt ültek a nappaliban és feszült figyelemmel kisérték az eseményeket. Az a jelent megy éppen, mikor a lány megközelíti a házat és valami félelmetes dolog fog történi. Bill kicsit közelebb ült Tomhoz, aki szorosan átölelte. Fejét Tom vállára hajtotta és megérezte bátyja édes parfümjének bódító illatát. Mindig akarja érezni ezt az illatot és mindig Tommal akar lenni. Félóra múlva érkeztem csak haza volt osztálytársamtól.
- Sziasztok. – léptembe, a házba és hallottam, hogy a nappaliban szól a TV így oda mentem.
- Szia. – jött vissza a köszönés mikor megláttak. Bill ekkor már nem volt Tom közelébe.
- Mit néztek? – álltak meg egy pillanatra és a képernyőt kezdtem fürkészni.
- Rózsavére. Csatlakozol? – kérdezte meg Bill.
- Igen, de előtte letusolok. Angelika kutyája összevissza ugrált. – mondtam és felsiettem az emeletre. 15 perc múlva már együtt néztük a filmet, aminek hamarosan vége lett. Éppen a feliratok mentek a film végén mikor elment az áram.
- De jó vihar van. Nézzétek, hogy szakad az eső. – húzta el a függönyt fintorogva Tom.
- Akkor mit csináljunk a sötétben? – jött a kérdés Billtől.
- Hozz le pár gyertyát, Évi te pedig a gitárodat én meg keresek egy zseblámpát.
- Gitározunk? – csillant fel a szemem.
- Igen, ha van kedved. – mosolygott Tom.
- Naná, hogy van. Imádlak. – ugrottam a nyakába és puszikkal halmoztam el.
- De téged is bátyuska. – léptem oda Billhez.
- Na, jól van, hozd a gitárodat és kezdjünk. - mosolyogta Tom én pedig felszaladtam a szobámba. Ő pedig odalépet Billhez és megölelte. Pár perc múlva a gitárommal jöttem le és játszani kezdtünk. 10 körül pedig anyuék jöttek meg és együtt mulattunk tovább.

Folyt. köv

2010. augusztus 14., szombat

Életem az ikrek húgaként - 4. rész

Sziasztok!
Köszi a kommenteket itt az új rész!

Életem az ikrek húgaként

4. rész – A nagy beszélgetés

A fiúk már hamarabb lent voltak és ezt kihasználva Tom bevetette magát. Bill a medence túlsó végébe úszott és könyökölt ki a medence szélében. Élvezte, hogy a víz kis hullámzása ringatja a testét. Tom lassan mögé úszott, karjait a derekára fonta és belepuszilt a nyakába. Bill nem számított erre és nagyot ugrott.
- Nyugi csak én vagyok. – suttogta a fülébe Tom, amitől kirázta a hideg.
- Tohm… - sóhajtott fel Bill mikor érezte, hogy bátyja még közelebb húzza magához. - … meglátnak, Évi mindjárt jön le. – folytatta tovább mire Tom szájon csókolta.
- Nyugi nem lát meg. – mondta és újra megcsókolta Bill. Ekkor léptek hallatszottak. Tom lebukott a víz alá és átúszott a medence másik végbe.
- Tom merre van? – kérdeztem meg mikor leértem.
- Itt! – jött fel a víz alól.
- De a hajad… - kezdtem volna bele, de ő legyintett.
- Majd megszárad, most meleg van. – mondta majd jól lefröcskölt. Miért is ne persze, hogy Bill is beszállt a játékba. Egy ideig hülyültünk majd úszkáltunk és végül napoztunk.
- Na én nem bírom tovább, ki kér jó hideg ice teát? – pattant fel Tom.
- Én. – jött a válasz kettőnktől.
- Rendben. – szólt vissza Tom és már indult is be a konyhába.
- Én meg hozok jégkrémet. – állt fel ő is és ment be. Míg ők bent voltak én tovább sütöttem magam.
- Hé, Bill. – szólt oda Tom.
- Mondd. – sétált oda a pulthoz, ahol Tom állt.
- Este ráérsz? Beszélhetnénk. – jött a kérdés Tomtól.
- Persze, mondani is akartam. Ezt meg kell beszélnünk. – bámulta a földet Bill.
- Rendben…hé! – emelte fel Bill fejét, hogy a szemébe tudjon nézni.
- Gyönyörű vagy! – mondta és meg akarta csókolni mikor Gordon kijött a szobából elég kómás fejjel.
- Ti mit csináltok? – kérdezte félig nyitott szemekkel.
- Csak volt valami Bill arcán, amúgy kint vagyunk a medencénél. – vágta ki magukat Tom.
- Ja jól van, nekem most el kell mennem. Simivel elmegyünk vacsorázni. /így becézi anyut/ - mondta és a fürdőbe igyekezett, hogy rendbe szedje magát. Billék visszatértek a medencéhez és folytattuk a napozást.
- Azt hittem már sosem értek vissza. – mondtam, de ki sem nyitottam a szemem.
- Bocsi csak Gordonnal dumáltunk, elviszi anyát vacsorázni. – mondta Bill mire én felültem a napágyon.
- Mennyi az idő? – kérdeztem meg ijedten.
- 5 perc múlva háromnegyed 6 miért? – jött a kérdés Billtől.
- Mert negyed 7-kor találkozok volt osztálytársammal és kölcsön ad egy könyvet. – mondtam majd felrohantam készülődni.
- Tök jó. Mindenki elhúzz így tudunk beszélgetni nyugodtan. – foglalta össze a tényállást Tom. Párpercen belül Gordon és én elhagytuk a házat Bill és Tom pedig már a szobában ültek és beszélgettek.
- Tom még is mi van köztünk? – bámult ki az ablakon elmerengve Bill.
- Nem tudom Bill, rohadtul nem tudom. De azt igen, hogy mindig a közeledben akarok lenni és ha nem látlak már is hiányzol. – fürkészte Bill tekintetét Tom.
- Én is így érzek és azt hiszem szeh… - mondta volna Bill, de Tom megfogta a kezét és elakadt a szava. Pár perc múlva folytatta…
- Azt hiszem, szerelmes vagyok beléd! – jelent meg pár könnycsepp a szemében. Igen Bill rájött, hogy szereti ikertestvérét, még ha ez undorító és bűnös dolog is.
- Én is téged Bill. – mondta Tom, és hogy szava hihető legyen ölébe húzta Bill és úgy csókolta meg.



Folyt. köv.

2010. augusztus 13., péntek

Életem az ikrek húgaként - 3. rész

Sziasztok!
Tudom, hogy szerda estére ígértem a következő részt, de kicsit elgondolkoztam és hát eléggé elment a kedvem...
Ne mindegy itt rész. Jó olvasgatást!

Életem az ikrek húgaként

3. rész – Egy jó nyár kezdete

Aztán késő estig beszélgettünk még a fiúkkal, majd mindenki ment a saját szobájába, ám engem még valaki meglátogatott. Az ágyban feküdtem már és a Tv-t kapcsolgattam, mikor valaki kopogott.
- Gyere be. – szóltam ki és már nyílt is az ajtó.
- Szia. Nem zavarok? – lépette be Bill az ajtón.
- Te sosem zavarsz. – válaszoltam és intettem, hogy üljön le az ágyra.
- Csak gondoltam benézek még. Tudni szeretném, hogy mi van az én drága húgommal. – mosolyodott el. Mindent megosztunk egymással, az ikrekkel még a legnagyobb titkainkat is. Billel különösen egy hullámhosszon vagyok, úgy érzem. Hasonló az ízlésünk és a felfogásunk is. Le sem tagadhatnánk, hogy testvérek vagyunk. Bill mindig megérzi, ha van valami velem és mindig ott van, ha szükségem van rá. Tom is hasonló képen.
- Velem nincs semmi különös. Tanultam a vizsgákra aztán meg vártalak haza titeket. Annyira hiányoztatok már.
- Hallottam a sikeres vizsgákról, büszke vagyok rád. – ölelt magához Bill.
- Köszi. Na és veled mi történt a turné során? – érdeklődtem, mert tuti volt valami.
- Sokat hülyéskedtünk a srácokkal. Davidnek néha szar kedve volt, ami minket is lehangolt, mert mindenért csak morgott. Aztán haza úton már nem igazán történt semmi, illetve igen, de ezt most hagyjuk. Majd elmesélem. – mondta és kissé elfordította a fejét. Láttam, hogy zavarban van és hiába is leplezi előlem, nem tudja és ezzel ő is tisztában van.
- Rendben. – válaszoltam tömören, mert tudtam, hogy nem akar erről beszélni.
- Holnap lenne kedved eljönni velem valahová? – kérdezte kisidő után.
- Persze szívesen. – mondtam mosolyogva.
- Akkor majd délután, mert a délelőttöt átalszom. – mondta nevetve majd felállt.
- Jól van, rád fér a pihenés.
- Akkor most megyek, szép álmokat. – mondta, majd megpuszilt.
- Neked is Bill.
Mihelyt kiment én átfordultam a másik oldalamra ás már el is aludtam. Hajnaltájban sokat forgolódtam. Különös álmom volt az ikrekkel, de reggelre már nem emlékeztem rá pontosan. Reggel? Inkább olyan 10 körül. Billékhez hasonlóan én is átaludtam szinte az egész délelőttöt. Kikeltem az ágyból és a fürdőt céloztam meg. Elvégeztem a reggeli teendőket majd a konyhába mentem. Ma péntek van és anyu dolgozik így rám marad a főzés befejezése. Anyu írt egy cetlit, hogy mi van már kész és mit fejezzek be, valamint, hogy Gordonnak nem kell mennie, dolgozni és ő is alszik még. Elsétáltam anyuék szobájához és benéztem. Gordon tényleg alszik. Szét van terülve az ágyon, a takaró félik a földöm. Elmosolyogtam magam és csuktam volna be a szobaajtót, hogy ne kelljen fel, ha a konyhába csörömpölök, ám nem sikerült becsuknom. Az ajtó kicsit nyikorgott és felébredt rá.
- Évi valami gond van? – kérdezte ijedten és már ugrott is volna ki az ágyból.
- Nincs semmi apu, csak főzök és nem akartam, hogy felkelj… de már mind1. – vágtam egy fancsali képet, mert tényleg nem akartam, hogy fel kelljen. Annyit dolgozik és ritka, ha 6 óránál többet alszik.
- Semmi baj szívem. Még pihenek egy kicsit és aztán segítek. – mondta mosolyogva és visszadőlt az ágyba.
- Rendben, pihenj csak. – csuktam be magam után az ajtót és indultam a konyhába. Bekapcsoltam a rádiót és halkan hallgattam. Egy nagyon régi kedves szám ment benne éppen az Inner C. – Sweat la la la long című száma. Ezt dúdolgattam mikor valaki hátulról letámadott és jól megcsikizett.
- Aj Tom, megijesztettél. – fordultam hátra és szúrós szemekkel néztem rá.
- Bocsi nem akartam. Mi lesz a kaja? – kezdte fürkészni a fél kész kaját.
- Gyümi leves, krumpli sült hússal és desszertnek vaníliás palacsinta. – soroltam végig a menüt mire elégedett fejet vágott. Megkérdezte, hogy segítsen-e de a választ meg sem várta és már fent is volt a szobájában. Lassan elkészültem és megterítettem az asztalt.
- Micsoda illatok. – jött ki Gordon a szobából és a hasát simogatta. Férfiak …
Nem sokkal később lejöttek az ikrek is az emeletről és nekiláttunk ebédelni. A mosogatni valót meghagytuk Tomnak, mivel mi Billel szépen megyünk el.
- 10 perc és indulhatunk. – szólt ki Bill a fürdőből.
- Oké. – válaszoltam és 10 perc múlva már úton is voltunk.
- Na és hova szeretnél menni? – kérdeztem mikor leparkoltunk.
- Erre is arra is. – sejtelmesen mosolyogva Bill.
- Majd meglátod. Vásárolgatunk. – mondta és már indult is. Na igen végig sétáltunk a fél várost. Hatalmas szatyrokkal értünk haza.
- Ez igen… ne segítsek? – kérdezte Tom mikor meglátta a szatyrokat, de nem moccant segíteni csak punnyadt tovább a Tv előtt. Felmentünk az emeletre és megnéztük miket vettünk majd Tom kaján vigyorral az arcán jelent meg a szobámban, kezében a gitárommal.
- Készen állsz?
- Naná, hogy kész. – feleltem. Megköszöntem Billnek, hogy elvitt magával. Úgy döntött megnézi ezt a tanulást így helyet foglalt az asztalomnál mi meg az ágyon. Tom kezembe nyomta a gitárt és leült mögém, onnan kezdett el magyarázni. Ha valamit elrontottam jól megcsikizett, amit majd visszaadok neki egy óvatlan pillanatban. Még vagy 2 órát tanultam gitározni, majd úgy döntöttünk, hogy lemegyünk a medencébe fürödni. A fiúk már hamarabb lent voltak és ezt kihasznál Tom bevetette magát.



Folyt. köv.

2010. augusztus 11., szerda

Életem az ikrek húgaként - 1. 2. rész

Sziasztok!
Tudom kicsit késtem a résszel de nézzétek el nekem. Hoztam az első 2 részt olvassátok el és komikat kérek *-*
Oldalt találtok pár érdekességet.
Ma még jelentkezem.

Életem az ikrek húgaként

1.rész – A turné

A banda turnéját már januárban megkezdte és most május van. Azóta nem láttam a bátyáimat csak néha telefonon beszéltünk vagy nagy ritkán e-maileztünk, hisz nagyon elfoglaltak voltak, de azért kíváncsiak voltak mi van az egyetlen húgukkal, és hogy sikerültek a vizsgái. Ezt a tulajdonságukat nagyon szeretem. Mindig szakítanak időt rám, ránk, a családra a folytonos pörgés és utazás mellett. Elmondásuk szerint a turné nagyon jól sikerült. David elégedett velük a rajongók szintén. Ezt mutatja az eladott jegyek, CD-k és DVD-k száma is, de nagyon jönnék már haza pihenni. Nem is csodálom annyit talpon lenni és nap mint nap fergeteges hangulatot csinálni. Az őszintét megvallva nekem is hiányoznak már a bolondos tesóim és a még bolondosabb haverjaik. El sem tudom képzelni, milyen lesz a nyár, de már nagyon várom. Számolom az órákat, hogy mikor kanyarodik be a busz az utcába. Este 8 körül érnek haza és sajnos még csak reggel 7:35 van.

Eközben a fiúknál:

- Jajj srácok én már alig várom, hogy végre otthon legyünk. – mondta Gustav miközben serényen pakolgatta a cuccait bőröndjébe.
- Hát még én. Hiányoznak a hazai csajok, bár most még ahhoz sincs erőm. – mondta Tom, aki unottan feküdt az ágyán és a telefonját nyomogatta.
- Nocsak, a nagy Tom Kaulitznak nincs ereje a kettyintéshez sem. Halljátok ez nagy szó. – hülyült vele Georg.
- Álljatok le, még közel sem vagyunk otthon. Inkább pakoljatok össze, aztán vonszoljátok ki a seggeteket a konyhába kajálni. – ez volt David.
- Pff ennek meg mi a franc baja van? – kérdezte a szöszi.
- Talán neki lenne kedve a…tudjátok, hogy mihez. – szólalt meg Bill mire nagy nevetés támadt és reggelizni mentek. A délelőtt folyamán összepakoltak és lustálkodtak, kivéve az ikreket. Bill ebédet főzött Tom meg segédkezett neki.
- Szerinted Évi örülni fog az ajándékunknak? – kérdezte Tom, miközben a gitárt nézegette, amit nekem szántak.
- Tuti, úgy is tanítod nem? Megígérted neki. – emlékeztette bátyát Bill.
- Tudom és igazad van. Ki ne örülne egy ilyen gitárnak. Szép és ráadásul a kedvencem. – vigyorogta el magát Tom.
- Na, ez is igaz. Megkóstolod?
- Aha. – ült fel a konyhapultra és lóbázta a lábát, mint egy óvodás.
- Na, milyen? – érdeklődött Bill, mivel ezt a kaját most csinálta először.
- Szerintem finom. – jelentette ki Tom mikor lenyelte a falatot.
- Köszi, még most csináltam először.
- Nincs mit, de most megyek pakolni. Te nem jössz?
- De csak, ezt még elpakolom. – Bill.
- Oké. – szállt le a pultról Tom és közelebb hajolt testvéréhez, hogy megpuszilja, de a puszi a szája sarkát súrolta. Bill beleborzongott. Érezte még Tom ajkait az övén és kellemes bizsergés öntötte el a testét. Mire feleszmélt Tom már rég nem volt ott. Elpakolt majd besietett Tom után.
- Ez mi volt?- kérdezte a fekete hajú.
- Mégis mi?- kérdezett vissza Tom.
- Hát ez az eltévedt puszi a számra. – válaszolt az iméntikérdésre Bill.
- Ja az….hát az nem tudom… testvéri gesztus. – válaszolt Tom zavarta, majd kisietett a nappaliba.
Bill furcsállta Tomot. Nem szokta csak úgy puszilni, pláne nem a száját. Gondolataiban elmerülve pakolt össze és feküdt le ágyára fülében az MP3-mal és kis idő múlva elaludt. Eközben Tom csatlakozott Georgékhoz, akik a TV előtt ültek és valami horrort néztek. Érdekelte Tomot, mivel a Rózsa vére című filmet nézték, amit még eddig sosem látott a végéig. Energia itallal a kezében ült le a többiek mellé, de valahogy nem érdekelte most a film. Nézelődött, gondolkozott, nem lelte a helyét. Olyan volt, mint egy izgága 5 éves kisfiú.
A filmnek délkörül lett vége. Leültek ebédelni, ám egy ember hiányzott, aki nem más, mint Bill.
- Bill miért nem jött enni? – kérdezte Georg.
- Nem tudom, reggel óta nem jött ki. Megnézem. – szólt Tom majd elindult öccsét megnézni. Elhúzta az ágy függönyét és látja, hogy öccse az igazak álmát alussza. Egy darabig csak nézte, ahogy egyenletesen emelkedik és süllyed a mellkasa. Egy idő után azt vette észre magán, hogy erős késztetést érez ahhoz, hogy megérintse. Végigsimított öccse alkarján és halkan szólongatni kezdte. Bill mocorgott, majd kinyitotta a szemét. Bátyja mosolygó tekintetével találkozott.
- Tom… már ott vagyunk? – sóhajtott fel álmosan Bill
- Nem még nem. Még csak dél van, gyere, egyél, aztán aludhatsz tovább.
- Rendben. – kelt ki az ágyból és indultak a konyhába.
- Nicsak, csak nem aludtál. – viccelődött Gustav, mikor meglátta Bill álmos ábrázatát.
- Hagyjátok, fáradt. – szolt közbe Tom, amin meg is lepődtek mindannyian, de még saját maga is. Csendben megebédeltek majd mindenki lepihent. Bill késő délután ébredt fel, és ahogy kinyitotta pilláit nem várt dologra eszmélt fel.

Folyt. köv.
----------------------------------

Életem az ikrek húgaként

2. rész – Hazaérkezés

Bill késő délután ébredt fel, és ahogy kinyitotta pilláit nem várt dologra eszmélt fel. Bátyja ott szuszog mellette és egyik kezével Bill kezét fogja. Végig nézett rajta. Csak nézte arcának tökéletes vonalait, telt ajkait, amiről nem tudta levenni a tekintetét. Nem tudja, hogy mi ütött bele, de valami különös érzés fogta el. Először is nem érti, hogy került oda mellé testvére és miért fogják egymás kezét. Aztán rájött. Beszélgettek ebéd után, aztán elaludtak. Másrészt miért van melege testvére közelében és miért érez késztetést arra, hogy megcsókolja őt. „Beleszerettem? Nem az nem lehet, hisz a testvérem. De most mégis… vagy talán mindig is másképpen tekintettem rá”.- tűnődött el Bill. Ezt pontosan most ő sem tudja, de odahajolt és egy kis puszit lehelt az ajkaira. Remegve ugyan, de megtette. Tom mocorogni kezdett. Bill ijedten hajolt el tőle és tovább nézte szuszogó bátyját, aki lassan kinyitotta szemeit.
- Bill, már otthon vagyunk? – érdeklődött Tom, mert fogalmam sincs mennyi már az idő.
- Nem még nem. Még csak fél7 van. – válaszolt Bill és tovább nézte ikrét.
Tom hátra dőlt az ágyon sóhajtott egy mélyet és a fejét kezdte fogni.
- Mi a baj Tom? – kérdezett rá a fiatalabbik Kaulitz.
- Veled álmodtam. – motyogta Tom.
- És ez annyira rossz? Na, kösz szépen. – vágta be a műdurcát Bill.
- Nem csak… csak pont az, hogy nem volt rossz. Azt álmodtam, hogy elég hevesen csókolóztunk. – meséli álmát Tom. Bill fülig elvörösödött. „ Talán észrevette, hogy megpusziltam. És azt mondta, hogy nem volt rossz? Ha tudná, hogy nekem sem. Nyugi Bill, állj le. Még is most mit mondjak neki?” – gondolkozott egy darabig, majd megszólalt volna, de Tom megelőzte.
- Figyelj Bill én… én… - dadogta Tom, de nem fejezte be csak halványan megcsókolta Billt. Váratlanul érte, de jól esett neki. Mikor Tom végighúzta nyelvét az ajkain utat törve magának akaratlanul is kinyitotta ajkait. Tom átdugta a nyelvét és mohon játszott Bill szájában. Lehunyták szemeiket és élvezték a csókot ám ekkor meghallották Gustav hangját. Azonnal szétváltak és Tom menni készült már a függönyt is elhúzta.
- Tom. – szólt utána Bill halkan, mire Tom visszanézett.
- Majd otthon megbeszéljük. – simított végig öccse arcán és egy puszit nyomott az ajkaira majd elment a konyhába. Bill még ott ült és nézett maga elé. Nem érti, hogy mi volt ez az előbb, de valami eszméletlen jó, még ha nem helyes, akkor is. Nagy nehezen ő is kiment a többiekhez a konyhába, ahol éppen nagy röhögcsélés folyt. Leült melléjük és hallgatta a beszédet, néha Tomra sandított és mikor találkozott a tekintettük mindketten elpirultak. Kétség sem fért hozzá Tom flörtölni próbál Billel, aki élvezi ezt és benne van a játékban. Észre sem vették, hogy eltelt az idő és máris otthon lesznek.
- Édes otthon. – ugrott fel Gustav, mikor meglátta az út mellett a Magdeburg felíratú táblát.
Perceken belül otthon lesznek. Először Georgot és Gustavot tették ki, majd a busz megindult Berlin felé, hogy végre az ikrek is otthon legyenek. 15 perc múlva már az ajtóban állnak és Davidtől köszönnek el, majd a hatalmas busz elhajt. A srácok benyitnak és elkiabálják magukat.
- Na, ki van itthon? – jött a kiáltás. Eszeveszett rohanással futok le a lépcsőn és drága testvéreim örömére a nyakukba ugrok.
- Jól van Évi, én is szeretlek, de azért ne fojts meg. – na ná, hogy Tom volt. Rányújtottam a nyelvem és Billt kezdtem el ölelgetni, akit nem zavarta a dolog, mert ő is ugyan úgy ölelgetett. Eközben anyuék is kiértek az előszobába és üdvözölték az ikreket. Anyu jó szokásához híven a konyhába kezdett el serénykedni, míg mi Gordonnal faggattuk a fiúkat. Elmesélték milyen volt a turné, és hogy milyen őrült rajongókkal találkoztak. Megvacsoráztunk, majd Tomék arrébb hívtak.
- Figyu Húgi ez a mi ajándékunk neked. – mosolygott sejtelmesen Tom, majd átadta a gitártokot. Kicipzáraztam és nem hittem a szememnek. Tom egyik kedvenc hófehér gitárja volt benne.
- Úristen, köszi, köszi, köszi. – nyomtam egy - egy puszit az arcukra, majd megmutattam apunak is, hogy mit kaptam. Mi már csak így hívjuk Gordont. Aztán késő estig beszélgettünk még a fiúkkal, majd mindenki ment a saját szobájába, ám engem még valaki meglátogatott.

Folyt. köv.

2010. augusztus 9., hétfő

Életem az ikrek húgaként - Prológus

Sziasztok.
Itt van a következő történet bevezetője. Remélem ez a történet is tetszeni fog nektek. Jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

Prológus

A nevem Eva Kaulitz. 17 leszek és Németországban élek anyámmal és a 2 bátyámmal amióta az eszemet tudom. A szüleink elváltak, mikor kicsik voltunk. Nem jöttek ki jól és jobbnak látták, ha elválnak az útjaik. A válásból én nem sokat észleltem hisz kicsi voltam, de a bátyáim, akik ráadásul ikrek nagyon is érezték ennek a súlyát. Tudták többé semmi sem lesz már ugyan olyan. Nem leszünk többé nagy szerető család. Nagyon megviselte őket a dolog, de ott voltak egymásnak és így valamivel könnyebb volt nekik. Apám egy darabig minden héten látogatott minket, nem voltak haragban anyuval, ám később hiába vártunk rá. 1 óvodás kislány és 2 iskolás fiú várta apját az ablakban csüngve, hogy egyszer csak meglátják Őt, ám hiába. Üzleti utakra hivatkozva nem látogatott minket, de később újra jött, és amikor csak teheti, jön látogatóba. Lipcsében éltünk több mint 9 évet, de anyu munkájának köszönhetően a fővárosba-Berlinbe költöztünk. Szeretem Berlint. Szeretem a magas házait a forgalmas és néha már túlzsúfolt utcáit és a mosolygó kedves embereket. Itt nőttem fel a két bátyámmal együtt. Anyám a válás után 3 évvel megismerkedett egy Gordon nevű pasassal, akivel 2 éve össze is házasodtak. Boldogok együtt és mi is szeretjük őt. Kedves megértő és segítő kész. Sokat segített a bátyáimnak, mikor elhatározták, hogy bandát alakítanak. Sikeresen befutottak és mára már a Tokio Hotel a világon az egyik legelismertebb banda. Most 17 éves leszek a bátyáim pedig 21. Jelenleg magántanuló vagyok. Túl vagyok az utolsó vizsgámon is így várom haza a bátyáimat, akik most a bandával turnézni vannak, és a napokban érkeznek haza. Tom megígérte, hogy megtanít gitározni és ezt már nagyon várom, mert az éneklés mellett a gitározást szeretem a legjobban. Ekkor még nem sejtettem, hogy a várva várt nyaram milyen meglepetéseket rejteget számomra, de ne szaladjunk így előre…
Életem a ikrek húgaként

 

 Eva-nak az ikrek húgaként hatalmas változások következnek be az életében, melyet nagyban megnehezíti, hogy szembesülnie kell a sztárvilág rögös útjaival.
Nem is gondolná, hogy egy nyár mennyi meglepetést tartogat számára.
Rátalál az igaz szerelem, testvéreivel kapcsolatban furcsa titokra derül fény.
Miként éli meg a fiatalkorú anyaságot ?
Sikerül-e nekik a múltat elfeledniük és újabb esélyt adniuk a jelennek?

----------------------------------------------------------------------------------------------------


Szerző: Eva Kaulitz
Kategória: twincest / heteró
Korhatár: 12-18
Szereplők: Bill Kaulitz, Tom Kaulitz, Gustav Schafer, Georg Listing, Simone Trümper, Gordon Trümper, David Jost, Jörg Kaulitz, Andreas, Dr. Schwarzenberg, Saját női karakterek: Angelika, Melanie
Műfaj: romantika
Fő párosítás: Bill/Tom, Eva/Georg Mellékpárosítás: Simone/ Gordon, Melanie/Jörg
Figyelmeztetés: Felnőtt tartalom, felfokozott érzelmek, romantika
Összes rész száma: -
Befejezett: Nem

Szerzői megjegyzés: A történetet már elég régóta írtam, ezért a fogalmazás az eleje és a vége között kicsit eltérő lehet.

2010. augusztus 8., vasárnap

A megvalósult álom - 55. UTOLSÓ rész

Sziasztok!
Elérkezett az az idő is, mikor lezárom ezt a történetet. Remélem, hogy tetszett és várom a véleményeiteket. A szavazást is lezárom. TWC: 10, Hetero: 2, Nekem mindegy: 1 szavazattal a TWC nyert, ezért holnaptól egy újabb TWC-s sztori veszi kezdetét. Ezt követően megírom majd a heterót is, mert megígértem még az elején Erikának, hogy szerepelni fog benne és mivel meg van már a történet alapja nem hagyom, hogy kárba vesszen. Na ennyi rizsa elég. Itt a rész. :)
Erika még annyit, hogy lehet igazad lesz :P

Miután hazaértek fáradtan dőltek be az ágyba és elaludtak. Másnap együtt főztek valami finomságot, délután megfelelő nászajándék után járták a várost. Késő délután értek már haza, mikor úgy döntöttek rendelnek pizzát és megnéznek valami romantikus filmet Bill nagyörömére. A következő napok pihenéssel teltek, hiszen ki kell pihenni a turné fáradalmait. Készítettek maguknak új öltönyt, ami szerda délutánra készen is lett. Este Georgékkal találkoztak és sörözgettek egy kicsit. Hogy egy kicsit? Nem igazán, mert mind a 4-en eléggé spicces állapotban voltak. Végülis szóltak Sakinak, hogy vigye őket haza. Este fél 11-re haza is értek.

Tom: Te Bill… nem próbáljuk fel az öltönyünket?

Bill: De miért is ne.

Mondta Bill és indult volna a ruhákért az emeletre, de mivel villanyt nem gyújtottak ezért nem látott semmit és a lépcső első fokánál elesett.

Bill: Aúú…de fáj a seggem.

Tom: Na várj segítek.

Sietett oda Tom, már amennyire tudott és segített feltápászkodnia öccsének. Felmentek az emeletre és nekiálltak felvenni az öltönyt, amivel 10 perc múlva meg is voltak. Mindkettejüknek gyönyörűen megvarrt, fekete öltönyük volt. Megálltak a tükör előtt és illegették magukat.

Tom: Olyan jól nézel ki Bill. Kifejezetten jó a segged ebben a nadrágban.

Kaján vigyorral az arcán csapott egy kicsit Bill fenekére majd jól meg is markolta.

Bill: Azért te sem panaszkodhatsz.

Nyújt volna Bill is Tom fenekéhez, de a szőnyegben megbotlott és neki esett Tomnak. Egészen véletlenül a szájuk egymásra tapadt.

Tom: Tetszik, hogy szó szerint ennyire BUKSZ rám.

Nem szóltak csak csókolták egymást. Ezután levették magukról az öltönyt és álomba csókolták magukat. Az elkövetkezendő napokban még mindig ajándék után járkáltak. Két ajándék között vacilláltak, mert Tomnak az egyik Billnek a másik tetszett jobban. Végülis mindkettőt megvették. Már péntek van és vészesen közeledik a szombat.

A NAGY NAP:

Korán reggel David felhívta Sakit, hogy vigye el Bellát kozmetikushoz és fodrászhoz. Pár percen belül meg is érkezett Saki és Bellával elhajtottak. Ő maga pedig utoljára megnézte a csarnokot, ahol a szertartás utáni ünnepség lesz, hogy minden rendben van-e és kész vannak már az utolsó simítások. A szakácsok már javában főzték hatalmas üstökben az ételt, hiszen közel 5-600 embernek azért sokat kell főzni. A díszítés fantasztikus a zenészek pedig már az utolsó technikai ellenőrzést végzik. Örömmel nyugtázta magába, hogy minden a legnagyobb rendben és hogy Gordonnal jó végezték dolgukat, ugyanis őt kérte segítségül a szervezés lebonyolításában. Hazaindult készülődni ő is. Eközben a Kaulitz ikrek lakásában is nagy sürgésforgás folyik. Egymást kerülgetik a hatalmas házban kapkodás közepette. Natalie mindjárt érkezik, hogy elkészítse a fiúk sminkét, ami inkább csak Billre vonatkozik, mert Tomot csak lealapozza és kész is. Hamarosan meg is érkezett tökéletesen elkészített frizurával. Ezek szerint ő már járt a fodrásznál. Kisminkelte őket, majd Billnek beállította a haját megfelelőre. Még egy kicsit beszélgettek, majd észlelték, hogy már dél is elmúlt, így tovább készülődtek. Délután 4-re David már öltönyében széles mosollyal az arcán várta az érkező vendégeket a hatalmas csarnokban. 4 után pár perccel Tomék is megérkeztek.

Tom: Hinnye David de kicsípted magad, csak nem fontos dologra készülsz ennyire.

Viccelődött Tom, amit Dav csak egy fél mosollyal nyugtázott. Ideges volt, de örült neki, hogy Tom próbálja oldani a feszültséget.

Bill: Segítsünk valamit David?

Szólalt meg miután lepacsiztak.

David: Igen köszönöm. A terem középső részén van a svéd asztal, a vendégeket oda kéne invitálni, hogy fogyasszanak.

Bill: Rendben és nyugodj meg. Minden rendben lesz.

Ezután tovább fogadták a vendégeket, akik szépen sorjában jöttek be az ajtón. Bill és Tom készségesen segítettek. Mikor már úgy vélték, hogy megérkezett mindenki a vőfély megjelent Bellával és megkezdődött a szülőktől való búcsúztató. Ezt követően egy kis séta következett, míg elértek a Szent Mária templomhoz, ami a város legszebb és legnagyobb temploma volt.

A vendégek elfoglalták a helyüket.

Tom: Na öccsi, ezt is megértük. David megnősül.

Bill: Na igen, de hisz szeretik egymást Bellával miért ne.

Elértek az ajtóhoz, ami a templom belsejébe vezet. Megindultak a sorok között.

Bill: Nem mondtam, de David megkérte, hogy legyek a tanúja.

Tom: Én sem mondtam, engem pedig Bella.

Miután ezt tisztázták mosolyogva álltak meg David mögött 2 oldalt. Párpercen belül megszólalt az orgona. Kinyílt az ajtó. Koszorúslányok kíséretében, akik szórták a rózsát jelent meg Bella gyönyörű hófehér ruhában. Mosolyogva lépett oda David mellé. A ceremónia megkezdődött. A pap hosszú ám annál szebb beszéde után elérkezett a fogadalom tétel és a gyűrűk felhúzása. Bill és Tom benyúltak zsebükbe és átadták a gyűrűket a párnak.

Pap: Az egyház által rám ruházott hatalommal férj és felességé nyilvánítalak titeket. Megcsókolhatja a mennyasszonyt.

Hatalmas taps kerekedett a templomban, majd megkezdték a sétát vissza a csarnokba. Megvacsoráztak, majd és kezdődhetett a dínom dánom. Táncoltak énekeltek, amíg csak bírtak. Elérkezett az éjfél, amikor meghozták az éjféli vacsorát, azt követően pedig kezdődött a mennyasszony tánc. Billék sokat táncoltak az este folyamán. Néha váltottak pár szót szüleikkel és Georgékkal. A mennyasszony táncban most Billék következtek. Mivel egyikőjük sem lány /még jó XD/ ezért 4-en táncoltak körben. Közben el-elnevetgéltek azon, hogy milyen jól eltitkolták az ikrek egymástól, hogy tanúk lesznek. Hamar eltelt az idő, már hajnali fél4 van. Bill a mosdóba ment és bátyja az ajtónál várt rá. Bill kicsit megijedt mikor a meglátta bátyját.

Bill: Hogy hogy itt vagy?

Tom: Rád vártam. Gyere velem, beszélnünk kell.

Tom kézen fogva húzta Billt a kijárat felé. Az előcsarnokban viszont megtorpant és letérdelt. Bill értetlenül állt elé.

Bill: Mit csinálsz?

Tom: Bill…

Nézett fel rá csillogó szemekkel öccsére és zsebébe nyúlt.

Tom: Bill lennél a párom egy életen keresztül?

Hangzott el a kérdés miközben kinyitotta kezét, amiben két gravírozott aranygyűrű lapult ’Bill & Tom’ felirattal. Bill csak állt és nézte öccsét. Könnyek szöktek a szemébe.

Bill: Igen.

Suttogta Bill és a könnyek utat törtek a szemében. Tom felállt felhúzta a gyűrűt Bill újára, majd Bill is a Tom újára. Letörölték egymás könnyeit és szenvedélyes csókban forrtak össze. Csak csókoztak és csókolóztak nem törődve azzal, hogy bárki megláthatja őket. Miután levegőért kapkodva szakadtak el egymástól Tom ölbe kapta Billt és a csarnok tetején lévő szobák egyikébe sietett be. Kulcsra zárta az ajtót és újra Bill ajkaira tapadt. Mohón tépték egymás száját és vetkőztek le. Eldőltek az ágyon. Tom kényeztetni kezdte öccse igen csak felhevült testét. Csókokkal borította be a nyakát-mellkasát, elidőzve az érzékeny pontoknál. Nyelvével körözni kezdett a mellbimbóknál, amik igen csak mereven álltak, játszva a benne lévő piercinggel miközben egyik keze már a boxerben járt. Bill hatalmasat nyögött, ami betöltötte az egész szobát. Élvezte bátyja kényeztetését majd fordított a helyzeten. Maga alá gyűrve Tomot ült rá csípőjére és úgy csókolgatta a testét. Megszabadította a felesleggé vált boxertől és szájába vette immár igencsak ágaskodó szerszámot. Először csak nyalogatta húzva ezzel bátyja idegeit majd tövig bekapta és szívogatni kezdte. Tom önkívületi állapotba került. Teste teljesen felemelkedett az ágytól erősen markolta a lepedőt és magából kikelve nyögött egy nagyot. Billt ismét maga alá fordította és megszabadította a boxerétől. Játszadozni kezdett a merev pénisszel majd beléhatolt. Billnek már rég nem fájt ez a mozzanat. Tom tudja a dolgát és már egyáltalán nem fáj neki. Kapaszkodtak egymásba mintha ez lenne az utolsó alkalom, hogy kéz a kézben érnek el együtt a csúcsra. Bill Tom ritmusához igazodva sóhajtott és nyögdécselt egyre hangosabban és hangosabban. A két test megfeszülve emelkedett el az ágytól. Átléptek a boldogító megsemmisülésbe. Élvezték, ahogy az orgazmus átjárta testüket. Egy kis ideig megpihentek egymás karjában, majd Tom kicsusszant Bill mellé és szorosan magához ölelte. Még mindketten szaporán vették a levegőt.

Bill: Köszönöm.

Nézett mélyen ikre szemébe, ami az övéhez hasonló képen csillogtak.

Tom: Én köszönöm.

Simított ki egy kósza tincset az arcából majd lágyan megcsókolta. Megköszönték, hogy vannak egymásnak, és hogy most már örökre összekötötték az életüket, amit a gyűrű is jelez, megpecsételve egy mindent elsöprő szeretkezéssel. Egy darabig csak feküdtek egymás mellett, majd felöltöztek és lementek a vendégek között, akik még vígan múlattak.

Bella, David és Georgék együtt beszélgettek a tánctér elején. Georgék észrevették őket és odasiettek hozzájuk.

Georg: Épp időben, jöhet a banda ajándéka.

Tom: Mi… ja igen.

Gustav: Amúgy meg hol voltatok?

Georg: Nem mindegy, csak menjünk már.

Bólintottak, majd felszólítva a vendégeket, hogy fáradjanak ki az udvar helyiségbe kimentek ők is. Egy kis színpad volt felállítva számukra, amit el is foglaltak.

Bill: Kedves ifjú pár ez a banda ajándéka.

A banda elkezdte játszani David és Bella kedvenc TH számát, aminek a végén tűzijáték vette kezdetét.

David: Öregem kösz srácok.

Ölelték meg egymást.

David: Amúgy merre voltatok?

Kérdezte meg immáron bent az épületben. Nem szóltak csak megmutatták a gyűrűket és megcsókolták egymást, ott mindenki előtt. Davidék odavágtak egy gratulálok-ot és tapsolni kezdtek, mire a vendégek tekintette mind rájuk szegődött. Sőt nem csak a vendégeké. A csókot befejezve. David megköszönt mindent felkapta Bellát és útnak indultak. Félóra múlva indul, a gépük Hawaiira ahol a mézeshetüket töltik. Ezt követően Bill és Tom még mindig ott álltak egymás ölelésében, majd egy hírtelen ötlettől vezérelve futásnak indultak. Csak futottak ki az épületből egyenesen a kocsihoz, ami elvitte őket messzire ahol csak ketten lehetnek.
Másnap minden újságban beszámoltak az esküvőről, de a címlapom még is ők virítottak Tommal, ahogy csókolják egymást. Nem törődtek vele, nem törődtek semmivel csak azzal, hogy végre boldogok és hogy kisidőre eltűntek a világ szeme elől. Hazaérkezésük után folytatták a dolgukat, koncertet adtak interjúkra jártak és mérhetetlenül boldogok voltak. Boldogok, mert két szerelmes szív örökké együtt dobog, és ezt nem kell titkolniuk a világ elől.

VÉGE

2010. augusztus 7., szombat

A megvalósult álom - 54. rész

Sziasztok!
Meghoztam az utolsó előtti részt.
Szeretném megköszönni a segítséget Angelnek, aki jó ötleteket adott, mikor elakadtam(KL)
/már csak 1 rész/

Miután Bill megunta a kellemes fürdőzést kiszállt a kádból, felöltözött és a földszintre sietett. Leült a Tv elé a kanapéra és unottan kapcsolgatta a csatornákat. Egyiken sem volt semmi érdekes a számára, de végül megállapodott egy akciófilmen. Hozott magának egy kis üdítőt és tovább nézte a filmet. Egy félórán belül Tom is megérkezett. Lehuppant testvére mellé és egy puszit nyomott az arcára.

Tom: Mit nézel?

Nézte a Tv-t de nem jött rá melyik filmet nézi öccse.

Bill: Egy akciófilmet, de mindjárt vége. Merre jártál?

Tom: Jajj csak meg akartam nézni valamit, de nem nagyon jött össze.

Bill: És elárulod, hogy mit?

Tom: Mindent a maga idejében szívem, majd eljön ennek is az ideje meglátod.

Bill: Még is mikor?

Tom: Hamarosan.

Bill nagyot sóhajtott és odabújt bátyjához.

Bill: Már úgy hiányoztál.

Tom magához ölelte Billt és simogatta.

Tom: Te is nekem. Nem megyünk fel?

Bill: De mehetünk.

Tom ölbe kapta Billt és az emeletre siettek egyenesen a szobába.

Tom: Egy perc és jövök, csak lezuhanyozok.

Bill: Megvárlak.

Tom gyorsan szedte le magáról a ruhákat majd felbotlott a saját lábában, de végülis sikeresen kijutott a fürdőben. Szavát betartva gyorsan végzet. Mikor belépet a szobába Bill már az ágyban feküdt és csak rá várt. Bill amint megpillantotta Tomot egy szerelmes mosoly jelent meg az arcán. Végig nézett bátyján csak egy fehér boxert viselt ami hozzásimult a lábaihoz így kiemelte ékességét. A vízcseppek még láthatóak voltak a bőrén. Bill nagyot sóhajtott mikor megérezte Tom tusfürdőjének bódító illatát mikor bátyja befeküdt mellé. Egy jó darabig csak beszélgettek majd elálmosodtak és elnyomta őket az álom. Másnap „reggel” Bill mocorogni kezdett. Melege volt és lerúgta magáról a takarót, de sajnos nem csak a takarót. Nagy puffanás közepette Tom leesett az ágyról. Bill kinyitotta a szemét és Tomot sehol sem találja.
Tom: Naaa…

Tápászkodott fel a földről álmos fejjel.

Bill: Jesszusom, én annyira sajnálom. Ne haragudj Tom.

Húzta fel Tomot a földről, aki csak vigyorgott.

Bill: Mi az? Ennyire kócos a hajam?

Birizgálta a haját, mert nem érti mi olyan vicces ezért csak ő vele lehet valami.

Tom: Nem csak annyira cuki vagy mikor így aggódsz.

Bill: Jaj Tom.

Vágta be a műdurcit, de Tom már is ott termett mellette az ágyban és megcsókolta. Percekig csak csókolóztak majd Tom megpillantotta az órát.

Tom: Úristen öltözz hamar.

Bill: De hiszen miért még csak…. Jesszusom, fél 2.

Tom: Igen jól elaludtunk.

Gyorsan felöltőztek megettek egy-egy szendvicset és már rohantak is Davidhez. Negyedóra múlva meg is érkeztek a stúdióhoz ahol David már várta őket.

David: Hellosztok fiúk.

Pacsiztak le és már indultak is Luxemburgba. Pár óra utazás után, amit a forgalmi dugók okoztak meg is érkeztek a szállodához, ahol a turné idején is tartózkodtak. Besiettek az épületbe és a recepciónál egy kedves 40-es éveiben járó hölgy fogadta őket.

Hölgy: Jó napot Uraim. Miben segíthetek?

David: Jó napot. Egy bizonyos Thomas Angert keresünk.

Hölgy: Áh Thomas nem rég érkezett meg. Egy pillanat szólok neki.

David bólintott és a nő hívta Thomast, aki pár percen belül meg is érkezett.

Thomas: Áh sziasztok. Micsoda meglepetést. Mi újság veletek?

Köszöntek majd válaszoltak a semleges kérdésekre.

Bill: Igazából azért jöttünk, hogy megkérdezzük nem lenne-e kedved nálunk dolgozni.

Thomas: Mi? Hogy nálatok?

Értetlenkedett, mert nem nagyon tudta még felfogni azt sem, hogy egyáltalán itt vannak a fiúk.

Tom: Naná. Olyan jól elvoltunk itt is és ha van kedved miért is ne. Na mit szólsz?

Thomas: Hát nem is tudom mit mondjak, most megleptetek srácok, de benne vagyok.

Bill: De jóó!

Örvendezett Bill, majd lepacsiztak Tommal.

David: Remek, akkor itt intéz el mindent holnap érted küldünk valakit. Szállást kapsz a többit pedig majd megbeszéljük ott.

Thomas: Rendben.

Tom: Hát akkor üdv a csapatnál. Most sajnos mennünk kell.

Fogtak kezet majd hazaindultak. Örültek, hogy Thomas igent mondott a munkára. Ismét pár órás utazás következett, míg hazaértek. Bill és Tom a szüleikhez igyekezett, David pedig haza Bellához, hiszen ma is hordják még a meghívókat.
Billék 10 perc autókázás után meg is érkeztek a szüleikhez. A nappaliban beszélgettek mikor csengettek. Gordon egyből ugrott és ajtót nyitott.

Gordon: Szervusztok, gyertek beljebb.

Invitálta be vendégeit a férfi. David és Bella érkeztek meg. Köszöntötték egymást és átadták a meghívókat Tomék és szüleik számára.

Simone: Na és hogy megy a készülődés, már nincs sok időtök.

Bella: Már minden kész van, csak még 2 meghívót kell odaadnunk Georgnak és Gustavnak.

Beszélgettek még erről is arról is, majd Davidék távoztak mondván későn már nem akarják zavarni a srácokat. Az ikrek még ottmaradtak vacsorára aztán ők is hazaindultak.

Folyt. köv.