2010. június 30., szerda

A megvalósult álom - 30. 31. 32. rész

Sziasztok!
Kicsit késve ugyan, de meghoztam a részeket. Véleményeket kérek! Ma még jelentkezem este. Puszi


Reggel szinte egyszerre léptek ki a szobájuk ajtaján. Egymásra mosolyogtak és lágy puszival köszöntötték egymást. Elég korán volt még, semmi zajt nem hallottak lentről.

Bill: Még csak fél 7 van, gondolod, hogy még alszanak?

Tom: Nem tudom, nem szoktak későn kelni, de most csend van.

Bill: Gyere, készítsünk nekik reggelit, lepjük meg őket, mint kicsi korunkban.

Tomnak tetszett az ötlet. Átkarolta Bill derekát és leindultak le a lépcsőn.

Bill: Anyu, hát te még nem alszol?

Szólt Bill meglepődve. Az asztal telis tele finomságokkal, pirítós, palacsinta gyümölcsök, kakaó, tea mind, mind a kedvencük.

Simone: Nem, felkeltünk, hiszen tudtam, hogy korán keltek, indultok haza a holmitokért és … indultok turnézni.

Simonénak elcsuklott a hangja és egy könnycsepp tört magának utat az arcán. Büszke a fiaira, de olyan hosszú ideig nem fogja őket látni, ölelni, már is hiányoznak neki, ha csak az indulásra gondol.

Tom: Jaj anyu, mindig is olyan figyelmes voltál.

Léptek oda hozzájuk és leültek enni.

Bill: Gordon?

Tűnt fel Billnek, hogy nevelőapjuk nem közöttük.

Simone: Elugrott a boltba, nem sokára itt lesz.

A reggelit csendben folytatták, csak akkor szólaltak meg, mikor nevelőapjuk megérkezett és üdvözölték. Reggeli után segítettek édesanyjuknak elpakolni, közben beszélgettek.

Simone: Hol lesz az első állomás?

Bill: Luxemburg

Simone: Oh, értem, aztán meg mentek egyre távolabbra.

Sóhajtott fel fájdalmasan. A fiúk érezték, hogy anyjuk nagy szomorú.

Tom: De hívunk sűrűn és küldünk képeket is. Ne aggódj anyu, hamar el fog telni az idő és újra itt leszünk.

Bill: Igaza van, ne szomorkodj anyu.
Kezdett már Bill hangja is elcsuklani, anyja láttán. Simone megtörölgette szemét és mosolyogni kezdett.

Simone: Igazatok van kincseim, úgy is van sok megrendelésem is és szorít a határidő, és festeni, csak lassan türelmesen lehet.

Ekkor Gordon lépet be a konyhába.

Gordon: Fiúk, hánykor indultok?

Tom: 11kor a stúdiótól, de még hazamegyünk.

Gordon: Értem, akkor lassan indulni kellene, elviszlek titeket a stúdióhoz.

Bill: Köszi, így nem kell szólni Tobyéknak.

Pár percig beszélgettek, majd visszamentek a szobájukba összeszedni a holmijukat, majd az ajtóban búcsúzkodtak anyjuktól.

Simone: Nagyon vigyázzatok magatokra és hívjatok, sok sikert.

Bill: Rendben anyu, hívunk.

Simone: Szeretlek titeket.

Tom: Mi is szeretünk téged.

Azzal megölelték egymást szorosan és indultak is.

Félórautazás után, megérkeztek a saját házukba.

Tom: Van még időnk bőven, még csak fél 10 van.

Bill: Akkor szerintem nézzük meg, hogy mindent bepakoltunk-e és a csomagokat utána ki is lehetne vinni az autóba.

Gordon: Jó ötlet, akkor gyerünk.

Bill jobbnak találta, ha átnézik még egyszer a cuccaikat, mert a múltkori pakolásuk szeretkezésbe ment át, de még így is sikerült bepakolniuk mindent. Levitték a csomagokat a kocsiba majd leültek a nappaliban a kanapéra és TV-t néztek. Közben David telefonált, hogy el ne késsenek.

Tom: Komolyan ember, te jobban aggódsz, mint mi. Nyugi nem késünk, Gordon visz el minket. Jól van, David igyál meg egy felest és nyugodj már meg bazd meg.

Lecsapta a telefont, teljesen felidegesítette David a folytonos szövegével.

Tom: Komolyan mondom, mint ha pisis kisfiúk lennénk…nem vagyunk mi hülyék. A kurva életbe.
Gordon: Igazad van Tom, de még is ő felel mindenért, és értsd meg azt is, hogy ez fontos nem csak nektek, de neki is és most őszintén, nem lenne jobb időben odaérni a szállodába és több időtök lenne pihenésre, mintha késnétek.

Bill: Igen apunak igaza van… / így is hívták Gordont, hiszen apjuk helyet apjuk és igazán jó barátok / … ne húzd fel magad, nem ér annyit.

Tom megvonta a vállát.

Tom: Mindegy.

A hátralévő időben csendben nézték a TV-t.

Gordon: Na, srácok idő van, indulás.

Pillantott órájára majd fel is pattant. Beriasztózták a házat és már indultak is. 11 előtt oda is értek. Bepakoltak a buszba, elbúcsúztak Gordontól, aki haza is indult. Tartottak egy rövidke megbeszélést és a busz a 4 kamion kíséretében elkezdte útját Luxemburg irányában. Egymás után szelték a kilométereket. A fiúk hülyéskedtek, DVD-t néztek vagy éppen David szövegelését hallgatták. Bill pedig az ágyán ült és szorgosan olvasgatta a dalszövegeket és programokat. Nem sokára Tom jelent meg helyet foglalt mellette.

Tom: Mit csinálsz?

Bill: Nézem a dalszövegeket és a programokat.

Tom: Dalszövegeket? Hiszen úgy is tudod, de tudod mit, adj nekem is párat.

Befészkelte magát az ágyon és együtt nézték szorgosan a papírokat. Hirtelen megszólalt és ujjával a papírlapra bökött.

Tom: Ezt nézd…!

Folyt.köv.

Sajnálom :S

Sziasztok!

Tudom, tudom megígértem, hogy lesz rész hamarosan, de nem úgy jöttek össze a dolgok ahogy akartam. Szombaton nővérem diplomaosztója volt, és hajnalig tartó buli volt itthon utána, kb fél 5kor jutottam az ágyamba hullafáradtan. Másnap meg még azután is takarítás a buli után meg stb stb szóval segítenem kellett :S A lényeg, hogy holnap / szerda/ 1000%, hogy hozom a részeket meg már amúgy is kíváncsi vagyok, mit szóltok hozzájuk, szóval a kommenetek ne sajnáljátok, nekem fontos, nektek pedig pár perc.
Addig is puszi és ne feledjétek TH és TWC 4ever!

2010. június 27., vasárnap

DÍJ

Sziasztok!
Ismét díjat kaptam :D méghozzá Erikától és Ayumitól!
Nagyon szépen köszönöm, sokat jelent ez nekem.



Részt sajnos ma nem tudtam hozni, de holnap már biztosan lesz és ha minden jól megy akár több részt is.

Még egyszer köszönöm és puszi nektek!(K)

2010. június 24., csütörtök

Díj =)

Köszönöm a díjat xxslashxx és Molly!
Ez egy nagy elismerés számomra, nagyon nagyon köszönöm!

7 dolog rólam!?

1. imádom a TH-t
2. imádom a TWC-s történeteket
3. anyum szerint néha nagy a szám, ami igaz, de csak azért mert kimondom, amit gondolok
4. szeretem hangosan hallgatni a zenét, ami néha sok mindenkit kikészít XD
5. utálom, hogy ismerés nélkül véleményt mondanak bárkiről
6. utálom ha a TH-t fújjolják
és 7. utálom ha játszanak velem és hülyének néznek

A megvalósult álom - 28. 29. rész

Amint látjátok 2 rész hoztam egyben. Olvassátok és véleményt kérek puszi :)


Úton voltak édesanyjukhoz, de igazából egyáltalán nem siettek. Bill bekacsolta a rádiót, de azonnal ki is kapcsolta.

Bill: Jesszus ez mi a szar volt?

Tom: Fogalmam sincs, de örülök, hogy kikapcsoltad…inkább énekelj te valamit.

Bill: Rendben, mit szeretnél?

Tomon látszott, hogy erősen gondolkozik, majd rávágta, hogy:

Tom: Rette mich

Bill halványan elmosolyodott. Pár percig átfutott az agyán, hogy vajon testvére, miért ezt szeretné hallani? Mi járhat most az eszében? Tom kérő tekintete hatására azonban elhessegette a gondolatait és belekezdett az éneklésbe. Teljesen beleélte magát a szemeit is lehunyta, de érezte, hogy Tom figyeli őt és ettől kirázta a hideg. (Természetesen jó értelemben). Lassan a dal végére ért mikor kinyitotta szemeit és Tomra nézett.

Tom: Gyönyörű volt!

Bill szólni szeretett volna valamit, de bátyja megelőzte és csókkal adott nyomatékot előző mondatának.

Még pár percig utaztak csendben, majd megérkeztek.

Tom: Meg is jöttünk.

Odasétáltak az ajtóhoz és beléptek az előszobába. Finom illatok terjengtek a levegőbe. A nappaliban halkan szólt a TV. Körbenéztek és csak mosolyogtak. Nem változott semmi, amióta ők elhagyták ezt a házat. Mennyi sok szép dolog történt ebben a házban. Melegség töltötte el a szívüket, hogy a mindig biztonságot nyújtó szülői házban lehetnek újra. Beljebb léptek a nappali fele, ahol Gordon nézte a TV-t. Észrevette az ajtóban árcsogó fiúkat és egyből széles mosollyal az arcán fogadta őket.

Gordon: Sziasztok fiúk…szívem, gyere csak, itt vannak a gyerekek.

Szólt oda Simonénak, aki hamar párja mellé ért.

Simoné: Jajj szervusztok édeseim…hogy vagytok? Annyira hiányoztatok már!

Megölelték egymást, Gordonnal is, majd bentebb mentek.

Gordon: Foglaljatok helyet, a vacsorának még van egy kis híja.

Simoné is odasietett hozzájuk, leült közéjük. Pár szót váltottak, majd vacsorázni kezdtek. A vacsora után leültek a nappaliba a kanapéra és beszélgettek mindenről, a turnéról, arról, hogy mi történt mostanában. Jókat nevettek. Édesanyjuk kakaót készített mind a négyük számára. Pont, mint régen, összegyűltek a nappaliban egy pohárforró kakaóval és beszélgettek, játszottak és rengeteget nevettek, vagy éppen nevelő apjuk gitáros produkcióját nézték, aminek a vége mindig az volt, hogy Tomék is énekeltek, gitároztak, vagy pedig a régi rémtörténeteket hallgatták feszült izgalommal. Most újra előjött ez az érzés mind a négyükben. Azok a régi szép idők, meghitt családi hangulat költözött ismét a házba. Nevelőapjuk hirtelen felállt és az emeletre sietett, majd hangszerrel a kezében tért vissza.

Gordon: Emlékeztek?

Felcsillant a szemükben egy-két könnycsepp.

Bill: Sosem tudnánk elfeledni.

Tom: Játssz nekünk, kérlek!

Gordon: Örömmel.

Pengetni kezdte a húrokat és énekelt hozzá, amibe a többiek is beszálltak. Később átadta a gitárt Tomnak, hogy játsszon Ő. Örömmel fogta kezébe a régi gitárt, amin annyit játszottak azokban az időkben. Azt a számot játszotta, amit még Gordontól tanul kicsi korában. Hihetetlen, hogy még nem felejtette el. Könnyet is csalt nevelőapjuk szemébe. A következőkben Simoné megkérte Billt, hogy énekeljen valamit, Tom pedig kísérte őt gitáron. Annyira belemerültek, hogy mennyi az idő. Már este 11 is elmúlt. Bill Tomra nézett aki biccentett.

Bill: Anya…nem lenne gond, ha mi itt aludnánk?

Simonénak ez a kérdés szinte zene volt füleinek. Jobban már nem is végződhetett volna ez az este.

Simoné: Dehogy is baj kincsem, azonnal megágyazok.

Tom: Köszi….szeretünk.

Simoné: Én is titeket szívem.

Simoné az emeletre sietett, hogy megágyazzon fiainak a régi szobájukban, Gordon pedig beállt a fiúk kocsijával a garázsba. Ezt kihasználva Bill Tomhoz lépett.

Bill: Igazán szép este volt.

Adott egy halvány csókot ikre ajkára.

Tom: Az már biztos.

Tom viszonozta öccse előző csókját és rátapadt az ajkaira. Nyelvük vad játékba kezdett. Egészen belefeledkeztek abba, hogy nem otthon vannak és megláthatják őket, csak akkor eszméltek fel, amikor Simoné hangját hallották az emeltről. Ebben a pillanatban szét is ugrottak, nem sok kellett, hogy anyjuk meglássa őket. Kicsit furcsállta, hogy mindkét fia ki van pirulva.
Simoné: Mi az?

Nézett rájuk kérdően.

Tom: Semmi anyu, igazán semmi.

Bill maga felé fordította anyjukat.

Bill: Nagyon finom volt a vacsora és fantasztikus este volt…köszönjük.

Azzal megölelte anyját, akinek potyogtak a könnyei.

Simoné: Nagyon szeretlek titeket.

Tom: Mi is téged anyu.

Ekkor lépett be Gordon a házba.

Gordon: Engem kihagytok a nagy ölelkezésből?

Viccelődött, majd megveregette a fiúk hátát.

Simoné: Menjetek csak nyugodtan fürödni, holnap hosszúnapotok lesz.

A fiúk a szobájukba mentek és egy percre csak bámultak. Persze gyakran járnak itt, mert mikor jönnek ide, a szüleikhez mindig feljönnek a szobájukba, hiszen ez mindig is az ők kis birodalmuk lesz, de most valahogy máshogy tűnt. Előjöttek az emlékek, amik hol mosolyt, hol egy két könnycseppet csalt a szemükbe. Előszedték régi pizsamájukat és egymásután mentek fürödni. Már mindketten az ágyukban feküdtek, de nem voltak álmosak. Billnek a Tomnak tett ígérete járt az eszében, miszerint este együtt töltik az éjszakát a mámoros megsemmisülésben, nem tudja betartani, hiszen nincsenek otthon, pedig szerette volna, hisz ez az utolsó nap, holnap már indulnak, kitudja, hogy mikor lesz alkalmuk újra együtt lenni. Gondolataiból halk kopogás zavarta fel.

Bill: Gyere be!

Meglepte, hogy Tom lépett be az ajtón, de mérhetetlenül örült is neki.

Tom: Reméltem, hogy még nem aludtál el.

Bill: Nem vagyok álmos és amúgy is rád gondoltam, meg az ígéretemre.

Tom: Na igen az ígéreted…

Közelebb lépet Billhez, rámászott az ágyára és úgy csókolta meg. Hevesen csókolóztak, mikor Billnek eszébe jutott, hogy bárki benyithat.

Bill: Hé Tom, bármikor bejöhetnek…nincs az ajtó bezárva.

Tom: Hagyjad, már alszanak.
Bill: De Tom…

Tom: Shh…

Végig sem mondhatta, mert Tom elhallgatatta egy csókkal, amit több is követett. Egyre jobban eluralkodott rajtuk a vágy már a póló a földre is került, sőt Billről már a boxere is. Ekkor kopogtattak és már nyílt is az ajtó, anyjuk volt az, akit sokkolt a látvány. Bill a takaró alatt fekszik, és felette Tom térdepel, ki vannak pirulva, szaporán veszik a levegőt és Billnek igen kócos a haja. Simonénak ugyan nem tűntek fel ezek a dolgok annyira, hogy gyanakodna valamire is, bár nagyon furcsállta. Mi lehet itt?

Simoné: Hát ti?

Tom: Billnek görcsben van a válla és megkérte, hogy masszírozzam meg…úgy rángatott már ki az ágyból.

Nézett magára Tom, magyarázatott adva, hogy miért van boxerben.

Simoné: Ja jól van, csak jó éjt akartam köszönni. Szép álmokat kincseim.

Bill: Neked is anya.

Tom: Jó éjt anyu.

Simoné puszit dobott a fiúknak majd becsukta az ajtót és elment.

Bill: Húhh, ez meleg helyzet volt.

Tom: Az.

Leszállt az ágyról és az ajtó fele ment.

Bill: Most meg mit csinálsz?

Tom: A biztonság kedvéért bezárom, bár már úgy is alszanak.

Kinézett az ajtón, látta, hogy sötéten van az egész ház, örömmel nyugtázta, hogy szülei lefeküdtek aludni. Elfordította a zárban a kulcsot és visszasietett öccséhez.

Tom: Na hol is tartottunk?

Bill: Azt hiszem itt.

Csókolta meg ikrét és már vette is le róla a boxert. Csókolták, kényeztették egymást ahol csak érték majd Tom Billbe hatolt. A kéj teljesen elöntötte a testüket, megint a rózsaszínfelhős másvilágba kerültek. Varázslatos volt, mint minden egyes alkalom, amikor együtt vannak. Szinte teljesen egyszerre élveztek el. Tom leszállt Billről és mellé feküdt, Bill pedig hozzábújt. Simogatták egymást. Miután lélegzetük újra normális lett csak azután tudtak megszólalni.

Bill: Szeretlek.

Tom: Én is téged Bill… én is téged.

Csókolta meg. Bill Tomra nézett kérően. Tom tudta mire gondol testvére és mosolyogva simogatta meg.

Tom: Itt maradok veled.

Bill: Köszi.

Megcsókolták egymást és azonnal álomba is merültek egymás karjaiban. Tom pedig betartotta szavát, Billel maradt és csak hajnalban ment át a szobájába, mielőtt szüleik felébredtek volna.

Folyt.köv.

2010. június 21., hétfő

A megvalósult álom - 27.rész

Az ebéd igazan hangulatosan telt el. Érezhető volt közöttük a szerelem szikrái, a hatalmas mosolyok, az önfeletti hangos nevetések, a gyengéd érintések és azok az őrjítő pillantások. Ezt tetőzte, hogy a környék csendes volt. Semmi külső zaj csak a madarak csicsergése és a ragyogón sütő nap. És ezt élvezték, hihetetlenül boldogok voltak.

Bill: Köszönöm az ebédet, fantasztikus volt.

Tom: Igazán nincs mit.

Bill: Én elmosogatok, te addig készítsd elő a bőröndöket és majd segítek pakolni.

Tom odasétált hozzá átkarolta és belecsókolt a nyakába. Végigsimított ikre karján majd az emeletre indult. Bill beleremegett ebbe, nagyon boldog volt és hihetetlenül szerelmes. Hamar végzett a mosogatással, mert nem volt sok mosatlan és rohant is fel bátyjához, aki már szorgalmasan szedte elő a cuccait.

Bill: Meg is jöttem…

Lépett be az ajtón és megborzolta a haját. Tom ledermedt ettől és kaján vigyorral az arcán indult meg Bill fele. Vadul megcsókolta közben beletúrt Bill hajába a másik kezével pedig már öccse pólója alatt járt. Kedves szavakat suttogott Bill fülébe, aki válasz helyett már ki is bújtatta Tomot a hatalmas pólójából. Tom felkapta Billt és az ágyra fektette, nem is törődve azzal, hogy teli van összehajtott ruhákkal, dobálták le azokat onnan, hogy elférjenek. Szinte letépték egymásról a ruhákat miközben az ajkuk egy percre sem vált egy egymástól. A csókok egyre vadabbak lettek, a sóhajok és nyögések egyre hangosabbak lettek. A simogatások és a csókok egyre jobban égették a bőrűket. Teljesen beindultak, már nem bírtak magukkal. Tom megfogta Bill ékességét és húzogatni kezdte rajta a bőrt egyre gyorsabb tempóban, amit Bill kéjes nyögésekkel jutalmazott. Keze után a szájával kényeztette ikre becsességét. Bill szinte dobálta magát az ágyon, markolta az ágyon lévő lepedőt, amit már nagyon összegyűrtek. Érezte, hogy lassan elmegy, de ezt még nem akarta, tudta, hogy bátyja mire vágyik. Kicsit elhúzódott Tomtól, aki egyből vette a lapot, mit is akar öccse.





Engedte, hogy rámásszon és végigcsókolja a testét elidőzve az érzékeny pontoknál. Kicsit játszott Tommal. Elért az ágyékához és visszament a nyakához, hogy újra megcsókolja. Őrületbe kergette ezzel Tomot, fokozva ezzel még nagyobb vágyat, ha lehet már ezt jobban fokozni. Vadul megcsókolta a száját, közben játszott a piercinggel, a másik kezével pedig már testvére ágaskodó hímtagját simogatta. Lejjebb csúszott és beleült. Mindketten hatalmasat nyögtek. Először lassabb, majd egyre gyorsabb tempót diktáltak. Teljesen egyszerre élveztek el. Bill, Tom mellkasára dőlt és szorosan bújt oda hozzá, Tom pedig átölte és cirógatta öccse hátát. Így várták meg, míg lélegzetük ismét egyenletessé válik. Párperccel később álomba merültek. Kb. félóra múlva pityegni kezdett Tom telefonja és erre ébredtek fel.

Bill: Mennyi az idő?

Kérdezte álmosan, mikor kinyitotta a szemét.

Tom: Mindjárt 3.

Bill: Huh, akkor be kellene fejezni a pakolást… mindjárt mehetünk anyáékhoz.
Tom: Igen, kellene, de nincs kedvem. Itt akarok maradni veled.

Húzta magához Billt.

Bill: Szeretlek!

Csókolta meg Tomot.

Tom: Én is téged.

Bill: Na gyere fejezzük be a pakolást, menjünk el anyáékhoz és este úgy csak a tied vagyok.

Tomon kaján vigyor jelent meg.

Tom: Szavadon foglak.

Bill csak kacsintott Tomra és elkezdtek felöltözni. Befejezték a pakolást és elindultak az édesanyjukhoz elbúcsúzni, ahol majdnem fény derül a titkukra.

Folyt. köv.

2010. június 17., csütörtök

A megvalósult álom - 26.rész

A másnap /szombat/ „szabad” volt. Nem kellett bemenni a stúdióba és ráértek aludni. Ezt kihasználva csak fél11 fele keltek ki az ágyból. Frissek voltak és ami a legfontosabb kipihentek, ami már rájuk is fért, ám mint minden jó dolog egyszer ez is véget ért. Kikeltek az ágyból felöltöztek és lesiettek a konyhába. Megitták a már ugyan késett reggeli kávéjukat, majd üzenetet hagytak édesanyjuknak, hogy a nap folyamán majd meglátogatják.

Tom: Mi legyen ebédre?

Bill: Megcsinálod?

Tom: Persze, csak mit? Én arra gondoltam, hogy csinálhatnánk pizzát.

Bill: Az szuper lenne, imádom…na meg persze Téged is.

Felpattant ülőhelyéről, Tomhoz sietett átölelte és egy halvány csókot nyomott ikre nyakára.

Tom: Én is szeretlek baba.

Bill mindig is szerette ha becézik, különösen ha az Tom volt. Jó érzés töltötte el, hogy valakinek fontos, van aki szereti, kötődik hozzá és, hogy azt a valakit ő viszont szeretheti. Tisztaszívből, úgy igazán. Mélyen beszippantotta Tom illatát, amitől mindig elalél és elmosolyodott. Érezte, ahogy Tom keze a derekára csúszik és magához szorítja. Nem szóltak csak ölelték egymást és ezzel ki is fejezték érzésüket, nem kellettek a szavak. Most nem. Ez így volt jó mindkettejük számára. Tudni, hogy ott van mellettük életük legfontosabb személye. A mámoros pillanatot, ami kettejük között volt a telefon csörgése szakította meg. Bill nyomott még egy csókot bátyja ajkára majd az emeletre sietett, Tom pedig a telefonhoz.

Tom: Halló? Oh szia anya….nem, csak szólni akartunk, hogy délután 4 fél 5 fele arra megyünk elköszönni….rendben anya én is téged …szia.

Lette a telefont és neki is látott a pizza készítéséhez.

Eközben Billnél:

Berakott egy Nena CD-t és énekelgetni kezdett. Elővette hatalmas bőröndjeit, majd kinyitotta szekrényit és válogatni kezdett a ruhái között. Kirakta őket az ágyra majd a fürdőbe sietett. Összeszedte az összes holmit, amit magával visz a turnéra, már csak a bőröndbe kellene bepakolnia. Ruháit hajtogatta bele a bőröndbe, amikor Tom lépett be az ajtón. Bill felnézett rá és megbabonázva nézte testvérét. Gyönyörű, mint mindig. Mosolyt ült az arcán ahogy Bill kémlelte, csillogtak a szemei, fekete haján a szobába beszökkenő napsugarak ragyogtak. Csak egy laza kinyúlt póló volt rajta és egy rövidnadrág. Pár pillanat volt míg Bill végignézett rajta de még is forróság öntötte el és nagyot dobbant a szíve, mikor Tom megszólalt.

Tom: Segítsek?

Ez kérdés lett volna, de a választ meg sem várva öccse mellé lépet és segített neki hajtogatni a ruháit.

Bill: Igen, köszönöm.

Hangzott el a kérdésre a válasz, kicsit késve. Egy darabig csendben pakoltak, majd beszélgetni kezdtek mindenről, végül az ebéd került szóba.

Bill: Finom illatok szűrődnek fel lentről.

Mosolygott sejtelmesen Bill.

Tom: Köszi…már nemsokára készen lesz, csak megpirul rajta a sajt…tudom, hogy úgy szereted.

Bill nem szólt semmit csak lágyan megcsókolta ikrét.

„Hogy lehet valaki ennyire figyelmes minden téren? Hogy lehet ennyire édes? Hogy tud ennyire boldoggá tenni és a felhőkbe repíteni egyetlen kis apró ám annyira jóleső gesztussal?”

Ezek jártak Bill fejében, hasonlóképpen Toméhoz, akit szintén elbűvölte öccse lágy csókja, mosolya és a szerelmes tekintette. Pár perc csókolózás után visszaszálltak a földre és tovább pakoltak így mire ebédre került a sor, Bill cuccai el is voltak pakolva.

Folyt. köv.

2010. június 14., hétfő

A megvalósult álom - 25.rész

Másnap reggel Bill simogatásra ébredt. Lassan kinyitotta a szemét és Tom édesen mosolygó tekintetével találkozik.

Tom: Jó reggelt édesem!

Köszöntötte szerelmét egy lágy csókkal.

Bill: Neked is szívem!

Tom: Hogy aludtál?

Bill: Nagyon jól. És te?

Kérdezte ikrét miközben hozzábújt.

Tom: Én is jól.

Bill: Mennyi az idő?

Tom: Kicsivel múlt negyed 7.

Bill: Ohh, mindjárt mehetünk próbálni.

Tom: Igen…Mit kérsz reggelire? Megcsinálom, te addig pihenj.

Bill: Téged.

Sejtelmesen vigyorgott Tomra és maga alá fordította.





Tom: Na gyere…

Folytatta volna tovább, de Bill már rátapadt az ajkára és vadul csókolni kezdte.

Tom: Hmm az én kis vad cicám.

Bill: Bizony vad…grrrr…

Jóízűen felnevettek, majd az órára pillantottak, ami hangosan jelezte, hogy fél7 van, lassan indulniuk kell.

Tom: Na gyere kis tigrisem, együnk valamit is induljunk.

Gyorsan felöltöztek, míg Bill rendbe szedte magát addig Tom lement a konyhába és pirítóst csinált meg kávét.

Tom: Kész van a reggeli.

Bill: Jövök már.

Csendben megreggeliztek majd indultak a stúdióba. Bőven 7előtt beértek. Párperc múlva megérkeztek a többiek is.

David: Nos fiúk akkor hajrá, mindent bele.

A fiúk összecsapták a tenyerüket és mindegyikőjük elfoglalta a helyét. David helyet foglalt az egyik széken egy rakás papír társaságában és figyelte a fiúkat, miközben szorgosan nézegette a papírjait a turnéval kapcsolatban. 9 órakor szünetet tartottak.

David: Jól van fiúk, eddig szuper 15 perc szünet, aztán folytatjuk.

Azzal kiviharzott a próbateremből egyenesen ki a kamionokhoz, amikre már szorgalmasan pakolják a kellékeket.

Georg: Szerintem menjünk, hamarabb végzünk.

Gustav: Igazad van.

Tom: David!!

Intett oda neki Tom, hogy ők mennek be.

David: Egy perc és ott vagyok.

2 óra múlva már minden számot hibátlanul eljátszottak.

David: Csodás fiúk, akkor kérlek segítsetek pakolni Sakiéknak!

Georg: Rendben.

David: Bill segítenél nekem?

Bill: Persze.

Leült David mellé és várta a feladatát.

David: Itt vannak még ezek a papírok, jó lenne ezekkel végezni. Át kéne nézni őket, helyszínek szerint csoportosítani és stb stb. Menjünk az irodába.

Bill: Mindig ennyi papír munka van?

David: Ez a kis része a dolognak, látod az asztalon a többi dossziét? Azt még az éjjel fejeztem be.

Bill: Te jó ég, miért nem mondtad, hogy segítsünk, ráértünk volna.

David: Nem, nem ti csak pihenjetek, hosszú lesz ez a koncert, több helyszint vállaltunk, mint eddig. Meg amúgy is holnap is meg tudtam volna csinálni, de egy kicsit én is pihenni szeretnék.

Bill: Persze, akkor húzunk bele.

Röpke 20 perc múlva Tomék jelentek meg az irodában.

Gustav: Készen vagyunk, mindent felpakoltunk átnéztük 2x is.

Bill: Azt hiszem David, mi is.

David: Remek srácok, akkor irány haza, pihenni és pakolni. Vasárnap fél11-kor találkozunk.

Elköszöntek a managertől és mindenki indult haza. Tom és Bill fáradtan dőlt el az ágyon.

Tom: Hullafáradt vagyok.

Bill: Én is.

Többet nem is nagyon beszéltek, mert elnyomta őket az álom. Este 11kor ébredtek fel. Elmentek fürödni majd egymás karjába bújva elaludtak.

Bill: Jó éjt Tom…

Tom: Jó éjt Bill!

Folyt…köv…

2010. június 11., péntek

A megvalósult álom - 24.rész

Tom: Mit nem akarsz?

Bill: Tom mi lesz most? Itt a turné a nyakunkon. Mi lesz velünk???

Tom egyből tudta, miről beszél Bill. Ő is félt ettől egy kicsit, de biztos benne, hogy meg tudják oldani valahogy.

Tom: Ne aggódj Billcsi, majd óvatosak leszünk és ha a hotelben leszünk több esélyünk van. Tudod, hogy szeretlek és ez nem lehet akadály nekünk. Semmi gond nem lesz.

Bill valamennyire megnyugodott Tom szavai hallatán, de még maradt benne némi félelem.

Bill: De… mi lesz ha rájönnek majd?

Tom elmosolyodott.

Tom: Nem fognak, ha meg igen kit érdekel?? Engem nem! Veled vagyok boldog, te vagy mindenem, mindennél jobban kellesz nekem. Ha kell én ország világ előtt beismerem, hogy szerelmes vagyok beléd!!

Hogy nyomatékot helyezzen beszéde végére beletúrt Bill hajába és megcsókolta. Bill csillogó szemekkel nézett Tom nyugalmat sugárzó arcára.

Bill: Köszönöm… nagyon szeretlek!

Bújt oda Tomhoz.

Tom: Én is szeretlek szívem! Megnyugodtál egy kicsit?

Bill: Teljesen! Sajnálom, csak megijedtem, nem bírnám ki nélküled.

Tom: Sssssh! Semmi baj. Na gyere csinálok neked egy jó kis habos fürdőt.

Bill: Jössz te is?

Tom: Menjek?

Bill: Én szeretném.

Tom: Jól van, megcsinálom a vizet és jöhetsz.

Azzal nyomott egy lágy puszit öccse homlokára és már sietett is a fürdőbe.

Tom: Bill!!! Kész a víz, jössz?

Bill: Igen csak egy pillanat.

Fél perc sem telt bele Bill már a fürdőszoba ajtajában állt.
Tom felpillantott rá. Megbabonázta a látvány. Bill összefogott hajjal, feszes fekete boxerben áll az ajtóban és szemével végig mérte Tom izmos testét miközben alsó ajkába harapott. Lassan szinte már csigalassúsággal lépdelt oda Tomhoz, hogy megszabadítsa boxerjától, majd a saját is levette. Tom beleült a kádba aztán Bill is. Fröcskölni kezdték egymást és fújkálták a habot. Önfeletti nevetés töltötte be az egész helységet. Az előző borongós hangulatnak már nyoma sem volt.






Hírtelen Tom magára húzta Billt, aki fejét ikre izmos mellkasára tette, miközben simogatták egymást. Az apró érintések egyre inkább forróbbá váltak, már szinte égette őket. Kezük egyre inkább merészkedett ágyékuk felé. Már nem bírtak magukkal. Csókokkal borították be egymás testét ahol csak érték.

Tom: Akarlak…ahh!

Bill: Én is téged. Gyere…

Billnek nem kellett kétszer mondania. Gyorsan kiszálltak a kádból és a szóba felé vették az irányt. Örömöt akartak szerezni egymásnak, ami sikerült is. Ismét egy csodás éjszakát töltöttek el együtt a rózsaszínfelhős másvilágban, a teljes megsemmisülésben. Egy újabb este, ami bizonyítja, mennyire szeretik egymást. Egy újabb este, amikor nem kellett félniük, hogy lebuknak. Egy újabb este, amikor egymáséi lehettek. Egy újabb este, ami boldoggá tette őket. Igen boldogok, mert vannak egymásnak és lesznek is, hiszen szerelmük erősebb mindennél. Ezzel a tudattal merültek el édes álmukba.

Foly..köv..

A megvalósult álom - 23.rész

Ma még hozok rész!:P

Negyed óra utazás után meg is érkezted a stúdióba. David nem volt még ott, de Gustav és Georg igen, így pár perc beszélgetés után neki is láttak a próbának. Félóra múlva mikor már javában folyt a próba David loholt be a próbaterembe megszakítva ezzel a gyönyörű dallamok szólását.

David: Hello mindenki, bocsi a késésért.

Georg Tomra nézett, aki bólintott.

Georg: A francokat David, ha mi 5-10 percet késünk, már ránk szólsz. Fél 1 óta itt próbálunk, te meg sehol. Most meg 1 van.

Tom: Hagyjad Georg, nincs időérzéke, csak tudnám miért is nem vettünk neki órát.

David tudta, hogy csak hülyéskedek a többiek, ezért jót nevettek, majd folytatták a próbát, David pedig ment az irodába összehívni a menedzsment többi tagját, a producereket, sminkeseket, öltöztetőket, testőröket… egyszóval mindenkit a turnéval kapcsolatos megbeszélésre. Mire David elintézte a fontosabb dolgokat a fiúk is végeztek a próbával, így David irodája felé vették az irányt. Bekopogtak, majd beléptek. Meglepte őket, hogy már mindenki ott volt, egytől egyig minden személy.

David: Gyertek fiúk, üljetek le. Nos… mint már tudjuk, vasárnap indulunk a turné első helyére. Kérek mindenkit, hogy kezdjetek bepakolni a bőröndökbe, pihenjetek sokat, felesleges programokat lehetőleg kerüljük. Fiúk reggel 7kor találkozunk itt, nehéz nap lesz indulás előtti utolsó próba az összes számmal. Próba után megkérjük Tobyékat, hogy segítsenek a felszerelést a kamionra felpakolni. Sminkesek, öltöztetők 8ra jönnek ők is pakolnak a kamionra. A pakolásban a crew (rendezők) segítenek mindenben. Péntekre nagyjából ennyi a program, szombaton búcsúzás a családtól, barátoktól stb stb de ezt úgy is tudjátok…- folytatta a programokról szóló tájékoztatást- Mára ennyi, köszönöm. Akkor holnap reggel találkozunk.

Kezdtek kiszállingózni az irodából az emberek. A fiúk még maradtak ráértek.

Gustav: Hihetetlen vasárnap már indulunk.

David: Na igen, hamar eltelt a „pihenő idő” …de azért jó lesz. A rajongók meg lesznek lepve az előadáson, az új elemek meg minden…

Tom: Szerintem állat lesz…

Dőlt hátra elégedetten Tom.

Georg: Na ná, hogy az lesz, én már várom.

David: Örülök neki, de most már menjünk, gondolom ti is szívesen lepihennétek már.

Gustav: Na, ezt eltaláltad öregem már fél 6.

Megittak még egy üdítőt és már indultak is haza.

Billéknél a kocsiban feszült volt a hangulat. Tom hülyéskedett, nevetgélt, vicceket mesélt de Bill csak nézet ki az ablakon és figyelte az elsuhanó fákat az útszélén, néha egy kis mosolyt erőltetett az arcára, de csak a szomorúság tükröződött benne. Tom semmit sem értett, hiszen olyan szép volt reggel minden. Talán megbántotta? De hisz nem is mondott semmit.

Tom: Bill…mi a baj?

Bill: Semmi.

Tom látta, hogy öccse most nem akar beszélgetni ezért nem is kérdezett semmi többet csak az utat figyelte. Lassan hazaérkeztek. Bill azonnal kiszállt a kocsiból és a házba indult, egyenesen a szobájába. Tom leparkolt, majd utána sietett. Öccse szobájába érve nem látott semmi különöset. Halk zene szólt, Bill a szekrénynél állt és kezdte válogatni a ruháit, mit is visz magával turnéra. Nem szólt semmit, csak leült az ágyra. Egy darabig nézte Bill.

Tom: Segítsek?

Bill: Igen, vedd elő a bőröndöket.

Tom: Rendben.

Elővette, majd segített pakolni Billnek. Kb. 10 perc múlva abba is hagyták, nem akartak még ma mindent elpakolni.

Tom megfogta Bill kezét és finoman magához húzta.

Tom: Mi a baj? Miért vagy ennyire szomorú?

Bill nagy nehezen felnézett Tomra könnyes szemekkel. Ikre kétségbe esett arcával találkozott tekintete.

Bill: Nem akarom…





Próbálta volna folytatni, de a könnyek utat törtek maguknak és nem bírta visszafojtani azokat. Hangos zokogásba kezdett és szorosan bújt oda Tomhoz. Tom is szorosan ölelte vissza, hogy éreztesse Billel itt van vele és bármi baj van ő segít neki. Hagyta kicsit megnyugodni öccsét, majd megkérdezte:

Tom: Mit nem akarsz?

Bill: ….

Folyt.. köv…

2010. június 10., csütörtök

A megvalósult álom - 22.rész

Sajnálom, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem, de sok dolgom volt és a ráadásul tegnapi napom még rosszabb volt :S De itt az új rész és most már lesz folyamatosan!

A másnap reggel hasonlóan mámorosan telt, mint az éjjel. Csókolták ölelgették egymást. Nem volt senki és semmi, ami zavarhatta volna őket. Miután felöltöztek lesiettek a konyhába ebédet csinálni, mert már elég éhesek voltak. Tom a specialitását, spagettit készített, míg öccse megterítette az asztalt. Nagy jó kedvűek voltak, és ez meglátszott minden mozdulatukban. Épp leültek az asztalhoz, hogy hozzá fognak enni, mikor megcsörrent az egyik mobil.

Bill: Ez az enyém lesz, egy pillanat.

Tom: Ki lehet az pont délben… megáll az eszem.

Mérgelődött Tom, mert nem akarta, hogy bárki is zavarja őket, majd szedett egy adagot az ételből. Eközben Bill:

Bill: Ok David, rendben… nem dehogy… aha, épp kajálni készültünk.. köszi, szia.

Visszaült az asztalhoz és bátyja kérdő tekintetével találkozott.

Bill: David volt az…

Tom: Mit akart?

Bill: Ja csak szólt, hogy ne felejtsük el, hogy tovább leszünk a turné megbeszélés miatt.

Tom: Hát ez remek… nem az, hogy nem várom a turnét, vagy nem szeretnék próbákra járni… de most egyszerűen nincs kedvem, csak veled akarok lenni és kész.

Billnek nagyon jól esett ezt hallani, hiszem ő is pont így érzett, és hogy az érzését kimutassa megszorította Tom kezét.

Bill: Én is veled szeretnék lenni mindig, de tudod mit? Igyekezzünk jól csinálni, ne hibázzunk, élvezzük és akkor hamar eltelik az idő.

Tom: Ebben van valami.

Mosolyodott el végre már Tom is.

Bill: Egyébként nagyon finom lett, jól laktam.

Tom: Én is.

Bill: Na akkor én elmosogatok, te meg addig állj ki a garázsból.

Tom: Rendben. De sietek!

Azzal fogta a kocsi kulcsot és kiment, Bill pedig mosogatni kezdett. Bekapcsolta a konyhában lévő kis rádiót, amiből jobbnál jobb zenék szóltak. Nem vette észre, hogy Tom bejött és őt figyeli miközben rázza magát és énekelget a mosogatónál. Azt hitte Tom még a garázsban szöszmötöl. Hátra fordult egy pillanatra és akkor látta, hogy ikre a konyhaajtónak dűlve kajánul vigyorog.

Bill: Hát te? Azt hittem még a garázsban vagy.

Mondta, kicsit zavartan, bár magam sem tudta miért kéne épp Tom előtt zavarban lennie, mikor minden korlát és fal leomlott már köztük. De ez a kis félénkség még megmaradt Billben és ez épp így jó Tomnak ez tetszik.

Tom: Mondtam, hogy sittek… mellesleg őrjítően szexi vagy.





Lépett oda Billhez és szenvedélyesen még is oly forrón csókolta meg Billt, hogy már a pultot kellett támasztania, mert úgy érezte kicsúszik a lába alól a talaj Tom csókjának bódító hatása miatt. Pár perc után, amely mindkettejüket a mennybe repítette szét váltak ajkaik.

Tom: Indulhatunk?

Kérdezte Billt, aki még lecsukott szemekkel állt előtte.

Bill: Már is.. csak….

Be sem fejezte már is rátapadt Tom ajkaira.

Bill:… most már indulhatunk!

Összemosolyogtak, Tom átkarolta és már indultak is.

Folyt..köv…

2010. június 1., kedd

A megvalósult álom - 21.rész

Kicsit késtem ezért elnézést, de most hoztam egy kis pikánsabb részt! :P

Miután elindultak a stúdióból hazafelé, beugrottak még a közeli szupermarketba, ahol szerencséjükre nem sokan voltak, de így is 7 óra elmúlt mire hazaértek. Tom megállt a ház előtt, Bill kiszállt és a házba sietett, mert eleredt az eső. Tom pedig leparkolt a garázsban, majd belépet a házba, az előszobába, ahol Bill is volt és a vizes ruháit kapkodta le magáról.

Tom: Oh, a francba esik ez is

Bill: Én is csurom víz vagyok, régen esett ennyire már

Tom: Az biztos…

Tom Billre pillantott, akin már csak az alsónadrág volt, a többi vizes ruhát pedig a kezében tartotta.

Tom:… gyorsan menj és fürödj le, meg ne fázz!

Bill Tomra pillantott, aki szintén a vizes ruháitól szabadította meg magát.

Bill: Rendben megyek már is, sietek!

Nyomott egy gyors puszit ikre ajkára, majd el is tűnt a fürdőszobába. Tom is levetkőzött és az emeletre sietett. Megágyazott, hogy minél hamarabb a melegágyba tudjanak bújni. Teát is készített, amit az éjjeli szekrényre tett. Pár perc múlva Bill lépett be az ajtón.

Bill: Kész is vagyok, siess te is!

Tom: Sietek!

Mosolygott sejtelmesen Tom és az ágyra mutatott.

Tom: Búj be, jövök én is mindjárt.

Kifelé indult az ajtón, de még visszaszólt.

Tom: Ja és csináltam teát, az felmelegít.

Bill Tom után nézett, aki eltűnt az ajtóból, majd a két bögrére nézett.

„ Milyen figyelmes, nem akarja, hogy megfázzak, és ez az utolsó mondata, hogy a tea felmelegít. Ebben van valami, de Tom közelébe sem ér. Ha csak rám mosolyog, már elönt a forróság…” Ezek a gondolatok jártak az eszében, miközben mosolyogva betakarózott és kezébe fogta a bögréjét aztán belekóstolt a teájába. Fél perc sem telt el, Tom már a szobában volt egy szál boxerban, ami jól kiemelte nagy ékességét. Bill megbabonázva nézte ikre izmos testét, ahogy egy-egy vízcsepp megcsillan rajta a kislámpa fényében, azokat a gyönyörű barna szemeket és a telt húsos ajkat, amelynek érzésére már úgy várt. Tom becsukta az ajtót és befeküdt Bill mellé az ágyba. Kezébe fogta a bögre teát és kortyolni kezdte a gőzölgő italt. Bill érezte Tom tusfürdőjének illatát, ami igen tetszett neki. Észre sem vette, hogy letette bögréjét és már az ővéért nyúlt, Tom csak mosolygott Billre, majd magához vonta szerelmét.
Tom: Gyere ide…

Tette hozzá elhaló hangon, mert ajkát a Billére tette és szenvedélyesen csókolta őt. Nyelvük vad játékba kezdett, mikor Bill Tom kezét érezte a csípőjén keresve a póló alját, hogy beférkőzhessen alá. Kezével végigsimította Bill gerincének vonalát. Bill testében bizsergés indult el, ami egyre csak fokozódott, mikor Tom megérintette férfiasságát, amin nem is sokára látható jelei voltak az izgalomnak. Akaratlanul is hatalmasat sóhajtott. Tom egy cseppet sem vesztegette az idejét. Bele csókolt Bill nyakába, majd a kulcscsontára és haladt egyre lejjebb szépen lassan, hogy csókokkal hintse be ikre testének minden cm-rét elidőzve a mellbimbónál, ahol a piercinggel játszott, a köldökénél tett egy kört, majd az alhasát kezdte el csókolgatni, miközben a boxert tolta le öccséről.





Tom megérintette Bill hímtagját gyengéden és húzogatni kezdte rajta a bőrt először lassú, majd egyre gyorsabb tempóban. Bill Tom hátát cirógatta, mikor megérezte bátyja nyelvét érzékeny pontján. Megmarkolta a lepedőt és Tom ütemére emelni kezdte a csípőjét. Tom szájában egyre jobban keményedett a vágytól erősen lüktető szerszám. Bill érezte, ha most nem hagyja ezt abba Tom, akkor hamarosan el fog sülni. De ő ezt nem akarta. Azt szerette volna, hogy Tom is átérezze azt, amit ő is. Hatalmasat nyögött és kissé összébb zárta lábait. Tom felnézett Billre és látta a huncut mosolyát, egyből tudta mit akar Bill. Lassan abbahagyta amit csinált és engedte, hogy Bill felüljön. Megcsókolta Tomot, bele is harapott az ajkába. Tomnak tetszett ez a fajta vadság. Bill szabad utat kapott. Maga alá fordította és felfedező útra indult a testén. Csókolta, harapdálta izmos testét, miközben kezével izgatta Tomot a boxerján keresztül. Tom lehunyta szemeit és átadta magát az élvezetnek, ám ekkor már ágaskodó férfiasságán megérezte Bill hideg nyelvpiercingjét.

„Hihetetlen mennyire jól csinálja… ah… annyira szeretem”

Ezek jártak az eszében, és ezt tudatni is akarta Billel.

Tom: Bill…

Kezdett volna bele, de csak ennyi jött ki a száján. Bill gyorsított a tempón és Tom szinte dobálta magát az ágyon.





Tom: Billcsi…annyira jó vagy!

Nyögte ki el-elhaló hangon Tom. Bill pár pillanat múlva Tom mellé bújt, aki vadul csókolni kezdte, miközben rámászott. Bill felhúzta lábait, hogy Tom könnyebben a
Odaférjen. Megfogta a férfiasságát és kényeztetni kezdte, hogy az esetleges fájdalmakról elterelje öccse figyelmét.




Mikor látta, hogy Bill készen áll óvatosan beléhatolt. Most már egy testté és egy lélekké váltak. A szobát a nyögések és sóhajok töltötték be. Egyszerre értek a csúcsra. Tom szorosan magához húzta Billt. Kellett egy kis idő míg lélegzetük ismét helyre állt.

Tom: Nagyon…nagyon jó voltál!



Mondta, közben csókolta Billt. Úgy érezte, hogy ezt meg kell osztani vele, mert hihetetlenül élvezte a dolgot. Bill csábosan mosolygott és megcsókolta Tomot.

Bill: Te is… a legjobb……szeretlek!

Mondta két csók között.

Tom: Én is téged….nagyon!

Ezután már nem szóltak egymáshoz. Nem kellettek a szavak, a tettek és a pillantások a mosolyok mindent elárultak. Pár perc múlva már szuszogásuk töltötte be a szobát, egymás karjában elaludtak.

Folyt…köv…