2010. július 15., csütörtök

A megvalósult álom - 41.rész

Sziasztok!
Tudom késtem pár napot a résszel és ezért elnézést is kérek. Este még hozok egyet. Na de itt a rész!

Reggel lementek a bárba reggelizni ahol már a többiek is voltak. Bella David mellett ült, aztán Georg és végül Gustav. Az ikrek is helyet foglaltak az asztalnál. David intett a pincérnek, hogy hozzon valami töményet. Pár perc múlva meg is érkezett.

David: Koccintsunk az én Egyetlenemre! Boldog születésnapot Kicsim!

Hajolt oda hozzá és egy puszit nyomot a szája sarkára.

Tom: Igen, Isten éltessen sokáig Bells.

Ismételték utána a többiek is.

Bella: Jaj, olyan aranyosak vagytok. Köszönöm szépen.

Még egy darabig beszélgettek, majd mindenki elvonult. Georg mostani szokásához híven, távozott a többiek társaságából.

Georg: Gustav, jössz a játékterembe?

Gusti a többiekre nézett, akik bólintottak.

Gustav: Igen, persze.

Mostanában Georg, csak Gustav társaságát keresi és tudták, ha Gustavot sem hagyják vele, akkor talán még rosszabb lesz. De mi ütött Georgba? Miért csinálja azt, amit csinál? Úgy látszik Davidékkel elvan, csak az ikrekkel van baja. Még is mi?? Mi lehet az oka annak, hogy szinte alig beszélnek? Hogy a fotózáson is a fotósnak kell szólnia, hogy lépjen közelebb, ne különcködjön. Gustav rosszul érezte magát. Úgy érezte cserbenhagyja a többieket azzal, hogy szinte mindig Georggal lóg. Elhatározta kideríti mi a baja barátjának és segít neki megoldani. Ezen gondolkodása közepette el is ért a játékterembe, ahol Georg már a billiárd asztalnál várta.

Georg: Te kezdesz.

Gustav: Rendben.

Lépett közelebb a kis szőke és meglökte a golyót.

Georg: Nem is rossz kezdés, de ezt figyeld.

A játék folyamán sokat beszélgettek semmit mondó témákról, mikor Gustav úgy érezte itt az ideje megkérdezni mi is bántja.

Gustav: Mond csak, kérdezhetek valamit?

Georg: Aha.

Közben fel sem nézett a szőkére, csak egymás után lőtte be a golyókat a lyukba.

Gustav: Mi van veled?

Georg: Ezt hogy érted?

Most már felnézett a fiúra és kezével az ütőt támasztotta.

Gustav: Tudod Te azt nagyon jól. Miért vagy ilyen…

Georg: Milyen?

Gustav: Ilyen ellenséges az ikrekkel. Mi rosszat tettek? Mi bajod van velük, vagy valami egészen más van a dologban? Nekem elmondhatod.

Georg felsóhajtót.

Georg: Nincs nekem semmi baj csak…

Gustav: Csak?

Georg: Csak azt hiszem, hogy rájöttem valamire és ezt azért át kell gondolnom. Tomék meg… ne aggódj, nincs velük bajom.

Gustav: Hát jó. Akkor játszunk.

Georg: Szerintem is, na te jössz.


Eközben a bárban:

David: Na jó mi elmegyünk a városba, veszünk ajándékot Bellának. Este találkozunk.

Bill: Oké, jó vásárlást.

Bella: Hé, nincs kedvetek jönni?

Tom: Áh…nem köszi, kettesben biztosan jobban ellesztek, de azért köszi.

Bella: Na jó, akkor este.

Bill: Hihi, jól meg fog majd lepődni.

Tom: Az biztos. Jössz megnézni a kertet?

Bill: De David azt mondta, hogy ne menjünk oda.

Tom: De most elmentek, nem buktatjuk le a bulit.

Bill: Ez igaz, akkor menjünk.

Karon fogta öccsét és elindultak a kertbe.
Bill: Hűű, jól elhaladtak, már kész a sátor is.

Tom: Ja, nézd, ott csinálják a kis színpadot.

Bill: Hihetetlen, hogy David még nekünk sem árulta el, hogy ki jön.

Tom: Meglepit akar nekünk is.

Beszélgetésüket a szálloda egyik dolgozója szakítja meg.

Szállodai dolgozó: Elnézést, segíthetek valamiben? Szükségük van valamire? Tudják, itt egy rendezvény készül estére David Úr kérésére.

Tom: Köszönjük, minden pompás. Igen tudunk a partyról. Gondoltuk megnézzük, hogy állnak.

Szállodai dolgozó: Elnézésüket kérem.

Bill: Nem történt semmi. Bill… Bill Kaulitz.

Nyújtotta a kezét, majd Tom is.

Szállodai dolgozó: Örvendek, én Thomas vagyok.

Tom: Nos Thomas, szerintem inkább tegeződjünk.

Thomas: Igen, úgy jobb lesz.

Mosolygott az ikrekre.

Bill: Esetleg segíthetünk valamiben?

Thomas: Nem köszi, már csak díszíteni és teríteni kell. A színpad pedig mindjárt kész. Megnézitek?

Tom: Naná.

Körbe vezette őket az udvaron, mi hol lesz. Mik David elképzelései.

Thomas: Kérdezhetek valamit?

Bill: Persze, nyugodtan.

Thomas: Ti léptek fel este? Vagy valaki más?

Tom: Valaki más, de David nekünk sem árulta el.

Thomas: Áh értem, egy pillanat.

Odament az egyik munkatársához, valamit beszéltek a díszítéssel kapcsolatban.
Bill: Biztos nem kell segíteni? Szívesen beállunk.

Thomas: Nem kell, megoldjuk. Különben is Ti vendégek lesztek, szóval…

Tom: Ugyan már, biztos megannyi dolgotok van még, segítünk díszíteni.

Bill: Naná, én szeretek díszíteni meg bulikat előkészíteni.

Thomas: Nos, ha tényleg van kedvetek.

Tom: Még szép.

Thomas: Akkor szerintem kezdjünk a itt aztán ha kész lesz a színpad ott és végül a sátor marad, de oda még pakolnak asztalokat és székeket.

Bill: És hol vannak a díszek?

Már is hozom. Beszaladt egy ajtón és hatalmas dobozokat hordott ki az udvarra. Tomék odasiettek cipekedni.

Tom: Várj, segítünk.

Thomas: Köszi, az jó lesz.

Azzal ki is kapták a kezéből a dobozt és arrább vitték. Kihozták a dobozt és munkához láttak.

Bill: Hu mennyi girland és füzér.

Thomas: Igen…ezen kívül vannak még léggömbök, amiket fel kell fújni és izzók is akadnak.

Tom: Fúú apám, és még, hogy nem kell segíteni.

Thomas csak nevetett.

Bill: Oké ez kész. Mi lenne, ha Tom felfújná a lufikat, addig mi feldíszítjük a színpadot is.

Tom: Remek ötlet, akkor a sátornál majd találkozunk.

Tom elment felfújni a lufikat, Billék pedig a színpadot díszítik. Élvezték, hogy segíthetnek ők is és Thomast is kedves embernek ismerték meg. Egészen összebarátkoztak.

Thomas: Nem furcsa, hogy most nem ti lesztek a színpadon és valaki másnak díszíted fel?

Bill: De igen egy kicsit…

Nevettek fel mindketten.

Bill: De jó is, mert kíváncsi vagyok ki fog jönni, David azt mondta, hogy mindannyian szeretjük, szóval nem tudom, meg így én is pihenhetek és én leszek az, aki nézi a műsort, nem pedig csinálja.
Thomas: Ebben igazad van. Kész is vagyunk. Nézzük, hogy áll Tom.

Bill: Már biztos totál kifújta magát.

Ezen hatalmast nevettek miközben odaértek Tomhoz, aki a sátor előtt álldogált és felfújta az utolsó lufit.

Bill: Látom kész is vagy.

Tom: Igen, na és Ti?

Thomas: Mi is, hú már meg is van terítve az asztalok?

Tom: Igen, a lufikat hagytam a végére és beálltam segíteni, teríteni.

Büszkén mosolyogva húzta ki magát, amit szintén egy önfeledt nevetés követett.

Bill: Na akkor lássunk neki ennek is.

Durván 20 perc múlva kész is lettek mindennel.

Thomas: Na ez is kész. Azt hiszem, teljesen készen vagyunk. Köszönöm a segítséget, szerintem szép lett minden.

Bill: Igazán nincs mit én élveztem és tényleg szép lett.

Pár percig beszélgettek még ott az egyik padra ülve, ami a szökőkút körül volt.

Tom: Mennyi már az idő?

Thomas: 3 perc múlva 6.

Bill: Akkor szerintem menjünk, mielőtt David keresne minket.

Ahogy ezt kimondta már csörgött is Tom telefonja.

Tom: David az.

Felvette.

Tom: Nyugi David itt vagyunk a kertben, segítettünk Thomasnak, már is megyünk… rendben, már is megyünk.

Letette a telefont és Bill mellé lépett.

Thomas: Örülök, hogy megismerhettelek Titeket! Jó szórakozást estére.

Tom: Mi is örülünk.

Bill: Mond csak, este dolgozol?
Thomas: Nem, most járt le a műszakom.

Bill: Remek, akkor este szívesen várunk a partyn, ha van kedved gyere el.

Thomas: Hát nem is tudom…

Tom: Na gyere már, jó lesz!

Thomas: Rendben, akkor itt találkozunk, sziasztok.

Az ikrek: Szia.

A szobájuk felé mentek, hogy készülődjenek és közben átbeszélték a délután történteket, hogy milyen jófej Thomas és hogy klassz buli lesz este. A folyosón összefutottak Georggal és Gustavval. Meglepetésükre Georg kezdeményezte a beszélgetést. Talán már elmúlt a baja, bár mi is bántotta? Ezen járt, az agyuk és most jutott el a fülükig a kérdés.

Georg: Hát Ti meg hol voltatok? Titeket kerestünk.

Tom: Ja... mi csak a kertben voltunk, segítettünk Thomaséknak.

Bill: Thomas az egyik alkalmazott, jófej... meghívtuk estére.

Georg: Jól van, de most már készülődjetek, David üzeni, hogy fél 8kor a bárban találkozunk, hogy ne legyen feltűnő, tudod nem vacsorázunk meg ilyenek.

Bill: Rendben, fél8…a bárban, oké.

Ismételte a hallottakat és mindenki belépet a saját szobájába, hogy készülődjenek a várva várt esti partyra.

Folyt. köv.

7 megjegyzés:

  1. Ez az első TWC-s történet, amit teljesen elolvastam, és nem bántam meg! :) Remélem hamarosan lesz folytatás! ;)

    VálaszTörlés
  2. Hú tök jó...várom a folytatást!

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó! Annyira kíváncsi vagyok, hogy mi baja Georgnak. Rekmélem gyorsan lesz folytatás:D

    VálaszTörlés
  4. király rész, én is remélem h kiderül georg baja.

    VálaszTörlés
  5. Köszi mindenkinek :)
    Az elkövetkezendő 2-3 részben ki fog derülni ígérem :P
    Alice xx örülök, hogy tetszik és nem bántad meg :D

    VálaszTörlés
  6. Tök jó lett! Tegnap este már tökre ki voltam éhezve a TWC-re.

    VálaszTörlés
  7. Örülök, hogy tetszik és örülök, hogy haza jöttél!

    VálaszTörlés