2010. július 7., szerda

A megvalósult álom - 38. rész

Tom: Mi ez?

Bill: Azt hiszem víz.

Tom: Oh, ne bakker…a kurva életbe! Miért pont most?

Nagyon mérges lett amiért elromlott az estéjük. Tisztában van vele, hogy ebből már nem lesz szeretkezés.
Bill mintha olvasna a gondolataiban (milyen furcsa, hiszen ikrek) maga felé fordítja Tomot és megcsókolja.

Bill: Nyugodj meg Tomci…nem a legjobbkor, de bepótoljuk. Szedd össze a holmidat és szólok Davidnek.

Tom: Jól van.

Bill elindult David szobája felé és mikor elérte bekopogott.

David álmos szemmel nyitott ajtót. Már tuti mélyen aludt, nem is csoda fél egy fele jár az idő.

David: Mi az? Mi a baj?

Bill: Tom szobáját elöntötte a víz.

David: Jól van Bill nem baj, menj vissza és aludjatok.

Már csukta volna be az ajtót, de Bill nem engedte. David valószínűleg félálomba van és nem fogta fel mit mond Bill.

Bill: De David, hallod egyáltalán miket mondok?

David: Hm..??

Nézett vissza az ajtóból. Mintha már kicsit éberebb lenne.

David: Ne..ne haragudj Bill, csak baromi álmos vagyok. Megismételnéd?

Bill: Tom szobája úszik a vízben.

Davidnek kikerekedtek a szemei.

David: Hogy mi? Azonnal megyek. Pakoljon át hozzád, egy perc és megyek.

Bill: Rendben.

Mondta és várta, míg David magára kapja ruháit.

David: Mehetünk.
Mire odaértek Tom már a folyosón ácsorgott az összes holmijával és karba tett kézzel várta a vissza testvérét.

Tom: Na, végre.

Bill: Bocs, David kicsit álmos volt és nm fogta fel elsőnek a dolgokat.

David: Bocsi.

Tom: Mind1.

David: Na, nézzük..

Mondta és beindult a szobába, de a küszöbnél megállt.

David: …ez szörnyű, na jó, ti menjetek aludni, én ezt elintézem.

Már nyúlt is a telefonjáért és hívta a portát, ahol azonnal szóltak a szerelőknek.
Tom és Bill még egy darabig ott álltak és vártak, de végülis aludni mentek, elvégre holnap hosszú napjuk lesz.

A szobában:

Tom: Nem is rossz…

Kajánul vigyorgott az ágyon feküdve Billre, aki épp vetkőzött.

Bill: Jaj te.

Tom: Most mi az? Itt vagyok veled ráadásul KÖTELEZŐ veled aludnom… Máskor miért nincs csőtörés nálam?!

Merengett el gondolataiban. Bill pedig csak nevetett Tom mondatain, bár ő sem bánta egy cseppet sem, hogy így alakult. Talán annyiban, hogy el kellett fojtaniuk a vágyaikat. Most meg már elég késő van és jobb lenne ezt a kis időt tényleg alvással tölteni.
Miután felvette pizsamáját-, ami csak egy pólót és boxert jelent- befeküdt Tom mell az ágyba és odabújt hozzá. Simogatni kezdte ikre csupasz izmos mellkasát és halvány puszikat nyomott rá. Tom pedig átölelte és a hátát kezdte simogatni.

Bill: Szeretlek Tom.

Nézett fel Tom szemébe szerelmesen. Tomnak mosolyra húzódott a szája.

Tom: Én is Téged Életem.

Percekig csak így nézték egymást, majd a csöndet Bill törte meg.

Bill: Csókolj meg!

Kérlően nézett Tomra. Ha nem kérné, akkor is megcsókolta volna.
Tom pedig engedelmesen csúszott le Bill arcához és csókolta szájon érzelmesen.
Ebben benne volt minden. Minden szó és érzelem.
Tom tudta jól, hogy Bill most nem is vágyik másra, csak egy kis szeretetre, ezért magához húzta, szorosan ölelte és csak csókolta tovább. Csókjai elhagyták az ajkát és az arcát kezdte puszilni, majd pedig a nyakára hintett párat és visszatért az ajkaihoz.

Bill: Nagyon szeretlek.

Mondta és már hunyta is a szemeit.

Tom: Szeretlek Bill… szép álmokat.

Bill: Szép álmokat Tomci.

Fejét bátyja mellkasára téve merült édes álmodba.
Reggel kicsit nyűgösen ébredt. Fájt a feje és még álmos volt, nem sokat aludt.
Kinyitotta szemeit és Tom mosolygott rá édesen.

Tom: Szia, kis manóm, hogy aludtál?

Bill csak mosolygott. Sosem hívta így, de tetszett neki.

Bill: Jól, csak még semmi kedvem felkelni.

Tom végég simított az arcán és lágy csókot nyomott rá.

Tom: Hát akkor ne keljünk fel.

Bill: De David…

Tom: David biztosan megérti, hisz este volt egy kis kellemetlenség…..meg amúgy is szerintem még ő is javában húzza a lóbőrt.

Bill csak mosolygott és visszafeküdt Tom mellkasára. Pár percen belül vissza is aludt és Tom is elszenderedett. Mikor ismét felkeltek már fél 11 volt. Felöltöztek és lementek a bárba. Persze ahogy gondolták. Georg és Gustav nagyban játszottak a kaszinó részben, Davidék pedig sehol.

Georg: Hellosztok.

Köszönt oda nekik, mikor meglátta Billt és Tomot.

Gustav: Hello, hát ti?

Tom: Szeva. Hát mi? Aludtunk.

Gustav: De eddig? Netalán csajoztatok?

Georg: Már nem azért haver, de szólhattatok volna nekünk is… azért annyira fáradtak nem voltunk.
Bill: Nem, mi nem csajoztunk, hanem az éjjel….

Kezdett volna bele, de ekkor megjelent David.

David: Mizujs srácok, kialudtátok magatokat?

Tom: Fogjuk rá.

Bill: És mit mondtak?

David: Csőtörés…nem győztek bocsánatot kérni…mintha ők tehetnének róla. De annyiban „jó” volt, hogy átnézik az összes szobában a csöveket.

Tom: Nagyon helyes.

Georgék hol egymásra, hol pedig a társalgást végző személyekre pislogtak. Nem értették, hogy miről beszélnek.

Gustav: Na jó…

Georg: Beavatna minket is valaki?

David: Jaj, bocs srácok, ti átaludtátok az egészet. Na, szóval.

Kezdett bele a történtek elmesélésébe, miközben megebédeltek.

Gustav: Az szép..

Képedt el Gus.

Georg: És akkor hánykor feküdtetek le?

Erre a kétértelmű mondatra hirtelen mind a ketten összerezzentek, pedig tudják, csak egy ártatlan kérdés, most így mástól hallani kicsit fura.

Bill: Öm..izé…hát..nem is tudom.

Makogott Bill zavartan. Tom mentette meg a menthetőt.

Tom: Kb. 2 után.

Georg csak bólintott és folytatta az evést.

Bill egy mélyet sóhajtott és kezével megsimította a mellette ülő Tom combját. Kicsit meglepődött, de válaszként odatette ő is a kezét és összekulcsolták ujjaikat. Az ebéd többi részét csöndben töltötték, majd a kertbe indultak.

Gus: Mond csak David, mikor indulunk el innen?

David: Mi az, nem tetszik itt?

Gus: De igen, csak kérdeztem.

David: Nyugi, még van egy kis dolgunk… még pár nap.

Mondta sejtelmesen, majd megcsókolta Bellát.

David: Apropó Tom. Elvagytok ketten vagy vegyek ki neked másik szobát?

Tom magában: „elvagyunk-e? Ha te azt tudnád, még jól is jött a csőtörés”

Tom: Nekem jó…ha Bill nem bánja, akkor maradok.

Billre szegeződött a figyelem.

Bill: Engem nem zavar.

David: Na, akkor ez meg van beszélve.

Közben le is értek a kertbe és helyet foglaltak az egyik padon. Beszélgettek és közben sokat nevettek. Beszélgetésüket csak délután fél 3-kor fejezték be, amikor is interjúra mentek a helyi újsághoz. Megint a szokásos kérdések, amik már unalmassá váltak, de hiszen ez a dolguk, csak azt kérdezik, amit szeretnének tudni, és amire a közönség kíváncsi. Elég hosszúra sikeredett az interjú, mert több mint fél órát késett a riporter. Végül is megcsinálták, válaszoltak a kérdésekre és készítettek egy képet is, amit majd beraknak a cikk mellé.
Később elmentek fagyizni és nézelődni a városban.

Bella: Egy pillanat, ide benézek.

Mondta és beszaladt a mellettük lévő kis üzletbe.

Mindenki egyszerre: Rendben.

David: Nos, srácok, most, hogy Bells nincs itt elmondom a tervem.

Folyt. köv.

10 megjegyzés:

  1. Nagyon jó!!!! Már alig várom a folytatást!

    VálaszTörlés
  2. Tök jó lett! Már nagyon várom.
    Amcs David össze akar házasodni Bellával a turné alatt?

    VálaszTörlés
  3. A következő részből kiderül, hogy mit akar David :D

    VálaszTörlés
  4. Áhh már megeint nagyon jó :) Várom a kövit, csak így tovább *.*

    VálaszTörlés
  5. Imádnivaló ez a töri!
    Folytatást hamar!
    Kb. úgy szeretik itt egymást mint az én legeslegeslegelső sztorimban ami a blogom névadója is.

    VálaszTörlés
  6. Hát lehet igazad van, nem tudom. Igyekszem a folytatással. Remélem este már fent lesz!

    VálaszTörlés
  7. Nagyon jó!:D végre tudok komit írni:P ;)

    Igen Slash, nekem is a te sztorid ugrott be :D

    És mégegyszer Eva minden elismerésem!:))

    VálaszTörlés
  8. Örülök, hogy már tudsz írni komit.
    Hát ha már mind a ketten ezt mondjátok, biztosan így van. Bár a Slash-é úgy is 1000x jobb az enyémnél. Köszönöm Molly. :)

    VálaszTörlés