2010. július 25., vasárnap

A megvalósult álom - 45. rész & Díj

Sziasztok!
Először is szeretném megköszönni Dijjának a 'Profi Tokio Hoteles Oldal és Legjobb Tokio Hoteles Story Díj-at'! Nagyon köszönöm (KL) lentebb már leírtam kinek küldöm tovább, azért nem írom le újból. Másodszor köszönöm a türelmeteket hoztam a következő részt. Jó olvasgatást!

Az út Franciaországba hosszú, de igen jókedvű volt. A fiúk nagyon hálásak lehetnek Georgnak. Mindig lefoglalta a többieket, ha épen azt vette észre, hogy Tom és Bill kettesben szeretne lenni. Persze ez nem mindig jött össze, de Georg mindent elkövetett, ám az egyik délután még sem sikerült. A Kaulitz ikrek a turnébusz mellékhelyiségében voltak és vadul tépték le egymásról a ruháikat. A gond onnan kezdődött, hogy valakinek éppen ki kellett menni-e… Georg, Gusti és Davidék társágában, a konyhában beszélgettek éppen. Az ikrek szinte észrevehetetlenül tűntek el a mosdóban. Gustav a sok ital hatására, amit a beszélgetés közben fogyasztottak el, WC-re kellett mennie. Georg éppen háttal állt nekik, a pultnál öntött valami üdítőt magának, mikor Gustav a WC felé tartott. Georg hírtelen észbekapott, hogy Billék lehet épp ott vannak, de még is hogyan állítsa meg Gustavot? Mit mondjon neki? Végülis megszólította.

Georg: Gustav…

Gusti: Igen?

Nézett hátra a szőke fiú, miközben a fejét vakarta.

Georg: Öhm…se..semmi.

Nyögte ki nagy nehezen mire a szőke megvonta a vállát és tovább indult. Georg hátat fordított nekik és a fejét a kezébe temette. „ mi lesz ebből…te jó ég…” gondolta magában, mikor Gustav hangját vélte hallani a mosdó irányából.

Gustav: Mi a…..mi a franc ez?

Georg tudta, hogy a fiúk lebuktak és ebből, még nagy gond lesz. Alig volt ideje észbe kapni Davidék már indultak is a hang irányába, majd ő is követte őket.

Billék szemszögéből:

Bill, Tom előtt térdel és a nadrágját tolta le, majd a boxerébe nyúlt, hogy kivegye bátyja ékességét belőle, ám ekkor kinyílt az ajtó. Tom riadtan kapta fel a nadrágját, Bill pedig azonnal fel is állt. Mindketten kipirulva, gyorsan veszik a levegőt. Tisztán kivehető, hogy mit is csináltak, illetve akartak csinálni, míg félbe nem szakították őket.

Gusti: Mi a……mi a franc ez?

Gustav ámultan nézett hol Billre, hol pedig Tomra. Ekkorra már Davidék is ideértek.

David: Mi folyik itt?

Kérdezte miközben körbenézett, mert semmi szokatlant nem vett észre.

Gustav: Én is ezt kérdezem.

Nézett még mindig kérdően az ikrekre.

Tom: Öhm..mi csak…

Kezdett volna bele, de Georg közbeszólt.

Georg: Keresték az egyik…

Georg sem mondhatta tovább, mert Bill közbe szólt.

Bill: Nem!...Georg, már mind1.

Georg csóválta a fejét a hallottakon. Davidék pedig felváltva néztek rájuk.

David: Na jó ebből most már elég. Áruljátok el, hogy a franc folyik itt.

Tom már kezdett nagyon ideges lenni, és csak azt akarta, hogy végre hagyják őket. Bill éppen szóra nyitotta száját, mikor Tom rátette mutatóujját és ő szólalt meg.

Tom: Szeretem!

Most már végképpen nem értettek semmit.

Tom: A kurva életbe már, szerelmes vagyok Billbe!

Már ordította, és hogy előző mondatát nyomatékosítsa, megcsókolta az előbb említett személyt.

David: Hogy micsoda?

Hüledezett David és mindenki arcán a döbbenet ült ki, kivéve a Georgén, azon inkább a félelem.

Tom: Jól hallottad haver szeretem Billt és ős is engem… és ha most megbocsátanátok…

Fogta kézen Bill és kimentek a konyhába. A többiek is követték őket.

David: Mi ez az egész és…és még is mióta?

Bill félve nézett Davidre.

Bill: Már jóval a turné előtt kezdődött.

David nem bírta már tovább leült az egyik székre és kezével támasztotta meg a fejét. A többiek csak csendben néztek.

Bill: Figyeljetek… tudjuk, hogy ez eléggé megdöbbentő, meg hogy ikrek vagyunk, de az érzéseknek nem tudunk parancsolni.. kérlek, értsétek meg.

Szinte már sírt mire kinyögte és odabújt Tomhoz, aki védelmezően a karjai közzé zárta és apró puszikat lehet a feje búbjára. Georg átsétált Tomékhoz és együttérzően rátette kezét Bill vállára.

Kínos csend keletkezett, csak Bill sírását lehetett hallani. Nagy sokára David megszólalt.

David: Végülis… érthető.

Tom: Hogyan?

Emelte fel tekintetét a managerre.

David: sejtettem, hogy van valami köztettek, de nem szóltam, nem voltam benne biztos. Te… te pedig tudtál róla igaz?

Nézett immár Georgra, aki bólintott.

David: Hát… azt hiszem nincs más választásunk, mint… el kell viselnünk egy szerelmes ikerpárt.

Nevetett fel keserűen, de már realizálódott benne, hogy talán jobb is, hogy meg tudta így nem kell annyi hazugságban dolgozniuk. Gusti és Bella nem szólt semmit, csak bológatott.

Tom: Köszönjük… de higgyétek el, ez semmin sem változtat.

Bella: Tudjuk Tom, ne aggódj… mi megértjük, legalábbis próbáljuk.

A délután hátralévő részében David és Bella elvonultak, Georg a TV-t bambulta, Gusti zenét hallgatott és közben videojátékával játszott. Bill és Tom az ágyon feküdtek egymást ölelve. Bill még mindig szipog, de már nem sír, Tom pedig simogatja.

Bill: El sem hiszem, hogy elmondtuk.

Tom: Én sem, de jobb ez így. Jobb hogy elmondtuk…vagy nem?

Nézett itt öccsére, aki bólogatott.

Bill: De igen csak…szerinted ennyire rosszul titkoltuk? Először Georg aztán most meg David…

Tom: Nem Bill, ők csak gondoltak valamit, amit el sem hittek, de majd beletörődnek, ahogy azt Georg is tette… tényleg mennyit köszönhetünk neki az elmúlt hetekért, most is meg akart védeni minket.

Bill: Igen, igazi barát.

Tom: Igen, az.

Bill: Tom…

Nézett fel bátyjára.

Tom: Igen?
Bill: Szeretlek.

Tom elmosolyodott és megcsókolta Billt.

Tom: Én is Téged!

Még egy darabig így feküdtek egymás mellett, majd a konyhába igyekeztek, hogy megvacsorázzanak. Ekkor már a többiek is ott ültek az asztal körül, kivéve Davidet, aki a tűzhely előtt állt és a vacsorát készítette. Egy kicsit megtorpantak a bejáratnál.

David: Gyertek egyetek ti is.

Mondta David és megindultak az asztal felé, ahol Gustav és Georg azonnal beljebb húzódtak. Jó érzés öntötte el őket, hogy barátaik nem vetik meg őket semmiért sem. A vacsora meglepett módon jó hangulatban telt el ezután a délután után. Sokat nevettek és hosszú ideig beszélgettek, míg nem az álom elnyomta őket és nyugovóra tértek.

Folyt. köv.

8 megjegyzés:

  1. Jaj, durva....erre nem számítottam!!!
    De tetszik!!!!Folytatást hamar!

    VálaszTörlés
  2. Áááááááááááá! Muszáj voltam befogni a számat mert majdnem sikítottam! Nagyon jó lett! Ügyike!

    VálaszTörlés
  3. Örülök, hogy tetszik! Este hozom a folytatást! :D

    VálaszTörlés
  4. Te jó ég! Imádom! Tök izgi lett, és lebuktak... xD
    Nagyon jó lett, nagyon, nagyon!
    Már várom a folytit! ^^
    Amúgy nagyon szívesen! :)
    cupp

    VálaszTörlés
  5. Wáááááááá! Én ezt nem hiszem el! Annyira nagyon jó ez a történet. És annyira várom már a folytatást! Siess! :)

    VálaszTörlés
  6. nagyon jó lett, nagyon!:D
    folytatsd hamar ;) :D

    VálaszTörlés
  7. Figyi,én már régóta olvasom a történeteidet,de legjobban a TWC 55.rész(utolsó rész)és a TWC 45.rész tetszett!!!

    VálaszTörlés