2010. július 30., péntek

A megvalósult álom - 48. rész

6 óra után sikeresen elindultak haza. A Tv előtt ültek, de egyáltalán nem figyeltek az adásra, mert beszélgettek. A kanapén a következő képen foglaltak helyett: David ült szélen mellette Bella őt követte Georg majd Gustav és végül Tom, akinek az ölében Bill foglalt helyet. Tom szorosan ölelte öccsét és hol a combját hol a hátát simogatta. Jó volt a hangulat, de hírtelen még is csend lett, mikor Tom egy óvatlan pillanatban Bill szájára nyomott egy puszit. A csöndet végül az idősebbik Kaulitz törte meg.

Tom: Nos, srácok… sajnálom, tudom, hogy nem itt kéne…

Georg: Ne… nem kell magyarázkodni. Szeretitek egymást, ezek normális reakciók…hehe ..amúgy meg David meg Bella is folyton nyalják egymást szóval, már hozzászoktunk.

Gustika: Na ez igaz.

David: Hééé…

Georg: Most, mond azt, hogy nem így van. Nézd az ikreket, ők nem falják folyton egymást.

Gustav: Jaj nem tök mind1?! David és Bella, Bill és Tom…Georg nem gondolod, hogy el kéne nekik mondanunk?

Simogatott végig a gitáros karján, majd fejét a vállára hajtotta.

Tom: Öregem…csak azt ne mondjátok, hogy Ti…hogy Ti együtt.

Most már össze is kulcsolták a kezüket.

David: Na neee neee nee.

Georg a másik kezével végigsimított Gus arcán.

Georg: Pedig igen, és légy szíves ne olyan hangosan a negatív véleményeket Dav, tudod Gus nagyon érzékeny a kapcsolatunkkal kapcsolatos dolgokra.

David fal fehér lett. A többiek csak néztek.

Tom: Mi örülünk nektek haver.

Georg és Gus: Köszi.

Pacsiztak le az ikrekkel.

David: Na jó Billéket még elfogadtam, de ez már sok értitek soooook.

Bella: Nyugodj meg szívem. Hozok egy pohár vizet.

Tom: Ez az Dav lazíts már. Hát nem jó? Mind olyan boldogak vagyunk.

Vigyorgott szemtelenül és elégedetten hátra dőlt.

David: De marha jó. És még…még is mióta vagytok együtt?

Georg: Úgy egy hónapja körül igaz szívem?

Gus: Igen egy hónapja cukorfalatom.

David: Na jó elég volt.

Tom: Nyugi van már.

David: Nyugi?? Felfogtad mi lesz ebből, ha kiderül mind ez??? Óriási botrány. Nekünk lőttek…kész vége én feladom. Ennyi.

Temette fejét a kezeibe és nagyokat sóhajtozott. Erre hatalmas röhögés vette kezdetét. Georg úgy röhögött, hogy leesett a kanapéról. Gustav és Bill tapsoltak. Tom fogta a hasát és hasonló állapotban volt mint Georg. David egyből felugrott.

David: Áááá, a francba már veletek. Na megálljatok ezért még kaptok.

Tom: Marhára félünk.

Szólt a földön ülve és lepacsiztak Georggal. Bella ekkor jött be a konyhából és David kikapta belőle a pohár vizet és megitta mind, majd kirohant a konyhába és egy szódásszifonnal érkezett vissza. A négy fiú még mindig röhögött, de még Bells is a kanapén, persze ő együtt érzett kedvesével. Utálja, ha felhúzzák Davidet, de ez azért nagyon jól sikerült. David nagy léptekkel tért vissza a konyhából, amit a fiúk nem vettek észre ezért mögéjük tudott lopózni és puff elkezdte őket locsolni. Mindannyian csurom vizesek lettek. Tom feltápászkodik, de még mindig röhögtek most már David is. Elégedett volt, hogy vissza tudta adni a fiúknak a szívatást.

Tom: Na ezt most miért kellett??

David: Még kérdezed? Ideje volt, hogy lehűtsétek magatokat. Na de irány átöltözni aztán lehet jönni kajálni.

Georg: Igenis főnök, értettük.

Állt meg vigyázzban és tisztelgett David előtt.

David: Hmm nem is rossz…bevezethetnénk.

Georg: Csak szeretnéd…

A beszélgetés annyiban maradt elindultak átöltözni, David megnézte, hogy kész van- e már a pizza, Bella pedig a vizet törölgette fel. 10 percen belül mindenki az asztalhoz ült és megvacsoráztak.

Bill: Még korán van nincs kedvetek pókerezni egyet?
Georg: Dehogyis nem!

Tom: Remek ötlet baba!

Hajolt oda ikréhez és szenvedélyesen megcsókolta. Elég hosszú ideig csókolóztak.

Gustav: Hé turbékoló galambok kezdenénk.

Tom: És mi akadályoz meg benne?

Nem törődve velük csókolóztak tovább. Talán kíváncsiak voltak, hogy meddig bírják még a többiek szó nélkül vagy egyszerűen tényleg ennyire kívánták egymást.

Tom: Na itt vagyunk.

David: Végre, kezdhetsz.

Egy jó ideig még kártyáztak aztán Bill elment letusolni, fáradt volt már egy kicsit. Aztán leült a nappaliban nézni a tv-t. Pár perc múlva Bella jelenet meg és leült mellé.

Bella: Mit nézel?

Bill: Hell’s kitchen-t

Bella: Az jó, én is szeretem. Az új évad?

Bill: Aha, érdekesen kezdődik. Na és a többiek még mindig játszanak?

Bella: Igen. Tom nyert az előbb, de most újat kezdtek. Tudod milyenek.

Bill: Igen, tudom.

Mosolyodott el Bill. Csendben végignézték a műsort esetleg csak azzal kapcsolatban beszéltek pár szót. Miután vége lett a műsornak Bella Bill felé fordult.

Bella: Mond csak Bill… kérdezhetnék valamit?

Bill egyből Bellsre nézett és kedvesen válaszolt.

Bill: Persze, bármit.

Bella: Nos Te és Tom…

Bill: Gondoltam, hogy ezt fogod kérdezni. Arra vagy kíváncsi, hogy hogyan jöttünk össze?

Bella: Hát igen, de nem kell válaszolnod, hiszen nem tartozik rám.

Bill: De én szívesen elmesélem. Hát tudod ez az egész ott kezdődött, hogy napról napra láttam rajta, hogy mennyire férfiasodik, hogy már komolyan veszi a dolgokat és többet is voltunk otthon együtt és ez jól esett mert szinte mindig bulizni járt azelőtt aztán ….

Elmesélte neki, hogy s mint történtek a dolgok kettejük között és hogy most mennyire boldog. Bella csak mosolyogva figyelte, csillogó szemekkel, hatalmas mosollyal beszélő barátját.

Bill:… és most úgy érzem, én vagyok a világon a legboldogabb.

Bella: Ez igazán szép, mint egy mesebeli szerelem. Igazán megérdemled Bill, hogy boldog legyél. Sok minden történt már veletek. Amúgy jó hatással vagy Tomra.

Bill csak elmosolyodott.

Bill: Ő mindig is ilyen volt csak felétek sosem mutatta, de én lakom vele én tudom milyen és nem most lett ilyen.

Bella is csak mosolygott. Ekkor zajt halottak a konyha felöl.

Bill: Úgy hallom vége a játéknak.

Amint ezt kimondta Tom jelent meg az ajtóban.

Tom: Hú, ez jó volt, 2x győzni. Hozzá tudnék szokni.

Bill: Ügyi vagy.

Mosolygott Tomra, aki közelebb lépett és megcsókolta Billt.

Tom: Én megyek aludni, jössz Te is?

Bill: Persze. Jó éjt Bella.

Tom: Jó éjt Bells.

Bella: Jó éjt nektek is.

Felállt ő is a kanapéról és a hálóba sietett ahol már David várt rá.

David: Szia Szívem, már hiányoztál.

Bella: Te is nekem. Csak Billel beszélgettem.

David: És miről?

Bella: Róluk Tommal. Igazán boldogok.

David: Ennek igazán örülök, de én most Téged akarlak boldoggá tenni.

Bella: És hogyan?

David: Mindjárt megtudod.

Bella fölé térdelt és magukra húzta a takarót.

Folyt. köv.

2010. július 29., csütörtök







Novellák Tőletek:


Díj Angeltől *-*

Sziasztok!
Ismét díjat kaptam amit szeretnék megköszönni Angelnek. Nagyon sokat jelent nekem, az ilyen elismerések!



Szóval 4 dolog rólam:
1. nem vagyok Adam Lambert fan, de azért vannak számai amik tetszenek és nem feltétlen hiszem azt, hogy Billt utánozná.
2. nagyon örülök, hogy a TH és a TWC által megismertelek Titeket
3. a megunhatatlan, hogy imádom a TH-s storykat
és végül 4. szeretném ha az álmaim valóra válnának legfőképpen 1, hogy kijuthassak Németországba

És akiknek küldöm:
xDijjax
Angel (visszaadom)
Ayumi
Erika Kaulitz
Molly
xxslashxx
Alicexx
Tinci Kaulitz

2010. július 28., szerda

A megvalósult álom - 47. rész

Sziasztok!
Most csak egy rövidebb részt tudtam írni, de azért felrakom.
Várom továbbra is a véleményeket.

Fél 2-re érkeztek meg a fotóstúdióba. David előre sietett, hogy megkeresse Marcust, a fotóst. Hamar megtalálhatta, mert pár percen belül már meg is érkeztek.

Marcus: Üdvözöllek benneteket, sziasztok. Marcus vagyok.

Fogott kezet a többiekkel, akik közben be is mutatkoztak.

Marcus: Nos, szerintem menjünk át a műterembe és el is kezdhetjük. Greta hozzál valami frissítőt a fiatalembereknek és a kedves hölgynek.

Szólt oda az asszisztensének, aki már ment is az üdítőkért.

Greta: Már is.

David és Bella helyet foglaltak az egyik kanapén, míg a többiek a fotósnak pózoltak. Félóra fotózkodás után megnézték a képeket a laptopon.

David: Hát nem is tudom…

Tűnődött el és a fejét vakargatta majd a többiekre nézett. Ők is hasonló arcot vágtak.

Marcus: Valami…valami hiányzik még. ……meg is van, gyertek fiúk, újat csinálunk.

Szó nélkül mentek vissza az újonnan kiválasztott vászonhoz. A háttér immáron lángnyelvek voltak. Marcus odaállította a fiúkat és elkattintotta a gépét. Megnézte a képet és ez már sokkal jobban tetszett ez a hátér igazán ütős. Odasietett Davidhez és megmutatta a képet és közben magyarázott neki. David elismerően bológatott majd visszaült a helyére.

Marcus: Kicsit dögösebbé tesszük ezeket a képeket. Nézzük csak. Georg, borzold össze egy kicsit a hajad és húzd feljebb a pólód. Gustav te mosolyogj és játssz a szemüvegeddel. Tom neked ez a féloldalas vigyor jól áll ezt vesd be és gombold ki az inged felső 2 gombját. Bill Te így csodás vagy pózolj.

A fiúk csak néztek egymásra, hogy mi van majd Davidre pillantott, aki intett nekik, hogy csinálják azt, amit Marcus mondott. Végülis nem volt mást-mit tenni szót fogadtak.

Marcus: Nyugalom srácok jó képek lesznek, majd meglátjátok. És figyelem…

Kattintotta el ismét a gépét. Újabb fél órát pózoltak és tartottak egy kis pihenőt. Ezután az ikrek következtek.

Marcus: Lépjetek közelebb egymáshoz. Nagyszerű!

Újabb képek készültek. Egészen belemerültek a fotózásba. Csak úgy szállt az idő és Marcus folyamatosan adta az utósításokat.

Marcus: Fogd meg Bill derekát és hajolj hozzá közelebb. Bill, Te pedig tedd a kezed a mellkasára és csinálj úgy, mintha ellöknéd magadtól…..ez az gyerünk. Mintha csak egy pár lennétek.

Ez a kijelentés igazán nem kellett volna. Georg félrenyelte a kávéját amit éppen ivott a maradékot kiköpte és köhögni kezdett. Gustav elkezdte hátba veregetni. Feszült csend keletkezett. Mindenki Georgot nézte.

David: Hé, Georg, jól vagy?

Kérdezte suttogva és Georg megrázta a fejét még mindig köhögve, hogy nem. Hatalmas röhögés támadt fel a műteremben. Marcus csak egy pillanatra nézett hátra és odavágta:

Marcus: Nem gondoltam komolyan.

És újra fenyképezni kezdett.

Gustav: Még jó, csak az kéne, hogy kiderüljön.

Búgta oda a többieknek.

Pár perc múlva készen is lettek. Elköszöntek Marcustól és visszaindultak a szállodába, hogy összepakoljanak és indulhassanak haza. A kocsiban átbeszélték ezt az egész fotózást és Georg fulladozását, amire ismét hatalmas röhögés tört ki.

Georg: Jól van na, de olyan fura volt a fickó is meg ááá…

Legyintett a levegőbe, hogy szóra sem érdemes a téma.

Tom: Amúgy igaza van. Volt ez kis züm züm-je a csávónak.

Hadonászott a kezével eljátszva a fotóst. Ismét nagy röhögés.

David: Az lehet, de híres fotós és meglátjátok, hogy jó képek lesznek… megérkeztünk.

Szálltak ki a kocsiból és mindenki elvonult a szobájába összepakolni, hogy 6 órakor ismét birtokba vegyék az utakat és szeljék a kilométereket egymás után.

Folyt. köv.

Csak úgy...KÜLÖNÖS DOLGOK!! :S

Sziasztok!
Tinci Kaulitznak szeretném megköszönni a 'Hatalmas TH fan díjat', köszönöm szépen.
És Nektek is nagyon köszönöm: Slash, Dijja és Angel, hogy így aggódtok értem. Nincs semmi bajom és most kivételesen nem húzott fel senki, csak különös dolgok vannak. Elmesélem.
Egy hónapja kb. éjjel olvasgatom a blogokat /éjjeli bagoly vagyok XD/ és olyan fél 1-1 óra körül kimentem a mosdóba. Hallottam, hogy a szomszédban a kutyák nagyon ugatnak. Először nem is foglalkoztam vele, mert hát a kutya ugat mi meglepő van ebben. De aztán más hangokat is hallottam :S Lihegést, hörgést, halk lépteket, reccsenést az ablak alatt és utána újból a kutyák folytonos ugatását. Levegőt is alig vettem, hogy halljak mindent, de aztán csend lett. Valószínűleg észrevette, hogy ott vagyok mivel égett a villany. Na jól van nem foglalkoztam vele. Reggel mondtam bátyámnak, hogy miket hallottam, erre meg jól leosztott, hogy miért nem szóltam neki. /Ugyan mit csinált volna éjjel, átmegy a szomszédba szólni, hogy esetleg van ott valaki??/ Kimentünk a házunk oldalához, ahol átlehet látni a kerítésen a szomszédba. Esetleges lábnyomokat kerestünk, de semmit sem találtunk, viszont az egyik közkerítésük nyitva volt. Nem tudtuk, hogy a gondnokuk hagyta-e úgy vagy esetleg valaki más. Később lementünk a kertbe és láttuk, hogy a szomszéd kertjében a fűben egészen a hátsó kapuig ott van egy hosszú sáv. Tehát valaki ott ment el, de ez lehetett a gondnok is. Na jó ez a történet annyiban maradt nem foglalkoztunk vele ám valamelyik nap a másik szomszédunk lánya mesélte, hogy a szomszédunkba betörtek. Nos akkor én fültanúja voltam ennek :S Mielőtt ezt a szomszédunk lánya mesélte volna hallottuk, hogy az utcában 2 egymás mellett lévő házba is betörtek. A "legjobb" most jön. Nővérem vasárnap este kiment cigizni az udvarra és már sötét volt este fél11 körül. Hallom, hogy bátyámat szólítja kirohanunk és azt mondja, hogy a szomszéd /most a másik, akinek a lánya mesélt/ közkerítésen / van egy kis kapu a szomszéd és köztünk, ott szoktunk átmenni, ha valami van/ szóval, hogy azon a kerítésen kaparást hallott aztán meg szabályos futás lépteket. Először a macskákra gondolt mert játszottak, de a macskák nem futnak úgy ahogy az emberek. Szóval vasárnap este 11kor még kint bóklásztunk az udvaron és keresgéltünk hátha tényleg van ott valaki, de szerencsére senkit sem találtunk.
Ezek voltak mostanában. Régebben hozzánk is betörtek, jöttem a haza a suliból és az ajtó szépen felfeszítve :S A legrosszabb, hogy megéreztem, hogy valami baj lesz aznap. Na azt hiszem, hogy elég hosszú lettem, de páran kíváncsiak voltatok rá.
ui.: részt délután hozok

2010. július 26., hétfő

A megvalósult álom - 46. rész

Sziasztok!
Tudom, hogy estére ígértem a részt, de volt valami ami kicsit felkavart. Ha gondoljátok majd elmesélem :S
Na nem is fecsegek, itt a rész.

Már hajnalban megérkeztek a szállodához, de úgy döntöttek, hogy már nem kelnek fel, hanem a buszban maradnak és majd reggel foglalják el a szobáikat. Így az egész éjszakát a buszban töltötték. Reggel David keltette fel őket, hogy szedjék össze a cuccaikat és menjenek be a szállodába. Most csak 3 szobát vett ki az 5 helyet. Egyet Georgnak és Gustavnak, egyet Billnek és Tomnak és egyet Bellának és magának. A délelőtt folyamán David intézte az ügyeket, folyton telefonált. Délután elmentek a csarnokba, ahol már minden késze állt a próbára. A próba után pedig visszasiettek a szállodába egy gyors fürdésre és vacsorára. Este fél 7-kor már a sminkesek és a stylistok sürögtek forogtak körülöttük és hallgatták David már legalább egy órája tartó beszédét, hogy milyen fontos, hogy jól sikerüljön, mert ez a turnézáró fellépés és nehogy elszúrjanak valamit. Az idő hamar eltelt. A tömeget kezdték beengedni, a srácok pedig a színpad felé tartottak. Elől David és Bella, mögöttük Georgék és végül Tomék, akik kicsit lemaradtak.

David: Ne itt és ne most srácok.

Nézett hátra kérlően az ikrekre, akik teljesen egyszerre szólaltak meg:

Ikrek: Jól van na.

David: Jól van jól van… nem szóltam.

Fordult vissza, az ikrek pedig nevetésbe kezdtek. Tom megsimította Bill arcát és mélyen a szemébe nézett.

Tom: Ügyes legyél!

Hajolt oda és megcsókolta öccsét.

Bill: Te is.

Mosolygott Bill tündérien és újabb csókban forrtak össze. Hírtelen lépteket hallottak.

Bill: Valaki jön.

Tom: Gyere be ide.

Húzta maga után a feketét és bementek az első ajtón, amit megláttak. Amint becsukódott az ajtó Tom Billnek esett és forrón csókolta. Már teljesen felhevült a testük. Tom már Bill nyakát csókolgatta, kezével pedig hol öccse fenekét hol pedig ékességét simogatta meg.

Bill: Ah…Tohm… neh…nehm szabad. Mihndjárt kezdődik a…

Próbálta végig mondani, de nem ment. Tom kényeztetése átvette rajta az uralma. Lehunyta szemeit és remegő kézzel túrt bele Tom tincsei közzé.

Tom: Shh…

Suttogta és ajkai súrolták Bill fülcimpáját, aki ebbe beleremeget. Ha Tom nem tartja ilyen erősen biztos, hogy elesett volna. Tom egy határozott mozdulattal húzta le öccse nadrágját boxerével együtt. Bill is hasonlóan cselekedett és masszírozni kezdte bátyja már igen csak álló farkát. Pár perc múlva Bill már magában érezte Tomot. Hangosan felnyögött, de Tom megcsókolta így nem tudott hangos lenni. Nem lenne jó, ha valaki más is tudomást szerezne a kapcsolatukról. Hamarosan el is mentek mind a ketten. Zihálva pihentek meg egymás karjaiban majd összeszedték magukat felöltöztek és indultak a színpad felé.

David: Na végre, már mindenhol kerestünk titeket. Merre jártatok?

Érdeklődött a manager kíváncsian.

Tom: Bill a mosdóba ment én pedig visszamentem a sapkámért.

Mutatta a kezében lévő sapkát, ami most „megmentette” őket. Hiába tudnak róluk, nem mondhatja azt, hogy „csak épp szeretkeztünk egy raktár szerűségben”. Feltette a kötött sapkáját a fejébe és elégedetten vigyorogni kezdett.

David: Jól van. Még 5 perc és kezdünk. Gustav indulhatsz és játszd az intrót, majd Tom és Georg egyszerre. Ők belekezdenek az első számba és Bill is megjelenik, de úgy is tudjátok. Na sok sikert srácok.

A fiúk bólintottak és lepacsiztak, majd Gustav elfoglalta a helyét a dobok mögött. Óriási hangzavar töltötte meg a csarnokot. Ekkor lépett fel a színpadra Tom és Georg, őket pedig hamarosan követte Bill is. A koncert 2 órás volt és a fergeteges hangulat mindenkit elbűvölt. Megköszönték a rajongóknak a sok támogatást és, hogy eljöttek, majd elégedett vigyorral az arcukon jöttek le a színpadról, ahol David már türelmetlenül várt rájuk.

David: Srácok ez nagyon ott volt. Büszke vagyok rátok.

Pacsiztak le ismét, majd az öltözőbe siettek. Átöltöztek, felfrissítették magukat, majd indultak vissza a szállodába.

Tom: Hát ezzel is megvolnánk. Véééége turnénak.

Örvendezett, miközben levetkőzött és befeküdt Bill mellé az ágyba.

Bill: Igen és végre otthon a saját ágyunkban alhatunk.

Tom kajánul vigyorogva ölelte magához ikrét.

Tom: Most mond azt, hogy nem volt jó a szállodákban.

Harapott bele alsó ajkába, mikor eszébe jutottak a vad és szenvedélyes éjszakák, amit együtt töltöttek.

Bill: De igen jó volt, de otthon még is más.

Tom: Ez igaz.

Terült el az ágyon, Bill pedig hozzábújt és átölelte.

Bill: Szép álmokat Tomcikám.

Tom: Szép álmokat neked is nyuszókám.

Erre a nyuszókámra felkapta a fejét és Tomra nézett, aki édesen mosolygott.

Tom: Most mi az, nekem tetszik.

Bill: Nekem is.

Mosolygott el ő is, majd egy halvány csók kíséretében álomba merültek. Másnap reggel a bárban találkoztak a többiekkel, akik képest elég fanyar képet vágtak. Még álmosak voltak. Ekkor megjelent David oldalán Bellával. Köszöntötték egymást és megreggeliztek.

Tom: Mond csak David…

Kezdett bele Tom lelkesen teli szájjal a mondandójába.

Tom: …mi a program mára?

David: Hát nem sokára fotózásra kell mennünk, majd pedig….indulunk haza.

Nyelte le az éppen szájában lévő falatot.

Tom: Fain.

Gustav: Haver…lehet, hogy te átszexelted az éjszakát és fel vagy dobva, de én hulla fáradt vagyok.

David: Gustav.

Szólt rá mérgesen, de Tom ekkor visszavágott.

Tom: Képzeld haver, nem szexeltem át az éjszakát, hanem aludtam. De rád viszont rád férne már egy menet. Mikor is voltál utoljára lánnyal? Úgy egy éve?

Gustav morgott valamit az orra alatt, a többiek meg a hasukat fogták a röhögéstől, Tom pedig elégedetten dőlt hátra székében.

David: Na jól van. Felhívom a fotóst, hogy később megyünk, de ajánlom, hogy addig aludjátok ki magatokat.

Georg: Kösz Dav, igazán rehnden vagy.

Ásított egy nagyot Georg és Gustavval együtt elindultak szobáik felé.

Tom: Te, nem lehet, hogy ezek ketten csináltak valamit?

Röhögött már megint, saját poénján. A többiek sem tettek másképpen.

Bill: Jaj Tom.

Bökte oldalba bátyját mire az megsimogatta combját és keze megindult az ékessége felé. Mikor megérintette jól rámarkolt, mire Bill felugrott.

Bella: Mi az Bill?

Bill: Semmi, csak én is megyek, és összeszedem a dolgaimat.

Mondta közben szúrósan nézett Tomra, aki csak vigyorgott.

Bill: Ezért még kapsz.

Súgta oda Tomnak.

Tom: Már alig várom.

Bill kinyújtotta rá a nyelvét és elindult a szobája felé.

Tom: Azt hiszem megyek én is…kicsit szanaszét van a ruhám.

Vakarta meg a fejét vigyorogva, majd elindult Bill után. A liftben is incselkedett Billel. Csókolgatta, bele-bele csípet a fenekébe. Elérhette a célját, mert egy újabb szenvedélyes együttlét vette kezdetét.
Ebéd után elindultak a fotózásra, ahol a fotós kicsit zavarba hozza az ikreket.

Folyt. köv.

2010. július 25., vasárnap

A megvalósult álom - 45. rész & Díj

Sziasztok!
Először is szeretném megköszönni Dijjának a 'Profi Tokio Hoteles Oldal és Legjobb Tokio Hoteles Story Díj-at'! Nagyon köszönöm (KL) lentebb már leírtam kinek küldöm tovább, azért nem írom le újból. Másodszor köszönöm a türelmeteket hoztam a következő részt. Jó olvasgatást!

Az út Franciaországba hosszú, de igen jókedvű volt. A fiúk nagyon hálásak lehetnek Georgnak. Mindig lefoglalta a többieket, ha épen azt vette észre, hogy Tom és Bill kettesben szeretne lenni. Persze ez nem mindig jött össze, de Georg mindent elkövetett, ám az egyik délután még sem sikerült. A Kaulitz ikrek a turnébusz mellékhelyiségében voltak és vadul tépték le egymásról a ruháikat. A gond onnan kezdődött, hogy valakinek éppen ki kellett menni-e… Georg, Gusti és Davidék társágában, a konyhában beszélgettek éppen. Az ikrek szinte észrevehetetlenül tűntek el a mosdóban. Gustav a sok ital hatására, amit a beszélgetés közben fogyasztottak el, WC-re kellett mennie. Georg éppen háttal állt nekik, a pultnál öntött valami üdítőt magának, mikor Gustav a WC felé tartott. Georg hírtelen észbekapott, hogy Billék lehet épp ott vannak, de még is hogyan állítsa meg Gustavot? Mit mondjon neki? Végülis megszólította.

Georg: Gustav…

Gusti: Igen?

Nézett hátra a szőke fiú, miközben a fejét vakarta.

Georg: Öhm…se..semmi.

Nyögte ki nagy nehezen mire a szőke megvonta a vállát és tovább indult. Georg hátat fordított nekik és a fejét a kezébe temette. „ mi lesz ebből…te jó ég…” gondolta magában, mikor Gustav hangját vélte hallani a mosdó irányából.

Gustav: Mi a…..mi a franc ez?

Georg tudta, hogy a fiúk lebuktak és ebből, még nagy gond lesz. Alig volt ideje észbe kapni Davidék már indultak is a hang irányába, majd ő is követte őket.

Billék szemszögéből:

Bill, Tom előtt térdel és a nadrágját tolta le, majd a boxerébe nyúlt, hogy kivegye bátyja ékességét belőle, ám ekkor kinyílt az ajtó. Tom riadtan kapta fel a nadrágját, Bill pedig azonnal fel is állt. Mindketten kipirulva, gyorsan veszik a levegőt. Tisztán kivehető, hogy mit is csináltak, illetve akartak csinálni, míg félbe nem szakították őket.

Gusti: Mi a……mi a franc ez?

Gustav ámultan nézett hol Billre, hol pedig Tomra. Ekkorra már Davidék is ideértek.

David: Mi folyik itt?

Kérdezte miközben körbenézett, mert semmi szokatlant nem vett észre.

Gustav: Én is ezt kérdezem.

Nézett még mindig kérdően az ikrekre.

Tom: Öhm..mi csak…

Kezdett volna bele, de Georg közbeszólt.

Georg: Keresték az egyik…

Georg sem mondhatta tovább, mert Bill közbe szólt.

Bill: Nem!...Georg, már mind1.

Georg csóválta a fejét a hallottakon. Davidék pedig felváltva néztek rájuk.

David: Na jó ebből most már elég. Áruljátok el, hogy a franc folyik itt.

Tom már kezdett nagyon ideges lenni, és csak azt akarta, hogy végre hagyják őket. Bill éppen szóra nyitotta száját, mikor Tom rátette mutatóujját és ő szólalt meg.

Tom: Szeretem!

Most már végképpen nem értettek semmit.

Tom: A kurva életbe már, szerelmes vagyok Billbe!

Már ordította, és hogy előző mondatát nyomatékosítsa, megcsókolta az előbb említett személyt.

David: Hogy micsoda?

Hüledezett David és mindenki arcán a döbbenet ült ki, kivéve a Georgén, azon inkább a félelem.

Tom: Jól hallottad haver szeretem Billt és ős is engem… és ha most megbocsátanátok…

Fogta kézen Bill és kimentek a konyhába. A többiek is követték őket.

David: Mi ez az egész és…és még is mióta?

Bill félve nézett Davidre.

Bill: Már jóval a turné előtt kezdődött.

David nem bírta már tovább leült az egyik székre és kezével támasztotta meg a fejét. A többiek csak csendben néztek.

Bill: Figyeljetek… tudjuk, hogy ez eléggé megdöbbentő, meg hogy ikrek vagyunk, de az érzéseknek nem tudunk parancsolni.. kérlek, értsétek meg.

Szinte már sírt mire kinyögte és odabújt Tomhoz, aki védelmezően a karjai közzé zárta és apró puszikat lehet a feje búbjára. Georg átsétált Tomékhoz és együttérzően rátette kezét Bill vállára.

Kínos csend keletkezett, csak Bill sírását lehetett hallani. Nagy sokára David megszólalt.

David: Végülis… érthető.

Tom: Hogyan?

Emelte fel tekintetét a managerre.

David: sejtettem, hogy van valami köztettek, de nem szóltam, nem voltam benne biztos. Te… te pedig tudtál róla igaz?

Nézett immár Georgra, aki bólintott.

David: Hát… azt hiszem nincs más választásunk, mint… el kell viselnünk egy szerelmes ikerpárt.

Nevetett fel keserűen, de már realizálódott benne, hogy talán jobb is, hogy meg tudta így nem kell annyi hazugságban dolgozniuk. Gusti és Bella nem szólt semmit, csak bológatott.

Tom: Köszönjük… de higgyétek el, ez semmin sem változtat.

Bella: Tudjuk Tom, ne aggódj… mi megértjük, legalábbis próbáljuk.

A délután hátralévő részében David és Bella elvonultak, Georg a TV-t bambulta, Gusti zenét hallgatott és közben videojátékával játszott. Bill és Tom az ágyon feküdtek egymást ölelve. Bill még mindig szipog, de már nem sír, Tom pedig simogatja.

Bill: El sem hiszem, hogy elmondtuk.

Tom: Én sem, de jobb ez így. Jobb hogy elmondtuk…vagy nem?

Nézett itt öccsére, aki bólogatott.

Bill: De igen csak…szerinted ennyire rosszul titkoltuk? Először Georg aztán most meg David…

Tom: Nem Bill, ők csak gondoltak valamit, amit el sem hittek, de majd beletörődnek, ahogy azt Georg is tette… tényleg mennyit köszönhetünk neki az elmúlt hetekért, most is meg akart védeni minket.

Bill: Igen, igazi barát.

Tom: Igen, az.

Bill: Tom…

Nézett fel bátyjára.

Tom: Igen?
Bill: Szeretlek.

Tom elmosolyodott és megcsókolta Billt.

Tom: Én is Téged!

Még egy darabig így feküdtek egymás mellett, majd a konyhába igyekeztek, hogy megvacsorázzanak. Ekkor már a többiek is ott ültek az asztal körül, kivéve Davidet, aki a tűzhely előtt állt és a vacsorát készítette. Egy kicsit megtorpantak a bejáratnál.

David: Gyertek egyetek ti is.

Mondta David és megindultak az asztal felé, ahol Gustav és Georg azonnal beljebb húzódtak. Jó érzés öntötte el őket, hogy barátaik nem vetik meg őket semmiért sem. A vacsora meglepett módon jó hangulatban telt el ezután a délután után. Sokat nevettek és hosszú ideig beszélgettek, míg nem az álom elnyomta őket és nyugovóra tértek.

Folyt. köv.

2010. július 23., péntek

Csak úgy!

Sziasztok.

Tudom, hogy már hoznom kéne a részt és hamarosan hozom is, de előtte szeretnék megosztani valamit veletek.
A napokban nagyon felhúztam és baromi rosszul is éreztem magam emiatt. Nem tudom elhinni, hogy egyesek ennyire megváltoznak és szinte minden egyes kijelentésükben ott lapul a gúny, a megvetés és a szánalmasság. Hogy tud valaki annyira megváltozni, hogy hőn szeretett bandájáráról a TH-ról így tudjon beszélni??
1. mennyire megváltozott a banda
2. rá sem ismer Billre
3. fejükbe szállt a dicsőség
4. az ikrekben nem lehet megbízni
5. már a World Behind My Wall klipjéről nem képes eldönteni, hogy most röhögjön vagy sírjon rajta, mert mennyire „béna”
6. mekkorát csalódott bennük
7. többet vár el tőlük és a klipektől
8. a Dark side of the sun kliptől rosszul van és mióta látta a klipet a fiúk hivatalos oldalát is elkerüli
9. baromira rosszul esik neki, hogy egy-egy fellépésen vagy műsorban angolul énekelnek vagy éppen angol számhoz készítenek klipet
10. David totálisan „elnyomja” őket és mindent ő irányít, a fiúk nem szólhatnak bele semmibe
11. ja mellesleg az egész Humanoid úgy ahogy van nem tetszik neki
12. minek festi a körmét Bill
……

Tovább nem is mondom, el tudjátok képzelni….

Nos, én erre csak annyit mondanék, hogy roppant érdekes. Nem mondom, tényleg vannak dolgok, amikben kis részben igaza van, DE NEM TELJESEN! Senki sem ismerheti őket igazán, hogy mit mikor miért és hogyan csinálnak. Az előbb felsorolt 12 pontról a véleményem:
1. igen változott a banda, de nem feltétlen rossz irányba
2. mint minden ember, így Bill is változik és én így szeretem, ahogy van
3. a TH-ra ez pont nem igaz, mert sokat dolgoztak, hogy elérjenek idáig és most sem tesznek másképp
4. ezt meg végképp nem merném kijelenteni, hisz nem is ismeri őket, csak amit hall a médiából és a sajtóból az alapján alakít ki róluk valami képet, ami talán nem is illik rájuk
5. szerintem pedig nagyon jó és némi kis belelátást enged az ők világába
6. nem tudom, ki mit gondol, de én nem csalódtam bennük a dalszövegek és a hangzások is csodálatosak, az hogy most új piercing vagy új tetoválás vagy hogy, hogy néznek ki, mit viselnek ez az ők személyes dolguk
7. nem tudhatja, hogy mi állhat a dolgok mögött, hogy miért van úgy sok minden, ahogy van
8. nekem ez a klip is tetszik méghozzá azért, mert biztos vannak sokan hozzám hasonlók, akik nem tudtak elmenni a koncertekre és átélheted általa a koncert egy kicsiny kis töredékét
9. nem kell elfelejtenünk, hogy ők a német dalaikkal lettek híresek. Jó néhány német banda csakis kizárólag angolul énekel és ez szerintem kicsit fura. Én speciel szeretem az angol számaikat is, úgy is gyönyörű és lássuk be Amerikába jutásukat is elősegítette, ami azért nem kis dolog
10. ebben erősen kételkedem, de mindenki azt gondol, amit akar
11. Bill előre szólt, hogy valami más hangzású, ütősebb lesz az új album /én imádom/
és 12. szerinted mindenki így fogadta el Őt, és neki is tetszett, akkor meg mi ez a hirtelen fennakadás?

Ne haragudjatok ezt most ki kellett írnom magamból, mert rettentően fájt hallanom ezeket és még a többit… már én magam éreztem rosszul attól, hogy tök lazán és flegma szöveg kíséretében odavágja ezeket a dolgokat, mielőtt belegondolt volna. Szegény fiúk ha tudnák :S Nem akartam ezzel senkit megbántani, ha valaki más is így vélekedik Róluk, de kérem, gondolkozzon el azon, amit mondtam és csak aztán mondja. Nem tudom, hogy Ti mit gondoltok erről, ezért szeretném, ha leírnátok a véleményeiteket.
Köszönöm és hamarosan jön a rész.
Puszi

Díjak!

Szeretném megköszönni a díjat Mollynak, Erikának és Angelnek!



És Kreatív Fejléc Díjat Erikának!



6 dolog rólam:

1. imádom a TH-t
2. imádom a TH-s történeteket a TWC-ről nem is beszélve / milyen meglepő ugye? XD /
3. szeretem a német zenét
4. imádok a barátaimmal lenni
5. utálom ha tesóim a Th-t cikizik csak hogy engem idegesítsenek
és végül 6. imádom azokat akik olvassák a blogom

és akiknek tovább küldeném a díjakat:
Alice xx
Angel
Ayumi
xDijjax
Anita
Erika Kaulitz
Molly
xslashx
Tosio

Ma még jelentkezem egy érdekességgel, amiről szeretném, ha véleményt mondanátok!

2010. július 21., szerda

Díj (L)

Sziasztok!
Ismét díjat kaptam! *-*
Nagyon szépen köszönöm xDijjax, hogy megajándékoztál ezzel a díjjal!
Sokat jelent ez nekem és szeretném megköszönni azoknak is, akik viszonozták nekem!
Imádlak Titeket!



Mit szeretek a fiúkban?
Először is azt, hogy számtalan dolgot köszönhetek nekik, még ha nem is tudnak róla, de így van, sokat segítettek nekem! Büszke vagyok rájuk teljes szívemből, mert nem kevés dolgot tettek már le az asztalra az évek során. Küzdöttek és nem adták fel, ha néha nehéz is volt és ennek meg van az eredménye is! Megbecsülendő is szeretetre méltó emberek és szeretem is őket nagyon, mint ahogyan Ti is :)Szeretem őket mert nem beképzelt, öntelt sztárok, akik nem törődnek semmivel sem. Igazából nehéz és elég hosszú lenne elmondani, hogy még mi mindent szeretek bennük és miért, de azt hiszem a lényeget kiemeltem!

Akiknek küldöm:

Alice xx
Angel
Ayumi
Anita
Erika Kaulitz
Molly
xxSlashxx
Tosio

2010. július 19., hétfő

A megvalósult álom - 44.rész

Sziasztok!
Itt is a rész. Van egy hírem,kinek jó kinek nem na mind1, szóval hamarosan vége a történetnek. Ezt az események felgyorsulása is jelzi.

Másnap reggel már indultak is a következő helyszínre, amely Hollandia volt. Ez után Belgium, Németország, Dánia, Svédország… stb. Mindenhol ugyan az. Újabb szállodák, próbák, koncertek, fotózások és az idétlen kérdések az interjún. Már lassan vége is a turnénak. Már csak 1 állomás maradt, Franciaország. Tom és Bill egy 5 csillagos szálloda szobájában ülnek és beszélgetnek. Elég későre jár az idő, a többiek már biztosan mind alszanak, de nekik nem jön állom a szemükre. Talán a meleg miatt vagy talán, csak azért mert egymás karjaiba bújva jól esik most a beszélgetés?

Tom: Még szinte most kezdődött a turné és már mindjárt vége.

Simogatta Bill haját, aki szorosan bújt oda hozzá.

Bill: Igen, de azért jó volt. Jó volt, mert itt voltál velem.

Tom csak mosolygott közben Bill arcát fürkészte és elég nyugtalannak találta öccse tekintetét.

Tom: Bill mi a baj? Min gondolkozol?

Bill: Semmi csak…

Tom: Csak mi?

Emelte meg kissé Bill fejét, hogy a szemébe tudjon nézni. Bill pedig sóhajtott.

Bill: Csak féltem.

Tom: Mitől féltél?

Bill: Attól, hogy elhagysz. Attól, hogy este már nem fogsz kopogni… hogy őrültségnek fogod tartani, mert rájössz, neked valami csaj kell, hogy tudd folytatni az eddigit, és nem én… az öcséd!

Nem bírta ki sírás nélkül. Mire befejezte a mondatát már szinte zokogott, mint egy kisfiú, akitől elvették a kedvenc játékát. Még jobban szorította magához szerelmét. Igen, teljes mértékben szerelmes Tomba. Ő jelenti számára az életet, vele boldog és vele érzi magát biztonságban a karjai között.
Tom egy darabig nem szólt csak ölelte testvérét, érezte most erre van leginkább szüksége. Mikor Bill kicsit megnyugodott, Tom letörölte a könnyeit és megcsókolta. Lágy volt, még is benne volt minden érzelem. Miután elszakadtak egymástól ajkaik, Tom egy kósza tincset simított el kedvese szeméből, majd megszólalt.

Tom: Soha… soha nem hagylak el! Te vagy a mindenem és szeretlek, nagyon szeretlek!

Itt újabb csókban forrtak össze, majd Tom kicsit elgondolkodva folytatta beszédét.

Tom: Amúgy meg a lányok miattad voltak.

Bill: Miattam?

Emelte fel a fejét, erre a kijelentésre nem számított.

Tom: Tudod…./némi szünetet tartott majd folytatta/…én már régóta érzem ezt irántad, de féltem, hogy te nem és elutasítanál. Féltem, hogy a kapcsolatunk megromlik és azt nem bírtam volna elviselni, ha elveszítelek Téged. Ezért inkább próbáltam elnyomni ezt az érzést, de már nem ment és már nem is harcoltam ellenne….. és most itt vagy a karjaim közt és úgy érzem, repülni tudnék a boldogságtól.

Bill: Tom.

Újabb könnycsepp gördült le az arcán, de ez már örömkönny volt.

Bill: Szeretlek!

Tom: Én is Téged.

Egy újabb csók után merültek édes álomba.

Másnap reggel:

Bill lágy simogatásra ébredt. Imádott így felkelni! Lassan nyitotta ki szemeit és Tom mosolygó tekintetével találja szembe magát. Nem szólt semmit, csak odahajolt Tomhoz és megcsókolta.

Tom: Hmm, ez jó volt.

Bill: Kérsz még?

Tom: Igen… sokat.

Bill: Amennyit csak akarsz.

Mosolygott és már rá is ült Tom csípőjére. Cirógatta a nyakát miközben csókokat lehelt az ajkára. Tom átkarolta a derekát és így húzta magához még szorosabban, már ha ez lehetséges volt. Bill simogató kezei áttértek a mellkasára és haladt egyre lejjebb, ahogy a csókok is már a nyakát súrolták. Tom felsóhajtott egy nagyot és hevesen csókolta meg Billt. Forrt a vére Bill kényeztetésétől. Férfiassága is kemény volt már, mikor Bill a kezével megérintette. Bill szájára hatalmas vigyor ült ki és felnézett Tomra.

Tom: Kívánlak!

Bill nem szólt semmit, csak odahajolt Tomhoz és a fülcimpájába harapott. Ettől Tom megint felnyögött és csak ekkor vette észre, hogy Bill már az ékességét kényezteti a szájával. Kicsivel később Tom került felülre. Kaján mosollyal sandított Billre, mikor meglátta öccse már igen ágaskodó hímtagját.

Bill: Én is kívánlak Téged!

Tom válasza csak annyi volt, hogy már is kezébe vette ikre becsességét és kényeztette. Húzogatta rajta a bőrt, szívogatta, nyalogatta. Bill már dobálta magát az ágyon. Közel járt a csúcshoz, de érezni akarták egymást. Tom éppen Billbe akart hatolni, mikor ajtócsukódást hallottak és Georg megjelent a szobaajtóban. Kissé meglepődött, de számított erre. Tom és Bill azonnal szétugrottak és takaróval takarták el magukat.

Tom: Figyel… én megmagyarázom.

Kezdte magára húzni a ruháit, hasonlóképpen Bill is aki, nem mert szólni, hanem a fürdő felé akart menni zavarában, de indulása előtt Georg megszólalt.

Georg: Felesleges… csak jöttem szólni, hogy David üzeni, 10 perc múlva találkozzunk az aulában.

Tom: Öhm… o..oké.

Azzal sarkon fordult és kiment az ajtón. Bill és Tom meredten néztek egymásra. Hát lebuktak. Ettől féltek, mióta elkezdődött ez az egész köztük. Georg nem tűnt nagyon meglepetnek. Talán csak sokkolta a látottak, hiszen kiderül, hogy 2 legjobb barátja szeretik egymást és éppen szeretkezés közben látja meg őket… ráadásul testvérek. Szörnyen szégyellték magukat, leginkább akkor, mikor találkoztak a többiekkel és adni kellett a jó pofit. Pedig legszívesebben bezárkóztak volna a szobájukba. Most hogy nézzenek Georg szemébe? És ha a többiek is megtudják?

David: Na, rendben srácok, akkor szedjétek össze magatokat és 15 perc múlva indulunk az utolsó állomásra.

Gustav: Rendben.

Indultak el a szobájuk felé, de Georgot megállították.

Bill: Georg, várj.

Georg megállt és feléjük nézett. Az ikrek odaértek mellé.

Tom: Ami az előbb volt a szobában…az…

Bill nem hagyta, hogy bátyja befejezze.

Bill: Georg, mi tényleg szeretjük egymást és… és tudom, hogy elég betegesnek tűnik meg…

Georg: Nyugi fiúk!

Tom: Hogyan?

Képedet el Georg mosolya láttán.

Georg: Én már régóta tudom, hogy van köztetek valami.

Bill: Komolyan?
Georg: Igen. A buszban a turné során… mikor egymásra nézetettek és mosolyogtatok… az érintések, amiktől Billt kirázta a hideg, hazudva azt, hogy fázik. És Tom emlékszel, mikor Bella buliján kérdeztem, hogy szerinted helyes-e?

Tom: Igen.

Georg: Hát erre gondoltam. Azért voltam akkortájt olyan furcsa állandóan, mert nem voltam biztos benne, de még is minden jel erre utalt. De elfogadtam, és ezért falaztam nektek, mikor felmentetek a szobába. David kérdezte, hogy látallak-e titeket, de azt hazudtam, hogy nem. Nem akartam, hogy bemenjen a hotelbe és titeket keressen vagy zavarjon meg valamit köztetek.

Billék csak álltak és hallgatták Georg. Teljesen gyökeret eresztett a lábuk. Georg tudta, már a turné elején tudta és még sem szólt senkinek.

Bill: Végig tudtad!

Georg: Igen.

Indult el a lift felé, a többiek is követték.

Tom: És rajtad kívül tudja még valaki?

Georg: Én nem mondtam senkinek, szóval nem hiszem.

Tom: Kösz haver.

Bill: Igen, köszi.

Georg: Nincs mit, én már elfogadtam… elvégre a legjobb barátaim vagytok és ha tényleg szeretitek egymást, akkor nekem nincs vele gondom.

Tom: Nagyon szeretjük egymást.

Karolta át Billt és egy puszit adott az arcára. Georg csak mosolygott.

Georg: Örülök neki.

Kinyílt a lift és elindultak a szobájuk felé.

Georg: Akkor lent találkozunk.

Tom: Rendben.

Összepakoltak a szobájukban és közben beszélgettek.

Tom: Azt hittem ki fog akadni.

Bill: Én is, de nagyon rendes és így legalább előtte nem kell bujkálnunk és adni az ártatlant.

Tom: Igen, csak tudod, hogy mit sajnálok?

Bill: Mit?

Tom: Hogy nem tudtuk befejezni.

Lépet oda hozzá és megcsókolta.

Bill: Majd máskor bepótoljuk, de jobb volt most ezt tisztázni.

Tom: Igen ez igaz, na kész vagy?

Bill: Igen, mehetünk.

Lementek az aulába és kijelentkeztek és már indultak is Franciaországba a turnét záró utolsó koncertre, ahol talán a TITOKRA és fényderül.

Folyt. köv.

2010. július 17., szombat

A megvalósult álom - 43. rész

Tom: Bill?!

Még a lélegzete is elállt! Bill ott feküdt az ágyon meztelenül, csak a takaró takarta az ágyékát. Bill nem szólt semmit, csak csábosan mosolygott. Tom odasietett hozzá. Még útközben levette magáról a pólóját. Mikor odaért az ágyhoz vadul csókolta meg Billt. Percekig csak csókolóztak majd Tom felhúzta Billt, hogy le tudja venni nadrágját, de közben ajkuk egy percre sem vált el egymástól. Kigombolta a nadrágját és az egyből a bokájához esett. Ezzel egyetemben Bill letolta bátyja boxerját is. Megfogta férfiasságát és finom puszikat lehet Tom hasaaljára. Tom kéjesen felnyögött és Billt az ágyra fektette. Örült vadsággal csókolta meg és haladt végig arcának vonalán. Mikor elérte a fülét belesúgott valamit és lágyan bele is harapott a fülcimpájába. Bill erre kéjesen felnyögött és lábát összefonta Tom derekán. A csókok, amik addig ajkát ajándékozták meg most már áttértek a mellkasára elérve a mellbimbókhoz, eljátszadozva a piercinggel majd újra haladt lejjebb és lejjebb. Óvatosan lehúzta róla a takarót, hogy hozzáférhessen öccse férfiasságához, ami már elég aktív állapotban volt. Megmarkolta és szájával szívogatni kezdte. Bill összeszorított szemmel hajtotta hátra a fejét, markolta meg a lepedőt és kéjes nyögésekkel jutalmazta ikre kényeztetését. Csak akkor nyitotta ki a szemét, mikor Tom abba hagyta hímtagja kényeztetését és újra megcsókolta. Most Bill jött. Csókokkal borította be szerelme minden kis négyzetcentijét, amik már égették felhevült testét. Bill végre elért az ágyékához. Felkönyökölt és végigsimított Bill arcán, majd lehunyta szemeit és feküdt hanyatt az ágyon. Bill félénken ugyan, de nagyon jól csinálta, amit csinált. Bátorítást adott neki, hogy bátyja hangosan nyögdécsel és mellkasa egyre gyorsabban emelkedik. Tudja, hogy nem játszaná meg magát. Ezek igazi szenvedélyes és kéjes nyögések, amik már egyre hangosabbak lettek, mikor végre egyesült a két test.

Eközben lent a partyn:

David éppen a lépcső felé vette az irányt, mikor megpillantotta az éppen ott helyet foglaló Georgot.

David: Mi az Georg nem jó a buli?

Nézett kérdőn a hosszú hajúra, mert elég búskomor képet vágott. Végül Georg felnézett rá.

Georg: De nagyon jó a buli, csak már annyit táncoltam, hogy elfáradtam és leültem ide.

David vidáman mosolyogta el magát. Maga is meg volt elégedve a bulival.

David: Billéket keresem. Nem láttad őket valahol? Már mindenhol kerestem őket és Nena is szeretne majd vele beszélni.

Georg: Nem láttam őket! A hotelben biztosan nincsenek, mert nem láttam őket bemenni, pedig itt ülök már egy jó ideje. Nézted már őket a sátor körül? Azt mondták később arra mennek.

Füllentette Davidnek, aki úgy látszik el is hitte.

David: Nem arra még nem. Ha látod őket mond már nekik, hogy keressenek meg.
Georg: Megmondom.

David: Köszi, tessék itt egy sör.

Dobta oda a sörös dobozt, majd távozott. Georg kibontotta és iszogatni kezdte miközben fejében millió kérdés cikázott a Tommal váltott pár szó hallatán.

„ Tényleg jó lenne így minden? Nem…nem, szerintem ez nagyon nincs rendjén. De végülis nem meglepő…vagy még is? Most mit csináljak?”

Végül megelégelte a gondolkozást és elővette telefonját, hogy felhívja Tomot, de aztán még sem tette, csak forgatta kezében a drága készüléket. Várt és várt maga sem tudja mire. Végül úgy döntött eleget várt és hívta Tomot.

Fent a szobába:

Már egymás karjaiba bújva feküdtek az ágyon és simogatták egymást. A csendet, ami eddig a szobán ült, Tom szakította meg.

Tom: Ugye tudod, hogy megleptél?

Bill: Pont ezt akartam. Szeretlek Tom, nagyon szeretlek.

Tom: Én is szeretlek.

A szerelmes pillanatokat a mobil csörgése zavarta meg.

Bill: Nem veszed fel?

Tom: Nem…most ne zavarjon senki.

Bill csak mosolygott és megcsókolta Tomot, de a telefon kitartóan csengett.

Bill: Nézd meg ki az, lehet fontos.

Tom: Na jól van.

Kotorászni kezdett a nadrágja zsebében és meglátta a kijelzőn Georg nevét. Ezen meglepődött, Rá nem számított.

Bill: Na, ki az?

Kérdezte miközben hátulról odabújt ikréhez és fejét a vállára tette.

Tom: Georg.

Ezen Bill is meglepődött, főleg, hogy az elmúlt napokban nem is nagyon beszéltek.

Bill: Vedd fel! Ki tudja mit akart.

Tom: Nem tudom, lehet csak részeg. Amikor feljöttem a lépcsőn ült, először észre sem vettem, csak mikor kérdezett valami hülyeséget. Na, nézzük, mit akarhat.
Georg már épp le akarta tenni, mikor felvette.

Tom: Hello, mond! Aha…és nem mondta mit akar? ….aha…oké…szólok majd neki ha látom. Oké és kösz…hello.

Bill: Na mit akart?

Tom: David keresett minket kb. 5 perce. Állítólag Nena majd beszélni akar veled.

Bill: Akkor le kéne mennünk.

Tom: Csak egy pillanat.

Hajolt oda Billhez és megcsókolta.






Tom: E nélkül nem bírtam volna ki.

Vigyorgott kajánul, majd hagyta, hogy Bill felöltözhessen. Pár perc múlva el is készültek és visszamentek a buliba. Georg még mindig ott ült és észre sem vette, hogy Billék elmennek mellette. Valószínű kicsit elaludt vagy egyszerűen nem figyelt. David viszont megpillantotta őket és odarohant hozzájuk.

David: Merre jártatok? Már mindenhol kerestelek titeket.

Bill: Én a mosdóban.

Tom: Én meg a szobában leöntöttem magam és átöltöztem, de Georg telefonált, hogy keresel minket így megkerestem Billt és jöttünk.

David: Aha, értem. Jól van! Bill gyere Nena már keresett. Ott van a színpad mellett.

Bill: Jól van, megyek már is.

David Tommal maradt és beszélgettek. Hamarosan Georg is csatlakozott hozzájuk.

Georg: Hát te már itt is vagy?

David: Már egy jó ideje itt beszélgetünk.

Georg: Aha értem, Gustavot nem láttátok valahol?

Tom: Én nem.

David: Én sem, de legutóbb Bellával beszélgetett. Nézd meg a sátornál.

Georg: Oké.

Elindult megkeresni barátját, de nem találta, így elbúcsúzott a többiektől és felment a gondolataival a szobájába aludni. Távozását követően a vendégek is szállingózni kezdtek. Nem is csoda már hajnali 3 is lemúlt. A vendégek távozása után a fiúk és Belláék is nyugovóra tértek. Rájuk is fér a pihenés egy ilyen buli után. Nem beszélve az elkövetkező napokról, hetekről, amikor is váratlan meglepetés éri az ikreket.

Folyt. köv.

2010. július 16., péntek

Hír

Sziasztok!
A következő rész, holnapra várható (szombat)!
Apropó holnap! Holnaptól kezdve napi friss TH-s híreket is rakok fel, amit majd oldalt megtaláltok!
Pusz mindenkinek!

A megvalósult álom - 42.rész

Meghoztam a rész. Igaz estére ígértem, de csak most tudtam hozni. 02:41, végül is este van XD Borzasztó meleg van, aludni nem lehet így inkább írtam és eltelt az idő :P

Mindenki a szobájában készülődött. Tomék 7-re kész is voltak, így a hátralévő időt a TV előtt összebújva töltötték. Valami vígjátékot néztek, de különösebben nem a filmre figyeltek, hanem egymásra.

Fél 8, hotel bárja:

David: Na ha már itt van mindenki, akkor mehetünk is.

Bella: Még is hová? Nem vacsorázunk?

Kérdően nézett végig mindenkin. A többiek arcán nem látszott a meglepődés, hogy nem vacsoráznak. Ezt furcsállta is, de nem foglalkozott vele. Ha David menni akar valahova, akkor hát menjenek.

David: Na, gyere Szívem.

Karolta át az oldalát és a kert kijáratához vezette.

David: Van, egy meglepim! Csukd be a szemed, kérlek.

Bella engedelmesen becsukta a szemét és David kivezette Őt a kertbe. A többiek körülötte álltak meg.

David: Rendben, kinyithatod.

Bella kinyitotta a szemét, amiben könnyek csillogtak a látványtól. A kert gyönyörű színes fényekben úszik, a kis színpad ki van világítva, a díszítés gyönyörű és ami a legfontosabb, a sátorban foglaltak helyett a családtagok, rokonok ismerősök és a kedves barátok. Egyszóval mindenki.

Bella: Oh David…eszméletlen vagy, ez –ez…hogy tudtad összehozni? Annyira édes vagy köszönöm…nagyon szeretlek!

Borult a manager nyakába és csókolta ahol csak érte.

Bill: Boldog születésnapot Bells.

Szólalt meg Bill hatalmas mosollyal az arcán.

Bells: Jesszusom srácok…ti is tudtátok?

Tom nagyban bólogat.

Bells: Jaj, srácok, nagyon köszönöm.

Adott egy puszit a 4 srácnak, majd a vendégekhez sietett. Üdvözölték őket, majd helyet foglaltak az egyik asztalnál.

Bill az órájára nézett.

Gustav: Mi az Bill?

Bill: Meghívtuk Thomast is, ezek szerint még sem jön el.

Tom: Én nem vagyok ebben annyira biztos.

Bökte oldalba öccsét és a lépcsőre mutatott, ahol Thomas állt és valószínűleg éppen őket kereste a tömegben.

Bill: Áh még is lejött.

Felállt, hogy Thomas észrevegye és intett, hogy jöjjön oda hozzájuk. Pár pillanat múlva már ott is állt mellettük.

Thomas: Sziasztok. Bocsi a késésért, de a kocsim nem akart beindulni.

Bill: Semmi baj, a lényeg, hogy most már itt vagy.

Tom: Ők itt Georg is Gustav, de gondolom tudod.

Kezet ráztak és nevettek.

Thomas: Igen.

Georg: Na, már hozzák is a vacsorát.

Tom: Éppen időben, már kezdtem megéhezni.

Feltálalták az ételt. David mondott egy rövidke köszöntött és vacsorázni kezdtek. Egy ideig beszélgettek mindenről, majd David hangjára lettek figyelmesek, amint a színpadon áll és beszél.

David: Van még egy meglepetésem…megkértem, hogy jöjjön el és örömmel elvállalta. Nos fogadjuk mi is nagy örömmel mindenki kedvencét… Nenát!

Bill: Azta!

Csak ennyit tudod kinyögni a meglepődéstől. Még mindig nem hitte el, hitte el, hogy Nenát, a kedvenc énekesnőjét hívta el, akivel olyan régen nem találkozott már.

Tom: Wow… David tényleg nem viccelt.

Többet nem is beszéltek, csak tapsoltak, hiszen Nena sétált a színpad felé ajándékkal a kezében, amit át is adott Bellának. Pár szót beszéltek, majd Davidék helyet foglaltak, Nena pedig birtokba vette a színpadot. A dalait szinte mindenki énekelte, nem volt kivétel ez alól Bill sem.

Gustav: Davidnek igaza volt, Nenát mindenki szereti.
A vendégek táncolni mentek, csak ők ültek ott 5-en, de nem akartak különcködi ezért ők is felálltak és eltáncolgattak ott maguknak az egyik saroknál. Az egyik szám közepénél Nena Billt szólítja fel, hogy menjen oda a színpadhoz. Bill boldogan ment is. Amint Nena meglátta Billt, már is nyújtott neki egy mikrofont, jelezvén, hogy énekeljen vele. Bill felállt a színpadra és énekelt Nenával együtt.
Thomas elképedve nézte őket.

Thomas: Ennyire ismerik egymást?

Tom: Tudod, Nena Bill kedvenc előadója egészen kiskora óta és a Tokio Hotel révén többször is találkoztak már, sőt már szinkronizáláson is részt vettek együtt.

Thomas: Áh, így már értem.

Éjfél fele mindenki meglepetésére még tűzijáték is volt. Nagyban folyt a mulatás, tényleg nagyon jó buli lett. Ahogy Bill visszatért a többiekhez Thomas el is köszönt a többiektől.

Bill: Már is mész?

Thomas: Igen, pár óra múlva kezdődik a műszakom.

Bill: Oh értem, örülök, hogy eljöttél.

Thomas: Én köszönöm a meghívást, jól éreztem magam. Akkor további jó szórakozást.

Tom: Igazán nincs mit, köszi.

Bill: Akkor holnap találkozzuk úgy is.

Thomas: Hihi, igen..sziasztok.

Többiek: Szia.

Gustav: Igazatok volt, tényleg jófej, kár hogy már elment.

Georg: Ja, tényleg jófej, na de én megyek, megnézem Davidéket. Ti jöttök?

Gustav: Persze.

Tom: Most nem, jó itt, majd odamegyünk mi is.

Gustav: Ok.

Fejezte ki magát „bőven” és Georg után eredt.

Tom: Ne végre, hogy lekoptak.

Bill: Olyan gonosz vagy.

Tom: Tudom, de már veled akartam lenni.
Hajolt oda hozzá közelebb majd gyorsan visszahúzódott.

Tom: Thomas tök rendes volt, hogy jó szórakozást kívánt, van is hozzá kedvem.

Nézett kéjesen Billre.

Bill: Kis telhetetlen vagy, tudod, hogy nem mehetünk el innen.

Tom: Ugyan miért nem? Senki sem venné észre ebben a tömegben, ha pár órára eltünnénk.

Bill: De…

Tom: Kérlek Billbaba!

Nézett rá nagy őzike szemekkel, amiknek Bill sosem tudod ellenállni.

Bill: Nem is tudom, talán…

Tom: Gyere már, légyszi.

Bill: De mi van, ha valaki keresni fog minket?

Tom: Akkor, majd megtalál minket később. Na Billci, ne mond, hogy nem akarod, úgy sem hiszem el.

Bill: De akarom!

Felelte kissé megemelt hangon, amire Tom csak vigyorogni bírt.

Tom: Akkor menj fel, majd megyek utánad.

Bill: Oké, de siess.

„ Kérlelni kell, mert annyira fél, hogy lebukunk…most meg ő sürgetne, komolyan mondom olyan imádnivaló. Jaj, Bill annyira szeretlek!”

Ezek a gondolatok suhanták át az eszén, majd elindult Bill után. Észre sem vette, hogy Georg ott ül a lépcső alján, csak mikor utána szólt.

Georg: Szerinted rendben van így?

Tom egy pillanatra megtorpant, majd visszaszólt barátjának.

Tom: Szerintem igen.

Igazából fogalma sem volt Georg mire gondolhatott, de nem is érdekelte csak az, hogy mielőbb Billel lehessen. A lifthez sietett és megnyomta a hívógombot. A lift pillanatok alatt a földszinten volt, neki még is hosszú perceknek tűnt. Mikor végre kinyílt az ajtó beszállt és már indult is a 3.-ra. Bekopogott a szobaajtón, hogy Bill engedje be. Kattant a zár, de az ajtó nem nyílt. Lenyomta a kilincset, bement és visszazárta az ajtót.
Tom: Bill merre vagy? Most bújócskázunk?

Kérdésére nem volt válasz. Besétált a szobába és hihetetlen látvány terült elé.

Tom: Bill?!

Még a lélegzete is elállt!

Folyt. köv.

2010. július 15., csütörtök

A megvalósult álom - 41.rész

Sziasztok!
Tudom késtem pár napot a résszel és ezért elnézést is kérek. Este még hozok egyet. Na de itt a rész!

Reggel lementek a bárba reggelizni ahol már a többiek is voltak. Bella David mellett ült, aztán Georg és végül Gustav. Az ikrek is helyet foglaltak az asztalnál. David intett a pincérnek, hogy hozzon valami töményet. Pár perc múlva meg is érkezett.

David: Koccintsunk az én Egyetlenemre! Boldog születésnapot Kicsim!

Hajolt oda hozzá és egy puszit nyomot a szája sarkára.

Tom: Igen, Isten éltessen sokáig Bells.

Ismételték utána a többiek is.

Bella: Jaj, olyan aranyosak vagytok. Köszönöm szépen.

Még egy darabig beszélgettek, majd mindenki elvonult. Georg mostani szokásához híven, távozott a többiek társaságából.

Georg: Gustav, jössz a játékterembe?

Gusti a többiekre nézett, akik bólintottak.

Gustav: Igen, persze.

Mostanában Georg, csak Gustav társaságát keresi és tudták, ha Gustavot sem hagyják vele, akkor talán még rosszabb lesz. De mi ütött Georgba? Miért csinálja azt, amit csinál? Úgy látszik Davidékkel elvan, csak az ikrekkel van baja. Még is mi?? Mi lehet az oka annak, hogy szinte alig beszélnek? Hogy a fotózáson is a fotósnak kell szólnia, hogy lépjen közelebb, ne különcködjön. Gustav rosszul érezte magát. Úgy érezte cserbenhagyja a többieket azzal, hogy szinte mindig Georggal lóg. Elhatározta kideríti mi a baja barátjának és segít neki megoldani. Ezen gondolkodása közepette el is ért a játékterembe, ahol Georg már a billiárd asztalnál várta.

Georg: Te kezdesz.

Gustav: Rendben.

Lépett közelebb a kis szőke és meglökte a golyót.

Georg: Nem is rossz kezdés, de ezt figyeld.

A játék folyamán sokat beszélgettek semmit mondó témákról, mikor Gustav úgy érezte itt az ideje megkérdezni mi is bántja.

Gustav: Mond csak, kérdezhetek valamit?

Georg: Aha.

Közben fel sem nézett a szőkére, csak egymás után lőtte be a golyókat a lyukba.

Gustav: Mi van veled?

Georg: Ezt hogy érted?

Most már felnézett a fiúra és kezével az ütőt támasztotta.

Gustav: Tudod Te azt nagyon jól. Miért vagy ilyen…

Georg: Milyen?

Gustav: Ilyen ellenséges az ikrekkel. Mi rosszat tettek? Mi bajod van velük, vagy valami egészen más van a dologban? Nekem elmondhatod.

Georg felsóhajtót.

Georg: Nincs nekem semmi baj csak…

Gustav: Csak?

Georg: Csak azt hiszem, hogy rájöttem valamire és ezt azért át kell gondolnom. Tomék meg… ne aggódj, nincs velük bajom.

Gustav: Hát jó. Akkor játszunk.

Georg: Szerintem is, na te jössz.


Eközben a bárban:

David: Na jó mi elmegyünk a városba, veszünk ajándékot Bellának. Este találkozunk.

Bill: Oké, jó vásárlást.

Bella: Hé, nincs kedvetek jönni?

Tom: Áh…nem köszi, kettesben biztosan jobban ellesztek, de azért köszi.

Bella: Na jó, akkor este.

Bill: Hihi, jól meg fog majd lepődni.

Tom: Az biztos. Jössz megnézni a kertet?

Bill: De David azt mondta, hogy ne menjünk oda.

Tom: De most elmentek, nem buktatjuk le a bulit.

Bill: Ez igaz, akkor menjünk.

Karon fogta öccsét és elindultak a kertbe.
Bill: Hűű, jól elhaladtak, már kész a sátor is.

Tom: Ja, nézd, ott csinálják a kis színpadot.

Bill: Hihetetlen, hogy David még nekünk sem árulta el, hogy ki jön.

Tom: Meglepit akar nekünk is.

Beszélgetésüket a szálloda egyik dolgozója szakítja meg.

Szállodai dolgozó: Elnézést, segíthetek valamiben? Szükségük van valamire? Tudják, itt egy rendezvény készül estére David Úr kérésére.

Tom: Köszönjük, minden pompás. Igen tudunk a partyról. Gondoltuk megnézzük, hogy állnak.

Szállodai dolgozó: Elnézésüket kérem.

Bill: Nem történt semmi. Bill… Bill Kaulitz.

Nyújtotta a kezét, majd Tom is.

Szállodai dolgozó: Örvendek, én Thomas vagyok.

Tom: Nos Thomas, szerintem inkább tegeződjünk.

Thomas: Igen, úgy jobb lesz.

Mosolygott az ikrekre.

Bill: Esetleg segíthetünk valamiben?

Thomas: Nem köszi, már csak díszíteni és teríteni kell. A színpad pedig mindjárt kész. Megnézitek?

Tom: Naná.

Körbe vezette őket az udvaron, mi hol lesz. Mik David elképzelései.

Thomas: Kérdezhetek valamit?

Bill: Persze, nyugodtan.

Thomas: Ti léptek fel este? Vagy valaki más?

Tom: Valaki más, de David nekünk sem árulta el.

Thomas: Áh értem, egy pillanat.

Odament az egyik munkatársához, valamit beszéltek a díszítéssel kapcsolatban.
Bill: Biztos nem kell segíteni? Szívesen beállunk.

Thomas: Nem kell, megoldjuk. Különben is Ti vendégek lesztek, szóval…

Tom: Ugyan már, biztos megannyi dolgotok van még, segítünk díszíteni.

Bill: Naná, én szeretek díszíteni meg bulikat előkészíteni.

Thomas: Nos, ha tényleg van kedvetek.

Tom: Még szép.

Thomas: Akkor szerintem kezdjünk a itt aztán ha kész lesz a színpad ott és végül a sátor marad, de oda még pakolnak asztalokat és székeket.

Bill: És hol vannak a díszek?

Már is hozom. Beszaladt egy ajtón és hatalmas dobozokat hordott ki az udvarra. Tomék odasiettek cipekedni.

Tom: Várj, segítünk.

Thomas: Köszi, az jó lesz.

Azzal ki is kapták a kezéből a dobozt és arrább vitték. Kihozták a dobozt és munkához láttak.

Bill: Hu mennyi girland és füzér.

Thomas: Igen…ezen kívül vannak még léggömbök, amiket fel kell fújni és izzók is akadnak.

Tom: Fúú apám, és még, hogy nem kell segíteni.

Thomas csak nevetett.

Bill: Oké ez kész. Mi lenne, ha Tom felfújná a lufikat, addig mi feldíszítjük a színpadot is.

Tom: Remek ötlet, akkor a sátornál majd találkozunk.

Tom elment felfújni a lufikat, Billék pedig a színpadot díszítik. Élvezték, hogy segíthetnek ők is és Thomast is kedves embernek ismerték meg. Egészen összebarátkoztak.

Thomas: Nem furcsa, hogy most nem ti lesztek a színpadon és valaki másnak díszíted fel?

Bill: De igen egy kicsit…

Nevettek fel mindketten.

Bill: De jó is, mert kíváncsi vagyok ki fog jönni, David azt mondta, hogy mindannyian szeretjük, szóval nem tudom, meg így én is pihenhetek és én leszek az, aki nézi a műsort, nem pedig csinálja.
Thomas: Ebben igazad van. Kész is vagyunk. Nézzük, hogy áll Tom.

Bill: Már biztos totál kifújta magát.

Ezen hatalmast nevettek miközben odaértek Tomhoz, aki a sátor előtt álldogált és felfújta az utolsó lufit.

Bill: Látom kész is vagy.

Tom: Igen, na és Ti?

Thomas: Mi is, hú már meg is van terítve az asztalok?

Tom: Igen, a lufikat hagytam a végére és beálltam segíteni, teríteni.

Büszkén mosolyogva húzta ki magát, amit szintén egy önfeledt nevetés követett.

Bill: Na akkor lássunk neki ennek is.

Durván 20 perc múlva kész is lettek mindennel.

Thomas: Na ez is kész. Azt hiszem, teljesen készen vagyunk. Köszönöm a segítséget, szerintem szép lett minden.

Bill: Igazán nincs mit én élveztem és tényleg szép lett.

Pár percig beszélgettek még ott az egyik padra ülve, ami a szökőkút körül volt.

Tom: Mennyi már az idő?

Thomas: 3 perc múlva 6.

Bill: Akkor szerintem menjünk, mielőtt David keresne minket.

Ahogy ezt kimondta már csörgött is Tom telefonja.

Tom: David az.

Felvette.

Tom: Nyugi David itt vagyunk a kertben, segítettünk Thomasnak, már is megyünk… rendben, már is megyünk.

Letette a telefont és Bill mellé lépett.

Thomas: Örülök, hogy megismerhettelek Titeket! Jó szórakozást estére.

Tom: Mi is örülünk.

Bill: Mond csak, este dolgozol?
Thomas: Nem, most járt le a műszakom.

Bill: Remek, akkor este szívesen várunk a partyn, ha van kedved gyere el.

Thomas: Hát nem is tudom…

Tom: Na gyere már, jó lesz!

Thomas: Rendben, akkor itt találkozunk, sziasztok.

Az ikrek: Szia.

A szobájuk felé mentek, hogy készülődjenek és közben átbeszélték a délután történteket, hogy milyen jófej Thomas és hogy klassz buli lesz este. A folyosón összefutottak Georggal és Gustavval. Meglepetésükre Georg kezdeményezte a beszélgetést. Talán már elmúlt a baja, bár mi is bántotta? Ezen járt, az agyuk és most jutott el a fülükig a kérdés.

Georg: Hát Ti meg hol voltatok? Titeket kerestünk.

Tom: Ja... mi csak a kertben voltunk, segítettünk Thomaséknak.

Bill: Thomas az egyik alkalmazott, jófej... meghívtuk estére.

Georg: Jól van, de most már készülődjetek, David üzeni, hogy fél 8kor a bárban találkozunk, hogy ne legyen feltűnő, tudod nem vacsorázunk meg ilyenek.

Bill: Rendben, fél8…a bárban, oké.

Ismételte a hallottakat és mindenki belépet a saját szobájába, hogy készülődjenek a várva várt esti partyra.

Folyt. köv.

2010. július 14., szerda

Díj

Szeretném megköszönni a díjat Mollynak, Ayuminak, xDijjax-nak, Tosionak és Angel-nek!



7 dolog róla:

1. imádom a TH-t
2. imádom a TWC-s történeteket
3. anyum szerint néha nagy a szám, ami igaz, de csak azért mert kimondom, amit gondolok
4. szeretem hangosan hallgatni a zenét, ami néha sok mindenkit kikészít XD
5. utálom, hogy ismerés nélkül véleményt mondanak bárkiről
6. utálom ha a TH-t fújjolják
és 7. utálom ha játszanak velem és hülyének néznek

Szeretném ezt a díjat tovább adni a következőknek:

Anita
Molly
Erika Ino
Ayumi
xxslashxx
Tinci Kaulitz
Angel
xDijjax
Tosio

2010. július 12., hétfő

A megvalósult álom - 40.rész

Köszönöm a sok kommentet, aranyosak vagytok. Meghoztam a részt és igen tudom, hogy nem éppen a leghosszabb, de a következővel bepótolom. Jó olvasást.

Bella: Mond csak Tom, mi az ott?

Tomon egy pillanatra a rémület ült ki és egészen összerezzent a kérdés hallatán. Bill is meglepődött, nem számítottak erre. Talán észrevették? Az nem lehet, Bill jól eltüntette észre sem lehet venni. Nyugodt meg, majd felmerült benne a kérdés, vajon mire értheti akkor ezt a kérdést Bella?

Tom: Még is mi?

Kérdezte értetlenül és próbált higgadt maradni, bár mikor Billre pillantott, róla is leolvasható volt a pillanatnyi ijedtség.

Bella: Az ott ujjadon.

Tom az ujjára pillantott és megnyugodva elmosolyodott.

Tom: Ja ez? Ezt Billtől kaptam a szülinapomra. Az a vicces, hogy én pont ugyanilyen gyűrűt vettem neki.

Elnevették magukat. Csak Georg nem nevetett olyan önfeledten, mint a többiek.

Georg: Nem is szoktál gyűrűt hordani.

Vágta oda hozzá, semleges képpel. Tom meglepődött ezen, mit kell ezen annyit lovagolni, kapta és kész.

Tom: Igen, de azt Billtől kaptam, ráadásul a 20. szülinapomra és fontos nekem.

Georg: Aha, értem.

Felállt és távozni készült.

Georg: Kösz a vacsorát és felmegyek. Gustav te jössz?

Gustav: Egy perc és igen.

Azzal Georg el is indult. Mindenki értetlenül nézett maga elé majd Gustav is felállt.

Gusti: Ne aggódj haver, biztos szar kedve van. Beszélek vele….amúgy meg szerintem tök klassz gyűrű. Köszi a vacsorát, jó éjt.

Köszönt és elment. Tom közbe még utána szólt egy „kösz-t”.

David: Hát ebbe meg mi ütött?

Tom: Fogalmam nincs, de mind1.

David: Ja! Ki kér még egy italt?
Tom: Jöhet, kösz.

David: Bill?

Bill egészen elkalandozott a gondolataiban, teljesen máshol járt.

Bill: Mi? Ja, igen, köszönöm.

David megrendelte az italokat, amit beszélgetés közben el is fogyasztottak, majd álmosságra hivatkozva a szobájukba mentek.

Bill: Nem tudom mi a baja Georgnak, a sétán még semmi baja nem volt.

Szólt ki Bill a fürdőből.

Tom: Pff! Lehet csak akciózni volt kedve csak nincs kivel, amúgy meg nem érdekel túlzottan.

Bill: Olyan izé vagy..

Jött ki a fürdőből. Tom pedig befejezte a vetkőzést és az ágyon fekve várta Billt.

Tom: Most mi az, nem mindenki olyan szerencsés, mint én.

Bill: Szerencsés, mint te?

Feküdt be Tom mellé az ágyba.

Tom: Igen…szerencsés, hogy ilyen csodás szerelmem van.

Simított ki egy kósza tincset az arcából.

Bill: Szeretlek.

Tom: Én is szeretlek.

Hajolt közelebb, hogy meg tudja csókolni Billt, de az felsziszentett.

Tom: Mi az?

Kérdezte ijedten, mikor meglátta Bill összeszorított szemeit.

Bill: Begörcsölt a vállam és nem akar elmúlni.

Tom: Várj, megmasszírozom.

Bill: Az nagyon jó lenne.

Hasra is feküdt és engedte, hogy Tom „kezelésbe vegye”. Akár hogy is fészkelődött az ágyon sehogyan sem esett kezére Bill háta, ezért egy hírtelen ötlettől vezérelve ráült a fenekére.

Tom: Remélem nem baj.

Bill: Nem egyáltalán nem.

Tom csak mosolygott és masszírozta Billt. Pár perc csend után Bill szólalt meg.

Bill: Mondták már neked, hogy nagyon finom kezeid vannak? Nagyon jól csinálod, el tudnám viselni egész nap.

Tom: Örülök, ha jó neked, amit csinálok… tudod, gyakrabban beiktathatnánk a napirendbe.

Bill: Én benne vagyok.

Ezután nem szóltak semmit. Bill lehunyva a szemeit élvezte Tom kényeztetését, Tom pedig figyelte a keze alatt szuszogó öccsét. Már majdnem elaludt. Olyan mintha simogatnák, akkor is elalszik. Tom halkan megszólalt, hogy megtudja Bill alszik-e már.

Tom: Nagyon fáradt vagy?

Bill: Csak egy kicsit.

Tom: Abbahagyjam? Alszol?

Bill: Még egy kicsit… kérlek… annyira jó.

Tom csak mosolygot és adott egy puszit Bill hátára, aki ettől libabőrös lett. Elég későre járt már az idő és elvégre holnap lesz a buli, ki kell pihenniük magukat.

Tom: Figyelj szívem!

Bill: Hm?

Nézett fel álmosan Tomra.

Tom: Már késő van és fáradt is vagy, aludjunk szerintem. Holnap kitudja meddig tart a buli.

Bill: Igazad van és köszön.

Tom: Nincs mit, legközelebb folytatom, de most inkább búj ide és simogatlak.

Adott egy halvány csókot bátyjának és szorosan bújt oda mellé. Fejét Tom mellkasára tette, aki átölelte és simogatni kezdte.

Bill: Jó éjt Tomci, szép álmokat.

Tom: Neked is szép álmokat, Bill baba.

Még inkább magához húzta Billt, már amint az még lehetséges volt és álomba simogatta ikrét majd önmaga is elszenderedett.

Folyt.köv.

2010. július 11., vasárnap

A megvalósult álom - 39.rész

Sziasztok. Tudom, hogy késtem a résszel, de nézzétek el nekem légyszi. Na nem is húzom tovább az időt itt a rész és remélem megérte várni XD Ja még annyi, hogy ma még kaptok "meglepetést" :P


David: Nos, srácok, most, hogy Bells nincs itt, elmondom a tervem…. Szóval tudjátok, hogy holnap lesz a születésnapja és szeretném meglepni egy kis bulival. Úgy vettem észre, hogy tetszik neki ez a hely, ezért a szállodával beszéltem és már meg is kezdték a készületeket. Idehívtam pár barátot és egy bizonyos személlyel is, akit mindannyian ismerünk és nagyon szeretünk. Ő lesz a meglepetés és nektek is…

Gustav: Ezzel most azt akarod mondani, hogy nekünk sem árulod el, hogy ki az?

David hatalmas mosoly keretében kihúzta magát.

David: Eltaláltad.

Mindenki csak meresztette rá a szemét, amire ő csak jóízűen felnevetett.

David: Nyugi fiúk, klassz lesz, majd meglátjátok…na szóval neki erről egy szót sem és kérlek a kertbe ti se menjetek, túl feltűnő lesz ugyan is így is nagy készülődés folyik ott.

Georg: Öregem, nem vagy semmi.

Tom: Még is mennyire lesz kicsi ez a buli?

David: Elhiheted nem lesz „olyan” kicsi.

Tom: Állat.

Nem is Tom lett volna, ha nem így reagál a hírre, de igazából úgy tervezte, hogy végre Billel lesz. Bill sem képzelte másképpen, sőt örült is neki, hogy még maradnak pár napig, mert így nem kell a buszban tartani attól, hogy valami túl feltűnő. Végülis elhessegette ezeket a gondolatokat a fejéből próbálta kitalálni, hogy ki lehet a meglepetés. Ismerte már annyira Davidet, hogy kitalálja, sőt azt is tudta, hogy Bells milyen stílust szeret, kik a kedvenc előadói. Hiába törte a fejét egyszerűen nem tudta ki lehet a meglepetés.

Bill: Már alig várom.

Szólalt meg végül egy halvány mosollyal az arcán, amit Tom úgy szeret. Nem hiába fürkészte folyton Billt észre is vette azt a mosolyt és mellé sétált és gyengéden megsimította a hátát. Billt ettől pedig a meleg estén is kirázta a hideg. Legszívesebben most azonnal megcsókolná Tomot nem törődve semmivel, de sajnos nem lehet. Türtőztetni kell magát. Pár perc csend után David szólalt meg.

David: Na, jól van srácok, ahogy mondtam semmi elszólás… itt jön.

Nézett mindenki a kis üzlet felé, ahonnan Bella lépett ki boldogan.

Bella: Nézd drágám miket vettem…

Mutogatta a női dolgokat / szempillaspirál, szem ceruza, púder, szájfény, parfüm stb. /

Bella:….remélem nem baj, ugyanis otthon hagytam őket.

Mindenki csak mosolygott.

David: Dehogy baj szívem, de ezeket inkább Billnek mutasd. Ő ért hozzájuk.

Nevettek fel mindannyian, majd tovább sétáltak. Bells, Bill mellett jött hátul és serényen nézegették a szatyor tartalmát. Úgy látszik eléggé lefoglalta őket a dolog, mert azt sem vették észre, hogy egy lámpánál álltak meg és sikeresen neki is mentek az előttük álló Georgnek és Gustavnak.

Bill: Basszus..bocsi, nem figyeltem.

Bells: Sajnálom Gusti.

Mondták angyali hangon és tovább beszélgettek, így a városból sok mindent nem is láttak. Pár perccel később Billnek sms-t jelzett a telefonja.

Bill: Bocsi Bells sms-em jött.

Bella: Semmi baj.

Bill előkotorta a telefontáj a zsebéből és megnyitotta az üzenetet. Tomtól jött.

Egészen közel húzta magához a telefont, hogy más még véletlenül se tudja elolvasni. Olvasni kezdte az üzenet tartalmát.

„ Most komolyan ennyire érdekelnek azok a vackok. Szerintem én érdekesebb vagyok: D Mit szólnál egy vad menethez a fürdőben?? Vagy egy érzékibbet a szobába? Most mindenre vevő vagyok… szeretlek”

Bill köpni-nyelni nem tudott. Tomnak ilyenkor is ezen jár az esze? Most már biztos, hogy nem tudja ő sem kiverni a fejéből / mintha amúgy akarná /. Hátra sandított Tomra, aki mögöttük sétált elégedett mosollyal az arcán és büszkén kihúzva magát sandított Billre napszemüvegén keresztül. Bill csak megcsóválta a fejét, majd visszaírt egy gyors sms-t.

Bill: Bocsi, csak ennyik haverom… úgy látszik, ELÉGÉ FEL VAN TÖLTVE és most engem bosszant az sms-eivel. Hangsúlyozta ki azt a pár szót, hogy Tom is hallja.

Bella: Lehet, hiányzol már neki. Nem csoda hosszú turné lesz és még csak most kezdődött.

Bill: Ez igaz…nem tudom, lehet.

Bella: Na mind1..nézd csak erről mi a véleményed?

Mutatott fel egy újabb piperét, majd beszélni kezdtek róla. Bill tényleg szakértője ezeknek a dolgoknak. A telefon újabb sms-t jelzett. Bill már csak mosolyogva vette elő.

„ Tudtam h én érdekesebb vagyok. De hé Bill baba mi az hogy ELÉGÉ FEL VAN TÖLTVE?? Most mit vársz tőlem, mikor teljesen elvesztem az eszem tőled??”
Megint visszaírt egy rövid választ, majd most már a többiek is beszálltak a társalgásba és elterelték a témát s szemfestékről és egyéb ilyen dolgokról. Ekkor egy újabb sms érkezett.

Bella: Ejha, a haverod tényleg nagyon unatkozhat.

Bill: Nekem mondod?!

Mondta, közben fel sem nézett a telefonjából csak írta az üzenetet. Tom már tényleg a penge élén táncoltatja Billt. Annyira elmerült az sms-ekben, hogy észre sem vette, hogy már a hotel kapujában járnak. Újabb sms. Elolvasta az sms-t.

„Gyere fel velem MOST!”

Épp mikor elolvasta, Tom sétált el mellette és indult előre megelőzve a többieket. Ekkor vette észre, hogy a hotel pár méterre van innen. Várt egy darabig, majd követte Tomot, mikor a többiek a bárba mentek. Tom a liftnél bevárta Billt, majd beszálltak. Megnyomták a gombot és elindultak. Tom rögtön magához húzta Billt.

Tom: Ez már úgy hiányzott.

Csókolta szájon és bele is harapott öccse ajkába.

Bill: Ugye tudod, hogy teljesen beindítottál azokkal az sms-ekkel.

Tom: Célom volt.

Kaján vigyorral nézte Billt és ismét megcsókolta.

Bill: Mihn… mindig eléred a célod.

Tom: Ahogy mondod…mindig.

Ezzel a mondattal egyetemben meg is állította a liftet.

Bill: Mit csinálsz?

Kérdezte, mikor érzékelte, hogy megállt a lift.

Tom: Szerinted?

Kérdezte, de a választ már meg sem várta. Szomjúsággal tapadt Bill ajkaira miközben kezével Billt kényeztette a pólója alatt.

Bill: De Tom… itt nem lehet…bírd ki a szobáig.

Nyögte ki 2 csók szünete között amikor is a csókok már a nyakát lepték be.

Tom: Nem megy Bill!

Mutatott nadrágjára ahol tisztán kivehető volt már igen csak ágaskodó férfiassága.
Tom: Segíts!

Kérlelte Billt, akinek több sem kellett. Vadul csókolt vissza és szinte tépte le Tomról a hatalmas pólót. Tom sem tett másképpen. Pillanatok alatt lekerült róluk minden. Tom ikre ékességéhez hajolt és a kezét kezdte mozgatni rajta, míg ajkai a golyókat kényeztették. Bill már nem bírta visszafojtani a feltörő nyögéseket. Hatalmasat nyögött és körmeivel kaparászta Tom vállát. Bill nyögései csak még jobban beindították és szája átért az egyre csak keményedő hímtagra. Nyalogatni majd szívogatni kezdte. Bill alatt megremegett a talaj. Ha nem tudna Tomra támaszkodni, biztosan elesne. Tom felállt és megcsókolta őt, közben egyik úját Billbe helyezte. Kicsit felsziszentett, de tudta ez most kell, Tom csak jót akart neki. Vadsággal csókolt bele Tom nyakába és jól ki is szívta. Keze pedig már őrült tempóban járt Tom már nagyon lüktető farkán, egyre közelebb sodorva az orgazmus varázslatos érzéséhez. A nyögésekből ítélve tudta Tom közel jár a véghez, de azt is tudta, hogy nem így akarja és ő sem. Még egyszer megcsókolta Tomot és megfordult, Tom pedig óvatosan beléhatolt, szinte már nem is fájt neki annyira. Először lassú majd egyre csak gyorsabb tempót diktált. Szinte már kiabáltak annyira hangosak voltak a nyögések és a sóhajok. Tom egy hatalmasat lökött Billbe majd test megfeszült és átadta magát az édes gyönyörnek. Bill, ahogy megérezte a meleg anyagot magában azonnal elsült ő is. Egymáskarjaiba esve pintek meg pár pillanatra, míg a légzésük a normálisra áll. Ám ekkor megszólalt a lift hangszórója, miszerint haladjanak tovább. Felnevettek majd egy újabb csókot nyomtak egymásnak és öltözködni kezdtek és megnyomták a gombot és újra elindultak felfelé.

Tom: Csodás voltál.

Hajolt oda Billhez és megcsókolta.

Bill: Te is fantasztikus voltál.

Viszonozta a csókot. A lift épp megállt és Tom már indult volna. Mikor Bill megnyomta a gombot.

Bill: Várj!... a nyakad.

Igazította meg rajta a felsőt, hogy takarja el a foltot, ami árulkodik előző tettükről.

Tom: Köszi.

Nyomott egy utolsó csókot ikrének majd megnyomta a gombot és kiszálltak. A liftnél 2 idős nénike ácsorgott és motyogtak valamit. Valószínűleg ők várták annyira a liftet. Bill és Tom mit sem törődve velük nevetve mentek be Bill szobájába.

Bill: Elmegyek tusolni. Jössz?

Nézett kéjesen Tomra, akin már póló sem volt.

Tom: Ki nem hagynám.

Birtokba vették a fürdőszobát.

Eközben lent a bárban:
Georg és Gustav nagyban játszottak a kaszinórészlegben, David és Bella pedig az egyik asztalnál nevetgéltek és szurkoltak a fiúknak.

Gusti: Azért én örülök, hogy Bells itt van. Jó fej és Davidnek is szüksége van rá.

Georg: Ez igaz…na ezt kapd ki én nyertem. Még egy menet? / nem félre érteni /

Gusti: Na ná ezt már én nyerem.

Georg: Na hajrá!

Pár perc múlva David jelent meg mellettük, oldalán Bellával.

David: Rendelünk kaját. Majd gyertek ti is. Billék is biztosan rögtön jönnek.

Gusti: Jól van, menjetek csak nyugodtan, ezt még befejezzük.

Davidék távoztak a helységből, ők pedig tovább játszottak.

Billéknél:

Már fejezték a fürdést és öltözködtek.

Tom: Szerinted észre fogják venni a foltot?

Nézegette magát a tükörben, mire Bill és megjelent a tükörben átölelve hátulról bátyját.

Bill: Ne haragudj.

Nézett bűnbánóan ikrére.

Tom: Most ugye viccelsz?! Nagyon helyes kis folt, én imádom.

Ez mosolyt csalt Bill arcára, majd megszólalt.

Bill: Na, gyere, majd én eltüntettem alapozóval.

Húzta maga után a szobába és leültette az ágyra. Leguggolt elé és munkához látott. Tom csak figyelte Bill már - már túlzavaróan is.

Bill: Mit nézel?

Tom: Téged….gyönyörű vagy.

Bill pedig elpirult. Szerette, ha Tom kedveskedik és jól is esik neki, hisz miatta igyekszik mindig annyira jól kinézni.

Bill: Köszönöm.

Szólt halkan és tovább alapozózta Tomot.
Bill: Kész is van. Nézd meg.

Tom a tükörhöz sétált alig látta a foltot. Igazából, aki nem tudja, hogy hol van nem is veszi észre.

Tom: Zseni vagy Bill nem is látszik. Köszi.

Lépett közelebb Billhez, karjait megpihentetve öccse derekán megcsókolta.

Bill: Nincs mit.

Mosolygott.

Tom: Na, gyere, menjünk… biztos várnak már minket.

Elindultak le a bárba, hogy megvacsorázzanak.

Mikor leértek:

David: Na végre, már azt hittem értettek kell menni.

Tom: Lazíts Dav, csak megvártam Billt.

Foglaltak helyet egymás mellett és nem sokára meg is hozták a vacsorát. A vacsora egészen jó hangulatban telt. Már a desszertet ették, mikor Bella megszólalt.

Bella: Mond csak Tom, mi az ott?

Tomon egy pillanatra a rémület ült ki és egészen összerezzent a kérdés hallatán. Bill is meglepődött, nem számítottak erre. Talán észrevették? Az nem lehet, Bill jól eltüntette észre sem lehet venni. Nyugodt meg, majd felmerült benne a kérdés, vajon mire értheti akkor ezt a kérdést Bella?

Folyt. köv.

2010. július 7., szerda

A megvalósult álom - 38. rész

Tom: Mi ez?

Bill: Azt hiszem víz.

Tom: Oh, ne bakker…a kurva életbe! Miért pont most?

Nagyon mérges lett amiért elromlott az estéjük. Tisztában van vele, hogy ebből már nem lesz szeretkezés.
Bill mintha olvasna a gondolataiban (milyen furcsa, hiszen ikrek) maga felé fordítja Tomot és megcsókolja.

Bill: Nyugodj meg Tomci…nem a legjobbkor, de bepótoljuk. Szedd össze a holmidat és szólok Davidnek.

Tom: Jól van.

Bill elindult David szobája felé és mikor elérte bekopogott.

David álmos szemmel nyitott ajtót. Már tuti mélyen aludt, nem is csoda fél egy fele jár az idő.

David: Mi az? Mi a baj?

Bill: Tom szobáját elöntötte a víz.

David: Jól van Bill nem baj, menj vissza és aludjatok.

Már csukta volna be az ajtót, de Bill nem engedte. David valószínűleg félálomba van és nem fogta fel mit mond Bill.

Bill: De David, hallod egyáltalán miket mondok?

David: Hm..??

Nézett vissza az ajtóból. Mintha már kicsit éberebb lenne.

David: Ne..ne haragudj Bill, csak baromi álmos vagyok. Megismételnéd?

Bill: Tom szobája úszik a vízben.

Davidnek kikerekedtek a szemei.

David: Hogy mi? Azonnal megyek. Pakoljon át hozzád, egy perc és megyek.

Bill: Rendben.

Mondta és várta, míg David magára kapja ruháit.

David: Mehetünk.
Mire odaértek Tom már a folyosón ácsorgott az összes holmijával és karba tett kézzel várta a vissza testvérét.

Tom: Na, végre.

Bill: Bocs, David kicsit álmos volt és nm fogta fel elsőnek a dolgokat.

David: Bocsi.

Tom: Mind1.

David: Na, nézzük..

Mondta és beindult a szobába, de a küszöbnél megállt.

David: …ez szörnyű, na jó, ti menjetek aludni, én ezt elintézem.

Már nyúlt is a telefonjáért és hívta a portát, ahol azonnal szóltak a szerelőknek.
Tom és Bill még egy darabig ott álltak és vártak, de végülis aludni mentek, elvégre holnap hosszú napjuk lesz.

A szobában:

Tom: Nem is rossz…

Kajánul vigyorgott az ágyon feküdve Billre, aki épp vetkőzött.

Bill: Jaj te.

Tom: Most mi az? Itt vagyok veled ráadásul KÖTELEZŐ veled aludnom… Máskor miért nincs csőtörés nálam?!

Merengett el gondolataiban. Bill pedig csak nevetett Tom mondatain, bár ő sem bánta egy cseppet sem, hogy így alakult. Talán annyiban, hogy el kellett fojtaniuk a vágyaikat. Most meg már elég késő van és jobb lenne ezt a kis időt tényleg alvással tölteni.
Miután felvette pizsamáját-, ami csak egy pólót és boxert jelent- befeküdt Tom mell az ágyba és odabújt hozzá. Simogatni kezdte ikre csupasz izmos mellkasát és halvány puszikat nyomott rá. Tom pedig átölelte és a hátát kezdte simogatni.

Bill: Szeretlek Tom.

Nézett fel Tom szemébe szerelmesen. Tomnak mosolyra húzódott a szája.

Tom: Én is Téged Életem.

Percekig csak így nézték egymást, majd a csöndet Bill törte meg.

Bill: Csókolj meg!

Kérlően nézett Tomra. Ha nem kérné, akkor is megcsókolta volna.
Tom pedig engedelmesen csúszott le Bill arcához és csókolta szájon érzelmesen.
Ebben benne volt minden. Minden szó és érzelem.
Tom tudta jól, hogy Bill most nem is vágyik másra, csak egy kis szeretetre, ezért magához húzta, szorosan ölelte és csak csókolta tovább. Csókjai elhagyták az ajkát és az arcát kezdte puszilni, majd pedig a nyakára hintett párat és visszatért az ajkaihoz.

Bill: Nagyon szeretlek.

Mondta és már hunyta is a szemeit.

Tom: Szeretlek Bill… szép álmokat.

Bill: Szép álmokat Tomci.

Fejét bátyja mellkasára téve merült édes álmodba.
Reggel kicsit nyűgösen ébredt. Fájt a feje és még álmos volt, nem sokat aludt.
Kinyitotta szemeit és Tom mosolygott rá édesen.

Tom: Szia, kis manóm, hogy aludtál?

Bill csak mosolygott. Sosem hívta így, de tetszett neki.

Bill: Jól, csak még semmi kedvem felkelni.

Tom végég simított az arcán és lágy csókot nyomott rá.

Tom: Hát akkor ne keljünk fel.

Bill: De David…

Tom: David biztosan megérti, hisz este volt egy kis kellemetlenség…..meg amúgy is szerintem még ő is javában húzza a lóbőrt.

Bill csak mosolygott és visszafeküdt Tom mellkasára. Pár percen belül vissza is aludt és Tom is elszenderedett. Mikor ismét felkeltek már fél 11 volt. Felöltöztek és lementek a bárba. Persze ahogy gondolták. Georg és Gustav nagyban játszottak a kaszinó részben, Davidék pedig sehol.

Georg: Hellosztok.

Köszönt oda nekik, mikor meglátta Billt és Tomot.

Gustav: Hello, hát ti?

Tom: Szeva. Hát mi? Aludtunk.

Gustav: De eddig? Netalán csajoztatok?

Georg: Már nem azért haver, de szólhattatok volna nekünk is… azért annyira fáradtak nem voltunk.
Bill: Nem, mi nem csajoztunk, hanem az éjjel….

Kezdett volna bele, de ekkor megjelent David.

David: Mizujs srácok, kialudtátok magatokat?

Tom: Fogjuk rá.

Bill: És mit mondtak?

David: Csőtörés…nem győztek bocsánatot kérni…mintha ők tehetnének róla. De annyiban „jó” volt, hogy átnézik az összes szobában a csöveket.

Tom: Nagyon helyes.

Georgék hol egymásra, hol pedig a társalgást végző személyekre pislogtak. Nem értették, hogy miről beszélnek.

Gustav: Na jó…

Georg: Beavatna minket is valaki?

David: Jaj, bocs srácok, ti átaludtátok az egészet. Na, szóval.

Kezdett bele a történtek elmesélésébe, miközben megebédeltek.

Gustav: Az szép..

Képedt el Gus.

Georg: És akkor hánykor feküdtetek le?

Erre a kétértelmű mondatra hirtelen mind a ketten összerezzentek, pedig tudják, csak egy ártatlan kérdés, most így mástól hallani kicsit fura.

Bill: Öm..izé…hát..nem is tudom.

Makogott Bill zavartan. Tom mentette meg a menthetőt.

Tom: Kb. 2 után.

Georg csak bólintott és folytatta az evést.

Bill egy mélyet sóhajtott és kezével megsimította a mellette ülő Tom combját. Kicsit meglepődött, de válaszként odatette ő is a kezét és összekulcsolták ujjaikat. Az ebéd többi részét csöndben töltötték, majd a kertbe indultak.

Gus: Mond csak David, mikor indulunk el innen?

David: Mi az, nem tetszik itt?

Gus: De igen, csak kérdeztem.

David: Nyugi, még van egy kis dolgunk… még pár nap.

Mondta sejtelmesen, majd megcsókolta Bellát.

David: Apropó Tom. Elvagytok ketten vagy vegyek ki neked másik szobát?

Tom magában: „elvagyunk-e? Ha te azt tudnád, még jól is jött a csőtörés”

Tom: Nekem jó…ha Bill nem bánja, akkor maradok.

Billre szegeződött a figyelem.

Bill: Engem nem zavar.

David: Na, akkor ez meg van beszélve.

Közben le is értek a kertbe és helyet foglaltak az egyik padon. Beszélgettek és közben sokat nevettek. Beszélgetésüket csak délután fél 3-kor fejezték be, amikor is interjúra mentek a helyi újsághoz. Megint a szokásos kérdések, amik már unalmassá váltak, de hiszen ez a dolguk, csak azt kérdezik, amit szeretnének tudni, és amire a közönség kíváncsi. Elég hosszúra sikeredett az interjú, mert több mint fél órát késett a riporter. Végül is megcsinálták, válaszoltak a kérdésekre és készítettek egy képet is, amit majd beraknak a cikk mellé.
Később elmentek fagyizni és nézelődni a városban.

Bella: Egy pillanat, ide benézek.

Mondta és beszaladt a mellettük lévő kis üzletbe.

Mindenki egyszerre: Rendben.

David: Nos, srácok, most, hogy Bells nincs itt elmondom a tervem.

Folyt. köv.