2010. július 6., kedd

A megvalósult álom - 37.rész

Sziasztok!
Meghoztam az újabb részt. Jó olvasást! (:

Bill hajnali 3 fele riadtan ül fel az ágyában. Azt hitte az egész csak álom volt, ami vele és Tommal történt. Nem merte kinyitni a szemét, de ekkor Tom szólalt meg és gyengéden megsimította a karját.

Tom: Hé..mi a baj?

Bill összerezzent és folyni kezdtek a könnyei. Maga sem tudja miért. Talán a boldogságtól, hogy Tom ott van vele és szereti. Vagy azért mert megkönnyebbült, hogy álma nem valóságos.

Tom: Bill, miért sírsz?

Meg sem várta, hogy ikre mondjon valamit már is magához húzta és szorosan ölelte és próbálta nyugtatgatni. Védelmező karjaiban Bill mindig biztonságban érzi magát és sikerült némiképp megnyugodnia.

Bill: Álmodtam…éhs …és ..éhn egyedül vohltam….nem voltál velem.

Mondta szipogva és fejét belefúrta Tom vállába.

Tom: Shh, csak egy rossz álom volt...itt vagyok veled, soha nem hagylak el.

Bill: Megígéred?

Nézett rá könnyes boci szemekkel. Tom letörölt egy éppen magának utat törő könnycseppet.

Tom: Megígérem.

És, hogy előző mondatát nyomatékosítsa, megcsókolta Billt olyan szenvedélyesen, mint még soha. Bill belemászott Tom ölébe, karjait pedig a nyaka köré fonta így csókolóztak percekig.
Miután levegőért kapkodva elszakadtak egymástól végig dőltek az ágyon és Tom álomba simogatta öccsét, majd ő is visszaaludt.

Eközben Davidnél:

Fel s alá sétált a szálloda parkolójában. Bellát várta, akiért még késő délután autót küldött, hogy elhozza őt.

David: Hol vannak már?

Motyogott magában, mikor meglátta a bekanyarodó fekete Audit.

David: Hála Istennek.

Nyugtázta magában és rohanni kezdett az autó felé. Alig állt meg a kocsi Bella már nyitotta is ki az ajtót és ő sem tett másképpen. Kiszállt a kocsiból és kedvese elé szaladt.

David: Bella..
Bella: David..

Egymás karjaiba estek és csókolták egymást. Percekig csak ott álltak a sötétben, majd David utasítást adott ki a sofőrnek.

David: Saki, hozd már fel a szobámba Bella holmiját.

Saki: Rendben.

Azzal elhajtott, hogy beálljon a parkolóba, majd kivette a cuccokat a csomagtartóból és felvitte David szobájába.

David: Jaj Istenem Bella! Jobban vagy már? Azt hittem sosem értek már ide.

Bella: Nyugodj meg, most már itt vagyok és igen most már jobban. Kérlek, ne haragudj, hogy elment a baba.

Könnyek szöktek a szemébe, hiszen elég idős és érett ahhoz, hogy gyereket várjon, ráadásul már tervezgették is. David sem húszon éves már, kész férfi, aki készen áll az apaságra.
David magához húzta kedvesét és simogatta.

David: Nem te tehetsz róla szívem… shhh, nincs semmi baj.

Körülbelül még egy 20 percet ültek szótlanul az ágyon, majd Bella elment letusolni, David pedig hívta a szobaszervizt, hogy hozzanak valami meleg ételt Bellának. Úgy is lett. Bells /így becézik a többiek/ megvacsorázott és ők is nyugovóra tértek.

Reggel:

Mikor Bill elébredt Tom már nem volt mellette, 6 óra környékén visszament a szobájába. Fél 8-ra volt megbeszélve a reggeli a bár elkülönített részlegében, ezért már mindenki készülődött és szinte egyszerre léphettek ki a szobájuk ajtaján, mert a folyóson találkoztak a többiekkel. Mindenki ott volt.

Tom: Nocsak, Bells, de örülök, hogy látlak.

Bella: Szia, Tom.. én is, hogy titeket.

Köszöntötték egymást és a többieket, majd Bella Bill mellé lépett és átölelte.

Bella: Szia, Bill…annyira köszönök mindent.

Bill: Szia Bella, igazán nincs mit. Jó látni, hogy mosolyogsz. Jól vagy?

Bella: Persze, minden rendben.

Beszélgetésüket David szakította meg.

David: Gyertek srácok reggelizni.

Mindenki farkas éhes volt, így nem ellenkezett senki. Leültek a bárba és reggeliztek, beszélgettek. A délelőtt folyamán a városban voltak nézelődni, délután pedig a szálloda kertjében mulatták el az időt. Már késő délután – 6 óra – van. A fiúknak menni kell a csarnokban mert még lesz egy megbeszélés, aztán pedig lehet készülni a koncertre. A megbeszélésen átbeszélték még egyszer a dalok sorrendjét, a koreográfiát és a különféle technikai elemeket. 7órakor elkezdték a sminkesek és a stylistok a dolgukat. Ez alatt a kapuk odakint kinyíltak és kezdték beengedni a tömeget. Percek alatt megtelt az egész terem örülten sikoltozó lányokkal. Pár perc múlva 8 lassan kezdődik a koncert. David nyit be az ajtón.

David: Készen álltok, mert ők csak rátok várnak?!

Sarkig kinyitotta az ajtót, hogy behallatszódjon a sikítás.

Georg arcán kaján mosoly jelent meg.

Georg: Akkor ne várakoztassuk meg őket.

Tom: Húzzunk!!

A színpad felé siettek és ekkor elhalkult a háttér zene, leoltották a lámpákat. Gustav elfoglalta a helyét a dobok mögött és verni kezdte azokat. Hatalmas sikítás köszöntötte őt. Ezután Tom és Georg léptek a színpadra és játszani kezdték a nyitószámukat, Bill pedig énekelt, de sehol sem lehetett látni majd egyszer csak a színpad elején termet. Pár tizedmásodpercig döbbenten néztek a rajongok „ hogy került ide?” aztán nem is gondolkoztak tovább, hanem énekelték a számot Billel. Nos igen, ezért jó egy titokzatos emelő a színpad alatt, ami a sötétben feltolta Billt a színpadra.
A koncert 2 órás volt és fergeteges. Puszit dobtak a rajongóknak és megköszönték, hogy eljöttek. Lesiettek a színpadról és az öltözőbe vették az irányt. Tom és Bill kicsit lemaradt.

Tom: Jó voltál.

Mondta és halvány csókolt lehelt ikre ajkára, aki ebbe beleborzongott.

Bill: Te is.

Mosolyodott el, majd sietősebbre vették lépteiket. Hamar utol is érték a többieket. Az öltözőben már David várt rájuk.

David: Nagyszerű volt, nagy sikert aratattok.

Bella: Igen fiúk, csodás volt.

Bill: Köszi, köszi Bells.

A fiúk letusoltak, átöltöztek, majd a kocsihoz mentek, ahol pár elszánt rajongó ácsorgott és várt rájuk. Nem tolongtak, nem kiabáltak. Illedelmesek voltak és nem zavarták a fiúkat, tudták, hogy fáradtak és már az is jó lett volna, ha kicsit látják őket.

Georg: Hé, srácok, itt van pár fan.

Bill: Szegények, mennyit vártak már másfélórája vége van a koncertnek.

Jelentette ki és nem törődve a többiekkel elindult a fanok felé mosolyogva. A többiek is követték. Kiosztottak pár autógrammot és készült néhány kép, majd elköszöntek és elmentek.
Nem nagy volt a forgalom, így gyorsan a szállodához értek.

Georg: Én hulla vagyok, megyek aludni.

Gustav nagy bólogatott és intett a többieknek.

David: Mi is megyünk, Bella az éjjel későn érkezett és nagyon fáradt. Jó éjt!

Tom: Rendben, mi is megyünk azonnal.

Bill: Jó éjt.

Köszöntek el a managertől és ők is elindultak a lift felé, de nem olyan sietősen. Ráértek.
Már a liftben egymásnak estek. Tom húzta maga után Billt ki a liftből a szobája felé, d eközben ajkuk egy percre sem vált el egymástól, nem törődve azzal, hogy bárki lehet a folyosón. Tom kikotorta sebéből a kulcsot és kinyitotta az ajtót, majd maguk után be is zárta azt. Már vette is le Billről a pólót és a szoba felé vezette, ám ekkor váratlan kellemetlenségbe ütköztek.

Tom: Mi a?... Ez meg…mi a franc ez itt?

Bill: Ajajj!

Tom: Mi ez?

Folyt. köv.

6 megjegyzés:

  1. Jézusom, nagyon jó a rész! És itt abbahagyni?! Esküszöm ezért egyszer még kikapsz! XD

    VálaszTörlés
  2. Wááá, de gonosz vagy! annyira jó! Folytasd gyorsan! :)

    VálaszTörlés
  3. Király lett!:D Lécci nagyon hamar folytasd! Akkor én is még jobban sietek.

    VálaszTörlés
  4. Kikapok? Uh az nem lenne jó, inkább sietek az új résszel. A délután folyamán hozom! Köszi a kommentet!

    VálaszTörlés
  5. Igen, már elolvastam. Egyszerűn csodás lett!

    VálaszTörlés