2010. július 16., péntek

A megvalósult álom - 42.rész

Meghoztam a rész. Igaz estére ígértem, de csak most tudtam hozni. 02:41, végül is este van XD Borzasztó meleg van, aludni nem lehet így inkább írtam és eltelt az idő :P

Mindenki a szobájában készülődött. Tomék 7-re kész is voltak, így a hátralévő időt a TV előtt összebújva töltötték. Valami vígjátékot néztek, de különösebben nem a filmre figyeltek, hanem egymásra.

Fél 8, hotel bárja:

David: Na ha már itt van mindenki, akkor mehetünk is.

Bella: Még is hová? Nem vacsorázunk?

Kérdően nézett végig mindenkin. A többiek arcán nem látszott a meglepődés, hogy nem vacsoráznak. Ezt furcsállta is, de nem foglalkozott vele. Ha David menni akar valahova, akkor hát menjenek.

David: Na, gyere Szívem.

Karolta át az oldalát és a kert kijáratához vezette.

David: Van, egy meglepim! Csukd be a szemed, kérlek.

Bella engedelmesen becsukta a szemét és David kivezette Őt a kertbe. A többiek körülötte álltak meg.

David: Rendben, kinyithatod.

Bella kinyitotta a szemét, amiben könnyek csillogtak a látványtól. A kert gyönyörű színes fényekben úszik, a kis színpad ki van világítva, a díszítés gyönyörű és ami a legfontosabb, a sátorban foglaltak helyett a családtagok, rokonok ismerősök és a kedves barátok. Egyszóval mindenki.

Bella: Oh David…eszméletlen vagy, ez –ez…hogy tudtad összehozni? Annyira édes vagy köszönöm…nagyon szeretlek!

Borult a manager nyakába és csókolta ahol csak érte.

Bill: Boldog születésnapot Bells.

Szólalt meg Bill hatalmas mosollyal az arcán.

Bells: Jesszusom srácok…ti is tudtátok?

Tom nagyban bólogat.

Bells: Jaj, srácok, nagyon köszönöm.

Adott egy puszit a 4 srácnak, majd a vendégekhez sietett. Üdvözölték őket, majd helyet foglaltak az egyik asztalnál.

Bill az órájára nézett.

Gustav: Mi az Bill?

Bill: Meghívtuk Thomast is, ezek szerint még sem jön el.

Tom: Én nem vagyok ebben annyira biztos.

Bökte oldalba öccsét és a lépcsőre mutatott, ahol Thomas állt és valószínűleg éppen őket kereste a tömegben.

Bill: Áh még is lejött.

Felállt, hogy Thomas észrevegye és intett, hogy jöjjön oda hozzájuk. Pár pillanat múlva már ott is állt mellettük.

Thomas: Sziasztok. Bocsi a késésért, de a kocsim nem akart beindulni.

Bill: Semmi baj, a lényeg, hogy most már itt vagy.

Tom: Ők itt Georg is Gustav, de gondolom tudod.

Kezet ráztak és nevettek.

Thomas: Igen.

Georg: Na, már hozzák is a vacsorát.

Tom: Éppen időben, már kezdtem megéhezni.

Feltálalták az ételt. David mondott egy rövidke köszöntött és vacsorázni kezdtek. Egy ideig beszélgettek mindenről, majd David hangjára lettek figyelmesek, amint a színpadon áll és beszél.

David: Van még egy meglepetésem…megkértem, hogy jöjjön el és örömmel elvállalta. Nos fogadjuk mi is nagy örömmel mindenki kedvencét… Nenát!

Bill: Azta!

Csak ennyit tudod kinyögni a meglepődéstől. Még mindig nem hitte el, hitte el, hogy Nenát, a kedvenc énekesnőjét hívta el, akivel olyan régen nem találkozott már.

Tom: Wow… David tényleg nem viccelt.

Többet nem is beszéltek, csak tapsoltak, hiszen Nena sétált a színpad felé ajándékkal a kezében, amit át is adott Bellának. Pár szót beszéltek, majd Davidék helyet foglaltak, Nena pedig birtokba vette a színpadot. A dalait szinte mindenki énekelte, nem volt kivétel ez alól Bill sem.

Gustav: Davidnek igaza volt, Nenát mindenki szereti.
A vendégek táncolni mentek, csak ők ültek ott 5-en, de nem akartak különcködi ezért ők is felálltak és eltáncolgattak ott maguknak az egyik saroknál. Az egyik szám közepénél Nena Billt szólítja fel, hogy menjen oda a színpadhoz. Bill boldogan ment is. Amint Nena meglátta Billt, már is nyújtott neki egy mikrofont, jelezvén, hogy énekeljen vele. Bill felállt a színpadra és énekelt Nenával együtt.
Thomas elképedve nézte őket.

Thomas: Ennyire ismerik egymást?

Tom: Tudod, Nena Bill kedvenc előadója egészen kiskora óta és a Tokio Hotel révén többször is találkoztak már, sőt már szinkronizáláson is részt vettek együtt.

Thomas: Áh, így már értem.

Éjfél fele mindenki meglepetésére még tűzijáték is volt. Nagyban folyt a mulatás, tényleg nagyon jó buli lett. Ahogy Bill visszatért a többiekhez Thomas el is köszönt a többiektől.

Bill: Már is mész?

Thomas: Igen, pár óra múlva kezdődik a műszakom.

Bill: Oh értem, örülök, hogy eljöttél.

Thomas: Én köszönöm a meghívást, jól éreztem magam. Akkor további jó szórakozást.

Tom: Igazán nincs mit, köszi.

Bill: Akkor holnap találkozzuk úgy is.

Thomas: Hihi, igen..sziasztok.

Többiek: Szia.

Gustav: Igazatok volt, tényleg jófej, kár hogy már elment.

Georg: Ja, tényleg jófej, na de én megyek, megnézem Davidéket. Ti jöttök?

Gustav: Persze.

Tom: Most nem, jó itt, majd odamegyünk mi is.

Gustav: Ok.

Fejezte ki magát „bőven” és Georg után eredt.

Tom: Ne végre, hogy lekoptak.

Bill: Olyan gonosz vagy.

Tom: Tudom, de már veled akartam lenni.
Hajolt oda hozzá közelebb majd gyorsan visszahúzódott.

Tom: Thomas tök rendes volt, hogy jó szórakozást kívánt, van is hozzá kedvem.

Nézett kéjesen Billre.

Bill: Kis telhetetlen vagy, tudod, hogy nem mehetünk el innen.

Tom: Ugyan miért nem? Senki sem venné észre ebben a tömegben, ha pár órára eltünnénk.

Bill: De…

Tom: Kérlek Billbaba!

Nézett rá nagy őzike szemekkel, amiknek Bill sosem tudod ellenállni.

Bill: Nem is tudom, talán…

Tom: Gyere már, légyszi.

Bill: De mi van, ha valaki keresni fog minket?

Tom: Akkor, majd megtalál minket később. Na Billci, ne mond, hogy nem akarod, úgy sem hiszem el.

Bill: De akarom!

Felelte kissé megemelt hangon, amire Tom csak vigyorogni bírt.

Tom: Akkor menj fel, majd megyek utánad.

Bill: Oké, de siess.

„ Kérlelni kell, mert annyira fél, hogy lebukunk…most meg ő sürgetne, komolyan mondom olyan imádnivaló. Jaj, Bill annyira szeretlek!”

Ezek a gondolatok suhanták át az eszén, majd elindult Bill után. Észre sem vette, hogy Georg ott ül a lépcső alján, csak mikor utána szólt.

Georg: Szerinted rendben van így?

Tom egy pillanatra megtorpant, majd visszaszólt barátjának.

Tom: Szerintem igen.

Igazából fogalma sem volt Georg mire gondolhatott, de nem is érdekelte csak az, hogy mielőbb Billel lehessen. A lifthez sietett és megnyomta a hívógombot. A lift pillanatok alatt a földszinten volt, neki még is hosszú perceknek tűnt. Mikor végre kinyílt az ajtó beszállt és már indult is a 3.-ra. Bekopogott a szobaajtón, hogy Bill engedje be. Kattant a zár, de az ajtó nem nyílt. Lenyomta a kilincset, bement és visszazárta az ajtót.
Tom: Bill merre vagy? Most bújócskázunk?

Kérdésére nem volt válasz. Besétált a szobába és hihetetlen látvány terült elé.

Tom: Bill?!

Még a lélegzete is elállt!

Folyt. köv.

6 megjegyzés:

  1. Imádom!
    Ez a Georg tud valamit...
    Folytasd mihamarabb...
    Amúgy itt is nagyon meleg van én sem bírok aludni én is inkább irok :)

    VálaszTörlés
  2. Wááááááááá! Te gonosz! Basszus, siess a folytással, légyszi.:)

    VálaszTörlés
  3. Szió :) Bocs h ilyen soká nem írtam, de behalt a gépem, Tosionál leítram a chatbe hogy mi történt, ha érdekel olvasd el. Nagyon jó a rész, izgis, alig várom a kövit :D

    VálaszTörlés
  4. nagyon jó lett! Te aztán tudod mikor kell egy részt abba hagyni:P
    Gyorsan folytasd!!:D

    VálaszTörlés
  5. Áááááááááááááááááá! Nagyon király lett! De te, hogy tudod ilyenkor abbahagyni?

    VálaszTörlés
  6. Köszi mindenkinek :) Igyekszem a folytatással és igen Georg tud valamit :P

    VálaszTörlés