2010. július 19., hétfő

A megvalósult álom - 44.rész

Sziasztok!
Itt is a rész. Van egy hírem,kinek jó kinek nem na mind1, szóval hamarosan vége a történetnek. Ezt az események felgyorsulása is jelzi.

Másnap reggel már indultak is a következő helyszínre, amely Hollandia volt. Ez után Belgium, Németország, Dánia, Svédország… stb. Mindenhol ugyan az. Újabb szállodák, próbák, koncertek, fotózások és az idétlen kérdések az interjún. Már lassan vége is a turnénak. Már csak 1 állomás maradt, Franciaország. Tom és Bill egy 5 csillagos szálloda szobájában ülnek és beszélgetnek. Elég későre jár az idő, a többiek már biztosan mind alszanak, de nekik nem jön állom a szemükre. Talán a meleg miatt vagy talán, csak azért mert egymás karjaiba bújva jól esik most a beszélgetés?

Tom: Még szinte most kezdődött a turné és már mindjárt vége.

Simogatta Bill haját, aki szorosan bújt oda hozzá.

Bill: Igen, de azért jó volt. Jó volt, mert itt voltál velem.

Tom csak mosolygott közben Bill arcát fürkészte és elég nyugtalannak találta öccse tekintetét.

Tom: Bill mi a baj? Min gondolkozol?

Bill: Semmi csak…

Tom: Csak mi?

Emelte meg kissé Bill fejét, hogy a szemébe tudjon nézni. Bill pedig sóhajtott.

Bill: Csak féltem.

Tom: Mitől féltél?

Bill: Attól, hogy elhagysz. Attól, hogy este már nem fogsz kopogni… hogy őrültségnek fogod tartani, mert rájössz, neked valami csaj kell, hogy tudd folytatni az eddigit, és nem én… az öcséd!

Nem bírta ki sírás nélkül. Mire befejezte a mondatát már szinte zokogott, mint egy kisfiú, akitől elvették a kedvenc játékát. Még jobban szorította magához szerelmét. Igen, teljes mértékben szerelmes Tomba. Ő jelenti számára az életet, vele boldog és vele érzi magát biztonságban a karjai között.
Tom egy darabig nem szólt csak ölelte testvérét, érezte most erre van leginkább szüksége. Mikor Bill kicsit megnyugodott, Tom letörölte a könnyeit és megcsókolta. Lágy volt, még is benne volt minden érzelem. Miután elszakadtak egymástól ajkaik, Tom egy kósza tincset simított el kedvese szeméből, majd megszólalt.

Tom: Soha… soha nem hagylak el! Te vagy a mindenem és szeretlek, nagyon szeretlek!

Itt újabb csókban forrtak össze, majd Tom kicsit elgondolkodva folytatta beszédét.

Tom: Amúgy meg a lányok miattad voltak.

Bill: Miattam?

Emelte fel a fejét, erre a kijelentésre nem számított.

Tom: Tudod…./némi szünetet tartott majd folytatta/…én már régóta érzem ezt irántad, de féltem, hogy te nem és elutasítanál. Féltem, hogy a kapcsolatunk megromlik és azt nem bírtam volna elviselni, ha elveszítelek Téged. Ezért inkább próbáltam elnyomni ezt az érzést, de már nem ment és már nem is harcoltam ellenne….. és most itt vagy a karjaim közt és úgy érzem, repülni tudnék a boldogságtól.

Bill: Tom.

Újabb könnycsepp gördült le az arcán, de ez már örömkönny volt.

Bill: Szeretlek!

Tom: Én is Téged.

Egy újabb csók után merültek édes álomba.

Másnap reggel:

Bill lágy simogatásra ébredt. Imádott így felkelni! Lassan nyitotta ki szemeit és Tom mosolygó tekintetével találja szembe magát. Nem szólt semmit, csak odahajolt Tomhoz és megcsókolta.

Tom: Hmm, ez jó volt.

Bill: Kérsz még?

Tom: Igen… sokat.

Bill: Amennyit csak akarsz.

Mosolygott és már rá is ült Tom csípőjére. Cirógatta a nyakát miközben csókokat lehelt az ajkára. Tom átkarolta a derekát és így húzta magához még szorosabban, már ha ez lehetséges volt. Bill simogató kezei áttértek a mellkasára és haladt egyre lejjebb, ahogy a csókok is már a nyakát súrolták. Tom felsóhajtott egy nagyot és hevesen csókolta meg Billt. Forrt a vére Bill kényeztetésétől. Férfiassága is kemény volt már, mikor Bill a kezével megérintette. Bill szájára hatalmas vigyor ült ki és felnézett Tomra.

Tom: Kívánlak!

Bill nem szólt semmit, csak odahajolt Tomhoz és a fülcimpájába harapott. Ettől Tom megint felnyögött és csak ekkor vette észre, hogy Bill már az ékességét kényezteti a szájával. Kicsivel később Tom került felülre. Kaján mosollyal sandított Billre, mikor meglátta öccse már igen ágaskodó hímtagját.

Bill: Én is kívánlak Téged!

Tom válasza csak annyi volt, hogy már is kezébe vette ikre becsességét és kényeztette. Húzogatta rajta a bőrt, szívogatta, nyalogatta. Bill már dobálta magát az ágyon. Közel járt a csúcshoz, de érezni akarták egymást. Tom éppen Billbe akart hatolni, mikor ajtócsukódást hallottak és Georg megjelent a szobaajtóban. Kissé meglepődött, de számított erre. Tom és Bill azonnal szétugrottak és takaróval takarták el magukat.

Tom: Figyel… én megmagyarázom.

Kezdte magára húzni a ruháit, hasonlóképpen Bill is aki, nem mert szólni, hanem a fürdő felé akart menni zavarában, de indulása előtt Georg megszólalt.

Georg: Felesleges… csak jöttem szólni, hogy David üzeni, 10 perc múlva találkozzunk az aulában.

Tom: Öhm… o..oké.

Azzal sarkon fordult és kiment az ajtón. Bill és Tom meredten néztek egymásra. Hát lebuktak. Ettől féltek, mióta elkezdődött ez az egész köztük. Georg nem tűnt nagyon meglepetnek. Talán csak sokkolta a látottak, hiszen kiderül, hogy 2 legjobb barátja szeretik egymást és éppen szeretkezés közben látja meg őket… ráadásul testvérek. Szörnyen szégyellték magukat, leginkább akkor, mikor találkoztak a többiekkel és adni kellett a jó pofit. Pedig legszívesebben bezárkóztak volna a szobájukba. Most hogy nézzenek Georg szemébe? És ha a többiek is megtudják?

David: Na, rendben srácok, akkor szedjétek össze magatokat és 15 perc múlva indulunk az utolsó állomásra.

Gustav: Rendben.

Indultak el a szobájuk felé, de Georgot megállították.

Bill: Georg, várj.

Georg megállt és feléjük nézett. Az ikrek odaértek mellé.

Tom: Ami az előbb volt a szobában…az…

Bill nem hagyta, hogy bátyja befejezze.

Bill: Georg, mi tényleg szeretjük egymást és… és tudom, hogy elég betegesnek tűnik meg…

Georg: Nyugi fiúk!

Tom: Hogyan?

Képedet el Georg mosolya láttán.

Georg: Én már régóta tudom, hogy van köztetek valami.

Bill: Komolyan?
Georg: Igen. A buszban a turné során… mikor egymásra nézetettek és mosolyogtatok… az érintések, amiktől Billt kirázta a hideg, hazudva azt, hogy fázik. És Tom emlékszel, mikor Bella buliján kérdeztem, hogy szerinted helyes-e?

Tom: Igen.

Georg: Hát erre gondoltam. Azért voltam akkortájt olyan furcsa állandóan, mert nem voltam biztos benne, de még is minden jel erre utalt. De elfogadtam, és ezért falaztam nektek, mikor felmentetek a szobába. David kérdezte, hogy látallak-e titeket, de azt hazudtam, hogy nem. Nem akartam, hogy bemenjen a hotelbe és titeket keressen vagy zavarjon meg valamit köztetek.

Billék csak álltak és hallgatták Georg. Teljesen gyökeret eresztett a lábuk. Georg tudta, már a turné elején tudta és még sem szólt senkinek.

Bill: Végig tudtad!

Georg: Igen.

Indult el a lift felé, a többiek is követték.

Tom: És rajtad kívül tudja még valaki?

Georg: Én nem mondtam senkinek, szóval nem hiszem.

Tom: Kösz haver.

Bill: Igen, köszi.

Georg: Nincs mit, én már elfogadtam… elvégre a legjobb barátaim vagytok és ha tényleg szeretitek egymást, akkor nekem nincs vele gondom.

Tom: Nagyon szeretjük egymást.

Karolta át Billt és egy puszit adott az arcára. Georg csak mosolygott.

Georg: Örülök neki.

Kinyílt a lift és elindultak a szobájuk felé.

Georg: Akkor lent találkozunk.

Tom: Rendben.

Összepakoltak a szobájukban és közben beszélgettek.

Tom: Azt hittem ki fog akadni.

Bill: Én is, de nagyon rendes és így legalább előtte nem kell bujkálnunk és adni az ártatlant.

Tom: Igen, csak tudod, hogy mit sajnálok?

Bill: Mit?

Tom: Hogy nem tudtuk befejezni.

Lépet oda hozzá és megcsókolta.

Bill: Majd máskor bepótoljuk, de jobb volt most ezt tisztázni.

Tom: Igen ez igaz, na kész vagy?

Bill: Igen, mehetünk.

Lementek az aulába és kijelentkeztek és már indultak is Franciaországba a turnét záró utolsó koncertre, ahol talán a TITOKRA és fényderül.

Folyt. köv.

9 megjegyzés:

  1. Jujj lebuktak!!! xD NAGYON JÓ A RÉSZ!! Csak így tovább :D

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó lett!:) De még mindig nem értem, hogy, hogy tudod ilyenkor abbahagyni. Minden esetre szuper!

    VálaszTörlés
  3. Hihi, köszi csajok :D
    Most lőjem le a poént?? Kell valami, hogy fent maradjon az érdeklődés :P

    VálaszTörlés
  4. Juuuuuuuj, imádom!!! És végre megtudtuk, hogy Georg miért volt olyan fura! Annyira jó! Folytasd gyorsan.:)

    VálaszTörlés
  5. Gratulálok, hát igen, Georg rendes ember :P
    Kiiváncsii leszek a titokra!:D

    VálaszTörlés
  6. A rész, mint mindig, fantasztikus! *-*
    Kukkants be hozzám, van egy kis meglepim a mai frissben! ^^ cupp(K)(L)

    VálaszTörlés
  7. Wiii..köszi köszi köszi!*-* (K)(L)

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm a díjat!
    Bár meg sem érdemlem mert nem vagyok nagyon nagyon nagy TH fan (inkább a tesóm az)de azért jól esik hogy gondoltál rám.Köszönöm.

    Ja ne legyen már vége.Imádom ezt a sztorit.

    VálaszTörlés
  9. Igazán nincs mit.
    Még nem most lesz vége, de hamarosan.
    Őszintén megmondva, ha nem mondod akkor ezt el sem hiszem, mert az írásodból nem ez tűnik fel.
    Amúgy de igen megérdemled mert nagyon tehetséges vagy!!

    VálaszTörlés