2010. december 30., csütörtök

Életem az ikrek húgaként - 30. rész

Sziasztok drágáim!

Végre volt egy kis időm és betudtam fejezni a részt!
Kíváncsi vagyok szerintetek, hogyan fog folytatódni a történet Bill és Tom valamint Georg és Évi között. Várom az ötleteiteket.
Jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

30. rész – Mindenre fényderül

- Megjöttem. – szólt, mire Bill felült az ágyán.
- Tom? – gyújtotta fel az éjjeli lámpát.
- Ahszem egy kicsit berúgtam.
- Azt látom. Gyere, feküdj le. – Tom nagy nehezen odasétált, lerúgta magáról a cipőt és úgy ahogy volt ruhástól bezuhant az ágyba. Bill betakarta és gyermekien bújt oda hozzá.
Reggel Bill viszonylag hamar felkelt az utcai zajok miatt. Felült az ágyában, nyújtózott egyet majd lassan lebattyogott a földszintre. A konyhát és a nappalit a nap aranysárga sugarai ragyogták be. Kávéját kortyolva a reggeli újságot lapozgatta. Felnézett az órára, 7 órát mutat. Miután megunta az újság cikkeinek bújását, ami többnyire a város felújításáról és az elkövetkezendő szavazásról szólt, inkább felment a szobájába és csendben felöltözött. Tom még békésen alszik az egész ágyat elfoglalva. Bill mosolyogva tekint végig szuszogó bátyján majd ad egy aprócska puszit ad a homlokára és ismét a földszintre igyekszik. Magához vette kocsi kulcsát és elhagyta a házat. A város utcái nem mondhatóak kihaltnak. Sok autós és megannyi munkába igyekvő járókelő hemzsegett. Bill ledöbbent a látványtól, nem szokott ilyenkor még felkelni, pláne nem a város utcáit járni. Hiába kellett sokat várni a lámpáknál a hosszú autósor miatt, ő inkább még furikázott a városban pár kört. A turné során nem volt lehetőség ilyesmire. Élvezte a szabadságot, azt, hogy a nap melengeti arcát, hogy egy- egy tini lány integet neki a járdáról. Aztán eszébe jutott szeretett bátyja és a szívét melegség öntötte el. Végül elérkezett oda, ahova készült, a város legfinomabb pékségébe. Meg akarja lepni Tomot egy kis reggelivel, biztos jól esne neki. Miután bevásárolt hazafele igyekezett, nehogy felkeljen Tom, mielőtt hazaérne, bár erre csekély esélyt látott. Gondolt egyet és bekapcsolta a rádiót. Pont vége lett az egyik kedvenc számának.

„Üdvözlöm a kedves hallgatókat Peter Franz vagyok. Következnek fél 8-as híreink. Megtalálták a múlthéten ellopott autó tulajdonosát. A rendőrség szóvivője szerint a tulajdonos ellen eljárás indult, mivel nem jelentette be autója eltűnését. A tolvajt még nem kapták el, de friss információk szerint újabb 3 balesetet okozott az utakon.
Tegnap ünnepelte 10. születésnapját a Club Sunrise. Megannyi híresség jelent meg a partyn mint például: Alex C., Cassandra, a Tokio Hotel csajozó gépe Tom Kaulitz, Silbermond és még sokan mások.
Közlekedési híreink…” – kapcsolta ki a rádiót, mert megérkezett. Megterített, készített kakaót és várta Tom mikor ébred fel. Nem kellett sokat várnia, bátyja fejét fogva sétált le a lépcsőn.
- Auu a fejem. – foglalt helyet és egy halvány mosoly jelent meg az arcán, látva Bill kedvességét.
- Benne voltál a rádióban. – szólt Bill és kiöntötte a kakaót.
- Igen? – kapta fel fejét rémülten Tom. Nem emlékszik mit csinált a csajjal, de abban biztos volt, hogy nem feküdt le vele. Azt nem tenné meg Billel. Reménykedett, hogy tényleg nem csinált semmi rosszat. Vagy még is?
- Aha. Felsoroltak pár hírességet, aki ott volt a bulin, persze téged nem hagyhattak ki. De ez nekünk csak jó, így legalább nem feltűnő, hogy folyton együtt lógunk. Nem gondolod? – nézett kérdőn bátyjára, aki csak bámult maga elé. – Tom?!
- Tessék? Ja persze, igazad van. Ahogy mondod. – bólogatott hevesen majd falatozni kezdett. –Egyébként, köszi a reggelit, nagyon finom. – sandított Billre, aki szintén reggelijét fogyasztotta. Jól esett neki ikre kedvessége. – Szeretlek Bill. – csókolta meg öccsét miután mindketten abbahagyták az evést.
- Én is téged Tom.
- Mit szeretnél ma csinálni? – érdeklődött Tom.
- Hmm nem is tudom. Veled lenni. – mosolyodott el és a nappaliba mentek.
- Ez igazán jól hangzik. – forrtak össze egy csókban.

* * *

A délelőttöt TV nézéssel töltötték el. Tom végül megunta és úgy döntött felmegy, összeszedi kicsit magát. Hirtelen csengettek.
- Ki lehet az? – tette fel a kérdést magában Bill, majd ajtót nyitott. - Andy, nahát. Gyere be. – invitálta be barátját. – Hallom jó buli volt az este.
- El sem hiszed mennyire. Az a sok csaj… sajnálhatod, hogy nem jöttél.
- Talán legközebb. – mosolyodott el.
- Ajánlom is. A bátyád is elég jól érezte magát azzal a szőkeséggel. Tényleg hol van most Tom? Ja biztos alszik, nem csodálom rendesen berúgott… hehe. – nevetgélt Andreas.
- Milyen szőkeséggel? – a halvány kis mosolyt döbbenet és düh váltotta fel.
- Azt hiszem valami Erika. A fene tudja már a nevét, de eléggé összegabalyodtak ott a tánctéren. Nem semmi nő, az már biztos. Várj, megmutatom. – vette elő telefonját. – Áh meg van, nézd csak. Egy mázlista a bátyád. – mutatta a képet Billnek, amin Tom és a szőke lány épp a tánctéren csókolóznak. Bill nem volt képes elhinni a hallottakat, pedig a kép nem hazudik. Könnyek gyűltek a szemébe. „Hogy tehette ezt? Ugye nem…ugye nem feküdt le a lánnyal? Nem… nem azt nem… Azt mondta én más vagyok, hogy engem szeret. Ugye szeret? Ugye szeretsz még Tom? „ – gondolta magában heves dacot vívva könnyei ellen.
- Az… - válaszolta némi csend után. Robogás hallatszott a lépcső felől felöl.
- Bill szerinted a … - torpant meg hírtelen a lépcsőn, amint meglátta Andreast. -…Andy, hát te itt? Dühöt és haragot érzett Andy és saját maga iránt. Aztán Billre pillantott, aki kétségbe esetten nézett rá. Tom lesütötte a fejét. Tehát tudja, Andy biztos részletesen beszámolt az esti kis kalandjáról, nem is sejtve ezzel mekkora fájdalmat okozott Billnek. Bill amint látta Tom reakcióját kiejtette kezéből a telefont és a kocsi kulcsot vette magához majd az ajtó felé vette az irányt.
- Bill várj!! Még is hová mész? – szaladt utána Tom és az ajtóban még elkapta öccse kezét.
- El. – próbálta volna kiszabadítani karját Tom erős szorításából, de nem sikerült neki.
- De még is hová? – félelem jelent meg szemében. Aggódott Billért, ne hogy valami butaságot csináljon.
- Évihez, ha éppenséggel tudni akarod… és most kérlek engedj el! – rántotta el kezét majd beszállt autójába és elhajtott. Tom csak nézett öccse után a messzeségbe, majd becsukta az ajtót és Andybe botlott.
- Hát ennek meg mi baja van? – nézett furcsán Tomra.
- Nyilván tegnap elfelejtettek valamit fontosat megbeszélni Évivel. – sóhajtott majd leült a kanapéra Andreas mellé.

* * *
- „Szia Bill miújság?”

- „Szia, átmehetnék? Ráérsz most? Georg otthon van?” – zaklatott volt a hangja.

- „Persze, gyere nyugodtan. Georg még alszik, de mondd csak Bill, minden rendben van?”

- „Nem igazán. 10 perc és ott vagyok”

- „ Bill…” – de Bill már letette és végre szabadjára engedhette szemeit maró könnyeit.
Bill tényleg hamar megérkezett és bekopogott.
- Nyitom. – szóltam és teljesen lefagytam mikor kinyitottam az ajtót. Könnyei teljesen átáztatták az arcát, sminkjét teljesen elmosva. Azonnal a nyakamba borult és hangos zokogásba kezdett.
- Úristen Bill mi történt? – öleltem magamhoz és próbáltam vigasztalni kisebb nagyobb sikerrel. – Menjük beljebb és szépen elmondod mi történt, rendben? Hoztam neki egy pohár vizet és zsebkendőt. Úgy látszott kicsit megnyugodott, de a könnyek ott csillogtak a szemében.
- Mi történt Bill? – fogtam meg a kezét bátorítás képen. Épp szóra emelte a száját, mikor Georg hangját hallottuk a konyha felől.

- Szívem, elmegyek vásárolni. Áh szia Bill, te is itt vagy. Miújság? Te kérsz valamit?
- Nem kérek semmit Georg.
- És te szívem? – tekintett rám.
- Ott van egy cetli az asztalon, ráírtam, ami kell. – válaszoltam, de Bill most sokkal jobban aggasztatott. Láttam rajta mindjárt elsírja magát.
- Jól van, akkor megyek. Sziasztok.
- Szia. – köszöntem és ismét Billre figyeltem.
- Tohm… - és egy újabb könny csordult le az arcán.

Folyt. köv.

Következő rész: Georg nem ért semmit

2010. december 27., hétfő

Életem az ikrek húgaként - 29. rész

Sziasztok drágáim!
A szavazás lezárult és örülök, hogy azért a többségnek tetszik az új dizi.
A novella után itt a rész, amit már annyira vártatok.
Nem is húzom az időt, jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

29. rész – Andreas mindent elront

Már másfél hete, hogy ideköltöztem Georghoz. Fantasztikus érzés. Élvezem, hogy kedvezhetek Georgnak, mikor fáradtan tér haza a stúdióból. Ugyanakkor érzem ennek az egésznek a felelősségét is. Sokan gondolhatják most, hogy milyen felelőtlen vagyok, hogy belevágtam ebbe az egészbe ilyen fiatalon, de nem hiszem, hogy bármi miatt is aggódnom kellene. Georggal mindent meg tudok beszélni és ott segít, ahol csak tud. Ő már évek óta egyedül él, így pontosan tudja ilyen egy háztartást vezetni. Emellett sokat foglalkozik velem. Szerencsére már csak ősszel lesz vizsgám és a sulinak is vége. Vannak terveim a jövőt illetően, de az még odébb van. Most még szép és jó minden… legalábbis azt hittem.
A srácoknak most szabad napjuk van, így otthon pihengetnek. Délután csengettek.
- Megnézed ki az? – kérdezte bátyától Tom.
- Aha. - állt fel unottan és az ajtóhoz battyogott. – Nahát, Andy csá! – pacsiztak le az ajtóban és beljebb invitálta barátjukat a házba.
- Szia Bill, hogy vagytok? – huppant le mellé a kanapéra és üdvözölte Billt is.
- Megvagyunk haver, na és te? Mesélj, milyen volt New Yorkba? – érdeklődött Tom.
- Áh ne is kérdezzétek. Miután vége volt apám konferenciájának indultunk a reptérre, de az összes németországi járatot törölték. Értitek az összeset?! Már kezdett NY undorom lenni. 2 hónap bőven elég volt ott. Na de nem ezért jöttem. Ráértek este? – nézett hol egy egyikre hol a másikra.
- Ami azt illeti én megígértem Évinek, hogy elmegyek hozzájuk. – válaszolt Bill.
- Na és te haver? Este tök jó buli lesz a Sunriseban. Gyere, ha már Bill nem jön. – kérlelte Tomot.
- Ne… nem is tudom. – nézett Billre, akitől valamilyen reakciót várt. Persze Bill értette és hevesen bólogatni kezdett, hogy mondjon igent.
- Jól van, meggyőztél. – sóhajtott mélyet, mert egyáltalán nem volt kedve most bulizni. Csak Billel szeretne lenni és remélni, hogy szüleik elmennek vacsorázni vagy Éviékhez, így kettesben tudnának lenni.
- Ez a beszéd. Na jól van most megyek. 9-kor nyit a hely, el ne késs! – fenyegette meg ujjával Tomot.
- Nem fogok. – legyintette Tom és kikísérte barátját. – Egyáltalán nincs kedvem elmenni. Miért kérted, hogy mondjak igent? – nézett kérdőn öccsére.
- Mert nem akartam, hogy feltűnjön, mostanában nem megyünk sehova. Nem akartam, hogy gyanús legyen. Tom, nem szabad lebuknunk megint. – bújt bátyja karjai közzé.
- Igazad van Billchi.
A délután sajnos hamar véget ért Tom számára. Kedvetlenül indult fel szobájába készülődni. Viszonylag hamar elkészült, így megkereste Billt. A szobájában volt és éppen egy könyvet olvasott.
- Bill… ígérem, nem leszek sokáig. – húzta magához és megcsókolta.
- Maradj addig, ameddig csak akarsz. Érezd jól magad.
- De én veled érzem jól magam, nem pedig egy zsúfolt, füstös, büdös kis helyen. – vágta be a durcát.
- Te is jól tudod, hogy a Sunrise nagyon is jó hely és nem mehetnek be akárkik.
- Neked miért van folyton igazad?
- Neked meg nem kellene már indulnod? – mosolygott Bill.
- De igen, megyek már. Jó éjt Billchi, szeretlek. – búcsúzott el öccsétől és elindult a szórakozó helyre.

A Sunriseban:

- Tényleg nem késtél. – szólt oda Andy köszönés helyet.
- Mondtam, hogy nem fogok.
- Kár hogy Bill nem jött, nem tudja miből maradt ki. Annyi jó csaj van itt.
- Aha. – sóhajtott egyet. A csajok most tőle nem megszokottan hidegen hagyták. – Tudod, még mindig szokatlan, hogy Évi elköltözött és amint van egy kis időnk, meglátogatjuk. – terelte a témát Tom.
- Aha, megértem. Na gyere lefoglaltam egy asztalt.
Bementek a discoba és megdöbbenve vették észre, hogy már tele van a tánctér táncoló fiatalokkal.
- Erről beszéltem. Írtó nagy buli lesz.
- Gondolom. – nézett körbe Tom.
- Mi van veled? Olyan savanyú vagy. Lazíts már, vagy David olyan szorosra vette a gyeplőt? Tudom mi kell neked … egy jó ital és egy bomba nő. Nézd ott van az a szőke, milyen bögyös. – bökött a tánctér felé mikor a csaj éppen arra nézett és integetni kezdett nekik.
- Mit adhatok az uraknak? – kérdezte a pultos srác.
- 2 sört és valami erőset. – válaszolta Andy Tom helyet is. Miután megkapták az italukat, helyet foglaltak a lefoglalt asztalnál. Egymás után itták a feleseket és beszélgettek, majd Andreas elment táncolni egy csajjal. Hamarosan Tom is társaságot kapott.
- Tom Kaulitz? – szólította meg egy lány.
- Igen?! – nézett fel a lányra poharából fátyolos szemmel. Az a szőke csaj volt az, akit Andy mutatott.
- Leülhetek?
- Felőlem. – azzal a lány leült és beszélgetni próbált Tommal, ám neki ehhez semmi kedve nem volt. Egymás után itta az italokat, amiket Andy rendelt neki kérés nélkül és kezdett egyre jobban becsípni.
- Nem akarsz táncolni? – kérdezte a lány mikor megunta Tom szótlanságát.
- Kösz most nem.
- Na gyere már, ez a kedvenc számom. Légyszi, a kedvemért. – kérlelte és úgy tűnik bevált, mert Tom felállt. A tánctéren kerestek egy viszonylag nyugisabb részt és táncolni kezdtek. Jobbnál jobb számok követték egymást, többnyire Tom kedvencei, így egészen belemerült a táncba. A sok pörgős szám után most egy lassabb következett és ezt kihasználva a csaj odasimult Tomhoz. Tom már nem igazán volt beszámítható állapotban így engedte a csajnak, aki feltűnően élvezte ezt. Időközben Andy is megkereste barátját és széles vigyor jelent meg a száján mikor látta, hogy épp egy csajjal táncol. Örült neki, hogy Tom végre felszabadult és bulizik egy jót.
- Mondták már, hogy jól táncolsz? – kérdezte a szőkeség Tomtól.
- Egy páran már igen. Elég sok mindenhez értek.
- Ehhez is? – hajolt közelebb a lány Tomhoz és ajkaira tapadt. Tom először eltolta magától a lányt, de az újra megcsókolta és Tom már hagyta neki.
Hajnaltájt indult haza a szórakozóhelyről. Nagy nehezen felbotorkált az emeletre és egyenesen Bill szobájába ment.
- Megjöttem. – szólt, mire Bill felült az ágyán.
- Tom? – gyújtotta fel az éjjeli lámpát.
- Ahszem egy kicsit berúgtam.
- Azt látom. Gyere, feküdj le. – Tom nagy nehezen odasétált, lerúgta magáról a cipőt és úgy ahogy volt ruhástól bezuhant az ágyba. Bill betakarta és gyermekien bújt oda hozzá.

Folyt. köv.

Következő rész: Mindenre fényderül

2010. december 24., péntek

Novella: Ünnep

Sziasztok!
Ahogy ígértem egy novellát hoztam. Remélem tetszeni fog :)
Köszönöm azoknak akik gondoltak rám, aranyosak vagyok és szeretnék mindenkinek Békés Boldog Karácsonyt kívánni!!

Ünnep


Szerző: Eva Kaulitz
Kategória: twincest
Korhatár: 12
Szereplők: Bill Kaulitz, Tom Kaulitz, Gustav Schafer, Georg Listing, Saját női karakter
Műfaj: romantika
Fő párosítás: Bill/Tom
Mellékpárosítás: Tom/Saját női karakter
Figyelmeztetés: -
Befejezett: Igen

2015. december. 21-e kedd. Ezt a napot írjuk. Kint nagy pelyhekben hull a hó és az egész várost beborítja vakító fehérségével. Rögtön itt a karácsony és én még mindig nem tudom, hogy mit vegyek az öcsémnek. Mindig azt mondja, nem kell neki semmi. Ellentétben Dorával, aki már hetek óta azt hajtja, mit szeretne. Dora a barátnőm. Kb. 4 hónapja vagyunk együtt, de semmit sem érzek iránta. Ő örül, hogy vagyok neki, én pedig megkapom tőle azt, amit akarok. Naiv lány. Ő hisz a szerelemben, én kevésbé. Sosem voltam még szerelmes egy lányba sem. Nem is tudom miért nem küldtem még el. Lehet nyersnek és önzőek tűnök, de én csak élvezem az életet, míg lehet.
- Tom szívem… a csajokkal elmegyünk vásárolni, kölcsön tudnád adni a kocsidat? – sietett le a lépcsőn, én meg csak reméltem nem esik el a 10 centis tűsarkújában.
- Bocs, de kell nekem is. Elmegyek, veszek Billnek valamit. – válaszoltam hanyagul.
- Jaj, már megint. Tegnap is ezt mondtad és még sem vettél semmit. – állt meg előttem, de nem voltam hajlandó ránézni sem. – Nekem nem is akarsz venni semmit? … Látom nem is érdekel, amit mondok. Megyek is. – sértődött meg és kifele igyekezett, ám ekkor utána szóltam. 
- Rendben. Viheted a cuccaidat is. – kapcsolgattam a TV-t.
- Tessék? – fordult vissza. – Azt akarod, hogy elmenjek?
- Ja. Örülök, hogy sikerült végre felfognod.
- Hogy te mekkora egy szemét vagy. El is megyek, nekem nem kell egy ilyen alak. mint te. Sokkal jobbat találok nálad. – kiabált a képemben és felsietett az emeletre, hogy összeszedje kevés holmiját.
A kiabálásra Bill is kijött szobájából.
- Mi folyik itt? – kérdezte értetlenül.
- A bátyád kihajított, mint egy koszos lábtörlőt. Sajnállak, hogy ilyen testvéred van. Na minden jót. – vágtatott végig a lakáson és hangos ajtócsapódás közepette elhagyta a házat. Bill nehezen fogta fel az előbb történteket, majd mikor realizálódott benne, hogy mi történt lejött hozzám.
- Tényleg szakítottatok? – ült le mellém.
- Ugyan Bill, soha nem is szerettem. Bánom, hogy ilyen sokáig húztam.
- Nem értelek Tom. – rázta meg fejét rosszallóan.
- Mit nem értesz?
- Csak kihasználod a nőket. Nem volt még egy normális párkapcsolatod sem. Nem lesz ennek jó vége.   
- Mit tudsz te erről Bill? Hány barátnőd is volt eddig?  Kettő? Három? – már akkor megbántam mikor kimondtam. Döbbentséget és mérhetetlen szomorúságot láttam rajta.
- Annyit azért én is tudok, hogy jó ha van kit szeretni és van aki viszont szeret, tőrödig veled. Remélem, hogy egyszer majd megtapasztalod. – felsietett a szobájába.
- Billh…- szóltam utána, de meg sem hallotta. Az egyetlen ember, aki érezteti velem, hogy szeret. Még is mindig megbántom, pedig csak jót akar.  Utána akartam menni, de tudom jobb most kicsit egyedül hagyni. A szobámba mentem és elgondolkoztam. Egyrészt örültem, hogy Dora elment, így nem kell az állandó vinnyogását hallgatnom. Másrészt rájöttem Billnek mennyire igaza van és változtatnom kell a dolgokon. Szeretném átélni én is a szerelemnek azt a varázsát, amiről Bill folyton beszél. Talán szerelmes valakibe? Nem is mondta. Bár hogy is mondta volna, mikor szerinte semmibe veszem az ilyesmiket. Pedig nem így van, nekem fontos a boldogsága. Elmélkedésem után átmentem Billhez. Az ágyán feküdt és békésen szundikált. Milyen gyönyörű. Eddig nem is vettem észre milyen szép arca van. Lassan odasétáltam az ágyához és betakartam.
- Tom… - suttogta.
- Csak bocsánatot szeretnék kérni. Bunkó voltam és igazad van. Én még sosem éltem át azt, amit te, de nagyon szeretném.
- Semmi baj Tom. – mosolygott álmosan.
- Aludj nyugodtan. – csuktam volna be az ajtót.
- Várj! Maradj itt velem. – arrább húzódott az ágyban, helyet szorítva nekem. Bebújtam mellé ő pedig gyermekien bújt hozzám. Magamhoz öleltem, akartam éreztetni vele, hogy mindig mellette vagyok. Pillanatok alatt visszaaludt. Nekem viszont nem jött álom a szememre. Egy darabig a kinti hóesést néztem a párás ablakon keresztül, majd egyenletes szuszogását hallgattam. Különös érzés fogott el. Mellette mindig megnyugvás van, közelsége melegséggel tölt el. Ezt az érzést újra és újra át akarom élni, soha nem akarom elveszíteni. Nekem ő jelent mindent. Gondolataimat mocorgása zavarta meg, miközben nevem suttogta. Halványan elmosolyodtam. Senki sem tudja kimondani a nevem olyan szeretettel, mint ő. Magamhoz húztam és álomba szenderültem. Másnap reggel ébredtem fel és Bill már nem volt mellettem. Nem éreztem gyengéd ölelését. Kinyitottam a szemeim, amik Bill félmeztelen testén állapodtak meg. Gyönyörű. Hófehér bőre libabőrös lett, biztos fázott. Lassan mögé sétáltam és átkaroltam. Kicsit összerezzent, megijeszthettem.
- Tohm… azt hittem még alszol.
- Gyönyörű vagy. – tereltem a témát és a nyakába csókoltam. Nem tudom miért, de úgy éreztem ezt kell tennem és ő nem húzódott el tőlem.
- Segítesz díszíteni? - kérdezte és lecsukódtak szemei.
- Persze. Hol kezdjük? – léptem hátrább, hogy lássam az arcát.
- A nappaliban. – válaszolt halkan, majd kiment. Megálltam az ajtóba és figyeltem mozdulatait. Előszedte a díszeket és nekiláttunk a díszítésnek. Délután lettünk kész mindennel.
- Meg kellene nézni, megérkezett –e már anyáék ajándéka.
- Elviszlek, gyere.
Míg ő intézte anyuék ajándékát én szétnéztem az üzletbe, mit vehetnék Billnek, de semmi érdekeset nem találtam, aminek örült volna. Haza mentünk és vacsorát készítettünk. Este átjönnek Georgék, csapunk egy laza estét.
- Csá haver. – pacsiztunk le az ajtóban a többiekkel.
- Te figyu már, hol van a csajod? – nézett körbe Georg.
- Nem tudom, de nem is érdekel. – legyintettem és Billre néztem. Dora érdekelt a legkevésbé.
- Csak nem…? – nézett Gustav sejtelmesen.
- De, elküldtem. Kész, nem bírtam tovább.
- Öregem, már itt volt az ideje. Az a csaj nem komplett, de tényleg. – na ebben legalább egyetértettem velük. Az este jól sikerült, elég későn mentek el a srácok.
- Holnap karácsony. – pillantott fel a faliórára és elmosolyodott. Éjfél már javában elmúlt, így úgy döntöttünk, hogy lefekszünk.
Hát eljött a karácsony. Reggel mikor lementem a földszintre nem várt kép jelent meg a szemem előtt. Bill a fenyőfát díszítette. Akarva akaratlan elmosolyodtam. Megint úgy ragyogott a szeme, mint tegnap és most is elbűvölően nézett ki, pedig csak póló és egy melegítő nadrág volt rajta. Segítettem a díszítésben, majd a kutyusokkal játszottunk egy nagyot. Eltelt az idő és kezdett besötétedni. A ház szépen ki volt világítva a karácsonyfa fényei is beragyogták a nappalit.
Az elmúlt napokban különösen éreztem magam. Bill valami furcsa érzést váltott ki belőlem, sosem éreztem még ilyet. Épp a fürdőbe igyekeztem, ám mikor beléptem megtorpantam. Bill állt előttem anyaszült meztelen. Nem szóltunk semmit csak néztük egymást. Hirtelen jött ötlettől vezérelve becsuktam magam mögött az ajtót és levettem boxerem. Behúztam magammal a zuhany alá. Megnyitottam a csapokat és a gőz hamar betöltötte a helyiséget. Dereka köré fontam karjaim és olyan szenvedéllyel amennyire csak tudtam megcsókoltam. Meglepődött, de nem taszított el magától. Végignyaltam alsó ajkán, mire résznyire kinyitotta utat biztosítva nyelvemnek. Leírhatatlan érzés járta át a testem mikor nyelveink összefonódtak és éreztem heves szívdobogását. Ugyan úgy érzett, mint én. Legalább még egy órát töltöttünk el a zuhany alatt egymás kényeztetésével és én végre megértettem, amit mondott. Mennyire jó másnak örömet okozni, vigyázni rá, óvni mindentől. Én csak egy embert vagyok képes így szeretni, az pedig Bill. Be szeretném neki bizonyítani, hogy mennyire szeretem. Magunkra csavartunk egy törölközőt és úgy, ahogy voltunk a karácsonyfa elé kuporogtunk.
- Ez a tied. – nyújtott át egy kis csomagot, amiben levél volt. Elolvastam és könnycseppek hagyták el az arcomat. Hogy nem vettem eddig észre? Hogy tudta így elpalástolni az érzéseit?
Lassan felnéztem rá.
- Én nem vettem neked semmit. – húztam el a szám.
- Te adtad nekem a legszebb ajándékot… a szívedet.
- Bihll éhn… szeretlek. – suttogtam halkan, mintha bárki is meghallhatná.
- Boldog karácsonyt Tom!

- Boldog karácsonyt Bill! – csókolt meg és én végre megtudtam mi a szerelem.

Vége

Várom a kommenteket! *-*

2010. december 22., szerda

Életem az ikrek húgaként - 28. rész

Sziasztok Drágáim!

Végre szünet!! :D
Kicsit megkésve ugyan, de itt a rész. Most már remélhetőleg jobban tudok haladni és sűrűbben lesznek részek. Hamarosan egy novella is várható lesz, de nem húzom az időt. Jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

28. rész – Mámoros este

- Akkor én megyek, Évi már biztos vár. Holnap találkozunk, sziasztok. – azzal beült kocsijába és elhajtott.
- A hős szerelmes. – nevetett fel Gustav majd mindnyájan hazaindultak.
- Megjöttem szívem.
- A konyhában vagyok. – szóltam ki és az asztalra tettem a vacsorát. – Készítettem vacsorát. Remélem éhes vagy.
- Mit a farkas. – dörzsölte össze tenyerét gyermekien és helyet foglalt az asztalnál. – Fenséges volt drágám, köszönöm. – karolt át a mosogatónál állva, miután befejezte az evést és a nyakamat kezdte puszilgatni. – Nincs kedved lazítani? Hosszú napunk volt. – lehelete súrolta a bőröm, amitől kirázott a hideg. Hihetetlen, hogy egyetlen érintése milyen érzéseket kelt bennem. Maga felé fordított és mohón tapadt ajkaimra. Éreztem hevesen dobogó szívét és szapora légzését. Kezei áttértek a derekamra és óvatosan a konyhapultra ültetett. Lábaimat köré fontam és gyengéden átkaroltam. Csókjai bódítóan hatottak rám, még is egyre jobban forrt a vérem. Lassan kigombolta a felsőmet és a földre dobta. Apró puszijai már a dekoltázsomat érték, mikor felkapott és óvatosan a kanapára fektetett. Befúrta magát combjaim közzé és nadrágomtól is megfosztott. Fordítottam a helyzeten és az ölébe ültem. Érezhető jelei voltak izgatottságának. Kezeimmel pólója alá nyúltam és cirógatni kezdtem mellkasát. Nem sokáig bírta és ismét alulra kerültem. Levette ruháit és újra dekoltázsomat vette birtokba. Ujjaival ügyetlenül próbálta kikapcsolni melltartómat, de nem nagyon sikerült.
- Segítsek?
- Jó lenne, nem akar kikapcsolódni. – válaszolta és engedte, hogy levegyem. Egy kósza mosoly suhant végig arcán amint meglátta melleim. Csókjaival végigjárta testem, combomat simogatta. Hangos nyögés hagyta el a szám, az egész testemet átjárta a bizsergés. Nagyon vágytam már rá. Jólesett kényeztetése, még is egy örökké valóságig tartott édes kínzása, mígnem megszabadított az utolsó zavaró ruhaneműtől is, majd a fiókban kezdett keresgélni. Egy kis tasakot vett elő, amit kivettem a kezéből.
- Én szeretném. – néztem lázasan csillogó szemeibe, miközben levette boxerét és eldobta.
Leírhatatlan érzés járta át a testem mikor eggyé váltunk. Ütemesen mozgott. Gyorsított majd lassított. Azt akarta, hogy nekem is jó legyen. Nem bírtam visszafojtani nyögéseimet, éreztem hamarosan elérem a gyönyört. Teste megfeszült és abban a pillanatban mindketten átéltük a beteljesülést. Mellkasomon pihent meg, míg légzése újra normálisra állt, majd kicsúszott belőlem és az óvszert egy papírzsebkendőbe csomagolta. Legördült rólam, szorosan magához ölelt és egy puszit nyomott a homlokomra.

Otthon:

Eközben Tomék is hazaérkeztek és vacsorájukat fogyasztják el.
- Fura, hogy nincs itt Évi. – nyelte le a falatot Tom.
- Üresnek tűnik a ház. Mi hazajövünk a turnéról, erre egy hónap múlva ő megy el. – tűnődött el Bill milyen is lehetett nekem, mikor ők odavoltak a nagyvilágban.
- Na ja. Azért nem gondoltam voltam volna, hogy Évi és Georg. Mármint én örülök nekik, csak kicsit hirtelen jött. – Tom.
- De szeretik egymást és ez számít.
- Ahogyan én is téged. – hajolt át az asztalon Tom és megcsókolta Billt.



Folyt. köv.

Következő rész: Andreas mindent elront

Várom a véleményeket *-*

2010. december 16., csütörtök

Bill + Tom video

Sziasztok!
Most egy videóval jöttem, holnap hozok részt is :D

Zene: Gravitation theme /legeslegjobb anime :P/

2010. december 5., vasárnap

Életem az ikrek húgaként - 27. rész

Sziasztok.
Itt is az új rész. Lehet nem a legizgalmasabb, de a következő előtt mindenképpen kell.
Nem is húzom az időt, jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

27. rész - Különös éjszaka és a sajtótájékoztató

- És még is mikor költözöl? – érdeklődött Gordon, miközben anyut vigasztalta.
- Holnap már elvisszük a legszükségesebbeket. – anya erre jobban sírni kezdett így megpróbáltam megnyugtatni, hogy majd sokszor jövünk és ők is jöhetnek, hiszen nem lakik Georg olyan messze. Az este folyamán a fiúk pókerezni kezdtek, mi meg csak néztük őket milyen önfeledten tudnak nevetni.
- A francba… - dobta be a kártyáit Bill, kiesett.
- Nyugi öcsi, majd én megnyerem. – vágott elégedett képet Tom.
- Azt hiszem én is vesztettem. – tette le a kártyáit Gordon. Már csak Georg és Tom vannak játékban. Anyu és én Georg oldalán álltunk, apu és Bill pedig Tomnak szurkolt. Feszült csend kerekedett. Vártuk, hogy megmutassák a lapjaikat. Elsőként Georg, majd Tom.
- Úgy tűnik még sem nyertél haver. – csapta össze tenyerét Georg.
- Most az egyszer szerencséd volt. – vigyorgott Tom.
- Te csak azt hiszed. – nevetett fel én meg szépen az ölebébe ültem.
- Ügyes vagy szívem. – csókoltam meg, amit ő készségesen viszonzott.
- Khm.. szerintem hagyjuk most a fiatalokat életem. – szólt közbe Gordon és kézen fogva anyát indult meg a szobájuk felé.
- Rendben. Jó éjt drágáim. – azzal elmentek.
- Én is megyek. Hosszú napunk volt. Jó éjt. – nyújtózkodott Bill és az emeletre indult.
- Csak semmi rosszaság. – kacsintott Tom és ő is elment.
- Nos, ketten maradtuk. – karolt át gyengéden Georg.
- Ugye itt alszol? – ez inkább kijelentés volt, mint kérdés.
- Persze. Na, gyere, menjünk mi is. – azzal felmentünk a szobámba. Megfürödtünk és amint befeküdtünk az ágyba elnyomott minket az álom. Hajnali 4- körül felkeltem Georg mocorgására. Álmosan pislogtam az óra felé, ám ekkor furcsa zajra lettem figyelmes. Először nem is fogtam fel, majd lassan kezdtem felébredni és nyilvánvalóvá vált. A szomszéd szobából, azaz Bill szobájából szűrődtek át. Nem volt hangos, de nem akartam véletlenül sem, hogy bárki felkeljen rá, ezért előkaptam a telefonom és írtam Billnek egy SMS- t. Gondolom elolvasta, mert már semmit sem hallottam a következő percekben. Visszadőltem az ágyba és Georg karjai közzé fúrtam magam.
- Mi a baj? – szólalt meg hírtelen rekedtes hangon.
- Nincs semmi, csak felébredtem. Aludj nyugodtan.
- Szeretlek. – suttogta és magához húzott.
- Én is szeretlek Téged. – nem tudtam még egyből visszaaludni. Azon járt az eszem, milyen szerencsés vagyok Georggal. Soha nem találkoztam még megértőbb és szerethetőbb emberrel, mint amilyen Ő. Nagyon tudod szeretni és gondoskodni a másikról. Számomra Ő a legtökéletesebb.
Reggel gyengéd simogatásokra ébredtem. Kinyitottam a szemem és Georg mosolygott rám.
- Jó reggelt álomszuszék. – lehelt az apró puszit a számra.
- Neked is. – motyogtam és szorosan odabújtam hozzá.
- Csak nem álmos vagy? Pedig már fél 11 is elmúlt. – nevetett fel édesen.
- Tessék? – pattantak ki szemeim. – Még nem is pakoltam semmit. – bújtam ki az ágyból.
- Még van időnk bőven.
- Mondtam már, hogy mennyire szeretlek? – sétáltam oda hozzá és olyan szenvedéllyel amennyire csak tudtam megcsókoltam.
- Ha nem mondanád is tudnám. – mosolygott. Gyorsan megmosakodtam és rendbeszedtem magam. Lementünk enni pár falatot, majd neki láttam előszedni a bőröndöket és pakolni. Egy kis idő után anyu jelent meg az ajtóban szomorú mosollyal az arcán.
- Segítsek kicsim?
- Igen, az jó lenne. – tudtam, hogy segíteni akar ezért nem mondtam nemet. Hátha így egy picit megnyugszik. Georg jobbnak látta, ha most kettesbe hagy minket így átment az ikrekhez. Jól kibeszéltük magunkat és a pakolással is végeztünk.
- Ez volt az utolsó csomag. – csukta le a csomagtartó tetejét Gordon. Elköszöntünk a többiektől, ám mielőtt elindultunk volna Billék félre hívtak.
- Ő..nos izé… köszi az SMS-t. – dadogták zavartan.
- Nyugi nincs semmi, csak nem akartam, ha Georg felébred véletlenül is meghallja. – mosolyogtam. Fura módon viszonylag „könnyen” elfogadtam a kapcsolatukat és engem nem zavart.
- Azért köszi. Na menj, Georg már vár. – öleltük meg egymást majd beültem a kocsiba és elhajtottunk. Tűrhető volt a forgalom így hamar megérkeztünk.
- Délután sajtótájékoztató lesz. Nem gond ha addig egyedül leszel? – kérdezte miközben behordta a bőröndöket.
- Dehogyis, úgy is eltelik az idő mire kipakolom őket.
- Rendben. És ha a kapcsolatunkról kérdeznek? – nem igazán beszéltünk még erről, hogy mi lesz ha nyilvánosságra kerül.
- Akkor elmondod, amit úgy érzel el kell. Nem akarom, hogy ebből bármilyen probléma legyen.
- Egyszer a rajongóknak is szembesülni kell azzal, hogy mi is csak emberek vagyunk és lehetnek barátnőink.
- Ez igaz.
- Na jó én gyorsan elkészülök, azonnal itt lesz Gustav. – pillantott órájára és a fürdőbe sietett. Ahogy megmondta párpercen belül csengettek is.
- Kinyitnád, kérlek?
- Persze. – másztam ki a táskahalmaz közül és ajtót nyitottam. Gustav egyáltalán nem volt meglepett, mikor meglátott. Valószínűleg ő már tudta, hogy ma költözök ide. Míg Georg elkészült, addig beszélgettünk egy kicsit.
- Sietek haza. Szeretlek. – csókolt meg és indultak.
- Én is téged. Sziasztok. – intettem majd visszatértem a pakoláshoz. Miután sikerült mindennek helyet találnom bevetettem magam a konyhába és azon gondolkoztam milyen vacsival lepjem meg Georgot.

Eközben a sajtótájékoztatón:


- És mikor kezdenek el az új albumon dolgozni?
- Rajta vagyunk. Nagyon sok új ötletünk van, amit mindenképpen szeretnék megvalósítani. – Bill.
- Elmondana párat?
- Többek között most nagyobb hangsúlyt szeretnénk fektetni az érzelmek kifejezésére és ezért a zenében is változások lesznek. – Tom
- Az érzelmekkel kapcsolatban… minap egy fotó készült amint az ikrek húgával Evával látható együtt. Megerősítené a kapcsolatukról keringő pletykákat? – fordult oda Georghoz az egyik riporter.
- A pletyka igaz, Évi a barátnőm.
- Mióta vannak együtt? Tervezték, hogy bejelentik? Az ikrek mit szóltak hozzá? Nem tart a rajongók elpártolásától? – rohamozták meg szegényt kérdéseikkel.
- Nyár eleje óta és nagyon boldogok vagyunk. Előbb utóbb biztosan bejelentettük volna, az meg, hogy Billék mit szóltak hozzá… talán kérdezzék őket. Nem hinném, hogy a rajongók elpártolnának tőlem. 23 éves vagyok és nekem is szükségem van a boldogságra, Ő pedig ezt megadja nekem. – kortyolt bele vizébe, így lezártnak nyilvánította a témát.
- Önök mit szóltak mikor mind ez kiderült?
- Nos, őszintén én örülök nekik és annak….

Legalább még vagy 30 kérdést feltettek a hátralévő időben. Már fáradtak voltak és alig várták, hogy hazaérhessenek.

- Remélhetőleg most egy ideig békén hagynak majd minket. – mondta Tom miközben elindultak az autók felé.
- Egy rövid ideig, aztán úgy is kitalálnak valamit. – Bill.
- Lehet megpróbálnak majd belőled is többet kiszedni. – Gustav.
- Az lehet, de nem fogom a magánéletemet kiteregetni. Legyen ennyi elég. Tényleg mennyi már az idő?
- Fél 7 múlt. – David.
- Akkor én megyek, Évi már biztos vár. Holnap találkozunk, sziasztok. – azzal beült kocsijába és elhajtott.
- A hős szerelmes. – nevetett fel Gustav majd mindnyájan hazaindultak.

- Megjöttem szívem.
- A konyhában vagyok. – szóltam ki és az asztalra tettem a vacsorát.

Folyt. köv.

Következő rész: Mámoros este

2010. november 28., vasárnap

Életem az ikrek húgaként - 26. rész

Sziasztok.

Tudom, tudom sokat kellett várni, ezért kifogások helyett jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként – 26. rész

A költözés

Hát ez remek. Kiderül minden és aztán nyugtunk sem lehet.
- Nyugi, nem lesz gond. Na, gyere megérkeztünk. – állította le motort és bementünk a hatalmas épületbe.
Az egészet ismertem már kívülről- belülről. Nagyon szépek a dekorációk és a berendezések. Gordon igazán sokat tett ezért a zeneiskoláért, büszke rá és valljuk be, van miért. A folyosón végig menve ismerős arcok mosolyogva köszöntöttek minket. Az ember belépve ide, nem is érzi úgy magát, mintha iskolában lenne. Hamarosan elértük Gordon irodáját.

- 20 perc múlva jön egy diákom, van kedved meghallgatni? Vagy inkább itt maradsz? – kérdezte mikor az órájára pillantott.
- Megyek veled… pillanat. – szólalt meg a telefonom.

- Szia, Szívem! … Eljöttem apuval… tudom, én is hallottam róla épp az előbb…. Rendben, akkor este…én is szeretlek…szia. – tettem le a telefont. Nem volt nehéz kitalálni, hogy Georggal beszéltem. Jól esett hallani a hangját és a tudat, hogy este karjai közzé bújhatok felvidított egy kicsit, komor hangulatomból.

- Csak nem hallotta ő is a híreket? – érdeklődött Gordon, pakolászva az asztalánál.
- De igen. David rögtön ezzel fogadta. – sóhajtottam mélyet.
- Ne aggódj, megoldódik minden. – tette vállamra kezét és ebben a pillanatban kopogtak.
- Jó reggelt Gordon. – köszönt egy kis szöszke fiú.
- Áhh, szervusz Justin. Mehetünk is, a 3-as terem szabad. Jössz Évi? – fordult vissza az ajtóból.
- Majd utánatok megyek. – bólintott és elmentek. A tegnap látottak kavarogtak a fejemben. Még mindig alig hiszem el. Vajon mióta tart ez és a többiek sejtik? Hogyan lesz tovább? Tudok –e rájuk úgy tekinteni, mint eddig? Muszáj lesz velük beszélnem. Még ha nehéz is lesz, annyit megérdemelnek, hogy meghallgatom őket. És vajon mit szólnak majd Georg ötletéhez? Miután úgy éreztem eleget töprengtem, összeszedtem magam és apuék után mentem. Végig hallgattam az órát. A kis 11 éves Justin nagyon ügyes volt, alig tévesztet és látszott rajta mennyire szereti ezt csinálni. Az idő hamar eltelt, így az én órám következett. Egy régi filmslágert tanultam meg azt, amit kicsi korunkban megannyiszor eljátszott nekünk Gordon meleg nyári estéken, az udvaron. Mire végeztünk az órával dél lett, így elmentünk egy ebédlőbe. Nem gondoltam volna, hogy ez a nap lehet még jó, de Gordon annyira megnevetetett, hogy elfelejtettem az összes gondomat, amikkel sajnos újra szembesültem, mikor hazaértem. Az ikrek amint meghallották, hogy megjöttem, lesiettek az emeletről és tudtam itt az idő a beszélgetésre.

- Beszélhetnénk? – tette fel a kérdést Tom.
- Hogyne, csak lepakolok. – felmentem a szobámba és ők jöttek utánam. Kissé nyomasztva éreztem magam. Nem igazán fogtam még fel a helyzetet, de lehet a beszélgetés után másként lesz.
- Hallgatlak. – álltam meg és az asztalra támaszkodtam.
- Figyelj! Tudom, hogy amit láttál az enyhén szólva sokkoló, de kérlek had magyarázzuk meg. – zavartságot láttam az arcán. Nem szóltam semmit, csak bólintottam.
- Az egész a turné végén kezdődött. Igazából elmagyarázhatatlan, hogy mit éreztünk akkor.
Kezdtem másként látni Billt, mint eddig. Mindig azon kaptam magam, hogy már megint ő jár az eszembe és egyáltalán nem gondoltam helytelennek…
- Nem tudta, de én is így éreztem és vágytam a közelségére. Haza feleúton mikor először megcsókolt a mennyekben éreztem magam. Nem gondoltam volna, hogy Tom is így érez. – vágtak egymás szavába, így hol Billt, hol Tomot fürkésztem.
- Aztán pedig jött minden magától. Randizni kezdtünk… - sóhajtott egy mélyet és Billre nézett-… én még sohasem éreztem így senki iránt. Bill az első akit, így teljes szívből szeretek… és bizonyítani szeretnék neki, hogy nem csak játszadozom, hanem komolyan gondolom. Legszívesebben az egész világnak elmondanám, hogy érzek, de nem tehetem. – fejezte be és továbbra is Billt nézte, akinek valósággal ragyogtak a szemei. Egy pillanatra lefagytam. Tényleg lehetséges? Tomtól soha nem hallottam még ilyet, tényleg nagyon szereti Billt. Ahogy rájuk nézek egy szerelmes párt látok magam előtt, akik csak boldogok szeretnének lenni, minden megvetés, gúny és undor nélkül. Ebben a pillanatban elhatároztam segítek, hogy boldogok legyenek. Naivnak tűnhetek, hogy csak most esett le az ember nem irányíthatja az érzéseit. Gondolataimból Bill rázott vissza a realitásba, mikor megfogta a kezem. Láttam rajtuk, valami választ várnak és csak remélik, nem fogom őket utálni ezért. Elmosolyodtam, amit ők kevésbé értettek.
- Szeretlek titeket és azt hiszem megértettem mit éreztek. Valóban szeretitek egymást és boldogok vagytok. Nekem pedig ez számít. – próbáltam röviden, tömören összegezni előbbi mélázásomat. Látszólag megkönnyebbültek. Széles mosoly húzódott az arcukra és szorosan magukhoz öleltek.
- Köszönjük. – suttogták halkan.
- Viszont elköltözöm. – bontakoztam ki az ölelésből.
- Tessék? – hökkent meg Bill. – Ugye nem azért mert mi együtt….?
- Nem, dehogyis. Kb két hete Georg elvitt este vásárolni ezt azt és akkor adta tudtomra szándékát. Végülis igaza van. Hol én alszom nála, hol ő itt, a lényegen nem változtat. Megpróbáljuk milyen a közös élet.
- Már emlékszem, Georg tényleg mondott valami ilyesmit.
- Na és anyuék tudják már? – érdeklődött Tom.
- Nem még. Este jön Georg és bejelentjük.
- Anyu tuti kilesz.
- Én is teljesen kivagyok. Mi lesz velem nélküled? Reggelenként ki fog átmászni hozzám? – tette sértettségét Bill, majd elnevette magát. – Örülök, hogy ilyen jól megvagytok.
- Én is. – vigyorogtam.
- Halihó.. – hallatszott lentről anyu hangja. Lesiettünk hozzá. Hamarosan megjött apu is és már csak Georg hiányzott. Épp a vacsorát fejeztük be, mikor csengettek. Kinyitottam az ajtót és mielőtt bármit is mondhattam volna Georg ajkaimra tapadt. Felemelt és megpörgetett a levegőben.
- Annyira hiányoztál Életem. – tett le.
- Te is nekem. – csókoltam meg most én. – Gyere be, az ebédlőben vagyunk.
- Sziasztok. – köszönt mindenkinek.
- Csá haver. – pacsizott le az ikrekkel, majd helyet foglalt. Egy ideig beszélgettünk mindenről majd rövid szünet következett. Georg rám nézett és felállt majd csatlakoztam én is. Erre felkapta mindenki a fejét.
- Anyu, apu… úgy döntöttünk összeköltözünk.
- Hogyan? – könnyeztek be anyu szemei.
- Megpróbáljuk milyen együtt élni, bár azt hiszem nem lesz gond. – mosolygott Georg.
- Gondoltam, hogy el fog jönni ez az idő, de azt nem, hogy ilyen hamar. – pityegett anyu.
- És még is mikor költözöl? – érdeklődött Gordon, miközben anyut vigasztalta.
- Holnap már elvisszük a legszükségesebbeket. – anya erre jobban sírni kezdett így megpróbáltam megnyugtatni, hogy majd sokszor jövünk és ők is jöhetnek, hiszen nem lakik Georg olyan messze. Az este folyamán a fiúk pókerezni kezdtek, mi meg csak néztük őket milyen önfeledten tudnak nevetni.

Folyt köv.

Következő rész: Különös éjszaka és a sajtótájékoztató

2010. november 22., hétfő

Tokio Hotel - Hurricanes & Suns

És itt is van a szám, szerintem nagyon nagyon nagyon jó :D



Dalszöveg:

Hurricanes And Suns
Love is a game for everyone
But this is you and me
We had a thousand lives
We are hurricanes and suns
Hey, don't you know, we've just begun

Come pain
Come hurt
See the halo, ha-ha-halo
Come pain
Come hurt
See the halo, ha-ha-halo
hey, hey, hey
hey, hey, hey

Be first in your world
That understands
And last that feel relief
It's a melancholy time
But together we'll be fine
Hey let's go with a smile into the end, into the end

Come pain
Come hurt
See the halo, ha-ha-halo
Come pain
Come hurt
See the halo, ha-ha-halo
hey, hey, hey
hey, hey, hey
See the halo, ha-ha-halo
hey, hey, hey
hey, hey, hey
See the halo, ha-ha-halo

The sun will shine
till the end of time
Believe in love
and the halo, halo!

Alive and dead, Alive and dead
Alive and dead see the halo
Alive and dead, Alive and dead
Alive and dead, see the halo

Halo, halo...
Come pain
Come hurt
See the halo, halo!
Come pain...
Follow the halo
Follow the halo

Till the sun won't shine
Till the end of time
See the halo, halo, halo
Till the sun won't shine
Till the end of time
See the halo, halo, halo
Come pain
See the halo, ha-ha-halo
Come pain
See the halo, ha-ha-halo
Hey, hey, hey

2010. november 21., vasárnap

Apróságok

Sziasztok!

Na végre itt vagyok, de sajnos még mindig rész nélkül.
Szombaton Bécsben voltam (nagyon nagyon jó volt) így nem tudtam részt hozni, de igyekszem.
Viszont hoztam egy-két érdekes dolgot…

A TH új számát „Hurricanes and Suns” holnap adják le a Mad Radion és erről itt egy link. / Amit lehet hallani a számból az nagyon tuti / :D

http://www.youtube.com/watch?v=MYBtUCOMJWg&feature=related

A másik a CMA szavazás: Best Single National

http://wanjk.de/index.php/cma/cma-way-votenow

A részt amint tudom, hozom.
Addig is puszi

2010. november 15., hétfő

Életem az ikrek húgaként - 25. rész

Sziasztok!

Tudom, tudom péntekre ígértem részt, de összejöttek a dolgok hétvégére szülinap és stb. Na de most végre itt a rész. Nem a leghosszabb, de azért megteszi. Na nem fecsegek, jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

25. rész – Ikrek titka

Elég sokáig beszélgettem az este Georggal. Úgy volt, hogy itt alszik, de a szüleihez kellett mennie és így elnapoltuk. Lehet, hogy késő van, de az a két jómadár még biztos fent van. Ezzel a gondolattal siettem le a konyhába és csináltam egy nagy tál popcornt. Nincs is jobb, mint egy esti filmezés a legjobb tesókkal. Mikor elkészült felsiettem Tomhoz, ám a szobája üres volt ezért Billhez mentem és mikor kinyitottam az ajtót az üvegtál kiesett a kezemből és sok ezer darabra tört szét.
Szám elé kaptam a kezem a döbbenettől. Félmeztelenül feküdtek az ágyon és csókolóztak. A csörömpölésre ők is felnéztek és olyan gyorsassággal váltak szét egymástól, hogy Tom leesett az ágyról. Kétségbe esetten néztek rám, engem meg a sírás kerülgetett. Mind ez pár másodperc alatt zajlott le. Kicsordult a szememből egy könnycsepp és a szobámba rohantam.
- Évi vááárj… - hallottam, hogy Tom utánam szólt, de nem álltam meg. Becsaptam magam mögött az ajtót és az ágyba zuhantam. Éles fájdalom hasított a szívembe. Képtelen voltam, amit láttam, hogy szeretett testvéreim mit csináltak az előbb. Millió kérdés kavargott bennem, ám választ nem találtam rájuk. Gondolataimból Tom hangja hozott vissza a valóságba.
- Évi, beszéljük meg.
- Nyitsd ki kérlek. – hallottam Billt is az ajtó mögül.
- Nem szeretnék, most beszélni. – válaszoltam halkan, de reméltem meghallják.
- Kérlek Évi ne…
- Hagyjuk most békén, majd holnap. – szakította félbe Tomot öccse és hallottam, hogy elsétáltak. Sem kedvem sem erőm nem volt most beszélgetni. Összeszorítottam a szemem és nehezen, de sikerült elaludnom.

- Ezt nem hiszem el. – feküdt le az ágyra Tom és lesütötte szemeit.
- Holnap majd beszélünk vele. – bújt oda Tomhoz, miután összeszedte az üvegszilánkokat.
- Remélem meg fogja éretni. Nem tehetek róla, hogy ennyire szeretlek. – csókolt bele öccse nyakába.
- Ezt most inkább nem kéne.
- Igazad van. Akkor aludjunk. – nyújtózott egyet.
- Itt maradsz? – nézett Bill bátya mogyoróbarna szemeibe.
- Hajnalig igen. – simította meg az arcát.
- Jó éjt. – ölelte még szorosabban és lehunyta szemeit.
- Jó éjt Bill.



Reggel mikor felkeltek, már a konyhában reggeliztünk.
- Jó reggelt drágáim. – köszönt anya és nekik is megterített.
- Jó reggelt. – köszöntek és leültek enni.
- Köszönöm, szívem. Megyek, már így is késésben vagyok. – szólt Gordon és megpuszilta anyát.
- Apu, megyek veled. – álltam fel sebesen, mire nagy szemekkel néztek rám.
- De hisz, csak 3 óra múlva kell jönnöd.
- Nem baj, majd … majd elmegyek vásárolni vagy gyakorlok, rám fér.
- Nem bánom, de siess.
Felrohantam a gitáromért és már mehettünk is.
- Évi kérlek! – szólt utánam Bill és hallottam a hangján, hogy szomorú. Ha lehet még jobban összeszorult a szívem, de nem szóltam vissza neki.
- Menjünk! – szóltam apura és már mentünk is.
- Mi volt ez az előbb? Összevesztettek? – érdeklődött hosszú csend után Gordon.
- Úgy is mondhatjuk. – sóhajtottam és kinéztem az ablakon.
- Nyugi, kibékültök majd. – próbált felvidítani, ami jól esett, de ha tudná, hogy miről van szó kétlem, hogy így gondolná. Az út további része szintén csendben telt, a rádiót hallgattuk.

„ Fél 8 van. Jó reggelt kívánok. Peter Franz vagyok a friss hírekkel. Nyüzsög az egész média. Minap egy tucat paparazzi állította meg a Kaulitz ikreket az utcán. Azt ígérték sajtótájékoztatót adnak a napokban, de pontos időt és helyszínt még nem tudunk. Tegnap délután egy fénykép érkezett szerkesztőségünkben, amin a Tokio Hotel basszusgitárosa, Georg Listing és az ikrek húga látható, ahogy kézen fogva sétálnak. Csupán baráti gesztusról van szó vagy több is van közöttük? Reméljük a tájékoztatón erre is választ kapunk. És most közlekedési híreink következnek…”

Kapcsolta ki apu a rádiót.

- Hát ez remek. Kiderül minden és aztán nyugtunk sem lehet.
- Nyugi, nem lesz gond. Na, gyere megérkeztünk. – állította le motort és bementünk a hatalmas épületbe.

Folyt. köv.

Következő rész: A költözés

2010. november 9., kedd

Nem rész

Sziasztok!

Először is ki ne tudná, hogy nyert a TH! Ezzel kapcsolatban, oldalt(a híreknél) találtok érdekességet, de érdekel olvassátok el.

Másrészt Slash, mondtad, hogy láttad magyarul a Saturn videót. Tudnál adni egy linket?

Rész péntekre várható. A suli miatt nincs túl sok időm.

Legyetek jók.

2010. november 6., szombat

Életem az ikrek húgaként - 24. rész

Hi everyone!
Először is örülök, hogy tetszett a video, szerintem is nagyon tuti :D
Másodszor örülök, hogy újra látlak, már hiányoztál Fiore, csak megsúgom rátapintottál a lényegre :D
Na de nem is húzom tovább az időt, itt az új rész és remélem ez már izgibbre sikerült :P

Életem az ikrek húgaként

24. rész – Lehetséges vagy csak a szemem káprázik?

- Na ja. Én jól laktam, felmegyek átöltözni. – állt fel Bill az asztaltól és felment.
- Az este abbamaradt a beszélgetésünk. Szóval hallgatlak. – kezdett pakolászni.
Beszélgetni kezdtünk és számomra meglepő dolgokra is kitért Georggal kapcsolatban. Jó, hogy sok mindent tud róla, ennek még akár hasznát is vehetem. Miután kiveséztük a dolgokat ő is felment készülődni majd Billel sietősen távoztak.
- Na és hova menjünk először? – ült be a volán mögé Tom.
- A Diorba. – ült be mellé Bill is és elindultak.
- Mit kerestél az éjjel Évinél? – kérdezte öccsét immár az üzletben. – Átmentem hozzád, de nem voltál ott. – folytatta halkan, hogy véletlenül se hallja meg senki.
- Nem tudtam aludni és azt hittem még fent van. Beszélgettünk, aztán bealudtam. – hallatszott a hangján a szomorúsága.
- Nem baj baba, majd bepótoljuk. Hm, ehhez mit szólsz? – lekapott egy inget a polcról, körülnézett és behúzta magával a próbafülkébe.
- Még is mit csinálsz Tom? – nézett nagyokat bátyjára.
- Csak azt, ami az éjjel kimaradt. – hajolt közelebb és vadul megcsókolta, miközben egész testével a falhoz szorította öccsét.
- Tom ezt itt nem lehet… még valaki meghallja. – szólt két csók között.
- Ugyan baba, ne aggódj már annyit. Túlságosan jól nézel ki ahhoz, hogy uralkodjak magamon. – vigyorgott kéjesen, miközben végig nézett rajta.
- Majd este… majd otthon… ha… – de nem tudta befejezni, mert Tom újra az ajkaira tapadt. Bill gondolt egyet és fordított a helyzeten. Érzékien megnyalta a száját miközben csábos pózba állt.
- Este a tiéd leszek. – suttogta a fülébe és egy aprócska puszit lehelt rá, majd elhúzta a függönyt és újra a ruhák közzé vetette magát. Igazából ő is nagyon vágyott Tomra, de itt és most ez képtelenség volt. Tom, ha lehet még jobban várta már az estét, ám ez még odébb van és addig még sok minden történhet. Bő egy óra után hatalmas szatyrokkal tértek ki az üzletből és nem várt meglepetés érte őket. Hírtelen a semmiből egy tucat paparazzi jelent meg körülöttük és minden féle kérdéseket tettek fel, meglepő módon nem a Tokio Hotellel kapcsolatban.
- Hol hagyták a húgukat? Hogy viseli a sztárvilágot?
- Talán Ő maga is az énekesi pályára lép?
- Miért nem lehet látni mostanában? Milyen kapcsolatban áll a többi bandataggal?
Sok ehhez hasonló kérdésekkel álltak szemben és köpni, nyelni nem tudtak.
- Rövidesen választ kapnak a kérdéseikre, de most ha megbocsájtanak… - szólalt fel Tom és sietve a kocsihoz indult. Beszálltak majd amilyen gyorsan csak lehet távoztak is a bolt elől.
- Mi a szar volt ez? – értetlenül nézett maga elé Bill.
- Fogalmam sincs, de szólni kell Davidnek. – nyújt a telefonjáért Tom.
- És Georgnak. – kapta elő a kis készüléket Bill is. – Nem veszi fel, biztos még alszik. – nyomta ki a telefont.
- David elküldi Tobyt a házhoz, Saki meg utánunk jön.
- Hát ez nagyszerű, sosem lehetünk kettesben. – bosszankodott Bill és felhívott engem, hogy engedjem be Tobyt. Eközben Saki is csatlakozott hozzájuk és immár hárman folytatták a vásárolgatást.

Eközben itthon:

Épp főzni készülök, mikor megcsörrent a telefonom.
- Szia, Bill…. természetesen itthon, főzök. Miért baj van? …. Toby? Még is minek?... Jó, jó beengedem, szia. – ahogy leteszem a telefont csengetnek.
- Hello Toby. Hát te? – engedtem be az egyik testőrt, aki mellesleg jó barátunk.
- Jöttem vigyázni rád. – jött beljebb és helyet foglalt a konyapultnál.
- Rám? Ugyan miért? – értetlenkedtem.
- Nem tudom, David azt mondta amilyen gyorsan csak tudok, jöjjek. – válaszolt és enni kezdett a pulton lévő gyümölcsökből.
- Még is mi folyik itt Toby? – kezdtem ideges lenni. Megszoktam már, hogy az utcán vagy különböző rendezvényeken velünk vannak, dehogy még a házunkba is elküldték pláne miattam ez még sosem fordult elő. Fura volt ez az egész.
- Fogalmam sincs Évi, én csak a munkámat végzem. – vonta meg a vállát.
- Na jó, legalább nem fogok unatkozni. Segítesz?
- Persze csak előbb körbenézek kint. – állt fel és kiment.

A fiúknál:
- Megyünk még valahova? – kérdezte Saki.
- Nem, már csak haza… - Tom.
- Oh csörög a telefonom… Georg az. – nézte meg a telefonját Bill. – Szia…. hol vagy most?... oké… hát ööhm röviden annyi, hogy Tommal vásárolni mentünk és szó szerint letámadtak a paparazzik, hogy mi van Évivel, meg Évi így, Évi úgy.. fogalmam sincs mi van… nyugi otthon van, Toby vigyázz rá. Jól van, akkor délután. Hello. – rakta le a készüléket.
- Na? – nézett ikrére kérdőn Tom.
- Rendesen kiakadt ő is elhiheted. Csak érnénk már haza. – hajtotta fejét Tom vállára.
- 5 perc és megérkezünk. - szólt Saki. Még annyi sem telt el és már is megérkeztek.
- Sziasztok. – léptek be a fiúk a konyhába.
- Na, végre mi ez az egész? – vontam kérdőre őket.
- Kijövünk a Diorból és vagy egy tucat firkász lerohan minket és érdeklődtek felőled. Elég durva volt…
- És ugyebár jobb félni, mint megijedni. – fejezte be öccse mondatát Tom.
- Micsoda? De hát… -hebegtem habogtam.
- Mi sem tudunk semmit, de David majd elintézi. – ültek le és enni kezdtek.
- Itt maradjak, míg próbán lesztek? – érdeklődött Toby mikor befejeztük az ebédet.
- Természetesen! Te meg nem mész sehová. – mutatott rám Tom.
- De nekem mennem kell apuhoz a suliba. – akadtam ki.
- Hát akkor felhívod, hogy most nem mész, vagy ha annyira menni akarsz csak is kizárólag Tobyval! Nem viccelek hallod? Ezek bármire képesek, hogy kihúzzanak belőled bármit is. – huh, Bill szavai eléggé megrémisztettek.
- Jobban örülnénk neki, ha itthon maradnál. – nézett Tom azokkal a gyönyörű szemeivel. Végülis megígértem nekik, hogy sehova sem megyek. Ők ezt jobban tudják nap, mint nap átélik és ráadásul közben Gordon is hívott és ő is marasztalásra bírt. Így hát mit volt mit tenni itthon maradtam és most Toby szórakoztat. A fiúk Saki kíséretében a stúdióba indultak. A próba végén David is megérkezett és feldúltnak látszott.
- Hello Dav, na mi van? Mi ez az egész? – rohanták le szegényt.
- Ooh sziasztok. – sóhajtott nagyot. – Ne is kérdezzétek. A média elhatározta, hogy mivel már minden témát kivesézett körülöttetek az elmúlt időben és mivel Éviről régen hallottak így rászállnak. De nyugi elintéztem, viszont sajtótájékoztatót kell tartanunk jövő héten és válaszolni egy két kérdésre ez ügyben. Ha bejelentjük az új lemezzel kapcsolatos dolgokat valószínű egy időre felhagynak a zaklatással. De meséljetek ti, mi a helyzet? – foglalt helyet az asztalánál és érdeklően nézett rájuk.
- Most fejeztük be a próbát. Egyébként Benjamin keresett. – válaszolt Gustav.
- Rendben, mindjárt megkeresem. Na és Toby?
- Évinél, de szerintem mi lassan megyünk. Még el kell intéznünk valamit igaz Bill? – bökte oldalba öccsét, aki helyeslően bólogatott.
- Jól van srácok, akkor hétfőn találkozunk.
- Jól van, csáó. – intettek majd elmentek.
Viszonylag sokáig maradtak most a stúdióban, ezért sietett haza mindenki.
- Alig várom, hogy hazaérjünk. – vigyorgott kajánul Tom.
- Hé, türtőztesd magad. Most mindenki otthon van. Meg kell várni míg elalszanak, ami lássuk be nem most lesz.
- Ó tényleg a francba. – csapott a kormányra és sikeresen megnyomta a dudát mire Bill jókedvűen felkacagott. Az út hátralévő részében csak a rádiót hallgatták, ahol a paparazzik délutáni akciójáról volt szó. Miután megérkeztek Toby elköszönt és a család jó pár nap elteltével újra együtt vacsorázhatott.
- Ne haragudjatok kincseim, de nagyon fáradt vagyok. Ma korán lefekszem. – szólt anyu vacsi után.
- Csatlakozom hozzád szívem. – ölelte meg Gordon és hamarosan távoztak is.
- Na jó, akkor én összepakolok. – álltam fel, ám Tom leszólt.
- Hagyd csak, majd mi megcsináljuk. Menj csak nyugodtan.
- Köszi, akkor van időm tusolni, mielőtt Georg hív. – azzal otthagytam őket és felsiettem a szobámba.
- Az viszont elég sokáig fog tartani. Gyere, pakoljunk össze gyorsan. – vigyorgott Tom és tüstént hozzá is látott a dolognak.
Elég sokáig beszélgettem az este Georggal. Úgy volt, hogy itt alszik, de a szüleihez kellett mennie és így elnapoltuk. Lehet, hogy késő van, de az a két jómadár még biztos fent van. Ezzel a gondolattal siettem le a konyhába és csináltam egy nagy tál popcornt. Nincs is jobb, mint egy esti filmezés a legjobb tesókkal. Mikor elkészült felsiettem Tomhoz, ám a szobája üres volt ezért Billhez mentem és mikor kinyitottam az ajtót az üvegtál kiesett a kezemből és sok ezer darabra tört szét.

Folyt. köv.

Következő rész: Ikrek titka

2010. november 4., csütörtök

Bill Kaulitz & Alice Cooper - Saturn Commercial 1+2+3

Hello mindenki!
Most egy videóval jöttem.
Már tuti mindenki látta, de egyszerűen fantasztikus!

2010. november 3., szerda

Életem az ikrek húgaként - 23. rész

Sziasztok!
Itt is az új rész. Nem épp a legizgalmasabb sem a leghosszabb, de azt hagyjuk a következő részre :P
A komikat még mindig szívesen várom és kedves "Névtelen" örülök, hogy írtál és hogy tetszik a történet.
Nem húzom az időt, jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

23. rész – Komoly dolgok II.

- Azt hiszem ezekre a dolgokra szükséged lesz, ha ezen túl nálam alszol. Arra gondoltam, hogy szorítok helyet a te cuccaidnak is a fürdőben és már egy szekrényt is kiürítettem neked. – fürkészte tekintetemet.
- Úgy érted, hogy…?
- Úgy! – csókolt meg és számomra világossá vált minden.
Miután elszakadtunk egymástól elindította a motort és hazaindultunk. Mikor megérkeztünk a kocsiban beszéltünk még pár szót aztán elköszöntem tőle és bementem. A fiúk a nappaliban voltak. Tom a TV-t bámulta, Bill pedig a vállara hajtva fejét szundikált. Mikor Tom észrevett hatalmas vigyor húzódott a szájára.
- Mi az? – léptem beljebb és értetlenül néztem rá.
- Semmi, semmi. – próbálta visszatartani a nevetést, kisebb nagyobb sikerrel.
- Várjunk csak. Te tudtad mit akar. – álltam meg előtte tetetett haraggal.
- Elvégre a legjobb barátunk vagyunk. Más részt meg a csajának a bátya szóval… - mosolygott édesen.
- Jajj, de olyan édes volt. Annyira szeretem.
- Azt elhiszem. Ő is téged, de ne haragudj, most inkább felviszem Billt, mert rendesen bealudt. Majd holnap beszélünk erről. – azzal ölbe kapta Billt és felsétált az emeletre. Tudtam, hogy erős, de ezen meglepődtem. Úgy emelte fel Billt mintha csak egy könnyű tollpihe lenne. Követtem a példájukat és én is felmentem aludni.
Az éjjel kopogásra ébredtem.
- Gyere be. – szóltam és lassan nyílt az ajtó. Bill lépett be rajta majd becsukta.
- Nem tudtam aludni, azt hittem még fent vagy. Ne haragudj. – mondta szinte suttogva.
- Nem haragszom. Mikor megjöttem a nappaliban aludtál. Nem csodálom, ha már nem vagy álmos. Na, gyere, búj be ide. – húzódtam arrébb az ágyon. Halvány mosoly húzódott az arcára és befészkelte magát mellém.
- Akarsz beszélgetni? – kérdeztem.
- Ühüm. – búgta halkan.
- Na és miről?
- Mondjuk rólatok. Georg folyton áradozik, de a te véleményedre is kíváncsi vagyok.
Hosszas beszélgetésbe kezdtünk majd magához ölelt és elaludtunk. Hajnalban mikor felkeltem majdnem leestem az ágyról. Bill elfoglalta több mint felét az ágyamnak. Kicsit megbökdöstem az oldalát mire motyogni kezdett valamit Tomról. Nem értettem tisztán, de nem is számít, mert elértem a célom. Az oldalára fordult így kevesebb helyet foglalt el. Igazából az sem érdekelt volna ha lelök az ágyról, mert olyan angyalian alszik. Így viszont kaptam az alkalmon és befúrtam magam karjai közzé épp úgy, mint régen, mikor kicsik voltunk. Igen, sokszor aludtunk együtt és bevallom ez néha most is nagyon hiányzik. Szépen visszaaludtam és csak pár óra múlva keltem fel újra, amikor apu munkába indult. Nyújtóztam egy nagyot és kinyitottam a szemem. Bill mosolygott vissza rám.
- Jó reggelt álomszuszék.
- Jó reggelt neked is. – húztam magamra a takarót és odabújtam hozzá.
- Csak nem álmos vagy még mindig?
- Eltaláltad. – mormogtam, pedig egyáltalán nem voltam már álmos csak jó volt így lustálkodni vele. Hangosan korogni kezdett a hasa.
- Hmm.. a pocim jelzi, hogy reggelizni kéne. – kezdett kimászni az ágyból.
- Tom biztos csinált valami finomat.
- Na, gyere nézzük meg, hogy mit. – húzott fel és lementünk.
- Nocsak, jó reggelt hétalvók. Azt hittem, már sosem jöttök le. – szólt ki Tom a konyhából.
- Évi úgy döntött jó leszek párnának és nem engedett el. – vigyorgott Bill.
- Most kend rám. Te sem akartál felkelni.
- Valaki nagyon morci vagy talán nem aludtál jól?
- Na jól van, ne veszekedjetek már. – foglalt helyett Tom az asztalnál
- Ha tudni akarod jól aludtam, csak hajnalban majdnem lelöktél az ágyról.
- Ohsz bocsi. – nézett édesen azokkal a nagy szemeivel.
- Meg beszéltél is álmodban. – kezdtem falatozni a reggelit. Bill teljesen elfehéredett és Tomra sandított, aki szintén feszültnek látszott.
- Igazán? És mit? – kérdezte bátortalanul.
- Nem értettem jól, de Tomról beszéltél valamit. Tom köhögni kezdett, félrenyelte a teáját. – Meglátszik, hogy ikrek vagytok. – folytattam tovább mire kezdtek megnyugodni. Attól tartottak Bill elkotyogott valamit az ők kis titkukról.
- Na ja. Én jól laktam, felmegyek átöltözni. – állt fel Bill az asztaltól és felment.
- Az este abbamaradt a beszélgetésünk. Szóval hallgatlak. – kezdett pakolászni.
Beszélgetni kezdtünk és számomra meglepő dolgokra is kitért Georggal kapcsolatban. Jó, hogy sok mindent tud róla, ennek még akár hasznát is vehetem. Miután kiveséztük a dolgokat ő is felment készülődni majd Billel sietősen távoztak.

Folyt. köv.

Következő rész: Lehetséges vagy csak a szemem káprázik?

2010. október 31., vasárnap

Életem az ikrek húgaként - 22. rész

Sziasztok!
Először is köszönöm Angel és Slash már jobban vagyok.
Végül is nem mentem orvoshoz, mert köhögésen kívül semmi bajom (de ha nagyon rám jön szinte megfulladok), de már ez is kezd elmúlni, szóval oké minden.
Amint látjátok meghoztam a részt. Nem lett a leghosszabb annak ellenére sem, hogy 2 részre kell osszam, mert úgy viszont már elég hosszú lett volna. A következő részt holnap hozom, az talán kicsit érdekesebb lesz :D
Na de nem húzom tovább az időt. Jó olvasást!

Életem az ikrek húgaként

22. rész – Komoly dolgok I.

Már július közepe fele járunk. Eltelt egy hónap azóta, hogy az ikrek megérkeztek a turnéról. Hogy mi történt az óta? Röviden elmesélem. Tom és Gordon tanítanak gitározni és mi tagadás elég jól megy. Nyár elején volt egy házibulink, ami nagyon jól sikerült, leszámítva azt a nyomulós srácot, de Georg szépen elintézte. Oh, igen Georg… csodás ember. Sosem hittem volna, hogy egyszer több lehet köztünk, mint szimpla barátság erre tessék, már lassan egy hónapja járunk. Sosem voltam még olyan boldog, mint most. Az ikrek moziba járnak hetente többször. Nem tudom mi ez a hirtelen jött mozi őrület. Anyuék, mint mindig szorgosan dolgoznak. Apu elhatározta, hogy a szárnyai alá vesz, ezért a zeneiskolájába járok és most már a tanárom is. Bárcsak mindig ilyen jófej tanáraim lettek volna. Nos, röviden ennyi volt az elmúlt hónap. A fiúknak letelt a turné utáni pihenő és megkezdődtek a stúdiói munkák. Most is épp odaigyekeznek.
- Bill, gyere már! – kiáltott fel öccsének Tom, aki már megint későn kezdett el készülődni.
- Jövök. – szólt vissza és már szalad is le a lépcsőn.
- Üzensz valamit Georgnak? – fordult felém Tom.
- Igen, ha végeztetek hívjon majd fel.
- Oké. Na, akkor mi mentünk. Szia. – köszöntek el. Ránéztem az órámra és láttam lassan nekem is mennem kéne a zeneiskolába. Felmentem a gitáromért és indultam is. Az utca végén jártam mikor egy aranyos kutyus szaladt oda hozzám és körbeugrált.
- Hát te hogy kerülsz ide? Hol van a gazdid? – simogattam meg buksiját, ami láthatóan nagyon tetszett neki. Körbenéztem nincs-e a közelben valaki, de senkit sem láttam. Tovább sétáltam és a kiskutyus hűen követett. Amint befordultam a következő utcába, hallottam, hogy valaki a Bella nevet kiáltozza.
- Szóval Bellának hívnak. Na, gyere a gazdi már vár. – a kutyus vakkantott és tovább sétáltunk. Hamarosan meg is láttam a lányt.
- Szia. Azt hiszem, őt keresed. – szóltam kissé messziről, mire megfordult.
- Bella! – kiáltott fel és a kutyus nyomban odaszaladt hozzá. – Hát szabad így elszaladni? – simogatta meg.
- Aranyos kutyus. – mondtam, mikor már melléjük értem.
- Igen az. Ne haragudj még meg sem köszöntem, hogy megtaláltad.
- Nincs mit, de igazából ő talált meg engem.
- Még be sem mutatkoztam. Angelika Swam. – nyújtott kezet.
- Eva. Eva Kaulitz. – fogtunk kezet. Pár percig még beszélgettünk majd siettem a zene suliba. Angelika kedves lánynak tűnt remélem, még találkozok vele. 20 perc késéssel értem be a suliba, de apura még így is várni kellett. Mikor megjött egyből hozzá is kezdtünk. Későn értünk haza, mert megvártam míg végez. Épp, hogy becsuktam a kocsiajtót mikor megszólalt a telefonom.
- Gondolom Georg az, hagylak is. – lépett be a házba és pedig a kertben maradtam. Jól sejtette tényleg ő volt az. Párpercig beszéltünk majd bementem én is.
- Na, ezt gyorsan megbeszéltétek. – ült le anyu is az asztalhoz.
- Azt mondta eljön, beszélni szeretne. Komolynak tűnt. – ültem le az asztalhoz.
- Biztos nincs semmi baj, ne aggódj. – nyugtatott meg. Befejeztük a vacsorát és felmentem a szobámba. Kicsit elaludtam, mert arra keltem fel, hogy Bill jön be a szobámba.
- Itt van Georg. – szólt halkan.
- Mennyi az idő? – ültem fel az ágyon.
- Fél 8 múlt. – nézett órájára.
- És ti mikor jöttek haza?
- Kb. egy órája.
- Akkor jól elaludtam. – keltem ki nagy nehezen az ágyból.
- Nem baj az, de siess. Azt mondta nem jön fel. – azzal kiment.
Na, jó most már tényleg furcsálltam a dolgot. Elég komoly volt a telefonban és most már fel sem akar jönni. Gyorsan összeszedtem magam és lementem.
- Szia, Szívem. – köszönt.
- Szia … - nem tudtam befejezni, mert rögtön megcsókolt.
- Na, akkor mi megyünk. Hello. – köszönt el Georg és magával húzott.
- Hova megyünk? – kérdeztem immár a kocsiban.
- Csak venni akarok ezt azt. – mosolygott édesen.
- Ilyenkor? Még is mit? – kíváncsiskodtam, hát ha elárulja, de tudtam, hogy nem.
- Majd meglátod. – vigyorgott még jobban. 10 perc múlva meg is érkeztünk Berlin legnagyobb éjjel- nappali plázájához. Szinte minden boltban vett valamit. Mindennapos használati dolgok voltak azok. Fogkefe, törölköző, tusfürdő stb. Végül a ruha részleghez érkeztünk, ahol egyenesen a pizsamák felé vette az irányt.
- Mi az csak nem költözni akarsz? – hülyéskedtem.
- Öhm… majdnem.
- Tessék? – kaptam fel a fejem.
- Mi is a kedvenc színed? Ez hogy tetszik? – mutatott fel egy igen szép selymes mély kivágású rövidke hálóinget.
- Szerintem nagyon szép.
- Oké, akkor mehetünk. – fizetett és indultunk az autóhoz.
- Azt hiszem ezekre a dolgokra szükséged lesz, ha ezentúl nálam alszol. Arra gondoltam, hogy szorítok helyet a te cuccaidnak is a fürdőben és már egy szekrényt is kiürítettem neked. – fürkészte tekintetemet.
- Úgy érted, hogy…?
- Úgy! – csókolt meg és számomra világossá vált minden.

Folyt. köv.

Következő rész: Komoly dolgok II.

* Kommenteket még mindig várom *-*
Kedves "Névtelen" a múltkor is írtál, megtisztelnél, ha most is szánnál rá pár percet.

2010. október 28., csütörtök

Ez az...

Hello mindenki!

Hamarosan jön a következő rész is, de még egy picit várni kell rá.
Holnap dokihoz megyek és nem tudom, hogy lesz-e időm felrakni, ezért nem ígérek semmit.
A statisztikában megnéztem, hogy milyen kulcsszavak által kerülnek a látogatók az oldalamra. Meglepő találatok voltak, de a pálmát ez viszi "húzogatta rajta a bőrt" XD
Másik dolog, hogy a TH-ra az EMA-n még mindig lehet szavazni, szóval aki még nem tette meg annak itt a link és persze azoknak is akik már szavaztak :P

Szavazzatok és tegyétek baj-nokká a Tokio Hotelt a BEST WORLD STAGE PERFORMANCE kategóriában! > Siess az EMA honlapjára és SZAVAZZ MOST!Köszönjük a támogatást!!

http://ema.mtv.co.uk/vote

Hamarosan jelentkezem a résszel.
Puszi

2010. október 24., vasárnap

Életem az ikrek húgaként - 21. rész

Sziasztok!
Először is ne haragudjatok, hogy eddig nem jelentkeztem, de ez a hetem nagyon zsúfólt volt.
Igazából már péteken akartam hozni egy részt, de csak most sikerült.
Másodszor köszönöm a jókívánságokat, már jól vagyok.
Na nem is húzom tovább az időt itt a rész.
A kommenteket még mindig nagyon szívesen várom.

Életem az ikrek húgaként

21. rész: Közel az igazsághoz

Hamarosan elérték a mérhetetlen boldogságot, amiről testük is jelt adott. Melegség öntötte el testüket a beteljesedés pillanatában. Tudták ezzel egy újabb határt léptek át és nincs visszaút. Nem szóltak semmit, csókban összeforrva bújtak egymáshoz.
Reggel a beszűrődő napfényre keltem fel. Lassan nyitottam ki pilláim és Georg tekintetével találtam szemben magam. Mikor kelt fel? És mióta nézhet már engem?
- Jó reggelt Szívem. – köszönt egy csókkal.
- Jó reggelt. – nyújtóztam egy nagyot és odabújtam hozzá. – Mióta vagy fent? – kérdeztem csukott szemmel.
- Egy kis ideje már. Olyan édesen alszol. – simított végig arcomon.
- Zavarba hozol. – cirógattam izmos mellkasát. – Mennyi az idő? – kérdeztem álmosan.
- Még nagyon korán van, aludj nyugodtan. – alig, hogy kimondta nekem már ragadtak le szemeim.
- Sze… szeretlek. – nyöszörögtem halkan és bebújtam karjai közzé.
- Én is téged Kicsim. – ölelt át és újra elszenderedtünk.

Pár órával később otthon:

Bill, az utcán elhaladó autók zajára ébredt késő reggel. Kinyitotta a szemét, de a napsugarak vakító fénye miatt, amik a szemébe sütöttek egyből be is csukta. Nagyon fáradtnak és gyengének érezte magát. Pár perc elteltével realizálódott benne, miért is fáradt ennyire. A múlt éjjel… az a csodás éjjel. Félénk mosoly húzódott a szájára és nyomban megfordult, lássa, bátyja ott van- e még mellette. A megnyugvás és az izgalom kettőse járta át az egész testét, mikor meglátta békésen szuszogó testvérét. Forróság öntötte el, mikor végignézet bátyja tökéletes meztelen testén. A takaró után nyúlt, hogy betakarja, de ebben a pillanatban Tom mocorogni kezdett. „ Szeretlek Bill!” Hallatszott Tomtól és átölelte öccsét. Még álmában is rá gondol?
- Én is szeretlek Tom. – súgta, de úgy látszik nem elég halkan, mert Tom pillái kipattantak.
- Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni.
- Nem aludtam. – válaszolt egyszerűen és inkább megcsókolta Billt.
- Csodás volt az éjjel. – kacérkodott Bill.
- Szerintem is fantasztikus volt. – vigyorgott kajánul, de mielőtt bármit is tehetett volna Bill rámászott.
- Engedd, had kényeztesselek! – húzta végig körmeit bátyja mellkasán és közben megnyalta a száját. Tomot meglepte öccse rámenősége, de nagyon izgatónak is találta. Csókkal adta tudtára, hogy szabad utat kap.



Billnek nem kellett több. Apró puszikkal hintette be az egész felsőtestét, míg kezével felfedezőútra indult. Hamar meg is találta, amit kereset. Lekúszott ágyékához, megmarkolta a szerszámot és ütemesen húzogatni kezdte rajta a bőrt. Kínzó lassúsággal végezte az apró mozdulatokat, amiket Tom egyre hangosabb nyögésekkel jutalmazott. Ezután Bill gyorsabb tempót diktált. Szájába vette és szívogatni kezdte az igencsak ágaskodó hímtagot. Tom hatalmasat nyögött és megmarkolta a már így is gyűrött lepedőt. Szinte önkívületi állapotba került, úgy dobálta magát az ágyon. Érezte, hogy közel a beteljesülés.
- Bih… Biiiiill!! – kiáltott egy nagyot és ebben a pillanatban elsült. Zilálva esett vissza az ágyba. Bill felkúszott bátyja mellé és mikor az kinyitotta a szemét, lenyelte az édes nedűt.
- Még soha senki nem volt ilyen jó! – simított végig Bill kipirult arcán és megcsókolta. Percekig folytatták a csókcsatát majd Tom zuhanyozni ment, Bill pedig tovább lustálkodott végül öltözködni kezdett.

Eközben Georgnál:

1-2 órát még aludhattam, majd Georg simogatására ébredtem.
- Meghoztam az ebédet. – mutatott a mellettem lévő kis tálcára. Álmosan ültem fel az ágyban.
- Már ennyi az idő? Miért nem keltettél fel?
- Olyan édesen aludtál, nem volt szívem. Ráadásul elég későn aludtunk el, biztos fáradt voltál. – vigyorodott el mire én oldala böktem és megcsókoltam.
- Köszönöm az ebédet, finom volt. – fejeztem be az evést és öltözködni kezdtem.
- Na és mit csinálsz ma? – kérdeztem
- Beugrom a stúdióba Gustavval, aztán a tied vagyok.
- Szuper. – öleltem át és a földszintre mentünk. Összepakoltunk és hazavitt.
- Sziasztok. – köszöntem mikor beléptem a házba, de senki sem felelt. – Biztos még mindig alszanak, pedig már dél is elmúlt. Elindultam a szobám felé, de hallottam, hogy Bill fent van ezért inkább odamentem.
- Szia. – léptembe, a szobába és épp öltözködött.
- Szia. Nem is hallottam, hogy megjöttél.
- Pedig köszöntem is. Na és miújság itthon? – érdeklődtem.
- Anyuék még nem jöttek meg, de bármikor itt lehetnek. –mondta és befejezte az öltözést.
- Bill nem tudod, hogy merre…. Hello! – jött ki Tom Bill fürdőszobájából törölközővel a derekán, csöppet meglepett képpel.
- Öhm szia. Hát te? – néztem végig rajta, mire zavarba jött.
- Izéé … én csak… eltört a zuhanyrózsa és átjöttem Billhez tusolni. – füllentett.
- Oh, értem. Hát akkor majd szólj apunak, hogy csinálja meg.
- Persze, szólok.
- Mit is akartál kérdezni? – nézett Bill Tomra, hogy terelje a témát.
- Jah… hát… semmi különös. – dadogta.
- Na jól van srácok, én megyek ebédet csinálni. Makaróni jó lesz? – érdeklődtem.
- Na ná! – jött az egyöntetű válasz.
- Oké, akkor egy félóra és kész a kaja. – mondtam és kimentem.
- Fúú ez meleg volt. – csukta be az ajtót Tom.
- Hát az. Utálok neki hazudni. – Bill.
- Én is elhiheted, de figyu.
- Hmm?? – Bill
- Szeretlek. – lehelt egy halvány csókot a szájára.
- Én is téged Tom. – bújt a karjai közzé, majd hagyta had öltözzön fel.

Folyt. köv.

Következő rész: Komoly dolgok

2010. október 10., vasárnap

Nem rész

Sziasztok.

Először is ...
Tudom, régen jelentkeztem már, de sajnos összejöttek a dolgok.
Nem elég, hogy pénteken megtudtam, hogy csak novemberben megyek Bécsbe de még a hétvégém is enyhén szólva rossz volt. Először is megvoltam fászva másfél hete és miért ne megint köhögök. A hab a tortán az volt, hogy ' de jó este netezek és felrakom az új részt és olvasom a blogokat' hát elment a netem szóval ebből sem lett semmi. Ma meg egész nap tanultam szóval erről ennyit...

Másodszor pedig örülök, hogy tetszett a rész és köszönöm a kommenteket. Mindig szívesen fogadom őket és a kritikákat is.

Harmad részt szeretném megköszönni Ayuminak a múltkori tanácsokat msn-en :D

Na asszem mára ennyi, a részt hamarosan hozom.
Addig is legyetek jó rosszak!

2010. október 4., hétfő

Életem az ikrek húgaként - 20. rész

Sziasztok.
Sajnálom, hogy eddig nem tudtam hozni, de most végre itt a következő rész.
Jó olvasást.

Életem az ikrek húgaként

20. rész – Dupla élvezet

- Ha van boxered és pólód kölcsönbe, akkor maradok. – mosolyhúzódott az arcára és nyújtotta a telefont. Felhívtam az ikreket és szóltam ne várjanak haza. Letettem a telefont és Georg karjai közzé bújtam.
- Úgy szeretlek.
Nem szólt semmit csak megcsókolt. Pár perc után abbahagytuk és arra a döntésre jutottunk, hogy megnézünk még egy filmet. Épp valami jó kis akciófilmet adtak így nem kellett sokáig keresgélni a csatornák között. A filmnek fél 2 körül lett vége. Kissé álmos voltam már, de nagyon tetszett a film.
- Megágyazok jó? – indult a szobája felé.
- Segítek. – követtem.
- Menj nyugodtan fürödni, majd én befejezem. – mondta mosolyogva.
- Rendben. Akkor kapok kölcsön pizsamát?
- Persze a fiókban találsz boxert, a szekrényben pedig pólót. Keresgélj nyugodtan, addig hozok törölközőt.
Odasétáltam a szekrényhez és kinyitottam. Egyből megakadt a szemem egy fekete, mintás pólón. Kivettem és úgy gondoltam ez megfelelő lesz. Ezután a polc alatt lévő fiókot húztam ki és válogatni kezdtem a boxerek között. Meg kell hagyni volt választék bőven. Kivettem egy világoskéket, remélve jó lesz rám rövidgatyónak. Eközben megérkezett Georg is.
- Na, találtál? – nyújtotta át a törölközőt.
- Igen, sietek. – nyomtam egy gyors puszit az arcára és a fürdőbe siettem. Nagyon jól esett a meleg fürdő, ráadásul Georg tusfürdőjének nagyon finom illata van. Magamra kaptam a ruhákat egy gyors fogmosás és mentem vissza a szobába. Belépve az ajtón forróság öntött el. Georg az ágy végénél állt félmeztelenül, összefogott hajjal és engem méregetett. Végignéztem izmos felsőtestén és kicsit elmerengtem. A valóságba lágy hangjának csengése hozott vissza, miközben közelít felém.
- Jól nézel ki. – húzódott kaján mosoly az arcára. – Gyorsan elmegyek én is, addig búj be az ágyba. – azzal elsietett én pedig szót fogadva az ágyba bújtam és nézelődtem a szobában, mert a délután folyamán nem volt rá alkalmam. Több kép is van a szobájában. Mosolyogva néztem végig őket. Mire a végére értem Georg már meg is jött.
- Tetszik a szobád, igazán hangulatos. – bújtam közelebb hozzá.
- Örülök, hogy tetszik. – simította végig arcom vonalát mire csak elmosolyodtam. Elvesztünk egymás tekintetében.
- Gyönyörű vagy. – nézett rajtam végig mire zavarba jöttem.
- Köszönöm. – épp hogy csak be tudtam fejezni a mondatot az ajkunk összeért és heves csókcsatába kezdtünk. Éreztem, ahogy egyre hevesebben csókol, miközben keze lassan pólóm alá csúszik. Halkan felnyögtem mikor megéreztem selymes bőrét derekamon. Csókjai áttértek nyakamra és haladt egyre lejjebb. Pólómat egyre jobban húzta feljebb, míg keze mellembe nem ütközött. Finoman végsimított rajta és figyelte a reakciómat, amely egy mélyből erőtörő sóhaj volt. Felbátorodva lehúzta a felsőt és az ágy mellé dobta. Csókokkal borította be dekoltázsomat, hosszú ujjaival pedig a boxer vonalát követve simította bőrömet, majd végighúzta kezét combom belső oldalán ezzel együtt kicsit szétnyitotta lábaim.
- Abba hagyjam? – kérdezte félénken és csillogó szemeiben láttam, nem bántódott volna meg az elutasításon, de tudom, hogy az ő kezei közt biztonságban vagyok és figyel rám. Neki bátran odaadhatom magam és azt, amit eddig még senkinek.
- Ne, kérlek, folytasd. – nyögtem ki és mosoly húzódott a szájára. Felhajolt egy csókért aztán levette rólam a boxert és lábaim közzé fúrta magát. Hangos nyögés hagyta el ajkaimat, amikor megéreztem nyelvét. Hosszú ideig élveztem kényeztetését, majd fordítottam a helyzeten. Végigcsókoltam izmos felsőtestét és megszabadítottam a feleslegessé vált ruhaneműtől. Kezemmel és számmal egyaránt kényeztettem majd ismét fordult a helyzet. Felém térdelt és óvatosan belém hatolt. Nem fájt annyira, figyelmes volt és hozzáteszem iszonyatosan jól csinálta, amit csinált. A tempó egyre gyorsabb lett és a levegőt is szaporábban vettük. Pár perc elteltével a két test teljesen egyszerre megfeszült és jutott el a gyönyörű orgazmusig. Kicsit megpihent rajtam majd mellém feküdt és megcsókolt. Szorosan bújtam oda hozzá és a fülébe súgtam, hogy: – Köszönöm. Nem szólt semmit, inkább tettekkel válaszolt. Még szorosabban ölelt magához (már ha ez lehetséges) és csókolt meg lágyan, de annál szenvedélyesebben. Magunkra húzta a takarót és azon nyomban elnyomott minket az álom.

Eközben nálunk:

Miután elhagytam a házat Tom kihasználta az alkalmat, hogy egyedül vannak otthon és heves csókolózásba kezdtek.
- Évi bármikor visszajöhet. – jött Billtől a halk mondat két csók között.
- Ne legyél már ilyen félős nyuszi. Még csak most ment el és nem hiszem, hogy hamar eljönne Georgtól. – ahogy ezt kimondta csengettek és egyből elugrottak egymástól.
- Ki lehet az pont ilyenkor? – ment ajtót nyitni Tom. – Anyu? – engedte be anyut a házba és kérdőn nézett rá minek csengetett, bár rájött jobb ez így, mintha rájuk nyitott volna.
- Gordon kitalálta, hogy este menjünk el valahová, és hogy készüljek el, de a kulcsomat itthon hagytam. Amúgy miújság van itthon? Mi jót csináltok? Évi? – jött a kérdésözön anyutól, amire nem győztek válaszolni.
- Csak TV-zgetünk, Évi meg elment Georggal az előbb. – felelték kórusban.
- Jól van, én megyek készülődni. – azzal ment is a szobájába a fiúk pedig tovább Tv-ztek. Pár perc elteltével Gordon is hazament és ő is készülődött az estére. „Röpke” másfél óra múlva már az ajtóban állva köszöntek el a fiúktól.
- Ne várjatok hamar haza minket… sőt lehet nem is jövünk majd csak holnap. – Gordon
- Rendben, jó szórakozást. – intettek a fiúk távozó szüleiknek.
- Na mit csináljunk? – pattant a kanapéra Tom és Bill is követte a példáját.
- Szerintem nézzük tovább a filmet. – Bill.
- Nekem jobb ötletem van. – hajolt oda Billhez és megcsókolta volna ám ebben a pillanatban megszólalt Bill telefonja.
- Ki a franc az már megint? – húzódott el durcásan és legszívesebben elküldte volna azt a valakit a francba. – Ne vedd inkább.
- Megnézem ki az, lehet fontos. – nyúlt a zsebébe és elvette a drága készüléket. – Évi. – olvasta a kijelzőt és erre már Tom is felkapta a fejét.
- Szia… persze, nem maradj nyugodtan… anyuék is elmentek vacsorázni. Oké… akkor jó éjt. Szia. – hangzott el a beszélgetés majd letette a telefont.
- Mi az, baj van? – kérdezte Tom.
- Nem dehogy, Georgnál alszik.
- Ez tudod, mit jelent? – vigyorog kajánul Tom.
- Hogy miénk az egész ház, egész este. – vigyorgott Bill is.
- Úgy van. És szerintem nem fogunk unatkozni. – húzta magához Billt és megcsókolta.
- Szerintem sem. – csókolt vissza és az emeletre indultak. Egy percre sem vesztegették az időt. Kicsapták a szoba ajtaját és már is repültek a ruhadarabok. Tom Billt az ágyra fektette és végigcsókolta egész testét kínzó lassúsággal, elidőzve az érzékeny részeknél. Kezébe fogta öccse hímtagját és húzogatni kezdte rajta a bőrt. Gyorsított az ütemen majd lassított, ezzel is az őrületbe kergetve Billt. Végig nyalt a már igen csak ágaskodó péniszen majd bekapta és szopogatni kezdte. Bill hatalmasat nyögött és a lepedőt markolászta, mikor megérezte, hogy bátyja tövig bekapta ékességét. Még jobban akarta fokozni a hangulatot ezért Bill mellé feküdt, így ő is hozzáférhetett bátyja farkához. Ahogy bekapná, Tom hírtelen kicsit ráharap, és ettől összerezzen így nem sikerül a kényeztetése. Egyszer kétszer ezt még eljátsszák, majd mikor Bill már végkép úgy érzi, megörül a vágytól, kiszakítja magát Tom öleléséből és ráül a csípőjére. Tom fölé hajol, és úgy tesz mintha megcsókolná, ám az utolsó pillanatban elkapja a fejét és a fülébe harapott. Végigcsókolta arcvonalát majd mellkasát és combja belső felét. Tom hangos nyöszörgéssel jutalmazza tetteit és belemarkol Bill hajába. Hírtelen mozdulattal bekapta bátyja péniszét is őrölt tempóban szopni kezdte. Tomot igen meglepte öccse hevessége és boldogság öntötte el. Tom épp nyögött volna egyet mikor Bill leszállt róla és fenekét Tom felé tartotta. Egyből tudta mit szeretne, ám abban kissé bizonytalan volt, tényleg felkészült-e rá.
- Tényleg ezt szeretnéd? – fürkészte a tekintetét öccsének, aki kérlően nézett rá.
- Mindennél jobban. Akarlak Tom… kérlek. – több sem kellett Tomnak. Föltérdelt Bill mögé, úját kissé benyálazta és megnedvesítette vele fenekét. Megfogta ékességét, hogy elterelje figyelmét az esetleges fájdalmaktól. Lassan beléhatolt és érezte öccse kicsit megremeg alatta és felsziszentett. Megvárta míg ellazul, és mozogni kezdett benne. Billben a fájdalom helyett a kéj vette át az uralmat és hagyta had sodorja ez az érzés. A tempó egyre gyorsabb lett, a sóhajok egyre szaporábbak és mélyebbek. Hamarosan elérték a mérhetetlen boldogságot, amiről testük is jelt adott. Melegség öntötte el testüket a beteljesedés pillanatában. Tudták ezzel egy újabb határt léptek át és nincs visszaút. Nem szóltak semmit, csókban összeforrva bújtak egymáshoz.

Folyt. köv.

Köv. rész: Közel az igazsághoz

2010. október 2., szombat

Életem az ikrek húgaként - 19. rész

Sziasztok!
Végre megjöttem és hoztam a részt.
Aranyosak vagytok, hogy így aggodtatok, de már jobban vagyok. Nem is fecsegek tovább itt a rész (nem éppen hosszú, de kell) és ma még jelentkezem.

Életem az ikrek húgaként

19. rész – Rosszból is lehet jó

Eközben mi megérkeztünk Georghoz. Az ágyon egymás karjaiba bújva feküdtünk, majd faggatni kezdett.
- Mi történt szívem? Olyan csendes vagy.
- Nincs semmi baj. – mondtam lesütött szemekkel, de őt nem tudtam átverni.
- A telefonban nem úgy tűnt. – emelte fel a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni. – Összevesztettek?
- Nem. Még csak lehetőségünk sem volt rá.
- Ezt, hogy érted? – értetlenül nézett rám.
- Nem nagyon beszéltünk. Ők ketten nagyon jól elvoltak, én meg meguntam a négy falat bámulni ezért kértem, hogy találkozzunk hamarabb.
- Nem mintha ezt bánnám, de nem szeretem, ha ilyen feszültség van köztetek. – ölelt jobban magához és belepuszilt a nyakamba, amitől kirázott a hideg és halkan felsóhajtottam, mire ő csak elmosolyodott.
- Szerintem nem nagyon érdekelte őket, de mind1, most ne róluk beszélgessünk. – nézte bele gyönyörű zöld szemeibe.
- Mit szeretnél csinálni?
- Bocsi, de láttam, hogy a kocsid kicsit poros.
- Nos, igen. Nem volt időm még lemosni. – esett kicsit zavarba.
- Ennek én csak örülök. Mossuk le most, van rajtam fürdő ruha is. – vigyorogtam és feltűnően tetszett neki az ötletem.
- Benne vagyok. – alig hogy kimondta felkapott az ölébe és lementünk a kertbe. Gyorsan levetkőztem fürdőruhára hisz 36 °C volt. Hamarosan ő is megjelent rövidnadrágban, kezében a kellékekkel. Elég jól elszórakoztunk. Nem csak a kocsi lett vizes, hanem mi is. Szépen lelocsolt vízzel, nem hagyhattam annyiban, visszaadtam. Talán rossz ötlet volt, mert kergetni kezdett. Beszaladtam a medencében majd csak egy nagy csobbanást hallottam. Körül néztem, de nem láttam sehol. Erre elkapja a lábam én meg felsikítok. Feljön a víz alól és nevetni kezd.
- Nyugi csak én vagyok. – ölelt volna meg, de nem engedtem. Eltolva magamtól átúsztam a medence másik végébe. Megkapaszkodtam a szélébe és élveztem a víz hullámzását. Ha már megijesztet, ne higgye, hogy csak úgy megkaphat, kicsit játszok vele. Nem telt bele fél perc 2 kéz fonódott a derekam köré. Odabújt hozzám és simogatni, puszilgatni kezdett.
- Haragszol még? – kérdezte megbánó hangon.
- Nem is haragudtam. Rád nem tudnék. – karoltam a nyakába és megcsókoltam. Annyira jó vele lenni. Mellette boldog vagyok, és érzem, fontos vagyok a számára. Ez minden apró tettében megmutatkozik. Ahogyan rád néz, ahogy mosolyog, és hogy gondoskodik rólad. Tudtam, hogy nem olyan nagy csajozós, bár régen nem vetette meg az egyéjszakás kalandokat, de ez meglepett. Barátként nagyon közelről ismertük egymást, de nem tudtam elképzelni, milyen mikor szerelmes. Jó érzés tölt el, hogy saját magamon tapasztalhatom meg mennyire is csodás ember. Szinte elolvadtam a karjai között és égetett minden egyes csókja. Hihetetlen, hogy alig 2 hete járunk, még is ilyen dolgokat vált ki belőlem. Talán ezt ő is érzi, nem tudom. Hosszú percekig élveztük egymás csókjait majd kimászva a medencéből folytattuk a kocsi mosást. Késő délutánra végeztünk is vele. Sötétedésig kint voltunk az udvaron. Este vacsorát készítettünk majd elbeszélgettük az időt.
- Már fél 11 van. – pillantott az órára szomorúan.
- Olyan kár, fantasztikus nap volt.
- Nincs kedved itt aludni? Folytathatnánk. – fürkészte a tekintetem.
- Jó lenne, de nem hoztam magammal ezen kívül semmit. – mutattam a táskámra. – ráadásul az ikreknek sem szóltam.
- Ez könnyen megoldható. Majd én adok neked ruhát és felhívjuk őket. De ha nincs kedved semmi gond. Hazaviszlek, és majd máskor bepótoljuk. - mondta és nyúlt a kocsi kulcsért, de elkaptam a kezét. Kérdőn nézett rám.
- Ha van boxered és pólód kölcsönbe, akkor maradok. – mosolyhúzódott az arcára és nyújtotta a telefont. Felhívtam az ikreket és szóltam ne várjanak haza. Letettem a telefont és Georg karjai közzé bújtam.
- Úgy szeretlek.

Folyt. köv.

Következő rész: Dupla élvezet

2010. szeptember 26., vasárnap

Video és egyéb

Sziasztok!
Tudom már régen volt rézs és hozni akartam részt ma is egyet, de sajnos nem jött össze.
Eléggé meg voltam/vagyok fázva aztán még péntek éjjel bőgtem egy sort mert nagyon rosszul voltam, azt hittem "meghalok",úgy fájt a fülem, de aztán Bill hangja megnyugtatott /hallgattam a telomon zenét/ így hajnali 4 után sikerült megnyugodni valamennyire és végre elaludni. A lényeg annyi, hogy a hétvégén sikerült kikurálni magam így megusztam egy esetleges fülfelszúrást és hamarosan hozom az elmaradt részeket. Addig viszont itt egy video!
Legyetek rosszak!
ui.:Nagyon köszönöm a kommenteket, sokat jelent!

2010. szeptember 19., vasárnap

Novella: Egy napló titka, avagy szellemeket látván...

Sziasztok.
Meghoztam a novellát, remélem tetszeni fog.
A kommenteket most is megköszönném.
A sztori folytatása pedig hamarosan érkezik.
Jó olvasást!

Egy napló titka, avagy szellemeket látván…



Szerző: Eva Kaulitz
Kategória: twincest
Korhatár: 12
Szereplők: Bill Kaulitz, Tom Kaulitz, Gustav Schafer, Georg Listing, SimoneTrümper, David Jost, Gordon Trümper
Műfaj: romantika, fantasy
Fő párosítás: Bill/Tom
Mellékpárosítás: -
Figyelmeztetés: felfokozott érzelmek, szereplő halála
Befejezett: Igen

2012. november. 03.
„Kedves Naplóm!
Nem tudom mitévő legyek. Egyszerűen nem megy nélküle.
Már hónapok teltek el az óta, még is rettegek minden egyes naptól. Nélküle minden más lett. Egy vasárnapi nap volt. Éppen anyuéktól jöttünk haza. Háromutcányira voltunk a házunktól, mikor a baj történt. Boldog voltam hisz mellette lehettem és amúgy is szuper nap volt az, még is életem legrosszabbjává vált. A szembejövő sávban örült sebességgel száguldott egy fiatal srác friss jogsival. A kanyarban már hiába fékezett és Tom hiába húzta el a kormányt egyenesen belénk csapódott. A srác agyrázkódást kapott és eltört pár bordája, de ki tudott szállni a kocsiból. Tomot viszont hiába ráztam nem csinált semmit. Csak ült a kormányra dőlve és a kinyílt légzsáktól az arcát sem láttam tisztán. Eszeveszett zokogásba kezdtem és fogalmam sem volt mit tegyek. A srác, aki a balesetet okozta odajött hozzánk és magyarázkodni kezdett, de feldühödve mindent a fejéhez vágtam és neki estem. Elküldtem a jó édesbe majd a mentőket hívtam, reméltem még nem késő. Visszasiettem Tomhoz és próbáltam újra keltegetni, de mind hiába. A mentők szerencsére hamar kiértek a rendőrséggel együtt. Örökké valóságnak tűnt mire a kórházba értünk, pedig csak percek voltak. Szorítottam a kezét és akkor sem engedtem el mikor már a korházba értünk. Úgy szakították ki a kezét a kezemből és tolták egyenesen a műtőbe. Pár percen belül hozzám egy nővér sietett, hogy ellássa a sebeimet és elvégezzen pár vizsgálatot. Azt hiszem hozzá is vágtam pár illetlen szót, pedig csak segíteni akart, én viszont Tom mellett akartam lenni. Látni, hogy kinyitja azokat a gyönyörű barna szemeit és mosolyogva suttogja, hogy „Ne aggódj Bill, nincs semmi baj”. A vizsgálatok után kirohantam a folyosóra és vártam mikor jönnek ki a műtőből. Fel s alá sétáltam és nem tudtam nyugodni. A vérnyomásom az egekben, az ájulás környékén jártam. Félóra sem telt bele, hangos kiáltásokra lettem figyelmes. 5 különböző hang szólított a nevemen. Anyuék rohantak felém kétségbe esett arccal, mögöttük Georg, Gustav és David.
- Édes Istenem mi történt? Jól vagy? És Tom? Hol van Tom? – ölelt szorosan magához anya, úgy, hogy szinte már fájt, de ezzel nem törődtem.
- Én jól vagyok, de Tom már régóta a műtőben van. Éh..éhn ezt nem bírom tovább. Láht…látni akarom. – borultam Georg vállára, aki szorosan tartott és borbált vigasztalni, de ő is ugyan olyan kétségbe esett volt. Hamarosan a rendőrség is megjelent és felvették a jegyzőkönyvet. Elmeséltem nekik mindent majd vártak és vártak velünk együtt, hogy mikor lép ki az orvos. Kb. 2 és fél óra elteltével kitolták Tomot és az orvos közölte túl van az életveszélyen, de még mindig válságos az állapota. Rengeteg zúzódása van a koponyáján eltört 4 bordája és belső vérzése volt. A rendőrök beszéltek az orvossal én pedig Tom után futottam be a kórterembe. Számtalan cső állt ki belőle, és több tucatnyi kötés borította a testét. Órákig voltunk ott mellette végül nagy nehezen anyu és Gordon a rendőrségre mentek. David pedig kezeskedett róla, hogy a sajtó ne pletykáljon semmit Gustavék pedig kávéért mentek. Én egy tapodtat sem moccantam mellőle. Szorítottam a kezét és figyeltem ütemesen emelkedő mellkasát. Majd beszélni kezdtem hozzá. Elmondtam mennyire szeretem, és hogy mielőbb jöjjön rendben. Hajnali fél 6-kor arra keltem, hogy valaki megszorítja a kezem. Álmosan nyitottam ki a szemeim. Gustav és Georg a fal melletti széken aludt. Azonnal Tomra néztem, aki meggyötört arccal, könnyes szemekkel nézet rám.
- Úristen Tom. Nagyon fáj? Hívjak orvost? Jézusom… - szinte már kiabáltam mire a többiek felébredtek és ők is Tom köré álltak. Tom lassan rázta meg a fejét, hogy nem kell semmi, csak figyeljünk rá. Még jobban megszorította a kezem és próbált megszólalni, de elsőre nem sikerült.
- Bih… Billh.- nyöszörögte.
- Itt vagyok Tom, minden rendbe jön, csak pihenj. – válaszoltam és újra könnyek szöktek a szemembe. Georgék orvosért rohantak, hogy nézzék meg Tomot, így kettesben maradtunk.
- Billh, figyelj ráhm kérlek.
- Mondd csak Tom, itt vagyok, figyelek.
- Ne haragudj ráhm…éhn én nem akartam, bocsáss meg.
- Tom nem te tehetsz róla, nem te vagy a hibás, nincs miért haragudnom. – próbált mosolyt erőltetni az arcára.
- Ígérd meg nekem Bill, hogy vigyázol magadra és anyuékra. Nagyon szeretnek téged Bill és én is. – köhögni kezdett.
- Miről beszélsz Tom? Téged is szeretnek és én is, mindennél jobban. – estem kétségbe és nem értettem, amit Tom mond.
- Ígérd meg Bill, ígérd meg.
- Nehm, rendbe jössz, és majd te vigyázol rám. – egyre inkább megrémültem. Miért mond ilyeneket? Miért nem küzd? Miért készül a halálra, hisz hamarosan jobban lesz?!
- Nem Bill. Nélkülem is boldogulnod kell. Kérlek, ígérd meg nekem. Ígérd meg, hogy vigyázol magadra. – szinte már könyörgött.
- Megígérem Tom. Megígérem neked. – szorítottam a kezét és fuldokoltam a zokogástól.
- Szehretlek Bihll… nah..nahgyon. – nyögte ki és éreztem, hogy keze szorítása elgyengül a gépek sípolni kezdtek.
- Neeeeeee. Tom, kérlek neeeehhh. Szükségem van rád érted? Toom. – kezdtem rázogatni és éppen ebben a pillanatban lépett be az orvos. Rohant Tomhoz és megkezdte az újraélesztést.
- Urom kérem, menjem arrébb. – szólt az orvos, többször is, de ügyet sem vetettem rá. Önkívületi állapotban üvöltöttem Tom nevét.
- Kérem, vigyék arrább az urat. – szólt ismét mire Georg és Gustav arrább vonszolt nehezen és lefogtak. Számtalan nővér és orvos jelent meg a szobában.
- A halál ideje: 5:43. Nagyon sajnálom uram, a bátyja elhunyt.
- Neeeeeehhm. Neeehm halt meg. – kezdtem kapálózni és rugdosni a levegőben, de Georg szorításából nem menekültem. Végül erőt vettem magamon és kiszabadultam a karok közül. Odarohantam Tomhoz és paskolni kezdtem az arcát, hogy nyissa ki a szemét, de hiába. A nővérek folyamatosan kapcsolták le a sípoló gépeket én meg azonnal nyúltam utánuk és visszakapcsoltam, de csak sípoltak. Összerogytam az ágyra és öleltem Tomot.
- Bill kérlek. Tom nem jön vissza többé. Elment. – mondta Georg sírva.
- Neeehm, ő nem halhat meg…ő nem….nem. – suttogtam már a végét.
- Bill, kérlek…gyere. – húztak magukhoz, hogy a nővérek elvégezhessék a dolgukat. A szívem szakadt meg abban a pillanatban. Úgy éreztem itt a vég. Nélküle nincs tovább. Gustav telefonált anyuéknak én pedig próbáltam elbúcsúzni tőle, ami nem ment. Ő a másik felem. Bennem meghalt azóta valami. Anyuék perceken belül megérkeztek Daviddel együtt és ők is elbúcsúztak, majd nagy nehezen hazaráncigáltak engem is. Két nap múlva volt a temetés. A poklok poklát jártam végig és járom még most is. Mindenhol őt látom, minden hozzáköt, ami a házunkban van. Az előszoba, ahol folyton nézegette magát indulás előtt, hogy jól néz-e ki. A nappali, ahol rengeteg jól sikerült házibulit tartottuk. Ahol hajnalokig beszélgettünk és néztünk tv-t esténkként. Az ebédlő, ahol annyit nevettünk evés közben. A konyha, ahol csinálta a spagettijét. Ahol számtalan kajacsatát rendeztünk. A fürdő, ahová annyiszor járt naponta. A terasz, ahol sokat cigiztünk és a hintaágyba ülve gitározott nekem vagy csak beszélgettünk. A kert, ahol annyit játszottunk a kutyáinkkal. Akárhányszor lemosta a kocsiját mindig vizicsata lett belőle. A falon logó képek, díjak, amiket együtt értünk el. És a szobája. A szobája ahol most is vagyok. Itt érezte talán a legjobban magát. Mindent ugyan úgy hagytam. Még mindig érzem az illatát. Üres és kihalt lett a ház nélküle. Nem tudom, meddig bírom még nélküle. Itt ülök az ágyán és írok neked, kedves naplóm, mert már megörülök. A rendőrség visszaadta a kocsiban lévő dolgait. A mobilját, a CD-it, a kocsi kulcsot, a napszemüvegét és egy csomag óvszert. Ezek maradtak meg a balesetből. Azt hiszem mára ennyi voltam édes Naplóm. Veszek egy forró fürdőt és tovább álmodom a rémálmom.”

Becsuktam a naplót és az ágyon hagytam. Mindig itt írok. Valamivel könnyebb itt, mintha itt lenne. Végignéztem a polcokon és megakadt a szemem egy képen, amin együtt vagyunk. Mindketten mosolyogtunk. Tavaly készült a szülinapunkon. Összeszorult a szívem és ismét azt éreztem meghalok.
- Bárcsak tudnád mit éreztem és érzek még mindig irántad igazából. Sosem mertem elmondani, mert féltem, hogy kinevetsz és undorodni fogsz tőlem. Már bánom, hogy nem szóltam. Talán nevettél volna ki. – tettem vissza a képet és az ajtóhoz léptem erőtlenül, ahonnan még visszanéztem. – Bárcsak itt lennél Tom. – csuktam be az ajtót és ebben a pillanatban csörömpölést halottam az ajtó mögül. Kinyitottam és láttam, hogy a pengető készlete a földön hevert. Bizarr érzés fogott el abban a pillanatban. Összeszedtem és elmentem fürödni, majd befeküdtem az ágyba és a plafont bámultam. Tudtam, hogy úgy sem alszom ma sem. Ha még is elszundítok, minden kis neszre felkelek, vagy tovább álmodom a rémálmom, ami a baleset volt újra és újra. Nagy nehezen még is elaludhattam, mert mikor az órára néztem már hajnali 3-at mutatott. Zajra figyeltem fel. Lassan kikeltem az ágyból és a zaj irányába indultam, ami Tom szobájából jött. Nyeltem egy nagyot és beléptem. Az éjjeli szekrényen lévő kislámpa égett és az ablak is nyitva volt. A beáramló szellő fel-fel libbentette a függönyt. Ekkor vettem csak észre, hogy a levegőben cigi füst terjeng és az ágyon lévő naplóm is nyitva volt, pont ott ahol arról írtam, beleszerettem Tomba és nem tudom mitévő legyek. Meghűlt bennem a vér. Még is mi ez? Csak álmodom? Megcsíptem magam és nem álom volt. Becsuktam az ablakot, mert kezdtem fázni. Tisztán emlékszem, hogy nem gyújtottam rá és nem nyitottam ki az ablakot és a lámpát is leoltottam. Ekkor újabb zajt hallottam mögülem. A pengető készlet ismét a földön volt. Lehajoltam, hogy felszedjem ám mikor érte nyúltam volna a nevemet hallottam amint Tom szólít.
- Bill.
 Rettenetesen megijedtem.
- Kezdek begolyózni. – nyúltam volna a dobozért, de ismét csak a nevemen szólított.
- Ki az? – néztem körbe, de senkit sem láttam.
- Én vagyok az Bill. – jött a válasz és mikor hátranéztem láttam egy fehér homályos formát közeledni felém. Ahogy közelebb ért láttam Tom körvonalát kirajzolódni. Hátrálni kezdtem egészen a falig, de Tom is csak közeledett felém és már nem tűnt homályosnak és nem is volt fehér. Mintha tényleg ő állna előttem, de ez képtelenség hisz Ő elment, elhagyott. Összeszorítottam a pilláim és próbáltam elhinni, hogy csak képzelődök, de a hang egyre csak folytatta beszédét.
- Nyisd ki a szemed Bill. Én vagyok az Tom, az ikertestvéred.
- Te nem lehetsz Tom, Ő elment. – szóltam vissza és komolyan úgy éreztem most már teljesen megörültem.
- De hisz itt vagyok. Nyisd ki a szemed. – mondta lágy hangon, mire kinyitottam a szemem és ott állt előttem egy lépésnyire, de még mindig nem hittem és ezt ő is észrevette. – Érints meg. Gyerünk Bill, érints meg. – jött az utasítás és félve ugyan, de kinyújtottam a kezem és valóban éreztem őt. Szinte végigtaperoltam az egész felsőtestét mire ő csak elmosolyodott. – Elhiszed most már, hogy én vagyok?  Erre csak egy könnycsepp hullt az arcomra, amit letörölt. Meghökkentem. Tényleg ő az. Tényleg itt van.
- Tohm… - suttogtam rekedtesen.
- Igen Bill, én vagyok az.
- Toooom. – hulltam karjai közzé és öleltem szorosan. Percekig így voltunk és hagyta, hogy feldogozzam az eseményeket. Negyedóra néma csend után elengedett és az ágyhoz sétált.
- Ez igaz? – kérdezte és a kezébe vette a naplómat. Én csak lesütöttem a fejem és bólogattam.  Elmosolyodott és elém lépett. Gyengéden felemelte a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Akkor csókolj meg. – erre igazán nem számítottam, de nem gondolkodtam. Halvány csókot leheltem ajkaira és éreztem, ahogy összerezzen, majd a következő pillanatba kezei a derekam köré fonódnak, nyelvével pedig utat tőr magának és nagy hévvel csókolt meg. Pár percig így voltunk majd eljött az ideje, hogy megmagyarázza, mi történik. 
- Figyeltelek téged Bill. Minden mozdulatodat láttam és a szereteted visszahozott. Már az este itt voltam csak nem akartalak megijeszteni. De aztán nem bírtam tovább, muszáj volt megtennem.
- Teh… te dobtad le a pengetős dobozt? – értetlenkedtem.
- Igen, próbáltam jelt adni mikor azt kívántad bárcsak itt lennék. – nagyot nyeltem. Nem hittem el, hogy ez velem történik.
- Ez hogy lehetséges? – kérdeztem választ remélve.
- Nem tudom Bill, de örülök, hogy itt lehetek. – ölelt magához én pedig kisfiúsan bújtam hozzá. – Van még valami, amit tudnod kell. – nézett szememben az a gyönyörű mogyoróbarna szempár. – Én is szeretlek téged. – csókolt meg szenvedélyesen és ekkor úgy éreztem a mennybe kerültem. Nem kellett több szó, csak a tettek. Mámoros éjszakát töltöttünk el együtt. Az következő napokban senkivel nem voltam hajlandó találkozni csak Tommal lenni otthon és minden egyes másodpercet vele tölteni. Elmondta, hogy régóta érez irántam szerelmet, de hozzám hasonlóan félt bevallani. A napok teltek és teltek és meg kellett nyugtatnom anyuékat és Gustavékat, hogy jól vagyok. Úgy döntöttünk ideje lesz megtudniuk, Tom visszajött és él. Egyik este meghívtam magunkhoz a srácokat, Davidet és természetesen anyáékat. A megfelelő pillanatban Tom előjött és mindenki az ájulás szélén állt. Végül megbizonyosodtak róla, hogy tényleg ő az és átbeszéltük az éjszakát. A megszűnt Tokio Hotelt újra felélesztettük és ismét maradandót alkottunk. Tommal teljes harmóniában élünk és boldogak vagyunk, hogy kaptunk egy újabb lehetőséget. Én pedig azóta hiszek a csodákban.


Vége